Délmagyarország, 1989. május (79. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-06 / 105. szám

1989. május 13., szombat 3 U győzelem napjára M/' a magyar nép érdeke? 1. A katomi tömböket a világban egyidejűleg oszlassák fel. 2. Erősítsék meg az ENSZ békefenntartó szerepét. 3. Az idegen csapatokat vonják vissza minden ország területéről. 4. A nagyhatalmak diplomáciai és gazdasági eszközökkel tegyenek meg mindent azért, hogy a világon mindenütt tartsák tiszteletben az emberi jogokat. 5. A nemzetközi helyzetben nem kívánatos, hogy Magyarországon uxar polgárháborús helyzet, akár erőszakos visszarendeződés kialakuljan. ennek elkerülése érdekében minden igaz embernek ki kell állnia a közmegegyezés és az ország demokratikus fejlesztése mellett. 6. A nagyhatalmak tamogassák és tegyenek lépéseket annak érdekében, hogy bármely ország semlegessé tálhasson. KISZ Szeged Városi Bizottsága Tungsram E pontokba szedett felhívással fordul a KISZ-bizottság Szeged lakosságához, a fiatalokhoz. Aki egyetért, aláírásával erősítheti meg a győzelem napi demonstrációkon. Hétfőn este 6 órai kezdettel nemzetközi fórum kezdődik az Ifjúsági Házban, az USA nagykövetségének és az Országos Béketanács képviselőinek jelenlétében. A fórumvezető Nógrádi György, a hadtudományok kandidátusa lesz. Kedden, 9-én este 6 órakor a Széchenyi téren katonazenekar ad térzenét, bemutatkozik egy békeklub, a Vega. A városban a hagyományos fáklyás felvonulás 8 órakor kezdődik: a Széchenyi térről az Ifjúsági Házig vonul a menet. Fél 9-től a Sziámi együttes koncertezik a házban. Horn Gyula üzenete Horn Gyula külügyminisztériumi államtitkár üzenetet. intézett a genfi székhelyű Vöröskereszt nemzetközi bizottságához a mozgalom megalakulásának 125. évfordulója alkalmából. Méltatta a szervezet világszerte megbecsült humanitárius tevékenységét. A magyar kormány megbízásából közölte, hogy — a Magyar Vöröskereszt kezdeményezésére — ratifikáltuk a fegyveres konfliktusok áldozatainak védelméről szóló 1949. évi genfi konvenciót kiegészítő 1977. évi jegyzőkönyveket. Egy hazai multi Pénteken, többszöri halasztás után aláírták azt a nagy jelentőségű, üzleti szerződést, amelynek alapján az osztrák Girozentrale bankcsoporthoz tartozó 13 pénzintézet, köztük francia, luxemburgi, NSZK-beli és liechtensteini bankok megvásárolták a Tungsram Rt. összreszvényeinek 49,65 szazaiékát. A részvényekért összesen 110 millió dollárt fizettek a nagyvállalat eddigi 92 százalékos résztulajdonosának, a Magyar Hitelbanknak. A Tungsramrészvények 8 százalékával továbbra is a magyar állam rendelkezik. A szerződés megkötését követő sajtókonferencián a részvényesek közölték: a Tungsram gazdálkodását külföldi menedzserek segítik majd úgy, hogy három év múlva a cég megtízszerezze jelenlegi nyereségét. Ezáltal a több mint 50 százalékos magyar tulajdon háromszor annyi hasznot hoz majd a hazai részvényeseknek a 90-es években, mint amekkora nyereséget adott eddig a 100 százalékos magyar tulajdonú vállalat. Azután, hogy a Tungsram a piacot meghatározó nemzetközi multinacionális céggé válik. Közgazdászok vándorgyűlése Illúziók áldozata a gazdaság A könnyű kilábalás illúziója. sodorta válságba a magyar gazdaságot 1985—87 között míg ez a helytelen elképzelés tartotta magát a nemzeti adósságállomány kétszeresére nőtt, 20 százalékos cserearányromlást szenvedtünk el, kiszorultunk a világpiacról — mondotta tegnap az Info 18. vándorgyűlésén az ifjúsági házban Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettesAz crszágból összesereglett több száz közgazdász arról is hallhatott, hogy a megalapozatlan gyorsítás, a szerkezetváltás fedezet nélküli erőltetése csak tetézte a bajokat Tavaly kénytelen volt u kormány a régi hibás elképzelések miatt -radikálisan hozzányúlni a magyar társadalom életszínvonalához. Ez a folyamat egyelőre megállíthatatlan. A fizetésképtelenség elkerülése hatalmas társadalmi erőkifejtést és lemondást igényel a jövőben is. A tavalyi kétszámjegyű -reálbércsökkenéssel, h fogyasztás visszafogásával sikerült ugyan a közvetlen veszélyt, a gazdasági csődöt elhárítani, de közben egyre nő -lemaradásunk a fejlett világtól. — A korlátozott reformok továbbra is kis mozgásteret engednek a gazdálkodóknak — folytatta a -miniszterelnök-helyettes. — A válság mára nem szófordulat, hanem valóság Jett. Nem szabad hagyni, hogy továbbra is elmosódjon a gazdaságban az egyem felelősség. A második gazdaság bizonyította, hogy a piac meghatározó szerepe sokkal jobb rendezőelv, mint a fiskális restrikció. A felemás politikai megítélés azonban sokáig bizonytalanná tette a vállalkozásokat. Mik a kivezető program súlypontjai? Az állami tulajdon egészségtelen túlsúlya zsákutcába vezetheti a reformot. Éppen ezért a reformfolyamatban alapvető a tulajdonformák rendezése, reformja. Jó biztosítékot jelenthet a gazdasági visszarendeződés ellen a forint konvertibilissá tétele. Ennek azonban „kemény" ára Csődprogram ? A gazdasági összeomlás elkerülésére kidolgozott kormányprogram részleteiről Medgyessy Péter miniszterelnök-helyettest kérdeztük az. előadások szünetében: — A csomagterv még csak ezután kerül a kormány elé. Mig jóvá nem hagyják, nehéz a részletekről beszélni. Elöljáróban ennyit: öt elemből áll ez a program. A külgazdasági egyensúly megőrzése, a vállalkozásolt élénkítésé, a költségvetési hiány javítása éppen úgy szerepet kapott benne, mint a reprivatizálás, vagy a szociális kiadások újragondolása. — Mennyi tdőre tud most előretekinteni a kormány? — A most kidolgozott program két-három évre szól. — Az ara? Ujabb áremelés? — Az idén nem lesz olyan központi áremelés, amit már előre be nem jelentettünk volna. — Es újabb forintleértékelés? A szakemberek szerint a konvertibilitás eléréséhez a nemzeti valuta folyamatos, közel 50 százalékos leértékelése is szükséges. — Egy biztos. A forint felértékelésén aligha törhetjük mostanában a fejünket. — Mit szól ahhoz, hogy a pénzügyi diktatúra korszakának nevezik napjainkat? — A pénz korlátozó szerepét el kell fogadnunk egy piacgazdaságban, de nem a pénzügyi apparátus diktatúráját. R. G. van. A kormánynak őszintén, nyíltan ki kell mondania, hol tartunk valójában, mit kell tennünk a jövőnkért, és mindez milyen áldozatokkal jár- A nyilvánosság lehet a legfőbb garancia arra, hogy a reform ne torpanjon meg. A jövőben — az eladósodás megfékezésével párhuzamosan — csak külföldi működötöké behozatala latszik indokoltnak. Az évtizedeken át felvett kölcsönök ugyanis eredmény nélkül eltűntek a magyar gazdaság süllyesztőjében. Világosan el kell határolni magunkat a hetvenes évek helytelen gazdaságpolitikájától. Csak a kiadások csökkentésével nem -lehet talpra állítani a gazdaságot. A jövőben nem az adók emelésével, hanem vállalkozóbarát - környezet k-ialakításával, a támogatások további leépítésével és az ésszerűLIen kiadások visszafogásával teremthető csák egyensúly az államháztartásban — mondotta Medgyessy Péter. De vajon milyen legyen a verseny szabályozása? Erről szólt a Csépi Lajosnak, az Országos Arhivatal elnökhelyettesének előadása. Minél hamarabb -törvényben kell rögzíteni a gazdasági verseny szabályait — mondotta —. A demokratizálódási folyamatot a gazdaságnak is követnie kell. A termelésben részt vevőknek jogi garanciákat kell adni a tulajdonszerzés és az üzleti élet szabadságáról. Arra is intézményes garanciákat kell keresni, hogy „külső" szervezetek ne avatkozhassanak be a jövőben a gazdálkodás szabadságába, azt a piacgazdálkodás keretei szabályozzák Nincs szocialista, vagy kapitalista piac! A versenyben sincsenek ideológiai különbségek. Előbb-utóbb a világpiac rákényszeríti a -magyar gazdaságot is a tisztességes versenyre, mert nincs más választásunk. A tervgazdálkodást fel kell hogy váltsa az ésszerű piaci mechanizmusok -mozgatórugója — fejtette ki az előadó. A közgazdasági vándorgyűlés ma négy szekcióban folytatja munkáját. Tiltott múlt M

it mond Kádár János? — virított a cim egy pár hónappal ezelőtt az Élet és Irodalom egészkolumnás Írása fölött, s valóban sokan várták/vártuk országunkban: vajh', mit is mond? S lön: Kádár János, elnökölvén a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának (akkor) soros, következő ülésén, megszólalt, és — miután rövid helyzetjelentest adott saját egeszsegi állapotáról — leszögezte: a KB határozatait magára nézve kötelező érvényűnek tekinti. Megismételte ezt a rövid, „nyilvános szereplést'' — hasonló indokkal — a legutóbbi KB-ülésen is. Megszólalt tehát; mondott is valamit, meg nem is, eloszlatta a róla szóló mendemondák egyikét-másikát, meg nem is. Nem ült fel a provokációknak — ezt minden bizonnyal jól tette —, ám nem elégítette ki népünk eredendő, és az utóbbi időben elemi erővel felszínre törő kíváncsiságát, azt az érdeklődést, amely közelmúltunk történelmének megismerésére irányul — ezt' viszont feltehetően rosszul cselekedte. Hiszen azóta már tudjuk — Nyers Rezső és más vezetők megnyilatkozásaiból —, hogy az MSZMP jelenlegi elnökének egészsége olyannyira megromlott, hogy tőle részletes interjút, vagy beszámolót azon történelmi eseményekről, amelyeknek koronatanúja volt, aligha várhatunk. Mostanában sok szó esik a történelem úgynevezett fehér foltjainak eltüntetéséről — elsősorban a reformszelleműbb kelet-európai országokban. Sokat beszélünk, irunk Katynról, Buharinékról, Recskről, más „ügyekről"; a konkrét eredményekkel mégsem lehetünk elégedettek. Bizonyos mértékig érthető — még ha elítélendő is —, hogy az érdekeltek igyekeznek a feledés homályába burkolni a számukra kompromittáló adatokat, tényeket, s ezt elsősorban a létező dokumentumok elrejtésével, megsemmisítésevei, megsemmisülése hírének keltésével, másodsorban pedig — főként, ha hatalmukban áll — a tények helyett áltények, ferdítések széles körű terjesztésével, magyarul, tudatos történelem hamisítással érik el. Az állami oktatás és a propagandagépezet monopóliuma jó eszköze az utóbbinak, az előbbihez pedig szélsőséges esetben mindössze egy szál gyufa, vagy egy jóL záró alagsori helyiség kell a megfelelő helyen .,. Persze, ez nem ilyen egyszerű, főként a mai korban, amikor az inforációkat egyre nehezebb eltitkolni. Mégis, szinte beleszédül az ember, ha arra gondol: hány (száz) történelmi, politikai tárgyú, eleddig még meg nem. írt könyv és tanulmány „anyaga", adathalmaza rejlik például a Belügyminisztérium, a Honvédelmi Minisztérium levéltárainak, más adattárainak titkos1 részlegeiben. Éop csak megmozdult valami; még mindig valós vagv vélt politikai érdekek, igaz, már másokéi, döntik el. hogy mit szabad a népnek megtudnia saját magáról, s-aját apáiról. Néhány, nagyobb horderejű ,,ugy'' — például a Nagy Imréekkel 1956 es 1958 közötti történték — bizonyos részleteinek nyilvánosságra hozásával kétségtelenül fontos szelepek nyíltak ki, ám bizonyára rejtegetnek meg érdekességeket ama levéltárak ezzel kapcsolatban Budapesten, Moszkvában, Begrádban, vagy Washingtonban... S ki tudja kiderül-e vajon valaha a „nagyközönség" számara, hogy minden esetben, amikor magas rangú katonatisztekkel vagy politikusokkal a fedélzetén véletlenül lezuhan egy-egy repülőgép vagy helikopter, valóban mindig véletlenről van szó? Mikor tudjuk meg, hogy Kennedy elnók meggyilkolása mögött milyen erők álltak, ha álltak? Persze, az esetleg számításba jöhetők egy része még él — gondolom én —, netán aktív politikus... Evezzünk közelebbi vizekre: fölöttébb sok mendemonda keringett (s még tán el sem felejtődött mindez) a „kokillába beleesett" Vályi Péter egykori pénzügyminiszter (bal?)esetéről, s Elbert Jánosról, aki a budapesti' szovjet nagykövetnek, Jurij Andropovnak volt a tolmácsa 1956ban, s aki egészen véletlenül az idö tájt fulladt bele a Balaton fel méteres parti vizebe Siofoknál, amikor Andropov fótitkárrá avanzsált. Sajnáljuk Elbert halálát, mint emberi tragédiát, de sajnáljuk azért is, mert rengeteg információval szolgálhatna most, amikor végre elkezdődött az 1956-os dátumhoz kötődő, néhány tabutéma „nyilvános vitája". Valószínűsíthető, hogy készített írásos jegyzeteket, feljegyzéseket azon eseményekről, találkozásokról, tárgyalásokról, amelyeknek tanúja volt; ez nem is irreális feltételezés egy olyan embernel, aki amúgy bölcsészettudományokkal foglalkozik, így egyik alaptevékenysége az írás. Kérdés: ha léteznek, hol vannak ezek? A

miniszter és az egykori tolmács ügyében bizonyosan többet ártott a titkolózás, mint amennyit használhatott. Régi, jól bevált módszer, hogy a szóbeszédnek leghatásosabban a korrekt, gyors tájékoztatással lehet elejét venni. Már akkor — vagy legalább azóta — le kellett volna közölni a sajtóban a rendőrségi, szakértői vizsgálatok dokumentumait, azok jelentősebb megállapításait, s megismertetni a közvéleménnyel a bizonyítékokat. Mindenképpen ez a legegyszerűbb. persze, csupán akkor, ha valóban csak a haraszt zörög valamely furcsa okból —, halott a szellő sem rezdül. „Elegendő harc, hogy a múltat be kell vallani" — írja József Attila. Maid: „A harcot, amelyet őseink vívtak, békévé oldja az emlékezés..." Ne féljünk attól, hogy népünk megismeri közös múltunkat — benne a kellemetlen eseményeket is. Mert titkolózással igencsak vázlatossá válik szemléletünk, tudatunkban lekepezőaő történelmünk, s vázlatos lesz az azt irányító személyek arcképe, még történelmi háttérrel is. Sandi István Lemondott a szóvivő Ruttner György lemondott a Magyarországi Szociáldemokrata Pártban viselt valamennyi tisztségéről, így a szóvivői posztról s. — Az elhatározás már hetek óta érlelődött bennem — mondotta Ruttner György. — Mégis megvártam a május elsejei ünnepségeket, hiszen tevékenyen részt vettem a nagygyűlés előkészületeiben, a külföldi testvérpártok képviselőivel folytatott tárgyalásokban. Lemondásomat Révész Andrásnak, az MSZDP elnökének jelentettem be, mivel a szerveződés jelenlegi kezdeti stádiumában — a történelmi múlt miatt — egyedül őt tekintem legitim vezetőnek. Arra a kérdésre, hogy mivel indokolja döntését, az MSZDP volt szóvivője, kifejtette: — Nem tudom, hogy a jelenlegi körülmények között milyen álláspontot is képviselhetnék mint szóvivő, ugyanis nem járt eredménnyel az az erőfeszítésem, hogy megbékítsem a vitatkozó feleket, hogy lecsillapítsam a személyeskedést, a túlfűtött érzelmeket. Ügy vélem, az érintettek nem érzik át a szociáldemokráciával szembeni íe. lelősségüket. Elfeledkeznek arról, hogy nem csupán a szociáldemokrata párt 'sorsáról, hanem az ország jövőjéről van szó. Vállalati elismerések Mélypont után fordulat A Szegedi Magas- és Melyépítői pari Vállalatnál előrehozták az építők napi ünnepséget. Jó okuk volt rá, hogy tegnap. pénteken tartsák meg, ugyanis összekapcsolhatták a Kiváló Vállalat cím átvételével. A 37 éves vállalattal ez először fordult elő. Az 1985-ös mélypont után 180 fokos fordulatot vett a gazdálkodásuk. Az akikori létszámhoz képest 20 százalékkal kevesebb ember, 50 százalékkal nagyobb teljesítményt szorított ki magából. Tavaly a nehezebb [közgazdasági feltételek között is sikerült az előző évi nyereségszintet megtartani. A beruházási kereslet csökkenését részben azzal ellensúlyozták, hogy bővítették tevékenységi területüket, beton technológiai üzemük termékeit az egesz országban használják. Ebből az alkalomból Kiváló Munkáért kitüntetést vettek át: Gulyás Sándor vasbetonszerelő, Kokovay János igazgató, Szabó Ödön főüzemvezető, Szécsi Gyula főkönyvelő és Vadászi József villanyszerelő. A Szakszervezeti Munkáért elismerés bronz fokozatát Dönczi András művezető és Takó Sándor raktáros kapták. Szolgálati szabadalmak Az élelmiszer-gazdaság beruházásajra szakosodott országos szervezet, az Agrober irodái közül a szegedi immár hatodik alkalommal nyerte el a Kiváló Termelőegység címet A műszáki fejlesztési program eredményéként szolgálati szabadalmaikért tavaly 600 ezer forint hasznosítási díjat kaptak. A Kiváló Üjíló és Kiváló Feltaláló kitüntetés valamely fokozatát 5 munkatárs kapta meg. A gazdálkodásban sikerült a folyamatos fizetőképességet fenntartani, s a nyereség a tervezett duplája lett. Az árnyékosabb oldalhoz tartozik. hogy a tervezesben túlkínálati piac alakult ki, s az élelmiszer-gazdaságban az idén sem lehet számítani a beruházások élénkülésére. Az iroda létszáma tavaly 30 százalékkal csökkent. A mostani létszám megtartása érdekében az idei év nagy feladata hogy más, gazdaságos tevékenységekkel is próbálkozzanak. A tegnap, pénteken megtartott ünnepségen Maróti István szakosztályvezető Kiváló Munkáért kitüntetést kapott.