Délmagyarország, 1989. február (79. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-07 / 32. szám

mi 79. évfolyam, 32. szám 1989. február 7., kedd A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA ííaw előfizetési díj: 101 forint Ara: 4,30 forint Burjánzó érzelmek M

ég nem éltem 1956-ban. Bennem tehát nem keltett érzelmeket az elmúlt 10 nap idehaza szokatlanul éles történelmi-politikai vitája. Odahaza nagymamám csak forradalomnak emlegette az akkori eseményeket. Anyám azt mesélte az éppen azokban a hónapokban neki hevesen udvarló édesapámról, hogy ovak egyetlen vasárnapon nem vállalta a két zalai falu közötti erdőkön át a veszélyes gyaloglást, mert akkor igencsak durroglak ott a fegyverek. Abba a generációba születtem, amelyik számára a magyar történelem oklatasa :iz általános és középiskolában a felszabadulás pillanatával befejeződött. A tankönyveink ugyan még sorolták a „szocialista építés" eredményeit. Lapjaikon igencsak teret kapott az az eszme, hogy a szocialista világrendszer békés versenyheit győzi le a kapitalista ellenfelet, mert fejlődési üteme többszöröse vetélytársáénak. Az elöfelvételis laktanyában aztán az éjszakai vitákon sok-sok családból, lopva olvasott füzetekből, könyvekből összesültek az információk. Mészáros Márta filmjében akkoriban tűntek fel a fekete-fehér felvételek a rommá lótt pesti negyedekről. Aztán divat lett a hazai filmgyártásban a kritikus időszak — ezt is csak most minőbítjük így — felszínes boncolgatása. A SZER adásaiban mi is hallottuk minden októberben Kádár János beszédét a kopott hangfelvételről: „Büszkék vagyunk azokra a lunyuinkra es fiainkra, akik a forradalom első sorában ..." Az egyetemen mi történelem szakosok önérzetünkben éreztük sértve magunkat azért, hogy az egyetemi könyvtárban nem egyszerűen jutunk hozzá a Szabad Nép történeirr.idokumentum-éitékü lapszámaihoz. A bizonyítottan a Rákosi-érában nagy karriert befutó könyvtárigazgató tudni akarta, ki érdeklődik erről a korról. Szolzsenyicin magyarul megjelent írásaihoz — egy kis trükkel — hozzájuthattunk. Nem a könyvekt.t kértük ki, hanem a Nagyvilág 1963-as évfolyamát. A mi történelmünk tiltoltabb terület volt. De a KeletEurópa tanszék lelkes és félelemérzettel kevésbé fertőzött fiatal oktatói és idősebb vezetői segítették a forrásokhoz való hozzájutást. Hány középiskolai tanárnak okoz ma nehézséget a napi politikai összefüggések megmagyarázása kérdező diákjainak... Az éles, sarkos megállapításokat nyesegetjük közelmúltunk, éppen az életünket megelőző évek történéseiről. S tévedés, hogy ezt mi éppen harmincasok kívülről nézzük. A majdani saját tükrünk élesítésértek modelljét érezzük a jelen helyzetben. Biztos, hogy az újraértékelés kevesebb érzelmet ikavar bennünk, mmt azokban, akik a viharos napokban gyűléseken érveltek, vagy próbálták tájékozódni, majd az utcán éles jelszavakat harsogtak a tüntető menetben, esetleg akik maguk is lőttek, vagy akikre lőttek. Mi a közmegegyezésért. a nemzeti konszenzusért szurkolunk. Azért, hogy egy irányba húzással elindulhasson az ország kifelé mely társadalmi es gazdasági válságából. Mi a döntéshelyzet közelében vagyunk. Készülünk arra, hogy a stratégiai helyekre az ötvenesek, negyvenesek mellé lépjünk. Húszas éveink talán a „kibicnek semmi sem drága" hangulatban teltek. De a „külső" szemlélő nemegyszer — csak pusztán a formális logika szabályai szerint gondolkodva — olyan ellentmondásokat is észrevesz, ami netán belülről nem látszik. Tudjuk: kikről feltételezzük alappal a konzervativizmust Nem a mozdulástól, a nyílt, érvelő vitáktól kell tartani ma. még akkor sem, ha azok megállapításai Európában, sót földrészünkön túl is visszhangot keltenek. Az idővel nem játszhatunk tovább, mert az elfecserelt másfél évtized halmozott terhei lassan országot Toppantanak. Bevallom — gondolom, nemzedékem többségének is — nem az 1956-os kérdés lisztázása tűnik a legfontosabbnak. Legalabb már egy olyan programalapot olvasnánk a jövőnkról, amit vitatni lehet. A radikális lépések szándékáról már hallottunk eleget A gyakorlat tényei aggasztanak bennünket. Gazdaságunk ismét egy helyben topog. A KSH 1988-as évet jellemző adatai legfeljebb egyes kormány-tisztségviselőknek adhatnak megnyugvást, mert hiszen önmagában megáll az igazság: „Ennél rosszabbul is sikerülhetett volna." Mi van a gazdaság szerkezetváltásával? A tavaly felvett, deklaráltan váltásra igényelt egymilliárd nyugatnemet márka mire fogyott el? Mikor történhet meg a csődtörvény igazi érvényesítése? Milyen határozott elképzelések vannak még a nagyvál'. Htoknál a dolgozók tulajdonosi érdekeltségének határozottabb megteremtésére? Mikor jon el az az év, ami után — reális gazdasági alapokon — majd egy kicsit jobban élhetünk? M

agvarorszáe mostani lakoüátíának tobb mint a fele 1956-ban nem élt. Az ő érze'meiket kevésbé kavarja fel az akkori eseményeket újraértékelő vita. Értik apáik tisztázó törekvéseit, és érzik, lkéstek a rendbe tétellel a szülők. Nyílnak a könyvtárak. kézzelfoghatóbb a három évtizedes múlt Legyen a történelem tisztázásáé, kibeszéléséé a főszerep e hét nagv fontosságú tanácskozásán, az MSZMP KB ülésén. Aztán tlz nappal később a fontos testülettől legalább két évre előremutató elhatározást várna az ország. Párttagok és pártonkívüliek egvaránt. Bennünk, alig harmincasokban nincs félelem, mert ezt az érzést saiát tapasztalataink nem táplálták belénk. Izgalom viszont bőven van Legalább akkora, mint amekkora a válti/zás óhajtásával párosuló szívdobogás volt a tavaly májusi országos Pártértekezlet idején. Bőié István n gazdaság betegsége Nem istencsapás az infláció Mostanában igencsak pezseg a hazai közélet s bár az áremelés, az ellene való társadalmi méretű tiltakozás nem vegytiszta közéletipolitikai jelenség, az végképp nem kapott hangot, kifejezést, hogy amiről szó van — a ikéy számjegyű infláció folytatódása — az bizony a gazdaság betegsége, amelyet gazdasági módszerekkel, cselekvéssel kell é> lehet orvosolni. Az infláció ugyanis nem istencsapás. Mert nem az áremelkedés okozza az inflációt. hanem az infláció, az inflációs gazdaságpolitika az áremelkedés oka. Ebben az összefüggésben beszélhetünk tudatos inflációs gazdaságpolitikáról és spontán inflációról, de mindkét folyamatnak a lényege az, hogy a gazdaság reálszférájában kialakult zavarokat, egyensúlyhiányt — pl. hiánygazdálkodás, költségvetési deficit, államadósság, külső eladósodás — tükrözi s tudatosan, vagy spontán módon az inflációt használják fel a zavarok, az egyensúlyhiányok felszámolása érdekében. Nálunk jelenleg tudatos inflációs gazdaságpolitikát folytat a kcrm<ny. Mind az elmúlt évben, mind az idén a központilag elhatározott és életbeléptelett áremelések voltak a kétszámjegvű infláció fő tényezői. Ily módon kívánja, remeli a gazdaságpolitika, a kormány megoldani az állami támo-" gátasok csökkentését, megszüntetését, a költségvetési deficit korlátok közé szorítását. A reálbérek, a reáljövedelem és az életszínvonal újabb megkurtításához viszont az a feltételezés tapad, hogy ily módon a vásárlóra nem találó áruk a külpiacokon értékesülnek, gyarapítva az exportot, növelve a mérlegaktívumot. Ár-bér spirálelmélet Az infláció nem istencsapás. mégis egyesek misztifikálják. Ilyen példának okáért az ár-bér spirálteória, amely a bér inflációs hatását azzal próbálja igazolni, hogy a termelékenység volumenben mért növekedését meghaladó nominálbér-növekedés gerjeszti az inflációt. Csakhogy a volumen és a névérték nem homogén fogalmak, az összehasonlító áron mért termelékenységet csak az összehasonlító áron mért bérrel, azaz a reálbérrel lehet egybevetni. Ebben az esetben viszont az derül ki. hogy a reálbérek idén már az 1973 évi szintre süllyednek, pedig a termelékenység — ha nem is elegendő mértékben — folyamatosan emelkedett. Más kérdés, hogy a kormány által tervezettnél nagyobb mértékű kompenzálás zavarja — jelen esetben — a költségvetési támogatások csökkentésének, leépítésének százalékát, s ha az utóbbihoz ragaszkodik a kormány, vagy újabb áremeléseket léptet életbe, vagy kiadásaival igyekszik jobban takarékoskodni. Az infláció mérsékelhető, leküzdhető. Nagy-Britanniában az 1982-t megelőző esztendőkben folyamatosan kétszámjegyű volt az inflá. Folyik a nagy kimagyarázkodás. A kormányzat érveit, magyarázatait tolmácsolok azt hangsúlyozzák, hogy tulajdonképpen a kibontakozás feltételeinek megteremtése igényli, követeli, hogy az árakban kifejeződjenek az indokolt ráfordítások, ennek jegyében csökkennek most az állami támogatások, amivel egyébként elvben cs inas alkalmakkor szinte mindenki egyetért. Elhangzottak mentegetőző magyarázatok is. Mivel az élelmiszerek idén újólag, s igen tekintélyes mértékben, átlag 16-17 százalékkal drágulnak, a MÉM illetékesei siettek tájékoztatni a közvéleményt: a kiválté okok nein a mezőgazdaságban és nem az élelmiszeriparban rejlenek, hiszen munkájuk hatékonysága nem romlott, a mezőgazdaság csak közvetítője az áremelkedést hozó folyamatoknak. A munkahelyi kollektívák, a szakszervezeti bizottságok és az ágazati szakszervezetek hangnemét és állásfoglalásait a tiltakozás, az áremelések mértékének elutasítása jellemezte, a SZOT kompenzációs igényt jelentett be. ció — előfordult 25 százaié- vagy annak második felében kos inflációs ráta is — de néhány százalékosra szorí. ebben az évtizedben 5 szá- tották le. zalék alá mérsékelték. Az USA-ban, Svédországban- az évtizedfordulón volt kétjegyű az infláció mértéke. Olaszországban majd egy évtizeden át 20 százalék közelében — időnként, felette — járt az infláció. Általánosítható, hogy az elmúlt másfél évtizedben néhány ország — Japán, NSZK, Svájc, Ausztria — kivételével minden fejlett országban rövidebb-hosszabb ideig 10 százalék feletti volt az infláció mértéke s ezt általában ebben az évtizedben, Nem harcolni, hanem tenni kell az infláció ellen Az elmúlt évben például 3 százalékos volt a fogyasztói árszint növekedése a fejlett ipari országokban, s ez az átlag 0,3 (Japán) es 5,0 szazalék (Olaszorszag) között differenciálódott. Mellesleg az is figyelmet érdemel, hogy az infláció visszaszorítása nem feltétlenül növeli a munkanélküliek arányát. Svédországban az utóbbi években mind a fogyasztói árszint növekedése, mind a munkanélküliek aránya folyamatosan csókkent. Arra nincs módunk, hogy országonként ismertessük az antiinflációs kormány- és gazdaságpolitikák cselekvés' programjait. Ennek ismerete a gazdaságpolitikusok számára valóban fontos, számunkra elegendő az a tanulság, hogy bőven vannak ország-példák, ezek szerint nyilván módok az infláció elleni eredményes harcra. Valójában nem harcolni, dolgozni kell az infláció mérséklése érdekében. Tudathasadásos helyzetben van ma a magyar gazdaság, a gazdasági közgondolkodás. Hosszú éveken át a szükséges reformintézkedések halogatása fékezte az eredményes munkát. Ma viszont reform reformot követ, van korszerű adórendszerünk, a bankreform eredményeként kétszintű bankrendszerünk, tarsasági törvényünk, készül a költségvetés reformja, előbb-utóbb bérreform is lesz. Mindezek azonban és legfeljebb a cselekvések korábbinál jobb, avagy csak kevésbé fékező közgazdasági környezetét biztosítják, biztosíthatják, ám a konkrét gazdasági munkát nern végzik el helyettünk. G. I. • i j hhlf.atí**' \ muzeum kínálata Sc-hmldt Andrea felvételei A szegedi Móra Ferenc Múzeumban kölcsönkiállitással mutatkozik be a Zala megyei társintézmény. A Kis-Balaton és környékének itt bemulatott régészeti leletei az újkőkortól a míjvar középkorig „kalauzolják" az érdeklődőket. A gazdag képgyűjteményből most a Luca-képekkel ismerkedhetnek meg a látogatók: s még egy érdekesség, hogy e jellegzetes, század eleji patikát is megtekintheti a közönség