Délmagyarország, 1989. január (79. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-31 / 26. szám

79. évfolyam, 26. szám A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT IIa>i előfizetési díj: 101 forint 1989. január 31., kedd SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Ara: 4,30 forint fi reformnak a fetfekben Hogyan lehet kimozdulni kell megnyilvánulnia Svájcból hazafelé, a Malév Zürich—Budapest menetrendszerű járatának a fedélzetén Grósz Károly, az MSZMP főtitkára interjút adott a hazai sajtó képviselőinek. Ennek során hangzott el — egyebek között — a következő kérdés: „Mi az ön véleménye arról az igényről, amely tavaszra a parlamenti választásokat, s többpártrendszer tényleges bevezetését szorgalmazza? Utalunk a hét végén elhangzott megnyilatkozásokra, amelyek azt mutatják, hogy erről is megoszlik a vélemény a pártvezetésben. Berecz János szerint: „veszélyt jelent ugyanakkor, hogy a jelenleg legnagyobb létszámú, legerősebb politikai szervezet, az MSZMP, nem teljesen alkalmas a folyamatok irányítására, ugyanis rendeznie kell saját sorait". S hallottuk, hogy 1956 értékelése során Pozsgay Imre rádiónyilatkozatában olyan terminológiát használt, amelyről a párton belül nincs közös nevező." — Én a repülőgépen értesültem arról, hogy elhangzott egy interjú, olvasni itt a repülőgépen olvastam az újságban — mondotta Grósz Károly. — Így tehát semmi közelebbit nem tudok. Nem tudok az interjú előzményeiről, és körülményeiről sem. Pozsgay Imrével az elutazásom előtt pár nappal együtt voltunk, kedden a politikai bizottsági ülésen. Ott erről nem szólt. Hangsúlyozom, annyit tudok, mint amennyit most olvastam a Népszabadságban. Amikor a Központi Bizottság kiküldte az általa vezetett munkabizottságot — ez nem valamiféle albizottság, nem olyan, amelynek át kell tekintenie négy évtized tanulságait —, azért küldte ki, hogy elkészítse a XIV. kongresszus számára a programot, vagy a programnyilatkozatot. Attól függően, hogy a pártvita meddig jut el az 1989-es esztendőben a koncepció dolgozásában. Ennek 1956 nyilván nem megkerülhető része. Nem tudom, hogy milyen indíték, milyen motiváció vezette Pozsgay Imrét, hogy a négy évtizedes elemzömunkának ezt az egyetlen elemét megfogalmazza. Magát a minősítést illetően: amikor mi azt mondjuk, tekintsük át a négy évtized tanulságait tudományosan, abban az is benne van, hogy újraértékelünk dolgokat. Am azt, hogy a tudományos értékelésből milyen politikai konzekvenciákat vonunk le, előre nem lehet eldönteni, a politikai konzekvenciát nem egy ember, nem egy bizottság, hanem a Központi Bizottság vonja le. Ezt a Központi Bizottságnak kell megtárgyalnia, amely kiküldte a munkacsoportot. A munkacsoport nem a Politikai Bi- . zottságnak tartozik jelenteni, hanem a Központi Bizottságnak. Nyilvánvaló, hogy egy tudományos vitában sokféle politikai konzekvencia levonható, de ez a vita még hátravan. Ügy gondolom, hogy Pozsgay Imrének és a bizottságnak talán vannak dokumentuGrósz Károly nyilatkozata mai, amelyekre építik ezt a megállapítást —én ilyen dokumentumokkal eddig nem találkoztam. Szeretném hangsúlyozni: elvileg nem zárom ki, hogy új ismeretek birtokában új tudományos. és ennek alapján új politikai minősítést fogalmazunk meg. — Ami a stratégiát illeti, a Központi Bizottság az elmúlt 10 hónap alatt kétszer fogott hozzá ennek a stratégiának a kidolgozásához; két ülésen volt sikertelen a vita. A legutóbbi központi bizottsági ülés külön munkabizottságot küldött ki, s a főtitkárt bízta meg, hogy vezesse azt, továbbá a KB februári ülése elé terjesszen egy jelentést a stratégiáról. Nem hallottam, hogy Berecz János hol nyilatkozott úgy, hogy a legerősebb politikai szervezet, az MSZMP nem teljesen alkalmas a folyamatok irányítására. Ha egy politikai párt nem akarja befolyásolni a politikai folyamatokat, akkor lemond fő feladatáról. Létjogosultságát épp az adja, hogy a társadalom érdekében a politikai folyamatokat befolyásolja. Nekünk tehát két próbálkozás után a februári központi bizottsági ülésen harmadszor kell megpróbálni — most már egy bizottsági jelentéssel, és nem politikai bizottsági jelentéssel — meghatározni a főbb tartalmi kérdéseket. Ezek: az MSZMP viszonya a többpártrendszerhez, a választási rendszerhez, valamint a különböző alternatív mozgalmakhoz. Ehhez kapcsolódik az a menetrend, amit a Központi Bizottságnak jóvá kell hagynia ahhoz, hogy a pártvezetés tudja, mihez tartsa magát. E sikertelen szakaszok sajátos reformretorikai versenyre adtak módot — állapította meg egy újabb kérdés, azt tudakolva: meddig terjed a platformszabadság? — Először is ez nem platíormszabadság, ez az önfegyelem h'ánya — hangzott a válasz. — A platformszabadság azt jelenti, hogy a testületen belüli nézetkülönbségek képviselhetők. Azok után is, hogy a testület elfogadta valamelyik álláspontot. Ennek értelmében a testületen belül lehet — ha indokolt — különböző meggyőző munkát végezni. De amig a testület nem dünt, az az álláspont van érvényben, amit kialakított és elfogadott. Tehát a platformszabadság nem az összeviszszaságot és a káoszt Jelenti, hanem a testületen belüli szabadabb politikai vitát, amely a kisebbségi véleményt képviselők számára ad lehetőséget ahhoz. hogy szövetségeseket és támogatókat gyűjtsenek álláspontjukhoz. Ezt mi nem tekintjük frakciónak. De addig, míg a többségi álláspont van érvényben, addig a kisebbségnek a magatartásában, a gyakorlatában a többségi álláspontot kell képviselnie akkor is, ha nem ért vele egyet. — Ami a reformretorikát illeti — azzal bőségesen el vagyunk látva, s így sok-sok illúzió keveredik. Egyesek azt hiszik, hogyha reformról beszélnek, az már reformot is jelent. A reformnak a tettekben, a magatartásban kell megnyilvánulnia. Minden reformnak időigénye van, az időtényezőt nem szabad lebecsülni. Felvetődik tehát a kérdés, hogy az elmúlt tíz hónap alatt, a pártértekezlet óta megtett út sok-e, vagy kevés, önmagunk letisztulásához és a folyamatok kibontakoztatásához kevés — nem tettünk eleget, ezért az elmúlt tíz hónappal nem vagyok elégedett. Noha elég sokat tettünk, elsősorban a párton belüli közgondolkodás alakításában. — Ami ennél fontosabb — önmagunkban megvívunk egy csatát, amelynek szerintem a vége felé járunk. Jobban tudjuk, hogy mit kell tennünk a jövőt illetően. Igaz, többet tehettünk volna, s hogy ennek mi az oka, ezt sem lehet megkerülni; a vezetésben a pártértekezlet óta nem alakult ki emberi egység. Hangsúlyozom; nem politikai, hanem emberi egység. Nem alakult ki olyan emberi viszony, amely nélkül nem lehet egy ütőképes testületet elképzelni a vezetésben. Különböző életutat jártunk meg, különbözőképpen mérlegeljük a folyamatokat. Ugyanakkor be kell látni, hogy ez egy nagy korszaknak az utóelete, amikor is egy nagy egyéniség saját értékes, esetenként vitatható tulajdonságaival rányomta a bélyegét az őt követő generációra. És míg az őt követő gárda megtalálja saját arculatot. ahhoz nem hónapok, hanem sokkal több idö kell: Ezt nem lehet közkívánatra, vagy határozattal elrendelni. Van azonban egy másik ok is. Ügy látom, hogy kezd a vezetésben levő — eddig is szubjektumból származó felfogás — tulajdonságbeli, munkastílusbeli különbség politikai különbözőséggé válni. Grósz Károlynak — mint mondta — változatlanul az (Folytatás a 2. oldalon.) a jelenlegi holtpontról ? A Magyar Gazdasági Kamara elnökségi ülése Ülést tartott hétfón a Magyar Gazdasági Kamara elnöksége. A testület a Kamara ez évi legfontosabb feladatait vitatta nv-g. Az ülésen részt vett Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke, az MSZJVIP Politikai Bizottságának tagja. Gábor András, a Kamara elnöke bevezetőben röviden áttekintette a kormány és a Kamara múlt évi együttműködésének eredményeit. Hangsúlyozta, hogy a Kamara támogatta a kormány 1988-ra meghirdetett törekvéseit, a vállalatok mozgásterének bővítését, az adóterhelés csökkentését. Bizonyos tekintetben azonban csalódnia 'kellett, mivel a központi bérszabályozás keretei között a személyi jövedelemadó bevezetése nagyban visszatartotta a dolgozók teljesítményét, az általános forgalmi adó pedig megdrágította a beruházásokat. Kedvezőtlen volt az is. hogy a hitelszűkítés a gazdálkodókat yáratlanul érintette, s hatására megingott a kétszintű bankrendszer iránti bizalom. Ugyancsak növelte a vállalatok bizalmatlanságát a rubelexport feltételeinek szigorítása, az év közi forintleértékelés. valamint a hitelkamatok jelentős emelése. A kormányzat pedig az érvelején azt vállalta, hogy nem hoz inflációt gerjesztő intézkedéseket A Kamara az idén elsősorban azt igényli, hogy a kormányzat szándékai kiszámíthatóbbá váljanak, és igy a gazdálkodás feltételei javuljanak. Németh Miklós beszéde — A 15 éve húzódó pangást kiváltó akalmazkodási válságban mindnyájan — itt a mai tanácskozáson Önök is — ugyanarra a kérdésre keressük a választ: hogyan, milyen eszközök segítségével tudunk kimozdulni a jelenlegi holtpontról — mondotta elöljáróban. — Ma már nyilvánvaló, hogy a szocializmus 1948/49ben kialakult extenzív jellegű modellje került válságba, és a gazdasági szerkezet alkalmazkodási nehézségei mögött is lényegében ez húzódik meg. Erről az alapról indulva kell keresnünk a választ napjaink leggyakoribb kérdésére: hogyan jutottunk ide, hol vannak a felelősök? Magam is úgy vélem: az igényes és kíméletlen kritika és önkritika a mai helyzet elemi követelménye. A számadást meg kell tenni. De önpusztító útra lépnénk, ha csak saját porainkat tizedelnénk a lázas igazságkeresésben. Évtizedekig egy végletesen megosztott világban éltünk. Az elsáncolt szekértáborból önbizalomtól duzzadó üzenet.eket küldtek a külvilágnak. Utolérésről, megelőzésről, az eszme és a rendszer feltartóztathatatlan expanziójáról, fölénytudaiunkról szóltak ezek az üzenetek. Tagadták a másfajta rendszer életképességét, megújulási energiáit. E magabiztosság szinte rímelt Lucifer gógjére, ami azt mondatta vele: „Egy talpalatnyi föld elég nekem, hol a tagadás lábát megveti, s Áremelések SZOT-állásfoglalás A hét végén bejelentett áremelésekkel kapcsolatban Sándor László, a SZOT titkára hétfőn nyilatkozatot adott az MTI munkatársának. Elmondta; bár a szabadáras termékek körénél a SZOT-rtak nem kell egyetértenie áremelkedések esetén — a most felemelt mintegy ötezer cikk ebbe a körbe tartozik — a szakszervezet vezetése messzemenően nem ért egyet a legutóbb bejelentett áremelkedéssel Véleménye szerint ÍX mostani intézkedések következtében már nincs remény arra, hogy az infláció ne haladja meg a kormány által ígért mértéket. A jelenlegi számítások szerint az infláció az idén 13,7 százalékos lesz, ez pedig — mivel a szociálpolitikai intézkedések meghozatalakor 12 százalékos árszintnövekedéssel számoltak — jogalap arra, hogy a kormány és a SZOT előrehozza tárgyalásait. A megbeszélésre — az Országos Érdekegyeztető Tanács előrehozott ülése után — május helyeit várhatóan már február elején sor kerül. világodat meg fogja dönteni". Sokan beszélnek manapság arról, hogy fiskális terror uralkodik a gazdaságban, és annak van alávetve a lakosság is. Én nem hiszek abban, hogy a fiskális terror alkalmazása célravezető lehetne. Feltétlenül hiszek viszont a pénz gazdasági folyamatokat integráló szerepében. és egyik legfőbb törekvésem, hogy e szerep érvényre juthasson. Az eredményt mérje a jövedelem, minősítse a piac és honorálja a vásárló, a fogyasztó. A valós piacnak — mint tudjuk — van árkorlátozó hatása, ami megakadályozza, hogy a termelők mindenféle költségeiket elismertessék az árban és még nyereségük is legyen. A. mi piacunk még nem ilyen, és valószínűleg még több évig nem is lesz az. A központi irányítás mégis úgy alkalmazza többek között a hitel, és kamatpolitikát, az ár- és bérmechanizmust, az árfolyampolitikát, mintha valódi piaci viszonyok működnének. Szorítani, terelni kívánja a gazdálkodókat. önállóságot is ad nekik, de nem tudja megakadályozni, hogy a szorítás miatt növekvő költségeket a gazdálkodók tovább hárítsák. Ügy tűnik tehát, hogy egy tényleges antiinflációs gazdaságpolitika és eszközrendszer kialakítása igényli az eddigi gyakorlat alapos átgondolását, s a korábbinál sokkal felelősebb együttműködést a folyamatok valamennyi szereplőjétől, a gazdálkodóktól, a kormánytól, az érdekképviseletektől egyaránt. A kormány megkezdte a támogatások széles körű leépítését. • Jelentősen csökkentette a veszteséges vállalatok támogatását, az ártámogatásokat, a társadalmi szervezetek működésének támogatását és a honvédelem kiadásait is. Nem a lakosság egyoldalú terheléséről van tehát szó, hanem olyan átfogó kiadásés támogatáscsökkentésről, amelynek a fogyasztói árak emelése bár fájdalmas, szociális nehézségekkel járó, de elkerülhetetlen része. A kormány bízik abban, hogy a közvélemény megerti: a túlburjánzott, támogatási rendszer leépítéséhez hozzá kellett kezdenie, mert enélkül a gazdaság továbbra is tévúton járna, veszteségesen termelne. A helyzet gazdaságpolitikai feladványa a következő: az előttünk álló 2-3 évben, de legkésőbb 1992-ig — amikoris adósságvisszafizetési kötelezettségeink jelentősen megemelkednek — a gazdaság jövedelem termelő-képességét a mainál magasabb szintre kell emelni. Minden ezt befolyásoló tényezőnek: a tulajdoni rendszer reformjának, a versenyszabályozásnak, az importversenynek, a piacgazdálkodás kiépítésének ilyen irányba kell hatnia! Ha maradna a jövedelemtermelő-képesség jelenlegi elégtelen szintje, akkor az áremelés ütemének növekedése elkerülhetetlen lenne, s akkor a helyzet valóban drámai irányt venne. Ennek elkerülése alapvető politikai és gazdasági érdekünk, és ezt igényli a kormány, a vállalatvezetés, a szakszervezetek, minden dolgozó együttműködését. Olyan termelési közszellemet és mechanizmusokat kell kifejleszteni, amely a minőségi teljesítményt megfelelően honorálja, de egyúttal érzékelhető módon bünteti a hanyag munkát, a lógást. Az intenzív szakaszra való átmenet idején különösen fontos szerepet töltenek be bizonyos társadalompolitikai tényezők.' Ezek olyan kapcsok, amelyeket most haladéktalanul létre kell hoznunk, mert a modern ipari világhoz köthetnek bennünket. Melyek ezek? Először: a gazdasági demokráciát, a gazdasági alkotmányosságot a politikai demokratizmussal, a modern jogállamisággal kell megtámogat ni. önmagában érvényesülő gazdasági alkotmányosság ugyanis nincs. Másodszor: emelni kell a szakértelem. a tudás presztízsét, amely a minőségi célokat középpontba állító oktatásfejlesztési stratégiával alapozható meg. A munkaerkölcsi és munkafegyelmi állapotok is csak az átfogó szellemi-erkölcsi megújulás részeként javíthatók. Harmadszor: a vállalkozás élénkítése megköveteli a lemaradókról történő szociális gondoskodást, d szociálpolitikai fordulat megvalósítását. (Folytatás a 2. oldalon.)