Délmagyarország, 1989. február (79. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-04 / 30. szám

4 1989. február 4., szombat t Közös vállalat alakult Pharmavet elnevezéssel állategészségügyi gyógyszerek beszerzésére-forgalmazására alakult közös vállalat a Pharmatrade Külkereskedelmi Vállalat, a Phylaxia Oltóanyagtermelő Vállalat, valamint a MÉM Állategészségügyi és Élelmiszerellenőrző Szolgálat részvételével. A közös vállalat magasabb színvonalon kívánja az állategószégügyi szervezetek és az állattenyésztő gazdaságok gyógyszerigényét kielégítem. Elsősorban a külföldi eredetű gyógyszerek beszerzésében szándékoznak előbbre lépni. A világ valamennyi jelentősebb gyógyszer-előállító cégével felveszik a kapcsolatot. Továbbra 6em hoznak be az eddigi kétszáznál tobb gyógyszert, ám az áruösszetételt jelentősen megváltoztatják; csakis a hatékony, korszerű termékeket importálják. A konvertibilis elszámolású piacokról olyan állatgyógyászati anyagokat szereznek be, amely hazai és szocialista' gyártásból pem biztosithatók. A vállalat szakértői felmérést készítenek arról, hogy a szocialista országokból milyen gyógyszerek beszerzése indokolt, a kiválasztásnál figyelembe veszik, hogy a külföldi partnernek kellően rugalmas és gyors-e a szállítási készsége. Vízszennyezés a Maroson A napokiban jelentős vízszennyezés történt a Maroson. Romániában nagymennyiségű ammónium és nitrát került a folyóba. A szakemberek' feltételezik, hogy az Arad feletti vegyikombinátból jutott a szenynyező anyag a folyóba. Tegnap, pénteken Vágás István, az Atikövizig főmunkatársa arról értesítette lapunkat, hogy a fertőzött viz első hulláma már letvonult a Maroson. Értesítették a romániai társszervet, ám nem ismerték el a szennyezést A magyar hatóságok természetesen tudatták a tényt a jugoszláviai környezetvédelmi hatásággal. |Az örökös igazodás dilemmái Felvételi változások Csaknem egy hónap van még hátra az egyetemi-főiskolai jelentkezések határidejéig, március 1-jéig. Az érdekeltek már több hete tanulmányozhatják az idei felvételi vizsgákra vonatkozó, s számos változást is tartalma* zó felvételi tájékoztatót; s már kaphatók az új jelentkezési nyomtatványok is. Ez utóbbiak tükrözik az idei felvételi eljárás egyik legfontosabb változását. E szerint a pályázók a jelentkezési lapjukat — néhány kivételtől, például a művészeti főiskoláktól eltekintve — csak egy felsőoktatási intézménybe adhatják be. Ugyanakkor megjelölhetnek e lapon két olyan másik intézményt — amennyiben azok vizsgatárgyai azonosak az első helyével — ahová átjelentkezésüket automatikusan kérhetik. A január l-jén életbe lépett új felvételi jogszabályról s az ezzel összefüggő változásokról a Művelődési Minisztériumban adtak tájékoztatást. Elmondták; az oktatási törvény végrehajtási rendeleteként kidolgozott, s az 1968-ast felváltó jogszabály bár független a napjainkban körvonalazódó, az egyetemeket és középiskolákat 1990—94-től egyaránt érintő reformelképzelésektől, egyes elemeiben már e koncepció felé mutat. A korábbihoz viszonyítva például jóval több kérdést utal az intézmények saját hatáskörébe. Így például az intézmény, illetve a kar döntheti el, hogy a tantárgyi, alkalmassági, illetve gyakorlati vizsgák milyen kombinációját határozza meg, illetve, hogy milyen változásokat vezet be vizsgatárgyait, követelményrendszerét illetően. E változásokat azonban — a megfelelő tájékoztatás, illetve az egyetemközi egyeztetések miatt — a tantárgyak esetében legalább két, az alFelsőoktatás kalmassági, illetve a gyakorlati .vizsga tekintetében legalább egy évvel az alkalmazás előtt közzé kell tenni. Az idei felvételiknél lényeges eltérés a megelőzőekhez képest, hogy az átjelentkezést csak oda lehet kérni, ahol — a korábbi egy helyett — mindkét vizsgatárgy azonos, illetve akkor, ha a jelölt eleget tesz az intézmények által megszabott és a tájékoztatóban meghirdetett egyéb speciális átjelentkezési feltételeknek. Lényeges változás, hogy a felvehetők közötti válogatást lehetővé tevő korábbi kedvezmények és preferenciák 1989-től megszűnnek. Az- intézmények idén olyan felvételi irányszámokkal dolgozhatnak, amelyektől lefelé és fölfelé is eltérhetnek. Az idei beiskolázási létszám emeléséhez szükséges hallgatói juttatások ellentételezéséhez — miként elmondták — a minisztérium a költségvetésből mintegy 10 százalékos hallgatói létszámemelést tud biztosítani. Az egyetemek, főiskolák vissza-' jelzései szerint az intézmények önerőből a tavalyihoz viszonyítva átlagosan mintegy 7—8 százalékkal tudják hallgatóik számát bővíteni. A felvételi ponthatárok meghúzása, vagyis a felvehetők számának véglegesítése a felvételi eredmények, az intézményi irányszámok, valamint az intézmények lehetőségeinek figyelembevételével történik majd meg. Az egyetemek, főiskolák ponthatárait július első hetében a Magyar Hírlapban is közzéteszik. A felvételi bizottságok július 15-ig döntenek majd a felvételekről. Megváltozik idén a fellebbezési rendszer is. Az írásbeli vizsga után a jelölt betekinthet kijavított dolgozatába. s a szóbeli után is megismerheti az azon elért pontszámait. Amennyiben akár az írásbelivel, akár a szóbelivel kapcsolatban a pályázó úgy érzi, hogy vele szemben szabálytalanul jártak el, a betekintést követően legkésőbb a második munkanapon észrevételt tehet az intézmény vezetőjéhez írásban. E panaszt három napon belül ki kell vizsgálni, s ennek eredményéről az érdekeltet értesíteni kell. Fontos tudni tehát, hogy a felvételi döntés után a vizsgáztatás szabálytalanságára vonatkozóan már nem fogadnak el észrevételt. Az elutasító határozat ellen csak a felvétellel kapcsolatos jogszabályok megsértése esetén fellebbezhet a pályázó: ezt ugyancsak az intézmény vezetőjéhez kell — a határozat i.ézhez vételétől számított nyolc napon belül, de legkésőbb július 28-ig — benyújtania. Ha az intézmény ennek kivizsgálása után is fenntartja döntését, akkor a fellebbezést és a vizsgálat eredményét az egyetem vagy főiskola köteles az irányító minisztériumhoz eljuttatni. Ha a felterjesztett fellebbezést a miniszter által kijelölt bizottság jogosnak ítéli meg, akkor az intézményt újabb döntés meghozatalára kötelezi. Uy módon tehát a felvételről a minisztérium ekkor sem dönthet. A felvételi vizsga pontszámítási rendszere alapvetően nem változik, de — miként az a tájékoztatóban is szerepel — ezután nem vehetők fel azok, akiknek a felvételi vizsgán szerzett pontjai nem érik el a 30-at, továbbá azok, akiknek az összpontszáma nem éri el a 70-et. Amikor a remek dolog fordítottja is remek Lőrincz Ernő a munkajog professzora volt — és szakértője maradt. Az életút fontosabb állomásai: a székelyudvarhelyi — 1795-ben alapított, egy időben Orbán Balázs nevét is viselte — unitárius főgimnázium neveltjeként vált közösségi emberré. A patinás, veretes, helyenként céltudatosan szigorú légkörben ismerkedett meg a cserkész- és diákszövetkezeti mozgalommal. Diáktársa volt az erdélyi magyar (és egyetemesen magyar) irodalom élvonalába magát felküzdő Fodor Sándor és Szabó Gyula. A kolozsvári Bolyai Tudományegyetem bölcsészkarán jogot tanult. 1950-ben végzett, egy évvel előtte Demeter János, a néhány hónapja elhunyt, nemzetközi hírű jogász és nemzetiségi politikus maga mellé vette gyakornokként. 1950-ben tanársegéd, egy év múlva adjunktus lett. Előadó tanárként az állam- a munka- és kolhozjog foglalkoztatta. Ez utóbbi különösen kitűnő alkalom volt a szovjet módszerek szervilis átvételére — figyelembe véve, hogy az erdélyi szövetkezeti mozgalom (Balázs Ferenc kísérletei tükrében) jelentős népi alapokon állt. Az évtized derekán, 1956-ban érezhette: az előkészületek beértek, a román pártvezetés, kihasználva a magyarországi eseményeket, elindíthatta a mába torkolló folyamatot, az örökös igazodás kényszerzubbonyát húzva a magyar értelmiségre. Egy év múlva elvesztette állását. Szerinte ez már a Bolyai Tudományegyetem beolvasztásának volt az előszele; nem egymaga került hasonló helyzetbe. Ekkor fogalmazódott meg benne: a mind mélyülő konfliktust csak a Magyarországra való áttelepedéssel oldhatja fel. Ez több évet vett igénybe; az akkori törés sebeit az idő, a legjobb orvos már behegesztette. Nyelvismerete hozzásegíti — a konkrét tapasztalatok mellett — a román—magyar viszony sajátos értelmezéséhez. Hisz magyarul és románul adott elő, és beszél németül, franciául. A gyermekkori diplomataálmoknak ez lett volna az alapja. Most magyarul beszélgetünk, kihasználva szegedi családi látogatását. Húga újszegedi otthonában előzőleg megtekinVégső búcsú Ábrahám Ambrustól Mély részvéttel vettek végső búcsút Ábrahám Ambrus Kossuth-díjas akadémikustól, nyugalmazott egyetemi tanártól pénteken a Farkasréti temetőben munkatársai, tanítványai, rokonai, tisztelői. Koszorúkkal övezett ravatalánál Szentágothai János akadémikus, a Magyar Tudományt^ Akadémia elnökségének és tagjainak, valamint a biológiai tudományok osztályának, Csákány Béla, a szegedi József Attila Tudományegyetem rektora pedig az egyetemnek és Szeged városának nevében búcsúzott a neves tudóstól, az idegrendszer szerkezetének világhírű kutatójától. Hámori József a biológiai tudományok doktora a tanítványok nevében emlékezett a hazánkban és külföldön elismert, nagy tudású pedagógusra, aki évtizedeken át sok kiváló biológus tanítómestere volt. Hallom, hogy... ... nevéhez méltóan fölújított-megszépített-megmentett egy korábban lebontásra ítélt belvárosi házat az Országos Műemléki Felügyelőség. Be is költöztek már a szegedi kirendeltség dolgozói az Oroszlán utca—Nádor utca sarki épületbe. Ott működik 'már az Építésügyi Tájékoztató Központ is — a „műemlékesektől" bérelt helyiségekben. Ott tartották a minap idei első rendezvényüket a Megyei Építőművészek Szövetségének Szegeden élő tagjai, s oda is járnak majd ezentúl szakmai előadást hallgatni, kiállításon bemutatkozni a város közönségének. Az ember —>effélét hallva — megnyugszik: mégiscsak vannak hát példák hátrányos helyzetű épületek sorsának jobbrafordulására, helyiséggondokkal küszködő és hasonló profilú intézmények, szervezetek kézfogására! Megnyugszik az ember és lelki szemeivel már látja: az a ház nemcsak az építészetet, műemlékvédelmet és magánerős ' lakásépítést szolgálók otthona, hanem a városépítészet laikus híveinek menedéke is lesz. És aktyr meg azt hallja: a fenntartási költségeket csökkentendő, a még szabad helyiségeket kihasználandó, beköltözik majd oda társbérlőként az egyik szegedi ipari üzem igazgatósága is. És akkor az embernek szomorú lesz a szíve, mert eszébe jut: a városszépítő mozgalom híveinek, egy-egy építéssel, tervezéssel foglalkozó kisvállalkozó munkatársainak mennyivel több közük lenne a már „ottlakó" szervezetekhez! Persze ha volna pénzük a bérleti díjra ... P. K. tettük az erdélyi szobát. Bemegei ítőként. — Az egyetemi évek, a negyvenes évek végének kolozsvári hangulata, a fiatalságot befolyásoló tényezők sorában mit emelne ki elsősorban? — Az államilag támogatott anyanyelvi oktatás lehetőségét. Akkor még nem tudhattuk, hogy ez magában hordozza, hordozhatja a „szakszerű", folyamatos leépítést is. Nevezzük ezt egyetem-, vagy iskolaegyesítésnek, átcsoportosításnak, szakosodásnak — ugyanott vagyunk. Én például az unitáriusok Brassai Sámuel nevét viselő kollégiumában laktam. A Pajta — így neveztük csoportosulásunkat — teológus, bölcsészhallgató tagjai nyitottan reagáltak minden új lehetőségre. Magyar értelmiségiként szerettem volna hozzájárulni ehhez a remeknek ígérkező folyamathoz: az anyanyelvi művelődés — melynek, elképzeléseink szerint, szerves része lett volna a jogi élet — társadalmiasításához. — Mikor tört meg ez a remélt, hosszú távúnak vélt folyamat ? — Véleményem szerint 1956 őszén. Mindebbe azonban be kell számítanunk a sztálinizmus utórezgéseit is. Az az akadályverseny, mely az anyanyelvi művelődés, egyáltalán, a nemzetiségi lét körülményei között folyt, ekkor érkezett fordulóponthoz. Attól kezdve kezdték el bizonygatni, hogy milyen remek dolog, ha a nemzetiségi fiatal az állam nyelvén tanulhat; ily módon, mint egyén előtt, megnyílnak a korlátlan lehetőségek. Ezt tényként is illik kezelni, én csak azt éreztem, hogy ez felér valamiféle janicsártoborzóval. Lehet, hogy a romániai torzulások eredője a nemzetiségi kérdés kezelésében beállt változás. Az bizonyos, ha a többség a kisebbséghez való viszonyát a partneri viszonyról fokozatosan áthelyezi adminisztratív területre, annak a következményei kiszámíthatóan torzszülötthöz vezetnek. — A Kritika hasábjain folytatott Balogh Edgár— Robotos Imre vitában óhatatlanul felmerült a vezető értelmiség statisztálásának rémképe e folyamat mellett. Lényegében kettő, de tulajdonképpen többféle megközelítésben, sajnos, sárfröcskölés mellett. Létezett kiút e helyzetből? — Az emigrálást választók nem láttak mást, ahogy Szabédi László, Csendes Zoltán és Molnár Miklós a halálba menekült a Bolyai egyetem kényszerházasságakor. A költő és műfordító professzor, a statisztikus prorektor és vezető közgazdász tiltakozása, a vonatkerekek csattogása, a sztrichin adagolása és az emeletről választott halál nem bizonyult ébresztőórának egyik oldalon sem. Pedig szerintem a társadalom „fel volt húzva", csak a mi oldalunkon a janicsárhajlamú erők bizonyultak tettrekészebbnek, maguk mögött érezve a román állam és párt támogatását, a felkínált bársonyszékek nyugdíjmelegét. A mai napig ható erővonalak fényében bizonyos, hogy a Bolyai Tudományegyetem sorsa egyrészt az egész romániai magyar középszintű oktatás temetőjévé vált, másrészt az anyanyelvet bíró szakemberek, nevelők számbeli sorvadása maga után vonta az önmegbecsülés mértékének csökkenését. A kisebbségi sorsban ennek pedig sok esetben, az örökös ingadozókat figyelembe véve, meghatározó szerepe van. — Egyáltalán: 1989-ig ható tanulsága van-e az ön által átélieknek ? — Mindennemű jogtiprás ellen szót kell emelni — a pusztába kiáltott is visszhanggá erősödhet. A szóvátétel azonban elsősorban az erdélyi magyarság öntudatát, hiányzó, művi úton előidézett önmegbecsülését erősítheti. Rádióadóinkra ebből a szempontból felmérhetetlen feladat hárul. A Kossuth Rádió, a kezdeti bátortalan lépések után, mintha megtalálta volna azt a hangot, melyre évek óta várunk. Most már csak folyamatossá kell tenni a nemzeti adó nemzeti önmegbecsülést sugárzó hangját. Az elszalasztott időt valamiképpen kézzelfogható jövővé kellene varázsolni. Európai módra. Erdély története igazolja: a középkorban megtalálták a módját a tisztességes kompromisszumoknak. A XX. század lenne a kivétel? (Köszönöm a baszélgeBallai Demeter tést. Elhunyt Mákos István Megrendüléssel tudatjuk, hogy 1989. január 30-án 58 éves korában Mákos István• nyugállományú munkásőr alezredes váratlanul elhalálozott. Mákos elvtárs Karancsalján született. Édesapja bányász volt, a kilenc tagú családról példásan gondoskodott. Politikai indíttatást is a családtól kapta — szülei 45-ös párttagok. A 6 elemi elvégzése után 1948-ig fizikai munkás: gazdasági cseléd, vasúti pályamunkás, csillés, majd segédvájár. A pártnak 1946 óta tagja. 1948-tól aktívan bekapcsolódik az ifjúsági mozgalomba. Katonai pályafutása 1950ben, a hadseregbe történő bevonulásával kezdődött. 1951-ben alhadnaggyá avatták. Hivatásos tisztként katonai tanintézetekben tanár, majd politikai helyettes. '1956-ban a karhatalomnál ^teljesített szolgálatot. Helytállásáért „Munkás—Paraszt Hatalomért" kitüntetésben részesült. Szegedre 1960-ban került, a 9145. alakulathoz, politikai helyettesnek. A munkásőrséggel 1966ban kerül szorosabb kapcsolatba, amikor kinevezték megyei parancsnoki beosztásba. Feladatait 1978-ig szolgálati nyugállományba vonulásáig látta el. Búcsúztatása 1989. február 7-ér. 13 órakor a Belvárosi temetőben lesz szolgálati tiszteletadással. Emlékét megőrizzük. Munkásőrség Csongrád Megyei Parancsnoksága