Délmagyarország, 1989. január (79. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-07 / 6. szám

1989.jonuár 7., szombat magazin [DM y • / / V ÍV . X % l fi n li s . t -' ' ,-jX v n; i / > tUA , - -1 MAI IK IIEI.A: ELMENTEK Régészeti kutatások Évezredek óta élnek itt e földön Gondolunk-e arra. mikor aszfalton lépdelünk. hogy az utat már előttünk is járták sokan. Arra vezetett az ösvény, amelyet először taposott ember. Éltek és laktak itt. Hideg elől lakásokba bújtak. amit földből, faágakból készítettek. Dolgoztak, hogy élhessenek. Az anyaföld nemcsak csontjaikat őrzi. de eszközeiket is. Ahol ember élt. ott nyomot hagyott. A Magyar Tudományos Akadémia Régészeti Intézetének feladata hazánk múltjának feltárása. A buldózerek korát éljük. Mohó. hatalmas markuk az újnak készít helyet. Az épülővel azonban eltűnik a nyom. amely évszázadokig pihenhetett a földben háborítatlanul. Múltunk feltárása nélkül nem lehet nemzeti önismeretünk — mondta Széchenyi. A mezőgazdaság erőteljes gépesítése miatt, a nagyüzemi gazdálkodás folytán megváltozik a táj arculata. A mélyszántások. a vegyi anyagok földbe kerülése egyre sürgetőbbé teszik ezt a feladatot. Magyarország is csatlakozott ahhoz az UNÉSCO-egyezményhez. amelyben kötelezte magát történelmi emlekhelyeinek feltárására, s arra. hogy ezeket a történeti értékeket védelemben részesíti. E feladat ad jelentőséget annak a munkának, amelyben feldolgozzák Magyarország régészeti topográfiáját (topográfod helyrajz. térképészet). A kiadványsorozatot dr. Torma István csoportvezető gondozza. Mint elmondta, ók folytatni és befejezni kívánják azt a hatalmas és értékes feltáró munkát, amelyet Ronier Flóris. a magyar régészet megalapítója még a nuilt században elkezdett. 1860-ban győri bencés gimnáziumi tanárként jelentette meg azt a tanulmányát, amelyben a Bakony régészeti emlékeit tárta fel. Később, amikor Pestre került, az Archeológiai Értesítőben adott nyilvánosságot azoknak a kutatásoknak. amelyek beszámoltak az emlékhelyek feltárásának eredményeiről. 1876-ban volt Budapesten a VIII. nemzetközi régészeti kongresszus, mely újabb lendületet adott a munkának. Vidéken éltek néhány helyen olyan jeles kutatók, akik kultúránként, etnikumként gyűjteni és rendszerezni kezdték az emlékeket. Wosinsky Mór ásatásokat végzett Tolna megyében, honfoglaláskori emlékkel kutatott. Debrecenben Zoltai Lajos jelentette meg a harmincas években Debrecen Árpád-kori topográfiáját. Ok az elődök. A Régészeti Kutató Intézet 1958-ban alakult, s I96(l-tól az utódja a Régészeti Intézet. Itt tűzték ki feladatul, hogy Magyarország régészeti lelőhelyeit feltárják. rendszerezik, közigazgatási egységenként feldolgozzák és közreadják. Ez a munka a Magyarország régészeti topográfiája című könyvsorozat. Megjelent már a Veszprém megyét bemutató. Készen van Komárom és Pest megye anyaga, most folyik a szerkesztés, s elkezdődött Szabolcs. Tolna. Fejér. Zala megye emlékcinek összegyűjtése, rendszerezése. A legkülönfélébb régészeti és múzeumi anyagokat kell analizálni, összegyűjteni a sokféle és eléggé kulonbozó információkat. A Veszprém megyei kiadvány részére a Pápai Református Gimnáziumban a református községekből gyúlt információ. Veszprémben Laczkó Dezső piarista tanár gyűjtötte a katolikusok lakta községek anyagát. Rhé Gyula állomásfőnök pedig a vasútvonal melletti régészeti emlékeket tárta fel. Feldolgozták a múzeumokban és levéltárakban fellelhető írásos és tárgyi anyagokat is. A régész munkája sokszor a terepbejárással kezdődik. Tavasszal és ősszel, amikor a természet pompájával nem zavarja a feltárást, barázdáról barázdára járva, dűlőről dűlőre keresik az ember nyomát. Felszínre kerülhet a tűzhely, a válvog-. a barlanglakás' nyoma, a temetkezőhely. Gazdag a már megjelent munkák gyűjteménye, annak katalógusa. A Békés megyei Szeghalom területén 1116 régészeti lelőhelyet rögzítettek az őskorból. Vác környékén most dolgoznak a Bös-Nagynuíros vízlépcsőépítés sürgette feltárásokon. Itt is ezernél több régészeti lelőhelyet sikérült találni. A feltárások nyomán képet kapunk a hajdanvolt életről. Hogyan nézett ki a táj. milyen volt az arculata a különböző történelmi időkben. Milyen műszaki kultúrával rendelkeztek az itt lakók, milyenek voltak települései. Hol éltek állattenyésztők, hol éltek földművesek, és milyen körülmények között. Ha magunkat ismerni akarjuk, múltunkat is tudni kell. ..De ha nem is tehetünk annyit. amennyit tenni óhajtanánk. tennünk kell mindent-, amire képesek vágyunk" — hangsúlyozta Eötvös József. Gondolata, megállapítása a régészeti kutatásokra is érvényes. JÓZSA ÁGNES „ Adj egy szilárd pontot, és kifordítom sorkaiból a világot" — állította hajdan egy görög bölcs az ifjúság jellemzésére. Lehetne-e igaz manapság a megállapítása? Igényel-e, akar-e, kap-e szilárd pontot, kapaszkodót, példát, célt napjaink vdágforditásra hivatott ifjú nemzedéke? S mi felnőttek. vajon tulajdonítunk-e ezeknek a kérdéseknek elég jelentőséget? — Ezt firtattuk minap az egyetem gyakorló iskolájának néhány diákjával, a gimnazista Csitri ÁÁo.vsal, a nyolcadik osztályos Karácsony Judittal. Nóvák Zoltánnal. Ruskó Tamással és Zsadányi Nagy Csabával. Egymás szavaiba vágó-kapaszkodó, őszinte indulatú gondolataikat, mondataikat „úgy mint volt", fésületlenül adom közre, mert úgy vélem, aki olvassa, így kerülhet közelebb ahhoz, hogy milyenek is mai tízenéveseink. — A régebbi értelemben vett példaképekből mi már kiábrándultunk. Sokan érezzük úgy a gimnazisták között. hogy azok többnyire mítoszok. szükség volt rá, hát „felfújták őket" példává. A mi mai világunkban egy kommunista mártír már elvont példakép — mint az iskolánk névadója. Ságvári Étidre is. Mi ma nem akarunk. nem akarhatunk egy példa után menni, hanem valami saját Utat kellene járnunk, ahol önmagunkhoz igazodunk a jó utat keresve. — Csakhogy ki mondja meg, hogy melyik, milyen a jó út? Valamibe azért kapaszkodni kell. Mindenkinek van azért valami, ami tetszik neki. amihez hasonlítani szeretne. — Leltet ilyen egy rocksztár vagy egy focista is. De belöliik az. tetszik, amit csinálnak. Mint embereket nem is igen ismerjük őket. nem is lehet példaképünk, legfeljebb a stílusukat kedveljük és majmoljuk, aztán kinövünk belőlük. — De úgy kell kinőni, hogy egyéni stílust vegyünk fel. Ami más mint a többieké. Én kívülről is. belülről is más. egyéni szeretnék lenni! Saját ütőn járni, de felelősséggel. Másoktól — felnőttektől is — átvenném az egyéniségemnek megfelelő jó tulajdonságokat. De nem veszek be, a gimisek többsége nem vesz be erőszakolt példákat, eszméket. Lenint én például olvasom, mint gondolkodó érdekel, de miért lenne a példaképem? O ott. akkor, a maga idejében jehetett példakép, de ma. itt. nekem nem. mert más a helyzet, mások a körülmények. Ha a történelemből példát kellene kiemelnem, akkor én inkább a miénkböl vennék, én az őszirózsás forradalmat ünneplem. — Én pedig 1848-at. Szerintem az ünnep maga is példa. Adhat és ad is példaképeket. De nem szabad erőszakolni! Pontkereso — Ebben van nagy felelőssége a felnőtteknek. Nem lenne szabad semmit erőszakkal ránkeröltetni. Az a baj. hogy legtöbbször azt teszik. Elfelejtik azt. hogy a gyerek tulajdonképpen nagyon érzékeny. Az érzelmeikkel nem törődnek eleget. Pedig, ha egy felnőtt — mondjuk egy gyerekcsapattal foglalkozó fociedzö — valamilyen rossz tulajdonságát többször érzékeli a kamasz, akkor az meghasonlást idéz elő benne! — Persze, mert tulajdonképpen nem egy emberben megtestesülő a példakép, hanem tulajdonság-példaképek vannak. Számomra például az a fanatizmus, de az a kompromiszszumkészség is. Azt mondom, nem szabad összetörni egy pofon után, de a tizedik után már el kell menni onnan, ahol kaptuk. Fontos az alkalmazkodás. de az ne meglutnyászkodás legyen. Kell önkritika és türelem, kell, hogy kapcsolatokat teremtsünk más emberekkel azoknak az értékeit elismerve. — Csakhogy a mi korosztályunk-' bői ez sokban hiányzik. Nemigen ismerünk el másokat, egoisták vagyunk. És nincs elég türelmünk, kitartásunk. — A mai gyerekek hangulatemberek. Mintlw az akaraterő hiányozna belőlünk. Azt nem tudjuk „beosztani". Hogy ez sikerüljön, ahhoz igen is kellene a felnőtt példakép. — Lehet, szükséges egyes szituációkban felnézni valakire. — Vagy egy tulajdonságára. Például a művészeknél. — Legtöbbször a jó tulajdonságokra néznénk fel. Leplezzük, röstelljiik — mert ilyen süket a közhangulat. a divat, a stílus —. de igazából vágyunk a jóságra, a szeretetre. A felnőttekére is, egymáséra is. Csak a tulajdonságok megnyilvánulását mindig befolyásolja a környezetünk. És az — kevés kivétellel — olyan, hogy a jót nem hagyja kimutatni. Még a család se nagyon. — Pedig a belső tulajdonságokat elsődlegesen a család tudja adni, alakítani. De biztos nem ez a mai zaklatott. rohanó család. — A környezetünkből elsősorban a rossz tulajdonságok rakódnak ránk (azok a divatosak is). Ha rájövök arra. hogy ez vagy az rossz is lehet, akkor szívesen megbeszélném a szüleimmel, hogy hogyan is kell értékelni, de nem érek rá ezzel foglalkozni. A kérdéseimre- kevésszer kapok választ. Meghallgatni se érnek rá ma a felnőttek, nemhogy arra, hogy valamiről meggyőzzenek bennünket. — Látjuk, hogy sok a felnőtteknek a kényszere, rohannak. Nem jut ránk elég idejük. Sokszor nem is merem elmondani otthon a problémáimat, mert attól félek, hogy mástól vonom el apuékat addig, míg velem foglalkoznak, és mindenből csak kapkodás lesz. — Sok gyerek ezért nem tud otthon megnyílni. — De hasonló korú. tulajdonságú barátjának igen. Szerintem az ilyen igazi barát lehet példakép is. — Igen, mert ahhoz, hogy valakihez hasonlítani akarjunk, kell a személyes kötődés, kapcsolat is. — Olyan felnőtt példaként nem is tud közel kerülni hozzám, aki csak szidja a mai gyerekeket. Az nem ismer bennünket. — Pedig közelebb kellene kerülni egymáshoz. Mert ebben a pénzközpontú világban a rossz tulajdonságok erősödésének van tere, és van egy csomó dolog, amivel egyedid nem tudunk tisztába jönni. — Például a becsülettel. Az olyan folyó, aminek rengeteg mellékága van. És nem mindegy, hogy melyiken sodródunk. — Az eligazodáshoz sok pluszt kellene kapni otthon is, az iskolában is. Hiszen még nem is igen tudjuk, hogy mit akarunk. Kevés a támpont, és homályos, zavaros is. — Éppen ahhoz kellene a példaképérték, hogy jobban el tudjunk igazodni. Hogy ha kell, kisegítsen mondjuk a bajból. Hogy ösztönözzön vagy visszafogjon. Hogy kapaszkodót adjon. — Sok mindent nem értünk, ami most van. Többet kellene segíteni abban, hogy eligazodjunk, hogy jó irányba fejlődjön az egyéniségünk. Figyelni kellene arra, hogy milyen a gyerekek értékrendje, egyénisége. — Ahhoz, hogv ez jóra alakuljon ki. kellene látnunk magunk körül egy csomó jó tulajdonságot, vagyis jó példát. Egy gyerek se eredendően rossz, legfeljebb hagyják „elromlani", mindenből kiábrándulni, ellustulni, céltalanná, cinikussá válni. — Pedig a tizenévesek többsége nem olyan akar lenni. Ezért kellene hagyni, hogy kimondják, ami bennük van. Ezért kellene több kapaszkodót, ha úgy tetszik példát adni nekik. És nem erőszakolt eszményképeket. — A példaképről, a példaadó életről egyszer valaki azt mondta: „Amikor megszülettél, mindenki nevetett, és te sírtál. Próbálj úgy élni, hogy amikor meghalsz, mindenki sírjon, és te nevess. " Sokunknak el kellene ezen gondolkodnunk... SZABÓ MAGDOLNA •

— Akkor hát. igazgató elvtárs: mehet a patkány? — A/ istenért. Magácska bácsi! Csöndesebben. — Szóval: csöndesebben mehet. Értettem, igazgató elv társ! — De ezt a szot. könyörgöm, nc ejtse ki. - Vclágos, igazgató elvtárs. Patkány. törölve. Ahogy magácska parancsolja. De azért kéne valami fedőnévnek. Mondjak patkány helyett esetleg — három pct. — Inkább — törli a homlokát Klapecz. — Csak ne ordítson, édes Magácska! — Kézenvaló és nyilvánfekvö! — Harsog tovább a vállalati mindenes. — Ha egyszer az akció titkos, akkor tit-ko-sí-tunk. Oké. vezérem! Tehát most nálam nyolc óra négy. ódale frustoksziinet — indítom a hárompeakciót. S mihelyt a patká... pardon: hárompék beúsznak a zsírolvasztóba. hehe. rögtön lejelentem igazgató elvtársnak. — De csak négyszemközt, az istenért. Magácska bácsi. — Szigbiz! Tudom én. hogy ez bizalmi feladat. Az igazgató elvtárs felülről jövő kezdeményezése. Patkány a tepertőben, pardon, hárompé! Étvágy elvéve, szeretném én azt látni, akinek ezek után is lesz gusztusa lopni. Na. én menek! •

— Igazgató elvtárs! - Majd később. Magácska bácsi! Tehát ott tartottunk'. Klárika, hogv... — Le akarom jelenteni... hukk... — Látja, hogy most tárgyalok! — ... a magácska kívánságára telehárompcztem mind a két üstöt... hukk... — Üstöllést távozzék! Majd én híSIMÁI MIHÁLY Kísérleti tréfapatkány vatom. ha kell! Tehát: az export növelésének ellentmondó káros tendenciák visszaszorítására irányuló... Miért nem írja. kartársnő? — Bocsánat, de — perceken belül itt lesz az a nyugatnemet, akit a Wolfmann elvtárs jegyeztetett elö. — És ezt csak most mondja!? — Én reggel is szóltam volna, de az igazgató elvtárs Magácska bácsival tárgyalt. •

— Azt mondja a vezérképviselö úr. hogy a szerződés aláírása előtt szeretne szétnézni az üzemben. — Kérem, semmi akadálya! — készsegeskedik Klapécz. Ez a szép nagy darab bajor söröshordó, ez. ez fogja őket kihúzni a gödörből, príma szerződés, márkaesö... — Ekkor villan eszébe: — te jószagú atyaúristen... az olvasztóban most rágcsálók... dc hát csak kiszedték már azokat a dögöket! A frjistökölés nem tarthat oly sokáig! Vagy ha mégse, akkor legalább lesüllyedtek. — Küldjék ide! Hogy-hogy kit?! Természetesen Magácska bácsit. De azonnal! — S a vörös arcú. szőke sörényes bajor felé. nem kevés negéddel: — Herr Klinghammer! Oké. herr Klinghammcr! — Mit is tud ő még ezenkívül németül? — Guldcn apetít! Gulden. bizony Wunder maja libamaja! — (A fenébe is. kár volt a tolmácsot elküldeni' Most mit mondjon ennek a vigyorgó hajóinak?) — Nasa velikij termék originál zuckerfalat! Ja. ja! Originál, fantazmagoár. nása tepertoár-repertoár, he-he-he! C'siszta olcsóság, kamerád! Na — végre itt a tolmács-főmérnök — mi van. Janikám? — Nem találjuk az öreget! — Micsoda?! Ja. ja! (Jajjajaj! Szörnysejtelem. ne kínozz! Sa német riktig arra indul!) Ne. ne arra, Kling herrhammer. inkábberrcfe...! — A/t mondja herr Klinghammcr. ha ö egy irányban elindul, babonából nem fordul vissza. Egyébként úgyis mindegy, igazgató kartárs! — Az majd kiderül... Hát, íme a zsírolvasztó és tepertő-, azaz töpörtyű-, izé. töpörke-elóállítmányzónk. mint olyan .. mint olyasmi... — Azt kérdi herr Klinghammcr. miért ilyen nagyok és szőrösek ezek a tepertők? Látja, amit én látok, igazgató kartárs?! Atyavilág, most persze jön Magácska! — Igazgató... hukk elvtárs! Huukk! Vczcrcm! Szercptemlét óhajt tartani" Hukk: hát e/t megnézheti. csak tessék, tessék, amit cn megígérek magácskának, azt meg is... hukk! — Magácska úr. fogja be!!! — Hogy-hogv fogjam meg? Nem elég. hogy beledobáltam ezeket a büdös dögöket, hukk még ki is én szedjem? Mindent az öreg? Újra moshatom a kezem a barackpálinkában? Na jó! Hát tessék, tessék! — Megörült, ember! Tegye viss/a azonnal! Ne. ne v issza, dobja ki! Ne a nemet lába elé. maga ökör! — Herr Klinghammcr úgy véli. ezek után... — Nc hagyja vélni, könyörgöm! Nc hagyja vélni!! Magyarázza el. hogy a dolgozók lopják a tepertőt, s hogy a vezetőség megviccelte őket. érti. hogy ezek tréfapatkányok, előtte gondosan fertőt lettek lenítve, igen. ezt magyarázza el. s hogy ugye az exportot ez nem érinti... Na. mondja már! Egészen más részleg szállít őnekik... — Lehet, hogy más egészen részeg. vezérfönököm, de én. hukk. én aztán nem... — szól s ingadoz Magácska bácsi. A főmérnök a bajort pátyolgatja: — Herr Klinghammer szemmel láthatólag rosszul van. — Akkor is. Fordítsa le neki! Mondja, mondja! Ezek itt abszolút higiénikus kis pockocskák. mondja, hogy ezek kísérleti patkányok, a klinikáról lettek véve. igen. ezt közölje vele. ezek itt kísérleti riasztópatkányok. így. szó szerint! Nása velikaja konzervtermék libuc ónc patkánypoe! Ónc, óne! És hogy ez nagyon finom töpörtyű. minőségét megőrzi, mutassuk meg neki. vegyen maga is. Jánoskám, ne kényeskedjen, az exportterv linkről van szó. hami-hami. ez a/, na látja, kedves vezérképviseló úr. mi tudjuk, hogy ezt azért meg lehet enni. hová megy. az ég szerelmére. hová. hová...?! A főmérnök visszaköp egy tepertőt: — Hogy 6 hová. az most már nekünk mindegy. Klapeczkám. De mi: tönkre! Magácska bácsi butykost húz elö zsebéből, s kacsint diadalitalosan: — Lássa, vezérem, ez oszt jó húzás volt: még ennek is elment a péterkéje. hukk!