Délmagyarország, 1989. április (79. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-29 / 100. szám

4 1 1989. április 29., szombat Juhász Gyula-díjasuk A kultúra értékeinek közvetítésére hittel vállalkozó al­kotókat tüntetett ki a Szakszervezetek Csongrád Megyei Tanácsa: a Juhász Gyula-dijakat tegnap délután a Ju­hász Gyula Művelődési Központban vehették át a Hódiköt művelődési ház társadalmi vezetőségének tagjai; Bátyai Jenő, a Zöldért Vállalat minőségügyi igazgatója, műszaki­tudományos szakíró; ifj. Lele József néprajzkutató és Polner Zoltán költő, újságíró. A szegedi kitüntetettektől azt kérdeztük: milyennek látják a kultúraközvetítés lehe­tőségeit ma, Magyarországon? Bátyai Jenő — Negyvenkét éve köz­életi embernek tudom ma­gamat; az a véleményem, mindenkinek dolga a kul­túraterjesztés, s a szót én a legtágabb értelemben hasz­nálom. Ha az egyes ember kulturált, akkor a társada­lom is az. Egyébként a ré­gi népfőiskolákról tartom azt, hogy alkalmas formái voltak az ismeretszerzésnek, a közösségi-társasági lét­nek, és az ember számára nélkülözhetetlen, kulturált szórakozásnak. jók, mi a kultúra és az ér­ték. és akik nem tudják. Hogy mitől válik valaki ilyenné, vagy olyanná? A mi viszonyaink között a szocializációs folyamatban rettentő fontossá válik, hogy akad-e olyan személyiség kinek-kinek a környezeté­ben, aki az értékek tiszte­let're képes nevelni. Tőlem már óvodások is tudnak kérdezni, ha az óvónő nem­csak azért tanít nekik ver­set, mert az elő van írva ... De a nyugdíjas is csak me­legedni jön a múzeumba, és még jó, hogy nem a kocs­mába, ha nincs a környe­zetében kisugárzó hatású, értékes egyéniség. Vagyis, a kultúraterjesztőknek van még elég dolguk Magyaror­szágon, mert az értékek be­csülete nem természetes ré­sze az életünknek. Polner Zoltán Lele József — Azt tapasztalom a mú­zeumban, a legkülönfélébb helyeken tartott előadásai­mon, de még otthon, a gyűjteményem iránt érdek­lődók kórében is, hogy két­félék az emberek; akik tud­— Az utóbbi években megnőtt a népi kultúra irán­ti érdeklődés. A filmjeim, a Teknyőkaparó, A kenyér — nívódíjat kaptak a miskolci tévéfesztiválon. A Boszorká­nyok, varázslatok című táncjáték sikeres volt a sze­gedi szabadtérin. Néprajzi tárgyú könyveim kereset­tek, ugyanilyen témájú, a szegedi stúdióban készült filmjeimet is jól fogadta a közönség és a kritika. Szel­lemi életünk szómos kivá­lósága odaállt az ügy mel­lé. Ügy látszik, az érték­mentés végre program és cselekvés nálunk — nem puszta deklaráció. Ami egy népi államban nagyon is el­elvárható. S. E. A Wiener Ensemble Szegeden Színházi csemege kínálko­zik a németül tudóknak szerdán. Ernst Jandl Aus der Fremde (Idegenből) ci­mű darabját mutatja be május 3-án, este 7 órakor a Kisszínházban az osztrák Wiener Ensemble. A német nyelvű előadásra jegyeket kedden és szerdán délelőtt a József Attila Tudomány­egyetem német tanszékén lehet megvásárolni, illetve telefonon (21-111) megren­delni, illetve az előadás előtt a színházban. Elhunyt Tahi László Eletének 79. évében beteg­ség következtében elhunyt Tabu (László József Attila­díjas író. Temetéséről ké­sőbb intézkednek. Magyar írók Szövet­sége, Magyar Újság­írók Országos Szövetsé­ge, Magyar Népköztár­saság Művészeti Alap­jának Irodalmi Szak­osztálya. Tahi László író, újságíró, humorista 1910. október 7­én Budapesten született. Pá­lyáját a Nemzeti Sport mun­ka társaként kezdte, 1945­itól a Ludas Matyi szerkesz­tője, 1957-től pedig főszer­kesztője volt. E laptól ment nyugdíjba 1976-han. Számtalan kabarédarabot, vidám rádió- és tv-műsort írt és szerkesztett. A Nép­szabadságban állandó heti rovata a Pardon, egy perc­re! volt. Kártyavár című színművéért és addigi mun­kásságáért 1954-ben, szati­rikus írásaiért és vígjátékai­ért 1962-ben József Attila­díjat kapott. A r • r • A regi-uj karmester: Holnár László Nem lehet azt mondani, hogy tétlenkedne a szegedi operatársulat új, hivatalosan még ki sem nevezett művé­szeti vezetője, Gregor Jó' zsef: tegnap a színházban megállapodott Molnár Lász­lóval, a tavaly innen Mis­kolcra szerződött karmes­terrel: jöjjön haza, s au­gusztus l-jétől dolgozzon el­ső karmesterként a Szegedi Nemzeti Színházban. Míg készült az aláírandó szerződés, gratuláltunk Mol­nár Lászlónak új posztjá­hoz: — Örülök, hogv újra itt­hon lehetek, hiszen igazából sosem akartam elszakadni Szegedtől. Egyetlen gondom van: a jövő évadra Miskol­con Carmen-bemutatót ter­veztünk, ezt még feltétle­nül nekem kell megcsinálni. Remélem, hogy ezzel együtt sikerül igényes, jó munkát végeznem a következő sze­zonban Szegeden is. „Botrányos szertartás, szünet nélkül" ^ Vasárnap este 8 órakor a nagyszínházban mutatja be a Szegedi Nemzeti Színház társulata Komis Mihály Büntetések című művét. A színlapon a cim alatt ez áll: Franz Kafka emléke. Botrá­nyos szertartás, szünet nél­kül. Megváltás nincs Idézet az előadáshoz ké­szült ismertetőből: „A Bün­tetések: szertartás és cirku­szi attrakció. Egy — a kép­re és a mozgásra épülő — színházi kísérlet vázlata. Középpontban a borzalmas huszadik század krisztusi tisztaságú alakja: Franz Kafka. Az emberiség az Ószövetség óta a Megváltót várja. Néhányan föl is tün­dökölnek, mint alkalmi Mes­siások. A kafkai logika sze­rint azonban: megváltás nincs. II Szegedi Nemzeti Színház műsorterve NAGYSZÍNHÁZ (Május 1., hétfő, 20 óra: Büntetéseik, bénletszünet, májú, .2,, Ikedd, 19 óra: Don Giovanni, Vaszy 1—2. bér­let, május 3., szerda, 19 óra: Don Giovanni, József 1—2. bérlet, május 4., csütörtök, 11 óna: Don Giovanni. Nyug­dijasb., május 5., péntek 19 óna: Don Giovanni, Somlay 1—12. bénlet, május 6., szom­bat, 19 óra: Don Giovanni, Egressy 1—2. bérlet, május 7., vasárnap, 15 óra: Don Giovanni, Katona bérlet, május 8., hétfő, 18 óra, A Szeged Táncegyüttes után­pótlás csoportjai naik évad­záró műsora, május 10., szerda, 20 óra: Büntetéseik, Bérletszünet, imájus 12., péntek, 19 óra: Álarcosbál, Kodály bérlet, május 13., szombat, 19 óra: Álarcosbál, Somlay 1—2. bérlet, május 14., vasárnap, 19 óra: Don Giovanni,' Ady 1—2. bérlet, május 15., hétfő, 19 óra: Ál­arcosbál, Unay 1—2. bérlet. KISSZINHAZ Május 2., kedd, 16 óra: Olivér, bérletszünet, május 3., szerda, 19 óra: A Wiener Ensemble — Aus der Fremde inŰ6ora, bérletszünet (né­met nyelvű előadás), máj. 4., csütörtök, 16 óra: Olivér, bénletszünet, május 5., pén­tek, 19 óra: Olivér, bérlet­szünet, május 6., szombat, 19 óna: Svábbogárvadászat, (bérletszünet, május 7., va­sárnap: Svábbogárvadászat, Gárdonyi bérlet, imájus 9., Ikedd, 19 óra: Az Arbat gyermekei, bérletszünet, má­jus 14., vasárnap, 10 óra: Olivér, bérletszünet, május 15., hétfő, 18 óra: A JATE Olajbányász Táncegyüttes műsora. (X) Kábeltévémozi a városi televíziában A szegedi városi televízió mozifilmek vetítését kezdi meg a rendszerbe kötött — és fizető — nézők számára. Májusban, júniusban — kí­sérletképpen — két-két al­kotást vetítenek le, egysze­ri ismétléssel. A nézők a Délmagyaror­szág mai számában köz­readott szavazólap el­küldésével választhatnak a rendelkezésre álló filmek közül. A legnagyobb érdek­lődést kiváltó alkotásokat a május 8-át követő héttől kezdődően láthatják majd a városi televízióban. A szegedi városi televízió „Kábeltévémozi" soro­zatában a következő filmeket szeretném látni. (A kiválasztott 4 filmet aláhúzással kérjük megjelölni, és a városi tv címére [6720 Szeged, Bajcsy-Zsilinszky ut­oa 11.] elküldeni.) Félónk vaigyok, de hódítani akarok — francia filmvígjáték Két férfi a városban — francia krimi Pucéran és szabadon — francia vígjáték Luxusbordély Párizsban — francia szatíra A rendőrség megköszöni — olasz krimj Szent Lőrinc éjszakája — olasz háborús dráma Bugsy Malone — amerikai paródia Atlantic City — kanadai krimi A film vetítősére a hét -i napját javaslom. órai kezdettel. Elsősegélynyújtó verseny Tegnap, pénteken rendez­ték meg az újszegedi KISZ­láborban a középiskolások megyei elsősegélynyújtó ver­senyét. Az egészségügyi szakközépiskolák kategóri­ájában első lett a makói Juhász Gyula Egészségügyi Szakközépiskola csapata. A gimnáziumok, illetve szak­középiskolások versenyében legjobbnak bizonyult a Csongrádi Batsányi János Gimnázium csapata. A szak­munkásképzők kategóriá­jában pedig első lett a 601­es számú Makói' Szakmun­kásképző Iskola. A zsidó vallási szokások, a modernkori félelem- és szo­rongásélmény, a személyiség egyre erőteljesebb belső bomlási mechanizmusai: ezek szervezik az írói alap­anyagot. Szituáció — realis­ta értelemben — nincs. Csak élmény és történés. Az elő­adás nem a történet, a jel­lemek és a szituációk klasz­szikus dramaturgiai harmó­niájával, hanem a pillanat­nyi élmény erejével és annak képi kifejezésével érhet el hatást." Az élmény története Idézet a rendező, Ruszt József írásából: „Ez az elő­adás csupán egy megoldási kísérlet a lehetségesek kö­zül... A Büntetések 'jel­kép' dráma, s története any­nyi, amennyit egy ,nagymi­sén' a szertartásban részt ve­vő hívő megélni tud. Az él­mény története ez, és nem a történet élménye. Miként a zene sem képszerűen tükrö­zi a valóságot. Üj drámai közeg ez, eddig még nem igazán elemzett törvénysze­rűségek és kompozíciós struktúrák kísérlete." Vitaalapnak tekintem' — A szerző azt mondta, sose hitte volna, hogy vala­mely színház valaha is vál­lalkozik a Büntetések bemu­tatására. Miért kisértette meg Ruszt Józsefet a Kor­nis-darab? — Aki elolvasta az író szövegét és ért a színházhoz, az tudja: ha ezt meg lehet csinálni, akkor úgyszólván mindent... Nagy stúdium nekem a Büntetések. A szö­veg csont vázszerkezet, amit a színházban kell „fölhúsol­ni", a bőrfelületig. De ho­gyan? Miként járjon magá­tól egy tolószék? Melyik szí­nész vállalja, hogy artistais­kolában tanulja ki a színpa­don végrehajtandó mutatvá­nyokat? Hol az az eleven ló, amelyik instruálható? le­het-e működtetni — mintha nem lenne eleven? Azt az illuzionista arzenált, amit a szerző leírt, talán filmben lehetne fölvonultatni. A színház kénytelen errő] le­mondani, mert egykamerás műfaj, a montázstechnikája nem olyan, hogy ismételni, vágni, képet képre úsztatni lehetne. Mi tehát az illuzio­nista szerkezetet itt egy teát­rális szerkezetté formáltuk, ami azt is jelenti, hogy be­valljuk a trükkjeinket. Min­denesetre szokatLanságok lesznek az előadásban. Igye­keztünk a végletekig el­menni, hogy közvetíthessük az élmény történetét; tehát kísérleti az előadás, ameny­nyiben nem a szokásos köz­megegyezéses eszköztárral dolgozunk. — Nem fél, hogy ez a szertartás erősen irritálja majd a néiöket? vagy a szín­házi szakmát? — A Büntetések előadása: asszociációs alap. A néző meghatározott élményanya­gától és nyitottságától függ, hogy milyen lesz a szemé­lyes színházi élménye A szakma? Én vitaalapnak te­kintem a produkciónkat. — Hogy bírták a színé­szek-táncosok a próbák pró­batételeit? — Mivel erősen korláto­zott, nagyon pontosan meg­határozott, de a maximális energiákat igénylő színészi jelenlétet kér az előadás, ta­lán hihetetlen, de nagyon ér­dekelte őket. És élvezték. E. S. Benk of nyul A Győr-Sopron megyei kis falucska halad a kor­ral: Benk of nyul néven hirdeti pénzgyűjtő helyét Világos a szándék, a nyúli bankról tudnia illik a sors kifürkészhetetlen útjain Győrbe vetődő angolunk­nak, ki a cégről anya­nyelvén értesülve, fogad, junk, rohan Nyúlra, és a nyúliakra bízza (kemény fontjainak megfiaztatását Am hazai gazdasági vetü­lete is van a zengzetes névnek. Míg angolunk megérkezik, addig 'is a győri színház reklámozza a Leány vásárban e nyúli műintézetet, persze, nem dngyér... ötvenezer fo­rintot kap, amiért a né­zőknek a műélvezet köz­ben megakad — ha meg­akad a szemük a színpad díszletei közt tündöklő Benk of nyuion. No, hagy­juk is. Elképzelem, képzelt angol úr miként fakad kacajra e benk láttán. Hát Így állunk. Vagy még ígyebbiitl. Sainos, a nyúliak nyelvi húllensége országos (botrányos) —, fölösleges odamutogatni Szegedről. Magyar nyelv­szakos tanárokkal beszél­gettem a minap, a? anya­nyelv állapotának jó isme­rőivel. Azt mondták róla: tragikus és szégyellni va­ló. Ha igazak a megálla­pítások, melyek szerint az anyanyelv használata nél­kül nincs semmiféle isme. retszerzés 'és -közvetítés, nincs nélküle nemzeti ön­ismeret, identitástudat, nincsen folytonossága a nemzeti múltnak — okkal borúlátók. A laikus is ta­pasztalhatja, milv szürke és sekélyes a hétköznapi nyelvhasználat; tele gram­matikai bukfencekkel, a hivatalos nyelvi tartalmá­tól megfosztott, kompro­mittált szavunktól hem­zseg a politikai. Az ottho­nok csöndjét praktikus géphangok monológja tö­ri meg. S az iskola? Tesz­telik benne a diákot. Ik­szel, aláhúz, feleletet vá­laszt, szegényke. Azért pi­ronkodhat, ha nem tudja Brazília fő exportcikkeit, és a technikaárán kifő* rajta a vasreszelés tudo­mánya, de ki figyel oda az „izék"-re, a kétségbeesett dadogásra. A magyar nyelv és irodalom épp olyan tantárgy, mint a földrajz, a kémia, a ma*, tematika. Az anyanyelv megtanításának 45 perces mértékegysége természetes, minthogy az csak a sza­kos tanárnak leosztott fel­adat. Egyébiránt eme szemlélet ékes bizonyítéka volt az a szegedi összejö­vetel, amelyen az Anya' nyelvápolók Szövetségé­nek megalakulásáról hall­hatott a város polgára. Z. Szabó Lászlónak, a szövet­ség társelnökének tájékoz­tatására 17 megszállott magyar szakos tanár volt kíváncsi, egy köztisztelet­ben álló levél tár 05 — és hét „civil". Mindezek miatt sem árt talán közzétenni: ez a szö­vetség nem egy-két boga­ras nyelvész köldöknéző fontoskodását jelenti. Nem a nyelvünk gyógyítására szegődtek, azzal nincs baj, bennünk a hiba. Az anya­nyelv jogának érvényesí­téséért szövetkeztek — ér­tünk. Aki pedig a beszéd, művelők vezérkarának nyújtaná kezét. írjon, je* lentkezzen: 1360 Budapest Pf 6.1 Endörstend? M. E.

Next

/
Thumbnails
Contents