Délmagyarország, 1989. február (79. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-10 / 35. szám

1989. február 10., péntek Több feladat, kevesebb pénz Fiatalok tanácskoztak Tegnap, csütörtökön megtartotta soros ülését a megyei KISZ-bizottság testülete. A tanácskozás résztvevői először személyi kérdésekben döntöttek. A testület tagjai, saját kérésére, felmentettek megbízatása alól Berényi Zsuzsát, a bizottság szervezőtitkárát, aki február l-jétől a Csongrád Megyei Növényegészségügy i és Talajgazdálkodási Állomás munkatársa, valamint Kocsi Gyula és Nagy Zoltán testületi tagokat. Ezt követően Molnár Attila titkár javaslatot terjesztett *;lő a megyei tanács ifjúságpolitikai pénzeszközeinek felhasználására. Az eddigi gyakorlat az volt, hogy a rendelkezésre álló keret egy részét a KISZ Csongrád Megyei Bizottsága kapta meg céltámogatásként, illetve érvényesítette azok felhasználását egyetértési jogával élve. Mostani döntésük értelmében azok a társadalmi változások, amelyek eredményeként új ifjúsági szervezetek, egyesületek jöttek és jönnek létre, szükségessé vált, hogy változtassanak az eddigi gyakorlaton. Ezek szerint az ifjúsági szövetség egyetértési jogosítványával úgy kíván élni, hogy a külön ifjúságra szánt pénzekről a fiatalok szélesebb rétegeit, lehetőség szerint annak egészét képviselő egyeztető fórum döntsön a KISZ által meghirdetett konszenzus alapján, a nyilvánosság bevonásával. Németh Sándorné, a megyei KISZ-bizottság gazdasági osztályának vezetője az 1989. évi költségvetési támogatásuk felosztására tett javaslatot. Arról már hírt adtunk, hogy a KISZ KB — az Országgyűlés által meghatározott 734 millió forint állami támogatás alapján — idén január 13-án döntött a területi KISZ-szervek és központi intézmények költségvetési támogatásáról. Cz. J. Hajóútszűkület Kevés a víz a Duna medrében, Budapestnél mindössze 172 centiméter a vízállás. Az apadás miatt elvékonyodott a meder aljának sóder- és sziklazátonya:t takaró vízréteg. Igy a folyó magyar szakaszán 14 helyen keletkezett gázló és hajóútszűkűlet, ebből 13 akadály Rajka és Nagymaros között nehezíti a vízi közlekedést. Különösen nagy gondot okoz a gázló Dunakilitinél, ahol mindössze 150 centiméter a hajózható vízmélység. Emiatt január utolsó napjaiban négy hajó, illetve uszály — az osztrák Karrera, a román Giurgiu, a csehszlovák Zsitva és a szovjet Jaroszláv hajó — fennakadt a sóderzátonyon. A vízlépcsőknél a hajók átzsilipelése lassítja ugyan a forgalmat, ám a hajózási viszonyok általános javulásával és a gázlók eltűnésével a vízi szállítás hasznos időalapja 40, a hajók, uszályok hordképesssége pedig 20 százalékkal növekszik. Válaszút felé közeledve A határ képe nemigen tér el az ilyentájt megszokottól. Az évszakhoz képest enyhe idő adott elég lehetőséget, hogy a mezőgazdaságban felkészülten várják a tavaszt. Bialástyán a Móra Ferenc Tsz-ben is így van ez. A tavaszi vetemények alá a trágyázással, szántással nagyrészt készen vannak. A szóló és őszibarackos zöme megmetszve. A fóliás korai hurgonyát termelők megkezdték az ágyások kiképzését. Az őszi vetésű gabonák viszont megsínylették a novemberi fagyokat, s a szélverés sem -tett jót a gyengén kelő növénynek. Az őszi csapadékhiány a télen csak fokozódott, a talaj nem tudott tartalékot gyűjteni a hagyományosan szárazabb nyári időszakra. Ha ez igy folytatódik, meg a mélyebben gyökerező ültetvényeiket is a kiszáradás fenyegeti. De vajon milyen idők járnak a szövetkezet gazdálkodására? Egri József féeszelnök szavaiban nem teng túl az optimizmus. A balástyai homok nagyüzemi gazdaságait — 6 ez alól a szomszédos Alkotmány és Rákóczi téeszek sem kivételek — a közepesek között tarthatjuk számon. Jellemzőjük: a mezőgazdasági alaptevékenység a meghatározó, pár milliós nyereséggel eldöcögnek egyik évről a másikra. De maradjunk a Móránál! Gyenge termőhelyi adottság, tavaly 7 millió forintos aszálykár, alacsony termésátlagok, a szőlőnél alacsony felvásárlási ár, az állattenyésztés alacsony jövedelmezősége. Ebből adódóan a fejlesztés csák a gépállomány és az épületek állagának fenntartására szorítkozhat. Kivétel az az 50 hektár szóló, amely jövőre fordul termőre. De kérdés, lesz-e szükség a termésre, hozza vagy viszi-e a pénzt. A háztáji és kisüzemi gazdálkodás hagyományai tovább élnek, s talán a jövőben erősödnek is. Jelenleg ez a tagság kétharmadánál számottevő megélhetési forrás. S ez lekötöttséggel jár. A tőkehiányon kívül épp a szabad munkaerő hiánya miatt nem vállalkozott a közös gazdaság az alaptevékenységen kívüli ipari és egyéb, tevékenységekre. Még a szőlő és gyümölcs művelésére ós igénybe kellett venni idegen munkaerőt. Ez a helyzet tükröződik az utóbbi 2 év belső intézkedéseiben. Ha cégtáblát nem is cseréltek, de tartalmában jelentősen közeledtek a szakszövetkezeti formához. Talán korábban kellett volna, csakhogy ehhez országosan hiányzott a realitásokat, helyi viszonyokat figyelembe vevő hivatalos támogatás, vagy legalább az elnéző tudomásulvétel. Most a tagnak, ha férfi 30, ha nő 15 nap a közösben ledolgozandó kötelező idő évente. .Ennék egy részét a háztájiból felvásárolt zöldség és gyümölcs értékének megfelelően teljesítettnek tekintik. Állattartó telep, ültetvény egyaránt bérelhető. Igaz, jelentkező nemigen akadt,, csak kívülről jött szerencsevadász. Az intenzív kertészkedéshez szükséges földhöz hozzá lehet jutni. Egy 10 hektáros területet nemrégiben parcelláztak fel a minőségtől függően 10-20 forintos négyzetméterenkénti áron. Általában fél és egy hektár az, amit egy ém-, ber megvásárol. Még mielőtt a mérték vesztés bűvkörébe esnénk, nem árt leszögezni, a 3140 hektár összterülethez képest ez nem okoz gyökeres változást. No de mit várhatunk a közöstől? A napraforgó és az őszibarack tisztes eredményt adott, az alma és burgonya épp, hogy az önköltségi áron értékesült, s az aszály miatt a kalászosokra ráfizettek. 'A juhászaiban az anyatartás veszteségét a bárányhizlalás egyenlítette ki, így összességében jó a minősítés. Az idén forgótőke hiányában épp e bárányhizlalást kénytelenek csökkenteni. 'A növénytermelésben jobb híján marad a korábbi szerkezet. Valamelyest csökkentik a burgonya területét, ehelyett több takarmányt termelnek. A háztáji integráció tavaly az árbevétel 15 százalékát adta. Sajnos a jelek nem túl biztatóak. Főleg a sertés- és marhahizlalásban, tejtermelésben csökkent a vállalkozókészség, úgy 20-30 százalékos viszszaesés várható. S hogy ezt a primőrzöldség s a barack ellensúlyozni tudja-e, azt egyrészt az időjárás, másrészt a kereslet, a vásárlók anyagi helyzete szabja meg. A tőkehiány, a nehezen megszerezhető magas kamatú hitel, a nagy tömegű árunövények korlátozott termelői ára a gazdálkodás eredményességét már előre kérdésessé teszi. A kényszerűen követett út a közösben a termelésszűkítés: kevesebb befektetés — műtrágya, munkabér, hitel — talán kisebb veszteséggel jár. Természetesen az apparátust is ilyen arányban kell csökkenteni. Az elnök szerint a jövőbe két út visz. Az egyik, hogy amit bírnak a tagok kisüzemi művelésben hasznosítanak, a megmaradó nagyobb részt az előbb vázolt módon extenzíven hasznosítják. A másik lehetőség, hogy népgazdasági 6zinten eldöntik, melyik Magyarországon az a legroszszabb földminőség, amit még érdemes művelni, s a termelői árakat ezen a szinten állapítják meg, a támogatások áttekinthetetlen, csalóka rendszere helyett. Ugyanis a mai árrendszer hovatovább csak a kimondottan jó földek termelési költségét ismeri el. S ha a piac a balástyai föld egy részét ez alá az új határérték alá taksálja, akkor meg kell barátkozni a gondolattal, hogy a mostani búzaföld helyén erdő, legelő vagy ironikusabban fogalmazva — homokbánya legyen. Tóth Szeles István Nemzettudat-hazafiság A

haza fogalma kiszakithatatlanul él az emberek szívében. Költők, írók, politikusok, tudományos szakemberek próbálták megválaszolni a maguk sajátos eszközeivel, tény- és érvanyagokkal, hogy tulajdonképpen mit jelent a haza? Az a haza, amelyhez Vörösmarty írta: „Hazádnak rendületlenül, légy híve óh magyar." Általánosan elfogadott nézet szerint o haza történelmileg kialakult közösség, amely magába foglalja az alkotó népet, a társadalmi-politikai viszonyokat, a szellemi kultúrát és azt a körülhatárolható területet, amelyen az adott nép él. A hazafiság a hazához fűződő pozitív eszméket, érzelmeket jelenti, amely a társadalmi haliadásért tudatos, aktív cselekvéssel párosul. A hazafiság nemcsak egyéni, hanem egyben közösségi magatartás is, amely világnézeti, politikai, erkölcsi és érzelmi viszonyokat is kifejez.. Nem lehet a hazát igazán szeretni, nem lehet hazafinak lenni a társadalmi valóság tényleges feltárása, a közösség javainak gazdagítása nélkül. A hazafiság — a nemzettudat részeként — mindig cselekvő, amelynek legfőbb mércéje az építő munka. A demokratikus alapokon álló szocialista haza minden polgára számára korra, nemre, foglalkozásra, világnézetre, anyanyelvre, származásra való tekintet nélkül alkotási lehetőséget teremt a társadalmi élet minden területén: a gazdasági építőmunkában, a politikai és kulturális életben. Ez a haza, a több mint ezeréves történelemben, a nemzetté válás színtere, otthona minden magyar állampolgárnak, aki határain belül képzeli el jövőjét. Éppen ezért a hazafiság fontos összetevője a történelmi múlt objektív feltárása, megbecsülése, nemzeti hagyományaink ápolása. A történelmi hagyományok kritikus, önkritikus értékelésével találjuk csak meg saját helyünket a nemzedékek sorában, tudjuk csak elhelyezni a magyar történelemben a felszabadulással kezdődő időszakot is. Az örökségnek fontos szerepe van a mai hazafiság kialakításában. De nem elegendő a magyar történelem ismerete, azt el kell tudni helyezni az egyetemes világtörténelemben is Fontos nemzeti fejlődésünk közép-keleteurópai, különösen a Duna-völgyi történelmi-földrajzi térbe való elhelyezése. Jelenlegi társadalmi céljaink, átfogó társadalompolitikai koncepciónk kulcskérdése: a gazdaság. Létkérdéssé vált számunkra, hogy megfeleljünk a gazdasági kihívásoknak, elhárítsuk azokat a nehézségeket, amelyek fejlődésünk során megtorpanást okozva jelentkeztek. Gazdasági megújulásunk döntő feltétele a hatékonyság, a minőség, a versenyképesség, a nemzetközi munkamegosztásban, piacon való eredményes részvétel A fejlődés nélkülözhetetlen feltétele a megfelelő politikai, ideológiai környezet, a tudomány, a szakmai és általános műveltség, a kezdeményező- és alkalmazkodóképesség, az egymás megbecsülésén alapuló széles körű demokrác:a. Az MSZMP a nemzet politikai, társadalmi folyamatainak, értékelésekor eljutott odáig, hogy reformra van szükség, és annak át kell hatnia a politika, a társadalom minden szféráját, különben a gazdasági területen sem tud felelni a világ kihívásaira. Az eddigi értékek, vívmányok, eredmények ugyanis csak gazdaságilag megalapozott, folyamatában fejlődő nemzeti közösségben őrizhetők meg illetve fejleszthetők tovább. A párt kezdeményező szerepet vállalt a reform társadalmi, politikai előkészítésében. A különböző értékszempontok figyelembe vételével ösztönzi az államigazgatási, szakmai és tudományos szerveket, társadalmi, politikai egyesüléseket és mozgalmakat a közös gondolkodásra, cselekvésre. A pluralizmussal összhangban álló lényeg azon a kimunkálás alatti cselekvési programon, van, amely képes túlmutatni a napi kényszerek csaknem perspektíva nélküli megközelítésmódján. Azt viszont látni kell, hogy a tudatosan vállalt pluralizmus ellenére, koncepciója csak az MSZMP-nek van. A nemzet stabilizációja, felemelkedése szempontjából viszont fontos, hogy egy-egy vitás — rövid vagy hosszú távú — kérdés elemzésekor többféle álláspont ütközzön. A fejlett nemzeti tudat ugyanis feltételezi a demokráciát, nyitottságot, toleranciát, elkalmazkodókészséget, kulturált, realitással számoló vitát. Napjainkban a szocialista országok belső feszültségei fokozódtak, a gazdasági, társadalmi gondók, ellentmondások tükröződnek a nemzeti létben és tudatban is. A társadalmi fejlődós lassulásának — egyesek szerint visszafejlődésnek —megakadályozása szükségessé vált a gazdaság reformjának széles szövetségi politikán és nemzeti közmegegyezésen alapuló átalakítása. Ugyanakkor látni kell, hogy a társadalmi megújulás csak az egyének értékalkotó, cselekvő részvételével lehetséges. A külső és belsó változások kihívásaira adandó megfelelő választ olyan tényezők is befolyásolják, amelyek a múltba vezetnek vissza, s amelyek erősen kötik gondolkodásunkat, cselekedeteinket Előfordulhat az is, hogy a szocializmuskép meghaladott elemei visszafogják a társadalmi fejlődést Éppen ezért a reális nemzettudathoz ós szocializmusképhez alaposan elemeznünk kell a régit M

eg kell állapítani, hogy általános és speciális összetevői milyen feltételekhez, történelmi időszakokhoz kötődnek, azok milyen társádalmi, politikai folyamatokat jelenségeket viszonyokat hoztak létre. Á gazdasági reform szerves egységet alkot a politika reformjával. A gazdaságban végrehajtott reform, mellett társadalmi reform vált szükségessé a kormányzati tevékenységben, a gazdasági érdekképviseleti intézményekben, a szerkezetátalakítás társadalmi konfliktusait szabályozó jogi és irányító intézményeikben, a közigazgatásban. A reform nem lehet lezárt folyamat A politika és a kormány feladata, hogy megkeresse azokat a találkozási pontokat, ahol a különböző érdekek közös erőfeszítésekké egyesülhetnek. Nemcsak a termelóerők és termelési viszonyok összhangjának megteremtése politikai feladat, hanem a jogállamisághoz: kapcsolódó nyíltság, a demoikrácia szélesítése is. A demokrácia, a szocializmus benső természete, lényege, létezési módja. A nemzeti tudaton belül fejlesztése tehát a közösség életmódját, munkastílusát, szokásrendszerét, együttműködését jelenti. P. S. Csak egy példa a sok közül! Gyes után egy anyuka visszament a munkahelyére, az első havi bére 2750 forint. A cégtől rögtön kapott 500 forint segélyt. Nem hiszem, hogy megnyugtatóan rendeződött ezzel a helyzete. Biztosan nem örül a megemelt napközis, étkezési díjnak, ami az iskolában 28, az óvodában pedig 22 forint. Ha a kedves szülőnek szerencséje van, az iskola úgy ítéli meg, a gyermek anyagilag veszélyeztetett, hátrányos helyzetű, a tanácsi kasszából segítik a családot. Az illetékesek természetesen minden esetben környezettanulmányt készítenek, érthető, nem akarják elherdálni az állam pénzét. Az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy ahol már három gyerek van, automatikusan az étkezési díjak felét kell fizetni. • Hogyan tesznek különbséget érdemesek és érdemtelenek között? A gyámügy szakemberei az egyszeri segélyek köré6en az első helyre teszik a napközihez nyújtott támogatást. Még akkor is, ha legnagyobb megdöbbenésemre, a kiskorúak segélyezésére szánt összeg a tavalyihoz képest (Védö)hálóban ? semmit nem változott. A segélykeret 1989-ben is annyi, amennyi 1988-ban volt, azaz 3 millió 741 ezer forint. A segélykeretek emelése esak retorika? A gyámügy területén, úgy tűnik, igen. Mire futja majd ebből a pénzből? A szakemberek szerint a napközire mindenképpen. Igazán előrelátásra vall ez a szándék. Mert ugye, mi történik akkor, ha a szülő úgy dönt, anyagi okokra hivatkozva, nem adja napközibe a gyermekét? Túl azon, hogy megoldatlan az étkezése, senki nem néz a körmére, tanul-e, bandázik vagy éppen heccből autókat tör fel. A térítési díjak változása tehát nem csupán egyszer sújtja a szülőt! Bármily furcsán hangzik, de el tudom képzelni azt, hogy a diákok egy része az iskolában ingyen kap ebédet. A gyámügyesek hozzáteszik, az ötlet nem új, az iskolák is rendelkeznek majd segélykerettel. Eddig csupán az tisztázódott, hogy a megye gyermekintézményei egymás közt majd 3,8 milliót oszthatnak fel. Ha a tavalyihoz képest egy fillérrel sem nőtt a segélyezésre fordítható pénz, ugyan minek a rovására adják ki a napközis térítési díjakat? Nyilván kevesebb jut majd ruhára, tanszerre. Jó hír viszont, hogy a segélyt gyermekenként felemelhetik 1500 forint helyett 5000 forintra. Maximum 10 ezer forint. Megint csak a régi kérdés, változatlan keretösszeg mellett lehetséges-e ez? Nem nehéz kitalálni, biztosan csökkenni fog a segélyezettek száma. Most, amikor mind többen igényelnék a tanácsi segítséget! Nem titok, hogy segélyezésünk egyik gyenge pontja — a sok közül — a felderítés hiánya. Magyarul, nem mindig azokon segítünk, akik a legrászorultabbak. A hangosabbak, a rámenősebbek jutnak elsősorban támogatáshoz. Én nem hiszek a felderítőkben. Félre a szégyent, meg kellene keresni — a nehéz helyzetben élőknek — a gyámhatóságot. Még mindig hangos az ország a gyógyszeráremelésektől. Nem tudok úgy bemenni egy patikába, hogy egy-két idős ember ne siránkozna. Hogyan lehet rajtuk segíteni? Nemrég egy fórumon erre is megadták a választ a tanács egészségügyi osztályának szakembereit. Itt a segélykeret — természetesen nem csak a gyógyszerre értendő — a tavalyihoz képest 2 millió forinttal nőtt. A számok nyelvén 28 millió volt, 30 lett, sőt 5 milliós pótkeretet is kértek. Igazán nem értem, miért kell szemérmesen eseti segélynek nevezni a gyógyszersegélyt. A 80-85 százalékos áremelés tömegeket érint. A segítséget kérők száma is ezt tükrözi. Nem gondoltam, hogy ennyire rugalmasak! *" Ugyanis józan önkontroll mellett bárki beadhatja a kérelmét. Kérdezem a szakembereket, mikor utasítják vissza? A környezettanulmány itt sem maradhat el, esetenként kell dönteni. Jogos igényt sosem utasítanak el. Bár így lenne! A sok ígéret mellett sem érzem magunkat biztonságban. Mi arra a biztosíték, hogy valóban a legrászorultabbakat segíti az a bizony oc szociális védőháló? Boduir Erzsébet