Délmagyarország, 1989. március (79. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-14 / 62. szám

r 1989. március 202., hétfő 3 Interparlamentáris konferencia Budapesten (Folytatás az 1. oldalról.) zölt emlékeztetve arra, hogy Magyarország törvényhozá­sa már a kezdettől fogva, egy évszázada vesz részt az Interparlamentáris Unió munkájában. Az Országgyűlés és az IPU magyar csoportja nevében Szűrös Mátyás, az Ország­gyűlés elnöke köszöntötte a tanácskozást. Bizton állít­hatjuk, hogy gyorsan válto­zó világunkban az 1989-es esztendő az Interparlamen­táris Unió éve is — han­goztatta, aláhúzva; Magyar­ország méltán büszke arra. hogy születése pillanatától részese volt az unióban megtestesülő összefogás kor­szakokat átívelő nagy vál­lalkozásának. Köszönetet mondott a tagparlamentek­nek, hogy a centenáriumi év tavaszi eseményének szín­helyéül hazánk fővárosát választották. A napirenden szereplő kérdésekről szólva az Or­szággyűlés elnöke kiemelte: azok a világ súlyos sorskér­déseit érintik. — A feltorlódó gondok mennyisége és milyensége ma még nem jelezhető meg­bízhatóan előre. Egy azon­ban bizonyos: minden eddi­ginél nagyobb szükség lesz a következő évtizedekben az állam társadalmi konflik­tusmegelőző és -kezelő ké­pességére, az országok együttműködésére és össze­fogására. Ehhez hozzájárul­ni mindannyiunk közös fel­adata és kötelessége — han­goztatta. — Nem mulaszthatom el felhívni a figyelmüket arra, hogy korunk változásai szükségszerűen más megvi­lágításba helyezik az embe­ri jogok és a szabadságjogok kérdéseit is, amelyek az ed­digieknél sokkalta nagyobb szerephez jutnak valameny­nyi társadalomban. Az em­beri jogok tömeges megsér­tését a civilizált világ elítéli, s nemcsak az államok, de a különböző hivatalos és nem kormányzati nemzetközi szervezetek is fellépnek a jogsértések megszüntetése érdekében. Rendkívül fon­tosnak tartjuk, hogy az em­beri nem alapvető egységé­ből következő kölcsönös szo­lidaritás egyetemes kötele­zettséggé váljék, és kifeje­zésre is jusson, bármelyik embert vagy csoportot érjen jogsértés. — Valljuk, hogy mindez érvényes a nemzeti kisebb­ségeket sújtó, sokszor létü­ket megnyomorító, sőt alap­jában veszélyeztető megkü­lönböztetések esetén is. A kisebbségek egyéni és kol­lektív jogai védelmének ügye ma is Időszerű Euró­pában, de a világ más részc­in is — mondotta, utalva ar­ra, hogy a magyar kisebbség alkotja Európa legnépesebb etnikai közösségét az anyu­ország határain kivül. — Bízom benne, hogy nz Interparlamentáris Unió 81. konferenciája kellő figye­lemmel és alapossággal megvizsgálja e kérdéskört, és állásfoglalásával is elő­segíti, hogy megszűnjön a nemzetiségeket és etnikai kisebbségeket érő megkü­lönböztetés és elnyomás, hogy jogaik megfelelően ér­vényesüljenek. — Magyarország Európa szivében fekszik, Kelet- és Nyugat-Európa találkozik nálunk, s nem csupán föld­rajzi értelemben. Valósá­gunk arra indít bennünket, hogy törekvéseink közép­pontjába a legszélesebb ér­telemben vett együttműkö­dést, a nyíltságot és a barát­ságot, az enyhülést, a nem­zetközi megértést és a békét állítsuk. Ha itt-tartózkodá­suk tapasztalatai megerősí­tik ezt önökben, akkor úgy vélem, mint házigazdák, he­lyesen szolgáltuk népünket, és egyben a nemzetközi kö­zösséget is — mondotta Szű­rös Mátyás. A tanácskozást külön üze­netben üdvözölte Javier Pé­rez de Cuellar, az Egyesült Nemzetek Szervezetének fő­titkára is. Üzenetében, ame­lyet Jan Martenson főtitkár­helyettes olvasott fel, alá­húzta a napirenden szereplő témák fontosságát, s azt a szerepet, amelyet az unió a nemzetközi kérdések rende­zésének megvalósításában tölt be. A tanácskozás érdemi munkája a hétfő délutáni plenáris üléssel kezdődött meg. Horn Péter országgyű­lési képviselő, a nyolctagú magyar küldöttség vezetője a napirendről szólva elmon­dotta: a magyar delegátu­sok tevékenyen kívánnak részt venni mind a gyerme­kek jogaival, mind pedig a gyarmatosítás felszámolásá­val, a fajüldözés és a faji el-, különftés megszüntetésével, valamint a nemzeti khebb­ségek helyzetével foglalkozó előterjesztés vitájában. Mint Horn Péter közölte, a tanácskozásra eddig mint­egy kilencven küldöttség ér­kezett. A legnépesebb dele­gációval Nagy-Britannia, az NSZK és Japán képviselteti magát, de sokan érkeztek az Egyesült Államokból, a Ko­reai Köztársaságból, Kana­dából, Finnországból, Fran­ciaországból is. Jelen van­nak az Egyesült Nemzetek Szervezete, valamint az ENSZ fontos szakosított szervezetei: az UNICEF, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet, az UNESCO, a Világbank és a Nemzetközi Mezőgazdasági Fejlesztési Alap képviselői. Tanácskozott az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsága n „hatok" nyílt levele Ceausescuhoz O London (MTI) A The Independent hétfői számában teljes terjedelmé­ben ismertette azt a nyílt le­velet, amelyet a Román Kommunista Párt hat vete­rán vezető személyisége in­tézett Nicolae Ceausescu ro­mán állomelnökhöz. A lon­doni lap jelentőségteljesen emlékeztet arra, hogy a nyílt levél egyik aláírója, silviu Brucan professzor, a Scin­teia volt főszerkesztője ta­valy decemberben Moszkvá­ban járt, ahol „magas szin­ten tüntetően meleg fogad­tatásban részesült". Brucan professzor volt egyébként az első prominens „lázadó", aki 1987 novembe­rében — a brassói tüntetése­ket és Zsil-völgyi bányász­felkelést követően — tilta­kozó levelet juttatott el a The independenthez. A nyílt levél így kezdő­dik: „Nicolae Ceausescu el­rak úr! Olyan időkben, amikor az ön politikája már magának a szocializmusnak az eszméjét fosztja meg hi­telétől — azt az eszmét, amelyért harcoltunk —, és amikor országunk elszigete­lődik Európában, úgy dön­töttünk, hogy meg kell szó­lalnunk. A nemzetközi közösség el­itéli önt annak a helsinki záródokumentumnak a be nem tartása miatt, amelyet ön saját kezűleg írt alá. Ro­mánia állampolgárai elítélik önt annak az alkotmánynak a be nem tartása miatt, amelyre ön felesküdött." A nyilt levél ezután téte­lesen felsorolja az alkot­mány és a nemzetközi köte­lezettségek megsértésének tényeit, kezdve a falurombo­lási terv emberi jogi vonat­kozásaival, folytatva a kül­földiekkel való érintkezés tilalmával, az állambizton­sági szerveknek a nép ellen fordításával, a régi pártta­gok és az értelmiségiek ül­dözésével, a törvényesség semmibevételével, egészen az ipar és a mezőgazdaság tönkretételének és a falu­szisztematizálás gazdasági­társadalmi-politikai követ­kezményeinek leírásáig. A román államfőhöz inté­zett nyílt levél zárószakasza így hangzik: „Végezetül, mélységesen aggaszt bennünket, Románia nemzetközi helyzetének és tekintélyének gyors romlása. Ez megmutatkozik abban is, hogy — amint ön tudja — jó néhány állam bukaresti nagykövetségének bezárása mellett döntött. Ami a leg­riasztóbb, olyan európai országok, mint Dánia és Portugália követségei már távoztak, s mások is követ­hetik őket. Fokozódó elszi­getelődésünk nemcsak a diplomáciai kapcsolatokat érinti. Elvesztettük a leg­nagyobb kedvezményt az amerikai kereskedelemben, s ennek következtében egyes textilgyárainknak nincs megrendelésük. At EGK nem hajlandó meg­hosszabbítani kereskedelmi megállapodását Romániával, ami negativ kihatással lesz gazdaságunk más szektorai­ra is. ön mindig azt tartot­ta, hogy a csúcstalálkozók döntó fontosságúak az ál­lamközi kapcsolatok javítá­sában. Ámde, hogyan gon­dolja ön jobbítani Románia államközi kapcsolatait, ami­kor Európa nem kommunis­ta nemzeteinek egyik veze­tője sem hajlandó találkozni önnel? Románia európai ország, és az is marad, s mint ilyen együtt kell halad­nia a helsinki folyamattal, nem pedig szembefordulni vele. ön nekifogott a vidék földrajzának megváltoztatá­sához, ámde ön sem viheti át Romániát Afrikába." Az aláírók végül így fo­galmazzák meg követelései­ket: „A nemzetünket mind idehaza, mind nemzetközi­leg szorongató negatív folya­matok megállítása végett felhívjuk önt, hogy _ első lépésként — tegye meg a kö­vetkező intézkedéseket: 1. Jelentse ki kategoriku­san és egyértelműen, hogy feladta a falvak szisztema­tizálásának tervét; 2. Állítsa helyre az állam­polgári jogok alkotmányos garanciáit; ez lehetővé tenné önnek az emberi jogokról tartott bécsi értekezlet hatá­rozatainak betartását; 3. Vessen véget az élelmi­szerexportnak, ami már bio­lógiai létében fenyegeti nemzetünket. Hétfőn Gyenes András­nak, a KEB elnökének veze­tésével ülést tartott az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottsága. A testület az Időszerű po­litikai kérdések című napi­rendjének keretében — amelynek előadója Somogyi Imre, a KEB titkára volt — foglalkozott a politikai, a társadalmi életben bekövet­kezett változásokkal és az így kialakult helyzetből adódó feladatainak megha­tározásával. Egyetértését fejezte ki a Központi Bizottság nyilvá­nosságra hozott programjá­val, támogatja azt és arra törekszik, hogy annak meg­valósítását a maga sajátos eszközeivel elősegítse. Az MSZMP akkor képes céljait meg valósítani, ha tetterős és cselekvőképes, okul a rAúlt torzult gyakor­latából, a hibákból, biztosít­ja a párt kritikai önkont­rollját, és Igényli tevékeny­ségének társadalmi ellenőr­zését. Az MSZMP, mint szelle­mi, politikai erő nyitott, nemcsak a párt belső kérdé­seinek megvitatására és a szükséges változtatásokra, hanem a konstruktív, hala­dó erőkkel való párbeszéd­re bármilyen társadalmi és politikai kérdésben. A Központi Ellenőrző Bi­zottság egyetért a KB 1989. február 10—U-i ülésén ki­alakított állásponttal, az egypár-trendszer működé­sének kritikai minősítésével, a többpártrendszer gya­korlati megvalósításával. Ez jelentősen meghaladja mind az országos pártértekezlet, mind a korábbi központi bizottsági ülések állásfogla­lásait, ezért a párttagságot felkészületlenül érte. A Központi Ellenőrző Bi­zottság a legfontosabb idő­szerű követelménynek » a párt politikai cselekvési egy­ségének megteremtését tartja. A KB 1989. március 7-1 ülésén elfogadott prog­ram — amelyet a párttag­ság hónapok óta sürgetett —, a testület szerint alapja lehet a közös cselekvésnek. Ehhez az szükséges, hogy a párttagság megismerje, megértse és elfogadja a Központi Bizottság állás­pontját. A KEB elemi normának tekinti a közélet tisztaságát. Elítéli a hatalommal való visszaélés, a korrupció min­den formáját és felkéri a pártszerveket és -szerveze­teket, hogy beosztásra való tekintet nélkül minden is­mertté váló ügyben járja­nak el, és azt a nyilvános­sággal ismertessék. A Központi Ellenőrző Bi­zottság úgy itéll meg, hogy az MSZMP megújulásához elengedhetetlen olyan kér­désekkel, mint például a pártdemokrácia, az alulról építkezés, a platformszabad­ság, az áramlatok értelme­zése stb. foglalkozni kell, és a testület a továbbiakban is foglalkozni kíván. A testület Somogyi Imré­nek, a KEB titkárának elő­terjesztése nyomán elhatá­rozta, hogy március—április hónapban a fővárosban és a megyékben véleménycserét, konzultációt kezdeményez a párttagsággal abból a cél­ból, hogy tájékozódjék a párttagság véleményéről, javaslatairól a párt belső életét illetően. A bekövetkezett változá­sok a párt működését, szer­vezeti rendjét jelentősen be­folyásolják. Az új körülmé­nyek óhatatlanul hatással vannak és lesznek a pártfe­gyelem, a pártfegyelmi munka hagyományosan ki­dolgozott elveire, eddig kö­vetett gyakorlatára. A KEB ezért szükségesnek tartja a vélemények és javaslatok gondos számbavételét és hasznosítását. Az MSZMP Központi El­lenőrző Bizottsága a párt­ban betöltött szerepének megfelelően, s annak tuda­tában, hogy felelős a párt politikájáért, azon dolgozik, hogy előmozdítsa a párt po­litikai egységének és cse­lekvőképességének erősíté­sét. Ezért azt kéri, hogy a párt szervezetei, tagjai tá­mogassák, képviseljék a párt programját, dolgozza­nak annak megvalósításáért. Ez érdeke a pártnak, a nép­nek, a hazáját szerető min­den magyar állampolgárnak. Tovább már nem kell olvasni? A tolmács emlékei Szuhodrjov 1956 óta dol­gozik a külügyminisztéri­umban, ahol hosszú évekig a tolmácsfőosztály munka­társa volt. A legtöbb időt tolmácsként Brezsnyev mel­lett töltötte, s még most Is abban a házban lakik, ahol egykoron együtt lakott a néhai főtitkárral. Érthető, hogy a beszélgetésben fel­idézett történetek leggyako­ribb főszereplője is az 1982­ben elhunyt szovjet vezető. Elmondta, hogy a tárgya­lásokon várható kijelenté­sekre a tanácsadók igye­keztek jól előkészített szö­vegekkel ellátni a szovjet vezetőt, A tolmács feladata volt a megfelelő időpontban a kellő szöveget a főtitkár kezébe nyomni. A papírok között ráadásul voltak rész­letes, valamint feleakkora szövegváltozatok, amelyeket aszerint válogattak, hogy miként tette fel a kérdést a tárgyalópartner. Volt olyan módszer is, hogy a kérdés elhangzása Leonyld Brezsnyev meglehetősen képzetlen em­ber volt, s tudása nein volt nagynak mondható. Rest volt arra Is, hogy elolvassa, amit a kezébe adtak. Nem akart elmélyedni egyetlen kérdésben sem, olyan kifejezéseket használva bújt ki ez alól, mint hogy „Erről még tanácskozni kell, ezt még meg kell fon­tolni" — meséli Viktor Szuhodrjov, a szovjet külügy­minisztérium főosztályvezető-helyettese. Szuhodrjov évtizedeken át dolgozott tolmácsként a legfelsőbb szovjet vezetők mellett, s emlékeit az Ogonyok című hetilap munkatársával folytatott beszélgetésben ele­venítette föl ÜTŐN A DISCOVERY Hétfőn sikerrel útjára in­dult a Discovery amerikai űrrepülőgép. A gép öttagú személyzetével helyi idő szerint reggel, közép-euró­pai idő szerint kora délután szállt fel a floridai Kenne­dy űrrepülőtérről. BAHREINI-ELISMERÉS Bahrein hétfőn hivatalo­san elismerte az afgán szunnita ellenzék pakisztá­ni szövetsége által létreho­zott ellenkormányt. A hetek csoportja által felállított „átmeneti kormányt" eddig Szudán és Szaúd-Arábia is­merte el. 346 SZÁZALÉKOS INFLÁCIÓ Jugoszláviában a 346 szá­zalékos infláció miatt elsö­ízben kapcsolta egy vállalat a béreket a nyugatnémet márka árfolyamához — je­lentette a zágrábi Vjesnik című újság. Egy Zágráb melletti építőipari vállalat dolgozói sérelmezték, hogy a bérek nem tartanak lépést az inflációval. A jövőben a béreket dinárban minden hónapban annyi százalékkal emelik, amennyit a jugo­szláv valuta veszít értéké­ből a nyugatnémet márká­hoz képest. SZOVJET—KlNAI HATARTARGYALAS Hétfőn befejeződött Moszkvában a szovjet—kí­nai határtárgyalások újabb szaka. Ezúttal a közős határ nyugati szakaszával foglal­kozó vegyes munkacsoport tanácskozott; ennek a mun­kacsoportnak ez volt az el­ső ülésszaka. A háromhetes megbeszéléssorozat tárgysze­rű légkörben, építő szellem­ben zajlott le. A felek meg­állapodtak, hogy március végén Pekingben folytatják közös munkájukat után a tolmács a szövegből kihúzott feleslegessé vált részeket, s a papírt átadta Brezsnyevnek. A tolmács el­mesélte, milyen kínos hely­zetbe került egy alkalom­mal, amikor Carter ameri­kai elnök és Brezsnyev négyszemközt tárgyalt. Ez idő tájt Brezsnyev papír nélkül már semmiről sem beszélt. A főtitkár azon a tárgyaláson egy papírról felolvasta a szükséges részt, majd a kihúzásokhoz érve tolmácsához fordult: — To­vább már nem kell olvas­ni? — Nem — felelt a tol­mács, és döbbenten látta, hogy az amerikai elnök és tolmácsa figyelmesen szem­léli ezt a kis színjátékot, s pontosan érti, mi zajlik le. Egészen másként beszél Szuhodrjov a néhai kor­mányfőről, Alekszej Koszi­ginról. Sokak véleményéhez hasonlóan öt kimagasló sze­mélyiségnek nevezte. Mint mondta, Kosziginnek gazdag lelkivilága, kitűnő taktikai érzéke és jó humora volt. A tolmács szerint olyan ve­zető volt, aki kitűnt veze­tőtársainak szürke tömegé­ből. Szuhodrjovnak Hruscsov­ról is vannak érdekes törté­netei. Elmesélte, hogyHrus­csovnak milyen furcsa öt­lete volt az ENSZ-szel kap­csolatban. A pártvezető úgy vélte, hogy a világszervezet­nek három főtitkárra lenne szüksége, s azok az ENSZ­tagállamok három csoport­ját, a szocialista országokat, a tőkés országokat és az el nem kötelezett országokat képviselnék külön-külön. Mindenki számára világos volt, hogy ez az elgondolás zsákutcába vezetné a vi­lágszervezetet, lerombolná az ENSZ egész gépezetét. De fentről megjött az irányelv — s a külügyminisztérium apparátusa hozzáfogott a fenti elmélet megalapozásá­hoz ... A tolmács tudott újat mondani az egyik leghir­hedtebb Hruscsov-történet vonatkozásában is. Elmesél­te, hogy miként került Hruscsov kezébe az a cipő, amellyel az asztalt csapkod­ta az ENSZ közgyűlésének ominózus vitájában, A szov­jet vezetőnek az volt a szo­kása, hogy a viták közben, ha izgatott lett, lecsatolta karóráját, és a markában szorongatta. Az ENSZ-vitá­ban is markában az órával kezdte el verni az asztalt. Szuhodrjov később, magától Hruscsovtól hallotta a ma­gyarázatot, hogy miért ra­gadta meg végül a cipőjét. A vita hevében Hruscsov észrevette, hogy megállt az órája. Félt, hogy valamit még összetör, s valami nem törékeny tárgy után kapva ragadta meg lábbelijét. Szuhodrjov befejezésül el­mordta, hogy noha nagy él­vezettel olvassa ismert sze­mélyiségek emlékiratait, kü­lönösen azokról az esemé­nyekről, amelyeknek maga is tanúja volt, nem szán­dékozik megírni saját em­lékeit. Ez szerinte szakmai­lag összeférhetetlen lenne, hiszen a politikusok aszta­lánál ülve olyan titkokat is­mert meg, amelyeket neki nincs joga feltárni.

Next

/
Thumbnails
Contents