Délmagyarország, 1989. április (79. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-29 / 100. szám

;o 1989. április 29., szombat H

osszú kórházi szobafogság, lábadozás után nagyobb boldogság a szemerkélő, hóporos, városi füsttől szürke télközépi napfényben kilépni, mintha egészségben, gazdagon, unott egykedvűséggel baktatnál végig valamely délvidéki, mondjuk kanári-szigeteki szállodasor virágillatos sétányán. Meglehetősen keveseknek adatik meg elszegényedett városunkban az efféle kiváltságokba belekóstolni, hát még beleunni, de hadd dicsekszem vele, azért előfordul, minél szegényebbek vagyunk, annál gyakrabban, némelyekkel. Azokban az években, amikor a lordok háza a fénykorát élte. a város éppenséggel ilyen lábadozó, a csaknem végzetes balesetet követő hoszszú ápolásból alighogy, s csupán időlegesen szabadult, az életet ezért meggondolatlanul, elvetemült mohósággal habzsoló pácienshez hasonlított. A legkisebb javulásnak is úgy tudott örülni. mintha fogalma se volna róla, amit pedig nagyon is jól tudott, ámbár nem akart tudni: gyógyulása csak látszat. Ki merné az ilyen betegnek szemébe mondani az igazságot, ki venné a lelkére, hogy elrontsa a kedvét? Mert a kedve az jó, túltesz a legélvetegebb öreg urakén, a bevonulás előtt dorbézoló újoncokén. Az élet. mondja, az élet. és tele szájjal habzsolja az üzleti becsületre nagyot kopó utcai hurkaárusok macskahússal töltött portékáját, issza az ez idő tájt mindenütt vízből-cukorból kotyvasztott, falmellékinek becézett olcsó borokat, hajszolja az alkalmi szerelmet... Varasdi most érkezett a városba. Csak ámult-bámult. a fejét forgatta egész délelőtt, s úgy érezte, semeddig se jutott az ismerkedésben. Dél tájban az éhség a lordok háza mocskos üvegú csapóajtaja elé terelte. A kitett étlapról tájékozódott. Zsebében gondosan előszámlálta a pénzt, csak amikor ilyenformán megbizonyosodott róla. nem marad szégyenben. ki tudja majd fizetni a rendelést, akkor merte átlépni a küszöböt. Az óriási teremben teljes volt a zűrzavar. Leginkább az ételosztó pult legelejére helyezett kenyereskosár fölött állt a bál. Karvalygörbe. kormos-fekete utcaseprőkezek lakkozott körmű hölgykacsókkal kaptak össze, puha. tintafoltos iskolásgyerek-kezek reszketeg nyugdíjaskezeket löktek félre, és viszont. A város csaknem minden rétege itt tolongott még akkoriban, egészen kevesen tudták csak kivonni magukat hatalmuk, gazdagságuk révén a társadalmi elosztásnak eme cseppet sem kényelmes, de talán éppen ezért felettébb igazságosnak tetsző rendszeréből. OLAH JÁNOS A lordok háza Aki azonban, átitatódva a sűrűn gomolygó emberszaggal, ételkipárolgással, feloldódott az ilyenkor délidótájt mindig tetőponton álló tolongásban, könnyen eligazodott, otthon érezhette magát, csak éppen rá kellett állnia a megfelelő hullámhosszra. A város bárkit örömmel befogadott. Azt igazán nem lehetett ráfogni, hogy rátarti lett volna. Tálcával, késsel, villával s egy szerencsésen elcsípett kenyérgyürkével fölszerelve hamarosan Varasdi is ott állt az éte/lpult előtt. A koszosan áttetsző műanyag ellenző mögött rendületlenül hajlongtak, káromkodtak. pereltek a másfél mázsás, izzadó, élemedett korú konyhalányok, s gépies gyorsasággal, mogorván dobálták kifelé a kisablakon az esedékes zónapörkölteket. Az evőpolcok körül volt legnagyobb a zsúfoltság. Sokáig kellett keringened, mire helyet találtál, s oldaladban vehemens szomszédod könyökével végre átadhattad magadat az evés élvezetének. Aki finnyás volt. jobb tette, ha közben föl se nézett. A vendégek a jómodorral egyáltalán nem törődve szabadon hódoltak ízléstelen szokásaiknak. Volt. aki az orrát túrta, más úgy vágta el a húst. hogy közben a paprikás lé szanaszét fröcskölt, a csámcsogás szinte hozzátartozott az etiketthez. Varasdi jó helyet kapott, ugyan háttal az ablaknak; de közvetlenül a nagy. középső oszlop mellett, egy védett sarokban. A társaságra se panaszkodhatott. Szomszédja, egy szerény küllemű hivatalnokféle. leszorított könyékkel a levesét kanalazta. Szemközt pedig egy igazi úriember időzött ráérősen az üres tányér fölött, mintha már elfogyasztotta volna az ebédjét. Kissé nekidőlt a vastag, zsíros, vörösmárvány oszlopnak, és fölényesen elbámult Varasdi feje fölött. Egészen belefeledkezett az örökmozgó tér forgatagába. A szeme se rebbent, csupán az ádámcsutkája mozgott ütemesen föl-le. föl-le. mintha a nyálát nyelné. Jó szabású, de meglehetősen ütöttkopott öltönyt viselt. A zakó hajtókáján bársonybetét volt. s ettől a holmi ódivatú vadászkabátnak látszott. Varasdi kezdte kényelmetlenül érezni magát. Zavarta a férfi idegen, felsőbbrendűséget sugárzó lénye. Már-már szívesebben nézett volna szembe egy csámcsogó, böfögő hamisítatlanul életvidám városlakóval. A férfi, amikor észrevette Varasdi kínos tétovázását, az oszlop mögé húzódott. Kíméletesen, puhán mozgott, mint egy árny. Varasdi érezte, hogy azért egészen nem távozhatott el. Az is lehet, gondolta, hogy itt áll a hátam mögött, és számon tartja, akár egy őrzőangyal, minden mozdulatomat. Valaki óvatosan, mintha csak egy madárszárny súrolta volna, megérintette a vállát. Varasdinak le kellett tennie a kést, a villát, s bár még éhes volt. félbe kellett hagynia az evést. Hátrakapta a tekintetét. Ahogyan számított rá. a férfi állt mögötte. Tudtam, mosolyodott el Varasdi. s némi önelégültség lett úrrá rajta. A férfi kivette a szájából a félig szétrágott fogpiszkálót és a pult alá dobta, a maradék szilánkokat ügyesen összekotorta a nyelvével, és csak úgy. véletlenül Varasdi zakójára köpte. — Bocsánat — mondta. Pillantása a félbehagyott pörköltre tévedt. — Nem kéri? — húzta fel a szemöldökét. Az ironikus, csodálkozó kifejezés nyilvánvalóvá tette, a mondat másként értelmezendő, nem ahogy a kérdő hangsúly sugallja. Nem. még csak nem is hétköznapi ténymegállapításról van szó. Parancs ez a javából, aminek engedelmeskednie kell. mást aligha lehet kezdeni vele. A férfi a zakójával piszmogó Varasdi és a tányér közé furakodott, s azon nyomban hozzákezdett az evéshez. Egyáltalán nem mohón, mégis villámgyorsan nyelte le a falatokat. úgyhogy mire Varasdi elkészült a zakója tisztogatásával, a tányérja már üres volt. kés. villa egymás mellett, a tányér jobb szélének támasztva, az összegyűrt szalvéta a tányérra dobva. A mócsingokat biztosan egyben nyelte le. gondolta, rágóképességére felettébb büszkén Varasdi. hiszen még nekem is időbe tellett volna megbirkóznom velük. A férfi beesett arca pedig ugyancsak hiányos fogazatot sejtetett. Lehet, hogy még a galuskának se esett bántódása, és az egész porció úgy lapul a gyomrában. ahogy a tányérról eltüntette, egészben és emészthetlenül? Varasdi. miközben a kijárat felé hátrált, nem tudott szabadulni ettől a gondolattól. Félprofilból látta a férfit, aki teljes észrevétlenségbe dermedve, súlyosan leereszkedő szemhéja alól álmos aligátorpillantásokkal pásztázta a termet, akár egy ragadozó, amelyik áldozatra les. és ott állt. Valamiféle furcsa káprázat által megsokszorozva mindegyik boldogan zabáló, magába feledkezett vendég mögött, azok azonban úgy tettek. mintha mit se tudnának róla. Egy évszázad emlékművei AUTÓRONCS. Billenten lóg a szurdok felett. Talán le is zuhanna, ha egy gyökérfonat nem tartaná elszántan és értelmetlenül. Régen itt állhat már. Amit lehetett, leszereltek róla, a kormánykereket, meg a gumikat. A maradék, a bádogskatulya csupa sár, rozsda, szutyok. Néhány drót kilóg belőle, mint bűzlő kadáverből a belek — de ez a bádogkadáver nem bűzlik, legalábbis amióta a szemétre került. Az erdő félig-meddig benőtte már folyondáraival. Fenekén megtapadt a föld. Felverte a fű, a sok névtelen gyom. Az ablakok ásító nyílásán elszánt indák nőnek befelé. Ahogy elnézem a roncsot, egy kék bádoglepkét veszek észre a tetején: napozik. A szűrt fényben mozdulatlan áll. csak néha nyitja-csukja a szárnyát, szinte gyakorlatszerűen, mert nem száll odébb. Pihen. Az oldalsó faíon hosszú sorban bodobáncsok masíroznak — piros regiment. Kíváncsi vagyok, mennyire tartanak még a bádogfalak — megkopogtatom óket. Potyog a rozsda és — mint egy elvarázsolt mágus — az árnyékból elöugrál egy püffedt varangyos béka. Valahol a motorház helyén lapult eddig. Megáll, kíváncsian veti rám a szemét: mit is keresek itt. az ö birodalmában? Nézzük egymást. Ahogy megmozdulok, behúzza a fejét, a hasát felfújja, bizalmatlanul méreget, de nem ugrik odébb. Érezteti velem, hogy az idó és az emlékek jogán már ö itt a gazda. Vár. A REMETENYÜL. Jó évtizede még számtalan vadnyúl élt az Óbudaiszigeten. Szokásuktól eltérően nem annyira a füves, kopár mezót kedvelték, inkább a bokrosokba vették be magukat. Ahányszor csak arra jártam, mindig sikerült megpillantanom egyet-egyet, amint lelapított füllel leskelődik, majd közeledtemre eltűnik a ciheresben. néhányat szökken — csak fehéren megvillanó tükrét látom — .aztán elnyeli a zöld csalit. Néhány éve aztán megváltozott a helyzet. Egyre több és több fát vágtak ki a szigeten, ritkították a bozótost, parkosítottak, s a vadnyulak úgy eltűntek, mintha a föld nyelte volna el őket. Azóta egyszer sem kerültek a szemem elé. Hacsak ... szóval hacsak azt nem számítom, hogy havas téli hónapok idején mindig találok vadnyúlnyomokat a rét peremén és a bokrok között. Először nem akartam hinni a szememnek: mi ez? Fantomnyulak bolondoznak velem? De a nyomok nem hazudnak — ott vezet a hólepedőn át a tapsifüles jellegzetes Y alakú nyoma: a két mellső mancsát egymás mellé helyezi szökdécseléskor, a két hátsót pedig egymás mögé rakja le a hóba. miközben jobbra-balra kanyarog a nyomvonal, aztán hirtelen vége szakad, eltűnik, mikor gazdája valami ravasz trükköt eszel ki. hogy követőit bolonddá tegye: visszacurukkol a maga lépésnyomaiba helyezve tappancsát — majd oldalirányban nagyot szökken, kiugrik a nyomvonalból, és kóbor kutya legyen a talpán, aki rájön a turpisságra. Nem pusztult hát ki a nyúl végérvényesen a szigetről, csak remeteségbe vonult. Talán éjszaka lopakszik elő ismeretlen rejtekhelyéről. amikor még a legelszántabb kóbor kuvaszok is szundítanak. Úgy él, teljes visszavonultságban. mint a tibeti hegyek magasában az állítólagos jeti, mely a magányt választotta, a rejtekezést, mert számára ez volt az élet ára. Ott bújik fönn a sziklák közt. a csönd és a hó birodalmában, ahová csak ritkán téved egy-egy jak. meg talán egy-egy mindenre elszánt, mindennel végképp leszámolt lámaista remete, Milarepa követője, vadcsalánon tengődő magányos különc, aki elunta odalent a nappali nyüzsgést, és közelebb akart kerülni a csillagokhoz. A JÖVŐ FÁJA. Akaratlanul is megteremti jelképeit a világ. A békásmegyeri mezőn, a város legszélén találtam rá az öreg facsonkra. Lombja rég nincs már. néhány korhadt ága a levegőbe mered, mint felmutató emberi tenyér. A törzse üszkös, rovarok rejtőzködnek benne, madár is ritkán téved rá. Tövét ellepi a szemét, papír és konzervdoboz, bútordarab, kilógó kóc csomójával, rugók és lyukas zsákok. A szél fel-alá sodorja pillanatnyi szeszélye szerint a sok hulladékot, aztán ahogy felkap közülük egyet-egyet — már ami könnyebben a levegőbe emelhető —, az véletlenül fennakad a korcs fa ágain. így kerülhetett oda a nejlonzacskó és a koszos pántlika, a kócfüzér meg az újságpapír. Kár. hogy nem szoktam fényképezni. ez a fa az évszázad jelképe lehetne. Pusztuló élet, felcicomázva lomokkal, melyek lassan elborítják az egész földgolyót. Az újságpapírt a szélső ágon szél cibálja. Kíváncsi volnék, mit írnak rajta: talán a haladásról elmélkedik valaki, vagy a jövőt ecseteli csábos színekkel. írása oda került, ahová való: erre a riasztó, jelképes facsonkra. SZEPESI ATTILA •TUrn Rejtvény Könnyedén fejtse! Rejtvényünk hét sorában ismerős vagy könnyen megfejthető címet, nevet talál. Megfejtésül ezt kell beküldeni. VÍZSZINTES: 1. Haszontalan halfaj, gyomhal. 6. Akkád eposz. 13. Közönyös, hanyag. 15. Nyugat-európai történelmi táj. egy hollandiai helytartó (Vilmos) elönevének adója. 17. A diplomáciai testület autóinak betűjele. 18. Albán Berg operája. 20. A szervezetet éró hatás. 21. Elektro-encefalogram rövidítése. 23. Tusa egyneműi. 24. Francia területmérték. 26. Este olaszul (sera). 27. A Szovjetunió része. 29. A vetülék irányában bordázott szövet. 31. Mennyiségi egység rövidítve. 32. Nem természetes anyag jelzője. 35. Indiai légitársaság betűjele. 36. Angol film címe. 37. Becézett női név. 38., Rövid időjárásjelentés. 39. Lábikra. 40. Ábel testvére a Bibliában. 42. Fosztóképzö. 43. Visszaás! 44. Hírhedt római császár volt. 45. Régi hosszmérték. 46. A „Zord idők" írójának névbetűi. 47. Ugatós háziállat. 49. John Dunstahle angol zeneszerző egyházi müve (magyar fordításban: Üdvöz légy, királynő!). 53. Hajó része. 55. Angol személynév (pl. Rusk amerikai politikusé). 56. Eötvös-díjas mérnök (Zoltán, született: 1926-ban). 58. Afrikai négerek. 60. Képes, mert tanult. 61. ... Bloc. teljes egészében. 62. Erdélyi irodalomtörténet-író (Péter, 1712-1769). 63. Folyadéktároló. 65. A francia MÁV. 67. Hangos középen! 68. Karoling uralkodó volt (887—889-ig). 70. Mezei madár. Szinyei Merse Pál festményének címe is. 72. Lesbiát szerette ez a római költő. 73. Török író (Kemal). FÜGGŐLEGES: 1. Sántítva jár. 2. Híres dán meseíró (Hans Christian, 18(15—1875). 3. Korrövidítés. 4. Lon. kambodzsai politikus személyneve. 5. Egyszerű fehérje. 6. Afrikai kérődző. 7. Szintén. 8. Amy ... home. 9. Becézett Aranka. 10. Bridzsműszó. 11. Éppen nem tilt. 12. Spanyol hegyek nevében gyakori szó. 14. Orosz származású francia írónő (1896-1970). 16. Sajátos arábiai betűvetés (két szó). 19. Véna gyakori jelzője. 22. Szoros kötés. 24. Ügyiratköteg. 25. Magyar zeneszerző (1810-1893). 28. Kettőzve édesség. 30. Nagy olasz tragika (Eleonora, 1858-1924). 33. Egy németül. 34. Vonat fut rajta. 36. A mechanika ága. 40. Evőeszköz. 41. Nö a folyó szintje. 42. Szúrófegyver. 43. Nagy .... Arany János születési helye. 45. A mondás szerint mindennek a lelke. 46. Központi Népi Ellenőrző Bizottság röv. 48. Helység Mohács közelében. 50. Svájci kanton, központja Lausenne. 51. Magyar operaénekesnő (Sári). 52. Határtag. 54. Nagy súlyegység. 57. Poe egyik személyneve. 59. Hamsun. norvég író személyneve. 64. Fehér fém rövid neve. 65. Címerállat. 66. Fiúgyermeke. 69. Liechtensteini gépkocsi jele. 70. Pályaudvar röviden. 71. Eres! KISS LAJOS Múlt heti rejtvényünk megfejtését és a nyertesek névsorát — az ünnepi lap kapcsán megváltozott nyomdai leadási határidő következtében — külön közöljük. 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 12 B 13 14 15 16 17 18 i 19 20 21 22 23 24 25 26 27 28 29 30 31 B 32 33 34 35 36 37 38 L 39 B 40 41 42 43 B 44 45 47 48 B 49 50 51 52 n 53 54 55 56 57 58 59 I : 60 61 62 63 64 fl g 65 66 67 68 69 70 71 B 72 _ 73