Délmagyarország, 1989. február (79. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-25 / 48. szám

1989. február 25., szombat DM1 magazin A tulajdonforma metamorfózisa Köztudott, hogy állami vállalataink többsége, sót hagyományos nagy szövetkezetcink is gazdálkodásuk hatékonyságában (a társadalmi tóke hasznosításában) messze elmaradnak attól a kívánatos szinttől, amelyet a termelőerők adott fejlettségi foka, a rendelkezésre álló technika és technológia színvonala, a munkaerő szakképzettsége és a termelési tapasztalatok lehetővé tennének. Az elmaradás okát a jelenlegi tulajdonviszonyainkban, pontosabban a jelenlegi konkrét tulajdonformák történelmi túlhaladottságábaji kell keresnünk. Az államigazgatási típusú állami tulajdon a jövőben is meghatározó szerepet kell, hogy kapjon a hadigazdaságban. a lakossági infrastruktúra területén, az úgynevezett non profit ágazatokban, de az úgynevezett versenyágazatokban a fejlett termelőerők, a fejlett piacgazdaság körülményei között nem bizonyul hatékony működési formának. A működés eddigi tapasztalatai bizonyítják, hogy az államigazgatási tulajdonlás nem képes megakadályozni a pazarlást a központi erőforrásokkal, a beruházási túlköltekezést, a kihasználatlan kapacitások növekedését, a készletek túltartalékolását, a kapun belüli munkanélküliséget. az indokolatlan bérnövelési törekvéseket, a szabályozás normativitásának állandó feladását, a szabályozó alku eredményeként az erőforrások jelentós részének irracionális elosztását. A költségvetés a tiszta jövedelem túl nagy hányadának koncentrálására kényszerült, amely a vállalatokat teljesítményvisszatartásra, a tartalékok eltitkolására. az államigazgatási szervektől való szolgai függésre ítéli, az államigazgatási szerveket pedig a gazdasági racionalitás állandó feladására kényszeríti. Kérdés; hatékonyabban működnek-e, vagyonérdekelt intézménnyé váltak-e az új vezetési formában működő vállalatok? Nem nehéz észrevenni, hogy nem történt változás. Az önigazgatási típusú vállalatoknál is a kollektíva tagjainak meghatározó érdeke a munkaerő jobb értékesítéséhez, a minél magasabb személyi jövedelem eléréséhez kötődő érdek. Ez az érdek viszont motiválja a teljesítmény nélküli bérkiáramlást, általában a pazarlást minden olyan erőforrással, amely a munkadíjazás alapjául szolgáló teljesítményt növeli. Nem történt lényeges változás a vállalatnál képződött tiszta jövedelemnek az állami költségvetés és a vállalat közötti osztozkodásában sem. Sót a fenyegető költségvetési hiány miatt a tiszta jövedelem költségvetési koncentrációja csak fokozódott. Ilyen körülmények között a vállalatok fő versenyterülete továbbra sem a piac. hanem a költségvetési támogatások és megkülönböztető kedvezmények megszerzéséért folytatott verseny. A szerkezetátalakító beruházások nagy részét ma sem saját forrásból valósítja meg a vállalat, nem csillapodott a beruházási éhség, továbbra is nagyok a kihasználatlan kapacitások, felerősödtek a teljesítményekkel alá nem támasztott bérnövelési törekvések, az állandó feszítő szabályozó alku pedig a normativitás helyenkénti feladására kényszeríti a pénzügyi kormányzatot. A vállalati kollektíva tagjait nem tették közvetlenül érdekeltté a vállalati vagyon megőrzésében a gyarapításában, a lekötött erőforrásokkal való takarékoskodásban, a kollektívák továbbra is a folyó jövedelmekben érdekeltek. Az egymástól elkülönült vállalatok az úgynevezett saját hozzáadott érték növelésében érdekeltek, mert ez képezi a vállalati bérnövelési törekvések, a saját fejlesztések és a tartalékolások forrását. A modern árugazdaságban ilyen feltételek között a gazdálkodás sikerkritériuma csak a vagyonhoz viszonyított nyereség lehet. Ez jelzi, hogy a vállalati vagyont milyen intenzitással működtetik, ez orientál helyesen a fejlesztésekkel és a viszszafejlesztésekkel kapcsolatos döntésekben. A vállalatnál felhasználható nyereségnek végül is vajmi keEzt az anyagunkat vitacikknek szánjuk. Gazdaságunk gödörhői való kikapaszkodásának előfeltétele a jelenlegi „megkövesedett" többszörösen elavult tulajdonformáink radikális megváltoztatása, mégpedig a lehető legrövidebb időn belül. A formákon, módszereken persze lehet és kell is vitatkozni. Közös eszmecserét ajánlunk vitázó kedvű olvasóinknak. Várjuk a hozzászólásokat a most közreadott dolgozathoz. vés kapcsolata maradt a vállalati munka tényleges hatékonyságára. A vállalatnál felhasználható nyereség sokkal inkább függ az államigazgatási szervekkel folytatott alkupozíciótól, mint a piac által visszaigazolt tényleges teljesítményektől. A folyó nyereség növelésében való érdekeltség, még jelentós vállalatnál maradó nyereség esetében sem teremt hosszú távú vagyonérdekeltséget, hiszen a vállalatnál maradó folyó nyereség úgy is növekedhet, hogy a vállalati vagyon egy-egy egységére egyre kisebb nyereséghányadjut. Milyen legyen a társadalmi tókcvagyon hatékony működési formája a technikai fejlődés eredményeként szükségszerűen létrejött korszerű nagyvállalatoknál? A magyar mechanizmusreform eljutott ahhoz a fontos következtetéshez, hogy a modern nagyvállalatot társasági formában kellene működtetni. Mind ez ideig nem tudott megnyugtató választ adni a kérdésre: kik legyenek a tulajdonostársak? Általános az a felfogás, hogy a tulajdonostársak szervezetek legyenek (befektető társaságok, biztosító társaságok, bankok), de a tulajdonszervezetek között mindig tulajdonos alanyok, személyek, csoportok vannak, akik preghatározzák a szervezet gazdasági döntéseit, ellenőrzik a szervezeteket működtető menedzsereket. Elsősorban a tulajdonos alanyokat köti létérdekük a vállalkozás sikeréhez. A tulajdonostársak, véleményem szerint (elsősorban Kotz László és Szabó Kálmán javaslatait elfogadva) a következők lennének: 1. Az állami vagyonkezelő szervezetek (befektető társaságok), akik maguk is nyereségérdekelt vállalkozásként működnének a tökemegtérülés, a vagyonhozadék alapján döntenének arról, hogy vállalkozási verseny útján mely kollektíva kezelésére bízzák a társadalmi tókevagyon meghatározott részét. A vállalkozói versenytárgyaláson a vállalat műszaki-gazdasági vezetői, valamint a dolgozó kollektíva demokratikusan választott képviselői vennének részt. A vállalkozók a vagyonérték gyarapításának a vagyonarányos nyereség meghatározott mértékének kötelezettségét vállalnák. Ennek tartós nemteljesítése esetén az állami vagyonkezelő szervezet (befektető társaság) a vállalkozásba adott tökét elvonhatná a vállalattól. 2. A vállalat aktív dolgozó kollektívájának lenne saját felhalmozásából eredő vagyonrésze, ami az aktív dolgozók többletmunkájának a vállalati vagyonba materializálódott részének tekinthető. Ez a vállalati kollektíva elkülönült csoporttulajdonát képezné, amellyel az aktív dolgozó kollektíva mint csoport rendelkezne, döntene a hasznosítás különböző formáiról és az aktív dolgozótagjait a vagyonarányos nyereségtói függő járadék jellegű jövedelem illetné meg, csoportvagyonrésze alapján. Ez a csoportvagyonrész a kollektíva által más vállalkozásba átvihető, befektethető volna, de nem lehetne felosztani az aktív tagok között. 3. A dolgozó egyéneknek és más magánszemélyeknek lehetne személyi tulajdonú részvénytulajdona, ez a személyes jövedelemből megvásárolható és bármely magánszemélynek elidegeníthető értékpapír volna, amely a tulajdonosnak járadék jellegű jövedelmet biztosít. Támogatható volna az az elgondolás is, hogy a vállalat dolgozója kiemelkedő munkájának jutalmaként ingyenesen is kaphasson személyi tulajdonú részvényt, amellyel szabadon rendelkezik. A saját felhalmozásból eredó saját vagyonrész nagyságát több tényező befolyásolja: például: a vállalat bruttó nyereségének nagysága. Ezt csökkentik a nyereségre kivetett adók, az idegen tóke tulajdonosainak járó osztalékok, ellenben növeli az, hogy hány cv tiszta nyereségét halmozzák fel kollektív vagyonrészként. Hogyan történne e társaság jellegű vállalat irányítása, vezetése, ellenőrzése? A stratégiai döntéshozó szerv a résztulajdonosok közgyűlése lenne, amelyben képviseltetné magát az állami tulajdonosi szervezet delegáltja, a dolgozók demokratikusan választott küldöttei és más tulajdonos csoportok képviselői. A vállalat műszaki-gazdasági vezetői vállalkozási verseny alapján nyernék el megbízatásukat. A hoszszú távú jövedelmezőség (vagyonarányos nyereség) lenne a vállalkozás sikerkritériuma, a tulajdonosok kollektívája ennek alapján döntene a menedzserek megbízatásáról és ettól függően juttatná a menedzsert vállalkozói nyereséghez. A vállalkozói nyereség nagysága akkora kell hogy legyen hogy leváltás esetén egzisztenciájában fenyegesse a menedzsert. A menedzser vállalkozói nyereségének egy részét, mint a vállalkozó kockázati alapját a menedzser köteles volna zárolt betétbe helyezni, döntéseiért ezzel az összeggel felelősséget vállalni. A zárolt betét végleges felhasználására a menedzsernek Csak az aktív koron tűi (nyugdíjas korban) nyílna lehetősége. Ezen lépések következetes megtétele talán intenzív vagvonérdekeltséget teremtene a társasági formában működő vállalatainknál. SZÉPKUTI ISTVÁN tanár-szakközgazdász LIPPAI TAMÁS RAJZA Tele videó — Televideo Kíváncsi Fáncsi és a Palacsintás király, a Vízipók — csodapók, a Nagy Ho-ho-ho-horgász, a Sebaj Tóbiás a kicsiknek, a Magyar évszázadok, az Irodalmi barangolások, a Gobbi Hilda-portré, a Mesteremberek a nagyobbaknak, de kapható a Sárkány éve (Neoton família), a V. Moto-Rock, a Pop-clip és különböző kacagtató komédiák, no meg filmek: az Árverés, a Véletlen halál megbízásból, s operák is meg operettek. kinek-kinek ízlése szerint. Igazán bőséges a kínálat a Televideo Kiadónál. Mintegy hatszáz kazetta már jelenleg is kapható, és a választék még bóvül. Sok ez? Kevés? Az adatok elgondolkodtatok. Egy felmérés tanúsága szerint háromszázezer, képmagnóval rendelkező háztartás található Magyarországon. Tavaly ennek még csak a fele volt. A világútlevél, a. bécsi utazások gyakorisága megkönnyítette a beszerzést. A képmagnóval nem rendelkező, de rendszeresen videózok száma 1988 júniusában meghaladta a kétmilliót. Óriási az utóbbi évek fejlődése, gazdag a piac, és széles a választék. Több műsor fogható, gyarapodtak a kábeltévés és a műholdas adások. Ezek mind-mind a kínálatot gazdagították. A tévéadásokkal ellentétben a videó individuális szórakozási forma, az egyén választásán múlik, és egyre terjed. Budapesten a felnőttek harminchat, városokban huszonnégy, községekben tizenhét százaléka videózik rendszeresen. Színes a kép, ha arra keressük a választ, hogy milyen forrásokból is kerül a néznivaló. A bevallások alapján a videózok ötven százaléka említi az MTV felvett műsorait, ötvenhét százalékuk más tévék adásaiból merít, harmincegy százalék említi a videotékákat és a könyvtárakat, húsz százalékuk a „fekete" kölcsönzést (szerintem, ez nagyon szemérmes adat), hetvenhét százalékuk barátok között cserél, és harmincnégy százalékuk vásárol műsoros kazettát. A videózás a legkisebbek között a legnépszerűbb. A műfajlistán ezért a mese- és rajzfilmek vezetnek, ezt követi a kaland- és westernfilm, majd a karate- és akciófilm, s kedvelt a videoklipp, a sci-fi, a horror, a pornó. Bizony, képet kapunk ezáltal magunkról, érdeklődésünkről is. Magyarország a videó korszakába lépett. Sok helyütt kínálnak videokazettákat. 1985 júniusában jött létre a Televideo Kiadó. Elsősorban azzal a szándékkal, hogy az MTV archívumában fellelhető értékes alkotásokat forgalmazással is közkinccsé tegye. Három év után már eljutott odáig, hogy vásárolni is tud. A kínálat bővül. A Lenin körúti üzleten kívül megnyitották 1988 decemberében az I. kerületi Alagút utcai boltot. Lehet vásárolni, és lehet kölcsönözni is. Általuk több mint ötvenötezer kazetta talált eddig gazdára. Az eladott műsoros kazettáknak fele a Tanért útján iskolákba, a Könyvérten keresztül a könyvtárakba került. A Telcvideoklub már ötszáz tagot számlál, és a klubtagok kedvezménnyel kölcsönözhetnek. Az országban kétezerkilencszázötvenöt iskolában van videokészülék. A kedvezmények és az igényes ajánlat lehetővé teszi, hogy Madách remekét. Az ember tragédiáját, vagy Latinovits versmondását a legeldugottabb falvakban élvezhessék. A Televideo Kiadó az MTV Kereskedelmi Főigazgatóságán belül önálló egység, gazdasági vállalkozás, szerény nyereséggel. Ez a nyereség lehetőséget ad a magas színvonalú kazetták előállítására, a választék bővítésére, s külföldi alkotások forgalmazásához a jogdíjak megvásárlására. A kiadó bóvüló kínálatával megpróbál helytállni az egyre erőteljesebb piaci hatások közepette, kapcsolatot talált a Balázs Béla Stúdióval, a Moképpel, de fáradozik azért, hogy a szocialista országok értékes alkotásai is közelebb kerülhessenek a magyar közönséghez. Felvették a kapcsolatot szovjet és bolgár társintézményekkel is. A külföldön élö magyarok számára műsorokat állítottak össze, s eljuttatták azokat nemcsak az európai országokba, de Clevelandbe (USA), valamint Kanada több városába és Ausztráliába is. Az NSZK Goethe Intézetével való kapcsolatuk eredménye lesz a hamarosan boltokba kerülő, nyelvgyakorlást segítő kazetta. Munkájukba bevonják az Országos Közművelődési Tanács és az Országos Pedagógiai Intézet munkatársait is. A terjesztésben a Tanért is partnerük. A választék bővül. A feladatuk nehéz, hiszen a feketepiaccal is fel kell venniök a versenyt. Igényes alkotások kellenek minden műfajban. Ez rajtuk nem múlik. Fölvállalták és ragaszkodnak a színvonalhoz. A többi már rajtunk, a vásárlókon, a kölcsönzőkön műlik: ízlésünkkel, érdeklődésünkkel választjuk-e kínálatukat. JÓZSA ÁGNES