Délmagyarország, 1989. február (79. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-25 / 48. szám

1989. február 24., péntek 74 II lakáshoz jutást is segíti az egyház Egy évvel ezelőtt kelt le­velében Gyulay Endre sze­ged—csanádi megyés püspök azzal a kéréssel fordult a hazai plébániákhoz, hogy minden lehetséges módom segítsék az országunkban le­telepedni kívánó erdélyi me­nekülteket A kérés eljutott a határon túlra is, ée meg­hallgatásra talált a világ számos országában; magán­személyeik és közösségek küldenek Magyarországra adományokat: pénzt, hasz­nálati tárgyakat. A felhívás­ról és az eredményről nyi­latkozott a római katolikus főpap Honti Katalinnak, az MTI munkatársának. Elöljá­róban hangsúlyozta, hogy az erdélyi menekültek sorsa szívügye az egyháznak, majd a részletekre térve a következőket mondta: — Budapesten jelenleg ti­zenkét plébánia foglalkozik a menekültek ügyeinek inté­zésével, segítésükkel. Az én egyházmegyém három vá­rosában, Szegeden, -Békés­csabán és Debrecenben lát­ják el a segélyezéssel kap­csolatos feladatokat, ezen kívül Mátészalkán és Mis­kolcon fogadják a rászoruló­kat. A magyar püspöki -kar kérte a hazai plébániákat,. A világ együtt érez az erdélyi menekültekkel hogy évente egy alkalommal gyűjtsék össze az adomá­nyokat, és juttassák el hoz­zánk, Szegedre. A küldemé­nyek egyébként szervezés nélkül is folyamatosan ér­keznek. De a kérések is. A szege/h felsővárosi plébáni­án például naponta öt-hat menekült jelentkezik. — Tudomásom szerint a lakáshoz jutást is segíti az egyház. — A menekülteknek ma már módjuk van OTP-hitelt felvenni, mi pedig úgy ter­vezzük, hogy a lehetőség szerint néhány családnak lakásvásárlásra, -építésre 200 000 forintot adunk. Ez az összeg nem sok, tudjuk, de ha 6egít a tanács is, indu­lásnak talán elég az egyéb hitellel együtt. Az összegnek azonban csak a fele aján­dék, a másik felét vissza kell majd fizetni, természe­tesen részletek-ben és kamat nélkül. Ügy gondoljuk, az itt letelepedni szándékozók­nak is érezniük kell, van nékik is kötelességük. — Milyen segítséget nyúj­tottak a külföldi egyházak? — Hosszú lenne a felsoro­lás, ezért csak példákat em­lítek. Ausztriából 30 000, Olaszországból több mint 18 000 dollár erkezett, a hol­landok 50 000 holland guldent, a svájciak több mint 30 000 dollárt küldtek. Belgiumból 300 000 belga frankot kaptunk. Sok olyan levél érkezett magánszemé­lyektől, amelyben csekk volt, 10 dollártól 600 dollá­ros értékig. Ezek és a hazai adományok teszik lehetővé, -hogy a menekülteket gyors­segélyben részesítsük. A hozzánk érkezett segélyre fordítható összeg 10-12 mil­lió forint A pénzen -kívül sok-sok csomag jött, ruha, cipő, takarók, ágyneműk, to­vábbá bútorok, hűtőszekré­nyek, mosógépek i6. Ezek a használati tárgyak még igen jó állapotban vannak. Az első kamion Svájcból jött majd követték az osztrák, a holland, a belga adomá­nyok. Az NSZK-ból, Hol­landiából és Belgiumból az év végén karácsonyi csoma­gokat küldtek. Számunkra különösen kedves külde­mény a jelenleg inehéz na pokat élő Lengyelországból érkezett. Az ottani püspöki kar értesített hogy össze­gyűjtöttek két kamionra való élelmiszert, használati tár­gyakat. Ladvánszky József Azt mondják, hosszú éle­tű lesz az, akinek a halálhí­rét költik. 1919 májusában Szeged francia megszállásá­nak idején történt, hogy a Remény utcai vendéglőben egy francia szolgálatban ál­ló rendőr a munkásokhoz szóló Ladvánszky Józsefet felismerte, és kétszer rá­lőtt. életveszélyesen meg­sebesítette. Nem minden alap nélkül terjesztették te­hát a tanácskormány fenn­hatósága alá tartozó terü­leten halálhírét. Nem túlzás talán jelképnek tekinteni, hogy a oudapesti Vörös Üj­ság és a Népszava egyaránt megrendülten, meleg sza­vakkal búcsúztatta. Akkor, de később sem lehetett őt a kirekesztő értelemben használt kommunista, vagy szociáldemokrata címkével jelölni. A munkásmozgalom mindkét irányzatát magáé­nak vallva volt ő igaz szo­cialista. A hosszú élet azon­ban nem adatott meg neki, cáfolva a népi hiedelmet, még 52 éves sem volt, ami­kor küzdelmes élete véget) ért. Ladvánszky (Ladvánszki) József életpályája 1889. feb­ruár 26-án kezdődött egy téglagyári munkás családjá­ban. ö maga a kőműves­mesterséget tanulta. Az első világháborúban három évig harcolt az olasz fronton, se­besülten tér haza. A forra­dalmak idején aktívan be­kapcsolódott) az új világ ígé­retét hordozó munkásmoz­galomba. Az ellenforradalmi rend­szer alatt alkalmi munká­ból élt, hiszen az építkezé­sek mindenütt szüneteltek. Mozgalmi munkájában je­lentős fordulatot hozott Te­legdi (Wider) Pállal történt megismerkedése. Telegdi a KiMP megbízásából Bécs­ből költözött Szegedre. Az 6 ösztönzésére Ladvánszky (Ladvánszki) Vincével (Ven­cellel), Pintér Bélával és Varsandán Lászlóval meg­alakította a „KMP szegedi csoportját". Sokirányú kom­munista szervezőtevékeny­ségük hamarosan Szegeden kívül is követőre talált. 1922 márciusában azonban letartóztatták a csoport tag­jait. Ladvánszky Józsefet 3 évi fegyházra ítélték a szer­vezkedés irányítása miatt. 1925-ben a KMP legális szervezeteként létrejött Ma­gyarországi Szocialista Mun­káspárt (MSZMP) aktivis­tái megtalálták a kapcsola­tot a börtönből nem régen szabadult Ladvánszkyval. Gladich Józseffel, Nagy Fe­renccel és másokkal együtt vállalta az MSZMP céljai­nak népszerűsítését, ö lett a lényegében illegálisan tevé­kenykedő pártszervezet tényleges vezetője. 1926 őszén a rendőrség felszá­molta a párt szegedi szer­vezetét, az irányítókat őri­zetbe vették. A gyanúsítot­tak azonban két hónapi vizsgálati fogság után sza­badlábra kerültek. Az MSZMP ugyanis formailag legális pártként működött, az illegális kapcsolatokat pe­dig nem sikerült felderíte­ni. Az 1920-as évek második felében Ladvánszky József az építőmunkások kerületi szervezetének titkára, majd elnöke lett. A gazdasági vi­lágválság éveiben aktivizá­lódó KMP felújította kap­csolatait szegedi és „délke­rületi" híveivel. Ladvánszky József ekkor is a szervez­kedik közé állt. 1930 má­jusában Komócsin Antallal, Gera Sándorral, Gladich Jó­zseffel és Stéhli Istvánnal együtt letartóztatták. Ezút­tal 3 hónap börtönnel súj­tották. Az illegális és a le­gális mozgalmi munka kér­désében, Sztálin személyé­nek megítélésében ekkor már éles vitája volt az ultraradikális, nálánál jóval fiatalabb kommunista szer­vezőkkel. ö mind nagyobb jelentóséget tulajdonított a szakszervezetekben és a szo­ciáldemokrata pártban vég­zett munkának, amiért meg­alkuvással vádolták. 1936-ban az építőmunká­sok budapesti gyűlésén in­dítványozta, hogy szervez­zék meg az ország építő­munkásait, és indítsanak harcot jogaikért, megélheté­iükért és szabadságukért. Mint az építőmunkások sze­gedi csoportjának elnöke, kezdeményezte és vezette az 1937 júliusi általános épí­tőipari sztrájkot. A munka­beszüntetés idején tanúsí­tott magatartására hivat­kozva indítottak bűnvádi eljárást ellene. Hosszas fel­lebbezési eljárás után 1940 elején mégis börtönbe zár­ták. Meggyengült egészségét a vallatás során elszenve­dett bántalmazások, a bör­tönviszonyok tovább rontot­ták. Súlyos betegen szaba­dult, néhány hét múlva, 1940. június 14-én meghalt. Bárány Ferenc Az MSZMP Szeged Vá­rosi Bizottsága és a Sze­ged Megyei Városi Tanács Ladvánszky József szüle­tésének 100. évfordulója tiszteletére koszorúzás! ün­nepséget rendez március 3-án, délelőtt 10 órakor a Belvárosi temetőben levő díszsírhelyénél. A sors svábbogárvadászata Szubjektív jegyzetek egy ősbemutatóról Az emigráns sokáig talál­gatja, kit kéne otthon fölhív­nia. Végül fölhívja — a hazai pontos időt. A jól ismert, monoton hang mondja, egy­re csak mondja, hogy tizenöt óra huszonkét perc, tizenöt másodperc. Tizenöt óra hu­szonkét perc, húsz másod­perc. Néma, áhítatos csönd­ben hallgatják. Szívszorító pillanat. így, ezzel a jelenettel feje­ződik be Janusz Glowacki Svábbogárvadászat című da­rabjának magyarországi be­mutatója a Kisszínházban.' Alighanem az évad egyik legparádésabb prózai elő­adása. A szerzőről az olvasható a műsorfüzetben, hogy „társa­dalmi-etikai éleslátása avat­ja érett íróvá, az az alkotói szemlélet és módszer, mely a valóság minden újraköltött epizódjával társadalmi gon­dokról, erkölcsi felelősségről, emberi hivatásról beszél... Hősei zaklatottan vallanak, múlt és jelen nemegyszer el­mosódik írásaiban; ebben a világban az emlékképek szubjektivitása is valóság". Anka és Janek, az emig­ráns színésznő és férje, az író eszünkbe juttatja Konrád György Közép-Európáról szóló nagy esszéit és a jugo­szláv Aíilos Crnjanski Lon­don regénye című, kitűnő könyvét, Mrozek Emigrán­sokját, Danilo Kis novelláit és Szabó István néhány film­jét — egytől-egyig a tágabb hazánkbeli, heroikus reflek­torozáskísérleteket. Arról van szó, hogy a közép-euró­pai értelmiségi, eltávozván Közép-Európából — mert muszáj eltávoznia — szép csöndben belepusztul ebbe a léthelyzetbe —, mert muszáj belepusztulnia. Sorsának ab­szurd tragikumát a végsőkig fokozza, hogy szóban forgó egyed pontosan látja, hogy „itt, Amerikában mindenki olyan őszintén mosolyog", ugyanakkor „Közép-Európá­ban senki sem tud őszintén mosolyogni, csak a részegek meg a besúgók." Ez az em­bertípus fél a bevándorlási hivataltól és a KGB-től, a befogadó ország főszerkesz­tőjétől, és önnön állapotától, hazudozik feleségének és sa­ját magának, miközben svábbogarakra vadászik ál­matlan hajnalokon, és néha fölkiált, hogy ő Lengyelor­szágban (Csehszlovákiában, Romániában, Bulgáriában, Magyarországon) sohasem hazudott. „Itt minden emig­ráns megőrül", mondja és mindenki irigykedik a má­Jakab Tamás (Janek) és Szakács Eszter (Anka). adás egyik jelenetében az elő­sikra; a zsigerekben a halá­lig megőriztetik a honi „bel­ügyi szervek" stílusa — a párbeszéd, hogy „minden zsidó elmegy". „De mi nem vagyunk zsidók." „Ezt mi döntjük el." (Wo Jude ist, das verstimme ich, vagyis: hogy ki zsidó, azt én tudom, mondotta volt állítólag Gö­ring.) Ennek az értelmiséginek a hatóság embere megjegyzi: „okos embernek látszik. Mi­ért ír?" Az illető úgy érzi, ki kell mondania: ha valakinek, neki joga van hazájában ma­radni. Azután mégis eljön. És találkozik — a nyugatiak­kal. A darabbéli Thompso­nék félelmetesen valószerű foglalatai ennek a típusnak; akinek életében akár csak egyszer megadatott közép­európai létére nyugati em­berrel Közép-Európáról be­szélgetni, döbbenettel ismer­het rá a Jacques-okra és Christákra, Johnokra és Paolókra. Ezek a hölgyek és urak tündéri bugyutasággal a lelket keresgélik ezekben az egzotikusan barbár keleti kreatúrákban, irgalmasak és jószívűek és naivak és osto­bábbak, mint hat pár (kö­zép-európai) rendőrcsizma, így aztán mi egyebet lehet tenni legvégül: megpróbálni fölhívni valakit — otthon. Ám a fölhívható emberek? Börtönben, kollaboráns lett, Ausztráliában van, fölakasz­totta magát. Kész. Fölhívják hát — az otthoni pontos időt. Gólyahír — jó hír címmel biológiafoglalkozás lesz a Móra Ferenc Múzeum mú­zeumi matinék-sorozatában Csizmazia György vezetésé­vel ma, szombaton délelőtt 10 órai kezdettel. A megyei tanács művelő­dési központja hangversenyt rendez a Somogyi-könyvtár­ban ma, szombaton délelőtt 11 órától. Fellép a Link Mi­hályné vezette kiskundo­rozsmai Vöröskeresztes Nép­dalkör, valamint Szécsi Jó­zsef vezetésével a Magyar Néphadsereg Rózsa Sándor Népdalegyüttese és a Ság­vári Endre Gyakorló Gim­názium Vegyes Kara. Középkori hétvége lesz az ifjúsági ház'ban: ma, szom­baton délután 2 órától vi­deofilmeket vetítenek a kö­zépkor művészetéről, dél­után 3-tól pedig Művelődés és iskolázás a Mohács előtti Magyarországon címmel Petrovics István, a JATE adjunktusa tart előadást. Holnap, vasánnap délelőtt 10-től az Ivanhoe című fil­met vetítik, délután 2-től Szabó András diaműsorát rendezik meg, s lesz törté­Műsor­ajánlat nelmi játszóiház és video­film-vetítés is. Délután 3 órai kezdettel Szerzetesren­dek a középkori Magyaror­szágon címmel Korzenszky Richárdnak, a pannonhalmi bencés gimnázium igazgató­jának előadását hallgathat­ják) meg az érdeklődők, dél­után fél 5-től Kobzos Kiss Tamás Trubadúr-dalok és -táncok a Carmina Burana­ból és a középkori kézira­tokból című műsora követ­kezik. Este 6-tól ínymar Bergman A hetedik pecsét cimü filmjét vetítik. Ugyanez a film szerepel a Gruber László Filmklub műsorában holnap, vasár­nap délelőtt 9 és 11 órai kezdettel a Szabadság mo­ziban. És még egy, az előbb em­lített ifjúsági házzal kapcso­latos információ: az intéz­ménybe február 28-án, ked­den este 7 órára meghirde­tett Brass Age dzsesszegyüt­tes lemezbemutató koncert­je betegség miatt elmarad. Oj program viszont > in­dul az ifjúsági házban: is­merkedési suli 18—22 éves fiataloknak — első alkalom­mal február 27-én, hétfőn este 7 órától. A TIT városi szervezeté­nek hanglemezklubja feb­ruár 27-én, hétfőn este 6 órai (kezdettel a Kárász ut­ca 11. szám alatti klubban megrendezendő foglalkozá­sán Heiner Lajos mutatja be a Carlos Kleiber karmes­terről készült videofilmet. A Szegedi Szimfonikus Zenekar hangversenyét ren­dezik meg a filharmónia szimfonikus bérletsorozatá­nak ötödik koncertjeként február 27-én, hétfőn dél­előtt 11-kor (a Tömörkény gimnázium diákjainak), va­lamint este fél 8 órai kez­dettel a nemzeti színházban. Vezényel Oberfrank Géza, közreműködik Misura Zsu­zsa (ének), valamint a Wei­ner Leó kamarazenekar (művészeti vezető: Wenin­ger Richárd). A hangver­seny műsorában Bartók- és Wagner-művek szerepelnek.. Glowacki egyszerre mé­lyen lengyel és klasszikus módra közép-európai művét Jordán Tamás rendező meg­ejtő természetességgel és ele­ganciával állította színpadra: a hagyományos kamarada­rab-keretbe a flashback­technika visszapörgetett múltbeli emlékképei nem­csak szervesen illeszkednek, de olyan szellemes „szituá­ciópluszokat" is produkál­nak, mint például a Kovács Zsolt Mrs. Thompsonával kitűnően megfűszerezett lá­togatásjelenet. Mintha a sors svábbogár­vadászatán vennénk részt: az emigráns létből egyféle, hosszú évtizedeken át embe­rek millióit érintő, különle­ges nyomorúság képe rajzo­lódik föl a háttérben, mint Sztálin fejének Az Arbat gyermekeiből megismert, vö­rös kontúrja — a Svábbo­gárvadászat záróképében. A szegedi előadás rendkívüli erejét, hatásosságát — igazi színházi sikergarancia — pompás textus és magas ní­vón dolgozó szereplőgárda szinkronja biztosítja. A ka­maradarabok elmélyült já­téktechnikáját bátran fölvál­laló rendezés egy érett, sze­repét imponáló arányosság­gal alakító Szakács Esztert (Anka) és egy egészen kivá­ló, meglehet, pályája eddigi legjobb alakítását nyújtó, nagy fejlődőképességről ta­núságot tevő Jakab Tamást (Janek) ajándékoz a közön­ségnek. Kettősük: az emig­ráns közép-európai értelmi­ségi, házaspár prototípusa. A Macbeth-tel kezdeni mit sem tudó színésznőt és az írni már képtelen írót hol a záró­jelenet fenségében, hol az esendőség humorának embe­ri mosolyaitól övezve, hol az intellektuális fegyelem és ki­szolgáltatottság láncai között vergődve képes megmutatni. Többféle szerepben megjele­nő partnereik, a Mrs. Thompsont, bevándorlási hi­vatalnokot, belügyest és cen­zort egyaránt alakító Kovács Zsolt, valamint a Mr. Thompsont, New York-i csa­vargót és államvédelmist megjelenítő Hegedűs Zoltán — szintén kiválóak. Kicsit négyőjük ritka szerencsés konstellációban prezentált jutalomjátékának is fölfog­ható ez az előadás. Amely Donáth Péter ötletes díszle­teivel és E. Kiss Piroska jel­mezeivel tényleg élmény, Színház, öröm és gond(olat) özöne egyszerre, a vajúdó jelen és a jelenlevő múlt. Vagy a lehetséges jövő? Domonkos László

Next

/
Thumbnails
Contents