Délmagyarország, 1989. április (79. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-29 / 100. szám

f ;o 1989. április 29., szombat DM] magazin PETRI CSATHO FERENC Április Ha volna Sándor Mária kisasszony volnék én is hogy eljöhessen Ha élne Sándor Mária kisasszony meghalnék érte hogy sirasson meghalnék érte hogy hiliessem •könnye patakja hiányom ára De nincsen Sándor Mária kisasszony Én sem vagyok Talán csak április gondolt reám és Sándor Máriára SZUROMI PÁL: FÉNYEK-ÁRNYAK Klinikai bócorgások Úgy alakultak a dolgok, hogy öszsze kell fognom és le kell zárnom a kedvvel csinált sorozatot. Néhányszor ígértem, erre vagy arra visszatérek majd. sajnos, nem marad rá időm. A harmadik, a negyedik és az ötödik emeletről egyszerre szólok most. nagyokat ugorva, és fontos dolgokat kihagyva. Azt hittem" érzéki csalódásaim áldozata vagyok, amikor egy-egy traktus bejárásakor szállodák jutottak eszembe. Most. hogy csatlakozhattam egy alkalmi ..bejáró" társasághoz, egy-egy emelet mind a négy szárnyának a bemutatásánál azt hullom. hogy a tűzbiztos ajtó mögött két orvosi szoba van három-három orvos számára, egy vizsgáló következik utána, egy kezelő, és az összes többi a hotelrész. Ebből azt érzem ki. hogy már a tervezők is szakítani akartak a belénk köveseden idcgklinikai kényszerképzetekkel, és a gondozást, ápolást, gyógyítást a mai és holnapi kor emberének az igényeihezszabták. Hallottam persze mást is. Három év múlva esedékes a Közös Piac határainak az egybemosásával az eddiginél jóval egységesebb Európa kezdete. Ez többek között azt is jelenti, hogy London, Párizs vagy Athén egészségügyi ellátásában, kórházi fölszereltségében és gyógyító képességében lényeges különbség nem lehet. Néha-néha pedzegetik, jó lenne nekünk is belépnünk ebbe az Európába. Ez a klinika európai színvonalú akar lenni mindenben. Épületben, fölszerelésbe, orvosokban, nővérekben. teljes személyzetben. Es bíznak benne, hogy betegekben is. Ezt úgy értik, a betegek is észreveszik, hogy rendkívüli körülmények közé kerültek, és igyekeznek óvni a kulturált ember figyelmességével. Hatalmas érték, most látszik igazán, amikor szinte minden lépésünkkor a nadrágszíj összehúzása jár az eszünkben. Azt is hallom, hogy az európaiságot azért jellegzetesen magyar dialektus szerint kell értelmeznünk. A legelején kimondták, két és fél milliárd forint van a fölépítésére. Jött utána az infláció, félévkor már azon v itatkozunk, nem jött-e ránk már az egész évre tervezett adag, a rászánt pénz értéke ugyanúgy csökkent, mint a fizetésünké. Ha lett volna miből, évről évre pénzeket kellett volna toldanunk az eredeti összeghez. de mivel nem volt, a tervekből kezdtek lefaragni. Megrövidültek a szárnyak, de hogy a bűvös négyszázas szám alá ne menjünk a benne lévő ágyak számával, a négyagyasnak tervezett szobákba hat ágyat raktak, az egyágyasokba pedig kettőt. Ezzel az egyszerű lépéssel azonnal fejére is állt a hoteljelleg, mert ahol az eredeti tervek szerint négy ember nyögte volna fájdalmát, most hatan nyöszörögnek majd. A fölszerelésekre fordítandó pénzekkel viszont az történt, valahol említettem már. hogy a végső összeget háromszor is „ki kellett járni" a minisztériumban. mert amikor híre ment. hogy süllyed a ház. az volt az elsó. hogy az ide szánt műszereket máshová osztották el. Sokszorosan öszvér lesz az épület, az máris nyilvánvaló. Minden nemzet kórházépítésének legjobb vívmányait vagyunk kénytelenek ötvözni a magyar ipar sokszor bizony gyöngébb termékeivel. Filigrán műszerek váltakoznak itt a mordálykinézetűekkel. Ha netán a magyar műszeripar szakemberei kíváncsiak lennének a világszínvonalra, hogy saját termékeiket is ahhoz igazíthassák. azt hiszem, nagyon érdemes ellátogatniok Szegedre. Rémüldözünk sokan, és azt mondogatjuk, az Ideg-Elme Klinika A és B osztályát idétlenség fölköltöztetni az emeletekre, mert abból csak-bajok lehetnek. Nincsenek például rácsok az ablakokon. Igaz. nincsenek, de az ablakok törhetetlen üvegből készültek. Viszolygunk attól is. hogy az aula szépsége fölülről nézve igen sok betegnek a mélység vonzásátjelenti. Mindhárom fölső emeletről erőnek erejével le akartam nézni a földszintre, és föl is. a kupola tetejére, de egyiket se láthattam. A mélység nem vonzhat, a magasság nem rémiszthet. Józan ésszel nézve biztosan nem, ámbár el kell ismernem. lesznek itt más gondolkodásúak is. Lehet, hogy nekünk, egészségeseknek is szoknunk kell az európaiságot? A kényszerű zsugorítás eredménye az is. hogy elmaradtak azok a kis raktáracskák is, amikre minden szinten égetően nagy szükség lenne. Ahogy a panelházakban is elmaradtak. Amire egy-egy osztálynak szükségevan — ágyneműre, ruhára, ezer más kellékre —, azt mind konténerek készítik be az orvosi szobák és a vizsgálók-kezelók elé. Most még újak a konténeker, de most se szépek. Akár a Diszkont Áruházban járnánk. Hogy milyenek lesznek a má; sodik vagy ötszázadik forduló után. azt csak sejteni lehet. „Városképi" szempontból minden emelet azonnal balkáni állapotokba csúszna vissza, ha ott hagynák őket. Most jön a furmányos ész. és elkezd átcsoportosítani. Ebből az lesz. abból ez, és ide meg berakjuk a konténereket. A mostani helyükre viszont csinos A csomókat Fcrcnczv százados hurkolta. Zamfiri a szőlővesszőt fogta a dróthoz, gyorsan haladt a kötözés. — A vesszőt mindig vízszintesre kötjük, így hozza a legtöbb hajtást — magyarázta a százados pöszén, darab madzaggal foga közt. kezében olló. mellette a guriga spárga s Zamfiri: tavasz lent a káderdúlón. az ég derült, délutáni, sugaras a lélek... Igen, Zamfiri. a tárcaíró átment rusztikusba. Nem is esett nehezére — gyermekkorát falun töltvén tudta, mi a „szín", a „csűr", mi az a „katárka" (ahová a „grádics" vezet, s följebb is. a magas égbe...); tudott rontani átkokkal, étellel, szemverésscl. „egyéb tárggyal", tudott rontást gyógyítani imádsággal, fürösztéssel. habbal... — Á Thiovitból két kanálnyit tegycl bele. a Citowcttból másfelet — mondta Ferenczy a kötözés után. s Zamfiri nekilátott a permetezószerek föloldásának. (Jól ment neki ez a munka, volt érzéke a méregkeveréshez.) — Örülök, hogy végül is összejöttetek Anitával — mondta a százados a permetezés végén: napsütötte malomkövön ültek a kertben, előttük a füvön színes abrosz, rajta üveg bor. két talpas pohár, juhtúró. retek, lágy kenyér... — Anita nem az a típus, aki mindenáron magára akarja vonni a figyelmet; akit ó kiválaszt magának, az értékes ember... Zamfiri az égre nézett, az ég szilárd volt. nem szakadt le. „Majd pont ó fogja megmondani. hogy én értékes vagyok-e ...Atyavilág, hová kerültem..." — A teljes egyetértés minden jeleivel hallgatta Ferenczy szavait, és hirtelen észrevette, a százados mennyire hasonlít a lányához. Beesett arc. sötét haj. napkeleti, kék tekintet... Anita, ha ült. vállát elórecjtettc, s háta mintha kissé görnyedt lett volna. Épp így ül apja is most a fehér malomkövön. A Ferenczy-lány titka tiszta lánya, amint ragja a retket, ahogy a pohárért nyúl. ahogy kortyint... — Anita ritkán jár társaságba — folytatta Ferenczy —, moziba én magam viszem, vagy néha beülünk a halászcsárdába, haltepertot enni. Mindent szeret, amit én. Amióta megvan a kert, kijárogat velem kapálni, vagy ósszcl a szüretre. Dolgozgat... Napozik... Három szót szólunk egymáshoz: ha nem az én lányom lenne, cl se hinném, ilyen ma még létezik... — Hát igen — mondta Zamfiri, s harapott a kenyérből a juhtúróhoz —, nagyfokú ritkaság... — És eszébe jutott az egyetemi fölvéielielókészító, ahol Anitával egy csoportba kerültek. s Anita akkor egészen másképp viselkedett; ó tánciskoláról nem is beszélve... Megaza nyár-esti pinceszer Bogláron. Czonipó bácsi présházában! Öten voltak diákok, a többiek Czompó bácsi rokonai, akik váratlanul megérkeztek Becsből. A pinceszert tulajdonképpen nekik rendezték, de Zamfiriéket sem küldték el... A társaság eloszor evett, aztán ivott, később ismételten ivott, majd vedelni kezdett. Anita is... Hogy pontosan mikor tűnt el. senki sem vette észre, ami érthetó. Danolásra is sor került. Zamfiri egy idő után úgy érezte, friss levegőt kell szívnia; feljött a pincéből, odakünn meleg, csillagos nyári éj fogadta. A takaros présházhoz szerszámkamra tartozott, melynek falánál, a fügebokrok árnyékában Zamfiri jellegzetes mozgást észlelt, és hallott is valamit, ami a pincéből fölhangzó zajoktól egészen elütött. „Milyen igénytelenek ezek a bécsiek... nem is gondolná az ember" — mondta magában, mert a falnak támasztott nő. és a nőnek támaszkodó férfi mozgása igen egyértelmű volt. A nő tekergett, sóhajtozott, a férfi időnként szüneteltette a mozgást. „Nyilván, hogy ne menjen el gyorsan... Ilyenkor arra koncentrál, mennyi huszonhétszer tizenhárom" — gondolta Zamfiri. aztán hirtelen ismerőssé vált előtte a nó. „Hiszen ez... Ez Anita, az osztrák Hanssal..." — Visszahátrált a présház faláig, csikordulás nélkül nyílt a nehez tölgyfaajtó. — Nem láttad Anitát? — kérdezte odalenn Újhidi Jani. aki szerelmes volt a Ferenczylányba. — Kankalint szed a holdfényben — felelte Zamfiri. — Ne hülyülj, tényleg nem láttad? — Mondóm, hogy kankalint... — Zsivaj, pohárcsengés vágott a szavába, nagy volt már a füst. — Egyszóval. Anita különleges egy lánygyerek — mondta az apa ellágyulva. — Az — felelte Zamfiri; a bor fogyott, a hangulat kezdett hasonlóvá válni ahhoz a pinceszerhez Estébe hajlott a délután, a malomkő már csak langyos volt. s később egészen hideg lett. — Na. menjünk — tápászkodott fól a százados — .szedjük össze a szerszámot. ...A „tclkcsjárattal" mentek vissza a városba. Ferenczy úgy látta jónak, ha ott hagyja a Volvót a kert elótt. — Igen. Anita gyerek még, Vilma nénéd, az édesanyja, kissé már nyugtalan... Ó Anita korában... hajaj! — és itt egy olyan mozdulat következett, melyből Zamfiri világosan megérthette: Vilma néni Anita korában bizony már egyáltalán nem volt gyermek. — Hiába, nem az anyja vére — összegezett a százados; közben besötétedett,és sárgán rcflcktorozva megérkezett a busz. DÉVAI CSABA kis ülőkéket raknak, hogy a betegnek. ha várnia kell. nc kelíjcn idegenes toporognia, netán összecsászkálnia a „hotelrészeket", hanem megnyugtató környezetben leülhessenek. A rendnél jobb nyugtató talán nem js létezik a közfogyasztásra szántak közül. Említettem egyszer, Ariadné fonala kellene ide, hogy el ne tévedjek a hatalmas labirintusban. Régen volt. azóta fokozatosan javul a helyzet. Minden emeleten a lépcsők és liftek kijáratánál piktogrammokkal ékesített táblák igazítják el az idegent. A táblák színe egyezik az illető emelet „turistajelzése" színével, a piktogrammok pedig a grafikai ötlet telitalálatai. Tessék csak elképzelni egy ekkora klinikán a látogatási időt! Özönlik a sok ember, szinte inváziónak hat a nagy forgatag, ha ott csak egy szárnyat téveszt is valaki. megemlegeti holta napjáig. Lent. a földszinten is információs központnak nevezik majd a portások utódait, bárkit eligazítanak majd. de megeshet, hogy a második lépés után már elfelejti a többség, hogyan is talál oda, ahová igyekszik. A normális működéshez legalább annyira kellenek ezek az áttekinthető útbaigazítók, mint a legkorszerűbb műszerek. A legtöbb szobában már minden benne van. ennélfogva be is zárják mindet. Kulcsos nénik-bácsik sürögnek körülöttünk, kötegszámra lóg a sok kulcs a kezükbe. A mostani „bejárók" is mondják, sajnos, lopnának, mint a szarka, ha nem zárnánk előttük mindent. Nem tudom. Európa hogy van evvel a gonddal, de gyanítom, nem ígv hódítjuk meg magunknak. A legtöbb szálloda megegyezik abban, hogy a falra akasztott képek színvonala sablonosan gyönge. Könnyű lenne ezt a példát követni itt is, de semmire nem mennénk vele. Úgy tudom, pénz nincsen rá. vagv ha van is. annyi biztosan nincsen. amennyit a műveszethez értő emberek el ne tudnának költeni, mégse tesznek le arról, hogy csupa értékes alkotással díszítsék a gyógyulás házát. Amszterdami példára hivatkoznak többek között, ahol a legrangosabb festők is megtiszteltetésnek veszik, ha a klinikára kérnek tóliik képet, és szívesen adnak, bárhol éljenek is a világon. Pedig Amszterdam nem egy szegény ország fővárosa. Lehet, hogy ezt kell majd nekünk is tennünk? Őszintén, beszélve. farizeus mellékhangok nélkül. tájunk művészeitói válogatva? Talán megérné átadás előtti napokban egy hasonló bejárásra invitálni azokat, akik maguk is kíváncsiak a szépre. Minden stílusnak létjogosultsága lehet itt, dc a jó színvonalból nem szabad engedni. Annyira nem lehet hotel ez a klinika. Néhány szót arról is kell szólnunk. hogy mikor készül el már végre az egész. Türelmetlenek vagyunk. pedig a/t is hallottam, enynyire gyorsan legföljebb a század elején épültek klinikák. A süllyedési szünet ráadásnak tekinthető. Azt beszélik, május vége az építkezés teljes befejezésének a határideje, utána fél hónap a hiánypótlásoké, tehát junius közepétől már megkezdődhet a lépcsőzetes beköltözés. Legkésőbb nyilván a sebészeti osztályok jöhetnek át, hiszen ha tíz műszerből csak egy hiányzik is, már nem tudnak dolgozni. Bíznak azonban, szeptember közepétől ők is átjöhetnek folyamatosan. Viselve válik el természetesen, milyen is az új klinika, amit most mondani tudunk, még a hátralévő időkben is csökkenhet. Most úgy látszik, az ország legmodernebb és legszebb müintézete lesz, ideális hely a gyógyulásra, és ideális körülményeket kínál jó fölszereltségével a benne dolgozóknak is. Kétféle számítás is van azonban itt is. A létszám és bértömeggondok miatt legföljebb 1991-re érik el a teljes készültséget, azt az állapotot, hogy a klinika minden részét a gyógyítás szolgálatába vonják be. Mert akármilyen modern, akármennyire ideális, a legképzettebb emberek közreműködése nélkül evvel se dicsekedhetnénk. Gyors és teljes gyógyulást kívánunk minden későbbi betegének. HORVÁTH DEZSÓ