Délmagyarország, 1989. március (79. évfolyam, 51-76. szám)

1989-03-14 / 62. szám

Yt- if JF VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! DELMAGYARORSZAG 79. évfolyam, 62. szám 1989. március 14., kedd A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 101 forint Ara: 4,30 forint Ha felépül a házunk... E

veken át figyeltem az új Lakásba beköltözőket. Lestem, hogyan lehelnek életet a csupasz falakba,, hogyan kerül függöny az ablakokra, csillár a szobákba, muskátli az erkélyekre. Mostanában egyre kevesebb alkalmam van bekukucskálni az otthonteremtők ablakain. Nem én lettem figyelmetlenebb, az otthonná varázsolható lakások száma csappant meg alaposan. A hazai építőipar — annak ellenére, hogy az elsők között kényszerült versenyhelyzetben dolgozni — gondokkal, súlyos problémákkal küzd. A csillagos égig felszökött lakásárak az egyik oldalon, súlyos fizetőképtelenség a másikon. A tanácsok közben alig-alig építtethetnek, s a lakosság hiába vár lakásra, ha nincs pénze... A szegedi építőipari vállalatokat is alaposan elgondolkodtatta ez o folyamat. Az elmúlt esztendő az építőipar „átszabásának", az optimális nagyság megkeresésének éve volt. Több-kevesebb sikerrel és kudarcokkal. A legnagyobb, a Délép már több éve birkózik gazdálkodási problémákkal. Ügy tűnik, ők túljutottak az év végére a kritikus mélyponton: egy évvel ezelőtt még 210 milliós veszteséget mutatott a mérleg, mára viszont sikerült 50 millió forintra lefaragni a hiányt. Eleget téve így annak az állami előírásnak, amely 58 milliós kordába szorította a veszteséget, és állandó fizetőképességet várt el a vállalattól. Túl lennének a délépesek most már a nehezén? Aligha! Az elmúlt három évben a vállalat közel leiére csökkentette dolgozói létszámát, indokolatlanul hatalmas állóvagyontól szabadult meg. Tavaly sikeresen elindították a vagyon- és működési szerke-zet reformját, az év végén pedig vegyes vállalatot hoztak tető alá. Mégis... nem sikerült lejjebb szorítani a költségeket, nem állt be gyökeres Változás a piaci értékesítésben sem. A megrendelések sem kecsegtetnek túl sok jóval, annak ellenére, hogy az idei kapacitásuk közel 80 százaléka már lekötött. Lesz mit tenniük 1989-ben is. Többek között a mainál jobban figyelni és kiszolgálni a piacot, miközben egy működőképesebb szervezetet is ki kell alakítani, ha versenyben akarnak maradni. Volt, aki csak 1988-ban került bele a gödörbe! A Csomiép igazi válságévként kell, hogy értékelje a maga mögött hagyott esztendőt. A szerkezetkorszerűsítési toldozgatások-Toldozgat ások nem hoztak eredményt. Legfeljebb a csődöt sikerült ideig-óráig elodázni. Közben a piaci munka megfeneklett, a tanácsok — a legfőbb megrendelők — pénz hiján nem voltak képesek folyamatosan munkát biztosítani a cégnek. Alacsony keresetek, működési zavarok jellemezték így a vállalatot tavaly. Minden bizonnyal a vezetési hibák, olykor a hozzá nem értés is besegített abba, hogy az év végére patthelyzet alakult ki a Csomiépnél. Ekkor, hoszszú huzavona után, úgy döntött a vállalati tanács, „lefejezi" a céget. 1989 egyelőre sötét folt a vállalat életében. A talpra állás nem lesz könnyű. Jobban részt kell venni a piaci munkában, gyorsabban és jobb minőségben kell elvégezni azt a feladatot, amire még igényt tart a piac. Közben változtatni kell a vállalat megítélésén is. .. Ügy tűnik, emelkedő építőanyagának ide, vagy oda, csökkenő kereslet mellett is piacon tudtak maradni tavaly az optimális nagyságú, mozgékony, kisebb cégek. A Szegedi Építőipari Szövetkezet, ha nem is története legfényesebb évét zárta, mégsincs oka panaszra az itt dolgozóknak. Sok cipró munkával, nem „mazsolázva" a megrendelések között, sikerült megtalálniuk helyüket a piacon. Igaz, közben folyamatosan keresték az optimálisabb szervezeti lehetőségeket, a piachoz jobban igazodó termelési struktúrát. Hatalmas ellentmondás feszítette ez építőipart tavaly. A lakásárak a hatezer-egynéhányszáz forintos átlagjövedelem mellett meghaladták a négyzetméterenkénti húszezer forintos bűvös határt. De ki tud ma ennyit fizetni egyetlen négyzetméterért? Így azután az éppen csak megindult lakásmobilitás pillanatok alatt lelassult, megfeneklett. Valójában, a beköltözésre várókon kívül ma még senkinek sem érdeke igazán, hogy ne ,.sarcolja meg" a lakáspiacot úgy, ahogyan csak tudja.. A sok hivatalos, bürokratikus lépcső minden fokán igyekeznek egy keveset rátenni az árra. S mire a vásárlóhoz ér a láncszem vége, képtelenség megfizetni a lakást. Alighanem ez okozza majd a legnagyobb gondot a közeljövőben az építőknek. Igaz, közben az alapanyagok piacán is elszabadult a pokol. Az építóvállalatok nem voltak képesek tompítani az inflációt gerjesztő szállítók áremeléseit A támogatások leépítésével a fizetések hírből sem tartottak lépést. Szóval: róka fogta csuka lett a lakáspiac. M

it hoz majd a jövő az építőiparnak? A szakemberek nem sok jóval biztatnak. Amit eddig támogatás címén kifizetett az állam, azt most a monopolhelyzetben levő alapanyaggyártók igyekeznek áthárítani a vásárlókra, ök azonban nem lehetnek se olyan gazdagok, se olyan pazarlók, hogy az indokolatlanul magas költségeket vállalják, mint éveken át az állami „nagybácsi". Előbb-utóbb el kell majd gondolkodni sok helyült: reális ár-e egyetlen falazótégláért negyven forint? Igaz, sokan azt is mondják: nem a lakások lettek drágák, a mi fizetésünk maradt kevés! De addig is, míg ki nem épül egy jól működő piacgazdasági szisztéma, laknunk kell valahol. Ha felépül majd a képzeleti közös házunk, minden bizonnyal másként lesz ez is. Ralai Gábor Egyházi megbeszélés 1989. március 13-án a Hit Gyülekezete Karizmatikus Keresztény Közösség és az Állami Egyházügyi Hivatal között megbeszélésre került sor a gyülekezet legalizálá. sának hat éve húzódó ügyében. A gyülekezet és az ÁEH között nézetkülönbségek mutatkoztak jogértelmezési kérdésekben. Az ÁEH véleményével ellentétes gyülekezeti álláspont szerint a közösség a hatályos egyházügyi szabályok szerinti összes követelményt teljesítette, amikor 1985-ben a törvényes kellékeknek megfelelő elismertetés iránti kérelmét és mellékleteit benyújtotta az egyházügyi ha. tósághoz. Ennek ellenére a megbeszélés érdemi eredményt nem hozott. Interparlamentáris konferencia Budapesten Straub F. Brúnó, az Elnöki Tanács elnöke nyitotta meg hétfőn délelőtt a Budapest Kongresszusi Központban a 81. interparlamentáris konferenciát. Csaknem száz ország mintegy félezer törvényhozója, számos nemzetközi szervezet képviselője és a parlamenti kapcsolatok több száz szakértője a hét végéig folytat megbeszéléseket hazánk fővárosában számos nemzetközi fontosságú kérdésről, az interparlamentáris Unió magyar csoportjának meghívására. Az Elnöki Tanács elnöke rámutatott: az interparlamentáris Unió tagjai, országuk választott parlamenti képviselői tanácskozásaikon átfogóan, sokoldalúan törekednek egy-egy fontos, saját népük s az egész világ életét érintő kérdés megvitatására. Talán ez az oka annak, hogy a nemzetközi szervezetek sorában azon kevés kivételhez tartoznak, amelyek — századik születésnapjukhoz közeledve —, tevékenységük kibővítésével, tagságuk számának növekedésével számolhatnak — mondotta, rámutatva, hogy a tanácskozás napirendjén szereplő kérdések valóban átfogó megközelítést követelnek meg. Ezek között szerepel a gyermekek jogainak védelme, a fajgyűlölet és az apartheid minden megnyilvánulása elleni küzdelem, a nemzetiségek és a kisebbségek egyéni, valamint kollektív jogainak védelme, továbbá a világ politikai, gazdasági és szociális helyzete. Mindhárom kérdésben van mit mondanunk, és van mit tanulni egymástól — hangoztatta Straub F. Brúnó, aki Magyarország, a magyar nép nevében is jó munkát kívánt a tanácskozáshoz. A hétfői ünnepi ülést Barcs Sándor, az IPU magyar tagozatának elnöke nyitotta meg, egyebek kö(Folytatás a 2. oldalon.) Elektronika a határon A vámosok közös harca A világ sok ezernyi vámpontján nap mint nap makacs küzdelmet vívnak a vámosok a csempészek, csalók, bűnözők ellen, az állami törvények védelméért. Brüsszelben, a több mint száz ország vámszervezeteit tömörítő vámegyüttműködési tanács keretében ezzel foglalkozik a vámnyomozói bizottság, amelynek legutóbbi ülésén Balogh György vezérőrnagy, az Országos Vám- és pénzügyőrség parancsnokhelyettese vett részt magyar részről, aki válaszolt az MTI brüsszeli tudósítója.iak kérdéseire. — Kik a tagjai a vámnyomozói bizottságnak? — 51 ország vámszervezete tagként, hat megfigyelőként. Mi a hatvanas években kapcsolódtunk be munkájába. A Szovjetunió eddig nem volt tagja, de a legutóbbi esztendőben aktívan együttműködött a bizottsággal. Kína már négy éve vesz részt benne. — Alkalmazhatók a külföldi tapasztalatok a magyar helyzetre? — Természetesen vannak „csak ránk jellemző feladattok, illetve helyzetek. Alig, ha létezik még egy olyan határ, amelyen át akkora személyi áruforgalom bonyolódna, mint tavaly január óta az osztrák—magyaron. Nyugati országok között időnként előfordul, hogy egy országban bizonyos áruk olcsóbbak, mint másutt — de ez' rendszerint csak szűkebb kategóriát érint. Olyan méretűvé nem nő, mint a mi esetünkben, mert kereskedelmi behoza-. tallal megszüntetik. Nem hiszem, hogy megoldás lenne az állampolgárnak azt mondani, menjen csak maga külföldre hűtőszekrényért vagy videóért. — összehasonlítva, sokan vannak a magyar vámosok, vagy kevesen? — Az amerikai forgalmat 15 ezer vámos ellenőrzi, nálunk 3-4000 ember vesz ebben részt. Nálunk azonban ez sem elég, mert az Egyesült Államokban a szállítmányozók automatizált adatátviteli, számítógépes rendszere áll a háttérben, ők végzik az adminisztráció és ellenőrzés javát, a vám csak mintegy szuperkontroll szerepet tölt be, míg nálunk maga a vámos könyvel és ellenőriz. Itt elsősorban az áruforgalomra gondolok. Persze, az amerikai vámos nem könyveli az utasok devizáját sem. — Miről tárgyalt ezúttal a vámnyomozói bizottság? — Elsősorban a kábítószer-csempészet elleni harcról. 1987—88. nagyon rossz jelenségeket hozott. Megindult a dél-amerikai kokain áramlása Európába, főleg Kolumbiából, szélesedett a szintetikus drogok piaca is, az 1985-ös, viszonylag kedvező évhez képest megkétszereződött a túladagolás okozta halálesetek száma. Kedvező viszont, hogy Bécsben decemberben új nemzetközi megállapodás született az ENSZ gazdasági és szcc'ális tanácsa keretében a -kábítószer elleni harcra. Ezt a Szovjetunió az elsők között írta alá, és mi is csatlakozni kívánunk. — Mtf jelent ez a vám szempontjából? — Üj feladatokat. Üj előírások születtek a hivatalos, például gyógyászati célú kábítószerek, vagy előállításukra alkalmas anyagok, sőt berendezések forgalmának ellenőrzésére. Egyes kábítószerek előállításához például ecetsavra van szükség, s kiderült, hogy a kolumbiai droggyárosok ebbeli szükségletük 90 százalékát hoszszú ideig éppen az Egyesült Államokból importálták. Kidolgoztuk az ellenőrzött szállítások nemzetközi rendjét — ez azt jelenti, hogy a titokban felfedett szállítmányokat rejtve követik több országon át, hogy eljussanak az illegális forgalom szervezőihez. (A Szovjetunió például több ilyen akcióban vett részt, hozzájárulva nemzetközi bandák felszámolásához). Ugyancsak új új földmunkagépek Mínusz 50 és plusz 50 Celsius-fok hőmérséklet között is biztonságosan üzemelő, a talaj egyenetlenségeihez jól alkalmazkodó, Szovjetunióban gyártott földmunkagépet próbálnak ki a Mátraaljai Szénbányák visontai, Thorez külfejtéses bányaüzemében. A Csebokszári Traktorgyár T—330 "típusú földmunkagépe — amely eddig 1500 órát dolgozott már Visontán — jól vizsgázott. A jövőben 20 ilyen 300 és 500 lóerős gépet kívánnak rendszerbe állítani a külfejtéses bányaüzemben. A képen: a T—330-as munka közben vizsgázik a visontai Kelet II. bányában. feladat a pénzügyi ellenőrzés, az illegális drogkereskedelemben szerzett pénzek „fehérre mosásának" megakadályozása. — Vannak erre eszközeink? — Fontos lenne a nairobi konvencióhoz, a vámnyomozás nemzetközi egyezményéhez, és annak számítógépes adatnyilvántartásához való csatlakozás. Ez nagy információs forrás, de természetesen részünkről is nyitott adatszolgáltatást tételezne fel, például kereskedelmi téren. A kereskedelmi csalás elleni küzdelem volt különben a másik fő téma, így az áruk származási országának hamis megjelölése, a megtévesztő értékfeltüntetés, a hamis export (mondjuk arany helyett kiszállított réz) révén a belföldi piacokra adómentesen csempészett értékek, a szabadkikötőkben, vámszabadterületeken folyó machinációk. Ezek óriási pénzeket hoznak. Most eszmecsere folyt egy egységes, e csalásokat jóval nehezebbé tevő, az árukat egész útjukon nyomon kísérő átfogó nemzetközi számítógépes rendszer kiépítésének lehetőségéről. — A mi részvételünkkel? — Szerintem részt kellene vennünk — hiszen ma már nem néhány tucat külkereskedelmi vállalat bonyolítja a forgalmat, már most 850 cég exportál. Ez új helyzet, vállaljanak ők felelősséget magukért. Másrészt, ha nem is veszünk részt egy rendszerben, vagy egyezményben, figyelembe vehetjük követelményeit. Néhány éve például kiderült, hogy egy Metagualon nevű magyar vegyipari anyagból külföldön kábítószerezésre alkalmas tablettát készítenek, amerikai kérésre közöltük, mekkora készletünk van belőle, majd leállítottuk gyártását, és a megmaradt raktárkészletből sem exportáltunk azoknak a rendelőknek, akik „eltérítették"' a felhasználását. Ezt partnereink igen nagyra értékelték, hosszabb távon az ilyen magatartás az igazán „jövedelmező". Nyitottság szükséges ahhoz, hogy beilleszkedjünk a világba — fejezte be interjúját Balogh György. Baracs Dénes