Délmagyarország, 1989. április (79. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-22 / 94. szám

1989. április 22., szombat DM [magazin ® ® ® KLINIKAI BOCORGASOK A társaság A vörös csík emelete megírta levelét Nem panaszként mondom, de ahogy följebb-följebb jutok, ugy nehezednek bejutási esélyeim. Az elmúlt héten az intenzív osztályra is úgy léptem be, hogy kísérőm, Hajdú Sándor fölmutatott igazolványának mindkét felét tüzetesen megnézte az osztály ideiglenes őrizője. Aki építhette, az már nem nézheti csak úgy, kedve szerint. Azért nem panaszkodom miatta, mert végre látom, tudunk mi vigyázni ériékeinkre. Elképesztően drága ez a klinika, nemzeti vagyont ér akármelyik csücske is, legalább óvjuk, amennyire tudjuk. Hogy néha attól is óvnunk kell, aki építi, arra példával szolgált a villanyszerelő kél héttel ezelőtti kifakadása: még a vezetéket is kicsipkedték a falakból. Mégis kísértem az Istent, és nekiindulok a magam kis igazolványával. Vagy sikerül, vagy nem. Könnyű dolgom van, a múlt héten már összetalálkoztam Lajos Ferenccel, az üzemeltetési csoport művezetőjével, és aprócska cellájában készséggel adja felvilágosításait. Ha kell, a hetedik szekrény fenekére is bemászik egy-egy adatért. Tóié tudom meg, hogy a második emeleten — ahol egyébként a vörös csík a „turistajel" —, huszonhárom ágyas gyermekpszichiátriai osztály, huszonnégy ágyas gyermekneurológiai osztály, és kétszer harminckét ágyas „idegsebészeti" osztály működik majd. Azért tettem idézőjelbe az idegsebészetit, mert eddig úgy tudtam, itt nem az lesz. Utána kell még néznem. Azt is tőle tudom, hogy a kis cella szomszédságában lesz a telefonközpont, és akár szédülhetek is a számoktól: negyven városi vonallal működik majd, és négyszáz mellékállomás csatlakozik hozzá. Ennyire megtáltosodott volna a posta? Mielőtt kibuggyanna belőlem, hogy ez már majdnem-majdnem világvárosi ellátás. kiegészíti szavait: ide kapcsolódik a női, a gyerek-, a fül-orr-gégeklinika és a gazdasági iroda központja is — ennek köszönhető a negyven városi vonal! —, de így is marad még kétszázhárom mellékállomás csak .erre az épületre. Azt persze ketten se tudjuk eldönteni, sok ez vagy kevés, mret egyikünk se dolgozott még ilyen szupertömény épületben. Ha azon-, •ban azt veszem, hogy a mostani idegsebészeti klinikának összesen egy városi vonala van, akkor mindenképpen lelkesednem kell. A negyvenből biztosan több jut neki. Mindenesetre a telefonközpontost sem irigylem, lesz dolga az összesen négy klinika és a gazdasági főnökség várhatóan óriási forgalmával. Időbe telik, mire a négyszáz állomáshoz tartozó összes ember föltalálhatósági adatai átmennek a billentyűs ujjaiba. Ha több segítséget is akarnék kérni Lajos Ferenctől, menthetetlenül hátráltatnám az átvételi bizottság munkáját. Elköszönök inkább, és keresem Ferenczi Piroska nénit, a kulcsos asszonyt, aki talán be tudja mutatni a nagy birodalom teljes második emeletét. Amíg keresem, jólesően nyugtázom, hogy a lépcsóföljárókra fölszerelték már a kapaszkodó korlátot, és az nem csupán célszerű, de esztétikai játékot js visz bele az addig kopárnak ható lépcsősorokba. Észreveszem. hogy már táblára is ki van írva. hogy ez a második emelet, és mindenfelé táblák és piktogramok igazítják el a bócorgó embert. Aki például nem tudja elolvasni, hogy büfé, vagy azért, mert idegen, vagy azért, mert baja miatt tisztult ki fejéből a betű, annak egy csészét is odarajzoltak a szöveg mellé. Megtudom azt is, hogy nyilvános pályázatot hirdettek a büfé működtetésére, és egy magánvállalkozó nyerte el, ami megint az új szelek éledését jelzi. Most üvegezik az aula második emeleti kerengójének korlátjai alját, kicsit tanulhatom tehát az üvegezés legújabbkori fogásait is. Hármas tapadókorongos fogóval egyszerűen beemelik az előre méretre vágott — vagy méretre gyártott — üveglapokat, és nem gittelik, hanem gumicsíkokkal szorítják a helyükre. Szép az üveg, a színek összhangjára itt is sokat adtak, ezért sajnálni is kezdem a későbbi karbantartókat. Ha körbeállja a sok beteg a kerengót, és elkezdi lóbálni a lábát, elengedhetetlen, hogy be ne rúgna néhány üvegtáblát. Azt mondja az üveges fiú, talán nem kell annyira aggódnom. Ragasztott üveg, ez nem törik csörömpölve, legföljebb megreped, ha a normálisnál is nagyobb rúgás éri. Végre megtalálom Piroska nénit, a gyermekneurológiai osztályon söprögeti a lapátra a sok port. Mert porból van itt a legtöbb, hiába az építőipar sokat termel belőle. A folyosón lévó kapcsolószekrények aljából is kisöprögeti most, és fölsöpri az egész folyosót is. Nemrég jártak itt a hibajegyzékek készítői, utánuk is takarítania kell. Bemegyünk az egyik kórterembe, csöpög a csap. Két szép mosdókagyló van, de az egyik csapja máris csöpög. Majd jönnek a javítók, vigasztal Piroska néni, és megcsinálják. Jó, jó, mondom én, a házi csapszerelési tudományokban némi jártasságra szert tévó örök kontár szakértelmével, de egy csapot elsó nekifutásra se nehezebb jól megcsinálni, mint a másodikra, sót sokkal könnyebb. Minden csöpögő csap idegesít, legalább anynyira, mint a sétáló óra, ha nem jár, odalépek tehát, hogy elzárjam. Gyönge vagyok hozzá, talán a bivalyeró is kevés lenne ide. Tudom, miből áll a belseje, azt is tudom, hogy a gyárban teszik bele, csak azt nem tudom, hogyan lehet úgy beletenni, hogy nem zár. Mint ahogy a hibajegyzékek szerint a szekrényajtók sem záródnak rendesen, és a csempék hézagolása is felületes a csöveket tartó bilincsek tájékán. Tudom, hallottam a múlt héten, nagyon kínos minden hibát szóvá tenniök az ellenőröknek, de ha csak egy hajszálnyit néznének is el, óriási galibát okozhatna használat közben. Egyetértek a biztatással, legyenek akár kegyetlenek .is az átvételnél. Csak azt nem értem, és egyre inkább nem értem, hogyan lehet valamit elöszörre roszszul megcsinálni. Hogy építhetjük be a termelési folyamatba a hitvány munkát, és az azt kijavító másikat? Es hogy húzódhat ez végig a gyártól kiindulva a végső szerelésig? Még csak nem is tudjuk, mibe'kerül ez nekünk! A tervezői elgondolást eddig csak dicsértem, és minden okom megvolt rá, most azonban egy aprócska szőrszálat szóvá kell tennem. A bejárattól jobbra és balra van a két mosdókagyló, előkelő világítással kiegészítve. Formára is, színre is szép a kagyló, hozzá illően modern a világítása is, de mindkét lámpa egy kapcsolóra jár. Mivel az összes kórterem ilyen szempontból egyforma, mindnél ugyanez a gond. Minden beteg egyszerre csak egy csap alatt moshatja a kezét, egyrészt luxus, tehát egyszerre két lámpát égetni -— ha a másikat is használják, fölkapcsolható lehetne a másik is. — másrészt a beteget is zavarhatja a két oldalról lopakodó világítás. Ne felejtsük el, idegklinika és idegsebészet ez, az itt fekvóknek többnyire nem kötélból lesznek az idegei. Szépek a nagyfödeles kapcsolók is, és a szépséget nem szabad sajnálnunk a betegtói, de akkorát szólnak, hogy az alvó ember is fölriad tóié. A csöndes kapcsolókban is föltalálhatnánk már a szépet! Gusztusosak a beépített éjjeliszekrények, es figyelmes ésszel a köpenyt-pongyolát befogadó soványka akasztórészt is mellé tervezték. Vizitek előtt mindig gond volt, hová lehet eltüntetni a köpenyt és a törülközőket. Végre lesz helye ennek is. A gyerekek szobájában rácsosak az ágyak, a nagyobbakéban fölnótt méretűek, és gurulni tudnak. Kényelmet és praktikusságot is beleépítettek minden ágyba, már a matracok is itt vannak, sót a párnák is. Benéztem a fürdőszobákba, és ott is a célszerűség és az ízlés összhangját találtam. A fürdőkád csempéit úgy rakták például, hogy a közreműködő ápolónő közel tudjon állni hozzá: lába benyúlhat a kád alá. Apróság, de dicséret illeti, aki erre is tudott ügyelni. A fürdókád mindkét oldalán van padlóba épített lefolyó. De nagyon elkelne ez az összes városi lakásban is! A zuhanyozófülkék végre akkorák, hogy a betegre jutó összes víz oda folyhat, ahová folynia kell, és nem mellé. A kádnál is, a zuhanyozóknál is ott lóg a jelzózsinór: ha rosszul találna lenni valaki, meghúzhatja. Kórházban vagyunk, a kacsák és ágytálak mosógépét is észre kell vennünk. Ismerve terjedelmi korlátaimat, már csak arra van helyem, hogy tisztázzam, mi lesz a másik oldalon. Indulok a művezetőkhöz, de útbaejtem még a nagyelőadót. írtam róla, hogy nagyon szép lesz, pedig akkor még csak az elején jártak. Most? Már beszerelték a padokat, fölszerelték a lámpákat: le a kalappal! A művezetők előszedik a tervrajzokat, onnan olvassák le, hogy az-egyik szárny az idegsebészeté lesz, a másik a II. sebészeti klinikáé. Uramisten-, mikor készülhettek ezek a tért rajzok? Régóia nincsen már II. sebészet, .ennélfogva l-es sincsen! Másik tervrajzot vesznek eló, azon is ugyanaz a tévedés, és az igazi idegsebészet, úgy tudom, nem ezen a szinten lesz. Idóbe telik, a régi épületbe is át kell érte mennem, amíg kiderül, a baleseti sebészet ágyai lesznek itt, mert ez van legközelebb a földszinti műtőhöz és ambulanciához. És állítólag a traumatölógusok szívják a fogukat a büfé közelsége miatt is. A körülötte várható nagy forgalomtól félnek. HORVÁTH DEZSŐ VÍZIMÉRNÖKÖK A VÍZLÉPCSŐ FÖLÉPÍTÉSE MELLETT A Vásárhelyi Pál Társaság három képviselője — Vágás István a szegedi, Zsuffa István a bajai szervezet részérói, Hankó Zoltán pedig a szervező bizottság elnökeként — levelet juttatott el Szűrös Mátyáshoz, az Országgyűlés elnökéhez. A vízimérnökök azt kérik, hogy szakmai és politikai érveiket tartalmazó levelüket a népszavazással kapcsolatos parlamenti döntés elótt az elnök ismertesse a képviselőkkel. „Sem a dunakiliti—bósi. sem a nagymarosi vízlépcső megépítésével kapcsolatban semmiféle bizonyított, vagy akár értelmesen és hitelt érdemlően megfogalmazott káros következményről sem a szakemberek, sem a közvélemény nem tud" — így a levél, melynek a népszavazást elutasító érvelését itt közöljük. Egy ilyen országos jelentőségű és nemzetközi kötelezettségeket is érintő létesítmény nem lehet politikai csatározásoknak sem tárgya, sem eszköze. A kormány határozatlansága azonban arra látszik utalni, hogy legitimációjának erősítésére ellenzéke nem feltétlenül politikailag legerősebb, de mindenképpen leghangosabb csoportjának megnyerésére — egy vélt társadalmi konszenzus érdekében — a munkák leállításának áldozatától sem riad vissza. Az ellenzék legaktívabb csoportjai pedig a valós problémák felvetése, vitatása helyett folytatják a személyes presztízs által is vezérelt kétes játékot, és olcsó győzelem reményében feláldozzák igazi lehetőségeinket, megbontják a társadalom, az értelmiség egységét, szembeállítva egyes csoportjaikat nem politikai elveik, hanem szakmai tisztességük kérdésében. Politikai, társadalmi életünk fejlődését akadályozzák azok, akik ma e kérdés körüli politikai pótcselekvés erőltetésével akarják konzerválni, befagyasztani helyzetünket, pedig valós problémáinkat kellene és lehetne megvitatnunk, megoldanunk. A vízlépcsőrendszer beruházásának nagy része elkészült, a hátralévő munkák költségeinek döntő többségét a kivitelező osztrák vállalat fedezi (a későbbi áramszállítás elővásárlásaként). A munkák leállításával kárba vesző tízmilliárdok, az ugyancsak jelentős külföldi kártérítési. kötelezettségek/valamint a bontás és a helyreállítás költségei gazdasági helyzetünkben elviselhetetlen és főleg értelmetlen többletterhet jelentenének. Az elköltött és mindenképpen kifizetendő milliárdokért a döntéshozóknak és a műszaki tervezőknek mindenképpen felelniük kell, de a felelősségrevonásnál a vádlókat is felelősség terheli: a vádakat kell igazolni, és nem a megvádoltnak kell a gátlástalan propaganda ellentmondó vádözönére propagandafogásokkal válaszolnia. A felelősségrevonás népszavazásra. népítéletre nem bízható. Bármilyen bíróság elótt a vádlóBÁRÁNYI FERENC Éjféli vers Nincs kényelmetlenebb az elhagyott barátnál, emléke lándzsahegy: naponta többször átjár, szavait csavarod, igazát tagadod, elutasítod magadból, amit ő elfogadott. Nincs kényesebb dolog az önigazolásnál, naponta meginog, akár szélfútta nádszál, hajlik a víz felé, hajlik a part felé, nyugtatása reszketeg, mint vízben úszó fellegé. Nincsen magányosabb a lelkiismeretnél, nem falkában harap, nem sokszorozza testvér, mégis ezer felől érzed, hogy meggyötör, ezerszer húsodba tép, de meg nem öl, jaj, meg nem öl! JERZY NOWOSIELSKI: LEÁNYPORTRÉ nak bizonyítania, vagy valótlan vádjaiért felelnie kell. Független bíróság elótt nehezen vádolható az a magyar Vízügyi Szolgálat árvízveszély okozással, amely pl. 1965-ben és 1970-ben a környező országok valamennyiét elpusztító árvizektől az országot megmentette. A „tisztességes tájékoztatás" nevében, a népszavazási propagandában ugyan lehet azt híresztelni, hogy a tervezők Visegrádnak hazánk történetéhez fűződő legszebb emlékeit akarják elpusztítani, egy bíróság elótt azonban ezt bizonyítani kell. A bíróság éppúgy megköveteli, mint a tervező, hogy fogalmazzák meg értelmesen, milyen „felmérhetetlen ökológiai károk" fenyegetik az ország lakosságát, mert ez a kijelentés kitűnő propagandaeszköz, de ténynek aligha tekinthető. A bíróság előtt ha valaki „az élet védelmének" szólamával vádol, az gyilkossággal vádol, és c vádat igazolnia kell, s e vádért is felelnie kell. Igazolni kell az ún. gazdaságossági számításokat, amelyek propagandaszólama szerint jobb a beruházás tízmilliárdjait veszni hagyni, a kártérítési kötelezettségeket kifizetni, bontási és helyreállítási munkák eddig még fel sem becsült milliárdjait vállalni, mint ugyanezért az összegért Európához Kapcsolódó vízi úthoz, fokozott árvédelmi biztonsághoz és — az előlegezett építési költségek természetbeni térítése után — gyakorlatilag ingyen, hulladéktól, szennyeződéstől mentes, folyamatosan megújuló energiához jutni. A felelősséget bíróság, és ne a jobb választási propaganda hatásossága és ereje döntse el. A népszavazás propagandaeszközei a kérdés körüli zűrzavart, tájékozatlanságot tovább fokozzák. Az ellenzők népszavazást előkészítő propagandája esetenként elismeri a kérdés politikai jellegét. A politikai érvek azonban csak létező alternatívák közötti választásnál lehetnek a propaganda eszközei. A döntés után, a lerombolásra történő agitációhoz csak műszaki és gazdasági érvek használhatók. Műszaki és gazdasági kérdésekben a válasz azonban mindig egyértelmű, vagy igen, vagy nem. függetlenül attól, hogy hányan szavaznak az igenre vagy a nemre. E kérdésekben, az objektív igazság kérdésében pedig nem mindegy, hogy az eredetileg szükségszerűen tájékozatlan, szavazásra jogosult választópolgár mit hisz el, az igazságot, vagy az ügyesebb propagandát. A népszavazás kitűzése tehát a műszaki, természettudományos és gazdasági tényekre vonatkozó ellentétes propagandahadjáratnak ad helyet, amely közül az egyik — és ebben a vonatkozásban mindegy, hogy melyik — a valótlanságot állítja és propagálja. A „tisztességes tájékoztatás" helyett így a politikai agitációból mindenképpen népbutítás lesz. A nagy múltú és a világon igen elismert magyar Vízügyi Szolgálatnak nincs propagandagépezete. A propagandát a vízimérnök sem ilyen irányú tehetséggel, sem idővel, sem energiával nem győzi, mindenképpen alul marad azokkal az ellenzőkkel szemben, akik a propagandát és a politikai agitációt választották főfoglalkozásukként. A munkák folytatására és a népSzavazási javaslat elutasítására vonatkozó követelést csak motiválja a vízügyi szakma hitelének védelme, a szervezett hitelrontás elleni tiltakozás. A vízügy hitelén túl az ország megbízhatóságának és logikus gondolkodásra való képességének a hitelét is kockáztatjuk.