Délmagyarország, 1989. április (79. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-02 / 78. szám

7 1989. április 2., vasárnap DM] 1 magazin Szélesedő demokráciát, kormányozható országot VITA A PLURALIZMUS SZELLEMÉBEN A VÁLASZTÓJOGI TÖRVÉNY ELŐKÉSZÍTÉSÉRŐL Sokpólusú társadalmi-politikai közéletünk jövőjének meghatározó, talán legfontosabb kérdése a jövő évre tervezett országgyűlési választások nyomán megalakuló új parlament. A tisztességes, valamennyi társadalmi érdeket és politikai erőt megmérő, esélyegyenlőséget teremtő választási törvény még várat magára. A múlt év őszén nyilvánosságra hozott tervezetet gyorsan átlépte az idő, s ma azon kell gondolkodnia tudósoknak, politikusoknak, a politikai, társadalmi és tömegszervezetek képviselőinek, milyen választási törvénytervezet kerüljön a parlament elé. A törvény-előkészítő munka jelentós fóruma volt az a nyílt, baráti hangvételű megbeszélés, melyet a városi tanács szervezett a pártok, alternatív szervezetek és független mozgalmak szegedi képviselőivel. Részt vett a beszélgetésen Tóth Zoltán, a Belügyminisztérium tanácsi osztályának vezetője. A Magyar Demokrata Fórum képviseletében Mucsi Mihály, Kovács István és Molnár József, a Szabad Demokraták Szövetsége képviseletében Jankó Attila, a Fiatal Demokraták Szövetségétől Ökrös Tamás, Lelik Ferenc és Molnár Zoltán vett részt a találkozón. A Kisgazdapártot Szeghő István, a Magyar Szociáldemokrata Pártot Bene István és Szerencsés György képviselte. Alábbiakban igyekszünk összefoglalni az állásfoglalásokat, a leglényegesebb kérdéseket, a vitapontokat. Tóth Z.: A törvcny-elókészitó munka mindeddig meglehetősen szúk szakmai-politikai körre korlátozódott. A tavaly őszi. társadalmi vitára bocsátott választási törvénytervezet lekerült a napirendről. Tiszta lappal és lényeges tanulságokkal indulunk az új törvény előkészítése felé. Úgy gondolom, ezt a munkát a nyilvánosság előtt azokkal az emberekkel szükséges végezni, akik valós társadalmi erőket képviselnek. akik részesei voltak már választási folyamatoknak, s tapasztalataikkal. véleményükkel, politikai meggyőződésükkel részesei kívánnak lenni ennek a nagy jelentőségű törvény-előkészítő folyamatnak. Ez a szegcdi kör — természetesen mindenki a saját pártjának, mozgalmának, szervezetének álláspontját képviselve — lehetne egy törvényalkotó műhely, ahogy konzekvens jogi gondolkodás mellett, politikai kompromisszumok során konszenzus alakulhatna ki. Ezért nyitottak vagyunk minden vélemény, elképzelés, politikai program előtt. Mucsi M. (MDF): A Magyar Demokrata Fórum úgy gondolja, hogy az új választójogi törvényt egyetlen alkalomra kellene megalkotni, éspedig feladata lenne az alkotmánvozó nemzetgyűlés összehívása. Erre azért van szükség, mert a jelenlegi Országgyűlés elsősorban és döntő mértékben az MSZMP-t képviseli. Mindaddig, amíg ez meg nem szűnik, szó sem lehet nemzeti közmegegyezésről. Úgy látom, hogy az átmeneti időszakban az alkotmányozó nemzetgyűlés megoldaná az ország ellentmondásos problémáit, s már szeptember-októberben öszszeülhetne. Tóth Z.: Abban semmi különös sincs, hogy egy választójogi törvény egyetlen alkalomra készüljön, volt már erre példa 45 óta többször is. Elvi kifogást, jogtörténeti indokot tehát nem hozhatunk fel ez ellen. A múlt év ősze óta bebizonyosodott, milyen gyors változásokra képes a társadalom, s erre a jövőben is fel kell készülnünk. Az alkotmánvozó nemzetgyűlés kérdésében most nem tartom fontosnak — ebben a körben — állásfoglalásunkat — ezt valamennyi párt, szervezet megteszi —, a választási rendet, törvényességet, szabályozást nem befolyásolja. Ökrös T. (FIDESZ): Véleményem szerint négy különböző választás előtt állunk: tanácsválasztások, tanácselnök-választás, képviselőválasztás, köztársaságielnök-választás. Mindegyik különböző, nem azonos sürgősségű, más-más feladatkörrel bíró, s eltérő elvék szerint működő. Mai közéletünkben, úgy tűnik, két kérdésben konszenzus van. a köztársasági elnököt és tanácselnököket népszavazás útján közvetlenül kell megválasztani. (Zárójelben jegyzem meg, hogy még bonyolítja a helyzetet a megyei tanácsok és tanácselnökök problémaköre.) Alapvetően a helyhatósági és az országgyűlési képviselőválasztások kérdésével szükséges foglalkozni. Bennem fölmerül ezen a ponton a kérdés: mivel nekünk nincsenek mandátumaink arra, hogy szervezeteink nevében megkössük azokat a kompromisszumokat, amelyek a választójogi törvényt politikailag megalapozzák, nincsenek a törvény-előkészítésre jogosítványaink. szondázni akarnak bennünket, ötleteket várnak tőlünk, keresik azokat a pontokat, amelyek a kompromisszumot kínálnak?! Maradjunk annyiban, hogy itt mindenki magánemberként szólal meg, természetesen nem tagadva hovatartozását. Nyílt titok, hogy az ellenzéken belül is megoszlanak a vélemények a választójogi törvény módját illetően. Arról tudniillik, hogy listás vagy választókerületi körülmények között történjen a választás. Akadnak olyanok, akik a kettó kombinációját látják üdvözítőnek. Nem lehet közömbös, hogy a választójogi törvényt egy alkalomra vagy hosszabb távra tervezik, hiszen más lesz az ember kompromisszumkészsége, ha egyszeri alkalomról van szó, s más, ha hosszabb távú törvényről. Az sem kikerülhető kérdés, hogy az az egy alkalom mikor következik be: most ősszel, egy félév múlva, vagy jó esztendő elteltével. Jankó Attila (SZDSZ): Abból kell kiindulni, hogy a jelenlegi Országgyűlés valószínűleg nem bírja a társadalom bizalmát egy évtizedekre szóló alkotmány elfogadására. mely meghatározza a többpártrendszer körülményei között a politikai játékszabályokat. Amilyen célszerű lehet egy választójogi törvényt rövid időnként változtatni, olyan negatív hatású lehet egy alkotmányt, gyakran foltozgatni, újraépíteni. Ezért az alkotmány megalkotását érdemes lenne elhalasztani, s a választójogi törvénnyel foglalkozni. Előtte azonban mégolyan mulasztások pótlására van szükség, mint a párttörvénnyel kibővíteni az egyesületi törvényt és egy tisztességes sajtótörvény hozni. Véleményem szerint a választásokat sem előre hozni, sem elhalasztani nem célszerű. Amikor lejár a mostani parlament mandátuma, újat kell választani. Meggyőződésünk, hogy azt csak maximum két-három évre kell meghozni, utána pedig át kellene térni a négyéves ciklusokra, megszüntetve a visszahívás intézményét, tehát szabad mandátumot adva a képviselőknek. Kovács I. (MDF): A felvetésekkel jórészt egyetértek. Az egyesülési törvényt módosítani szükséges, de az is elképzelhető, hogy az alkotmány módosításával deklaráljuk: Magyarországon többpártrendszer van, azonos feltételek és lehetőségek között, azonos jogokkal léphetne föl minden fórumon. A mostani pezsgő politikai helyzetben szükség van néhány év átmeneti időszakra. a letisztulási folyamatra. Jankó A. (SZDSZ): Az SZDSZ tanácsának többsége arra az álláspontra jutott — elemezve mai közállapotainkat —, hogy a listás választás bevezetése nemkívánatos. Az egyéni választókerületek meghagyásának két oka van. Egyik, a kontinuitás: az emberek ismerik a szabályokat, tudják a manipulálás lehetőségeit, kiszámíthatók az erőviszonyok. Egy merőben új helyzetben mindezeket a titkok fátyla takarná. A másik ok: a listás választási rendszer túl nagy hatalmat adna a bürokratikus pártelitnek, hiszen ók osztják el a lista helyeit. Az egyéni választókerületi rendszer előnye még. hogy valódi versenyre kényszerítené az MSZMP-t, és ez talán visszaszorítaná az erőteljes kontraszelekciót. Pillanatnyilag az egész ország nyer azon. ha az MSZMP politikája, káderállománya javul. Bene I. (MSZDP): Az alakuló pártoknak esélyegyenlőséget kell teremteni, s ennek egyik előfeltétele. hogy az MSZMP vonuljon ki a vállalatoktól. Elképzelni sem lehet, mi lenne, ha minden párt és szervezet bevonulna a vállalati szférába?! Az ellen pedig különösen tiltakozunk, hogy vállalatok, üzemek is állíthassanak jelölteket. Ezektől el kell venni a jelölési jogot. Nem szerencsés összekeverni a dolgokat. A munkahelyeken dolgozni kell. a politizálás színtereit másutt szükséges keresni. Egy ilyen választási rendszer kiküszöbölné, hogy az Országgyűlés teli legyen válíalati igazgatókkal. Szeghő I, (Kisgazdapárt): A választási törvényjavaslat létrehozása során tisztában kell lennünk azzal, hogy a parlament népképviseleti testület. Ebből — véleményünk szerint — az is következik, hogy szüntessük meg az országos listát, hiszen aki ott kerül be.^amögött nem áll választó, az nincs kötelezve, hogy szembenézzen az állampolgárokkal, s esetükben a lakosság választásukból ki van zárva. Mi a listás választás mellett vagyunk, mert meggyőződésünk. hogy az új politikai küzdőtéren. többpártrendszeren alapuló parlamentben profi politikusokra van szükség. A hivatásos képviselők minden erejükkel, fölkészültségükkel alkalmasak képviselni pártjuk programját, azt közvetíteni a parlament és a választók számára. Az állampolgár a pártok programjait megismerve el tudja dönteni, a lista melyik pártjára voksol. Egyetértünk az alkotmánvozó nemzetgyűlés életre hívásával, a rövidített első választási periódussal és későbbi négyéves ciklusokkal. Egységet és egyezőséget szeretnénk a magyar társadalomban, amelyhez mindenekelőtt tiszta politikai légkörre van szükség. Nem tartjuk helyesnek, hogy akár a vállalatok, akár az önmagát lejáratott Hazafias Népfront jelölteket állíthasson. A munka és politikai két különböző dolog — a munkahely legyen a valódi és hatékony munka színtere, a politika pedig maradjon a politika színterein. * — Az elképzelések között hogyan szerepel a választási kampányok finanszírozása? Tóth Z.: A választásokhoz rendkívüli pénzügyi előirányzatként a Pénzügyminisztérium teremti meg a szükséges feltételeket. Szakmai állásfoglalásom: a választások lebonyolításához szükséges technikai feltételeket tisztán állami pénzből, ellenőrizhető módon kell biztosítani, viszont a választási propagandára egyetlen fillért sem szabad adni közpénzből egyetlen pártnak sem. Az Állami Népességnyilvántartó Hivatallal együttműködve — ha két év alatt 4—5 választási procedúra elé nézünk — olcsóbb a választási igazolványok kibocsátása. A szavazólapok ésszerű kialakítását számítógéppel elemeztettük, ez mintegy 30 tonna papírt követel, hiszen 7,5 millió szavazólap szükséges a képviselőválasztáshoz. Ugyanennyi a többihez. — A választásokat, a szavazás értékelését nem kis bizalmatlanság övezi. Mik a tiszta és hiteles eredmény garanciái? Tóth Z.: Elképzeléseink szerint ketté kell bontani a választással kapcsolatos adminisztratív tevékenységet. A tanácsi szervezetektől elkülönítetten létre kell hozni egy hivatásos szakértői állományt, melynek tagjai összeállítják a névjegyzéket, összeszámlálják a szavazatokat, megírják a jegyzőkönyveket. Mellettük minden, a választáson induló párt megbízottakat delegál a választási elnökségekbe, akik tételesen ellenőrzik a hivatásos szakértők munkáját. Az a párt vagy szervezet, amely jelöltet indít a választáson, az első pillanatától reszt vehet egészen az esetleges bíróság előtti megtámadás lezárultáig. — Az elképzelések szerint mikorra tervezik a helyhatósági, s mikorra a parlamenti választásokat? Tóth Z.: Egyiknek sincs elfogadott időpontja. Nem hiszek a szeptemberi választásokban. Minimálisan hat hónapra van szükség egy ilyen procedúra előkészítésére. Ennyi idő alatt a törvénynek is el kell készülnie. Elvi kérdésként állítom. hogy az új választójogi törvényt ennek az országgyűlésnek kell megalkotnia. Ez azért elvitathatatlan, mert ha kimondja az Országgyűlés feloszlatását, akkor csakis a hatályos választójogi törvény szerint választhatunk, ez pedig már politikai nonszensz. — A tanácstagi választások mintegy elószondázási lehetőségei a parlamenti választásoknak. Mik az elképzelések erre vonatkozóan? Túfh Z.: Nincs elfogadott időpont. A szakmai felkészülés viszont folyik, hogy a lebonyolító apparátus bármely pillanatban készen álljon a feladat elvégzésére: akár képviselői, akár tanácstagi választásra, akár köztársasági elnöki vagy tanácselnöki népszavazásra. Ehhez a technikai feltételeket októberre-novemberre tudjuk garantálni. — Kulcskérdés, hogy a választójogi törvénynek lesz-e olyan pontja, hogy ezer ember aláírásával javasolhat képviselőjelöltet? Tóth Z.: Á mostani aláírás-gyűjtések zavaros körülmények között folynak, szakmailag megalapozatlanok. Magyarországon a jog mindig is nagyon védte az aláírást, mint a személyazonosság alapvető intézményét. Ezért az aláírásgyűjtéseknél csakis korrekt, hiteles aláírásokat tudok elképzelni. Ha sikerül ennek garanciáit megteremteni, akkor a listás rendszer mellett a legegyszerűbb ezzel a módszerrel jelöltet állítani. * Ökrös T.: Ami miatt az ember nem tud félelem nélkül saját elvei mellett voksolni, az az. hogy menynyiben számíthatók ki például egy listás választás eredményei? Hová vezet ez, a különböző politikai csoportok miként reagálnak választási győzelmeikre, vagy vereségeikre — bár listás választás esetén jogi szempontból vereségről nem lehet beszélni? Kérdés az is, hogy a jelenlegi kormány és az MSZMP hogyan reagálna egy esetleges politikai értelemben vett vereségre? Az egyéni választókerületi rendszerben még kevésbé kiszámíthatók az eredmények, a középvárosokban máris gondot jelentene a jelöltállítás több, most alakuló politikai szervezetnek. Világossá kell tenni az állampolgárok számára, miként válik el a helyi tanácstagválasztás és a képviselőválasztás. mennyire más feladatai, megbízatásai, jogosítványai vannak egy országgyűlési képviselőnek és egy tanácstagnak Janó A.: A listás választással öszszefüggésben még egy fontos dologra utalni szeretnék. Ha feláll mondjuk 5—6 párt, akkor a lajstromos rendszer instabil koalíciót eredményezhet. Az arányos képviseleti rendszer aránytalan parlamenti hatalomhoz juttathat bizonyos kis pártokat, akik a ..mérleg nyelvét" játszhatják. Az első menetben le kell mondani a lajstromos képviseleti rendszerről, egyéni választókerületi rendszerben szükséges lebonyolítani a választásokat. így tudatosan túlreprezentálunk egy, esetleg két politikai erőt, de kialakul a kormány stabilitása. Magyarországon mi demokráciát akarunk, de nem akarjuk kormányozhatatlanná tenni az országot. Szeghő I.: Örömmel tapasztaltuk, mennyien jöttek el az alternatív szervezetek március 15-i ünnepségeire. Politikai farkasvakság lenne, ha ugyanilyen arányra számítanánk a választásokon. Áz emberek ma Magyarországon már talán sejtik, hogy jehetséges változás, előrehaladás. Úgy érzem, az MSZMP velünk együtt vezetheti ki az országot nehéz helyzetéből. A pártvezetés néhány felelősen gondolkodó politikusa belátta, hogy Európa felé való nyitásunk egyet jelent a nyugati polgári demokráciák felé való nyitással. Tóth Z.: A jelenlegi helyzetben egy kombinált választási szisztémát tartok elfogadhatónak. A városokban, ahol legalább két képviselői mandátumot lehet megszerezni — azaz a lakosság létszáma a 30 ezret meghaladja — listás választásokat célszerű tartani, a kisebb településeken, illetve városhiányos térségekben pedig az egyéni választókerületi rendszert tartom elfogadhatónak. Ennek előnye, hogy mivel a többpártrendszer többé-kevésbé kifejlett formájában a városokban működik. ezért ott korrekt módon lehetne érvényesíteni az arányos képviselet elveit, míg vidéken, vagy a politikailag kevésbé érintett területeken , ahol a képviselő személyének nagyobb szerepe van egyéni választókerületi rendszerben lehetne lebonyolítani a választásokat. Természetesen éz nem azt jelenti, hogy a működő pártok az utóbbi területeken ne állíthatnának jelölteket. Ebben a szisztémában mintegy 140 fő kerülne a városi listákról a parlamentbe, 200 egyéni választókerületi mandátum volna, s ez komoly alapot szolgáltatna az országos közmegegyezésre. Nem dobnám el az országos listát sem, mint esetleges korrekciós mechanizmust, kiszűrve mostani hibáit. Itt kerülnének be a nemzetiségek képviselői, az egyházi személyiségek (egyik területet sem lenne célszerű belekényszeríteni a választási harcba), s természetesen bármelyik párt tagja és független jelöltek is helyet kapnának az országos listán. (A Fidesz képviselőjének megjegyzése: Ezt a kombinált variációt valószínű minden szervezet ellenezni fogja. Bár van benne ráció, de ez biztosítja az MSZMP-nek a legnagyobb esélyeket.) A vita folytatódik... T. L.