Délmagyarország, 1989. február (79. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-10 / 35. szám

79. évfolyam, 35. szám 1989. február 10., péntek A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Ha\i előfizetési díj: 101 forint Ara: 4,30 forint Kevesebb áremelést és hatékonyabb reformlépéseket Az egyoldalúság és az egyensúlyi helyzet Már második éve általánosnak mondható az a gazdasági ' reformkoncepció, amely a tényleges, a kínálati oldalt serkentő és a gazdálkodást javító reformok helyett egyoldalúan a pénzügyi egyensúly monetáris eszközökkel és áremelésekkel való megteremtésére épít. Ez az egyoldalúság nem nül szükséges létszámot alkalmazzák, ennek érdekében hajlandók voltak a reálbérek emelésére is. Kiderült, hogy csak azokban az országokban alacsony a munkanélküliség, ahol nem tűrik meg a. kapun belüli munkanélküliséget. Ez nálunk sokak számára ellentmondásnak tűnik, hiszen mi éppen biztosíthat gazdasági egyen- azért húzódozunk a kapun súlyt, ugyanakkor megengedhetetlenül rontja az emberek közérzetét, a politikai hangulatot. Az egyensúly keresletkorlátozással nem teremthető meg Abban a szemléletben, hogy az egyensúly a keresletkorlátozással megteremthető, még mindig a múlt századi ideológia húzódik meg, amely Szerint a termelés jövedelmezőségét elsősorban a munkabér csökkentésével lehet elérni. Ezt bizonyította mindenekelőtt az a tény, hogy a tőke akkor oda vándorolt, ahol olcsóbb volt a munkaerő. Ez igaz volt mindaddig, amíg egyrészt a tőkés eleve minimalizált minden költséget, és nem ismerte a kapun belüli munkanélküliséget; másrészt a termelés technológiája alig változott, és a munkaerő minőségével szemben minibelüli munkanélküliség fel számolásától, mert attól félünk, hogy ezzel nagy munkanélküliséget teremtünk. Ezt igy látják azok, akik csak egy logikai lépésben képesek gondolkodni. Velük szemben ismét a nemzetközi tapasztalatokra hivatkozom. Éppen azokban az országokban alacsony a munkanélküliség, illetve ott lehetett az elmúlt évek során a legjobban csökkenteni azt, ahol a vállalatoktól nem várták el, hogy szociális szempontból tartsák meg a feleslegessé, nélkülözhetővé váló munkaerőt. Ennek a jelenségnek az zunk, mert az igazi tartalékok a dinamikus szektorokban és vállalatoknál vannak. Ott kell nagyságrendileg csökkenteni a felesleges bürokráciát, felszámolni a hatóságok mértéktelen adatigényét, ott kell leépíteni a kapun belüli munkanélküliséget, ott kell erőteljesen hozzálátni a korszerűbb termékek és technológiák bevezetéséhez. Abból még egyetlen ország sem gazdagodott meg, hogy nem csinálta azt, ami veszteséges, ahhoz minden esetben arra van szükség, hogy a jók is állandóan újítsanak, takarékoskodjanak. vállalkozhassanak, azaz erőfeszítéseket tegyenek. Az egyensúlyteremtést szolgáló reformok fontos területe a költségvetési szféra is. Ott is csak akkor várható a javulás, ha a módszereken is változtatunk. Bármennyire igaz, hogy például a pedagógusokat és az egészségügyi dolgozókat jobban meg kell fizetni, ez azonban a magyarázata, hogy az önmagában nem hozhatja egyes országok foglalkoztatási igénye elsősorban attól függ, mennyire képesek a világpiacon, azaz mennyire si meg a szükséges minőségi javulást. Az ott dolgozók teljesen jogosan követelnek magasabb béreket, de ugyankerült növelniük a termelés akk«r kötelességük rámutathatékonyságát. Ahol a szociálpolitikát, konkrétabban a foglalkoztatáspolitikát a vállalatokkal akarják megoldani, ott egymális igényeket támasztott, . re drágább lesz a termelés. vagyis szinte minden munkaerő jó volt, amelyik hajlandó volt a munkaidő meghosszabbítására; harmadszor, a termékek választéka évtizedek alatt is alig változott, tehát a termékstruktúra stabil maradt; negyedszer, a fogyasztó elsősorban az árat nézte, és nem a minőséget, a korszerűséget, azaz nem a szebbet, nem a jobbat, hanem az olcsóbbat kereste. Az elmúlt évtizedek során .'i fenti feltételek mindegyike teljesen megváltozott. Ebből következően a termelés hatékonyságát már nem az olcsóbb, hanem csakis a hatékonyabb munkaerővel lehet fokozni. Ezt minden érvelésnél jobban bizonyítja, hogy jelenleg a tőke oda már nem vándorol, ahol a munkaerő olcsóbb, hanem oda, ahol jobb, még akkor is, ha ezért sokkal magasabb bért kell fizetni. A század elején a világgazdaságban a legolcsóbb és a legdrágább* átlagos munkaerő között 1:4 arány jelentette a maximumot, és a töke oda ment, ahol olcsóbb volt a munkaerő. Ma cz az arány t ;50. Ebből pedig az következik, hogy reménytelen a gazdasági nehézségekből való kilábalást attól várni, hogy csökkentjük a reálbéreket. Márpedig a mi eddigi reformintézkedéseink ebbe az irányba mutatnak. Ezek után lássuk csak, milyen úton érték el az elmúlt évtizedek sikerországai a termelékenység gyors növekedését, világpiaci versenyképességük javulását. Nem a béreket, hanem a létszámot csökkentették. Erőteljes harcot folytatlak azért, hogy csak a íeltétleegyre szűkülnek az exportlehetőségek, és így végső soron csökkennek a munkaalkalmak. Ismét felesleges részletesen bizonyítanom, hogy mi eddig és jelenleg is éppen az indokolttal ellentétes irányba haladunk. A munkások érezzék jól magukat az üzemben Nagyon sürgősen hozzá kell látni azokhoz' a reformokhoz, amelyek a hatékonyságot szolgálják. A gazdasági szférában nem szabad továbbra is megelégedni azzal, hogy csak a veszteséges vállalatokkal foglalkoni arra is, hogy a rendelkezésükre álló forrásokat mennyire rossz hatékonysággal használják fel, hogy mennyire hibás mindkét területen az érdekeltségi, a finanszírozási rendszer, hogy ezért rossz a munkájuk hatékonysága. Nem sok népgazdasági előny származik abból, ha a jobban megfizetett pedagógus és orvos idejének nagy részében kénytelen bürokratikus munkát végezni, rossz a tananyag, az ágyak aránytalan nagy részét olyanok foglalják el, akiket gyorsabban meg kellett volna gyógyítani, vagy akiket otthon a család olcsóbban és jobban ápolt volna. A hatékonyságot valóban javító tetteket tehát nem lehet monetáris és áremelési intézkedésekkel pótolni. Kopátsy Sándor illést tart az MSZMP Központi Bizottsága A Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottsága február 10-ére összehívta a Központi Bizottság ütését. Javasolja, hogy a testület Grósz Károlynak, az MSZMP főtitkárának előterjesztésében időszerű belpolitikai kérdéseket vitasson meg. (MTI) Tárgyalt a Minisztertanács A Minisztertanács csütörtöki ülésén megvitatta az 1988. évi népgazdasági terv végrehajtásáról, valamint a tavalyi és az 1989. év eleji monetáris folyamatokról készített jelentést A kormány javasolta a magánkereskedelemről szóló törvényerejű rendelet módosítását A Minisztertanács előterjesztéseket hallgatott meg az agrárpolitika megújítási koncepciójáról, továbbá a szabálysértések újraszabályozásának elveiről. A kormány határozatot hozott a társadalmi szervezetek gazdálkodói tevékenységéről. A Minisztertanács megtárgyalta a Budapest—Bécs világkiállítás előkészítésének helyzetéről szóló előterjesztést. A kormány elfogadta az Országos Műszaki Fejlesztési Bizottság elnökének előterjesztését a Központi Műszaki Fejlesztési Alap 1989. évi felosztásáról. Szóvivői tájékoztató Hol legyen a világkiállítás ? Számos, közérdeklődésre számot tartó témát tárgyalt meg csütörtöki ülésén a Minisztertanács. Az ülést követő hagyományos tájékoztatón Marosán György szóvivő az újságíróknak elmondta: a kormány meghallgatta az Országos Tervhivatal elnökének jelentését az 1988. évi népgazdasági terv végrehajtásáról. a tájékoztatást tudomásul véve úgy ítélte meg, hogy a népgazdasági terv legfontosabb célja, a külgazdasági egyensúly alakulására vonatkozó 1988. évi terv megvalósult. Kedvező, hogy ezt a konvertibilis viszonylatú export dinamikus növekedésével sikerült elérni. Az előterjesztéshez kapcsolódóan a Magyar Nemzeti Bank elnöke a múlt évi pénzügyi folyamatokról lett jelentést. Mint a szóvivő hangsúlyozta: a vita felszínre hozta, hogy a külkereskedelemben elért eredmények részben a gazdaság teljesítőképességének javulásából származtak, részben pedig a világpiaci konjunktúrának voltak köszönhetőek. A tőkés áruforgalomban elért 800 millió dolláros javulás felülmúlta a várakozásokat is, ennek ellenére az eredrtiényeket nem szabad túlértékelni. A kormány tárgyalt a közvélemény által nagy érdeklődéssel kísért, 1995-re tervezett Budapest—Bécs világkiállítás előkészítéséről is. A Nemzetközi Kiállítási iroda várhatóan május végén hozza meg a döntését a kiállíFüvészkert és vadaspark • Ünnepi tanácsülés a nagyálviz 110. évfordulója alkalmából március 10-én 10 óra 30 perckor; 19 állami tulajdonú lakóépület kijelölése — elidegenítésre, magyarán: eladásra; a Magyar Külkereskedelmi Bank megveszi tíz és fél millió forintért a> Kölcsey utca 8. számú hazat; a Marostöi városrészben 26 lakótelek közművesítésének és értékesítésének lesz felelőse az Inlak — egyebek között e döntéseket «°k együttműködéséért, hozta tegnapi — megválasztása óta első — ülésén a városi tanács végrehajtó bizottsága. A testületet Csonka István tanácselnök tájékoztatta arról, hogy Csonka Miklóst, a kereskedelmi és termelési osztály vezetőiét megbízta egyes, a — jelenleg betöltetlen — tanácselnök-helyettesi munkakörhöz tartozó feladatok ellátásával. E megbízatás lenéről, fejlesztésének esé lyeiről, a városban betöltött szerepéről Gulyás Sándor igazgató, a Sancer-tavi vadaspark hároméves történetének főbb állomásairól, a kiépítését segítő szervezetek elismerését kivívott munkájáról és a gyermeknap körül várható kapunyitásáról Egyházi István megbízott igazgató adott ismertetést. A végrehajtó bizottság előzetes — helyeslő — véleről az elnöki döntésről — ménvét fogalmazta meg a melyet a vb tudomásul vett erdélyj menekültek lakás— majd a tanácsot is tájé- hoz jutásának támogatásáról koztatják. (A 89 tagú testű- folytatandó tanácsi és egylet egyébként hozhat olyan házi tárgyalásokihoz. (A határozatot, hogy az elnök- Szeged—csanádi püspökség helyettesi státust be kell anyagilag is segítené ugyantölteni.) is a városban letelepednA tegnapi ülésen az egye- szándékozókat.) Döntés szütemi füvészkertről és a va- letett a tegnapi ülésen ardasparkról is kaptak hely- ról, hogy a tavaszi tanácstazetelemzó tájékoztatást a vb gi beszámolókat február 27. tagjai. A botanikuskert je- és április 8. között tartják. A városi tanács végrehajtó bizottságának ülése visszavonásáig Csonka Miklós felelős a testületek elé kerülő előterjesztések előkészítéséért, koordinálásáért, a testületi döntések végrehajtásáért, a tanácsi bizottsáErtás helyszínéről, a jelek szerint azonban a világkiállítások történetében példa nélkül álló, két helyszínű rendezvénynek, amely a helsinki záróokmány aláírásának 20. évfordulóján a kelet— nyugati együttműködést is jelképezi, jó esélyei vannak. A Minisztertanács ülésén hangsúlyozták, hogy hazánk a tervezett osztrák—magyar együttműködés keretében vállalni tudja a kiállítás megrendezését. Ugyanakkor szükségesnek tartja, hogy egymástól független szakértői csoportok elvégezzék a rendezvénnyel összefüggő gazdaságossági számításokat, s a végleges döntést ezek ismeretében kell meghozni. A testület tudomásul vette a magánkereskedelemről szóló törvényerejű rendelet módosítására vonatkozó javaslatot. Ennek egyik fontos vonása, hogy a kistermelői és kereskedői tevékenység közelebb kerülhet egymáshoz. A kormány megtárgyalta és elfogadta az OMFB elnökének előterjesztését a Központi Műszaki Fejlesztési Alap 1989. évi felhasználásáról. A szabálysértések újraszabályozásának elveit tartalmazó előterjesztésről Marosán György kifejtette: a javaslat következetes az egységesítésre törekvésben, és haladó felfogást képvisel az elzárás büntetés eltörlése, valamint a büntetőjogi és szabálysértési tényállások világos elhatárolása tekintetében. A Minisztertanács rendeletet alkotott a társadalmi szervezetek gazdálkodó tevékenységéről. Igy az egyesülési jogról szójó törvény szerint — a politikai pártokat kivéve — egyértelművé válik ezen szervezetek gazdálkodási rendje — vélekedett a szóvivő. Ezután tájékoztatást adott arról, hogy a kormány megvitatta az agrárpolitika megújítására vonatkozó elképzeléseket is. Az előterjesztés feletti vitában — amelynek előadója Váncsa Jenő miniszter volt — megfogalmazódott, hogv a mezőgazdaság fejlődése tartson lépést a gazdasági feltételrendszer változásaival, az élelmiszer-gazdaság illeszkedjék be a szocialista gazdaság működésének olyan új modelljébe, amelyben a piac válik átfogó piacszervező erővé. Alapvető fontosságúnak ítélték az esélyegyenlőség megteremtését és a mezőgazdasági nagyüzemek belső érdekeltségének fejlesztését. Az előterjesztést egyébként a közeljövőben a Küzpcmti Bizottság is napirendre tűzi. E témakörhöz kapcsolódóan néhány kérdésben a Minisztertanács döntést hozott, így az élelmiszer-gazdaság 1989. évi szabályozói meghirdetése óta kialakult feszültségek, a gazdálkodást negatívan érintő folyamatok miatt az élelmiszerek fogyasztói árának védelme és az élelmiszer-gazdaság további működőképességének érdekében. Az intézkedések érintik az ágazat hitelezési gondjainak enyhítését és a kamatemelkedés árakban nem fedezett részének kamatpreferenciával történő kiegyenlítését; az eladósodott, de életképes mezőgazdasági nagyüzemek adósságterheinek feltételhez kötött rendezését, a társasági torvénnyel összhangban a mezőgazdaság és az élelmiszeripar érdemi integrációjának elősegítését, valamint — a gabonaárak idei és jövő évi emelésével — a mezőgazdasági alaptevékenység jövedelempozíciójának javítását. Marosán György végül egy közleményt ismertetett, amely szerint széles körű az aggodalom egyik legnagyobb természeti kincsünk, a Hévízi tó vízminősége és sorsa miatt az ország lakossága körében. A miniszterelnök a társadalmi szervek felvetéseire, a lakosság leveleire és kérdéseire válaszolva közli, hogy helyszíni szemle megtartására kérte fel a kormány négy tagját: az ipari, a környezetvédelmi, a kereskedelmi, valamint a szociális és egészségügyi minisztert. — Kimerültek-e a stabilizációs program keretei, hogy ennek felülvizsgálatára van szükség? — tette fel az első kérdést a Magyar Hírlap munkatársa. Marosán György válaszában kifejtette: Grósz Károly miniszterelnökké választását követően, 1987 nyarán az akkori közgazdasági és társadalmi feltélelek között fogalmazta meg a kormány programját a stabilizációról és a kibontakozásról. Azóta a feltételek szinte alapvetően megváltoztak, egyre élesebben jelentkeznek a társadalmi feszültségek, s a kormánynak a stabilizációs program nyomvonalán haladva új hangsúlyokat kell megállapítania, új stílusú együttműködést kell kialakítania az autonóm érdekcsoportokkal, szervezetekkel, s új kormányzati módszereket kell alkalmaznia. Hozzátette: természetesen egy új program megfogalmazása nem je(Folytatás a 2. oldalon.)