Délmagyarország, 1989. április (79. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-29 / 100. szám

;o 1989. április 29., szombat DM1 mqgqzin — Az MSZMP deklaraliu, hogy „nem ideológiai, hanem programpárt kíván lenni". Mit érthetünk ezen? — Az elmúlt 40 év történelmi elemzése, az elmúlt 1 — 1.5 év politikai eseményei azt mutatták, hogy az a politikai intézményrendszer és gazdasági modell, amelyben eddig dolgozott a társadalom, válságba jutott, amely válság jeleit és következményeit a magyar társadalom nagyon nehezen éli meg. Megrendült a társadalom bizalma nemcsak az MSZMPvel. de általában az egypártrendszerrel szemben. Erőteljes igény fogalmazódott meg az eltérő politikai és gazdasági érdekek pártokban szervezett megjelenítésére. Ezt a folyamatot az MSZMP ma már sem adminisztratív. sem politikai eszközökkel mem akarja megakadályozni. Ebben az helyzetben az MSZMP-nek is újra kellett gondolnia szerepét, cselekvési módját, a társadalmi és politikai .. közéletben betöltött funkcióját.. Arra a következtetésre jutottunk, egy olyan erős, önmagában is bíró USZMP-re van szükség, amely képes programot adni a demokratikus megújulásra, a nemzet fölemelkedésére. Ugyanakkor képes arra is, hogy a program megvalósítása során a társadalmi történések, politikai-gazdasági változások elemzésével folyamatosan kiigazítsa programját. A párt a programpártként definiálta magát. Ezzel azt hangsúlyozta, hogy leszámol a valóságot nem jól tükröző ideológiai korlátokkal. Vállalja a demokratikus szocializmust, az ehhez szükséges program kidolgozását. Persze egy választást megnyerni akaró pártnak azzal is számolnia kell. hogy a választópolgárok többsége konkrét ügyek és nem a nagy elvek alapján alakítja ki viszonyát a választásokon induló pártokhoz. Ezért az MSZMP-nek a jövőben számos konkrét kérdésben is ki kell alakítania álláspontját, ami a választások megnyerése szempontjából kitüntetett jelentőséggel bírhat. Az MSZMP nem egyszerűen programpárt, hanem politikai párt akar lenni. Egy politikát képvisel s ennek programpontjain keresztül jelenik meg. De politizálása — mivel sokféle érdeket kíván integrálni — nem lehet kizárólag ideológiai töltetű. — .4; MSZMP egyre gyakrabban vesz föl a programjába olyan pontokat, amelyeket némely alternatív szervezetek hirdettek meg s melyeket régebben maga a párt ellenzett. Mi készteti erre? — Úgy gondolom. helytelen lenne egymásra mutogatni: ki mit talált ki előbb vagy utóbb; ki kiktől vett át programjavaslatokat. Nem tudok egyetérteni azzal a közelítéssel. hogy minden változás, ami az elmúlt időszakban az ország demokratizálódását. a nyilvánosság erősödését. politikai-társadalmi reformok gyorsítását eredményezte, az csak és kizárólag a társadalmi önszerveződések hatásának a következménye. Tagadhatatlanul volt és van ilyen szerepe ezeknek a szerződéseknek. Azonban az MSZMP belsó átalakulása. politikai gyakorlatának változása, reformokat kezdeményező funkciója nélkül ezek a folyamatok, nem indulhattak volna be vagy jelentősen késlekedtek volna. Ezek a tendenciák nem véletlenszerűek, nem szubjektívek s nem néhány vezető törekvésein multak csak. Az MSZMP keretein belül vagy az általa létrehozott munkabizottságokban, műhelyekben — és tőle függetlenül is — régóta folynak konkrét szakértői munkák a politikai-gazdasági reform gyorsítására. A ma napvilágot látott programjavaslatok, tézisek nem rögtönzések, hanem hosszú idő óta érlelődő javaslatok . A probléma az volt, hogy ezeket a javaslatokát nem sikerült a párton belül uralkodó véleménnyé alakítani és cselekvéssé váltani. — A párt vezetői tagadják, hogy a felső vezetésben hatalmi harc és taktikázás-folyna. Mint mondják „a fő kérdésekben egység van, csak a megoldási módozatokban vannak különbségek". Melyeket tekintenek fő kérdéseknek? Milyen „megoldási módozatok vannak" melyeknek eltérő a megítélése? Személy szerint ki hova sorolható ezekben a vitákban? — Nem is olyan régen még éppen azt vetették a vezetés szemére, hpgy túlságosan egysíkú, arcnélküli. Úgy gondolom, ebben már jelentós változás következett be. Még keressük az Nem a kapitalizmus felé haladunk INTERJÚ 1VANYI PALLAL eltérő vélemények nyilvánításának, ütköztetésének, a kompromisszumkötésnek a politikailag legkedvezőbb formáit. Nem véletlen, hogy vitára bocsátottuk a platformszabadság érvényesítésével kapcsolatos elképzeléseket. Szeretnénk az eltérő vélemények megjelenését, vitáját és megegyezésre jutását ösztönözni. Úgy látom, liogv a politikai pluralizmus kialakulásának szükségességében, a demokrácia — beleértve a pártdemokráciát is — kiteljesítésében. a további politikai-társadalmigazdasági reformok igenlésében: piacgazdaság szükségességében, világgazdasági nyitás kérdésének megítélésében alapvető egyetértés van. Véleménykülönbségek köztünk abban vannak, hogy ezeket az alapcélokat hogyan, milyen úton, milyen sorrendben és összefüggésrendszerben érjük cl. Vannak olyan vélemények, amelyek a politikai intézményrendszer változásának felgyorsítása nélkül nem képzelhető el a demokratizálódás tartós alapjainak megteremtése. Vita van a platformszabadság értelmezésében is, hiszen ez még a párton belüli politizálásnak nem egy begyakorolt útja. A változások ütemének megítélésében is vannak eltérő álláspontok. Úgy gondolom nem szükséges személy szerinti besorolást adnom, hiszen nyilvános szereplése, politizálása mindenkit minősít. — Értékelések szerint a február 10-11-i KB-ülésen a pártszakudást sikerült elkerülni. Ez reális veszély volt? Azóta több púrtvezetó (Nyers Rezső, Szűrös Mátyás) lehetségesnek tartotta, hogy fundamentalisták kiváljanak a pártból. Napirenden van-e ez a kérdés? — MSZMP-nek rö\id idő alatt olyan új problémákkal, önmaga újradefiniálásával kellett és kell szembenéznie, amikor a széles párttagság körében a vélemények először inkább ütköznek, divergálnak. A következő időszakban, amikor már kialakultak a vélemények, álláspontok, lehet őket közelíteni egymáshoz. Ma több kérdésben túljutottunk az elsó szakaszon, de számos olyan probléma megoldása előtt vagyunk, amelyeknél fönnáll a szélsőséges vélemények kialakulásának a lehetősége. Természetesen jó lenne egy erős, alapvető politikai kérdésekben egységes, széles, de ugyanakkor színes, sokféle szellemű áramlatot befogadni képes MSZMP-t együtt tartani. Ám vannak történelmi tapasztalataink arról, hogy a látszategység súlyos károkat okozhat. Minden párttagnak joga (és kötelessége!) mérlegelni, milyen pártnak képzeli el az MSZMP-t, és milyen módon tud céljával azonosulni. Aki nem tudja vállalni az azonosulást, annak meg kell adni a lehetőséget — éppen azért, hogy ne essen szét a párt —. hogy kilépjen. Azt hiszem, ma ugy erősíthető a párt egysége, ha a párton belül demokratikus módon biztosítható mindenkinek. hogy alakítsa a párt arculatát. Tehát a platformszabadság keretcinek a kialakításával, a szervezeti szabályzat korszerűsítésével a véleménynyilvánítást, a párt öntisztulását kell biztosítani. Én jó dolognak tartom azt, ha a különböző vélemények, nézőpontok azonosítják, nevesítik önmagukat. — Gazdasági elemzéseket, prognózisokat, terveket készítenek többek között az MSZMP KB-ban, a Minisztertanácsban, az Országos Tervhivatalban és különböző közgazdászműhelyekben. Foglalkozik-e valaki e munkák összehangolásával? Mi a szerepe ma a gazdaság irányításában a KB-nak, illetve a gazdasági KBtitkárnak? — A kormány megbízásából bizottságban, intézményben folynak a vizsgálatok mind a reform gyorsítása rr.md a gazdaságpolitika gyakorlatának alakítására. E munkálatok öszszehangolását Nyers elvtárs vezetésével a Gazdaságirányítási Konzultatív Bizottság végzi. Most a már elkészült részkoncepciók összehangolása folyik. Az MSZMP-n belül ma legfőbb dolgunk a párt gazdasági stratégiájának, programjának formálása a különböző részprogramok egységessé kovácsolása. Választ kell adnunk azokra a kérdésekre, amelyeket a korábbi időszak hibás döntései miatt kialakult válság vet fel. A KB-ban a Stratégiai Bizottságban (melyet én vezetek) igyekszünk előkészíteni a testületek döntéseit. Itt foglalkozunk például a agrár-, a szociálpolitikai, a külgazdasági stratégia hoszszabb távra szóló kérdéseivel. A Gazdaságpolitikai Bizottságban az aktuális, nagyobb horderejű törvényelókészítési és egyéb kormányzati intézkedések társadalmi-politikai hatásait tekintjük át. foglalkoztunk például a népgazdasági tervezés megújításával, az átalakulási törv ény politikai vetületeivel. — Több válságos gazdaságú ország néhány év alatt „rendbe jött", úgy, hogy nyitotta világgazdaságra, s termékeit ezzel kíméletlen versenyre késztette. Miért halad ilyen lassan a ntagyur nyitás? — A világgazdasági nyitás lényege az. hogy a magyar gazdaságnak magáévá kell tennie a világpiaci verseny mechanizmusát. Meg kell nyitnia és képessé kell tennie magát nemcsak az áruk, hanem a tőke, a műszaki és gazdasági ismeretek, az információk, majd később a munkaerő minden irányú áramlása számára. Ez hosszabb folyamat, de nálunk a szükségesnél lassabban indul. A munkák látszólag azért mennek lassan, mert a gazdaságban is teljes modellváltásra van szükség. Levetni a régi ruhát akkor lehet, ha az üj már elkészült. Az üj koncepciós elemeinek összerendezése rendkívül munkaigényes feladat. Nem arról van szó, hogy a gazdaság reformjára nem lenne meg az elszámolás, hanem arról, hogy természeténél fogva ez egy kicsit lassabban megy. — Ezen kívül van még két fontos magyar specialitás: itt párhuzamosan jelentós politikai változások is zajlanak, és a válságból kilábaló országok egyikében sem kellett végrehajtani tulajdonreformot. .. — Ez nagyon nagy különbség. A tulajdonreform megvalósítása bonyolult jogi és közgazdasági kérdés. — .4 KGST kereskedelmünkben — elsősorban a Szovjetunióval szemben — jelentős aktívumunk van. Ezzel tulajdonképpen kamatmentes áruhitelt nyújtunk, ami a mai helyzetben nem kis teher. Mit tesznek a mérleg egyensúlyba állításáért? — Időről időre hallhatók, olvashatók félreérthető utalások arról, hogy KGST-kupcsolatainkbun, elsősorban magyar—szovjet viszonylatban 1 milliárd rubelnyi fizetési vagy kereskedelmi aktívumunk lenne. 1988-ra és 19S9-re is a magyar—szovjet rubelelszámolású kereskedelemben jelentós magyar aktívum kialakulása fenyegetett. Az éves úrucsere-forgulmi és fizetési megállapodások kidolgozása során azonban sikerült csökkenteni ezt. Mi elsősorban szovjet importunk terven felüli növelésével szerettük volna a fizetési egyensúlytalanság kialakulását megakadályozni. Erre azonban csak korlátozott lehetőség volt a nekünk szükséges áruk körében. Ezért döntő mértékben a magyar kivitel kényszerű csökkentése jöhetett számításba. Emiatt az 1989. évi szovjet export előirányzatunk, csaknem félmilliárd rubellel, 10%-kal alacsonyabb a műit évinél. Ami az 1988. évi eredményeket illeti: a múltévben a magyar—szovjet rubelelszámolású fizetési mérleg lényegében kiegyensúlyozott volt, jelentéktelen magyar passzívumot mutatott. 1988 végén az aktívum 179 millió rubelre csökkent az 1987. év végi 184 millió rubelről. A teljes rubelelszámolású KGST fizetési forgalmunkban a magyar aktívum pedig 1988 végére 234 millió rubelre mérséklődött az 1987. év végi 344 millió rubelról. KGST-kapcsolataink egészét tekintve a kereskedelmi mérlegben, amely részét képezi a fizetési mérlegnek, a múlt évben 130 millió rubel volt az aktívumunk. 1989-ban a teljes rubelelszámolású kereskedelmi mérlegben közel egyensúlyi pozícióval, kisebb paszszívummal számolunk. A magyarszovjet rubelelszámolású folyó fizetések egészét tekintve ez év végén- maximum 200 millió rubel körüli aktívummal számolunk. Ez alig több az idei nyitó pozíciónál. Emlékeztetni kell an-a is, hogy a két ország között dollárelszámolású kereskedelem is van. Ebben évek óta aktívumunk van. ami bizonyos fokig enyhíti konvertibilis fizetési terheinket. Ami a hitelek kamatmentességére vonatkozó kérdést illeti, a KGSTbanknál (NGEB) vezetett számlákon mutatkozó folyó fizetési aktívumunk után 1,5%-os kamatot kapunk (folyószámlahitel). A kamatláb maximális mértéke egyébként 4%-ot érhet el, de csak azokban az esetekben, amikor tartós betétként elhelyezett követelésekről van szó. Az 1.5%-os kamatláb alacsony. Hozzáteszem azonban, hogy ez akkor is ekkora volt, amikor hosszú éveken át a folyó fizetésekben Magyarországnak volt passzívuma, s nem mi kaptuk, hanem mi fizettük. — Miért kezdeményezte az MSZMP épp egy viszonylag jól működő ágazat, az agrárpolitika megújítását? — A kezdeményezés és a munka mar egy éve megkezdődött. A társadalmi-gazdasági reform az agrárpolitika újragondolását és újrafogalmazását is igényli. Ezen túlmenően a gazdasági modellváltozás önmagában is indokolta az újrafogalmazást. A termelésérdekeltségi-tulajdonosi viszonvok továbbfejlesztése elodázhatatlan feladattá vált. — Németh Miklós szerint „nem uj földosztás kell. hanem hatékony földhasználat!" Szerintem épp fordítva igaz: hatékony földhasználat kell. nem feltétlenül üj földosztással, de akár azzal is. Mi az ön véleménye? — Először is tisztázni kellene, mit értünk hatékony földhasználaton: — Földvédelmet, amelynek alapja, hogy a föld értékkel bír, így van forgalmi értéke is, az üzemi és nemzeti vagyon része, a termelési folyamatban játszott szerepe értékelhető. — A földhasználat adminisztratív költségeinek oldását. — Racionális üzemnagyságot. A sok esetben adminisztratív vagy politikai kényszerrel létrehozott nagyüzemek külső és belső racionalizálást: — A vegyes tulajdonú gazdálkodás további támogatását, ösztönzését. a kis- és magángazdálkodás feltételeinek javítását egyrészt a földtulajdoni és földhasználati kötöttségek oldásával, másrészt a termelési eszközök és anyagok forgalmazásának biztosításával. — A szövetkezeti formák sokszínűségének biztosítását, a jelenlegi kötöttségek lazítását, az átalakulás lehetőségének intézményes biztosítását, az önkormányzati formák javítását, a vállalkozási elemek lehetőségének biztosítását. — A tulajdonlás korszerűsítését a szövetkezeti gazdálkodásban. A felsoroltak megvalósítása esetén egy földreformmal felérő változás következik be az agrárszférában, amely magában foglalja a tulajdonlás újraértékelést is. Összességében mindez a vállalkozói termelést erősítené, amelyben egymás mellett létezik az állami, a szövetkezeti és a magántulajdon, arányait pedig nem adminisztratív eszközök, hanem a piaci viszonyok, illetve a tulajdonosok döntései határozzák meg. — A mai gazdasági változásaink tendenciái (s a fejlesztés elhatározott irányai) némileg a kapitalizmus fplé mutatnak, de annak nyers, szabad versenyes formája felé. Mi kellene ahhoz, hogy ne ehhez, hanem egy jobb formához jussunk? — Szerintem nem egy nyers kapitalizmus felé haladunk. Tapasztalhatunk a kapitalizmus irányába mutató jegyeket, de önmagában véve az árupénz viszonyok elismerése, a piac jövedelemelosztó szerepének elfogadása, a világgazdasági nyitás, az állam etatista szerepének a visszaszorítása még nem vezet kapitalizmushoz. Nem véletlen, hogy a tulajdonviszonyok reformjával keressük a termelési tényezők olyan közösségi-társadalmi, állami, valamint egyéni tulajdonlási módjait, amely keretek között azok a leghatékonyabban működhetnek. De nem szándékozzuk feladni, éppen ellenkezőleg megszeretnénk erősíteni, hogy uz emberi kapcsolatok humanizálásában, a képességek kibontakoztatásában, a javak elosztásának igazságosságában autonóm értékeket is érvényesíteni kell. MÁKOK TAMÁS UAKACSI LAJOS KAJZA