Délmagyarország, 1989. május (79. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-06 / 105. szám

267 1989. május 13., szombat — Egy ország életéi mennyire lehet irányítani jogszabályokkal? Ha durván kél nagy koordinálási csomópontot veszünk, a jogszabályok összességét és a politikai erőviszonyokat, ezek milyen arányban befolyásoljak a történéseket? — Tólem mint jogásztól, joggal várnák, hogy a jogszabályokat tartsam fontosabbnak, ám ez nem így van. A jogszabályokkal a problémák csak korlátozottan oldhatók meg. Magyarországon és Luropa keleti régiójaban allatában történelmileg jellemző. Iwgy a jogszabályokat gyakran helyettesítő eszközként alkalmazták olyan esetben is. amikor a jogszabály nem alkalmas a probléma megoldasára. Ebből az elvből kiindulva azt mondhatom, hogy a jogszabály fontos, de sokszor csak kereteket adhat. Erre jó példa a társasági törvény. Ez a törvény sok korlátot lebontott, lehetőséget megteremtett, de azt nem rendelhetjük el. hogy induljon meg a vállalkozás alakuljanak vállalatok, jöjjön be a külföldi tőke! A jogszabály nem helyettesítheti a gazdaság mozgását. Ugyanez a helyzet sok vonatkozásban a jog és a politika összefüggésében is. Azonban azok a jogszabályok, amelyek olyan elvekre épülnek, amelyek a jogállam felfogását testesítik meg. Jogállamban pedig a jog korlátoz is, dc lehetőségeket is biztosít; korlátozva az állami szerveket s biztosítva az embereknek jogait, így ad lehetőséget a magatartás következményeinek alakulására is. . — Több vezető politikusunk — legutóbb Pozsgay Imre — beszélt arról, hogy még igen nagy a veszélye egy konzervatív fordulatnak: Ön szerint ki lehet-e ezt zárni bizonyos jogszabály ok megalkotásával, illetve mi a jogszabályoknak az a kritikus tömege, amely ezt jnár biztosítani tudja? — A jogszabályoknak van jelentőségük, azért kell a jogalkotással jobban sietnünk, mint ahogy esetleg, egyes esetekben akár a közvélemény is elfogadhatónak tartja. Legfontosabb persze ebből a szempontból is az Alkotmány lenne. Ezért nem értek egyet azokkal akik ügy látják, hogy korai még az Alkotmányt elkészíteni, mert az átmeneti időszak jellegzetességei uralnák. Ha tudatosítjuk az átmeneti jellegből adódó hatásokat, akkor ezeket ki tudjuk védeni, sót olyan problémákat világíthat meg az átmeneti helyzet, amelyeket éppen így lehet felismerni és hosszabb távra szabályozni. Feltétlen és minél előbb szükség van arra, hogy az egész állam működésének új jogi keretet adjunk. Ha a jogszabály nem is tudja például a visszarendeződest teljes mértékig megakadályozni. de azért jelentősen meg tudja nehezíteni. Egy ilyen visszarendezést az új Alkotmány után jogi alapon, jogszerűen mar nem lehet megcsinálni. Ez mutatis muntandis — a többi jogszabályokra is érvényes. Van olyan nézet. Útban Európa felé BESZÉLGETÉS KULCSÁR KÁLMÁNNAL hogy fegyverekkel szemben semmifajta jogszabály nem áll meg. Ez rövid távon igaz is. De hosszú távon minden rendnek valahogy legitimálnia kell magat. S ha jogsértően került uralomra. akkor ez a legitimáció nagyon nehéz... — ...esetleg több mint 30 év múltán is felvetődhet... — Minden rendszerváltásnak, különösen forradalmi megmozdulást követően egyik alapvető problémája, hogy miképpen legitimálja magát az új rendszer. — Tannak olyan nézetek, hogy a politikai reformnak sokkal jobbak lennettek a feltételei, ha jobb gazdasági környezetben élnénk. Nem gondolja, hogy épp a gazdaság ínséges állapota ad lehetőséget, sót bizonyos garanciái, arra, hogy a politikai reformot meg lehet csinálni? — Vannakazelsórepcldák.például Spanyolország. Nem szabad azonban elfelejteni, hogy ezekben az esetekben nem volt szó tulajdonforma-változásról! A mi esetünkben a kettő kölcsönösen igényli egymást. Tehát az. hogy most gazdasági nehéz helyzetben van, az bizonyos mértékig a politikai reform előrehaladását is segíti, hiszen politikai átalakulás nélkül szerkezetileg nem változhat. Negatívum viszont, hogy a gazdasági helyzet lenehezülése anarchiát teremthet, teret adhat az indulatoknak, olyan közeget hozhat létre, amelyet könnyű manipulálni érzelmi eszközökkel — s ilyen szempontból veszélyeztetheti a politikai reformokat. — Még a társadalmi vitattak is előtte vagyunk, mikorra várható az uj Alkotmány elfogadása? — A társadalmi vita most a szabályozási koncepciót érintheti. Nem túlságosan élénk ez a vita bár itt hangsúlyozom, az IM teljesen nyitott a részvétel formáit tekintve is. Élénkebbé akkor válhat mikor a most kialakuló koncepció alapján a szövegtervezetet vitatjuk meg. Ezt mindenképpen elkészítjük és a parlament alkotmányozó bizottsága elé visszük, utána széles korú társadalmi vitát tervezünk. Ez körülbelül ősz elejére várható. Ezután kell majd a váleményeket elemezni, s az igazi szövegtervezetet elkészíteni, hogy optimális esetben decemberben a parlament elé kerülhessen. Hogy melyik parlament elé, azt ma ntég nem lehet tudni. Vannak olyan álláspontok is. hogy ezt a parlamentet föl kellene oszlatni, mert nem kapott mandátumot alkotmányozásra, és alkotmányozó nemzetgyűlést választani csak erre a feladatra. Bibó István egyébkent — akinek a véleményét itt Szegeden igazán indokolt említeni — azt mondotta, hogy a magyar közjogi gondolkodás nem ismeri a különbséget az alkotmányozó és egy ..normális" nemzetgyűlés, vagy országgyűlés között. Tehát egy parlamentnek nem kell külön felhatalmazus arra. hogy Alkotmányt alkothasson. Ez egyébként nem jogi probléma, hanem politikai kérdés, végül is a különböző politikai erők egyezkedéséből alakul ki. hogy mikor és mclyik'parlament elé kerülhet az új alkotmány. Mindenesetre ez a parlament döntötte el. hogy új alkotmány kell. ez állította föl az alkotmányozó bizottságot, ez választotta meg a kormányt, és adta egy számára alkotmányozás feladatát, nekünk tehát ennek megfelelően kell dolgozni, amíg ez a parlament működik. — Amikor Önt miniszterré választották, némelyek számára meglepő módon, kijelentette, hogy a bíróságokat ki kell vonni az IM felügyelete alól. Ez a gondolat szerepel az új Alkotmány koncepciójában is. Ön hangoztatja azt is — ugyancsak a koncepcióval összhangban — hogy az ügyészségek szerepének is változnia kell. — Szerintem mindkettő következik az Alkotmány logikájából és alapelvéből: a hatalmi ágak elválasztásából és egyensúlyának megteremtéséből. Az igazságszolgáltatás, tehát a bírói hatalom ugyanolyan hatalom, mint a végrehajtó, vagy a törvényhozó. Ebból következik, hogy a vegrehajtó hatalom. azaz az igazságügyi miniszter nem irányíthatja, a bíróságokat. Én ezt nagyon komolyan gondolom, és bizonyos lépéseket eddig is tettünk és teszünk a minisztériumban és azon kívül is. amelyek a bírói függetlenséget addig is fokozottan biztosítják amíg az új törvények meg nem születnek. A bírói ítélkezés felügyeletének a bitói szervezeten belül kell történnie. Ami az ügyészséget illeti, az c pillanatban önálló hatalmi organizáció. A parlamentben néhány képviselő talán félreértette a szerepét, amikor úgy tekintette. hogy az ügyészség a parlament szerve, s a parlament hatalma csorbulna. ha az ügyészség másfajta rendszerben működne. Az ügyészség nem a parlament szerve. A legfőbb ügyészt a parlament választja meg, az ötévente beszámol — ennyi a kapcsolat. Azt gondolom, hogy az Alkotmány logikája szerint az ügyészség feladatai tartalmilag fognak átalakulni: a vádképviselet és a nyomozásfelügyelet marad meg. Ehhez más szervezet is kell. Persze ebben új. óriási viták várhalók, hiszen minden szervezet szeretné megőrizni integritását. Egy biztos; nem a minisztérium hatalmi törekvése, hogy az ügyészség az igazságügyi szervezetben kapjon helyet. Azokban az országokban. ahol olyan bíróság működik, amilyent mi akarunk, ott az ügyészségnek is az szerepe, amit javaslunk. A jelenlegi ügyészség ugyanis jelentós mértékben a bírói függetlenséget sérti. Csak egy példát: független bíróság esetében elképzelhetetlen (ami ma nálunk gyakorlat), hogy az ügyészség felülvizsgálja a bírói ítélkezést, úgynevezett bírói felügyelet címén. — Újdonság a koncepcióban a köztársasági elnöki tisztség. Három változat szerepel a koncepcióban: egy „gyenge", egy „erős" és egy „középerős" elnök. Ön melyiket támogatná? — Én itt is elvekből indulok ki, s így azt mondom, hogy a készüló Alkotmány logikájából — rossz a kifejezés, de — a „közepesen erős" köztársasági elnök következik, aki nem csak protokolláris feladatokat lát el, hanem szerepe van a végrehajtó hatalomban is. Ennek elvi alapja, hogy magába a végrehajtó hatalomba is egyensúlyt és fékező elemeket kell beépíteni. Az elnök hatalmi jogosítványaival ellensúlyozhat egy esetleges kormányzati túlsúlyt. Például elképzelhető, hogy egy pártnak többsége van a parlamentben. kormányt is ó alakít, s így gyakorlatilag szinte korlátlan hatalommal rendelkezik. (Ez nem elméleti tétel, sok országban előfordul.) Ekkor egy olyan elnöknek, aki független, pártokon felüli pozícióban működik, nagy jelentőségű fékező szerepe lehet. Tehát a köztársasági elnöknek — ha már megválasztották — pártokon felül kell állnia. Ez nem azt jelenti, hogy nem indulhat pártszínckben! Ahol a világon ilyen intézmény van, ott a jelöltek pártszínckben indulnak. Dc ha megválasztották, ne legyen pártvezetó, ne legyen képviselő stb., mindezt megfelelő összeférhetetlenségi szabályokkal kell biztosítani. Persze az is fontos hogy ne legyen olyan hatalom, mellyel a többi hatalmi ág működését háttérbe szoríthatja és egyszemélyi uralmat tud létesíteni. Például nem oszlathatja föl a parlamentet, csak javaslatot teltet erre, a parlament maga döntsön saját feloszlását illetően. Ne hirdethessen ki rendkívüli állapotot, kivéve olyan rendkívüli esetet, például országos természeti katasztrófát, amikor a sürgősség a parlament összehívását nem teszi lehetővé; ilyen helyzet beálltát azonban törvény alapján bírálja el. s a parlament összehívásának lehetetlenségét például az Országgyűlés elnökével, a miniszterelnökkel és az Alkotmánybíróság elnökével együtt állapítsa meg. O kérje föl a miniszterelnököt a kormányalakításra, a kormány összetételét azonban a miniszterelnök határozza meg. és a parlament fogadja el. Nagy pontossággal kell meghatározni hatalmának határait. — Ha létrejön ez a funkció. Ön kire szavazna? — Attól függ, hogy kiket jelölnének! Az elképzelések szerint — legalábbis az elsó esetben — a jelölést a parlament végezné, és az elnököt népszavazás választaná. Egy biztos: nem tartanám szerencsésnek, ha csak egy jelölt lenne. — Ön szegedi előadásaiban beszélt két dologról, antiról mostanában kevés politikus beszél: modernizációnk második lépcsőjéről és európai integrációnkról. Károly Róbert vagy talán Mátyás király óta tart lemaradásunk uz európai civilizáció élvonalából... — Legyünk optimisták: Mátyás király óta! — Ön optimista volt a reformokat illetően. Optimista az integrációt illetően is? — Az európai fó folyamatokhoz való adaptálódás (amely megelőzi az integrációt) az ország fejlődése szempontjából elengedhetetlen. Életkérdés. Ezért én nem is vetném föl, hogy ez lehetséges-e. Ez olyan valami, amit mindenképpen meg kell oldani. Minden további lemaradás még nagyobb veszélyeket hord magában. Ezért tehát azonnal el kell kezdeni — s az Alkotmánnyal ezt el is kezdtük — olyan fellételek kialakítását, amelyek a mostani adaptációt és a későbbi integrációt lehetővé teszik. Persze a mostani gazdasági helyzetből nehéz kijutni: mintegy hajunknál fogva kellene kirángatni magunkat. Ezért van nagy jelentősége annak, amit Pozsgay Imre (s mások, a pártfótitkár és a miniszterelnök is) mondott: szükségünk van mások cselekvő közreműködésére. Legutóbbi nyugati látogatásaim megerősítettek abban, hogy erre nucyobb készség nyilvánul meg erre M. ei olyan újság is, mint i Times amely igazán nem szokott érzelmes húrokat pengetni, azt írta: a nyugatnak óriási felelőssége lenne, ha ezeket a változásokat nem támogatná. S a meggyőződést, hogy Európa felé mozdulunk, éppen áz új jogszabályokkal alakítjuk ki. Ebból a szempontból — s ezt is a nyugati államférfiak, ide — látogató képviselők és újságírók mondják — a készülő Alkotmány elvei nagyon jelentősek, jogalkotásunk sokat segít. MÁKOK TAMÁS Hindu istenség, lótusz ölén Zamfiri. a hírlapíró szecessziós eszpresszóban, szív alakú márványasztalkánál, japántorta s habos kávé mellett üldögélt Mérai Máriával, (eközben a két felszolgálónö enyhén szórós, illetve csupasz bokáit nézte a szemközti tükörből). ii. Ki volt Merai Maria? Mérai Mária író volt, költő és nem műfordító; bal kézfején szamóca alakú anyajegyet viselt, amely viselője hangulata szerint gyakran változott, mint a szalamandrák mintázata. Történetünk idején tengeri csillagot formázott, ami nem csoda, hisz Mérai Mária szívcsen képzelte magát bizton úszó gályának a férfiak tengerén... — Mondd Zamfiri, miért van az, hogy veled csak magúmban tudok beszélgetni, holott egymáshoz tartozunk, akár a két mesehős, Sztoja és Osztója? Szándékosan csinálod ezt? — kérdezte Mérai Mária mosolyogva, mint egy szép vipera, mely alkalmas időben lánnyá válik, aztán bemegy az emberek (pl. Zamfiri) közé; s halovány kézfején úgy ül a sötét anyajegy, mint hindu istenség, lótusz ölén. Zamfiri értetlen keppel nézett ra. s valami másról kezdett beszelni. — Látod — mondta M. M. a pillantnvt őszinteség hevében, ami igen jól állt neki, bár mindenáron sejtelmes akart lenni, s lehetőség szerint titokzatos — én kiadtam neked teljesen magamat, te viszont megint ncni mondasz semmit. Pedig épp ideje lenne már. kiderüljön, hányadán is állunk egymással. Mondj hát nekem valamit. Zamfiri. Z. erre helyes érzékkel azt felelte: ó mindig is egyértelmű volt, sosem játszott zsákbamacskát: május elsején fölmászott a májusfára, hogy lehozza onnét Mérai Mária fönnakadt gázléggömbjét; kiugrott miatta az emeletről; eldugott kis vaspályákon vonatozott félnapokat háromszori átszállással, hogy láthassa ót egyáltalán; strandpapucsa talpának récéi közül pedig kiszedte a kavicsokat, melyeket azóta is gondosan őriz... Kételkednie M. M.-nek tehát nincs miért, neki, Zamfirinek viszont annál inkább, hisz Mérai Mária kerek esztendeig nézte öt levegőnek, s megtörtént, hogy Z. kénytelen volt az éjszakát jéghideg váróteremben tölteni, mert M. Mária némely ismerősöket fogadott. — Ezek után — folytatta Zamfiri — igen érthető, kedves Mária, hogy bár szívem a tiéd teljességgel, viszonylag óvatosabb módon (árnyaltabban) kell keresnem veled a kapcsolatot, végül is nem én zártalak ki téged, hanem te zártál ki engemet, nemdebár?... így történt hát. hogy Mérai Mária hökkenve tapasztalta: saját tettei fordulnak ellene, védekezésre módja nincs. Egyetlen ellenszer lett volna, mégpedig önmaga megelőzése — azaz, ha annak idején nem csúnyán, hanem szépen bánik Z-vcl; de akkor még fiatal volt. s nem tudta: rossz dolog a szemeknek forgatása, mert abból lesz a fogaknak tsikorgatása. (Az eljárás az igazmondás törvényéből nőtt ki. Szükséges hozzá az igaz, amit el lehet mondani, beszerzésekor pedig nem kell félnünk a megalázó élményektől, hiszen egyszer majd — például most — úgyis visszájára fordulnak, minekünk meg előnyünkre válnak; ugyanezért nc toljuk el magunk elöl az igen diszkrét, a másiknak tán jól is eső provokációk lehetőségét sem. Azonban vigyázat! Bunkóbb fajta emberek utóbbitól könnyen vérszemet kapnak, ami kész veszedelem.) S Zamfiri folytatta: — Ha azt találod mondani, ugorjuk a kútba, akkor én beleugrom a kútba. Persze, ez nekem semmi, hiszen csodálóid ugy rajzanak kórul, akár színes rovarok a magában állo, húsos növényt, mely cukrot ereszt, ha megvágjak, gyökere méztói ragacsos, körülötte pedig édes j levegő. Nem vagyok más. Marika, mint egy cigarettacsikk, ne tiltakozz, egy csikk, amit eltaposol, ha elszívtál. — (Ez itt a túlzás törvénye; természetétől, amint észleltük, nem idegen némi gúnyor sem. Hatása hasonlatos a színtelen szeszekéhez: erős, dc jó, s vannak nők, akik igen alkalmasak arra, hogy ráérős éjszakáikon hosszasan töprenkedjenek, inkább erős, vagy inkább jó?... Támadhatósága azonban igen nagy; jelen esetben például az is elegendő lenne, ha az illető hölgy türelmetlen toppantással csak ennyit szólna: „Nem dohányzom.") A rúd megfordításának törvénye. Primitív dolog és gyerekes. éppen ezért semmit sem tehetünk ellene. — Hu jól értettem — mondta tovább Zamfiri — egyfelől azt állítod, egymáshoz tartozunk, mint Sztoja és Osztója, másfelöl azonban kijelented, nem tudod, hányadán állunk egymással. Mármost, e két dolog üti egymást, akár egyik verekedő a másik verekedőt. Melyiket higgyem, melyik az igaz? Higygyek-e neked egyáltalán? ... Es még te mondod, hogy én. hogy én vagyok az őszintétlen! Mérai Mária csak tátogni tudott a felháborodástól. E cikkelyben egyébként bennfoglalódik a vádakodás törvénye is, és Mérai Mária nem tudta bebizonyítani szívével érzett igazságát Zamfiri szájával mondott hazugsága ellenében. Ha férfiembernek születik, most talán képen vágja Zumfirit. mivel azonban nő volt, inkább bízott a feltétel nélküli megadás hatásában, s egyébként is volt oly naiv, hogv úgy vélje: őszinteséggel megvásárolható más emberek őszintesége. — Ide figyelj — mondta görbülő szájjal, vörösödő szemekkel — ez már becstelenség, érted? Becstelenség, amit csinálsz! Hát nem látod, hogy tárva-nyitva állok előtted? — Látom. Na és? (A megfordíthatatlanság törvénye. Ha Zamfiri nem csinálja végig következetesen, amit elkezdett, nos hát akkor a pityeregni készüló Mérai Máriából egyesapásra gonoszul mosolygó Mérai Mária válik, aki bosszút áll és diadalt ul. bal kézfején kirajzolódik a húsevő növény, ítél, szemével int, s a pallos lesújt Na nem, ezt aztán nem!" — riadt meg Zamfiri, s szétkergette humanitárius gondolatait...) — Hát ez nem igaz — kacagott föl idegesen Mérai Mária —, ez egyszerűen nem lehet igaz! Ezek szerint hiába téptem a számat teljes fél órán keresztül, mondhatok én neked akármit. amit te mondasz, tólem teljesen független, egy centivel sem jutottunk egymáshoz közelebb. Tök értelmetlen volt ez a beszélgetés, nulla képző, nulla jel. nulla rag. Zárómorféma. — Igazad van Marika, módfelett igazad... — Valóban? — M. M. hangja csattan, arca kipirul, szeme villan, lángot vet... — Jó, hogy mondod, most már legalább tudom. Igazán nagyszerű. Zamfiri elmélázni látszott, ámbár belül reszketett az idegességtől. — Hát persze... — mondta —, csak éppen furcsa, még azt tólem kellett megtudnod, hogy saját magadnak igaza van. És nem szakadt le az ég, bár erősen gondolkodott rajta... DÉVAI CSABA