Délmagyarország, 1989. február (79. évfolyam, 27-50. szám)

1989-02-16 / 40. szám

3 1989. február 16., csütörtök Szokványos a meghívó, a téma még inkább. Egy bi­zottság, az év elején, visz­szapillanl tevékenységére, majd eldönti, milyen fel­adutokat vállal föl. Ugye nem különösebben izgal­mas? Mát még, ha be­ágyazzuk gondolatmene­tünkbe azokat az ellenér­zésből joggal táplálkozó észérveket, melyek szerint nem ülésezésekre, bizottsá­gokra és nemes célok ki­tűzésére van minekünk el­sősorban szükségünk, ha­nem tényekkel bizonyítha­tó munkára, méghozzá eredményesre, közhasznú­ra ... Kérem, ne ítéljenek most elhamarkodottan ... A Hazafias Népfront Csongrád Megyei Bizottsá­ga idén éppen második év­tizede életre hivta, meg­alakította, befogadta — nem is tudom, hogyan len­ne a leghelyesebb közölni — a honismereti bizottsá­got. Ez a szakemberekből álló testület tegnap, szer­dán tartotta soros ülését, s mint föntebb jeleztük, számadást végzett, célokat adott volna az idei évre. Előbb azonban a népfront­mozgalom, pontosabban a népfrontbizottság aktuális problémáival volt kényte­len foglalkozni. A szép év­fordulótól és a két évtize­des honismereti munkától függetlenül — lehet nem teljesen — reformra vár és ma még ismeretlen a „gazda sorsa". Javában zajlanak azok a társadalmi viták, amelyeken megúju­lásának lehetőségeit kere­si a népfrontmozgalom, s mint hallottuk, elképzelhe­tő egy olyan szervezeti változás, amelyben fölösle­gessé válnak az egyébként szép számú bizottságok. Mi lesz akkor például a HNF megyei honismereti bizott­ságával? Történetesen egy olyan testülettel, amely ép­Honismeret penhogy nem fölöslegesen, hanem mindannyiunk hasznára ténykedett. 1909. március 20-án — ahogyan Juhász Antal elnök emlé­keztetett — a mar létező helytörténeti csoportok lel­kes hívei csatlakoztak a népfrontba. Céljuk meg­változtatása nélkül: a hon ismeretének gazdagítása nemes kötelességük. Ez a bizottság koordinálta — természetesen nem egye­dül — a megyében azt a földrajzi névgyüjtő mun­kát, amely éppen befeje­ződött, közreműködött fa­lukrónikák kimunkálásá­ban, honismereti szakkö­rök fölött bábáskodott, di­áktáborokat szervezett kö­zépiskolásoknak. Utóbbit már 14 éve. Tavaly, a szegediek a 48­as évforduló alkalmából emlékülést, kiállítást, di­ákpályázatot rendeztek, aztán régi utcaneveket ku­tattak föl, méltón adóztak Szent István halála évfor­dulójának. Arról is hall­hattunk, Kisteleken most kezd új életet a honisme­reti tevékenység, hogy Öpusztaszeren tavaly 30 diák tanulmányozta hazá­ját, táborban. Megyeszerte honismereti szakkörök működnek • iskolákban, művelődési házakban, azok Vezetőinek ismereteit továbbképzéseken gazda­gították. Erre az évre Csongrádon és Kiszomboron honisme­reti napot szerveznek, Ma­kó lesz illetékes az NPP megalakulásának 50., Sze­ged pedig az MNFF 45. évfordulója ügyében. Mi­lyen szép is lenne, ha a szegedi diákok nemcsak a történelemkönyvekből ta­nulnák, hanem egy hely­történeti vetélkedőn bő­vebben is megismernék a függetlenségi frontról való tudnivalókat! Nemhogy való, de illő lenne... S az is, hogy a megyében ott­honra találó menekült er­délyi magyarok eljutnának Pusztaszerre, egyáltalán megismernék a mi tájé­kunkat. Az éves periodi­kák — a. tavalyi napok múlva elkészül — kiadásá­nak folytatása szintén terv. A honismeret népsze­rűsítésén fáradozó szak­emberek utánpótlása pedig hovatovább kötelező — lenne. Kérdés csupán az, lesz-e mindezekre elég erő, ösz­széfogás és pénz? Az idei honismereti diáktábor máris veszélybe került — a KISZ-nek nincs elég pénze, s csak a szervezés­ben tud segíteni. Lesz-e 09-es periodika? Miből fi­zetnek egyáltalán? A fe­nyegető veszélyek jóllehet éppoly „tervszintűek", mint az elképzelések, de jó lenne, ha az utóbbiak va­lóra válnának, szerencsére a negyedévente ülésező megyei honismereti bizott­ság tagjai bíznak, és föl sem merült bennük, hogy a 20 éves múlt egyszerre csak köddé válhat, s a je­lenük, létük kétségbe von­ható. „Eddig is nyitottak voltunk, ezután is azok le­szünk" — mondta Juhász Antal. Ügy vélem, most már csak az szükségeltetik, mi is nyitottak legyünk fe­léjük. Nézzük, hallgassuk, olvassuk kiadványaikat, kiállításaikat, segítsük rendezvényeiket. A honis­meret a mi ügyünk is, nemcsak a szakembereké. Akik közül Kováts Zoltán, a főiskola docense, Hazánk és megyénk demográfiai helyzete címmel tartott ér­dekes előadást tegnap az ülésen. Mag Edit Tulajdonos kerestetik Zárszámadás Szőregen Még tartják a színvonalat A Szőreg, Kübekháza, Ti­szasziget és Üjszentiván te­rületén működő Tisza-Maros Szög Tsz azon kevesek közé tartozik, ahol 1988-ban a gazdálkodás nyeresége nem csökkent számottevően. A tegnap, szerdán megtartott zárszámadó küldöttgyűlésen Molnár Imre elnök egyből ezzel kezdte beszámo.oját. Eszerint 14 millió forintot könyvelhettek el eredmény­ként. így ez kevesebb mint a tavalyi, de a különbség leginkább az elszámolási rend változásából adódik. Mivel a mezőgazdaságban igen nagy úr az időjárás, éltek az utoljára adódó le­hetőséggel, 5 millió forintot nyereségtartalékkénl vontak be a gazdaság vérkeringé­sébe. A növénytermesztésben ellentmondásos kép alakult ki, míg kalászosokból re­kordtermést takaríthattak be, addig az aszály miatt a kukorica igen gyengén fi­zetett s veszteséget okozott. Emellett a lóbab és a kö­mény vett ki egy kisebb összeget a közös kasszából. A többi növény hozta az elvárhaló szintet. A kerté­szetben újabb beruházás nélkül nem sikerült jövedel­mezővé tenni a termelést, egyedül az általa elszáfhol­ható amortizációból szár­mazik előny a szövetkezet­nek. A faiskola jó üzlet, de a novemberi fagy miatt je­lentős tételek értékesítése átcsúszott a tavaszi hóna­pokra. Az állaltenyésztés a piaci árakon mért takarmányfel­használással is versenyben maradt. A 6200 literes tej­hozam jónak mondható, de mivel a telepek teljesítmé­nyei között jelentősek a különbségek, azt is jelzi, hogy itt még reális az esé. lye az előrelépésnek. A ser­téstelep rekonstrukciója 1987-ben kezdődött, s jelen­leg is folytatódik. A kor­szerűsítés mellett többlet­termelésre is mód lesz. Az évközben lezuhant tojásárak miatt, időlegesen csökken­tették a baromfiállományt. Emellett a korábbi beruhá­zás pénzügyi terhei is ron­tották az egyenleget. Hosz­szabb távon azonban ez az ágazat is bizonyíthatja élet­képességét. A lakatosüzem és a hús­üzem a ráfordításhoz képest tavaly is a legtöbb hasznot hozta. A szövetkezetnek 21 millió forintnyi pénze van Letétben és egyéb befek­tetési formában, s ennek hozadéka a „pénzügyi" ága­zatot is jelentős nyereség­termelővé léptette elő. Az árbevételt tavaly a költségnövekedést meghala­dóan tudták növelni, s ez is hozzájárult a jó pozícióhoz. A beruházások értéke 39 millió forintot tett ki, s a tervezett költségeket a ma­gas infláció ellenére sem lepték túl. Elsősorban a sa­ját kivitelezésen és az ész­szerű változtatásokon tudtak pénzt fogni. Csikós Tamás közgazdasá­gi elnökhelyettes az idei terveket önelszámoló egysé­gekre bontva adla meg. Ezek nem előírások, hanem a gazdaságos működést fel­tételező kalkulációk. Lé­nyege, hogy a felhasznált eszközök és alapanyagok drágulását, a kamat és a ímegnövekedett bérterhek hatását csak az ésszerű munkával és gazdálkodással, az önelszámolói jelleg erő­sítésével lehet ellensúlyozni. A fejlesztések sorából ki­emelkedik a korszerű lineár öntözőberendezés üzembe helyezése. Csengeri József, a szövet­kezet Marx téri húsboltjá­hak vezetője elmondta, a teljesítendő mérce kidolgo­zásánál mindenképp figye­lembe kellene venni, hogy a kisebb hasznot hozó olcsó áruk forgalma felé tolódik el a szerkezet, s az áreme­lést árréscsökkentéssel kö­tötték össze. Kiss István, a húsüzem ve­zetője szintén túlzottnak tartotta az elvárásokat. Sze­rinte mielőbb féjleszleni kellene az üzemet, hogy ennek realitása legyen. Más részterületről ugyan nem volt hozzászóló, de a pus­mogásból kivehető volt, a nadrágszíj meghúzása sehol sem népszerű. S nehéz előre eldönteni, hogy tényleg van-e még több lyuk azon a nadrágszíjon. Bagi Ádám, a téeszszövet­ség titkárhelyettese az ága­zatban tapasztalható ellent­mondások tarthatatlanságá­ról szólt, s vázolta a jövő héten összeülő országos szövetkezeti konferencián szóba kerülő legfontosabb, életbevágó témákat. T. Sz. I. Az első számú vezető már csak azért sem igazi gazda, mert a tőkét úgy 'kezeli, működteti, -hogy a hasznát élvezi, a kárát, a kockáza­tát pedig a tulajdonos, a társadalom viseli. Nyerhet, de nem veszíthet. A nyuga­ti menedzser vezetőre szin­tén csak a tőke kezelését, működtetését bízzák, de megbízói, elszámoltatói valós tulajdonosok. Nem vi­tás, hogy nálunk a kénye­kedvére utazgató, repre­zentáló, nagy pénzért újító vezető kevesebbet kockáz­tat, esetenként a vállalat millióit átválthatja néhány száz dollár magánjövede­lemre. És megtűrik az olyan vállalatokat, amelyek nem gyarapítják, hanem felélika vállalati vagyont, eladott ingatlanaikból fizetik tarto­zásaikat, emelik a béreket. Saját pénzét bertházhatja J A ezét György Spanyolországba utazott Aczél György, az MSZMF hívására szerdán Spanyol­KB tagja, a Társadalomtu- ófszágba utazott, ahol részt dományi Intézet főigazgató- v&s/j a Malagában február ja a Spanyol Kommunista ... ,,, , Párt Elméleti Kutatóiníéze- lb-,!'' kM ™grende­tének. a Marxista Kutatá- zendo nemzetközi koljokviu­sok Alapítványának meg mon (MTI) Kégi az a tapasztalat, hogy ami mindenkié, az 'senkié, de mindeddig úgy voltunk vele, mint valami elkerülhetetlen csapással. Némi egysze­rűsítéssel arról az el­lentmondásról van szó, hogy a gazdálkodó szer­vezetekben a dolgozók — az igazgatótól a munkásig nem a va gyon gyarapításában, hanem annak felosztá­sában, magánjövede­lemmé való átalakításá­ban érdekeltek. A következtetés egyértel­mű. Tulajdonos, gondos gazda kerestetik, hogy a menedzser nálunk is egzisz­tenciáját, netán saját tőké­jét is kockáztatva vállalkoz­zék. Olyan tulajdonos ke­restetik, aki a profit növelé­sében, a vagyon gyarapítá­sában teszi érdekeltté veze­tőit. S a vezetők a gazda gondosságával figyelnek a piac elmozdulására, a ve­vők igényeire, a cég presztí­zsére. Nemcsak a mának él­nek, fellépnek a költekezés, a pazarlás, az egysíkú bér­nyomás, a teljesítménytől eLszakadi. keresetnövelés ellen. Mindez nem' újkelelű fel­ismerés. A szakirodalom régtől feszegeti a társadal­mi tulajdon megújításának igényét, keresi a hatékony tulajdonlás formáit, megol­dásait. Ha nem akarunk a perifériára sodródni, ebben sem maradhatunk le a tő­kés versenytársaktól. De téved az, aki a tőkés mo­dellben, a reprivatizálásban látja a megoldást. A máso­lás — legyen a minta keleti vagy nyugati — nem vezet eredményre. Számolni kell a gazdaság történelmi, társadalmi re-V"---' Egyebek között azzal, hogy ha akarránk, se lenne elég magántőke az állami válla­latok felvásárlásához, ki­árusításához. A társadalmi tulajdon alapján megteremteni a gazda érdekeltségét — ez a fő feladat. Vannak ötletgaz­dag elképzelések. Az állam­polgárokát lássuk el példá­ul egyenlő arányban induló alaptőkével az úgynevezett társadalmi örökségből, hogy ezzel az egyének, a dolgozó­csoportok a közös tulajdon­ban levő eszközökre licitál­va vállalkozhassanak. Üjabban javasolják az úgy­nevezett népi részvényék ki­adását — az egykori föld­osztáshoz hasonlóan — az aktív keresők közt. De az eddigi hosszú „kaland" után nem túl bonyolult-e így a visszatérés a piacgazdaság l'őútjára? — kérdik a szak­emberek. akik eleve ros«z hatásfokúnak tekintik a tő­kék szétforgácsolását. Nem vált be a vállalati tanácsok rendszere A kezdeti tapasztalatok azt mutatják, hogy egyelőre nem bizonyultak igazan si­keres kezdeményezésnek az új ' vállalatirányítási for­mák. A tulajdonosi jogok egy részének átruházása a vállalati kollektívákra, illet­ve képviselőikre, kétségte­lenül csökkentette a gazdál­kodók hierachikus függősé­gét, de egyben konzerválta a a túlméretezett szervezete­ket, a belső függőséget. A vállalati .tanácsok nehezítik a decentralizálást, a megle­vő gyárak, telephelyek ki­válását, önállósodását. A tanácstagok jobbára nem tulajdonosként lépnek fel, hanem rövid távú munka­vállalói érdekeiket érvénye­sítik. Az első számú vezető, az igazgató is mindenekelőtt munkavállaló. Nem várhat­juk tőle például, hogy kez­deményezze vállalatának külföldi többségi tulajdonba adását. Az új tulajdonos valószí­nűleg új igazgatót keresne, s ha netán mégis a régit erősítené meg beosztásában, az új, ismeretlen feladat- és kockázatvállalásra kény­szerülne. A részvénytársasá­gi átalakulásra viszont az igazgató is bátran tehet ja­vaslatot, ettzel nem veszé­lyezteti állását, 1 jövedelmét. A külföldi tőkések piersze alig vásárolnak a felkínált részvényekből. Miért is ten­nék? Nagyobb biztonságra, több osztalékra aligha szá­míthatnak nálunk, mint másutt. A tőkés egyébként sem pénzt elhelyezni, ha­nem vállalkozni akar. Mint ahogy a magyar gazdaság sem püsztán tőkéhez kíván jutni a vegyes vállalatok révén, hanem termelési 'és vezetési kultúrához is. Az úgynevezett irányító válla­lat, a társaságokká szerve­zett részlegek központja mit sem kockáztat, amíg egy szervezet talpon marad, ad­dig ő megél. Esetleg még utána is, ha például kézben tartja a gyári ingatlanva­gyont, ami után bérleti di­jat Ikassíroz. A társasági tör­vény persze nemcsak a for­mális változást, hanem a tulajdonlás gyökeres átala­kítását is lehetővé teszi. A tulajdonformák egyen­jogúsításával, a cégtípusok gazdag választékával elhá­rulnak az akadályok a több­szektorú gazdaság fejlődése, az állami, a szövetkezeti, a magántőke sokoldalú együtt­működése útjából. Az új társasági formák korszerű, európtai színvonalú kerete­ket teremtenek az állami vállalatok, a szövetkezetek, a magánszemélyek vállalko zásaihoz Emóciók és rációk A működési formát vá­lasztják, az igazgatót kine­vezik, tulajdonossá pedig sajátos módon lesz az em­ber és a szervezet. Külső gazdasági piaci hatások a meghatározók, s nem auto­matikusan a pénz, az érték­papír, a töke lesz tulajdo­nossá. Vegyük például a hazai kistőkést, a maszekot. Nem éppen ideális tulajdo­nos. Üzleti haSznát a gaz­daságból kivonja, elkölti, feléli, elutazza, vagyontár­gyakba fekteti. Híradás­technikai cikkekben, kocsi­típusokban, lakberendezés­ben, hétvégi házban, amennyiben teheti, a nyu­gati mintái követi, de a gaz­daság felszereltsége mesz­sze elmarad a kor színvona­lától. A piaci hatásokra ma­ga is érzéketlen, a nagy szervezetekkel többnyire szimbiózisban él. Üzleti kapcsolataiban, mint vevő, leleményes, mint eladó, fö­lényes. Tanult a nagyoktól? Nem, a piaci hatások, a gaz­dasági feltételek, a bizalom hiánya hasonlóak. A ma­gánvállalkozó — legyen ipta­ros, panziós, butikos vagy háztáji gazda — egy dolog­ban vérbeli tulaj: fogja a forintot. Igaz, nála nincs is pántlikázva: a termelési pénz és a magánjövedelem egyre megy. A pénz tőkévé, a személy, a szervezet valós tulajdo­nossá csak megfelelő társa­dalmi, gazdasági, piaci fel­tételek között válik. Az át­fogó reformok egyebek kö­zött a tulajdonlás kedvező feltételeinek megteremté­sét szolgálják. A piacgazda­ság kiépítése, az import li­bériai izálása, a versenyfel­tételek kialakítasa ebbe az irányba mutat. Így tulajdo­nos és gondos gazda nem­csak kerestetik, hanem a feltételek alakítása révén széles körben teremtetik is. A magánszemélyek, a vál­lalati, a szövetkezeti kollek­tívák, a bankok, a pénzinté­zetek, a biztosítótársaságok körében. K. J. Ki Beek Tamás kereskedői- vezte ki bukaresti kereske­mi miniszter Kónya Lász- delmi tanácsossá. Kónya lót, a Kereskedelmi Minisz- László szerdán elutazott ál­térium osztályvezetőjét ne- lomáshelyére. (MTI) A velőburgonya egészséges Mint az utóbbi napokban kiderült: az élelmezésre szánt burgonya egy része megromlott. Ezzel kapcso­latban felmerült a kérdés: nem- érte-e kár a tavasszal ültetendő velőgumókat. Mint Csiszér János, a Ve­tőmagtermeltető és Értékesí­tő Vállalat vezérigazgatója elmondotta: az általuk készletezett és forgalmazott vetöburgonya egészséges, az egész télen át tartó vizsgá. latok, s a legújabb ellenőr­zések is ezt mutatják. A vetőburgonyát ugyanis — bármilyen nagy tételben raktározzák is el — külön­leges módon tárolják. A vállalat a tavaszi ül­tetésig várhatóan mintegy 13 ezer ' tonna burgonyát értékesít. A nagyüzemeknek és a kistermelőknek a ta­valyinál több, összesen 7 fajtát ajanl, ezek közül iden újdonságnak számit a Hol­landiában nemesitett Kon­dor, Resy és Romano fajta, amelyekből idén a tavalyi­nál többet használhatnak fel. A Romanö bőtermö, fe­hér húsú burgonya, amely az elterjedt Desirenél sok­kal inkább ellenáll a bur­gonya egyik betegségének, a sugárgombás varrasodás­nak. Ez a fajta, a Kondorral együtt, az elmúlt években legnagyobb területen ter­melt Desire legjelentősebb vetélytársa lehet (MTI)

Next

/
Thumbnails
Contents