Délmagyarország, 1989. május (79. évfolyam, 101-126. szám)

1989-05-22 / 118. szám

10 1989. május 42., hétfő Hazánkba érkezett a Ciprusi Köztársaság elnöke Georgiosz Vasziliu, a Cip­rust Köztársaság elnöke — Straub F. Brúnónak, a Ma­gyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa elnökének meghívá­sára — vasárnap négynapos hivatalos látogatásra ha­zánkba érkezett.. Kíséreté­ben van Georgiosz Jákovu külügyminiszter. Takisz Ne­imicasz kereskedelmi és "iparügyi miniszter, Elias Theodorou Ipsarides, a Cip­rusi Köztársaság budapesti nagykövete, aki a főváros­ban csatlakozott a kíséret­hez. Georgiosz Vasziliút és kí­séretét a magyar és ciprusi zászlókkal díszített Ferihe­gyi repülőtéren Straub F. Brúnó, Kovács László kül­ügyminiszter-helyettes, va­lamint Kincses László, ha­zánknak a Görög és a Cip­rusi Köztársaságban akk­reditált nagykövete fogadta. Programról, választásokról és meglepő arcokról Sajtótájékoztató Újszegeden Katonai gyűrű Peking körűi Q Peking (Reuter) A kínai néphadsereg egy­ségei elérték Peking külvá­rosait, és ott parancsra vár­nak — jelentette vasárnap a kínai központi rádió és a te­levízió. A Reuter brit hírügynök­ség szemtanúkra hivatkozó legfrissebb jelentése szerint katonai vonat gördült be a Tienanmen tér közelében lévó pályaudvarra, a katonák azonban nem hagyták el a 13 vagonból álló szerelvényt. A vonat érkezésének hírére több száz tüntető torlaszolta el a Peking főterétől alig 1 kilométerre lévő pályaudvar fő kijáratát. A kínai főváros küLső ke­rületeiből is katonai egysé­gek jelenlétéről számoltak be hírügynökségek. Szemtanúk páncélosokat láttak Peking külvárosában. Az AP ameri­kai hírügynökség kínai for­rásra hivatkozva azt jelen­tette, hogy 60—70 ezer ka­tona áll készen arra, hogy a parancsokat végrehajtsa. A TASZSZ hírügynökség jelentése szerint a kínai hadsereg alakulatai gyürüt vontak a kínai főváros köré, de sehol nem csaptak össze az eléjük vonuló tüntetőkkel. A szovjet hírügynökség be­számolója szerint a pekingi városi tanács képviselője az Űj-Kína hírügynökségnek adott nyilatkozatában kifej­tette: azért rendelték el a hadsereg felvonulását, mert a pekingi rendőri és közbiz­tonsági erők nem elegendő­ek arra, hogy érvényt sze­rezzenek a rendkívüli álla­pot bevezetéséről kiadott rendeletnek. Hangsúlyozta, hogy Pekingben az utóbbi napokban tovább erősödtek az anarchikus állapotok, amelyek komoly mértékben akadályozzák a munkát, a termelést, az oktatást és a főváros egész lakosságának életét. Ugyanakkor cáfolta azokat a híreszteléseket, hogy a katonák a diákok el­nyomására érkeztek Peking­be. Nem zárta ki annak le­hetőségét, hogy a katonákat a felsőoktatási intézmények közelében helyezzék el az oktatók, a diákok és a ki­szolgáló személyzet normális tevékenységének a biztosítá­sára, biztonságuk megvédé­sére. Ez azonban semmi esetre sem jelenti a katonai ellenőrzés bevezetését — mondta a városi hatóságok képviselője. ZUJEV A GÉPRABLÓ Törökország vasárnap visszaadta a Szovjetuniónak a Batu-miból elrabolt MIG— 29-es ikatonai repülőgépet, s értesülések szerint nem en­gedélyezte az amerikai ka­tonai szakértőknek, hogy megvizsgálják azt. Altík­szandr Zujev, a „géprabló" pilóta Törökországban ma­radt. Mivel az akció ko/ben megsebesült, egy trabzoni klinikán megműtötték. 1970 óta Zujev a harmadik szov­jet katonai pirlótia, aki re­pülőgépével Törökországba dezertált. MOLDÁVIÁBAN LATIN ABC A Moldáviai SZSZK Leg­felsőbb Tamácsa a helyi saj­tóban vasárnap közzétette azt a törvénytervezetet, Bmely a köztársaságban a iaitin betűs írásimód beveze­téséről rendelkezik. A nyelv­tudósok szerint a keleti To­rnán nyelvek családjába tartozó rnoldván nyelv fo­netikai és nyelvtani szabá­lyainak egyaránt megfele­lőbb a laton betűs írásmód, mint a cirill 'betűs. ARAB-CSÚCS A marokkói Casablancá­ban vasárnap délután in­tenzív sokoldalú arab kül­ügyi egyeztetés kezdődött, amelyen az Arab Liga tag­államainak politikusai előké­szítik a kedden nyiló rend­kívüli csúcsértekezlet vi­taanyagait. A pánarab ta­nácskozás hivatalos napi­rendjén három kérdéskör — a palesztin probléma, a li­banoni válság, valamint az iraki—iráni tűzszünet nyo­mán az Öböl-menti térség­ben kialakult helyzet szere­pel. GYÚJTOGATÁS MÁJUS 1-JÉN — MOSZKVÁBAN lElőször számolt be a szovjet sajtó arról a gyűj­togatásról, amely Idén május l-jén történt a moszkvai Vö­rös tér közelében, az ünne­pi íelvanulá". kezdetekor. A politikai provokáció szándé­kával elkövetett cselek­mény ügyében a vizsgálat lezárult, a tettest elfogták, és ügyét átadták a bíróság­nak — kózólte az Izvesztyi­ja szombat esti száma. A május 1-jei felvonulás kez­detekor a Voros térbe tor­kolló Október 25-e utcában kigyulladt az energetikai minisztérium épületének a teteje. A tűzoltóknak alig negyed óra alatt sikerült el­oltaniuk a lángokat. Ko moly anyagi károk nem ke­letkeztek. SZOVJET—BRIT KIUTASÍTÁSOK A Szovjetunióból kiuta­sítottak 11 brit diplomatát és újságírót, miután Lon­donban Nagy-Britannia el­hagyására szólítottak fel szovjet diplomatákat és új­ságírókat. Az ériintettek két hetet kaptak a távozásra a Szovjetunióból. London­ban a külügyminisztérium szóvivője megerősítette a szovjet állampolgárok ki­utasításáról szóló hírt. Azt állította, hogy az intézke­dést azért hozták, mert az érintettek „státusukkal osz­szeegyeztetíhetetlen tevé­kenységet" fejtettek ki. ÚJ PART HORVÁTORSZÁGBAN Új párt jott létre Horvát­országbán. A szociál-liberá­lis szövetség szombaton megtartotta alakuló gyűlését Zágrábban. A Tanjug hír­ügynökség jelentése szerint az új párt a többpártrend­szer bevezetését tűzi ki cél­jául. A szervezet program­jából részletek nem ismere­tesek. az AFP francia hír­ügynökség a szövetség ve­zetőit idézve csaik annyit kö2ölt, hogy „.demokratikus viszonyok között már régen meg lehetett volna oldani az országot sújtó válságot"? Jugoszláviában alternatív pártok és csoportosulások eddig csak Szlovéniában jöttek létre. A plenáris előadás befeje­zése után nemzetközi sajtó­tájékoztatót tartott az MSZMP Politikai Bizottsá­gának két tagja: Pozsgay Imre államminisztei' és Vastagh Pál. a Csongrád megyei pártbizottság első titkára. Figyelemre méltó vólt az a hatalmas érdek­lődés, amelyet a szegedi re­formkonferencia iránt tanú­sítottak a külföldi hírügy­nökségek. lapok munkatár­sai. Az alábbiakban külföl­di kollégáink által feltett kérdésekből és a két politi­kus válaszaiból válogattunk: — Ügy tűnik, hogy az MSZMP főtitkára, Grósz Károly és a reformkörök el­lentétben állnak egymással. Erről önnek mi a vélemé­nye? Pozsgay Imre. — Én nem tudok ilyen ellentétről. In­kább arról van szó, hogy az alakuló demokráciánkban ma már természetes jelen­ség, hogy a legfelsőbb veze­tőt is érhetik bírálatok. Ezeknek a súlyát a tagság és egy-egy fontos pártese­mény, mondjuk, egy köz­ponti bizottsági ülés, vagy kongresszus dontheti majd el. Én nem a polémia cél­jával jöttem el a reformko­rok szegedi tanácskozására, hanem elsősorban azért, hogy itt megismerjem a re­formkorok platformját, szán­dékát, és bátorítsam őket arra. hogy vegyenek részt a párt megújulásában. Grószi Károly szerintem legfonto­sabb megállapítása az, hogy folytatni kell a politikai re­formot, és nem a politikai reform a tűi gyors, hanem elmaradás van a gazdasági reformban. És nem lenne jó, ha a kettő kozott tartós elkülönülés • lenne. Ugyan­akkor az én fi gye lm emeit sem kerülte el Grósz Ká­rolynak az az észrevétele, hogy vannak visszarendező erők. sőt akadnak, akik szo­eialistaellenes módon kí­vánnak a helyzetre reagálni. De ezt semmiképpen sem le­het a reiormkörökre érteni. — öt hét telt el a kecs­keméti rvformmühely ta­nácskozása óta. Az az ese­mény egész jellegében más volt. ön hogyan értékeli a két értekezlet között eltelt időt, s a mai tanácskozást? Pozsgay Imre: — A mai találkozó folytatása Kecske­métnek. Az még alapvető­en műhelytanácskozás volt, egy szellemi csoportnak az elhatározása arra, hogy a legkülönbözőbb tapasztala­tok és megközelítési módok alapján felmérje a magyar reform esélyeit, benne a párt megújulásának lehető­ségeit. A reformkorok már Ott is megjelentek, és külön felhívással fordultak a párt­hoz és az országhoz. Előre­haladásként értelmezem a kecskeméti tanácskozáshoz képest, hogy itt láthatóan széles, kiteljesedett mozga­lommá vált a reformkorok mozgalma. — Pár tér teke z^etre vagy kongresszusra lenne-e szük­ség ön szerint? Pozsgay Imre: — Én még most mérlegelem azt a kü­lönbséget, arr.i a pártkonfe­rencia és a kongresszus kö­zött van. De aki nem vak, az nem tévesztheti szem. elöl azt a tényt, hogy a párttagság jelentős része pártkongresszust követel. És ezt az elképzelést ma már fontos hivatalos pártszervek is átvették. Tobb megyei pártbizottság is ügy döntött, hogy a kongresszus lenne a helyesebb szervezeti forma. — Híve-e ön az előreho­zott választásoknak? Pozsgay Imre: — Az az elvi álláspontom, hogy az MSZMP egyoldalúan nem mondhatja ki a választások, kiírását. Ez az újrakezdett tárgyalások egyik fontos kérdése lesz, a választási és párttbrvénnyel együtt. Az MSZMP-nek sem fűződik érdeke ahhoz:, hogy még ki nem fejlett, gyenge partner­pvártokkal vagy ellenfelekkel induljon el a következő or­szágos választásokon. Ha ezt tenné, nem oldana meg semmit, folytatódna a legiti­mációs válság. Ezért úgy érzem, közmegegyezés dolgai lesz, mikorra tűzik ki a vá­lasztásokat Magyarországon. — Bizonyára olyan pártot akar képviselni., amely al­kalmas arra, hogy Magyar­ország más politikai erőivel is tárgyaljon. Ehhez milyen elófaltételeket tart fontos­nak? Pozsgay Imre: — Az egyik kétségtelenül az, hogy a párt szabaduljon meg múlt­jának terhétől. Ezt őszintén tegye, úgy, hogy bizalmat ébresszen vele. A névváltoz­tatás igénye is ezt a szán­dékot fejezi ki. A másik az, hogy egy olyan programot dolgozzon ki, amelyben nem hazudik a múltat és a jelen közállapotokat illetően. Kiindulópontja reális hely­zetelemzésen alapul, de tar­talmazza a kibontakozás le­hetőségét. ráadásul olyan fo­kon és formában, hogy ab­ban mindenki saját szemé­lyes célját is fbiismerhesse. Végül pedig ezt a politikai pi ogramot a nyilvánosság előtt hiteles politikusok és ne párthivatalnokok képvi­seljék. — Nem lenne logikus a reformszárnynak kiválnia a pártból? Vastagh Pál: — Sokáig az egységet a legmagasabb rendű politikai értéknek te­kintettük. Úgy gondolom, hogy az MSZMP-böl az el­következő évek során jelen­tős számban válnak majd ki emberek. Különböző okok miatt, és különböző célokat követve. Ez természetes je­lenség, hiszen ma a párt a lakosság politikailag aktív csoportját, fogja össze. De nem tartom közömbösnek azt az időpontot, hogy ez a differenciálódás mikor kö­vetkezik be. Olyan politikai akcióegységet kell kialakí­tanunk, hogy ne keletkezzék hatalmi vákuum, amelyben az anarchia erői kaphatnak lábra. Pozsgay Imre: — Nem feltétlenül a reformereknek kell elhagyniuk a pártot. Elképzelhető az is, hogy ön­maguktól kivonulnak azok, akik nem értenek egyet ögy megújult párt reformprog­ramjával. Egy pártszakadás a reformpárti oldalt sem tenné új esélyek birtokosá­vá, csak hatalom és infra­struktúra nélkülivé. — A tanácskozás résztve­vői szerint vidéken olykor igyekeznek visszafojtani a politikai szerveződéseket. Mit tesznek Csongrád me­gyében a rendőrség és az államigazgatás dep olitizáli­sáért? Vastagh Pál: — A kérdás számomra meglepő. Nem ta­pasztaltam, hogy Csongrád megyében bármilyen állami szerv a reformkorok mun­káját gátolta volna. Teljes bizonyossággal állithatom, hogy itt semmiféle szervezet az ilyen jellegű politikai te­vékenységet nem akadályoz­za. Sőt szeretném felhívni a figyelmüket, hogy ennek a rendezvénynek a szervezé­sében nemcsak a reformkö­iök tagjai vettek részt, ha­nem a íaártapparátus dolgo­zói 'is. Én ezt nem tudom a reformkori tevékenység aka­dályozásának minősíteni. A többi megyéről most nem tudok véleményt mondani. — Vajon hány sztálinista váltott most köpönyeget, és ül ma itt a reformisták kö­zött? Pozsgay Imre: — Húsz éve kérlelhetetlen refor­mistának vallom magam, de mindig elmondom, hogy a kígyó is belepusztul, ha nem vetheti le régj bonét. A7 ember pedig abba megy tönkre, ha nem változtat­hatja szabadon véleményét 11a most a reformmozgalom képviselői azt kezdenék fir­tatni, ki miért ül itt. akkor ugyanazt a módszert alkal­maznák, mint a régi hatal­mi struktúra képviselői. Né­hány régi arcot azért én is kissé meglepetten véltem felfedezni a sorok kozott Válasz az ellenzéki kerekasztalnak A reformkorok tanácskozása előtt ellenzéki kerekasz­talba tömörült szervezetek nyílt levelet intéztek a szegcdi fórumhoz. A reformkorok megfogalmazták váJaszukat is, amely így hangzik: A jelenlegi válsághelyzet­ből hazánkat csak egy tár­sadalmi közmegegyezés mozdíthatja ki. Mindenkinek érdeke, hogy a kiegyezés egy demokratikus jogállam­ba való átmenetet szolgáljon, és ez az átmenet békés le­gyen. Minden politikai erő­nek felelősséget kell vállal­nia e történelmi, példa nél­kül álló vállalkozás sikerre vitelében. Természetesnek tartjuk, hogy a fő felelőssé­get annak a pártnak kell vállalnia, amelynek 40 évi kormányzása a társadalmat a jelenlegi válságba juttatta. A felelősségből adódó felada­tokat csak egy gyökeresen megújult MSZMP képes vál­lalni. A szükséges fordula­tot két képcsőben képzeljük el. A hatalom megosztásá­ban, majd a megosztott hata­lom társadalmasításában. Minimális konszenzust kell teremteni a gazdasági össze­omlás, az anarchia, az erő­szakos visszarendezés, a je­lenlegi patthelyzet állandó­sulásának elkerüléséért. E veszélyek elkerülésének leg­főbb eszköze a hatalom meg­osztása. A hatalom képviselőinek, szakítva az eddigi halogató taktikával, azonnali érdemi tárgyalásokat kell kezdeni az ellenzéki kerekasztal kép­viselőivel. Felszólítjuk az MSZMP Központi Bizottsá­gát, hogy a legközelebbi ülé­sén hozzon ilyen értelmű ha­tározatot. A tárgyalásokkal hiteles, a társadalom bizal­mát élvező politikusokat bíz­zon meg. Ha a Központi Bi­zottság ennek a felszólítás­nak nem tesz eleget, akkor szükségesnek tartjuk, hogy a hatalom nevében a kormány, vagy a Parlament tárgyal­jon. E tárgyalások során kell megegyezésre jutni a demok­ratikus átmenet feltételeit megteremtő sarkalatos tor­vényekről. A pártokról, a sajtóról, a választójogról, a büntető törvénykönyv módo­sításáról, a köztársasági el­nöki intézményről, az alkot­mánybíróságról, a népszava­zásról és a biztonsági kérdé­sekben. Ezenkívül meg kell egyez­ni a köztársasági elnöki posztra jelölendő személyek köréről, a választások idő­pontjáról és rendjéről, és az MSZMP vagyonának megosztásáról, a szerveződő pártok működési feltételei­nek megteremtéséről. A tár­gyaló felek vállaljanak köl­csönösen kötelezettséget ar­ra, hogy lemondanak az erőszak alkalmazásáról, az ezzel való fenyegetőzésről, és hogy szervezetileg is fel­lépnek minden olyan irány­zat ellen, amely az erő­szak alkalmazását nem uta­sítja el. Vállaljanak köte­lezettséget arra is, hogy a tárgyalások során nem egy­más politikai lejáratására torekednek. Külön kérjük a demokratikus ellenzéket ar­ra, hogy az utóbbi időben reformirányba örvendetes módon elmozdult kor­mány iránt a tevékenységű­hez szükséges lojalitást biz­tosítsa. Javasoljuk, hogy a reformkorok minden szinten vegyék fel a kapcsolatot az ellenzéki kerekasztal helyi képviselőivel, a koalíciót is alulról kezdjük építeni. Üd­vözöljük a Tolna megyei pártbizottság azon lépését, hogy tárgyalásokat kezdett a helyi demokratikus el­lenség képviselőivel. Fel­hívjuk az MSZMP regioná­lis helyi szervezeteket a pél­da követésére. Támogatjuk azt a javaslatot, hogy gaz­dasági és szociálpolitikai kérdésekről a különböző szakszervezetek és érdek­védelmi szervezetek bevo­násával tobboldalú tárgya­lások kezdődjenek. Miköz­ben az említett tárgyalá­sok haladéktalan megindítá­sát szükségesnek tartjuk, le kell szögeznünk, a mai ma­gyar társadalom politikai erővonalait nem kizárólag a hatalomhoz való viszony ha­tározza meg. Ügy gondoljuk, hogy a társadalom széles rétegei egyaránt érdekeltek a jelenlegi társadalmi-gaz­dasági modell radikális megváltoztatásában. Az új modell alapvető értékeiben is jó eséllyel alakítható ki a közmegegyezés. Ilyen ér­tékeknek tartjuk: a tulaj­donformák sokszínűségének talaján kifejlődő hatékony piacgazdaságot, az egyéni és a kollektív szabadságjo­gokat, a többpártrendszer keretei között biztosított népszuverenitást. Az ön­igazgató és autonóm civil társadalmat a leszakadó tár­sadalmi rétegek iránti fele­lősségből fakadó szolidari­tást. Ezen értékek mentén hosszú távon széles társa­dalmi koalíció alakulhat ki, melynek első lépése­ként kezdeményezzük a for­dulatban érdekelt vala­mennyi érő műhelybeszélge­téseit, függetlenül attól, hogy ezek mely politikai szervezetekhez tartoznak. E beszélgetések is járuljanak hozzá ahhoz az össznemzeti közmegegyezéshez, amelyen az ország új alkotmányának alapulnia kell.

Next

/
Thumbnails
Contents