Délmagyarország, 1989. április (79. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-29 / 100. szám

;o 1989. április 29., szombat magazin [DM EGY Á TEVHITEK KÖZÜL Bérreform-béremelés Tavaly csaknem tíz százalékkal csökkentek a reálbérek, miközben az árak a statisztikai hivatal által „bevallottan" is több mint 15 százalékkal nőttek. Szerény életszínvonalunk az elmúlt években megszokottnál is nagyobbat esett vissza. A Parlament még 1987-ben — az akkori kormányprogram keretében — megszavazta a bérreformot. Azóta néma csend... Pontosabban az árrendszer reformjára és az új adórendszer bevezetésére (túl) gyorsan is sor került. Ilyen társadalmi, gazdasági közegben azonban egyre nagyobb tömegek szorulnak a létminimum közelébe, vagy az alá. Az utóbbi időben ennek ellenére egyre kevesebbet hallani a bérreformról. A hazai bérköltségek gyakorlatilag változatlanok. Változatlanul alacsonyak. Mi lesz a bérreformmal? — többek között ezt kérdeztük Halmos Csaba államtitkártól, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnökétől: — Az elmúlt egy-két évben, a társadalmi-gazdasági-politikai mozgások kivették a fékek egy részét a bérpolitikából is. Nem lehet a bérpolitikánkat önmagában vizsgálni. Több évtizedes hibás gazdaságpolitikával a hátunk mögött nem egyszerű feladat végrehajtani a bérreformot. Az 1968-as reform-nckilendülés nem teremtette meg a valós munkaerőpiacot, hiába helyezte elvben új alapokra a munkaerő-gazdálkodást és bérpolitikát. Akkor az ösztönzés jelszavát tűzték a zászlóra, de a gyakorlatban a vállalati mozgástér ugyanolyan szűk maradt, mint annak előtte. Azután elérkezett 1987-88. A kormány intézkedései — az adórendszer bevezetése, az áremelések — sokkolták a társadalmat. Közben megmaradt a torz bérrendszer, az alacsony bérszínvonal. Nem vettük igazán figyelembe, hogy az egyébként korszerű adórendszer, csak egy hasonlóan korszerű bérrendszerre épülve működhet igazán jól... — Sokan azt mondják, hogy a bérreform munkálatai még el sem kezdődtek. Csak a látványos ígérgetés korszakát éljük továbbra is... — A bérreform előkészületei már javában folynak, de a hatásai, az irányai még aligha láthatók a vállalatoknál. Az idén átmeneti időszakban, átmeneti lépésekre kényszerültünk. Az alapvető dilemmánk az volt. hogy továbbra is várjunk-e arFa, hogy az általunk megfogalmazott piaci bérekhez valóban megteremtődjenek a piaci feltételek, és közben továbbra is konzerváljuk a restriktív bérszabályozást, amely visszafogja a teljesítményeket, vagy megelőlegezzük a piaci bérgazdálkodást, és bízzunk abban. hogy menet közben valóban ki is alakulnak ezek a viszonyok. — A bérek az idei év első három hónapjában 12—15 százalékkal nőttek. Ez lényegesen meghaladja az egész évre tervezettet. Sokan túlzott liberalizációról beszélnek, s arról is hallani, hogy ismét jön a bérstop! — Az általunk válásztott útnak valóban vannak kockázatai. Az év első három hónapja alapján azonban nem szabad messzemenő következtetéseket levonni. A bérek eddigi alakulása önmagában nem indokolja a korlátozó intézkedéseket. Hiszen többek között az infláció is meghaladja az előre számított értéket. — A mostani bérpolitikának mik a kockázatai? — Reális veszély, hogy a vállalatok a nagyobb önállósággal élve a megnövelt bérköltségeket igyekeznek majd továbbhárítani a fogyasztókra. Ez további inflációgerjesztő hatással járhat. A monopolhelyzettel és a verseny hiányával visszaélő cégek, olyan extraprofithoz juthatnak az áremeléssel, amely mögött nem áll teljesítmény, de alkalmas arra. hogy bért fejlesszenek. így a mai rendszer sem működhet igazán. — Ezért lenne szükség végre a bérreformra! — El kell. hogy oszlassak egy tévhitet. Az emberek a bérreformtól azt várják, hogy máról holnapra egycsapásra megugrik a fizetésük. Ez így helytelen elvárás. Nem lehet naptári naphoz kötött bérreformról beszélni. Ez egy hosszú folyamat, amelyben a társadalom ma még igazságtalan bérrendszere megváltozik. Az új bérrendszertói azt kell várnunk, hogy racionális és társadalmilag elfogadható legyen. Leegyszerűsítve: az emberek a napi nyolc órai tisztességes munkából meg tudjanak élni. Szakítani kell azzal az elmélettel, hogv a bér pusztán gazdasági kérdés. Társadalmi és politikai kategória is a társadalomban kialakult bérviszony, hiszen a konfliktusok a bérekben is megjelennek. — Mondhatjuk úgy is, hogy évtizedek óta társadalmunk magasabbra értékelte a primitív fizikai munkát, az értékteremtő szellemi tevékenységnél. Ez okoz most feszültséget... — Éppen ezért kell a bérmechanizmus reformja is. A bérezés nem jelent pusztán elosztást. Tudomásul kell Beszélgetés Halmos Csaba államtitkárral venni, hogy a munkaerő áru. megjelenik a piacon. Ezért is volt téves, hogy a vásárlperót pusztán a bérkiáramlással igyekeztünk korlátozni. Közben kialakult a második, harmadik és sokadik gazdaság, ahol valódi értekén méretett meg a munkaerő. — Közben a szocialista szektorban dolgozók bérét a színfalak mögött, mesterségesen osztották-szorozták, végül teljesen eltorzították... — Mára már bebizonyosodott, hogy a kormány maga nem dönthet bérkérdésekről a jövőben. Csak a munkáltatók és a munkavállalók képviselőinek egyetértésével. A régi szisztéma helyére a társadalmi konszenzuson alapuló megegyezéses béralku kell, hogy lépjen. Január elsejétől megjelent ennek a rendszernek a csírája. A kormány bizonyos előjogairól lemondott: a bér. az életszínvonal kialakítását három egyenrangú fél érdekegyeztetési mechanizmusa dönti már el. A leglényegesebb pont itt is a nyilvánosság. Nem lehet a jövőben a munkavállalók feje felett megegyezni — róluk. — Eddig elvben az érdekegyeztetést hangoztatták, de valójában következetesen a szőnyeg alá söpörték a problémákat. Mi a garancia arra. hogy a jövőben ez nem igy lesz? — Mindenekelőtt a nyilvánosság és az alakuló piaci viszonyok. A jövőben a piac értékítélete fogja meghatározni a munkaerő árát. Igaz. ez nem egyik napról a másikra fog bekövetkezni. Amikor felemeltük a minimális béreket négyezer forintra, akadt vállalatvezető, aki levélben fordult hozzám, hogy adjak ez alól felmentést. Hát itt tartunk. F.bböl a helyzetből kellene végrehajtani a bérreformot. — Az egyértelmű, hogy a vállalkozási szféra fizetéseit egyre inkább a piac szabályozza, dc mi lesz az infrastruktúrában, a költségvetési szférában dolgozók bérével? — Sokáig azt hittük, hogy a vállalati nyereségre építkezve önmagát szabályozza majd a bér. Kiderült, ez nem igaz. Alapvetően hibás gondolat volt. hogy aki sokat dolgozik, sokat is keres. Egészségtelen differenciálás alakult ki az elmúlt években Magyarországon. így fordulhat elő az, hogy két esztergályos keresete között több ezer forint különbség is lehet, attól függően, hogy hol dolgoznak. A jövőben jobban a teljesítményekhez kell kötni a béreket, de úgy. hogy szakmacsoportonként meg kell határozni az alsó bértarifákat. A költségvetési szférában dolgozóknál az okozza a legnagyobb problémát, hogy a szellemi munka az elmúlt évtizedekben végletesen leértékelődött. Közben a szigorú bérszabályozás ellenére is, a versenyszféra fizetései elszaladtak — méghozzá sokszor egészségtelen irányba, mert a nemlétezó piac nem tudta kontrollálni. hitelesíteni a kiáramló béreket. Sok vállalat továbbra is úgy emeli a béreket, hogy semmilyen követelményt nem támaszt ezért a dolgozóval szemben. a belső érdekeltséget nem is igyekszik megújítani. Már látszik, hogy az idei esztendőt sem ússzuk meg egyszámjegyű bérkiáramlással, ez azonban a számítottnál jóval nagyobb inflációt is gerjeszthet. Közben nem történik generális változás az 1 millióra becsült kapun belüli munkanélküliség terén sem. — Ilyen körülmények között mi lesz a hároméves bércsomagterv sorsa? — Az idén már 4,1 milliárd forintot használ fel a kormány a központi bérfejlesztésre. Ha nem jön közbe váratlan fordulat, akkor három esztendő alatt sikerülhet a mai igazságtalan elosztási viszonyokon változtatnunk valamelyest. Az év elején liberalizált bérpolitika, a vállalatok szabadabb mozgástere bőven hordoz még magán szeplőket is. A kilencvenes években ezeket a szépségfoltokat kell majd eltüntetnünk. — Ehhez azonban mihamarabb le kell számolni a teljes és egyszerre hatékony foglalkoztatás illúziójával is. — A magyar gazdaság az elmúlt évtizedekben beleesett a hatékonytalanság csapdájába. A hangsúlyt a teljes foglalkoztatásra helyeztük. így tartóssá vált a rendkívül magas foglalkoztatási szint, a munkaeröéhség. ami párosult egy nagyon alacsony termelési színvonallal. Magyarországon átmenetileg szükségszerűvé válik a munkanélküliség. Aktív foglalkoztatáspolitikát kell mihamarabb megvalósítanunk. De az utca helyett új munkahelyeket is kell kínálnunk, hogy ne váljon életformává a munkanélküliség. Az elmúlt hat évben 170 ezer munkahelyet hoztak létre a kisvállalkozások. A kormánynak ezt a szálat is erősíteni kell a jövőben. Nem úgy. hogy támogatást nyújt, hanem hogy valóban vállalkozóbarát környezetet teremt. Egészségtelen, hogy a foglalkoztatottak 95 százaléka még ma is állami nagyiparban dolgozik. Amíg ez az arány nem változik, és az 1 milliós kapun belüli munkanélküliség nem csökken, nincs esély a bérrendszer gyökeres megváltoztatására. — Többen a pénzügyi diktatúra korának emlegetik a mostani időszakot. Ilyen körülmények között milyen esélyei lehetnek az ABMH-nak a bérreform céltudatos megvalósítására? — Ma már látjuk, hogy alapvetően hibás volt 1981-ben megszüntetni a Munkaügyi Minisztériumot. Nem tudom elképzelni, hogy a közeljövőben ránk váró hatalmas feladatot ebben a szervezetben meg tudjuk oldani. A „hivatal" erre alkalmatlan, idejétmúlt intézmény. Jó lenne visszaállítani a Munkaügyi Minisztériumot: valódi hatáskörrel. teljes felelősséggel. Ettől persze még nem kerül vastagabb boríték a zsebünkbe. De egy jól működő irányítási szisztémában minden bizonnyal nagyobb eséllyel indulhatnánk neki a ma még csak hőn áhított bérreformnak. Hogy ez a reform ne maradjon formalitás... RAFAI GÁBOR A kiugrásban senki sem érdekelt? SZEGEDI ELŐNY A termelés új forradalmának lényege a szellemi munka felértékelődése, az emberi ötlet, az új konstrukciót létrehozó képesség kulcsszerepbe emelkedése. Ha két évtizedet késett is nálunk e felismerés állami irányítás általi elfogadása, az elképzelt stabilizáció és kibontakozás már csak a fejlett világ értékrendjével harmonizálva indítható be. Az új világgazdasági trendhez való igazodás a hazai geopozíciók átrendezését is magával hozza. Az elmúlt évtizedekben a központi elosztásos rendszer az alapanyaglelőhelyek közelében élő. nehézipari városokban munkát vállaló, a nehézvegyiparban tevékenykedő és a fővárosi állampolgárokat juttatta kedvező jövedelmi helyzetbe. Nemcsak a ..szénfronton" csákányt markoló vagy éppen a fejtőgépet kezelő bányász borítékja vastagodott, hanem — a területi viszonyítás miatt — például a tatabányai pedagógus, orvos, bolti eladó is több forintot vihetett haza ugyanolyan teljesítmény után. mint mondjuk az ugyanabban a szakmában, de feldolgozóipari jellegű gazdasági körzetben dolgozó kollégája. Most — ha csak a formális logika szabályaival próbálunk következtetni — a szellemi központok, egyetemi városok, kutatóhelyek pozícióinak kell javulnia. A képlet tisztaságát viszont alaposan zavarja, hogy közben az elosztásos rendszer helyett az országnak elengedhetetlen lépéseket tenni az igazi piacgazdaság felé. Aki mindenáron gazdagodni, anyagilag gyorsan gyarapodni akart, annak nem biztos, hogy érdemes volt az elmúlt negyven évben munkahelyéül Szegedet választani. A magyar—jugoszláv harag időszakában a hadi stratégia gátolta a nagyvárosba az igazán nagyipar letelepítését. A szénhidrogénkincs felfedezése igazi lendületet adott a jövedelmekben az országos átlagszinthez való felzárkózáshoz. De aztán a feldolgozó ipart lebecsülő gazdaságpolitikai korszakban — 1974 és 1985 között — ismét inkább romlottak e táj pozíciói a bérek országos átlaghoz való hasonlításában. De talán most jön a mi időnk? Túlszabályozott gazdaságunkban a gazdaságjog értő művelői a jelzőkarók közti ügyes lavírozásból és más közlekedők irányításából, kalauzolásából már évtizedünk eddig eltelt időszakában is jól profitálhattak. Különösen 1982 óta egyszerre van jelen a vállalkozások, különböző termelő tevékenységek szabályozásában. adóztatásában a szigorú központosításra törekvés és a liberaHAMARY DENES Ma BAKAfSI LAJOS METSZETE DEÁK MÓR Bagatell A végtelenben ég van, az égben végtelen. S bár nem tudom, miért, de még reménykedem. hogy egyszer megnövök majd, vagy alacsony, kicsi lesz az ég, s egy magamfajta felérheti. Mindent eldobunk, csak a rang Mielőtt még szól az a harang Mielőtt még valaki eltemet Ma már választhatók az istenek Szerelem helyett a testiség Olyan ez mint rég a pestis és Fertőz mindenkit nincs ellene oltás Kinőtt ruhánkon alig látszó toldás S a virág a kézben már romantika Vagyunk a kilencedik szimfónia Mielőtt még elérnénk célunk Modern házakban sorba elalélunk Hiába gyógyszer, hiába módszer Farzsebbe dugott, elhasznált óvszer Minden percünk minden igényünk Másoktól már nem. hát magunktól félünk Nyugtató reggel, altató este Megunt kalandregény feleségünk teste Hazamegyünk, mert nincs hova betérni Jobb így hazugon a szebb jövőt igézni Titkos találkák megnyitják a tárcát Olcsó kurváktól nem kérjük a bárcát Ostor a kezünk, parlag a hátunk Gyomrunk elrontva, utcasarkon hányunk Szabálysértés lett már az is, hogy élünk Van zsebóránk, de nincs hozzá mellényünk Kiáltozhatunk, ezer a visszhang Célunkért bűnözünk. Célunk egy kis rang. lizálás. Ez hihetetlen mennyiségű és erősen különböző erősségű jogszabályban öltött formát. A gazdaságnak viszonylag objektív törvényszerűségei vannak, de ekkora túlszabályozás már igazán jelentős mozgásteret enged a szubjektív megítélésnek . Tehát a Jogtudományi Kar korszellemre érzékeny, ügyes, volt diákjai közül néhányan már legalább megalapozhatták egzisztenciájukat. szakmai karrierjüket ezen a területen. Volt próbálkozás bőven a biotechnológiával. Erre szerveződött — a nagy dérrel-dűrral — a vegedi innovációs park. Ez az intézmény korántsem szállítja a tóic remélt eredményeket. Lehet magyarázkodni. hogy ezen szakágban nem jönnek egyik napról a másikra a forintot érő ötletek, mert a biológiai folyamatokhoz idő kell... Viszont a sorok mögül kilátszanak a konstrukciós hibák. Az innovációs park felülről szerveződött, tagjai, dolgozói magatartására, munkájára is hatással van a tulajdonos kilétének általános hazai tisztázatlansága, a személyi. kutatói direkt-érdekeltség hiánya. Ne feledjük: a mintát az Óceánon tűli Szilícium-völgyből importáltuk. Ott viszonylag kis tőkével, abszolút magánérdekcltségben egyegy ötletre, tudományos felismerésre szerveződtek vállalkozások. Ezek egy része a gyakorlati alkalmazásba belebukott, mások dollármilliókat kasszíroztak. Szürkének maradni lehetetlen volt. Nálunk pedig a jótékony nagybácsi vagy távolabbi rokonok csoportja ad a játszadozásra néhány milliót. Senki sem anynvit, hogy az neki a „háztartási pénzéből" hiányozzon. (Persze, ha frenetikus siker lenne valamilyen véletlen folytán, azért jelentkeznének a részükért. De a kiugrásban senki sem érdekelt.) A mi viszonyaink között lassan elhalványul, elfelejtődik ez a konstrukció. Szegeden vegyészek és számítástechnikusok lettek igazi gazdasági sikeremberek. Tessék figyelni: abszolút piaci viszonyok között kamatoztatták igazi tudásukat. Több életképes. sikeres szervezetet alapítottak mindkét szakmában. Talán az ország egyetlen más városában sem olyan magas a 100 keresőre jutó kisvállalkozások aránya, mint éppen Szegeden és környékén. A „divat" változott az évek során. Ma már a géemká helyett inkább a káefté dívik. A meglévő ötletek ezekben hasznosulnak — persze, csak akkor, ha igazán életképesek. A kis gazdálkodó egység arra is jó, hogy az egyszerű pénzügyi folyamatok közben igazán emberközponttal dönthető el az újabb befektetés és a fogyasztás éppen ésszerű aránya. (A gyorsan gyengülő forintot aligha éri meg bármilyen betétformában pihentetni.) Ezektől a kisvállalkozásoktól igazán színes ma Szeged gazdasága. Ez a szféra jó gyakorlóterep minden próbálkozónak. Nem kell. hogy az itt felnevelődő legjobbakat a „nagyipar" felszippantsa. (Erre jövedelmi viszonyai miatt egyébként képtelen is.) Vannak, akik sokallják már az „apróságokat". Nincs igazuk. Az egészséges gazdaságszerkezetben még a jelenleginél is több kellene belőlük. Szerintem: a Szegeden meglévő szellemi potenciálnak is ma még csak a kisebb hányada hasznosul a káeftékben. péjétékben. értékben. A cégbíróság nyilvántartókönyvében még sok-sok üres oldal várja az újabb és űjabb jelentkezőket. Egy pici előnye ezen a területen van Szegednek az ország más városaival szemben. Ezt az orrhoszt is könnyebb volt megszerezni, mint majd megőrizni... BÓLÉ ISTVÁN