Délmagyarország, 1989. február (79. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-04 / 30. szám

272 1989. február 11., szombat DM| [magazin <§ CSANÁDY JÁNOS Egyedül a szigligeti strandon Taká/s Gyulának EgvSdill a szigligeti strandon. Egyedül a szigligeti strandon hullámzik az édes Balaton. utolszor ölellek. Balaton, kettesben a néma vízzel úszom mozsárba-tört ötvenhárom évein messze túl a nádas partokon hanyattfekszik hideg lapodon. Fejem felett sirályok köröznek. s ahogy siklóm egyre-egyre beljebb. elköltözött fecskék, csivegók a nagy jegenyéket figyelem. légnyomdokán lapos kavicsokként elnézem, hogy egyre kisebbednek zúgnak át a barna vad kacsák. amint a szem távolabbra lát — Nem egyedül és nem is kettesben s mögöttük a vízre már kilát. velem úszik könnyít lendülettel domborodik a hármas halom. a nagy-leány .* a kis feleség. égbeleng a Királyné szoknyája, őszbe-liidegült lélek-v izekben emelkedik a nagy csendességben kik elmentek, ám velem maradtak oly fenséggel kelletve magát. mint a Házban minden jelenés. mintha hívná egy-urát az égben, várná magát a Sirály-királyt i és hú sellőit, mámit s ángyikát. Vili, a veréb Vili, a veréb a szárnyait próbálgatja a Pannónia Filmvállalatnál. Az új. most készülő-animációs játékfilmnek ugyanis éppen az a jelenete látható a munkaasztalon, amelyben a rosszcsont-kölyök Vili, akit az állatokkal szemben elkövetett „atrocitások" miatt Verbéna, a verebek tündére verébbé változtatott, kétségbeesetten kísérletezik a soha nem próbált repüléssel. De átvitt értelemben is szárnyára kel nemsokára a film: az esztendő végére elnyeri végleges formáját, hogy azután 1989 tavaszán megjelenjék a mozikban is. A történet, lecsupaszítva, az emberiség legrégibb ősi mesrcicmciböl táplálkozik: a gonoszkodó gyerek (aki felsőbb hatalmak közbelépése folytán saját borén tapasztalja meg, milyen is a kiszolgáltatott élőlények sorsa) ugyanügy. mint a szegény emberek nyomorúságát különböző cselszövények eredményeként átélő, később újra trónra kerülő uralkodó — újra és újra előtűnő motívum a világ minden táján. A régi mese azonban nagyon is időszerű tanulságokat mozgósít, s a nézők szívébe plántálja, nem iskolás módon, a természet szeretetét. A film rendezője. Gémes József légutóbbi munkájával mint kísérletező művész hívta fel magára a nagyvilág figyelmét: Arany János Toldi trilógiáját. Daliás idők címmel a festészet eszközeivel varázsolta celluloidra. A Vili, a veréb másfajta megoldásokat kíván. —. Ezt a történetet az animációs film hagyományos eszközeivel lehet legjobban elmesélni, úgyhogy senki ne várjon tőlünk merész kísérleteket — mondja a rendező. — Azt szeretnénk, ha kellemes estét, emlékezetes délutánt szerezne nézőinek. és éppen ezáltal, egy kicsit hatna gondolkozásukra, szemléletükre is. — Többes számban beszélt... Ezek szerint a film több művész alkotása? — Igen. A Vili, a veréb valóban kollektív munka; a neveket hoszszan lehet sót kell is sorolni. A forgatókönyvet oly sok nagy sikerű animációs film írója és rendezője, Nepp József készítette, a zeneszerző Pethö Zsolt. A figurák is egyfajta alkotó együttműködés során nyerték el végső alakjukat: ebhen a "munkában tevékeny részt vállaltak a rendező, s a forgatókönyvíró mellett a film animátorai közül Bánki Katalin és Uzsiík János is. A rajzolt hősöket kiváló színészek szólaltatják meg; a hangrendezö Turián György, a Magyar Rádió rendezője. Neki köszönhetjük egyébként a film két gyermekszereplője, Vili és Füles nevű húgocskája szinkronhangját is két nagyszerű gyermekszínész. Igaz Levente és Kárász Eszter személyében. Ök — már amennyire a koruk ezt lehetővé teszi — már jelentős rutinra tettek szert a rádió gyermekműsoraiban, s remekül beilleszkedtek a felnőtt színészek kollektívájába. — A többi szereplő? — Verbénát, aki hivatására nézve a verebek tündére, a boszorkánymesterséggel is kacérkodik. Tolnay Klári szólaltatja meg. Egy rendkívül fontos szerephez jutó öreg veréb Székhelyi József hangján tanítja repülni a tehetségtelen verébfiókává' varázsolt Vilit, de nemcsak tanítóként, hanem izgatott tanítványként is megszólal. Az agg verebet ugyanis ifjonti tudásvágy feszíti: szeretné elsajátítani az írás-olvasás mesterségét. Ez az epizód'egyébként talán arra is alkalmas lesz, hogy a tudás, a tanulás és tanítás kérdéseiről fiatal nézőit elgondolkoztassa. — Melyik korosztálynak szánják az új, animációs játékfilmet? — Elsősorban az iskolásoknak, az általános iskolai tanulóknak; ezért is időzítik a forgalmazók, a Budapest Film és a Hajdú Film a bemutatót az 'iskolai szünetre az egész országban. De ettől függetlenül. azt reméljük, hogy munkánk mindenkit, gyermeket és felnőttet egyaránt szórakoztatni fog. CSÍK ISTVÁN Egyesület a magyar zenekultúráért „A magyar zenei élet krónikus és fenyegető válságban van, ami csak részben vezethető vissza a gazdasági bajokra, az okok jelentős része etikai, szakmapolitikai és társadalmi. Ez utóbbiak hatását — első lépésként — a zenei értékek magas színvonalú, koncepciózus, tenniakaró hordozóinak összefogása révén nagymértékben ellensúlyozni lehet..." A veszélyt jelző és arra orvoslást kereső fenti mondatok a Magyar Zeneművészeti Társaság októberben kiadott felhívásának bevezetőjében olvashatók. A felhívás a továbbiakban „felkéri a magyar társadalom minden zeneszerető tagját, hogy lépjen a társaság pártoló tagjainak sorába". A neves magyar zeneszerzők és előadóművészek kezdeményezésére 1987-ben megalakult egyesülés tagjai között ma félszáz muzsikus található. A Durkó Zsolt zeneszerző elnöki vezetésével működő társaság az elmúlt év novemberében alapszabályzatban fogalmazta meg céljait. Ennek értelmében feladatuk „a magyar zenekultúra sokszínű fejlődésének előmozdítása, a zenei előadóművészek, karmesterek, zeneszerzők eredményeinek, értékeinek, érdekeinek védelme, az ifjúság — különösen a zenei nevelésből eddig kimaradt rétegei — zenei ízlésének hatékony fejlesztése, a múlt és a jelen magyar zenekultúrája méltatlanul elhanyagolt értékeinek gondozása és eljuttatása a közönséghez". — Tevékenységünk sok részfeladatból áll — jegyezte meg a 22 pontból álló alapszabályzathoz fűzött gondolatai között Durkó Zsolt. — Fontosnak tartjuk például a vidék zenei életének fejlesztését, a zenei élet gondjainak megoldására vonatkozó javaslatok megfogalmazását az állami kulturális vezetés Számára, a zenei intézmények munkájának figyelemmel kísérését, önálló koncertek szervezését stb. Gondoskodni szeretnénk egyebek közt arról is, hogy előadóművészeink rangjukhoz méltón legyenek foglalkoztatva. Utalok ezzel például azoknak a művészeknek a helyzetére, akiket két évvel ezelőtt az Országos Filharmónia elbocsátott szólistáinak soraiból. Széles, minden területre kiterjedő pártfogást szeretnénk tehát nyújtani a zenei élet — különösen a zenei nevelés és közművelődés — különböző posztjain munkálkodó művészeknek. szakembereknek, s ehhez keresünk pártoló tagokat. A Magyar Zeneművészeti Társaság máris gazdag koncertprogramot kínál az évad hátralévő részére a működése iránt érdeklődőknek. Az egyesülés budapesti nyitóhangversenyére november 22-én került sor a Zeneakadémián a Ligeti András vezényletével pódiumra lépő Magyar Rádió és Televízió szimfonikus zenekara, illetve Kovács Dénes hegedűművész közreműködésével. A továbbiakban egyebek közt Handel Messiás című oratóriumának előadását, Lajtha László zeneakadémiai szerzői estjét, erdélyi magyar szerzők müveiből összeállított koncertet terveznek, továbbá hangversenyeket Nyíregyházán, Szolnokon, Sopronban, Szombathelyen a fiataloknak és felnőtteknek. A valóban komoly válsághelyzettel küzdő hazai zenekultúra segítségére siető társaság működésének gyakorlati feltételei ma még talán nem eléggé határozottan körvonalazottak. Ám a kezdeményezés mindenképp tiszteletet érdemel. Es támogatást azok részéről, akik szívesen vállalják a funkcióját tekintve egyébként ugyancsak tisztázatlan „pártoló tag" szerepét. Az említett alapszabály szerint pártoló tag lehet „minden olyan személy" aki elfogadja az egyesület alapszabályát, s aki eljuttatja belépési nyilatkozatát a társaság irodájához (1051 Budapest. Vörösmarty tér 1.1. em. 114.), és „ezzel morálisan állast foglal a krízisbe jutott hazai zenekultúra felkarolásának fontossága és sürgőssége mellett, ekként erősítvén a Társaság fellépését a magyar zenei, művelődéspolitikai és szükség szerint egyéb fórumokon..," SZOMORYGYÖRGY Hétfőre állt. eseményekkel teli reggel vette kezdetét, szikrázva tűzött be az ablakon a felkelő Nap. Japán zászló volt az ablak: keretében, üvegén túl a hófehér téli táj. közepén az emelkedő, mégis-mozdulatlan. óriási, mandarinszín tűzgolyó. Zamfiri kiugrott az ágyból, megmosdott, hoszszasan borotválkozott — igen: hosszasan, hisz nem nyitja rá a fürdőszobaajtót a család (mert nincs), és rohannia sem kell. munkaideje kötetlen... — Nini. egy óra. Hogy kerül ez ide? — kérdezte magától, öltözködés közben, mert a fotelon egy csinos női karóra hevert, vékony bőrszíjra fűzve, csillogón... Zamfiri szemügyre vette az időjelző készüléket. „Hét-harmincöt" — konstatálta —. „csinos darab, vajon ki hagyhatta itt?..." Öltözött tovább. — „Talán Anikó, a szép? Nem lehetetlen..." — Anikóval három éve. a sítáborban ismerkedett meg Zamfiri. Ótátraíürcdcn. ahová Z. a síjártasság megszerzése. Anikó meg leánysága elvesztése érdekében érkezett: utóbbi sikerült, a sípályák helyett legtöbbnyire egymáson tartózkodtak. (Bozse moj! — sikkantott szobaadónőjük a kulcslyukon keresztül.... de egyéb baj nem történt). Zamfiri két cv múlva fölhívta Anikót. — Itt Gárgyánné — mondta a telefonba az egykor vidám, életerős, most nagyon fáradt hang... Zamfiri szó nélkül, óvatosan letette a kagylót. De ki hagyta itt vajon az órát? A karóra ... — Zamfiri már felöltözött, a Nap is átváltott pirosból aranyba, kulcscsörgés, ajtónyitás, a téli reggel metsző hidege... — „Talán Imola? Ez sem elképzelhetetlen..." — Imola vékony, fekete lány volt, akkora szemekkel, mint egy-egy csészealj. ecsetsűrü szempillákkal. egyenes szemöldökkel. — Nekem nem kell udvarolnod — mondta Zamfiri szemébe, miután Z. az interjút követőleg meghívta a szembeni cukrászdába... Fél órával később pedig. Zamfiri lakásán: — Siess, siess, még vissza kell mennem a céghez... — susogta a lány. aztán tenyerével tapasztotta be a saját száját, mert vékonyak a garzon-falak... „Esetleg Sz. a szőke?... Ki van csukva, ez nem lehetséges..." — Sz.-re a Kisbók eszpresszóban lelt rá Zamfiri. Belépett a presszóajtón — tél volt akkor is. napos délelőtt —. Sz. cigaretta, kávé társaságában ült a szív alakú asztal mellett, olvatagon rámosolygott Z.-re, szája hangtalan szavakat formált, és... — Szabad ez a hely?... — kérdezte Zamfiri. arca feszült, szeme résnyire húzva... — Tudod, miért ültél te ide? — kérdezte Sz. később, szőkén és mosolyban. — Fogalmam sincs... — Mert azt akartam, hogy idejöjj. Mert hívtalak — közölte mézédesen Sz. Aztán (már Zamfirinál) elmondta, azzal szórakozik. hogy fölcukkolja, majd lekoptatja a palikat, egyiket a másik után. — Most elmegyek — mondta ridegen Z.-nek. és visszagombolta virágos ingét... Nem. nem aZ övé a női karóra. — „Vagy talán Ildikó?" — (Zamfiri mar az utcán található, a Nap egyre magasabban.) Még ez a legvalószínűbb, hiszen: — Ha szükséged lesz rám. majd szólsz — suttogta Ildikó lesütött szemmel, és senki nem nézte volna ki belőle azt a kétszázhúsz embert, akikkel az utóbbi öt év alatt lefeküdt. Ildikó szeme vizeskék. haja keseszőke. ő maga meg semmilyen volt, „de a műsora nem mindennapi", mondták, akik érintkezésbe kerültek vele. s valóban: Ildikó műsora vasár- és ünnepnapi volt... Igazán kár. hogy karórát sosem hordott; időjelző készüléke mindenkor nyakában függött. fénytelen, matt ezüstláncon. Ki lehet, ki lehet, ki hagyta nála óráját?... Zamfiri lelki szemei előtt elvonul az összes nó. ki megfordult nála az utóbbi fél év során; a különféle Icák. Micák. Máriák és Gabriellák. Elvonul dr. Madocsáné. elvonul Kissné Karola, mindenki elvonul, de hasztalan: egyikük sem az óráját vetette le... — Persze, lehet, hogy valamelyik az óráját is levetette: vannak megrögzött mcztclcnkcdők — mondotta magában Zamfiri, aki közben megérkezett munkahelyére. Ekkor már magasan úszott az égen a Nap. DÉVAI CSABA