Délmagyarország, 1989. május (79. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-06 / 105. szám

4 1989. május 12., péntek l Két szótag: anya... Mindössze két szótag: ANYA. És mennyi gyönyörűt, kedveset, jót jelöl! Kik vagytok Ti, Édesanyák? Kedvesek, lángolók, óvók, meg szomorúak és boldogok. Mindenkinél többek. Ti már akkor Anyák vagytok, amikor mi még nem vagyunk apák. Magasztos érzés lehet, mikor parányi magzatotok először megmozdul, és a kicsi gyermek rúg-kapál bájos pocakotokban ... Mi, gyerekek, sokszor rosszak vagyunk. Intelmeiteket nem fogadjuk meg, inkább bosszantunk, feleselünk. még akkor is, ha tudjuk: jót akartok... Drága Nagymamák! Irántatok is kevés a tiszteletünk, pedig Ti — ha lehet — még jobban rajongtok értünk, pöntyögő unokáitokért. Tudjuk, hogy rosszaságainkat megbánni késő, de Ti így sem vagytok sértődött emberek .. . Keresztanyák! Biztosan úgy érzitek, hogy Nektek csak kevés szeretet jut. Így ez nem igaz. Nem felejtjük, amikor szüleink helyett, szüleinkkel együtt egyengettétek csetlő-botló gyerekutunkat, emlékezünk a zugban zsebünkbe csúsztatott kis pénzetekre — fagyira csokira... Édesanyák. Nagymamák, Keresztanyák! Isten éltessen Benneteket, a Ti ünnepnapotokon, anyák napA. S. Hegkésett reagálás Nemzeti Atlaszunk tükrében A mai Magyarországról ad teljes képet Magyarország Nemzeti Atlaszának új kiadása, amely hamarosan elhagyta a nyomdát. Pécsi Márton akadémikus, az atlaszmű szerkesztő bizottságának elnöke az MTI munkatársának elmondta, a kiadvány a legfrissebb kutatási eredmények, statisztikai adatok tükrében mutatja be hazánk természeti adottságait, erőforrásait, gazdaságanak és társadalmának állapotát, igazgatási rendszerét, lakosságának életkörülményeit. Ábrázolja mindazokat a jelentős változásokat, amelyek az utóbbi húsz évben — az atlasz első kiadása óta — országunkban bekövetkeztek, s utal a reformtörekvések eredményeire is. Elsőként a Magyar Tudományos Akadémia májusi közgyűlésén, majd kevéssel ezután a Nemzetközi Kartográfiai Szövetség budipesti kongresszusán mutatják be új nemzeti atlaszunkat. A vaskos mű hatezer példányban jelenik meg, 600 térképet, 200-nál több diagrammot, hat űr- és két légi felvételt, az ország összes települését ábrázoló térképmellékletet, valamint száz oldalnyi magyar—angol magyarázó szöveget tartalmaz. Tervezésében és kiadásában 50 intézmény több száz kutatója, szakembere veit részt. Az angol nyelvű szöveg lektorálásáról a brit szakgeográfusok szövetsége gondoskodott. Az ipar és az építőipar fejlődését, térbeli elhelyezkedését ábrázoló térképek az új kiadású atlasz legtöbb információt tartalmazó fejezetei. A szöveges magyarázat értékeli a gazdaságirányítási reformot követő iparfejlesztési törekvéseket és azok megvalósítását gátló tényezőket. Rámutatnak például arra, hogy az ipar szerkezetében 1975—35 között végbement változás iránya és mértéke csak részben felel meg az előirányzottnak. A magyar ipari irányítás megkésve reagált a világgazdaság szerkezeti változásaira, a válságot okozó gazdaságtalan termelés megszüntetésére. Tavaszi lomtalanítás Az évente tmár megszokott ta viaszt városi nagytakarítás május 7-én kezdődik és június 20-áig tart. A városrészek bein kijelölt helyekre 'lehet kihordani a fölösleges kacatokat, használhatatlan berendezéseket, bútorokat. Háztartási hulladékot, szerves anyagokat nem! A lomtalanítás költségeit a városgondnokság fedezd. A „kitakarítás" jövő heti időpontjai és helyszínei: május 7—8., Tarján (a víztoronynál levő irodaépület parkolója, a piac melletti parkoló. Csillag tér parkoló, Tarján széle és a Szamos utca sarok, Retek utca 19. előtti parkoló, Űrhajós utca.) Május H—10., Petőfi telep és Baktó (Fő tér, Csap utca és a Gábor Áron utca kereszteződés, Göndör sor és a Babér utoa sarok, Délceg utca és a Diadal utca sarok. Duda utca 22—24. szám előtti terület, Ladvánszky utca és a Hídverő utca sarok). Május U—12., Tápé (Révész tér, Bencfahát sor és a Szántó Kovács János utca sarok, Honfoglalás utoa és az Abony utca sarok, Budai Nagy Antal utoa és a Piactér sarok). •Május 15—16., Algyő (Kastélykert utca és a Téglás utca sarak, Tüskevár utca és az Aranyhíd utoa sarok, Bartók Béla utca és az AiBC mellett, Hóvirág utca és a Piactér sarok. Vásárhelyi utoa és a Ladik utoa sarok). Velence szép, de lakhatatlan? Velence lakossága az utóbbi négy évtizedben a felére fogyatkozott. Elsősorban a fiabalok hagyják el a várost. Nyolcvanezres lakosságának negyedrésze 60 év fölötti. 1987-ben az elhalálozások száma háromszor akikora volt, mint a születéseké. A jelenség a mindennapi gondok megoldatlanságában leli magyarázatát. Mig a század első felében még egyensúly volt Velence múzeumváros-jellege és a lakosok mindennapi szükségleteinek 'kielégítése között, a század második felében a város mind inkább csillogó, de lakhatatlan múzeummá válik. Velencében ma könnyebb olyan boltot találni, ahol ezerdolláros, iparművészeti értékű bőrdzsekiket árusítanak, mint olyat, ahol tejet vagy kenyeret. A Szent Márk tér vagy a Rialto körüli sikátorokban hemzsegnek a drága üvegárut, divatárut vagy épp karneváli maszkokat árusító boltok, ám legfeljebb 20 ilyen jellegű boltra jut egy élelmiszerüzlet. A lakhatás költségei is felszöktek az égig. Az ifjú házasok nemigen jutnak lakáshoz, mert kevés van és roppamt drága. Ez főleg azért van így, mert sok gazdag olasz és külföldi tart fenn lakást presztízsokokból a lagúnák városában. A zömmel nyirkos, dohos bérlakások bére igen magas. Velencében közlekedni is csak üggyel-bajjal lehet; gépkocsival — értelemszerűen — egyáltalán nem. Aki a városlakók közül mégis tart autót, hogy Velencén kívül azzal utazgathasson, kénytelen a szárazföldön tartani járművét, vagy drágán garázst 'bérelni egy közeli szigeten, amelyet töltésűt köt össze a várossal. Még a gyalogos közlekedés is bajos. Áradáskor az alacsonyan fekvő térségeket elönti a viz, olyankor az ott lakók a víz fölé emelt fiapallókon járnak. A belváros sikátoraiban a turisták nyüzsgő sokasága akadályozza a helybéliek mozgását. Ha nem is mindenért, de a kényelmetlenségek jó részéért az irdatlanra duzzadt turistaforgalmat okolják a velenceiek, és szorgalmazzák, hogy a városi hatóságok megfelelő intézkedésekkel szűrjék meg a látogatók áradatát, hogy Velence „isimét lakhatóvá váljék". Ezenkívül állami szubvenciókat követelnek az élelmiszerárak és a lakbérek csökkentésére. 0 türelem példaképe volt — mondja egy jeles Bálint-tanítvány: llia Mihály Az Európa-hirü szegedi néprajztudósra, Bálint Sándorra emlékeztek tegnap délután ötkor Tápén, a művelődési házban. Egykori tanítványai, Horváth Dezső, Juhász Antal, llia Mihály, Lele József, Molnár Imre és Péter László idézték fel Bálint professzor néprajzi gyűjtőútjait, a tápaiakkal kialakított kapcsolatának szelíd természetességét. A beszélgetés után levetítették A szögedi nemzet című filmet. E hírhez kapcsolódik, hogy május 8-án, hétfőn délelőtt tíz órakor — a nagy hírű néprajztudós születésének 85. évfordulóján — a tápai általános iskola ünnepélyesen fölveszi Bálint Sándor nevét. A visszaemlékezők közül llia Mihályt, a tudományegyetem docensét kérdeztem Bálint Sándorról, a tanárról. — Számomra ő az az oktató — mondta az „örökös főszerkesztő" —, aki először döbbentett rá, hogy nem szabad szégyellni a tápaiságomat. Dagadt a keblem, amikor a szemináriumokon — egyetlen tápai szülöttként — odaszólt Bálint Sándor: ugye Mihály, így van ez Tápén! Ma ezt az érzést már úgy mondjuk: arra nevelt, legyek büszke az identitásomra. — Gondolom, ez annál is inkább fontos, mert Tápé a szegediek szemében sokszor a gúny tárgya volt. — Ázaz a tápai ember. És gondolja meg, milyen jólesik egy kellemetlen közhangulattal így szakítani. Ehhez még hozzá lehet tenni, hogy az ötvenes években nem számított a divatos diszciplínák sorába a néprajztudomány, ez a szakma nem kapott sok dicséretet. És ennek ellenére számtalan indíttatást adott Bálint Sándor a tanítványainak. Én is foglalkoztam néprajzzal, bár tudós művelője nem lettem. — Miben foglalható őszsze tanári munkájának jelentősége? — Az egyetemen nagyon sokan tanítottak, de Bálint Sándorral elég volt egy órát együtt tölteni, mert ennyi idő alatt átadott egy félévnyi anyagot. Szórta a tudást, sugárzott, s ezért egy olyan tanári, kutatói gárda növekedett föl a keze alatt, amely ma szerte a világban sugározza tovább a professzor szellemét. — Az utókor ítélete többnyire úgy fogalmaz, hogy Bálint Sándor a szakrális néprajz nagy művelője. — Igen, és ez kissé le is egyszerűsíti a dolgokat, mert a szakrális tárgyi kultúrára gondolunk óhatatlanul. 1945 után ugyanis a tárgyi világ ismerete került előtérbe, és a lélek szót akár el is temethettük. Bálint Sándor arra irányította a figyelmet, hogy az embernek nem csak tárgyi, hanem szokásvilága is van, és semmiféle világnézet nem iktathatja ki a szakrális hagyományt, amelyet mélyre szorított ugyan a materiális gondolkozás, de végül is megőrződött. — Alighanem azzal is keveset foglalkoztunk, hogy miért épp Tápén kutatott oly nagy kedvvel a professzor. — Valóban, pedig az ok eléggé egyértelmű: a szegedi népszokásokat az archaizáló Tápé sokkal jobban megőrizte, mint a város. Búzaszentelést ugyanis nem lehet végezni a Széchenyi téren. — Bálint Sándor nemcsak Szegedre és a szakrális néprajz emlékeire ügyelt. Talán illő lenne ezt is hangsúlyozni ma. — Bálint Sándor a szellemtudományok területeire is kilátogatott. Nem maradt meg a szűken vett néprajznál, mert erősen érdeklődött a zsidó, a szerb és a horvát folklór iránt is. A magyar néprajztudomány komparatisztikai irányultságát ó alapozta meg. A Bácskába és Bánátba áttelepült' szegedieket nem csak a szegedi érdeklődés miatt követte nyomon, hanem az összehasonlító néprajz tudományos érvrendszerének működtetéséért. — llia Mihálynak köztudottan kiterjedt a levelezése. Kapcsolatba thozható ez Bálint Sándorral? — Hogyne. A nyugati és tengerentúli levélírók is gyakran érdeklődtek felőle: mit csinál éppen, min dolgozik? Tanúja voltam, amikor megismerkedett Nagy Olgával, az erdélyi református néprajzkutatóval. Öröm volt hallani, ahogy kiderítették: a reformátusok határjárása és a Szent Márk napi búzaszentelés tulajdonképpen azonos. Láthattam, Bálint Sándor, a katolikus tudós milyen tisztelettel és érdeklődéssel figyel keresztény tudóstársára. Alighanem ez volt személyiségének lényege: a türelem példaképe volt, tolerált mindenféle másságot. — Véleménye szerint ,mi lehetne a Bálint-hagyaték jövője? — Most jó kezekben van a hagyaték. Trogmayer Ottó, Péter László, Lengyel András, Barna Gábor és munkatársaik értőn gondozzák. Nem is itt van a gond. Kellene ugyanis egy döntő fordulat: újra elevenné tenni a hagyatékot, Bálint Sándor szellemét. Gondolkozni illene azon, hogy a múzeum, az egyetem vagy a város hogyan adhatná ki a Bálint összest, hisz lassan több fölnövekvő nemzedék kezébe oda kellene adni ezeket a műveket. Bízom abban, hogy 1991-re, a szegedi hungarológiai kongresszusra már léphetünk előre, hiszen a néprajzi szekcióban az életmű tárgyalása lesz az egyik feladat. D. I. Az iskola politikai nem lehet színtere Kivi heti-e az iskola tüntetésre a gyerekeket? — erről érdeklődött a héten történt váci, Chinoin elleni gyerektüntetés kapcsán a Művelődési Minisztériumban az MTI munkatársa. Mint ismeretes, a hét elején a Ohinoin váci telepiének működése ellen tüntetést rendeztek, amelyre javarészt gyerekek vonultak ki. Spiengler Györgyné, a Művelődési Minisztérium Alapfok ú Nevelési Főosztályvezető-helyettese közölte: eddig még ilyen eset nem fordult elő, ám semmilyen rendelet vagy állásfoglalás sem szabályozza ezt. A józan ész azt diktálja, hogy az iskolát nem lehet kitenni direkt politikai csatározásoknak. Az vilyen jellegű megmozduláshoz a gyerekek piolitikailag éretlenek. Elképzelhető azonban az iskola bevonása olyan akciókba, amelyek a gyerekek érdekeit is szolgálják — adott esetben ez lehet a környezetvédelemmel kapcsolatos —, de ezekben az esetekben is a gyermekek részvételéhez a szülök belegyezése szükséges. Bereczky Gyula, a Magyar Televízió elnöke a legelső személy volna, aki feljelentést tenne az illetékes szerveknél ha az általa irányított (immár nemzeti?) intézménynél visszaéléseket tapasztalna. Többek közt ez a fontos kijelentés hangzott el a csütörtöki Hírháttérben, amidőn a két régi rádióskólléga, Bereczky és Mester Ákos mester kölcsönösen megegyezett abban, hogy Mester nem szólítja „elnök úrnak" az elnököt, mivel kettejük közös (rádiós) múltja felejthetetlen emlékének leginkább a tegeződés farmája felel meg. Arról viszont furcsa mód nem esett szó, hogy az elnök nevezheti-e „mesternek" Mestert; talán ugyanazért, amely okból egy egyetemi tanár sem venné jó néven, ha volt — s a szakmában nem, de némely mozgalmakban elenjáró — iskolatársa később, funkcióba kerülvén, csak úgy egyszerűen ,,'lemesterezné" őtet. így hát maradt a keleti tegeződ ós stíl; ebben, és békés mederben folyt a társalgás tovább. Az elnök nem hagyott kétséget az iránt, hogy felelősségteljes munkáját a magyar televíziónézők érdekeinek képviselőjeként végzi. Mester pedig mesteri kérdésekkel keltette azt a látszatot), hogy ugyanúgy sarakba szárítja Júropien (k)rakk interjúalanyát, mint korábban más főnököket, igaz, azok mások főnökei voltak. A kellemetlen helyzetet az idő oldotta meg; a kameráktól (és az egymástól) elválás szívszorító pillanataiban a tegeződés jópofa magázódásba csapott át; Bereczky Gyulából átmenetileg ismét „elnök úr", Aki Érti A Tréfát. Mindegy. Lényeg, hogy az anyagi gondok ellenére továbbra is les? műsor hétfőnként a Magyar Televízióban. Nem hétfőn spórolnak tehát. Csepregi (Csépi) Éva. aki KeletEurópiából elsőként figyelmeztette annak idején Ronald Reagan amerikai elnököt, hogy nagyon vigyázzon, figyeljen oda, mert Gorbacsov könnyen lekörözheti őt. újfent hallat magáról. A Tv—1 műsorszerkesztői ezen a csütörtökön egypiercnyi pihenőt, szellemi kikapcsolódás* sem hagytak állampolgártársaiknak, hiszen még meg sem emészthettük a Bereczky—Mester párbeszéd kontextusait, máris a Bé Tóth László fajsúlyc® kommentárjaival övezett videóküp-ösLszeállítás mély mondanivalóján rágódhattunk, amelynek főszereplője az egyik legnépszerűbb alternatív szervezet — nem tudni, hogy később párttá kíván-e alakulni —, a Neoton Família volt Nem csalódtunk; mind a műsorvezető, mind a Família — amely, ugye, egy nagy család — szemmel láthatóan továbbra is a szakmai előrehaladásért, a magyar és az egyetemes kultúra fejlődéséért, a fiatal generációk egészséges esztétikai neveléséért küzd a maga szerény eszközeivel. Nem marad ki törekvéseikből a politikum sem, hiszen maga Éva énekli — politikai állásfoglalását diszkásított köntösbe bújtatva —. hogy „megbolondult Varsó", valamint, hogy „ugrálnak a svédek és a dalmaták", áttételesen célozva itt IV. Béla királyunkra, bár Trau vára konkrétan nem nyer említést. Egyértelműen állást foglalnak az alkotmányozó nemzetgyűlés és az előrehozott pártkongresszus mielőbbi összehívása mellett. „Holnap, mindig, csakis ez a holnap; aztán holnap is a holnap" — leplezik le a fundamentalisták halogató taktikáját, majd az „azért is ma akarom" refrén többszöri ismételgetésével megy át végérvényesen reformer forradalmárba Éva. Így válik hát ez a rock magyarból európxaivá. Sandi István