Délmagyarország, 1989. március (79. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-10 / 59. szám

JJ VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DELMAGVARORSZAG 79. évfolyam, 59. szám 1989. március 10., péntek A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 101 forint Ara: 4,30 forint A szocializmus modellváltása kötelező Munkásgyűlés Dunaújvárosban Milyen legyen az új alkotmány? Vélemények, javaslatok az Országgyűlés ülésszakának második napján Németh Miklós fölszólalása Az új-alkotmány szabályozási koncepciójának megvitatásával folytatta munkáját az Országgyűlés csütörtökön reggel 9 órakor. Az ülésszak második napján elsőként Németh Miklós, a kormány elnöke kért szót. — Az új alkotmány szabályozási elveinek országgyűlési vitája — úgy gondolom, nem túlzás, ha azt mondom — igazán — történelmi esemény. Ez a vita az alkotmányozás kezdete, és egyben jelentős állomása. A vitában részt vesznek a „hagyományos" társadalmi szervezetek, az egyházak, az alternatív szervezetek és más politikai szerveződések is. Ez továbbra is szükséges, mert az alkotmány olyan súlyú okmány, hogy ahhoz minden véleményképes társadalmi erő egyetértését még kell szereznünk — szögezte le elöljáróban a miniszterelnök. A parlamenti vitában már sok koncepcionális összefüggés és szabályozási részletkérdés is felmerült. Ügy vélem, ez is azt bizonyítja, hogy az előterjesztett koncepció rendelkezik azzal az orientáló erővel, amelynek alapján megkezdhető az új alkotmány első szövegváltozatának kidolgozása. Társadalmunk állapotváltozásának ütemét és irányát jól mutatja, hogy amíg 1931. tavaszán többen, addig ma már szinte senki nem vitatja, hogy nem a régi alkotmány módosítása, hanem új alkotmány kidolgozása szükséges. Mint ahogy, azt sem vitatja senki, hogy az alkotmányozás az egész magyar nép ügye; azt egyetlen szervezet vagy csoport sem sajátíthatja ki. Üj alaptörvényünknek a nép nem társszerzője, hanem autonóm alkotója kell legyen. Napjainkban már nem szorul bizonyításra az a tény, hogy az 1948—49-ben kialakult társadalmi-gazdasági-politikai rend —amelynek jogi leképezése volt az 1949-es alkotmány — már nem alkalmas kerete a modern ipari világhoz történő felzárkózásnak. A szocializmus modellváltása tehát elkerülhetetlen. Fogalmazzunk egyértelműen: a bürokratikus, túlcentralizált, államszocialista társadalomépítés. a pártállam modellje zsákutcába jutott; fejlődésképtelennek, a modernizáció fékezőjének bizonyult. Nyilvánvaló, hogy ennek korrekciója önmagában kevés; csak törékeny, történelmileg mulandó eredményei lehetnek, és a viszszarendeződés Damokleskardja állandóan ott lebeg a reformerők feje felett. De a modell kudarcából nem a kapitalizmus restaurációjának szükségessége következik, hanem az, hogy új politikai korszakot kell nyitni. Vissza kell térnünk a szocializmus eredeti alapértékeihez: a fejlődő, megújulásra kész és képes kreatív személyiséghez és a valóságosan működő önkormányzó szervezetekhez; s meg kell valósítanunk a hatalomgyakorlás társadalmi ellenőrzését! Ilyen értelemben is éles vonalat kell húznunk magunk és a múltunk közé anélkül, hogy történelmi utunk értékeit megtagadnánk. Egyre több szocialista országra jellemző már a felismerés: eddigi gyakorlatunkban a demokrácia igencsak erőtlenül működött. Csaknem általános vélemény, hogy a valódi demokrácia az emberarcú és emberközpontú szocializmus nélkülözhetetlen eleme. És egyre kevesebben vitatják, hogy a szocialista országokban a demokrácia kifejlődéséhez kiterjedt jogalkotási munka, a demokrácia jogi garanciáinak kialakítása szükséges. Amit viszont mi, magyarok szinte egyöntetűen nélkülözhetetlennek tartunk: az a demokrácia, a pluralizmus, vagyis, a különböző érdekek intézményes politikai kifejeződése. Egyetemes alapelvek En nem tartom lényegesnek, ha úgy tetszik vízválasztónak, hogy van-e jelző a demokrácia előtt. Általában vett demokratikus modell ugyanis nem létezik. Vannak viszont az egyetemes emberi fejlődés örökségét képező demokratikus alapelvek, amelyeket adott társadalmi rendszerben, adott kulturális és történelmi hagyományok közegében sajátosan érvényesítenek. Ez a mi demokráciánkban is igaz kell legyen. A lényeg az, hogy a demokratikus elvek szervesen összekapcsolják a szocialista eszméktől vezérelt hatalmat és a társadalmat, és, hogy a demokratikus elvek alapján nyugvó politikai rendszer egyben működőképes is legyen. Hogy ez hogyan működhet egyáltalán, vagy a lehető legjobban, azt nem lehet általános érvénnyel meghatározni. De valamilyen formában meg kell próbálni. Most a társadalom politikai erőcsoportjainak többsége — múltbeli tapasztalatai, a jelen törekvései és jövőképe alapján — a többpártrendszerben látja a demokrácia garanciáját. Teremtsük hát meg ennek feltételeit, de felelősen és elhivatottan! És ne legyünk se különösen büszkék, se szégyenlősek amiatt, hogy saját utunkat járjuk. Erőnket most nem kell magyarázkodásra vagy védekezésre fordítani: mert nem vitatja már senki, hogy mindenkinek joga van a saját út megválasztásához. Koncentráljuk tehát energiánkat arra, hogy ezt az utat kiépítsük. és járhatóvá tegyük. És hatástalanítsuk, ne pedig felrobbantsuk az út menti, múltból itt maradt „időzített bombákat"! Mert vannak ilyenek; mert voltak bűnök, és e bűnöknek áldozatai, őket mi most megkésve — de a történelmi lehetőséggel azonnal élve — rehabilitálni fogjuk. A tények feltárása, összeillesztése és minősítése történészi alaposságot, igazságos mérlegelést, tárgyilagosságot, távolságtartást, érzelemtől és indulattól mentes megközelítést és értékelést igényel. Ez rendkívül időigényes feladat. Elégtételt akarunk szolgáltatni, és nem azt keresni: kin lehet elégtételt venni. Rehabilitálásra és nem bűnüldözésre vállalkoztunk. Még meglevő sebeket akarunk gyógyítani, s nem begyógyultakat feltépni ! Ha nemzeti összefogást és közmegegyezést akarunk, nem tehetünk mást. — Ha az előbbiekben arra utaltam, hogy az 1949-es alkotmányunk az akkori társadalmi-politikai viszonyok terméke volt — joggal adódik a kérdés, ma milyen viszonyok szülik új alkotmányunkat? Természetesen nem témaszkodhatunk — egyébként sohasem volt — stabil, megszilárdult politikai viszonyokra. Mégis joggal várhatjuk, hogy időtálló alaptorvényünk legyen, mert az stabil értékekre támaszkodik, és átfogó fordulatot alapoz meg a társadalom által létrehozott és az általa is ellenőrzött államrendszer irányába. Sokan kérdezik: tényleg az új alkotmány megalkotása, valóban a jogi garanciák megteremtése most a legfőbb feladat e hazában, mikor a gazdaság beteg, az életszínvonal csökken, a nép egészségi állapota romlik, az oktatás, a művelődés, a kultúra pedig leértékelődik?! Ennek ellenére az én válaszom határozott igen! Mert tapasztalhattuk: jogi garanciák nélkül nincs demokrácia, demokrácia nélkül nincs alkotmányosság, s alkotmányos jogrend nélkül nincs biztos alapja a gazdasági fejlődésnek. S ha a gazdaság nem fejlődik, nincs alapja, forrása a társadalom anyagi, szellemi, kulturális és erkölcsi felemelkedésének. Reform minden vonalon Ezt tudva indokoltnak fogadhatjuk el, hogy mpst átmenetileg a politikai intézményrendszer reformja — évtizedes lemaradás után — elébe vágott a gazdasági reformoknak. De ez csak átmeneti .ehet. Tendenciájában a kettőnek együtt ke'.l haladnia, a tartós leszakadás ugyanis töréshez vezet! Szívós és türelmes munkával kell szinkronra törekedni, hogy az összhang hiánya ne váltson ki önveszélyes radikalizmust. Se a rohanni akarók részéről, se a régi keretek felbomlására rendcsinálással, a vaskéz politikájával reagálni hajlamosak oldaláról. Hazánkat Európához akarjuk felemelni. Tudjuk: nagy (Folytatás a 2. oldalon.) Grósz Károly, az MSZMP főtitkára csütörtökön este Dunaújvárosba látogatott. A városi pártbizottság székházában Barts Oszkárné, az MSZMP Fejér Megyei Bizottságának első titkára és Mádlné Maár Ilona, a városi pártbizottság első titkára fogadta. Ezt követően a párt főtitkára részt vett, s beszédet mondott a Dunaferr Sportcsarnokban rendezett munkásgyűlésen. Mintegy 2 ezer hallgató előtt az MSZMP megújulási törekvéseiről, a kibontakozást segítő programjairól, társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális életünk aktuális kérdéseiről szólt. Mintegy másfél órás beszédében választ adott a munkásgyűlés résztvevői által előzetesen írásban feltett kérdésekre is. (MTI) A szakmai lelkiismeret Állattenyésztésünk helyzete „állomása" A Figyelőben nemrégiben megjelent cikk értékelése szerint az állattenyésztés tavalyi termelési Szintjének fenntartásához 3-4 év alatt 25 milliárd forintot kellene beruházni, visszapótolni az ágazatba. Ez ma irreálisnak tűnik. Az is köztudott, hogy termelői és exportár-kiegészítő támogatások tízmilliárdokba kerül a költségvetésnek. Ennek kényszerű csökkentése azért jelent gondot, mert a hazai fizetésekből nem megfizethető a húsfélék valós termelési költsége, másrészt az exportpiacokon a támogatások versenye érvényesül. Ha a magas hazai költségekről szólunk,. tudnunk kell, hogy ennek a külső okai a meghatározók, így az irreálisan drága termelőeszközök, ipari anyagok, s a takarmány ára is tartalmazza e torzító vonásokat. A jövedelmezőség gátja, hogy a baromfi kivételével igen hosszú a befektetés megtérülési ideje, s magas inflációnál szinte lehetetlen azt a jövedelemszinvonalat elérni, amely erre fedezetet nyújtana. Sok nagyüzemben azért folytatják a termelést egészen a veszteséges határig, mert a lekötött eszközök más módon nem hasznosíthatók. Kivétel a szarvasmarha, mivel ezek eladása a pillanatnyi pénzzavarban kisegít. Az ágazat „lezüllése" 1989-ben sem állt meg, mivel a kalkulált terhek 3,5 milliárd forinttal nőttek. Ebben a környezetben kell helytállni az állatállomány genetikai értékeiért felelős vállalatoknak, így a Dél-Alföldi ÁllattenyésztésFejlesztő Vállalat Csongrád Megyei Állomásának is. Bálint János igazgató szavaiból az derült ki, hogy míg a takarmányellátás, a közgazdasági szabályzórendszer, a piaci lehetőség s ennek eredőjeként maga az úgynevezett „termelői kedv" is szüntelen változik, a tenyészállat előállításának, a minőséget garantáló törzskönyvezésnek tartani kell a színvonalat. Az qkszerű keresztezésnek, genetikai fejlődésnek csak így kiragadott példájaként említhetjük, hogy a megye nagyüzemeiben egy év alatt több mint száz literrel nőtt az egy tehénre jutó tejtermelés. Ugyanúgy a sertés húsipari átvételénél is érződik az értékes húsrészek nagyobb arányából származó értéknövekedés, ha a kisüzemben vagy a nagygazdaságban törzstenyészetből származott a Kan, vagy a mesterséges megtermékenyítés jó fajták spermájával történt. Az állomás a hagyományos szolgáltatásainak körét kiterjesztette, tekintve, hogy vállalati gazdálkodást folytatnak, s így tudnak csak nyereségesen működni. Húsmarha bérhizlalást integrálnak, igaz a nagyüzemi felár megszűntével az ebből származó haszon egyre kisebb. Ami többet, hozhat, a gyors cipőjavítás és fénymásolás. Emellett takarmánykiegészítők s egyéb termeléshez szükséges anyagok forgalmazását végzik. Humán oltóanyag céljára szarvasmarha magzati vérsavó vételével is foglalkoznak. Tervezik, hogy á tehenek törzskönyvezésénél a zsír mellett a fehérjetartalmat is vizsgálják, körmölőbrigádot létesítenek, rágcsáló és rovarirtást vállalnak. Mindezt azért, hogy alapvető feladataikat lelkiismeretük szerinti szakmai igényességgel végezhessék, s bármikor elmondhassák az állattenyésztés esetleges romló színvonala nem az ő számlájukra írandó. T. Sz, I. Emberi jogok Románia elítélése Az ENSZ Emberi Jogok Bizottságában megszavazták azt a határozatot, amely elítéli Romániát „az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok súlyos megsértése miatt". A dokumentumot 21 szavazattal, 7 ellenében és 10 tartózkodással fogadták el. A határozati javaslatot, amely ENSZ-vizsgálatot indítványoz — mint ismeretes — Svédország terjesztette elő, s társszerzőként csatlakozott hozzá 10 másik állam, köztük Magyarország. A szavazáson öt állam, egyebek között a Szovjetunió, Bulgária és az NDK delegátusa nem vett részt.