Délmagyarország, 1989. április (79. évfolyam, 77-100. szám)

1989-04-02 / 78. szám

14 1989. április 2., vasárnap DM1 mq9qzín ® KLINIKAI BOCORGASOK i " A //. // Furdo es muto Két egyetértő levelet kell megemlítenem és köszönettel nyugtáznom a visszajelzések közül• Az egyik a följáróhoz igazodó két szobor emberi példáját hangsúlyozza, a másik kórházból szól, és azt mondja, mennyire nyomasztóan liat a betegekre a lelki vigasz hiánya. „Gyerekkoromból emlékszem — írja — a nagyobb kórházakban volt kórházlelkész. Azon a részlegen, ahol én feküdtem, két hét alatt nyolc idős ember halt meg. Nem tudom, hányan igényeltek volna lelki megerősítést, azt se tudom, hányan kaptak ilyet, mielőtt kórházba kerültek, de borzasztó volt megélnem, hogy ezek az emberek jobbik esetben is Kiss bácsi vagy Nagy néniként szenvedtek ki. A testük ápolására és gondozására nem lehetett panasz, de mennyivel könnyebb lett volna nekik, mennyivel emberhez méltóbb lett volna, ha nehéz perceikben a lelkükkel is törődött volna valaki... A nagybetegek lelkének gondozása sokszor a testnek is előnyére válik, ezt régóta tudjuk." Egyetértek a levélírókkal. Abban is. hogy ..a hely szellemével, a betegek nyugalmával a személyzet harsánysága nehezen egyeztethető öszsze". és avval is, hogy a csettegőcsattogó. zörgő, nyikorgó, dübörgő, özönvíz előtti szerkezeteket nem a kórházaknak kellene legtovább órizniök. Bízom benne én is, hogy a légtömlő, a rugó. a szivacs, a formálható műanyag, és a gördülő technika egyéb decibelcsökkentó vívmányai ebben a klinikában már természetesek lesznek, sőt abban is, hogy kikopnak a zajos csotrogányok a régiekből is. Több időt is el kell töltenem a földszinten, mint gondoltam, mert az egész klinika működését meghatározó sokféle terem és blokk van benne. Azt tudom, a modern építészet régóta kísérti újabb és újabb ötleteivel az Istent, főleg amióta a beton is a kezében van, ezért járom körül kétszer is, háromszor is a majd termálvízzel működő gyógymedencét. Gyökeret ver bennem az aggodalom. mert tudom, a mostani sportcsarnokból is azért lett sportcsarnok, mert uszodának tervezték. Nagyobb kunsztnak tűnt, ha a medencét az emeletre viszik, és erre fizettek rá. Itt ugyan a földszinten van a medence, de emlékeznek rá, alagsor van alatta. Ráadásul köröskörül le lehet látni a medence mentén. Mi tartja akkor a medencét? Es mi lesz itt. ha akármilyen hiba folytán kicsorog a vize? A tervezők és az építők nyilván legyintenek rám. és azt mondják, fölösleges aggódnom, de én nem nyugszom addig, amíg a végére nem járok. Öt lépés széles, tizenöt hoszszú a medence, és négy-négy, illetve tizenegy-tizenegy lefolyócsöve van. Biztosan arra valók, hogy nagyon gyorsan cserélni tudják a vizet, de minden csatlakozás hibalehetőséget jelent a vizes szakmábari. Mi van alatta, mit úsztathat el? Muszáj megtudnom, visszamegyek tehát az alagsorba. Kormányos István és Csányi József mutatja be két birodalmából az egyiket. Itt van a hóközpont. Puff neki! A víz és a tűz örök ellenségek, ezt már illene tudnunk. Jó is. hogy lementem, mert ennél patentabb höközpontot még nem láttam. Itt nem tüzelnek, forró gőzt kapnak a kazánházból, és hőcserélős fifikával melegítik föl a fűtésre, mosogatásra, akármire való vizet. Van egy központi irányító szekrény, abban állítólag két összemaréknyi elektromos agy, az egyezteti a kínálatot a pillanatnyi igényekkel, és adogatja a parancsot a háromjáratú szelepnek, a Sámsonnak és a többi ketyerének. Ha kint ennyi meg enynyi a hőmérséklet, akkor ilyen meleg kell a vezetékekbe. Úgy tűnik, az ügyeletes fűtő végigmalmozhatja majd a huszonnégy órás szolgálatát, bár először azt hittem, ide már nem is professzorokra, de akadémikusokra lenne szükség. Kiigazítanak azonnal, nem lesz idö malmozni, a két hóközpont minden automatika mellett is állandó fölügyeletet kíván. És a levegőben lógó medence? Jó. hogy lejöttem, mert láthatom, hat kemény oszlop tartja. Azért lehet lelátni a falak mellett, innen nézve pedig föllátni, mert szervesen sehová nem csatlakozik. A körülbelül hatszáz mázsa víz akár az épület innenső felét is kimozdíthatná, ha nem így építették volna. Attól ugyan nem fél a kezelő és a szerelő, hogy a rengeteg kifolyó mentén ide csuroghat az összes víz. és eláztatja a teljes berendezést, de azt látom én is. a csapok mentén több helyen is csöpög a meleg víz. A normális ösztön azt mondaná, elő a franciakulcsot. és húzzuk meg a csavarokat. majd nem csöpög akkor, de ez se ilyen egyszerű. Menete van mindennek. a hibák kijavításának is. Majd összeírják, és átadják a csőszerelöknek a listát. A csavarok már tövig vannak húzva, és elformátlanodott alattuk a pakolás. Szét kell szedni, új tömítöket berakni, ehhez pedig az a legjobb, aki megcsinálta. Idegenvezetőként megkértem Hajdú Sándort, vezessen végig a baleseti sebészet egyetlen műtőjében. Mielőtt oda jutottunk volna, meg kellett állnunk a csapóajtónál, mert nem akármilyen szerkezetet építettek bele. Vasból van az ajtó, mint mindegyik a tűzrendészeti szakaszhatáron. és egy elektromágneses korong tartja nyitva. Ha valahol füstöt szagol a berendezés, kikapcsolódik az elektromágnes, és a rugós szerkezet azonnal becsapja az ajtót. Amikor a tapétázókkal találkoztam. már szóltam arról, hogy nem foghat tüzet a tapétájuk, és most újabb tüzpróba segítségével meggyőződhetem arról is. hogy a tarkettpadló se éghet. Az orvosi szobákban most ragasztják, egy kis nyesedéket kínálunk meg lánggal, de nem hajlandó átvenni. Megfeketedik. és kialszik. Akkor viszont minek ez az egész tűzbiztos csapóajtórendszer? Én. bolond, hát nem tudom. hogy a belső berendezések, az ágyak, a ruhák is éghetnek? Bölcs gondoskodás az. amelyik előre fölkészül minden előadódható rosszra! A baleseti sebészetnek leginkább kéznél kell lennie, ha valahol öszszefut néhány autó. és tömegével hozzák a sebesülteket, nincs idö körbejárni velük az emeleteket. A rámpáról indulva útba esik a betegfölvétel. és azonnal a műtő előszobájában találja magát a szerencsétlenül járt ember. Teljesen üres még az előszoba, túl sok minden föltehetően nem is lesz benne, de az oxigén, a sűrített levegő és az altatógáz föliratú csapok már ott vannak a falon. Honnan jön a csőbe például az altatógáz? Központi gázlefejtő van. mondja idegenvezetőm, és onnan csővezetéken a klinika szinte minden pontjára eljut, de palackos csatlakozásra is van lehetőség. Egy ajtóval arrébb — az ajtó nyitását fotocella kormányozza majd — a műtő készül. A nagy lámpa helyén még vastag kábel lóg. a műtőasztal helyét is letakarták, hogy nyüzsögni lehessen. Kevés fantáziával elképzelhető lenne az az állapot, amikor orvosok hada sürög a beteg körül, és összeszegecseli a darabokra törött lábszárat, de ne játsszunk a fantáziánkkal, inkább esedezzünk, hogv ezt a helyet elkerülhessük. És vigyázzunk magunkra. Még hordó se robbanjon velünk! Van egy másik szoba is. az is az előtérből nyílik, és ugyanolyan Glasal-lemezekkel van burkolva, mint az egész műtőpanel. Ott öltöznek és mosakodnak be az orvosok, és kis ablakon át láthatják, mennyire van előkészítve már a beteg. A műtő másik oldalán is fotocellás ajtó. az a gipszelóbe visz. A falakon üvegajtajú gyógyszeres szekrények sorakoznak, elegánsan szépek, de nem tudok szabadulni a gondolattól még itt se: elkerülni lenne jó ezt is. A mások iránti szerető gondoskodás öltöztet csak be nyugalomba, amikor apróra végigbogarászom az egészet. Hogy mi lesz még a földszinten? Húzhatnám magam után Ariadné fonalát, mert a mondabéli nagy labirintus semmivel nem lehetett bonyolultabb. mint ez az épület. Az a sok ember, aki itt jár-kel. nyilván könnyen tájékozódik, mert mind megtalálja a munkáját. Úgy látom, a fölsöbb szinteken már sok tennivaló nem lehet, ide összpontosul a főerő. Az aulában megállok még. valami távoli hang a nevemen szólít. Időbe telik, amíg sasnak való szemem rátalál: az utolsóelőtti emeletről szólítanak, ahogy Dugonicsot hívogathatta Justitia istenasszony. Várjunk még. hölgyem! Néhány emelet még van addig. HORVÁTH DEZSŐ Népünk szent madara Azt írja Petőfi: ..Nekem valamennyi között legkedvesebb / Madaram a gólya." (A gólya.) Tömörkény István pedig azt tartotta felöle. hogy szent madár. ..Hü és becsületes, tudós és okos. világlátott. Már voltak államférfiak, akik nem érdemelték meg annyira azt a könyvet, amit róluk írtak, mint amennyire a gólya érdemelné." ..Itt van már — írta 1901 tavaszán Rövid históriák című tárcájában — e derék és komoly állat, érkezése leginkább még húsvét elótt szokott történni. Ahogy az ifjú vetések között lassan és óvakodva sétál, nézésében csakugyan gyönyörűség telik... Dc a szent madár amellett hű barátja a földnek, és oly szorgos figyelemmel szedi ki belőle mindazt az apró állatot, ami nem a vetések épségéhez tartozó, hogy érte szeretetet érdemel." A tanyai nép minden tavasszal nagy örömmel várja az ismerős gólyákat: ha megjönnek, napokig róluk ver a szó. 1898-ban írta Tömörkény: „Előbb a tollát nézik, hogy csakugyan a régi madár-e?" 1900-ban meg ezt: „Nem lehet tudni, mi van velük, mert az idén piszkosan jöttek haza. Ellenben van rá eset. hogy esztendőkön át tisztán érkeznek vissza, hogy minden tollúk, amely csak rajtuk fehér, mind hófehér. Az idén meg olyan kéménysepröformán volt valamennyi, elkeveredten és fáradtan szálltak a régi fészekbe. így most ilyen piszkos gólyák vannak, de majd föltisztálkodnak ők idővel..." 1896-ban a pusztai iskoláról írta: „A tetőn gólya lakik, rendszerint a kéményen, amelyhez fészkét dróttal szokás odakötni, hogy a szélvihar le ne verje." A zahosfai gólyák Többször is megírta Tömörkény a zabosfai iskola gólyáinak különös történeteit. Forrása a zákányi kapitányság több mint negyven éven át szolgáló derék tanyai tanítója. Sári Mátyás (1844— 1907) volt. Az írónap az apósa sebökhögvi tanyájáról szóló Tanyaudvari állatok című. 1900-ban keletkezett írásában olvassuk: ..Az idén nem panaszkodhatik a gólya valami nagy éhínségről, a sok eső sok békát termelt, valami tó van itt nem messze (úgy egy órajárás), abból esténként idáig küldik üdvözletüket. A zabosfai iskola híres gólyapárja, amely négy éve a nagv szárazság alkalmával agyonverte fiait, mert nem tudott nekik élelmet adni. most nem eshet ilyen bajba." Ezúttal másik meghökkentő történetet mondott el róluk az író. „Fán laknak ezek a zabosfai gólyák, egy olyan harminc-harmincöt esztendős fa derekában, ahol vastag ágai szétágazni kezdenek. Épp két kis apró fiókájuk volt. csak pár napja keltek ki a tojásból, mikor egyszer látja ám a tanító, hogy hurcolkodnak a gólyák. Előbb levitték a két fiókát egy boglya tövébe, azután lehordták utánuk a fészket is." A házbeliek nem tudták mire vélni a dolgot, különösen azt. hogy a gólyapár a földön keresett magának helyet. „Harmadnapra azután nagy égiháború tört ki, és belecsapott az istennyila a fába. lehasítván egy ágát a vastagok közül. Épp ott szakadt el az ága fától, ahol a gólyák fészke feküdt a hurcolkodásuk előtt. A gólyák eszerint két nappal előre megérezték a veszedelmet, amit nyilvánvalóan tanúsít az, hogy a baj elmúlta után ismét visszahurcolkodtak a fára. Lakásuk mbst már kényelmesebb is. mint eddig, mert hogy egy faág elpusztult, könnyebb bejárásuk van a fészekhez. Csodálatos történet ez, amit magam ugyan nem láttam, de az egész környék tisztelete közt megöregedett tanító szava teljes hitelességű." Az író 1913ban Állatok a ház köriil című tárcájában hasonlóan beszélte el az esetet. Európa gólyái Szent madarunk gondos sáfára. Jakab Béla. a Somogyi-könyvtár nyugalmazott. de hetvenedik évében is szorgos munkatársa, nem először ad számot a hazai gólyaállomány alakulásáról. Az Állattani Közlemények új számában országunk gólyanépességének 1958 és 1984 közötti alakulásáról fest képet. Az ún. fehér gólya (Ciconia cicona) európai számát a két tengeri átkelőhelyükön. a Boszporuszi- és a Gibraltári-szorosnál becsülték meg. Az előbbinél 300—500 ezerre, az utóbbinál több mint 28 ezerre tették őket. Belgiumból. Svédországból már kipusztultak. Franciaországban. Hollandiában. Dániában számuk nem éri el a húsz párat sem. A Német Szövetségi Köztársaságban 649. a Német Demokratikus Köztársaságban 2724 párt számoltak. A dél-európai országokban is folyamatos a csökkenésük: csaknem a felére. Ausztriában 1984-ben 300 pár volt: azóta ezek is megfogyatkoztak. Csökkenésük fő oka. hogy a mezőgazdaság megszűkíti életterüket, sót a rovarirtó szerek pusztítják is őket. A modern építkezés lehetetlenné vagy nehézzé teszi fészkelésüket, a sűrűsödő vezetékhálózat pedig megtizedeli őket. Vonulásuk útján a tiltó törvények ellenére vadásszák őket. Örvendetes viszont, hogy Közép-Európa keletén és Kelet-Európában a korábbi fogyás után némi szaporodást észleltek. Lengyelországban 30—33 ezer a párok száma. Föltűnő az emelkedés Észt- és Lettország, valamint Bjelorusszia területén: itt tízezer párt számoltak. Kisebb növekedés tapasztalható Csehszlovákiában is: 1670 párt láttak. Svájcban, ahol az ötvenes évek végére kihalt a gólya, újratelepítették, s most 109 párt számoltak. A magyar gólyák 1941-ben az akkori Magyarországon 21 ezer gólyapárt észleltek. Számuk a háború után csaknem felére csökkent. 1958-ban a főként postai kézbesítők segítségével végzett országos gólyaszámlálás eredménye 7473 pár volt. Ettől kezdve a már említett okok (az iparosítás, a mezőgazdaság kollektivizálása, a falusi építkezés átalakulása stb.) következtében nálunk is erősen megfogyatkoztak. 1963han 5908. 1968-ban 4439. 1974-ben 4005 párt számoltak meg. Erről a mélypontról, mind a gólyák alkalmazkodó képességének, mind az emberi segítségnek köszönhetően, lassú javulás kezdődött. Ebben nagy érdeme volt a madártani egyesület, nem utolsósorban éppen Jakab Béla kitartó fáradozásának, valamint az áramszolgáltató vállalatok megértő dolgozóinak, akik a villanyoszlopok tetején veszélytelen fészkelési lehetőséget teremtettek gólyáink számára. Ma a hazai gólyafészkeknek több mint a fele villanyoszlopokon található! így hazánkban 1979-ben már 4774. 1984-ben — bár rossz „gólya év" volt — 4696 gólyapárt számoltak. Jakab Béla reméli, hogy ha ezután is védjük szent madarunkat, csökkenésük ütemét tovább lassíthatjuk, és elérhetjük fönnmaradásukat a körülményeink között legkedvezőbb, legalább ötezer pár körüli állományban. Mert még 1984-ben is a pusztulásuk 41 százalékát áramütés okozta: ebből a kirepült fiatal gólyák elhullásának aránya 31 százalék. A vezetékekkel való ütközésük kiküszöbölésén kívül sokat segítene életterük növelése. S ebben jórészt közös az érdeke, tehát azonos a célja a gólyának meg az embernek: a környezet szennyezésének, mérgezésének megállítása. Az ésszerűtlenül eltúlzott víztelenítést is abba kellene hagyni: ez megint nemcsak a gólyának, hanem a termőföldnek védelmét is jelentené. A gólya. írja Jakab Béla. „indikátor faj": saját sorsának alakulásával az egész élővilág veszélyeztetettségének érzékeny mutatója. PÉTER LÁSZLÓ