Délmagyarország, 1989. március (79. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-16 / 64. szám

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA <y. evlolyam, 64. szarn 1989. március 16., csütörtök Ünnepségek Szegeden Tegnap országunk legkisebb településén is éppúgy az 1848-os forradalom és - abadságharc hőseire, a XIX. századi magyar progresszió legkiemelkedőbb egyéniségeire emlékeztek, mint az ország városaiban és a fővárosban. Budapesten több helyszínen is tartottak megemlékezést. így például nagygyűlés volt a Múzeumkertben, a Bem-szobornál, a Batthyány-örökmécsesnél, a Petőfi-szobornál, a Hősök terén és a Kossuth téren is. Ezekről az ünnepségekről részletesebben lapunk második oldalán számolunk be. Szegeden két nagyobb ünnepségsorozatot tartottak, a 141 évvel ezelőtti eseményekre emlékezve. A Hazafias Népfront Szeged Városi Bizottsága, Szeged Megyei Város Tanácsa, az MSZMP es a KISZ Sze-i ged Városi Bizottsága központi ünnepségét délelőtt 10 órától rendezte a Klauzál téren, ahol beszédet mondott Grasselly Gyula akadémikus, a Szegedi Akadémiai Bizottság elnöke, s ezt követően a Szegedi Nemzeti Színház művészei adtak műsort, majd a Kossuthszobor talapzatánál helyezték el a megemlékezés koszorúit. A Klauzál téri nagygyűlést megelőzően koszorúzás! ünnepségeket rendeztek Szöregen. a Dóm téri Petőfi-szobornál és az Aradi vértanúk terén is. Ezeken a helyszíneken szintén ünnepi műsorral is emlékeztek forradalmár elődeinkre. Az új politikai szerveződések közül a szegedi Galiba Kör, a Kórgát Klub. a Szabad Demokraták Szövetsége, a Szolidaritás Szakszervezeti Munkásszövetség, a Fiatal Demokraták Szövetségé, a Független Kisgazda és Folgárj Párt, valamint a Magyar Demokrata Fórum szegedj szervezetei ünnepi megemlékezésüket délelőtt 11 órakor, a Móra Ferenc Múzeumnál kezdték. Ezt követően, végigvonulva u Belváros egy részén, a Dugonics térre mentek, majd ünnepségük 4 Klauzál téren fejeződött be. A szegedi rendezvényekről lapunk első és harmadik oldalán olvashatnak részletes tudósítást. •wwranwrr.earwitMiaMj*». «rMii>Minnrm.i' i. . rjf VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! ^ DELMAGYARORSZAG Havi előfizetési díj: 101 forint Ara: 4,30 forint Piros betűs március 1848 forradalmáraira emlékezett az ország műit beszél, csak érteni kell a szavát, és okuljunk belőle: miben rejlett a nemzet ereje, mi volt sokszor csak átmeneti sikereinek oka és forrása, mi volt az oka bukásainak és kudarcainak, mert hogy tartós eredményeket felmutató szabadságharcunk, forradalmunk lett volna az elmúlt századok alatt, azzal nem nagyon dicsekedhetünk" — hangzott el a beszédben. Aki ezeken az ünnepségeken részt vett, már csak akkor erhetett a Klauzál térre, amikor ünneplők ezrei töltötték meg a teret. Itt is 1848-as dalok fogadták az oda érkezőket, majd tíz órakor a Himnusz hangjaival kezdődött meg a nagygyűlés és koszorúzási ünnepség. Ünnepi beszédet Grasselly Gyula akadémikus, a Szegedi Akadémiai Bizottság elnöke mondott. Most ebből a beszédből idézünk fe] néhány gondolatot: Több ezren hallgatták a Klauzál téren Grasselly Gyula ünnepi beszédét Néhány év alatt alaposan megváltoztak a miértek. Bizony, alaposan... Mert én még élénken emlékszem arra, hogy ilyen kérdést szegeztek kokárdát viselő mellemnek nem is olyan régen: ugyan minek ez a nemzeti színű magyarkodás március 15-én? Az még csak-csak elmegy — tette hozzá nagyérdemű bírálóm —, hogy egy diákgyerek ilyesmivei mászkáljon az utcán, de hogy egy harmincéves ... Aztán tegnap a belváros felé igyekvő villamoson a miért már így hangzott két középkorú úr beszélgetésében: „Es te miért nem tűzted ki a kokárdát?" Aligha csak „öltözködési szokásaink" változtak meg március 15-én. Ha valaki figyelte az elmúlt napokat, a hangulat is egészen más volt, mint korábban. Mintha jobban készültünk volna első piros betűs nemzeti ünnepünkre, mintha mindenki másképp értékelné ma már magyarságát, elfeledve végre azt a hamis szembeállítást, amely a nemzetköziséget és a nemzeti érzést igyekezett a politika patikamérlegén méricskélni. Ezek a gondolatok jutót, tak eszembe tegnap a Kárász utcán, amikor egy idős úr talán magának', talán a mellette sétáló hölgynek is szánta gondolatait: „Nagyot fordul manapság a világ kereke, de jófelé fordul." És tegnap délelőtt ezzel a megállapítással aligha sokan vitáztak azok közül, akik ünnepidbe öltözve mar korp reggel elindultak, hogy részt vegyenek városunk március 15-ei ünnepségein. A kora reggel meghatározás most valóban pontosnak tűnhet, mert például Szóregen már 9 órától rendezett koszorúzási ünnepséget a városi tanács, a Hazafias Népfront, az MSZMP és a KISZ városi bizottsága, valamint a Kossuth Lajos Általános Iskola úttörőcsapata. A Hősök terén lévő szőregi emléktáblánál .helyezték el rövid ünnepség keretében a megemlékezés virágait. Hasonló megemlékezést rendeztek fél tízkor, már Szeged belvárosában ket helyen is. A Dóm téri panteonban lévő Petőfiszobornál éppúgy fölhangzottak az 1848-as dalok, a forradalmat és szabadságharcot felidéző versek, mint az Aradi vértanúk terén, a szőregi csata emlékművénél. Délelőtt itt is a városi a Hazafias Népfront, az MSZMP és a KISZ vádé sokan eleget tettek annak a felhívásnak js, miszerint mindenki hozzon magával egy szál virágot. got, jogaikat követelték" — idézte fel a 141 évvel ezelőtti eseményeket a szónok, majd így folytatta: „Ma összegyültünk megünnepelni március 15-ét, mely 1848— 49-ben a radikális márciusi ifjak — Petőfi, Jókai, Vasvári. Irinyi és társaik, költök. írók, újságírók — fellépésének jelképe volt, hogy majd a kiegyezés után a nemzeti függetlenség és a nemzeti önállóság szimbóluma legyen, s bár korszakonként aktuálisnak tartott nemzeti érdekeknek megfelelően egyik vagy másik oldalát emelték ki, vagy hangsúlyozták, volt min. denkor egy közös vonása. Az, hogy március 15. a nemzet • egészének az ünnepe, a nemzeti összetartozás, egymásra utaltság és összefogás jelképe. Tekintsünk vissza a múltba, mert a „Az ember kudarcai okát ólykor igyekszik — legalább részben — önmagán kívülálló erőknek, a körülményeknek betudni, talán tudat alatt lis könnyíteni igyekezvén saját felelősségén. Nemzeti viszonylatban kudarcainknál a nemzeti törekvésekkel szembenálló erők fölénye nem egy esetben tagadhatatlanul fennállott. s ez az erö többnyire külső, a nemzettől idegen erö volt, bar olykor a belsó, a nemzeti törekvésekkel szembenálló, visszahúzó erök győzedelmeskedtek. Valaminek azonban talán magunkban is kell lenni, hogy nagy szorultságunkban talpra tudtunk állni és a siker reményében vágtunk neki a küzdelmeknek. De valamiként magunknak is hibásaknak kell lenniük, hogy a sikereket nem tudtuk tartóssá tenni. Ebben az önmagunkkal történő számvetésben segíthet a történelmi tanulság, ha szubjektív érzelmeinktől, nézeteinktől függetlenítve magunkat — már amennyire ez lehetseges — megkíséreljük meghallgatni a történelem tanítását és levonni a mára is érvényes következtetéseket" — mondta a szónok, aki beszéde ezt követő részében az 1848-as forradalmi tavasz előzményeiről beszélt. Szólt az akkori vitákról. Kossuth és Széchenyi eszméiről, majd (Folytatás a 3. oldaion.) Az Aradi vértanúk terén kezdődtek a belvárosi megemlékezések „1848 tavasza joggal mondható Európa tavaszának, forradalmak söpörtek végig Európán, a népek szabadsáRaffay Ernő Kossuthról is szólt...