Délmagyarország, 1989. február (79. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-25 / 48. szám

1989. február 25., szombat i 3 A tsz-ek rendkívüli konferenciája (Folytatás az 1. oldalról.) lási műhelyekben. A kimunkálást késlelteti a gazdasági modellváltás vontatottsága és rendezetlen kérdéseinek nagy száma. Sokan érzik úgy, hogy a politika túl hosszasan foglalkozik az új szocializmusmodell elvi kérdéseivel, míg a gazdaság, így az agrárgazdaság mély válságjelenségeinek felszámolásával eddig nem tudott megbirkózni. Kijelentette: elvárható, hogy a kormányzat ennek a jó adottságú ágazatnak a gondjait legalább olyan fokon kezelje, mint a válságágazatokét, a bányászatét, a kohászatét és más ipari ágazatokét. Megnyugtatónak tartotta, hogy az MSZMP KB nyilvánosságra hozta az agrárpolitika megújítására hozott javaslatait, így most a konferencián mód nyílik arra, hogy igényeket fogalmazzanak meg, ösztönzést adjanak és hasznosítható gondolatokat továbbítsanak az új agrárpolitika végső kimunkálásához. Feltette a kérdést: milyen típusú agrárpolitikára van szükségünk? Személyes véleményét mondotta el — egyúttal a TOT elnökség álláspontját is tolmácsolva —: olyanra, amely az úgynevezett gondoskodó állami modelltől elszakadva összhangban van a demokratikus jogállami berendezkedéssel, és illeszkedik a szabályozott piacgazdasági környezetbe. Az új agrárpolitikának fel kell szabadítania éB a gazdálkodás fő szervező erejévé kell tennie a piac, méghozzá az áru., a tőke- és a munkaerőpiac szunnyadó erőit. A szabályozásnak elsősorban a pályát kell kijelölnie a gazdasági élet növekvő számú szereplői számára, sversenyés esélyegyenlőséget kell leremtenie, fenntartania. Mindez feltételezi a monopolhelyzetek szigorú tilalmát, s azt, hogy nagyobb érdekeltsége legyen a termelőknek az agrárexportban is, ideértve a közvetlen piaci szereplés lehetőségét. Meg kell szabadítani az agrárgazdaságot a kötöttségektől, a piaci értékítélettől elszakadt diktált áraktól és a volt gazdasági mechanizmus tovább élő külkereskedelmi tilalmaitól. A versenyben a tsz_eknek nyitottaknak kell lenniük, azért is, mert éppen ez a termelői kör a kihívott. Vállalni és követelni is kell az esélyegyenlőséget, a szektorsemlegességet a kisüzemi formák, a magánvállalkozások és a visszaállított társasági formák tekintetében egyaránt. Am tiltakozni kell, ha mások a versenytárs kizárásával kivánnak célba érni. Szabó István ezután a gazdálkodást fékező néhány helytelen gyakorlatot tett szóvá; például azt, hogy túlhaladottak a földhasznosítás kötöttségei. Egy más téma kapcsán vitába szállt atokkal, akik a kisüzemet és az egyéni vállalkozást tartják egyedül üdvözítőnek. Mivé lesznek falvaink, milyen sors vár az ott élőkre, ha tovább folytatódik a mezőgazdasági termelés gazdasági ellehetetlenülése — tették fel a kérdést a vitában felszólalók. Megállapították: a kiszámíthatatlan módon változó, rövid távú érdekeket szolgáló szabályozórendszer, a növekvő elvonások, az ésszerűtlen támogatáspolitika következtében az egyébként nemzetközi színvonalon termelő, és fejlett, európai szintű élelmiszer-ellátást biztosító ágazat már nem képes önmaga fenntartására. Ezért olyan szervezett piaci, ár-, ibér-, adó- és támogatási rendszer kialakítását tartják szükségesnek, amely elősegíti a gazdaságok talpraállását, jövedelemtermelő képességük javítását, s biztosítja a tagság megélhetését. Elmondták: megértik az ország gondjait, de nem tudják elfogadni az 50-es évek padlássöpréséhez hasonlító pénzügyi politikát. Érdektelenség a korleshadjáraton Németh Miklós beszéde A vitában felszólalt Németh Miklós. Bevezetőben utalt arra, hogy Közép-Kelet-Európa népei — köztük a magyarok — mindig különös érzékenységgel és élénkséggel reagáltak az agrárpolitikára. A továbbiakban szólt arról, hogy az MSZMP agrárpolitikáját az utóbbi időben számos kritika érte, sőt egyes alternatív szervezetek már annak teljes tagadásáig is eljutottak. — Kevés dolog van manapság, amely nem kiált megújulásért. Ez érthető. AZ viszont nem, hogy szinte semmi nincs — se érték, se eredmény, se tett, se hit —, amit valamilyen oldalról és valamilyen szándékkal meg ne tagadnának. Pedig konzerválni nemcsak elavult nézeteket, módszereket lehet, hanem már kiküzdött értékeket is. S ez utóbbiakat nemcsak lehet, de érdemes is. Ebben az értelemben a konzervativizmus nem bún, hanem értékmentő és értékhordozó magatartás. Az elmúlt évtizedek során ugyanis létrejöttek azok a pillérek — a szövetkezeti és állami nagyüzemek, a nagyüzemekkel együttműködő háztáji, kis- és magángazdaságok, a többszektorú élelmiszer-feldolgozás —, amelyek alkalmasak arra, hogy a megújhodás bázisát alkossák. Manapság sokan vannak, akik szelet vetnek. Holott magot kellene. Persze magvetők is vannak, csak ők csendben végzik dolgukat. Olykor meg is róják őket a .hangosak, mondván: a vidéki tömeg csendes, nem politizál! Pedig nagyon is politizál! Csak mások az értékei, és más a célrendszere. Nem az, ami a frissen támadt politikai hullámverés tajtékos habjain kicsapódik. A „csendes tömegnek" markáns politikai akarata van, de nem hangoskodik. Szilárd talajt akar érezni a lába alatt, és biztonságos jövőt látni maga előtt. Megújulást akar, de nem felfordulást. Nem alaptalan a kérdés: lehet-e és szabad-e az átfogó gazdaságpolitikai koncepció mellett külön ágazati koncepciókat kidolgozni, olyat nyilvánvalóan nem, amely a sajátosságok és sajátos érdekek túlhangsúlyozásával és sajátos eszközök, preferenciák alkalmazásával keresztezi az átfogó koncepció cél- és eszközrendszerét. De olyat igen, amely az átfogó stratégia céljaihoz igazodva megfogalmazza az ágazat eredményes működését szolgáló feladatokat, és felrajzolja a perspektívákat. A konferenciát foglalkoztató egyik kérdésről a miniszterelnök így vélekedett: Magyarországon a reformról gondolkodva csaknem minden területen beleütközünk a tulajdonviszonyok és a tulajdonformák kérdésébe. Csaknem egyöntetű a vélemény, hogy a valódi tulajdonos, az igazi gazda nincs megszemélyesítve társadalmunkban. Emiatt hiányzik az igazi tulajdonosi érdekeltség és magatartás, elmarad a reálisan elérhető eredmény Ma már világos: az agrárszférában sincs előrelépés tulajdonreform nélkül. A nézetek és megoldási javallatok szélsőségesek. A „minden úgy jó, ahogy van" — szemlélettől az új földosztás követeléséig terjed a skála. így biztos nem jó, ahogy van, de hogy új földosztás kellene? K;nek a földjét osztanák itt föl, és kinek adnák oda? Nem osztani kell a földet, hanem jövedelmezően megművelni. Jelszavunk egykor az volt: a föld azé, aki megműveli. Legyen most új jelszavunk: a föld azé legyen, aki a legeredményesebben tudja megművelni! így folytatta: Az agrárpolitika megújításának is fontos feltétele a gazdasági és a politikai reformok egysége, ami most csak a helyi önkormányzat megerősödésével lehetséges. Az 197l-es tanácstörvény eredeti szándéka a direktutasitásos rendszer felszámolása volt a közigazgatásban, a települések önállóságának és a tanácsok önkormányzati jellegének növelésével. A törvény azonban számos olyan féket is tartalmazott, amely lehetővé tette, hogy eredeti céljával ellentétben centralizációs folyamatok bontakozzanak ki a 70-es években. így a törvény történelmi sorsa kísértetiesen emlékeztet az 1968-as gazdasági reforméra. A magyar faluban az anyagi gyarapodás, az életmódváltozások jelei kétségtelenek. Ezzel azonban a falusi lakosság nem „fizethető ki". Igénye van arra, hogy a falusi hatalmi-politikai viszonyok átalakításával bővítsék a falu szűkös mozgásterét, oldják a falusi zárt világot. A jelenlegi falusi önigazgatás csak jelentéktelen- dolgokban, apró-cseprő ügyekben dönt. Ezért van szükség életerős falusi önkormányzatra, amely érdemi kérdésekben dönt, és amelyet csak az tehet organikussá, ha a lakosság öntevékeny szervezetei, fórumai, klubjai veszik körül, és támogatják. Ehhez szövetséget kell kötni a falusi értelmiséggel az iskolai, a közművelődési tevékenység, a szociális munka megszervezésében és vezetésében. Most a falusi önkormányzat feladatai sokrétűek — mondotta. Dolgozzunk közösen azon, hogy országunk a közeli jövőben az autonóm közösségek hazája legyen. Kevesebb szó esik viszont a községek, a falusi elöljáróságok, a kicsiny egyházi gyülekezetek, presbitériumok autonómiájáról. Pedig ez volt az igazi organikus, közösségmegtartó és közösségszervező erő. A falusi ember a fontos dolgokat tudja. Maga kíván berendezkedni falvaiban, saját szokásai és törvényei szerint. Bízom benne, hogy mint annyiszor a magyar történelem során, most is nemzetmegtartó erőként dönt, és cselekszik, mondta befejezésül. A konferencia további felszólalásokkal folytatódott, és ma fejezi be munkáját. A múlt év decemberében lemondott Csongrád megye tanácselnöke. A Hazafias Népfront megyei elnöksége a megyei tanácstagokkal és a városok, községek tanácsi vezetőivel való beszélgetés alapján három jelöltet indított korteshadjáraton, akik az elmúlt tíz nap alatt öt színhelyen mérték össze szónoki képességüket, versenyeztették programjaikat. Tegnap Szegeden a népfront megyei elnöksége összegezte a korteskörút tapasztalatait és megállapította, hogy az alapos előkészítés ellenére is Szeged kivételével szinte mindenütt érdektelenség mellett léptek fel a tanácselnök-jelöltek. Ügy látszik — és ezt többen is hangsúlyozták —, a közélet arctalanná vált ós izgalmat csak a névtelen levelek érkezése jelentett a népfrontszékházban. A jelölteket rágalmazó írásokkal — éppen a névtelenség miatt —, nem foglalkozott a Hazafias Népfront. Üjabb személy jelölésére javaslatot sehol sem tettek, sem szóban, sem írásban. Néhányan viszont kifogásolták (a lakosságtól érkező levelek), a megyei pártvezetés miért nem szólt bele a jelölésbe. Ugyanis az történt, hogy a négy évtizedes hagyományon szakítva a megyei pártbizottság Hárman pályázhatnak a megyei tanácselnök székére nem befolyásolta a tanácselnökök kiválasztását. A korteskörúton azért voltak bíztató jelek is, hiszen Szegeden a tanácsháza klubjában a jelöltek bemutatkozásánál részt vettek az alternatív szervezetek képviselői is. Megjelentek ott a helyi lakosság követei is és az iránt érdeklődtek, hogy ki a megyei tanácstagjuk, meri véleményükkel befolyásolni szeretnék a majdani szavazást. A megye többi városában az érdektelenség azzal is magyarázható, hogy több helyen a reggeli órákban tartották a bemutatkozást és a kortesbeszédet. Végül is a népfront megyei elnöksége a következő határozatot hozta: február 28-án a megyei tanácsülésen három jelöltet javasol a testületnek és titkos szavazással a megyei tanácstagok választanak. Az ábécé szerint mutatják be az elnöki székért versengőket és ismertetik a korteskörúton elhangzott elmarasztaló bíráló megjegyzéseket is a személyekre vonatkozóan. A három jelölt: Bódi György, a Hermes Szálloda és Vendéglátó Rt. főosztályvezetője, Lehmann István, a megyei tanács elnökének általános helyettese és Szabó G. László, a megyei tanács elnökhelyettese Korábban tájékoztattuk olvasóinkat, hogy Apró Antal, a Csongrád megye 1. számú választókörzetének országgyűlési képviselője egészségi okokra hivatkozva, lemondott képviselői mandátumáról és levelet küldött a népfront szegedi elnökségéhez, illetve az Országgyűléshez. A népfront városi szervezete ezt a levelet továbbította a választási elnökséghez. Molnár Sándor, a népfront Csongrád megyei bizottságának titkára érdeklődésünkre elmondta, hogy a népfront megyei szervezete — mint az utóbbi napokban kiderült — jogilag nem illetékes a lemondással foglalkozni, a paragrafusok szerint ez az Országgyűlés hatáskörébe tartozik. Az is kiderült, a választójogi törvény szerint ebben a témában, a döntést illetően, jogbizonytalanság uralkodik. H. M. Á telefon-előfizetési díjakról Az árváltozásokról szóló szülékkel rendelkezik, aksajtóközlemények kényszerű ,kor az előfizetési díjak 20 sajátossaga, hogy csupán a . . ,. , . . , , fontosabb tóteleket emelik fonnLtal alacsonyabbak. ki, a teljes körű, minden Abban az esetben, ha az árucikkre vagy szolgáltatási .... ... ... . , ...... részletre kiterjedő tájékoz- elüf,zeto allomáshoz kulon-' tatást a hivatalos közlö- azaz második kőnek tor (vanyökre bízzák. Valószínű- mellékállomási áramleg erre az okra vezethető kör) csatlakozik, tíz forinterre az okra vissza, hogy az egyes /postai szolgáltatások áremeléséről szóló ismertetések nem elégítették ki az újságolvasók kíváncsiságát — különösen azután nem, hogy februárban kézhez kapták a telefonszámlákat. Ezért azzal a kéréssel fordultunk a Szegedi Postaigazgatóság szakembereihez, foglalják össze a számlák megértéséhez szükséges információkat. A szegedi és városkörnyéki olvasók figyelmére számíthatván, csak a távhívásba bekapcsolt állomások díjtételeiről lesz szó a továbbiakban. A telefon-előfizetési díjak február l-jétől változtak. Tekintettel arra, hogy ezeket mindig a tárgyhónapra kell fizetni, a felemelt új díjakat már tartalmazzák a februári számlák. ((Erről egyébként a posta már a januári számlakhoz mellékelt egy-egy tájékoztatót.) Az új előfizetési díj közületi főállomás esetén 240, közületi ikerállomás esetén 200; lakossági főállomásnál 120, ikerállomásnál 100 forint. Ezek a díjak a postai tulajdonban lévő készülétal, ha pedig ahhoz postai tulajdonú készülékkel üzemelő mel léikállomási áramkör csatlakozik, harminc forinttal több a havi előfizetési díj. A szolgáltatások közül a helyi, a belföldi távolsági, és a belföldi távhivásos beszélgetések dija emelkedett 1989. február l-jén nulla órától oly módon, hogy a nemzetközi központban ebben az időpontban állították át a központi tarifát előállító berendezést. Felsoroljuk még néhány közérdeklődésre számot tartó távbeszélő különszolgáltatás február l-jétől érvényes díját: az átírás 200, a számcsere 50, a postai tulajdonú készülékcsere (a készülék színétől függetlenül) 200, a titkosítás (havonta) 30, az adatszolgáltatás díja (beszélgetésenként) a távolsági beszélgetés hónapjában 4, — a beszélgetést követő hónapokban (egy éven belül) 20 forint lett. Késedelmes számlafizetés esetén: a nyilvántartási díj az első alkekre vonatkoznak. Ha az kalommal 30,, minden toelőfizető saját tulajdonú kéNegyedszerre sikerült A negyedik nekifutásra sikerült elnököt választania a Zákányszéki Egyetértés Szakszövetkezet tagságának. A kettős jelölés alapján lefolyt titkos szavazáson Bor bús István 661-et kapott az 1016 érvényes szavazatból, így 1993. május '20-ig ő a szakszövetkezet elnöke. (A közgyűlésről később számolunk be.) vábbi alkalommal 60 forint. A késedelmi lkamat a jogszabályokban meghatározott éves késedelmi kamatlábbal számított összeg 1/12-ed része, amennyiben a 10 forintot meghaladja. Az itt nem említett dijazási kérdésekben a postahivataloktól, a készülékkel kapcsolatban a Megyei Távközlési Üzemtől kérhetnek az előfizetők tájékoztatást. Szárazság, tűzveszély Ezen a héten — 23-án estig — 9 avar- és nádastűz volt a megyében. A'csapadékhiány miatt mindenütt száraz az aljnövényzet, és a legkisebb szikra, cigarettavég elég a lángra lobbanásához. Ezeknek a tüzeknek a felszámolása jelentős erőt vesz igénybe, néha fontosabb esetektől vonja el az eszközöket A Csongrád Megyei Tűzoltó-parancsnokság kéri megyénk lakosságát, hogy legyen meg mindent e tüzek megelőzésére. Egy el nem oltott cigarettavég, egy égve eldobott gyufa, vagy forrón kiöntött salak is okozhat tüzet Több területen folyik szervezetten a gazégetés. Kérjük a gazdálkodó szervezeteket, hogy ha nagyobb területen terveznek égetést, azt jelentsék be előzetesen a területileg illetékes tűzoltó-parancsnokságnál, hogy a felesleges . kivonulások elkerülhetők legyenek. A kiskertekben történő égetéseknél minden esetben legyen olyan eszköz, mellyel a tűz nem kívánt terjedését meg lehet akadályozni. Törvényfüzetek Mindenki számára hozzáférhetők lesznek, ezentúl az új törvények, a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó ugyanis vállalkozott arra, hogy „Tórvényíüzetek" címmel — a kirhirdetós után 2-3 héttel — megjelenteti e magas szintű jogszabályokat. A2 új kiadvány lényegében megismétli a Magyar Közlönyt, de különböző magyarázatokkal igyekszik megkönnyíteni a nem jogász olvasók eligazodását a jogszabályoik között. A Törvényfüzetek első és második száma — a gyülekezési, illetve az egyesülési jogról szóló törvények — Budapesten a hírlapárusoknál, vidéken pedig a Müveit Nép Könyvterjesztő Vállalat 256 boltjában rövidesen kapható lesz 4