Délmagyarország, 1989. január (79. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-11 / 9. szám

1989, január 11., szerda 3 Folytatja munkáját az Országgyűlés tnéről egy állam sem mondhat le. ; A gyülekezési jog — mint ahogy az egyesülési jogról szólva már utaltam rá — sem állami adomány, hanem mindenkit megillető alapvető szabadságjog, amelynek gyakorlása keretében békés összejövetelek, felvonulások és tüntetések (együttesen: rendezvények) tarthatók, amelyeken a résztvevők véleményüket szabadon kinyilváníthatják. A rendezvény résztvevői jogosultak a közösen kialakított álláspontjukat az érdekeltek tudomására hozni. Ebből következik az, hogy a gyülekezési jog szabad gyakorlása elválaszthatatlan kapcsolatban van a szólásszabadsággal, és az úgynevezett petíciós joggal, hiszen e jogok biztosítása nélkül nem is beszélhetünk ténylegesen a gyülekezési szabadságról. Miután azonban a javaslat tárgya a gyülekezési jog, ezért nem kerülnek részletezésre sem a szólásszabadság, sem a petíciós jog gyakorlásának más, a gyülekezéssel nem kapcsolatos szabályai. Ezt követően így folytatta: a gyülekezési jog gyakorlásának korlátja a javaslat szerint az, hogy nem valósíthat meg bűncselekményi vagy bűncselekmény elkövetésére való felhívást, valamint nem járhat mások jogainak és szabadságának sérelmével. E jog gyakorlásának szinte minden alkotmányban és a nemzetközi jog által is rögzített további alapfeltétele a békés jelleg. A vitában megjelent az a számomra, a jogász számára furcsán hangzó érv, miszerint ez a „mások jogaira és szabadságára" való hivatkozás már csak azért is értelmetlen, mert a gyülekezési jog eleve csak mások sérelmével valósitható meg. Hiszen például az utcai közlekedést, az embereknek ama „jogát", hogy közlekedjenek, kivétel nélkül minden demonstráció zavarja. Az ilyen érvelés számomra keveset mond. Arról nem szólok, hogy ez a kitétel ugyanabban az egyezségokmányban szerepel, amelynek más cikkelyeit egyetértően hivatkozzék az előbbi nézetet hangoztatók; hiszen vagy elfogadunk egy okmányt vagy nem. De üres az érvelés, mert ennek alapjan csupán egyetlen jog lenne, mások jogai sérelmére tekintet nélkül gyakorolható: a gyülekezés. S mi indokolná ezt? Miért kellene elviselni a nyilvánvaló többségnek az aránytalan jogsérelmet? Mert, ha már a vitában a közlekedésre hivatkoztak, hadd idézzem fel a javaslat 6. paragrafusának (1.) bekezdését, amely éppen „a közlekedés rendjének aránytalan sérelmével járó" gyü.ekezésről szól. De általánosabban: minden joggal lehet élni, és lehet visszaélni. S itt nyilvánvalóan az arányokról, a különböző jogok egyeztetéséről, s adott esetben a joggal való visszaélésről van szó. Utaltam már a gyülekezésnek, a demonstrációnak társadalmi és politikai, kulturális összefüggéseire, s arra, hogy ez a jog esetleg éppen a politikai érdekkifejezés szempontjából hátrányos helyzetűek eszköze, s olyankor válik igazán jelentőssé, ha az adott időben, politikai kultúrában vagy a probléma természetéből fakadóan kevés a lehetőség más politikai eszközök használatára. A „mások jogainak és szabadságának sérelme" kitételt ebben a kontextusban értelmezve az arányok kérdése jogilag kielégítően kezelhető, s ha az arányok megítélésében viták lesznek, mert lehetnek, a bírói gyakorlat kialakítja majd a megfelelő mértéket. — Annak érdekében, hogy a gyülekezési jog törvényesen és rendeltetésszerűen gyakorolható legyen, a javaslat a gyülekezési jog gyakorlását, ha az közterületen történik, előzetes bejelentéshez köti. Ennek a bejelentésnek azonban nem az a célja, hogy az államigazgatási szerv a rendezvényt engedélyezze. A gyülekezési jognak, mint alapvető szabadságjognak a gyakorlása ugyanis nem igényel előzetes közigazgatási hozzájárulást. A bejelentés azonban lehetőséget ad arra, hogy az államigazgatási szervek —• elsősorban a rendőrség — felkészüljenek a gyülekezési jog gyakorlása, illetőleg a közrend, a közlekedés zavartalanságának a biztosítására. — A bejelentéshez kapcsolódóan meg kell említeni, hogy a javaslat — szűk körben és kivételesen — lehetőséget ad arra, hogy a rendőrség a meghatározott feltételek esetért a rendezvénynek a bejelentésben megjelölt helyszínen, illetőleg időben való megtartását megtiltsa. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozni szeretném, hogy ez a tiltás nem általában a gyülekezési jog gyakorlása, illetőleg a tervezett rendezvény megtartása elé állít korlátot, hiszen az adott rendezvény nem a bejelentésben megjelölt helyszínen és időben megtartható lenne. A tiltás tehát kifejezetten csak arra irányul, hogy a rendezvényt ne ott, vagy ne akkor tartsák meg. — A javaslat megfelelő garanciát nyújt a gyülekezési jog szabad gyakorlásának védelme érdekében, ugyanis a rendezvény megtartását megtiltó határozat ellen közvetlenül a bírósághoz lehet fordulni. A bíróság — ha ezt indokoltnak tartja — megváltoztathatja a közigazgatási szerv döntését. — Egy rendezvény megszervezése és annak megtartása a szervezők részéről fokozott figyelmet, gondosságot és ezzel együtt felelősséget igényel. Ennek megfelelően a rendezvény rendjének megteremtése elsősorban a szervező feladata, ebben azonban kérésére a rendőrség, és más arra illetékes szervek is közreműködnek. Fel szeretném hívni ezzel kapcsolatban arra a figyelmet, hogy a rendőrségnek a rendfenntartó szerepe alapvetően nem a rendez-, vény feloszlatására irányul, hanem a gyülekezési jog szabad, külső behatásoktól mentes gyakorlásának biztosítására. Ennek érdekében történik például a forgalomelterelés, illetőleg egy ellentüntetés során az esetleges atrocitások megelőzése. — A javaslat lehetőséget ad arra, hogy a rendezvény résztvevői, amennyiben a rendezvényt feloszlatják, a feloszlatás jogszerűségét bíróság előtt vitathassák. Ügy vélekedett, hogy a javaslat a demokrácia érvényesülését, a véleménynyilvánítás szabadságának előmozdítását, a közéleti aktivitás széles körű kibontakozásának elősegítését szolgálja. Ennek alapján kérte, hogy az Országgyűlés a benyújtott törvényjavaslatokat fogadja el. jogállamiság felé vezető út fontos állomásait jelzik. A vitákban ismételten kiemelték az új alkotmány mielőbbi kimunkálásának szükségességét. Többen kérték, hogy az új alaptörvény elkészülésével egy időben szülessék meg az alkotmánybíróságról szóló törvény is. Számos képviselő foglalkozott a bírói függetlenség elvének kérdésével, támogatva azt az indítványt, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez a jövőben ne lehessen interpellációt benyújtani. Az alkotmánymódosítás tervezetét a jogi bizottság — a módosító indítványokkal — egyhangúlag elfogadta. A gyülekezési jogról a bizottság úgy foglalt állást: olyan mértékű szabályozásra van szükség, amely garantálja a szabadságjogok zavartalan gyakorlását. Jelentősnek minősítette a bizottság a bírósági jogorvoslat lehetőségét, amely mintegy záloga a szabadságjog gyakorlásának. Ugyancsak alapvető szabadságjogként értékelte a bizottság az egyesülési jogszabályt. A tervezet segíti azokat az önszerveződés alapján létrejövő társadalmi csoportokat, amelyek a különféle érdekeket fejezik ki. A legnagyobb vita a politikai pártokkal kapcsolatos paragrafusokról folyt a bizottságokban. A testület helyesnek tartja, hogy a törvény általában a pártokra is vonatkozik, ugyanakkor egyetértettek azzal, hogy a pártokra — kiemelt szerepükre tekintettel — szülessen külön szabályozás. Társadalmunkban a különféle szerveződésekben már fellelhetők a pártok csírái, ezért nagyon sürgető, hogy mihamarabb — az új alkotmánnyal egy időben, esetleg azt megelőzve — megszülessen a párttörvény. Ez mindenekelőtt politikai kérdés; a jog csak akkor lesz képes elrendezni a politikai pártokkal kapcsolatos szabályokat, ha az erre vonatkozó problémákat a politika előzetesen kellően tisztázta — szögezte le a bizottság titkára. A jogi bizottságok az egyesülési és gyülekezési jog tervezetét kiegészítésekkel elfogadásra ajánlotta. Südi Bertalan (Bács-Kiskun megye, 12. vk.), a Jánoshalmi Petőfi Mezőgazdasági Termelőszövetkezet párttitkára az alkotmány tervezett módosításával kapcsolatban aggályát fejezte ki a 27. szakasz megkurtítását célzó indítvánnyal szemben. Eszerint ugyanis ki kellene hagyni az interpellálhatok köréből a Legfelsőbb Bíróság elnökét. A képviselő szerint a Parlament jelenlegi jogállásából következően alkotmányjogilag, és az érvényben levő alkotmány normatíváit tekintve is jogi korlátot állítana önmaga hatásköre elé, ha nem teszi lehetővé a bírói szervezet munkájának interpellációval történő ellenőrzését. Mivel az alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslathoz több hozzászóló nem jelentkezett, a Ház elnöke Kulcsár Kálmánnak adta meg a válaszadásra a szót. Az igazságügy-miniszter válasza, szavazás Kulcsár Kálmán igazságügy-miniszter válaszában azt kérte, hogy az eredeti miniszteri javaslatot fogadják el, tehát töröljék el a Legfelsőbb Bíróság elnökének interpellálhatóságát. Hangsúlyozta azt a véleményét, hogy a bírói ítélkezéssel kapcsolatban semmilyen más szervnek semmilyen joga nem lehet. Ezután határozathozatal következett. Az elnöklő Stadinger István megállapította: az alkotmány módosításához a képviselők minősített, kétharmados többségének igenlő szavazatára — tehát, a jelen esetben a 387 képviselő közül 258 igenlő szavazatra — van szükséa. Először azt a részkérdést bocsátotta szavazásra, amely a Legfelsőbb Bíróság elnökének interpellálhatóságára vonatkozott. Arra az elnöki kérdésre, hogy ki fogadja el a miniszteri indítványt, 249-en szavaztak igennel, 65-en nemmel, 33an pedig tartózkodtak. A javaslat tehát nem kapta meg a szükséges minősített többséget, vagyis a képviselők fenntartották azt az alkotmányos helyzetet, hogy a Legfelsőbb Bíróság elnökéhez továbbra is lehet interpellációt intézni. Ezután tette fel szavazásra Stadinger István az egész — a részkérdésben már eldöntött — alkotmánymódosítási javaslatot. Ezt a képviselők 345 szavazattal elfogadták. Az egyesülési és gyülekezési jog törvénytervezetének vitája Fölszólalások Bölcsey György (Budapest, 63. Vk.), a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság titkára fűzött szóbeli kiegészítést Kulcsár Kálmán expozéjához. A bizottság az Országgyűlés napirendjén szereplő törvénytervezetekről részletekbe menő viták után alakította ki álláspontját, s egységes véleményként fogalmazódott meg, hogy e jogszabálygyűjtemények a A határozathozatal után ügyrendi kérdésként elfogadták a képviselők, hogy az egyesülési és a gyülekezési jogról szóló törvényjavaslatot együttesen tárgyalják, de külön-külön hoznak határozatot a törvénytervezetekről. Elsőként Huszár István (országos lista), a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára kért szót. Elmondotta, hogy a két törvénytervezetnek a HNF által szervezett társadalmi vitáján körülbelül ötvenezren vettek részt, nyilvánítottak véleményt. Az állampolgárok több mint 1200 gyűlésen fejtették ki álláspontjukat. Huszár István úgy foglalt állást, hogy a két törvénytervezet elfogadása nem nehezíti az új alkotmány megalkotását, ellenkezőleg, segíti azt. A két jogszabály elfogadása felfogható az új alkotmányhoz vezető úton tett fontos lépésként. Púja Frigyes (Békés megye, 8. vk.) nyugalmazott külügyminiszter nézete szerint korai lenne e törvénytervezetben politikai pártok létrehozásának, működtetésének lehetőségét most rögzíteni. Tóth Antal (Bács-Kiskun m., 16. vk.), a megyei rendőr-főkapitányság helyettes vezetője hangsúlyozta azt a véleményét, hogy a rendőrség a reformnak és a rendnek egyaránt híve, e kettő feltételezi egymást, míg az anarchia a nem kívánt szélsőségekhez szolgálhat alapul. A gyülekezésről szóló törvényjavaslat is ezt az elvet fejezi ki. Kardosné Török Ibolya (Csongrád m., 14. vk.), a Hódmezővásárhelyi Hódiköt diszpécsere a politikai pártok alapításával kapcsolatban helyesebb megoldásnak vélte, ha rájuk is az egyesülési törvény rendelkezései lettek volna irányadóak. Balla Éva (Budapest, 46. vk.), a fővárosi Apáthy István Gyermekkórház-Rendelőintézet segédorvosa több javaslatot tett a gyülekezési jog gyakorlásával kapcsolatos tervezet módosítására, illetve meglevő paragrafusok megszüntetésére. Berecz János (SzabolcsSzatmár m„ 6. vk.), az MSZMP Politikai Bizottsá gának tagja, a KB titkára leszögezte: miközben törvénytervezetekről vitázunk, tudatában kell lennünk annak, hogy a politika alapkérdéséről van szó, a hatalom, a korszerű hatalmi berendezkedés mikéntjéről és a hatalomgyakorlás módjáról. — Az MSZMP vezető párt szerepéből ered az a követelmény, hogy a társadalom megérett politikai szükségleteit felismerje, 6aját céljaként megfogalmazza és a magyar haladás érdekében cselekedjék. Elégséges alappal jelenthetjük ki: az MSZMP egy pártként ismerte fel felelősségét és kezdeményezte, hogy a politikai versenyhelyzetet jogilag is garantáltan építsük be társadalmunk működési rendszerébe. Ajándék-e ez a népnek a párt részéről, vagy pedig alanyi jogon illeti meg? HatározotUn állok ezen utóbbi mellé. Az önszerveződésre, érdekképviseletre, gyülekezésre való igény a társadalomban nem csak a politikai közegben jelenik meg, hanem annál jóval szélesebb körben. Ez felöleli a környezetvédelemtől kezdve a lakosság karitatív, kulturális törekvéseinek és más önkifejezési formáinak igen színes megnyilvánulásait is. Ösztönöznünk kell, hogy az országos és helyi közéletben egyaránt a törvény adta keretekben minden egyesülési gyülekezési szándék egyenlő esélyt kapjon képviselőik érdekeinek, nézeteinek megjelenítésére. Világosan kell látnunk, hogy a jogállamiság viszonyai között a pártok létrejötte nemcsak társadalmi igény kérdése, hanem egyszerűen attól függ, hogy érvényes jogszabály alapján valaki akar-e pártot alapítani vagy nem. Király Ferenc (Szolnok m„ 5. vk.) tiszaföldvári körzeti orvos annak a véleményének adott hangot, hogy az alkotmányosság talaján álló független pártokra az MSZMP-nek lenne a legnagyobb szüksége. Az Országgyűlés számára történelmi és morális kényszer, hogy az alternatív csoportokat, a majdani pártokat beengedje a hatalom sáncai közé — hangoztatta. Első az egyenlők között — csak ez lehet most a párt reális és tisztességes célja — mutatott rá. Géczi Istxpín (Budapest, 49. vk.), a Kertészeti és Élelmiszeripari Egyetem tanszékvezető egyetemi tanára a sportszervezetek, -egyesületek, illetve -szövetségek érdekében figyelmeztetett arra, hogy a sportegyesületek napjainkban egyre nehezebb helyzetbe kerülnek. Szentágothai János (országos lista) akadémikus, az MTA tanácsadója hangsúlyozta: elérkezett az ideje annak, hogy a monolitikus hatalmat fölváltsa a magyar társadalom konstruktív politikai irányait képviselő pártok egymást ellenőrző kormányzati rendszere. Alberth Béláné (HajdúBihar m., 8. vk ), a HNF megyei bizottságának titkára hangsúlyozta: az egyesülési törvényben egységes kritériumok alapján kell szabályozni minden társadalmi szervezet, így a politikai pártok alapítását és tevékenységét is. Séra János (Komárom m., 10. vk.) kisbéri körzeti állatorvos ellentmondásosnak vélte, hogy a gyülekezési és az egyesülési törvényalkotás időben megelőzi az emberi jogok széles körű biztosítására hivatott új alkotmány megszövegezését. László Béla (SzabolcsSzatmár m„ 14. vk.) a fehérgyarmati városi pártbizottság első titkára többek között felhívta a figyelmet arra, hogy a most tárgyalt törvények megvalósítása során azokra is gondolni kell, akik a hátrányos helyzetű térségekben élnek, akik az elosztáskor a kisebb szeleteket kapják, akik többet érdemelnének, de igényeiket halkabban vagy egyáltalán nem fogalmazzák meg, csak bíznak az ígéretekben, s egyre türelmetlenebbül várják, hogy rájuk is sor kerüljön. Bödőné Rózsa Edit (Csongrád m., 3. vk.), a Taurus Gumigyár energetikusa felszólalásában kérdésesnek nevezte, hogy a politikai pártokra vonatkozó garanciális szabályokat mi tartalmazza: az egyesülési törvény, a párttörvény, az alkotmány, vagy esetleg valami más? E kérdés eldöntéséhez, véleménye alátámasztására, bőséggel idézett a választóitól kapott levelekből. Arra a kérdésre: szükséges-e, hogy az egyesülési törvény tartalmazza a politikai pártokra vonatkozó rendelkezéseket, 2694 írásos választ kapott öt nap alatt. A válaszadók 89 százaléka amellett foglalt állást, hogy az egyesülést törvény tartalmazza a politikai pártokra vonatkozó szabályokat. Egy külön párttörvény meghozatalát 2681 válaszadóból 12 százalék szükségesnek, 88 százalék szükségtelennek ítélte meg. Nézete szerint a többpártrendszer körül kialakujt vitát ma már túlhaladta az idő. Ezért most az Országgyűlés feladata az, hogy biztosítsa a társadalomban meglevő ilyen irányú törekvéseket, szolgálva az ország stabilitását, politikai, gazdasági fejlődését. Czoma László (Zala m., 5. vk.), a keszthelyi Helikon Kastélymúzeum igazgatója leszögezte: az alulról építkező társadalom valamennyi alapegysége csak egységes normatívák, illetve elbírálás alapján működhet egészségesen. A képviselők pedig csak ennek tudatában, és ezt feltételezve szavazhatnak a beterjesztett törvényjavaslatra. Benjámin Judit (Budapest, 21. vk.), a Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár III. kerületi főkönyvtárának vezetője megerősítette: úgy helyes, ha az egyesülési törvény egyben korlátozás nélkül megengedi a pártalapítási jogot. Tóth Károly (országos lista) református püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnöke: ha az alakuló szervezetek az egyházaktól függetlenül, azokat meg nem kérdezve használni fogják például a református, evangélikus, katolikus vagy baptista elnevezéseket, az nagyon súlyos zavarok, konfliktusok forrásává válhat — emelte ki a püspök. Ezután az elnöklő Stadinger István bejelentette: a törvényiavas'atokHo-x felszólaló nem jelentkezett. Az elhangzott számos es szerteágazó képviselői javaslat megvitatására össze kell ülnie az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi bizottságának. Mivel ez valószínűleg hosszabb időt vesz igénybe, ezért javasolta a képviselőknek, hogy nap; munkájukat fejezzék be. Az ülés berekesztése előtt arról tájékoztatta a képviselőket, hogy az ülésen részt vett a Nyugateurópai Unió küldöttsége. Köszöntötte Charles Goerens-et, az Unió közgyűlésének elnökét és munkatársát. Szerdán reggel 9 órakor az Országgyűlés az egyesülési jogról, valamint a gyülekezési jogról szóló törvényjavaslatok tárgyalásával — a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság állásfoglalásának ismertetésével — folytatja munkáját