Délmagyarország, 1989. március (79. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-03 / 53. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA 79. é\ folyam, 53. szám 1989. március 3., péntek Havi előfizetési díj: 101 forint Ara: 4,30 forint Felszálló sóhaj M

ostanában egyre többször jut eszembe egy valamikori, még az általános iskolában hallott számtanpélda. Biztosan másoknak is ismerős. Íme: Egy csiga a 20 méter mély kútból igyekszik fel a napvilágra. Nappal egy métert kapaszkodik fel, de éjjel 80 centimétert visszacsúszik. Mikor éri el a kút káváját? Persze, az eredeti példa mostanában egy kis módosuláson megy keresztül: sötétben inkább többet csúszik vissza, mint amennyi haladást bőrtömlője megerőltetésével elért a napvilágnál. S a kérdés már nem a szabadság érintésének pillknata, hanem a vízszint alá merülés ijesztő perce. S ébren álmodom azt, hogy ez a csiga nem más, mint a magyar gazdaság maga. A honi gazdasági helyzet súlyosabb, mint a közvélemény róla alkotott képe. Az előbbi megállapítás — még ma is — sokkal inkább intuíció, mint egy szegedi gazdaságpolitikai újságíró által tényékkel alátámasztható kijelentés. Mert magánbeszélgetéseken sok mindent meg lehet tudni. A régi ismeretség megoldja ilyenkor a sok „titkos'' információkról első kézből értesülő beszélgetőpartnerem nyelvét. Hallhatok válságtervről, a rendkívüli helyzet bejelentésének módozatairól, erőfeszítésekről különböző területeken, feladott küzdelmekről, és újra felpislákoló reményekről. Ügy érzem, vendéglátóm a realitások embere Most egy kicsit, vagy valamivel többet túlozna? Ez az előbbi sorban éppen leírt feltétélezés lenne az én felvillanó reményem? Ahogy a nehéz helyzetben levő, országos kasszáról is több a hallomáshír, úgy burkolóznak titoktartásba környezetünk veszélybe esett vállalatai. A gyakran felszálló vállalati sóhajok, a még felszínen úszók fél, esetleg derékig, vagy annál is feljebb a levegőn levőktől származnak. Aki a víz alá bukott, az hallgat. Temérdek kifogást keres arra, hogy inkább ne szerepeljen, mondjuk, a Gazdasági körképben, minisem valaki arra következtessen, hogy ő már menthetetlen. Hallottam minap egy beszélgetésen: „Szeged és környéke gazdaságilag abban a kényelmes helyzetben van, hogy nem kell küzdenie a válságágazatok súlyával." Ez a megállapítás ma kétségtelenül igaz. De az ipari miniszter bejelentette, hogy ha 1989. is visszavonhatatlanul eldübörög felettünk, ágazata minden területén vége az állami támogatá>ok már így is talán végzetesen hosszúra nyúlt korszakának. Mi lesz veled, szegedi könnyűipar ezután? Hogy maradhat talpon egymilliárdos termelési érték mellett csak 2 és fél milliós nyereséget produkáló egység? Ilyen szaldót egy enyhe veszteségnél is képes produkálni egy rátermett — sőt megkockáztatom: csupán a szakma középmezőnyébe tartozó — főkönyvelő is. A gazdasági információ a vállalaton belül elakadhat. Az a cég, ahol csak a ve.érigazgató adhat felvilágosítást az érdeklődőnek, már valószínűleg szemhatáron kívülre került az eredmények alapján összeállított toplistáról Elég soká tarthat a valós helyzet tényei nek Szegedre való eljutása ott, ahol a vállalati központ a fővárosban számolja, összesíti a mérlegadatokat. Lehet az önelszámolásban tűrhető eredményeket regisztráló kisebb egység egy összességében veszteséget gyártó" nagyobb gazdasági alakulat része. Sarkítva egy kicsit a dolgot: hiába a helyi eredmény ilyen körülmények között, ha a csődeljárás megindul, a jobban gazdálkodó gyár kapuinál sem áll meg. A lecsúszottak számára mostanában nehezen elképzelhető a visszakapaszkodás. Nemrégiben olvastam, hogy a harmadik szerkezetátalakítási hitelt vette fel az ország. Ezúttal 140 millió dollár a mérőszám. De a szerkezetátalakítás jeleiből semmi sem látszik Szeged körzetében. Ami biztatást adhat: néhány kisebb egység lendülete. Ezek talán lehetnek egy valamikor eljövendő fellendülés csírái. Tagadhatatlan, hogy ugyaniakkor néhány — ugyancsak apró — termelőegység a nemlét határát lépi át éppen. Lassú elhalásuk és főként a nagyobb, esetleg több százmilliós évi árbevételű társaik elnyúló haldoklása óriási tőkét köt le feleslegesen Ha kevesebb lenne környezetünkben a mentőháló, akkor talán a megújulás akadályaiból is kevesebbet számlálhatnánk. L

átszik ma már egy évtizedes recept elévülése is. Különösebb teljesítményfokozás nélkül, csupán az árak emelésével is a '80-as évek elejétől szép nyereségösszeg kerülhetett az évkönyvekbe. Csakhogy időközben a tömegek életszínvonala zuhant országhatárainkon belül. Milliók kénytelenek két éve ritkítani ruhavásárlásaikat, teljesen elnyűni cipőiket, egyszerűsíteni az asztalukra kerülő ételeket. Az ő elmaradt vásárlásaik ma már a vállalatok többségének hiányoznak. Pantallók tízezer számra, jó néhány száz hektó bor, a szocialista importból származó híradástechnikai cikkek azért maradtak a gyártók és kereskedők raktáraiban, mert a gazdálkodók nem hitték el, hogy a vásárlóerő ily gyorsasággal tűnik el a boltok pultjai elől. Sok vállalati vezető szájából szállt fel a sóhaj a mérleg véglegesítése után: „Ezt megúsztuk..." Nehéz lenne megjósolni, hogy az idei, de még inkább a következő év elmúltával a sóhajtozók, vagy a közben elmerültek lesznek többen (Idei gazdasági körképünk iparral foglalkozó részei közül az utolsót mai számunk 3. oldalán közöljük.) Bólé István Tanácsülés Szegeden Saját kérésére felmentették a vb-titkárt A diáksportról — Új rendeletek Tanácsülés tegnap Szegeden — igazából, az elmaradt feladatokat teljesítendő: soron kívüli. S a munkaidőt kímélendő:' délután. A városi tanács 89 tanácstagjából mindössze 61-en vettek részt az ülésen, 15en bejelentették távollétüket, 13-an erre sem méltatták a testületet. Személyi ügyek Még a decemberi tanácsülés vitájában merült fel kifogás Szentandrási Lajosné vb-titkár munkájával kapcsolatban. Az ő akkori kérésére a megyei tanács végrehajtó bizottsága munkajogi alkalmassági vizsgálatot indított el, melynek eredményéről Günther Béla, a megyei tanács szervezési és jogi osztályának vezetője tájékoztatta tegnap a testületet. Vb-titkári hatáskörben van a testületi ülések előkészítése, a döntések törvényességi felügyelete, valamint a hatósági munka felügyelete. Kifogásolható, hogy a hozott határozatok, döntések előzetes törvényességi felülvizsgálatát a titkárság szervezési és jogi osztálya végezte — és nem a vb-titkár. Eseti hibának tekinthető a tavalyi emlékezetes, a cigánysággal kapcsolatos vb-határozat, a lakáselidegenítésről szóló tanácsrendelet, a Tömörkény gimnázium igazgatói pályázatával kapcsolatos vb-döntés, s a közelmúltban Csonka Miklós osztályvezetőnek elnökhelyettesi jogosítvánnyal való felruházása. (A tanács tagjai tegnap korrigálták a vb hibás döntését. s Csonka Miklóst nem tisztségviselői-felügyeleti, azaz elnökhelyettesi jogkörrel, csupán koordinátori feladatokkal bízták meg.) Figyelembe veendő ugyanakkor, hogy az 1988 elején hivatalba lépett vb-titkár a beilleszkedése után röviddel feszült, bizalmi válságként jellemezhető helyzetben dolgozott, s hogy a hatósági munka felügyelete összességében megfelelő volt. Helyes, céltudatos, a tanácsi munka korszerűsítését célzó törekvései mellett bizonytalanságok, eseti tévedései voltak ugyan a vblitkárnak, ezek azonban nem szolgálnak alapul az alkalmatlanság megállapításához — állapította meg végül a megyei vizsgálat. Szentandrási Lajosné kért szót ezután, s arra hivatkozva, hogy a bizalmatlansági indítványtól nem tudja magát azóta sem függetleníteni, kérte a tanácsot, mentse fel vb-titkári tisztsége alól. Ezt a kérését a testület 13 tartózkodással, s egy ellenszavazattal elfogadta. A munkakört pályázat útján töltik be, a kiírás lapunk március 9-i számában jelenik majd meg. Április 15-ig hivatalban marad a felmentett vb-titkár, majd a titkárság szervezési és jogi osztályán lesz új munkahelye. Még mindig személyi ügy: a számvizsgáló bizottság két tagja vb-tag lett, így helyükre Nagygyörgy Józsefet és Mészáros Tibornét választották meg. Döntött a testület — immár nem zárt ülésen! — egy összeférhetetlenségi ügyben is. Palkó Péter tarjáni tanácstag még 1987 februárjában hozzátartozója megsértésé miatt szóváltásba keveredett egy szomszédjával, s bántalmazta őt, hat hét alatt gyógyuló sérüléseket okozott. A városi bíróság ítélete 70 napi elzárásnak megfelelő 10 ezer 500 forint pénzbüntetés. Bűncselekményről lévén szó, az ügyrendi bizottság vizsgálatot indított, s tekintettel az eset két évvel ezelőtti voltára — az elévülési idő kétharmada eltelt! — s az azt kiváltó okra, azt javasolta: a testület figyelmeztetésben részesítse Palkó Pétert. Az első fordulóban nem hozott a szavazás többségi eredményt, közben ügyészi óvás is elhangzott, az újonnan kiosztandó szavazólapok szövegén tehát jókora vita kerekedett. Akkora. h.ogv v»gül a kétfordulós szavazás kompromisszumában tudtak csak megállapodni a jogászok és tanácstagok. Részletezés helyett a végeredmény: Palkó Pál tettét nem tartották tanácstagságával összeférhetetlennek, de, hogy figyelmeztetésben részesitik-e vagy elutasítják a bejelentést, csak a következő tanácsülésen döntenek. (Zárójelben jegyzi meg a tudósító, hogy talán nem a tanácsülésen kellene elvitatkozgatniuk a józan eszükre hagyatkozó laikusoknak, és a profi jogszabályismerőknek, hogy a tanácstörvényt miképp kell értelmezni, s az adott esetben milyen variációk közül választhatnak a szavazók. Valószínűleg az előkészítéssel volt baj...) Téma volt a tanácsülésen a diáksport helyzete. Erőnlét és összefogás A diáksport irányítása, felépítése és szervezeti kerete 1986-ban változott — utóbbi nem a legszerencsésébben. Sok zavart okozott, hogy az országos szervezet később alakult ki, mint a megyeiek, a városiak, a gazdálkodásukra vonatkozó útmutató pedig fél év múltán hatályát vesztette, és másfél évvel később jelent meg az új jogszabály. Mindazonáltal a Szegedi Városi Diáksport Bizottság 13 alapfokú, 18 középfokú iskolában működő diáksportkör és -egyesület lehetőségeinek biztosításáért, a 6—18 éves korosztály erőnlétének szervezeti hátteréért vállalt és érez felelősséget. Egész tanévet átfogó bajnokságok, sportágankénti tömegversenyek aktív segítőjeként a bizottság az intézmények és sportcsoportok közti kapcsolatokat, a rendszeressé vált családi sportnapokat, tanév végi sportünnepélyeket és -találkozókat is figyelemmel kisérte és szorgalmazta, s ebben az úttörőszövetség, az MHSZ, a sportágak szakszövetségei is segítségére voltak. A támogatók között vannak a termelőüzemek is — főként anyagiakkal. Erre bizony szükség van, hiszen például a diákolimpiai sorozat megszervezésekor vagy ezer éremre (vésetéssel), több száz oklevélre, azok (Folytatás a 2. oldalon.) Hémeth Miklós Moszkvában Az SZKP Központi Bizottsága és a szovjet kormány meghívására csütörtökön az esti órákban rövid munkalátogatásra Moszkvába érkezett Németh Miklós miniszterelnök. A magyar kormányfőt a vnukovói kormányrepülőtéren szovjet kollégája, Nyikolaj Rizskov miniszterelnök és más hivatalos siemélyiségek üdvözölték. Miniszterelnökünk kíséretében érkezett a szovjet fővárosba őszi István külügyminiszter-helyettes és Szőnyi Péter miniszterhelyettes, a Minisztertanács Nemzetközi Gazdasági Együttműködési Irodájának vezetője. Előzetes moszkvai tájékoztatás szerint a kétoldalú kapcsolatok áttekintésének keretében a két kormányfő megkülönböztetett figyelmet szentel a Szovjetunióban és Magyarországon végbemenő folyamatok kölcsönös megismertetésének. — Mindkét fél meggyőződése, hogy a magyar kormányfő moszkvai útjával folytatódnak a hagyományosan jó és rendszeres, szovjet—magyar legfelsőbb szintű érintkezések — hangsúlyozta Németh Miklós miniszterelnök moszkvai munkalátogatása kapcsán Gennagyij Geraszimov. A szovjet külügyminisztérium szóvivője hozzáfűzte: a kapcsolatok intenzitását jelzi, hogy március második felében Moszkvába érkezik Grósz Károly, az MSZMP KB főtitkára, hogy eszmecserét folytasson Mihail Gorbacsovval. A Parlamentben A sztrájktörvénytervezetről Váratlan fordulattal ért véget csütörtökön a Parlamentben az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának vitája a sztrájktörvénytervezetről. A bizottság tagjai, miután a témával kapcsolatban több kérdést is föltettek, ezzel mintha meg is elégedtek volna, és a vitában közülük senki sem fejtette ki részletesen véleményét. így rövidre zárult a kör; nem volt más hátra, mint áttérni a második napirendre, a mezőgazdasági kistermelést érintő kérdések taglalására. A sztrájktörvénytervezettel kapcsolatban föltett kérdésekből az derült ki: a mezőgazdasági termelök nem látnak lehetőséget arra, hogy beszüntessék a munkát, ezt a termelési sajátosságok csak ritkán teszik lehetővé. Inkább arról lehet szó, hogy felhasználva a gyülekezési törvény által hasznosított tömeges demonstráció lehetőségét — mint ami Kecskeméten az elmúlt évben, a bor értékesítési nehézsége kapcsán meg is esett —, ilyenfajta megmozdulásokkaf hívják fel sérelmeikre a figyelmet. Halmos Csaba államtitkár, az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal elnöke azt is elmondotta — a föltett kérdésekre válaszolva —, hogy a sztrájktörvény szabályozása a nemzetközi gyakorlatban sem tartalmaz ágazati megkülönböztetéseket, ily módon a mezőgazdasági specifikum érvényesítésére nem látnak lehetőséget. Mindenesetre szektor- és szervezetsemleges törvényre van szükség, ez a mezőgazdasági termelők számára is fontos. Nincs szükség társadalmi vitára — foglalt állást Sziráki András (Szolnok megye) a kérdéséről, mivel ezt a legkülönbözőbb fórumokon elemezték már. Nevezzék nevén a gyereket: azaz az árutermelő parasztgazdaságot — mondotta Csipkó Sándor (BácsKiskun megye) a kistermelés fejlesztéséről benyújtott MÉM-előterjesztés vitájában. Ezt az álláspontot képviselte lényegében Rednágel Jenő miniszterhelyettes, aki úgy vélekedett: a kistermelés régen túlnőtt már egykori keretein, az élelmiszertermelésnek immár egyharmadát adja, és ezt a „nagykorúvá" vált termelői kört valóban másként akarják kezelni. Ezt a véleményt hangsúlyozta Eleki János (Békés megye) — úgy is, mint a TOT főtitkára — hozzátéve: a szövetkezeti tulajdonkereten belül kellene kibontakoztatni a szabad vállalkozási formákat. Számos képviselő, így Hankó Mihály (Békés megye) a kistermelők kiszolgáltatottságát nehezményezte; ő például úgy tartotta, hogy a tervutasítás rendszere már valóban megszűnt, ám az igazi piac még nem alakult ki, és a kistermelők valóban érzik az átmeneti időszak bizonytalanságát. Mások, így Szántó Sándor (Szabolcs-Szatmár megye) kifogásolták: még mindig megesik, hogy a kistermelők közül is az jár jól, aki — úgymond — közelebb van a tűzhöz, ök esetenként még szerződés nélkül is termelhetnek, míg mások nyakán ott marad az áru. Rednágel Jenő a piaci viszonyok alakításának szükségességét hangsúlyozta ezzel kapcsolatban is. te ' * ' g