Délmagyarország, 1989. március (79. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-15 / 63. szám

VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! yjm 79. évfolyam, 63. szám 1989. március 15., szerda A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 101 forint Ara: 4,30 forint Száznegyvenegy év H

iába kapaszkodott belém oly biztatóan a márciusi szél, ígérgette a tavaszt a Kárász utcát betöltő szombat délelőtti zsivaj — néhány percig furcsán kavarogtak bennem a gondolatok. Vagy írjam így: félelmek ós aggodalmak? Mert miközben azt magyaráztam kilencévesen eszmélgető, Gábor Aron nótáját tanulgató fiamnak — nézd csak, azon az emelvényen beszél majd a szonok nemzetünk nagy ünnepén —, zsebemben ilyen cikkel terhelt újság lapult- mindezek alapján felhívjuk a pártokat, egyesületeket, honfitársainkat: emelkedjenek felül ellentéteiken március 15-én. Akadályozzák meg a bármelyik oldalról érkező provokációt. Felhívjuk a belügyi, rendészeti szerveket: tartózkodjanak az erőszaktól. Ünnepeljünk! Együtt, ha lehet!" Ugye, ezen nincs mit magyarázni. Legfeljebb fiamnak mondhattam volna el ott, azon a szombat délelőttön, hogy apja hiába gyürkőzik már napok óta a feladattal — ünnepet köszöntő írást vállalt —, szedné, bizony, örömmel szedné szép gondolatokba a márciusi ifjakat, szabadságharcunk tábornokait, az ügyért elvérzett közvitézeket dicsőítő szavait, valahogy nem mozdul, nem erre mozdul most a tolla, s halmokban áll a gyűrt papír. Mert Petőfi, Kossuth, Klapka arca helyett éppen úgy egy szám — 141 — villan föl, mint ahogy a tizenkét pont ki tudja, hány éve megtanult szavtai helyett is csak egy számot rajzol a papírra: 198D. Azt vajon hogyan mondjam el a Kossuth-nótát gyakorló kisiskolásnak, mindkét szám mögött ott sorakoznak a kérdések: vajon mennyit ért KözépEurópára „ítélt" népünk sok próbálkozása eme bizonyos 141 év alatt, mennyi valóságot építettünk a Pilvaxban megálmodott gondolatokból, s miként juthattunk el odáig, hogy 1989-ben ilyen kiáltvány szövegét terjeszti elő — mert lelkiismerete szerint elő kell terjesztenie! — egy országgyűlési képviselő. Kérdezek — no, persze, csak magamban —, és válaszok helyett újabb kérdések formálódnak. Vajon ráfoghatjuk-e csak a világtörténelemre, külső körülményeinkre, hogy nagyapáink, ha még élnek, ma is azt az időszakot nevezik boldog békeidőknek, amelyben már ők is csak rövidnadrágos suhancként élhetlek a hétköznapokat, s a boldog jelzőt is inkább az emlékezés, mint a tények indokolják. Hogy a huszadik század közepének Magyarországát így jellemezhetik ma már lehiggadt fejjel a tudósok: gyenge, közepesen fejlett szintű állam volt. Hogy két világháborúban nemcsak milliókat vesztettünk emberben, pénzben, hanem olyan térképet tanítgatunk gyermekeinknek, amelyről Kossuth, Petőfi, vagy Táncsics el sem tudná képzelni, mely állam határát jelzi. Hogy, amikor kibújva a nagy világégés romjai aról, apám — s ki tudja, még hány százezer apa — szentül hitte, új és boldogabb világot épít, majd olyan szavakat kell tanulnia, mint koncepciós per, a nép árulója, kulák: és tervutasítás. Olyan fogalmakat és tényekel megélni, amelyekkel apámból — s megint mondom, még sok százezer apából — gyomlálták ki a fölfelé törekvés legtermészetesebb emberi vágyát, valami hihetetlenül torz egyenlősdielmélct alaoján. S közben még azt is sikerült elérni, hogy uz ezer éve földről álmodó magyar paraszt elmeneküljön tanyájáról, falujából, hogy a magasabb tudás, a ráció hitvány vagyonná korcsosuljon. a gyárainkban, vajon minek is megépített irodaházainkban terpeszkedő érdektelenség haszon helyett csak pazarló gazdálkodást teremjen, miközben a társadalmi méretű elzárkózás úgv kötött meg vezetők és vezetettek között, mint egy jófajta beton. Súlyos kérdések? Hogy ezek már vádak? Nem, kérem — -csupán tények, amelyet nem ezerszer elátkozott, letiltott ellenzék, hanem az MSZMP történelmi múltunkat kutató munkabizottsága vetett papírra. S hogy újabb kérdéssel folytassam ezt, a végtelennek tünö gondolatsort: vajon mindez 1989 MaUz Országgyűlés ünnepi ülése Zala Tibor: Hazádnak rendületlenül gyarországában elegendő indok-e arra, hogy csoportok, pártok, ki tudja, milyen indíttatású szerveződések épp első, piros betűs március tizenötödikénket használja fel a politikai szembenállás demonstrálására. Nos, végre válasz ís következik. Megitelésem szerint: nem. Épp azért nem, mert 1989-et írunk, mert a már előbb idézett felhívásban ilyen mondat is szerepel : „ . . . végre teljesülhet évszázados kívánságunk, hogy történelmünk eme legdicsőbb eseményéről őszintén, nyílton é6 büszkén emlékezhessünk meg." Mert ma már tisztázni merjük múltunkat éppúgy, mint vágyainkat. Mert nemcsak történelmi elemzés kerülhet papírra, hanem ilyen gondolatok: jogállamot akarunk, demokratikus, szocialista alkotmányt, többpártrendszert, népszuverenitást megteremtő törvényhozást, független bíróságokat, szabad választásokat, a törvényesen szerzett tulajdon védelmét, Európába, a világba beépülő gazdaságot. S mert mindezt népben, nemzetben, a nemzetek közösségében gondolkodva kívánja elérni a kormányzó MSZMP, és kívánja megvalósítani — legalábbis nagyon bízom ebben — minden, kokárdát kitűző magyar. E

s maradt még egy miértem a kér- L désre. Ha máskor nem is, de leg- j alább március 15-én gondolkod- j j junk már el azon — épp az előbb vá- í, zolt 141 évből okulva —, hogv ennek a , népnek vajon mennyi energiát hagytak ; meg a századok? Ahhoz szerintem min- j' denképpen kevés maradt, hogy az any- \, nyina kívánt megújulást állandó, még j 1 ünnepekre sem csituló hadakozásban [, valósítsa meg. Épp ezért kell a dema- t. gógia annyi győztes rohama után végre . az észnek győznie, s miközben észre- (.; vesszük, ünnepünk is, népünk is rna- [.: gyar, március 15-én nemcsak Kossuth j; I ajo6, Petőfi Sándor, a Pilvaxból fórra- ' dalmat indító ifjak eiőtt hajthatjuk meg r ^ azt a bizonyos zászlót, hanem a nemes h előtt, aki udvarháza érdeke ellen harcolva küzdött, a jobbágyfelszabadításért. a herceg előtt, aki talán épp egy job- -f bágsyal közös tömegsírt vállalva harcolt, fe] amikor lecserélte a császári uniformist, íj az osztrák diák előtt, ha Habsburg ellen H csatázott magyar mentében, mert hitte: ' valami egészen más világot teremthet ra meg. A mi feladatunk bizony ma sem több, ' de nem is kevesebb, mint egy ilyen egészen más. a XXI. századna is érett vi- ; 'ág építőkockáinak összerakása üev, ,'' hogy az épületről Bábel tornya senkinpv se juthasson eszébe Ügy. hoffv a + Kárász utcán Kossuth-nótát tanulgató * kilencéves fiam én. is nvuaodtan rábíz- $ hassam, mint ahogv minden apa szeretné. Bátyi Zoltán A nemzet történelmének korszakos jelentőségű eseményére, az 1848—49-es forradalomra és szabadságharcra emlékezve ünnepi ülést tartott szerdán a magyar Országgyűlés. A törvényhozó testület emlékezőtisztelgő ülésén a képviselők, a kormány elnöke és tagjai, az országos hatáskörű szervek vezetői mellett részt vettek a politikai, a társadalmi élet vezető személyiségei, a diplomáciai képviseletek vezetői, neves közéleti személyiségek és a nemrégiben megalakult szervezetek képviselői. Az elnökségben helyet foglalt Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke, valamint az Országgyűlés tisztségviselői. A Himnusz hangjait követően a magyar Országgyűlés nevében Jakab Róbertné alelnök köszöntötte a résztvevőket. Ezután Szűrös Mátyás, az Országgyűlés elnöke mondott ünnepi beszédet. — 1848. március 15-én, immár 141 évvel ezelőtt a magyarság történetének újabb drámai fordulójához érkezett. Egyenlőtlen harcra kényszerült a szabadságért, a független, önálló Magyarország megteremtéséért, a magát túlélt feudális viszonyok felszámolásáért, a megkésve, de nálunk is napirendre került polgári demokratikus átalakulás győzelemre segítéséért. Népünk emlékezete 141 éve őrzi március idusának emlékét. Múltunknak olyan kora volt e forradalom, amely egyszerre ígérte az akkori Európa fejlettebb részéhez való felzárkózást és függetlenséget. Hősies kísérlet volt a „magyar átok", a „mi mindenben elkésünk"sors megfordítására. 1848—49 a ma élö nemzedékek osztatlan öröksége — mutatott rá. Tükörként emelik maguk elé, és abban népünk legszebb, legbecsültebb arcvonásait látják: olthatatlan szabadságvágyat, „szent akaratot", lelkes tenni tudást, hősiességet, kitartást, nagylelkűséget és nemzeti összefogást, a jó ügy mellett áldozatvállalást és a bukásban is nemes tartást. Az utódok építkeznek az elődök tetteiből. Ezekkel is alakítják önarcképüket, értékrendjüket, kötelező mércéjét annak, hogy mit, mennyire érdemes és szükséges becsülni, és mit ítélhet „felejtésre" a nemzet kollektív emlékezete. 1848 jelképe mindannak, amit népünk ebben a hazában. Európának ezen ..a huzatos" táján Szt. István óta alkotott, elszenvedett, amiért harcolt és vérzett, hogy ne csak hírét hagyja a késői utódokra, hanem szabad nemzetként fenn- és megmaradjon. 1848 ezért kiapadhatatlan erőforrás a kései korok számára is. A hazai és a nemzetközi változások kölcsönhatását, a magyar és világszabadság legjobb hívei által mindig is vallott egymáshoz tartozását szinte a fonákjáról igazolta az erejét megfeszítő nemzetre szakadt tragédia. Amikor az egyesült reakció túlerejének csapásai alatt elbuktak Európa forradalmai, a zsarnokság egész súlyával a magyarság vállára szakadt. — Örök tanulságként igazolódott, a haladás, amihez a haza sorsa Szent István óta mindig is kötve volt: egyetemes, egyes oszthatatlan. Ha elbukik az egyik, vele hull a másik is. A magunk ereje nem volt elegendő ahhoz, hogy széttörjük a ránk rakott bilincseket. Sorsunk — akárcsak ma — akkor is az egyetemes haladás ügyéhez volt kötve. 1848 szabadságeszménye nem elvont idea, és kivált nem harsogó retorika. Tartalmát a 12 pont foglalta össze tömören, közérthetően és nagy mozgósítóerővel. Hatása azért volt szinte leírhatatlan, azért visszhangzott a népben, mert azt öntötte szavakba, amit a nemzet vágyaiban már megfogalmazott. Március 15-ének hőse a fiatal Magyarország volt. A márciusi ifjak, Petőfi Sándor, Vasvári Pál, Jókai Mór és a köréjük sereglett „plebejus blokk" kiáltványa, a „Mit kíván a magyar nemzet" volt az a szikla, amire a nemzet élére emelkedett Kossuth Lajos bizton építhette a társadalmi erők legszélesebb körű összefogására képes politikáját. Kossuth jól látta, hogy a polgári demokratikus átalakítás előtt emelkedő gátak lebontását, március vívmányait két oldalról fenyegeti veszély. Számolnia kellett a katonai beavatkozással, de azért is munkálkodnia kellett, hogy a nemzet felülemelkedjék sokféle megosztottságán. Kossuth államférfiúi nagyságát mutatta, hogy a „pillanat követelményének szintjére" emelte a politikát. Felismerte az érdekegyeztetés objektív lehetőségét és kényszerét. Hiszen legyen bármilyen igaz az ügy, sorsára döntő hatással van a belső front szilárdsága és a nemzetközi környezet, a külső feltételrendszer, az erőviszonyok alakulása. A belső front, a társadalom természetes sokféleségét ténylegesen megmutató törésvonalak ellenére, teherbírónak bizonyult. A kossuthi érdekegyeztetési politika kiállta a próbát. Képes volt összefogni és együtttartani az- arisztokrácia re(Folytatás a 2. oldalon.) Szegedi március 15. wmmmmmtmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmmma Az 1848-as polgári forradalom és szabadságharc 141. évfordulója alkalmából városunkban ma több helyszínen is megemlékező nagygyűléseket, koszorúzásokat rendeznek. A Hazafias Népfront Szeged Városi Bizottsága. Szeged Megyei Város Tanácsa, az MSZMP Szeged Várösi Bizottsága és a KISZ Szeged Városi Bizottsága a Klauzál téren rendezi központi ünnepségét. Az itt gyülekezőket délelőtt 9.45től 1848-as dalok fogadják, majd 10 órakor a Himnusz elhangzása után Grasselly Gyula akadémikus, a Szegedi Akadémiai Bizottság elnöke mond ünnepi beszédet Ezt követően kerül sor a '48-as eseményeket felidéző ünnepi műsorra, amelyben a Szegedi Nemzeti Színház művészei lépnek fel, majd a Kossuth-szobor talapzatánál koszorút helyeznek el a megyei és a városi tanács, a HNF, az MSZMP, a KISZ megyei és várösi bizottságának, valaAz ünnep programja mint a fegyveres erőknek és testületeknek képviselői. A Klauzál téri nagygyűlést megelőzően koszorúzási Ünnepséget rendeznek 9 órakor Szöregen, a szőregi csata emléktáblájánál, a Dóm téri Petőfi-szobornai 9.30kor, és ugyanebben az időben oz Aradi vértanúk terén, a szőregi csata emlékművénél is. Valamennyi helyszínen ünnepi műsorra) is adóznak forradalmár elődeink emléke előtt. Az új politikai szerveződések (pontosabban: a szegedi Galiba Kör, a Körgál Klub, a Szabad Demokraták Szövetsége, a Szolidaritás Szakszervezeti Munkásszövetség. valamint a Fiatal Demokraták Szövetsége, a Független Kisgazda és Polgári Párt és a Magyar Demokrata Fórum szegedi szervezetei — ünnepi megemlékezésüket délelöU 11 órakor a Móra Ferenc Múzeumnál kezdik. Itt — miután elhangzik a Himnusz és a 12 pont — Király Zoltán mond beszédet, majd az ünneplök a múzeumtól átvonulnak a Dugonics térre, úgy, hogy közben ők is virágokat helyeznek el a Dóm téri Petőfi-szobornál és a szőregi csata emlékművénél. A Dugonics téren újabb beszéd következik. Tamás Gáspár Miklós szól az egybegyűltekhez. míg a Fidesz képviselője felolvassa az Uj 12 pontot. A program szerint erre délben kerül majd sor. Ezt követően a menet a Klauzál térre folytatja útját, ahol 12.30-tól kezdődik úiabb megemlékezés. A Nemzeti dal elhangzása után Raffay Ernő mond beszédet, majd a résztvevők elhelyezik koszorúikat a Kossuth-szobor talapzatánál. Ez az ünnepség a Szózat hangjaival fejeződik be.