Délmagyarország, 1989. március (79. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-16 / 64. szám

1989. március 16., csütörtök Piros betűs március Március idusa az 184fi— 49-es torradalom es szaoadságharc emlékét, a márciusi fiatalok merészségét idézi fel minden magyar emberben. Az idén március 15-e immár piros betűs nemzeti és állami ünnep, munkaszüneti nap, s ez az ünnep a nemzeti összetartozás, az egymásra utaltság és az öszszefogás jelképe. Országszerte koszorúzásokat, ünnepségeket tartottak. Szerdán reggel Budapesten, a nemzetiszínű zászlókkal díszített Hősök terén, a Magyar Hősök Emlékművénél csapatzászlóval felsorakozott a Magyar Néphadsereg díszegysége. Fél kilenckor felharsanó kürtök jelezték az ünnepség kezdetét. A díszszázad parancsnoka jelentést tett a térre érkező Straub F. Brúnónak, az Elnöki Tanács elnökének. A Himnusz elhangzása után az 1848—49-es forradalom és szabadságharc hőseinek tiszteletére koszorúkat helyeztek el az emlékművön. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa nevében Straub F. Brúnó és Sarlós István, az Elnöki Tanács helyettes elnöke koszorúzott. Az Országgyűlés koszorúját Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke és Jakab Róbertné alelnök helyezte el. A Minisztertanács nevében Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke és Medgyessy Péter elnökhelyettes hajtott fejet a Magyar Hősök Emlékműve előtt. A koszorúzás a Szózat elhangzása után a katonák díszmenetével ért véget. Ezután a Kossuth téren folytatódott a megemlékezés, Kossuth Lajos szobránál az Elnöki Tanács nevében Strojjb F. Brúnó és Sarlós fstvan, a Minisztertanács neyében pedig Németh Miklós és Medgyessy Péter helyezett el koszorút. Az MSZMP, a Hazafias Népfront és a KISZ által közösen szervezett Múzeumkerti nagygyűlésre indulók csoportjai szerdán reggel a főváros három helyszínén gyülekeztek, a Bem téren, a Batthyány-örökmécsesnél és a Petőfi-szobornál. Mindhárom helyen koszorúzást is tartottak. A Nemzeti Múzeum oszlopait átfogó hatalmas kokárda; a múzeum főlépcsőjét lezáró fal tetején lobogó láng; magasba emelkedő transzparensek több tízezernyi ember a Magyar Nemzeti Múzeum előtt — az idei múzeumkerti nagygyűlés méreteiben minden eddigit felülmúlt, és programjában is eltért a megszokottól. A nagygyűlés kezdetén — 11 órakor — harang kondult. A múzeum oszlopai között díszegyenruhás katonák sorakoztak fel, kezükben a nemzetiszínű lobogóval. Fanfárok hangja harsant, szólítva az elnökséget, amelynek soraiban ott voltak a Hazafias Népfront, a Magyar Szocialista Munkáspárt, a független kisgazdapárt, a Magyarországi Szociáldemokrata Párt és Ifjúsági Mozgalom, a Kommunista Ifjúsági Szövetség, a magyarországi egyházak, a fegyveres erők és testületek, valamint a Petőfi Társaság képviselői. 1848-as honvédjatillába öltözött fiatalok a múzeum lépcsőin — a közönség tapsa közepette — a, ma honvédeinek adták át a szabadságharc zászlaját. A fehér alapon piros-zöld, farkasfogakkal keretezett, közepén Kossuth-címerrel díszített lobogót a Himnusz hangjaira vonták fel. Ezt követően Huszár István, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára, a nagygyűlés elnöke ünnepi megnyitójában a legszebb nemzeti ünnepnek nevezve március 15-ét, köszöntötte a nagygyűlés minden résztvevőjét, a hazánkban és Magyarország határain túl élő magyarokat, a Duna menti' népeket, mindazokat, akik 141 évvel ezelőtt és azóta is összefogva küzdöttek szabadságukért. Ezt követően Nyers Rezső, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, államminiszter mondott ünnepi beszédet. befolyást a Szovjetuniótól rettegő, akaratgyenge Horthy-kormányzatra, így sodródtunk bele a második világháborúba. Megszenvedtük azt is, amikor 1948 és 1956 között Moszkvából távvezérelték a magyar politikát, s azt is, amikor 1968 után a brezsnyevi Szovjetunió a reformellenességet sugározta szerteszét KeletEurópában, megbénítani igyekezvén az önálló irányt vett magyar reformpolitikát. A nemzeti függetlenségről sohasem gondolkodhatunk másként, mint Kossuth Lajos, aki így figyelmeztetett: „Ha a kisebb nemzetek a nagyhatalmak általi elnyeletéstól meg nem óvatnak, Európában nem lesz szabadság." De az óvás, a védelem önmagában kevés. Pillanatra sem feledhetjük kelet-közép-európai kötelességünket és felelősségünket, nem szűnhetünk meg együttérezni a határokon túl élő magyarsággal. Ugyanakkor jövőnket a nemzetek közösségében gondolkodva építhetjükjuviselet lesz számunkra. De sikeresen. '"belenövünk ebbe az öltözékAzt sem feledhetjük, hogy be; Ránk szabták a demoka politika, a gazdaság, a ráciát. A magyar nép érett műveltség édestestvérek a arra, hogy önmagát kormánemzeti létezésben, sorsuk nyozza. egymáshoz kötődik. Mi már elviseljük a deMostani megújulásunkat mokrácia súrlódásait is. A — a törvényhozást, a cse- lelkünk mélyén ugyanis, talekvést és a gondolatformá- nítás nélkül és iskolamestelást — egyidőben, egymás- rek nélkül is tudjuk, hogy a hoz kapcsolódva kell végbe- demokrácia ott kezdődik: ha vinnünk az Országgyűlésben azt akarom emberszámba és ciz önkormányzatokban, vegyenek emberszámba vede a gyárakban és a földe- szem társaimat. Ilyen egyken is, az iskolákban és a szerűen kezdődik. Csak erműveltség házaiban. Akkor re a belátásra épülhetnek lesz, akkor lehet osztályré- működőképes, ütközéseket, szünk a siker, ha demok- ütközetekből kicsiholt egyratikus politikánkból gazda- séget is elbíró intézmények sági erőforrást is nyerünk. Erre a beiátásra alapozva Mai reformpolitikánkkal teremthetjük meg a mindúj utat vágunk a történelmi annyiunk által kívánt jogálmagyar jövő felé. lamot, és az új alkotmányosA Magyar Szocialista Mun- ságot is. Ikáspárt és a kormány _ üjra szólítsuk meg fl együttműködésre, szövetségre hívja a magyar haladás minden hívét és támogatóját — mondotta többek között Nyers Rezső. A nagygyűlés végén felcsendült a Szózat. Nyers Rezső beszéde a Múzeumkertben Nyers Rezsó többek között a következőket mondta; Egybegyűltünk, hogy tisztelegjünk 1848. március 15ének évfordulóján, hogy hitet tegyünk: a márciusi eszmék élnek és,élni fognak a holnapi Magyarországon. A dicső napot most új fény, a politikai megújulás fénye világítja meg. Velünk együtt milliók ünnepelnek, és emlékeznek ma városokban és községekben, Dunán innen és Dunán túl, Magyarország minden részében. 1848 tavasza a népek ébredését hozta magával Európa hagy részében. Népfelkelés, forradalom söpört végig a kontinensen: Velencében, Rómában, Milánóban éppen úgy, mint Párizsban és Bécsben, úgyszintén Berlin6en és Prágában, színre léptek a márciusi ifjak itt Pesten, és az országgyűlési reformerek ott, Pozsonyban. A népfelség eszméje hozta lázba akkor a tömegeket, alkotmányosságot akartak, népjólétet és nemzeti kultúrát, önkormányzatot és állampolgári jogokat. Rövid fellángolása volt ez akkor a szabadságvágynak, az önkényuralom nemcsak nálunk, hamarosan mindenütt elnyomta a népakaratot, jeléül, annak, hogy az egyes nemzet sorsa akkor is összefonódott, összekapcsolódott más nemzetek sorsával. A márciusi eszmékből nem kevés feladatot a ma élő nemzedék örökölt, mi valamennyien. Hazánkban a néphatalmat új módon, jobban és teljesebben kell érvényre juttatni az eddiginél, a márciusi eszmék iránytmutatóan segítenek ebben. Felismertük, megtanultuk, hogy népjogokat nem elég az élcsapat közvetítésével gyakorolni, mert az élcsapatból könnyen élcsoport lesz, s a hatalom tekintélyuralommá merevedhet. A népfelség' elvét a szabad választásokon alapuló képviseleti demokrácia képes igazán megvalósítani a mai Magyarországon, ezen az alapon működhet igazán felelős kormányzat. Ez felel meg a nemzeti érdeknek, ez úton lehet a szocializmus eszméit is legjobban alkalmazni honi viszonyainkra. Ma már nem idegenkedünk a sokféleségtől a politikában sem. Igazat mondott Wesselényi a reformkorban: „Ugyanazon célra több utak is vezetnek". A mi elvünk és gyakorlatunk is ez lehet. Március figyelmeztetése intő számunkra ma is: a nemzeti lét csak vegetál, ha nem alapozódik a függetlenség elvére, ha külső befolyás nyomja el a többség akaratát, vagy ha külső nyomástól válik akaratgyengévé a honi kormányzás. Történelmünk arra tanít, hogy a nemzeti függetlenség nem függhet a körülményektől, az önmagában vett érték és a hiányát nem menthetik a körülmények. Súlyosan megszenvedtük azt, amikor az ország sorsát egykor Bécsből intézték, vesztes háborúba sodortattunk általa. Megszenvedtük azt, amikor Berlin egykori urai sugároztak agresszív Mit kíván a magyar nemzet? Szabad, független, demokratikus Magyarországot A 12 pontos kiáltvány március 15-én Budapesten, a Szabadság téren, a Magyar Televízió épülete előtt hangzott el. 1. Valódi ncpképviseletet és többpártrendszert. Biztosítsák a választások szabadságát és tisztaságát. 2. Rendőrállam helyébe jogállamot. Érvényesüljenek az emberi jogok, legyen bírói függetlenség. 3. Szólás-, sa,|tó-. lelkiismereti és oktatási szabadságot. Számoljak töl a hírközlés állami monopóliumát. Oszlassak föl az Állami Egyházügyi Hivatalt. 4. Jogot a sztrájkra. Ne korlátozzák az érdekvédelem, a követelés és a szolidaritás szabadságát. 5. Méltányos közteherviselést, a közkiadások társadalmi ellenőrzését. Szüntessek meg az egyéni és csoportos kiváltságokat. Adják meg mindenkinek az emberhez méltó élet alapfeltételeit. 6. Ésszerű gazdálkodást, működő piacot, a tulajdonformák egyenjogúságát. Állítsák le a pénzemésztő és környezelpusztító nagyberuházásokat, szüntessék be a veszteséges vállalatok támogatását, vessenek véget a vállalkozás és a lakosság megsarcolásának. 7. A bürokrácia és az erőszakapparátus leépítését. Oszlassák föl a munkásőrséget és az Ifjú Gárdát. 8. Szabadságot cs önrendelkezést Kelet- és Közép-Európa népeinek. Szűnjék meg Európa katonai, gazdasági és emberjogi kettéosztása. 9. Semleges, független Magyarországot Vonják ki a szovjet csapatokat hazánk területéről. Töröljék a magyar ünnepek sorából november 7-ét. 10. Felelős kisebbségi és menekültpolitikát. A kormány lépjen föl a nemzetközi fórumokon a magyar kisebbségek védelmében. Szűnjön meg a rendőri szemlélet és a jogtalan megkülönböztetés a romániai menekültek ügyében. 11. Nemzeti önbecsülést. Vessenek végei a történelemhamisitásnak. Adják vissza a nemzetnek címerét. 12. Igazságot '56-nak, tisztességet a forradalom mártírjainak. Nyilvánítsák nemzeti ünneppé október 23-át. munkást. Értessük meg vele: nem munkanélküliségre van kiszemelve, hanem alkotásra. Üjra szólítsuk meg a földművest. Értessük meg vele: nem csak erején felüli gürcölésre van kiszemelve, hanem államalkotásra. Újra szólítsuk meg a szellemi munkást. Kérjük: legyen erjesztője, tudatosítója annak a gyámkodás nélküli, a fölény legcsekélyebb érzését is nélkülöző tevékenységnek, amely a szabad demokratikus Magyarországhoz vezet. Ezen a napon — folytatta Pozsgay Imre — nernejak magunkba szállunk, s nemcsak egymáshoz keressük az utat; figyelve éberen lessük azt is, mit gondol rólunk a világ. Én, azt hiszem a világ ma rokonszenvez velünk. A világnak is sok baja van. Szeretné, ha Európa közepén, e válság sújtotta térségben akadnának népek, amelyek a maguk módján, ezeréves államiságunk jogán, saját erejükből tudják megoldani gondjaikat. — Ezer esztendő alatt amióta otthont teremtettünk itt, a Kárpát-medencében, csak javára váltunk Európának, annak az Európának, amely néha mostoha gyermekként bánt velünk. Mégis én reménykedem és nem a távoli jövő világának tartom azt a kort, amelyben a szomszédos népek, a világban élő magyarság úgy érzi majd, hogy nem kell fenyegetettségben, szabadsága elvesztése fölötti kesergésben élnie. Ebben, mondotta, én Bartókot követem, aki vallotta, hirdette, hogy a népek megtanulták ezer esztendő alatt az együttélést. Ismerik sorsközösségüket, ellentéteket csak a felsőbbségek szítanak. Kívánunk szomszédainknak, a világnak olyan felsöbbségeket, amelyek megértik ezt a tanulságot. Nagy Sándor Pécsett Baranya megye Pécsett, a 48-as téren álló Petőfi-emlékműnél tartott központi ünnepségének Nagy Sándor, a SZOT főtitkára volt a szónoka. Március tizenötödike — hangoztatta — kulcs a magyar történelemhez, mert korszakokat átívelő szellemisége minden torzításnak ellenállva máig él a nép emlékezetében és szívében. Ez a nemzet sorsára, helyzetére, vágyaira, nézeteire és törekvéseire nyíló kulcs az elmúlt évtizedekben nemegyszer avatatlan kezekbe került, s beletörött a zárba, ahelyett, hogy elfordította volna azt. Március idusa rnost nem csak azért más az előzőkhöz képest, mert piros betűs ünneppé vált ismét, hanem, mert ma ki-ki szabadon és nyíltan vállalhatja e nappal kapcsolatos gondolatait és érzéseit. Csak sajnálni lehet — mondotta —, hogy a jogos sérelmekből eredő megosztó gondolat miatt nem sikerült mindenütt megvalósítani a nemzeti összefogást is jelképező közös ünneplést. A SZOT főtitkára ezután a hazai társadalmi-politikai intézményrendszer történelmi jelentőségű, átfogó változásairól beszélt. Ezzel öszszefüggésben rámutatott arra is: nemcsak 1848 üzenete, de a kor parancsa is, hogy e folyamatot megóvjuk a szélsőségektől, a súlyos társadalmi megrázkódtatással fenyegető anarchiától éppúgy, mint azoktól, akik rendcsinálás ürügyén akarják elhallgattatni a más véleményen levőket. A szakszervezetek álláspontja — mondotta Nagy Sándor — az, hogy a leginkább érintett dolgozók tömegei nem zárhatók ki e változásokból. A reform nem lehet csupán egy szűk szellemi-politikai elit ügye. A pártoknak, a kormánynak és a szakszervezeteknek is minden eddiginél nagyobb alázattal kell viseltetniük azok iránt, akik által léteznek, akikért vannak. Nagy Sándor végül arra emlékeztetett, hogy hazánkban Baranyában él a legtöbb, együttesen mintegy hatvanezer német, illetve délszláv anyanyelvű állampolgár. Mint mondotta, szerencsére éppen e megye szinte példaértékűen valósítja meg a gyakorlatban nemzetiségi politikánk elveit. E megyében különösen nyilvánvaló, hogy a nemzetiségek léte az egész ország kultúráját, sokszínűségét, nemzetközi kapcsolatait erősítő, a problémák megoldásának esélyét növelő érték. Győrött az ünnep szónoka Pozsgay Imre A nap fő eseménye Győrött, a műemlék épületekkel övezett, történelmi hangulatot árasztó Széchenyi térer zajlott le. A mintegy tizenötezer ember részvételével, a különféle szervezetek közös rendezésében tartott nagygyűlésen Pozsgay Imre, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, államminiszter mondott ünnepi beszédet. Bevezetőben az 1848 mai tanulságairól szólt. Mint mondta ennek az ünnepnek fénye nem kopik, ma is változatlanul ragyog. 1848. március 15-e és az azt követő szabadságért folytatott küzdelem ugyanis népünk legjobb képességeit mutatta fel. Kijelentette; hisz abban, hogy népünk ismét a legjobb képességeit mutatja meg, s legjobb képességei birtokában egy szabad demokratikus Magyarországot alkot. — Győ-ben, itt ezen a téren — hangoztatta — a közös felemelkedés igényének jegyében találkoztunk. Ezt akarom elhíresztelni ország—világ előtt. Hirdetem, vallom, hogy cselekvőképes nemzet vagyunk, hiteles politikánk van, hiteles politikusaink vannak, A demokrácia öltözéke eleinte nehéz Tizenkét órára, a déli harangszóra a Március 15. tér, az Erraébet híd pesti hídfője és a Duna korzó zsúfolásig megtelt az ünneplökkel, akik a 31 független szervezet megemlékezésére jcttek a Petőfi-szoborhoz. A zsúfolásig megtelt téren a résztvevőknek először Cserhalmi György színművész olvasta fel a 31 független szervezet által aláirt 12 pontot. (Külön ismertetjük.) Ezután Csengey Dénes, a Magyar Demokrata Fórum elnökségének tagja lépett a mikrofonhoz Bejelentette: a független politikai szerveződések, pártok ki akarják nyilvánítani, hogy a Magyar Televízió az egész nemzeté, s e tulajdonjogot a jövőben is érvényesíteni kívánják, önálló műsorokat követelnek a független pártoknak, mozgalmaknak és szakszervezeteknek. Az MTV bejárata előtt gyerekek és fiatalok Szabad magyar televízió! föliratú transzparenst feszítettek ki, ezzel jelezve a televízió jelképes lefoglalását. A független szervezetek március 15-i ünnepsége Budán, a Várban, a Magyar Demokrata Fórum budai szervezeteinek fáklyás felvonulásával folytatódott. Az SZDSZ és a Fidesz fáklyás felvonulóinak gyülekezőhelyén, az Eötvös-szobornál Tamás Gáspár Miklós, az SZDSZ ügyvivő testületének tagja mondott beszédet. Egyebek között hangsúlyozta: az új szervezeteknek ideje lenne felhagyniuk az ellenségeskedésekkel, hogy felkészüljenek az építésre. Kiemelte: a független szervezetek oélja az alkotmányos demokrácia és a nemzeti függetlenség. Magyarország március 15-én a 141 évvel ezelőtti nap történelmi örökségéhez méltóan, békésein ünnepelt. (MTI)