Délmagyarország, 1989. május (79. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-26 / 122. szám

1989. május 25., csütörtök 79 Környezetvédelem és adózás Tanácsülést tartott tegnap, csütörtökön SándurfaJ va tanacsa, Kónya József elnök számolt be a két ülés között kiadott döntésekről, utasításokról és a lejárt határidejű határozatok végrehajtásáról. Majd Németh Sandorné műszaki főelőadó beszélt Sándorfalva és Dóc környezetvédelméről, a fejlesztési tervekről. Ezután uz adóreform egyeves tapasztalatairól adtak tájékoztatást. A köztisztaság és a környezetvédelem helyzetéről legutóbb 1985 márciusában tárgyalt Sándorfalva es Doc tanácsa. A szilárd hulladékok elhelyezésére mindkét községnek van lehetősége. A konténeres hulladékgyűjtést 1983-ban szervezték meg. Jelenleg Sándorfalván 40 clarab, négíy köbméteres konténerben gyűlik a.hulladék. Sajnálatosan, sokan fegyelmezetlenek, ugyanis több helyen — a község szélén, árkokban, erdőszéleken — Tanácsülés Sándorfalván dobálják szét a szemetet, pedig addig több konténer mellett is elhaladnak a lakók. Megnőtt a vízfogyasztás így gyarapodik a szennyvíz, amely ülepítő-, szikkasztéaknákba folyik. Ezzel a módszerrel veszélyesen szennyezik a talajt és a talajvizet. Mindkét községben szippantással ürítik az aknákat. A folyékony hulladék elhelyezése az úgynevezett Fehérföldes területen megoldott. Sándorfalva egész terülelenek csatornázására és egy tisztító létesítésére 1984-ben készült egy tanulmányterv. A Hazafias Népfront minden évben biztosított az intézmények parkosításához növényeket, de az idén már lehetőseg nyílt arra is, hogy magánszemélyek is térítésmentesen kapjanak fákat, cserjéket, amelyeket a közterület szépítésére használnak fel. Az adózásról elmondható, hogy az elmúlt év elején nagy volt a bizonytalanság. A gazdálkodók, az intézmények, az egyéni és társasvállalkozók az időrendszert fenntartással fogadták. Ennek oka a hiányos ismeretekben kereshető. Voltak egyéni vállalkozók, akik erie hivatkozva szüntették meg véglegesen vagy átmenetileg a tevékenységüket Az év végére azonban 23 százalékkal nőtt a kisiparosok és a kiskereskedők száma. örvendetesen szaporodtak az egyéb vállalkozások is. Ilyen például a szahad szellemi tevékenység, tervezés, szolgáltatás. A tanácsülés előterjesztésekkel és interpellációkkal ért véget. Uj helyzetben a vízügyi lobby? Nagyon könnyen ítélkezünk. Azt mondjuk: (határozatlanság, zűrzavar a kormányban. Kijelentjük: maguk sem tudják, hogy rm.t akarnak. Előbb megkötnek egy talkut — jó sztálinista szokás szerint suba alatt —, majd a döntést ráhárítják a népképviseletre, végül újra csak kormányzati szinten úgy döntenek a nagyberuházás fölfüggesztéséről, hogy sejtetik, itt a végleges leállításról van már szó. Ez utóbbi döntést 'is áthárítják majd arra az Országgyűlésre — várhatóan a kormányprogrammal kapcsolatos vitában —. amely fél éve biztatást adott a vízlépcső befejezéséhez. Ha nem az én pénzemről lenne szó, azt mondanám: legyen csak makacs a Parlament és követelje az októberi döntés végrehajtását! .De a pénzemről és a nemzet pénztárcájáról van szó, tehát nem szabad makacskodni. Inkább meg kell vizsgálni a tényeket, mielőtt ítélkeznénk. 'Eddig politikai döntések születtek, ez utóbbi is egyértelműen szakmák fölötti, illetve a szakmáktól független elhatározás volt: Németh Miklós sejthetően nem képezte ki magát a legutóbbi félévben sem vízépítő sem pedig környezetvédő mérnökké, de az is vélhető, hogy közgazdasagi végzettségét most nem számszerű, hanem politikai tényezők (kalkulusában mozgósította. Ilyen módon ő ds részese annak a sornak, amelynek élére — a szóbeszéd szerint — Kádár Jánost állíthatjuk. A mi történetünk ugyanis vele kezdődik, hiszen az MSZMP akkori első titkára és a CSKP azóta nyugdíjba vonult első embere 12 éve politikusi döntést hozott az évtizedek óta tervezgetett beruházásról. Azt is mondják, hogy Housák kissé 'magába roskadt a hírtől, amit az KDK-ból nem sokkal a Kádár-látogatás előtt hallott: a németek visszamondták az évek hosszú során át előkészített Wartburg-Skoda (kooperációt, s a csehszlovák párt első embere állítólag azt mondta magyar kollégájának, hogy még egy ilyen nemzetiközi presztízsvesztést nem hír el országa és népe. És hi ába hozott korábban a vízlépcsőt elutasító döntést a magyar kormány, a szerződés aláíratott. Hasonlóképp politikai szempontból látták indokoltnak a megkezdett beruházás szüneteltetését a 80as évek elején, gondolva arra is: talán Jci lehet meg hátrálni ebből az egyre kellemetlenebb ügyből. Később politikai döntés született arról, hogy az építkezést folytatni kell, hisz a szlovák oldalon már 50 százalék fölé lépet a készültség, s — miként mondtam 1988 őszén is a politika döntö'tt, működtetvén a pártfrakciót, ami arra a tényre hívja föl a figyelmet, hogy a népképviseleti törvényhozásban a képviselők 72 százaléka tagja az MSZMP-nek. Ezzel persze nem azt sugallom, hogy a Parlamentre rá kell adni ezt a csúf, vízlépcsömintájú inget. Nem, mert nem az övé. Most is látható: a Némethkormány döntött, és ezt kívánja elfogadtatná a Parlamenttel, mintha annak az volna a dolga, hogy egy 100 milliárdos beruházásról félévente megmásítsa a nézetét. A Parlament magatartása kétség kívül kulcskérdés. De ennél is fontosabb, hogy vajon miért döntött így a látványos minisztercseréik után a kormányfő? Lehet arra gondolni, hogy e 2 hónapos fölfüggesztéssel egy kísérleti helyzetet akart előállítani. mondván: nézzük, mit lépnek erre az osztrákok, meg a csehszlovákok, azaz mennyi a tétje egy esetleges leállításnak? Ha túl nagy az ár, akkor már tényékkeü lehet bizonyítani a vízlépcső ellenzőinek — mely tábor fura módon javarészt a politikai ellenzékből szerveződik —, hogy ezt nem tudja vállalni még egy olyan koalíciós kormány sem, amelyben esetleg kereszténydemokrata a vízügyi miniszter. De lehet, hogy magas külpolitikai szempont vezeti most a sakkbábukat, s a vízlépcsővel mi végül is tisztet áldozunk, hogy a vezér kiérdemelje a Nyugat kegyeit. De ki a vezér? És minek a vezére? Nagy kérdések ezek. Vannak persze apró, részletkérdéseik lis. Például az, most 'hogyan tereljék viszsza a Dunaikanyarban eltérített folyót, ha már nem épül föl a nagymarosi duzzasztó? A régi és az új — ideiglenes — meder közötti töltést talán széthordja majd a víz, és előáll az az állapot, ami ellen — többek között — az egész beruházás született? Hordalék lesz, meg milliókba kerülő kotrás? És ha nem lesz nagymarosi visszaduzzasztás, akkor hogyan biztosítják az előírt hajózási mélységet? És ugye schillingért fizetjük a helyreállítási költségeket? Mert a hírek szerint ezért áramot nem fogadnák el az osztrákok. A kérdések sora folytatható: bevált-e a (környezetvédelmi és vízügyi szempontokat egyesíteni kívánó miniszteriális modell? Jó-e az, hogy a környezetvédelem egészéért egy külön tárca felel, a részekért pedig mindig valaki más? Természetes dolog-e, hogy a Környezetvédelmi és Vízgazdálkodási Minisztérium létrehozása — hála Bős—Nagymarosnak — ma szinte minden laikusban azt a képzetet kelti, hogy csak és kizárólag a vízügy veszélyes a környezetre? Nézzünk meg alaposabban egyetlen esetet! Mezőgazdasági kutatók megmérik egy tsz földjében a vegyi anyagókat. Megdöbbenve tapasztalják, hogy a föld mélyében műtrágya kiválási zónák vannak, a felszíntől alig takarva pedig karvastagságú színes hurkák jelzik, hogy agyonmérgezet t a talaj. A kutató felhívja az agronómus figyelmét a kemikáliák túlzott használatára. s a biztonság kedvéért — régi ismeretségei révén — szól a területi környezetvédő hatáság emberének. A vízügyhöz egy esztendeje odacsapott hivatásos környezetvédő két dolgot tehetne — felvilágosítana vagy bírságolna —, ha a mezőgazdasági terület nem a MÉM-hez tartozna. Megfeddheti a 6zennyes-bűzös gázokat kibocsátó gyárat, amely az Ipari Minisztérium fennhatósága alá .tartozik. Rosszallóan ráncolhatja homlokát, ha kidöntött kukát iát a városban, amiért főhivatású felelős iá. mérgelődhet — tanácsi kötelékben. Ha hiszik, ha nem, a kidöntött kuka, meg a boai beruházás egy helyről származik. A rossz döntési mechanizmusok és az életképtelen szervezeti formák közös tövéről. Ha innen nézem, a bősnagymarosi vízerőműrendszer építésének átmeneti leállításával nem került új helyzetbe a vízügyi lobby. Máshonnan is nézhetem. A látószög beállításához nyújt segitseget holnapi számunkban Simády Béla. az Atikövizig igazgatója. Blusztus Imre Á hallgatag többség M

egpezsdült a hazai politikai élet, de az eszmei párharcban nem egymáísal szembenálló tömegek vívnak szócsatát. Egyre több helyen olvasom, hogy várják, mikor szólal meg meggyőződését (új hitét?) kifejtve az utca embere, ez átlagpolgár. Az MSZMP-n belüli átalakulásban is a ma még csendes mérlegelök lehetnek a döntőbírók a reformerek és fundamentalisták lassan « kiegyezést lehetetLenné tevő küzdelmében. De várható-e, hogy a hallgatag többség szócsövet ragad, és az emelvényre lép'.' Meggyőződésem: nem. Közvélemény-kutatók finatják, hogy kire szavaznának egyes, telefontulajdonos honpolgárok, ha most lennének kis országunkban parlamenti választások. A kagyló mikrofonján kívüli suttogásban felmerült az is: hátha a politikai rendőrségtől tudakozódik valaki, és a válasz felkerülhet arra a bizonyos személyi kartonra. A másik ötlet szierint: valaki magánszórakozásból múlatja ily módon az idejét. Születik is a családi tanács eszmecseréjéből sejtelmes felelet, ami már hangosan szól e vonal túlvégén hallgatózóhoz. Ezt aztán abba a rubrikába strigulázza a közvélemény-kutató, amelyikbe éppen gondolja, mert az előre felállított kategóriák közül éppen háromba illik bele, és még kettőbe „cipőkanállal" beletuszkolható. Az előzetes közvélemény-kutatások közelíihetnek a majdani eredményhez, de eltalálni aligha fogjak. Most ugyebár a pártok, pártcsírák népszerűségét firtatják, a választásokon pedig a pártok által állított, vagy éppen független jelöltekre kell voksolni. A hallgalag többség a párton belül és kívül majd ott, a szavazófülkében mond véleményt. Nem hangos szóval, hanem jól fogó golyóstollal vagy ro6tdrónnal (remélhetően, nem adnak ismét ceruzát a kezébe a szavazást szervezők!) A hallgatag tömeg ezzel a Cselekedetével öt évre határoz az országvezetés szelleméről, az irányító személyiségekről. Nagy a neveket kihúzok és a listán hagyok felelőssége. Tetszetős programokat sokkal könnyebb gyártani, mint megvalósítani azokat — akárcsak részben! Ez elmúlt éveink keserű, fájdalmas tapasztalata. A szavazófülke magányában — és persze, már a jóval előbbi mérlegelések során — az állampolgárnak arról kell dönteni, hogy kit érez realistának, hitele-; embernek. Vizsgázik is majd ekkor a hallgatagok kana. Realitásérzékből, politikai érettségből. Abból, hogy mennyire képes tisztán látni, hallani a versengők tarkaságában és nem egyszer kaotikus zenebonájában. De ezen a megméretésen nem érdemjegyet osztanak majd, hanem fél evtizedre dől el az, hogy politikai álomfestők, vagy a nemzet iránt elkötelezett reálpolltikusok kerülnek a törvényhozásba, vagy éppen a kormányrúdhoz. Az utóbbi hónapokban a politikai verseny elterelte a figyelmet a gazdaságról. Igaz, korábban meg túlzottan a hazai közfigyelem előterében volt ez a szféra. Ugyebár, senki sem vitatja: közhangulatunkat. elsősorban anyagi körülményeink, jólétünk esélyei határozzák meg. Tehát a különböző programok, elképzelések elbírálásánál jó lenne, ha a figyelem visszatérne a „materiális" szektorra A szabadság óhajában, az állami befolyás visszaszorításában már közmegegyezés a különböző versenytársak között. Legfeljebb a mérték vitatott Kevés, viszont az átgondolt gazdasági program. E terület elképzeléseiből én mindössze kettő, figyelemre méltó, valós alapokon álló, talán keresztülvihető elképzelést tartok számon. A régebbi a Hazafias Népfront munkabizottsága által elkészített elemzés és iránymutatás. Ez még a tavaly pünkösdi pártértekezlet előtt keletkezett, és jóformán szamizdatként terjedt. A másik újabb keletű, de szintén nem közkézen forgó dokumentum. A Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) szellemi terméke. Az MSZMP gazdaságpolitikai programtervezete is megfordult már a kezemben. Túlzottan bürokratikus nyelvezetű, terjengős az eteö variáns. Ez természetesen nem csoda, hiszen egy nem egészen reformszellemű aooarátus munkálkodott rajta. De elkezdődtek az ízekre szedő viták. A párton belüli szellemi felkészültség. a reformkörökben gyűlő, talán valamikor a radikális fordulathoz is elegendő energia reményt ad egv erős és reális, a köz számára is érthető, elfogadható gazdasági elképzelé&lánc megszületésére. M

ég jó néhány hónap eltelik — várhatóan — a választásokig. De' "máris készülnie kell erre az eseményre a hallgatag többségnek is. Hiszen mindenki résizese lesz a döntésnek, aki belép a szavazófülkébe (sőt az is, aki a távolmaradást választja) Ne a pillanatnyi érzelem döntsön a nemzetet mentő, avagy süllyesztő választáson! A politikai csatározásban, ha kevesek hallatiják hangjukat, az valahol természetes. A döntés felelősségében viszont valamennyi választópolgár kénytelen osztozni. Bölc István 0 vállalkozók és a párt Az MSZMP kisiparos és vállalkozói alapszervezetek országos fórumának dokumentumából kiderülő: a maszek igenis politizál. Jelenleg 6 ezren MSZMP-tagként teszik ezt S az is kiolvasható e sorokból: közel sem felhőtlen boldogságban. De szóljon erről inkább egy illetekes. Kádár József szegedi órásmester (aki egyétsként a szegedi pártbizottságnak éppúgy tagja, mint a megyeinek), s reszt vett az előbb említett fórumon is. — Kezdjük talán az alapkérdéssel: milyen ma az MSZMP és a vállalkozók viszonya? — Mint azt a vita után papíron is rögzítettük: ha az MSZMP az osztályszempontokat meghaladva valóban a dolgozó, alkotó emberek érdekeit kifejező marxista szellemű reformpárttá akar válni, akkor számíthat a kisiparosok és vállalkozók támogatására, mert a reformok következetes véghezvitelében ez a réteg alapvetően érdekelt. Ugyanakkor az MSZMP számára sem lehet közömbös, milyen politikai irányvonal mellé csatlakozik ez a réteg. Mert az a bizonyos 160 ezer ember családtagokat is számolva már egy tekintélyes választói tömeget képvisel, s ha figyelembe vesszük, hogy munkájuk során naponta akár több tucat emberrel is találkoznak — s mint ma mindenki — politizálnak, hatásuk lényegesen nagyobb, mint létszámukból következne. Ha tehát az MSZMP programjában és tetteiben is nyíltan felvállalja a vállalkozók politikai érdekképviseletét, készek vagyunk a Központi Bizottság cselekvési programtervezetében megfogalmazott célként dolgozni, és a soron következő választásokon e reformprogram mellett agitálva szavazatainkkal is kiállni. — De aligha kritikátlanul — olvashatjuk ki a dokumentumból. Tulajdonképpen mit is varnak el a vállalkozók a kormányzó párttól? — A legfontosabb: a vállalkozás szabadságát és biztonságának hosszú távú garantálását. Emellett azonnal említhető, hogy bürokráciamentes, önköltség-csökkentő, termelést serkentő és jövedelmet elismerő adórendszert akarunk. Ennek megvalósítását a forgalom, tehát a bruttó bevétel törvényben rögzített százalékában tartjuk elképzelhetőnek. Így nagymértékben leegyszerűsödne az adóellenőrzés, minden vállalkozó a bevételeinek pontos regisztrálásában lenne érdekelt, mert saját jövedelmét csak így tudná legalizálni. Emellett az adó termelésnövelésre és önköltségcsökkentésre ösztönözne, elősegítené a piaci verseny kialakulását, így árcsökkentő hatása is jelentkezne. — Biztos, hogy az adózás nagy gondjuk, de aligha az egyethn... — így igaz. Nagyon fontosnak tartjuk az egyént védő társadalombiztosítási rendszert. De csak úgy, ha a társadalombiztosítás az államtól pénzügyileg független, biztosítási alapon működik és önkéntes. A társadalombiztosítási befizetések nem maradhatnak adójellegű elvonások, semmiképp sem lehetnek forrásai az állami költségvetési hiány finanszírozásának. — E kéréssel aligha lehet vitatkozni. Milyen 'kérdésekben várnak konkrét állásfoglalást az MSZMP-töl, személy szerint Grósz Károlytol. a párt főtitkárától, hiszen neki is elküldték memorandumukat. — Az MSZMP hosszú tá-. vú programjában pontosan határozza meg viszonyát a vállalkozói réteghez, valamint az érdekükben általa felvállalni kívánt politikai és gazdasági célokat. Kezdeményezze és támogassa a vállalkozói törvény megalkotását, bevezetését; s támogassa olyan vállalkozói érdekképviseleti szervezetek kialakítását, amely biztosítja a tagok érdekeinek érvényesítését — amelyek megkerülése nélkül nem hozható sem politikai, sem állami döntés az őket érintő kérdésekben. Ezek mellett a KB foglaljon állást a jelenlegi adózási jogszabályokról és más, a vállalkozásokat érintő fontosabb jogszabályokról. S talán zárjuk ezzel a sort: amennyiben a párt céljai megvalósítása során számít a vállalkozásokra, igényli együttműködésünket, úgy a több mint 6 ezres létszámú kommunista vállalkozók részére biztosítson képviselet lehetőséget a Központi Bizottságban ... B. Z.