Délmagyarország, 1989. január (79. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-30 / 25. szám

fsI *.r~ .7 1989. január 30., hétfő A Varsói Szerződés tagállamai Honvédelmi Miniszteri Bizottságának nyilatkozata (Folytatás az 1. oldalról.) A szárazföldi csapatok és a katonai légierő hozzávetőlegesen egyenlő létszáma mellett a NATO a haditengerészeti erők létszámát tekintve kétszeresen felülmúlja a VSZ szervezetét. A NATO a csapásmérő frontlégierő (harcászati légierő) és a tengerészeti légierő repülőgépei, a harci helikopterek, a páncéltörő rakétakomplexumok száma tekintetében fölényben van a VSZ szervezetével szemben. A VSZ szervezete viszont a harckocsik, harcászatirakéta-indító állványok, a légvédelmi csapatok állományába tartozó elfogó harci vadászrepülőgépek, gyalogsági harcjárművek és páncélozott szállító harcjárművek, valamint a tüzérség terén van fölényben. A haditengerészeti erők fegyverzetét vizsgálva, a NATO jelentősen felülmúlja a VSZ-t a haditengerészeti erők harci repülőgépei, a nagy felszíni hajók száma — köztük a repülőgép-anyahajók és repülőgép-hordozó hajók — tekintetében. A VSZ szervezete bizonyos fölényt élvez a rakéta-torpedó fegyverzettel ellátott tengeralattjárók vonatkozásában. Magától értetődik, a feltüntetett adatok nem arra szolgálnak, hogy — kiindulási paraméterek gyanánt — teljes terjedelmükben felhasználják őket az elkövetkezendő tárgyalásokon, amelyeket a mandátumuknak megfelelően kell majd folytatni és arra sem, hogy a tárgyalások témáját helyettesítsék. Az európai katonai erők felmérésének ez a komplex megközelítése azonban végső soron azt szolgálja, hogy a figyelmet arra összpontosítsa: a tárgyalásoknak a kezdet kezdetétől realisztikus jelleget kell kölcsönözni, továbbá, hogy le kell mondani az egyoldalú előnyök elérésére irányuló kísérletekről. Az európai katonai egyensúly — valamennyi összetevőjét figyelembe véve — úgy jellemezhető, mint olyan hozzávetőleges egyensúly, amely nem ad lehetőségeket az egyik vagy másik félnek arra, hogy döntő katonai fölényre számítson. Ugyanakkor szükséges az európai fegyveres erők és fegyverzetek jelenlegi magas koncentráltsági szintjének radikális csökkentése, azzal a céllal, hogy biztosítsák az ésszerűen elégséges védelem elvének megfelelő stabilitását. A honvédelmi miniszteri bizottság úgy véli: az európai biztonság érdekei megkövetelik a meglevő egyensúlyhiányok és aszimmetriák megszüntetésére, a legveszélyesebb támadófegyver-fajták lényeges csökkentésére irányuló, halaszthatatlan intézkedések meg-' hozatalát, a fegyveres erők alacsonyabb szintre történő csökkentését, a két szövetség katonai struktúrájának átalakítását, azzal a céllal, hogy kifejezetten védelmi jelleget kölcsönözzenek nekik. A Varsói Szerződés tagállamai — Bolgár Népköztársaság, Csehszlovák Szocialista Köztársaság, Lengyel Népköztársaság, Magyar Népköztársaság, Német Demokratikus Köztársaság, Román Szocialista Köztársaság, Szovjetunió — készen állnak arra, hogy az európai katonai szembenállás szintjének csökkentését célzó erőfeszítéseket a gyakorlati tevékenységek medrébe tereljék. Ennek szemléletes bizonyítékát jelentik azok a kezdeményező lépések, amelyeket a Szovjetunió egyoldalúan tett. Saját fegyveres erőit a következő két éven belül — a tárgyalásoktól függetlenül — 500 ezer fővel, vala-. mint a fegyverzetek és a haditechnika mennyiségét lényegesen — 10 ezer harckocsival, 8500 tüzérségi rendszerrel, 800 harci repülőgéppel — csökkenti, hat harckocsihadosztálynak a Német Demokratikus Köztársaságból, Csehszlovákiából és Magyarországról történő kivonását is beleértve. A Varsói Szerződés tagállamainak honvédelmi miniszteri bizottsága kifejezésre juttatja ama reményét, hogy a NATO-tagországok hasonló készséget ta núsítanak a mielőbbi előrelépésre az európai stabilitás és biztonság erősítésének útján, egyebek között a saját fegyveres erőik és fegyverzetük csökkentését célzó egyoldalú intézkedések révén is. Klem csupán a katonaviselt emberek, hanem szinte kivétel nélkül mindenki tudja a legszigorúbban őrzött adatok egyik különlegesen fontos kategóriáját a katonai titkok képezik. Közöttük is azok a legféltettebb információk, amelyek a hadseregek pontos létszámát, a fő fegyverfajták és a jelentősebb harci-technikai eszközök meglevő mennyiségét mutatják. Ez így van a világ minden részén. Igy van nálunk és a Varsói Szerződés valamennyi tagországában is. taialábbis így volt a mai napig. Ugyanis ma mind a hét országban — amelyeknek hadserege a Varsói Szerződés védelmi szövetségéhez tartozik — nyilvánosságra hozták ezeket az adatokat. A mai naptól már tudhatjuk, hogy mennyi a bolgár, a csehszlovák, a lengyel, a magyar, az NDK, a román és a szovjet hadseregek egyenkénti és összesített létszáma, ismerhetjük, hogy milyen és mennyi fegyverzettel rendelkeznek országonként és együttesen. De az is kiderül ezekből az adatokból, hogy a NATO-hoz tartozó államok fegyveres erői valójában milyen katonai potenciált képviselnek itt Európában. S ha a nyilvánosságra hozott adatokat összevetjük, az is megálla-^ pítható, hogy a két katonai szervezet között milyen az erőviszony, a mi oldalunkon levő erő hogyan aTányik a másik fél katonai potenciáljához. Beigazolódik, hogy bizonyos területeken meglevő aszimmetriákkal együtt, — a nyugati propagandával ellentétben — tulajdonképpen erőegyensúly van a két katonai szövetség között. Ez a Varsói Szerződés tagállamai Honvédelmi Miniszteri Bizottságának tavaly december 17-i szófiai ülésén elfogadott, és ma a legszélesebb nyilvánosság elé került nyilatkozat és a hozzá tartozó több mint fél ezer adat célja és jelentősége. Reális képet nyújtva, a valóságot bemutatva a közvélemény Hírmagyarázat számára a Varsói Szerződés és a NATO Európában, valamint a csatlakozó vízterületeken levő fegyveres erői létszámának és fegyverzetük mennyiségének egymáshoz viszonyított arányairól. Elősegíteni a NATO Varsói Szerződés iránti bizalmának növelését, s ezen keresztül további pozitív irányú változásokat elérve a katonai enyhülés, a leszerelés területén. Mindez azt is világosan igazolja, hogy a Varsói Szerződésen belül a békére és a biztonságra való törekvés új módon történő felfogása nem csupán propaganda, hanem reális valóság. Az adatok nyilvánosságra hozatala ugyanakkor hozzájárulhat a március elején Bécsben kezdődő európai haderő-és fegyverzetcsökkentési tárgyalások kedvezőbb feltételeinek kialakulásához is. Segíthet elkerülni az évekig tartó „számháborút"; a létszámadatokról folyó meddő vitát, s előbbre hozhatja a megegyezés időpontját. A Nyilatkozat utal arra, hogy 1988-ban a NATO, ügyelmen kívül hagyva a Varsói Szerződés egyidejű és kölcsönös adatcserére vonatkozó javaslatát — nyilvánvalóan propagandisztikus céllal, a közvélemény befolyásolására — egy sajátos felfogás szerint a valóságtól eltérő adatokat hozott nyilvánosságra. Néhány példa ezekre: szerintük saját fegyveres erőik összlétszáma fő. míg a most nyilvánosságra hozott adatok szerint 3 660 200 a valós szám. A számbeli eltérés majdnem másfél millió! Saját harckocsijaik számaként 16 424 darabot jelentettek be, ezzel szemben — a VSZ szerint — ezek pontos száma 30 690, közel 15 ezer a különbség. Ám alá is becsültek bizonyos adatokat; a Varsói Szerződéshez tartozó hadseregek harckocsijainak számát 51 503-ban jelölték meg, míg ez a ma nyilvánosságra hozott adatok szerint közel 8 ezerrel több, 59 470. Ezekben az adatokban — ha őszinte a törekvés a tárgyalások eredményességére — egyik fél oldalára sem szabad tévedni. Hiszen ma már csakis úgy képzelhető el eredményre vezető létszám- és fegyverzetcsökkentési tárgyalás, ha a tárgyaló asztalra kerülő adatokat a másik fél — ha kell, szigorú ellenőrzés mellett — elfogadja. Ez pedig eleve célszerűtlenné teszi valótlan adatok közlését. A nyilvánosságra hozott adatok közül bizonyára szinte mindenki elsőként a Magyar Néphadseregre vonatkozókat fogja tanulmányozni. Számukra — mielőtt hozzájutnának az országos napilapokban közzétett valamennyi adathoz — néhány információ néphadseregünkről: létszám 106 800 fő, s többek között 113 repülőgéppel, 96 harci helikopterrel, 1435 harckocsival, 2310 gyalogsági harcjárművel és páncélozott szállító harcjárművel, továbbá 27 harcászatirakéta-indítóállvánnyal rendelkezik, összességében ezek a Varsói Szerződés tagállamainak hadseregeit bemutató táblázatok legszerényebb adatai, ami bizonyítja, hogy néphadseregünk valóban az ország nagyságrendjének, szükségleteinek és anyagi teherbíró képességének megfelelő méretű, ám korszerű hadsereg. Kész és képes hazánk szuverenitásának megbízható védelmére, és szövetségi kötelezettségeink teljesítésére. A szenzációs, a nagy je** lentőségű és az ezekhez hasonló kifejezések nem ritkák manapság egyes események, bejelentések megítélésekor. Pedig ezeket a szavakat a valóban kiemelkedően fontos alkalmakra kellene tartogatni. Például a most megjelent Nyilatkozatra és a hozzá tartozó adatokra. (MTI) Horn Gyula Szöulban & Szöul (MTI) Horn Gyula kültígyminiszlériumi államtitkár és kísérete hivatalos meghívásra vasárnap délután Szöulba érkezett. A magas rangú kormánytagot a Kimpo repülőtéren Szin Dong Von külügyminiszter-helyettes fogadta. Jelen volt Etre Sándor, hazánk állandó képviseletének vezetője is. A sajtó kérdéseire válaszolva Horn Gyula bejelentette, hogy a látogatás célja a teljes körű diplomáciai kapcsolat felvétele a két ország között. Az államtitkár azon meggyőződésének adott hangot, hogy a diplomáciai kapcsolatok létesítéséről szóló államközi jegyzőkönyv, a kormányközi egyezmény a diplomata- és szolgálati útlevélre vonatkozó vízumkötelezettség megszüntetéséről, valamint a kulturális együttműködési, továbbá a gazdasági és kereskedelmi együttműködési egyezmény aláírása hozzájárul a Magyarország és a Koreai Köztársaság közötti kapcsolatok fejlesztéséhez. Vasárnap este szintén Szöulba érkezett Gombocz Zoltán kereskedelmi miniszterhelyettes, aki csatlakozik a küldöttséghez, és elsősorban Li Dong Ho pénzügyminiszter-helyettessel folytat najd tárgyalásokat. Pártértekezlet Hódmezővásárhelyen Tisztségviselőket választottak Három pártbizottsági ülés közül csak az utolsón született döntés arról, hogy legyen Vásárhelyen városi pártértekezlet. Ezt szombaton és vasárnap tartották a városi tanács dísztermében. A pártértekezlet első napján már az ügyrendi kérdések tárgyalásakor élénk vita bontakozott ki a jelölőbizottság munkájáról. Tagjai közül kettőt ugyanis tisztségviselői posztra is javasoltak, s nekik erkölcsi kötelességük lett volha akkor felmentésüket kérni a bizottsági tagság alól. Így még az is szóba került, a pártértekezlet hívja vissza a jelölőbizottságot, végül azonban a küldöttek a két jelölt lemondásával is megelégedtek. A pártértekezletre készített írásos beszámolóhoz Oláh János titkár fűzött szóbeli kiegészítést. Hangsúlyozta, hogy feszültségektől és indulatoktól mentes vitában a józan realitásokra alapozva olyan megállapodásra kell jutniuk, amelyet a város párttagsága is elfogad, magáénak vall. Ez annál is inkább szükséges, mert a kívülállók közül van, aki arra számít, hogy a kommunisták egymás ellen viaskodnak. Ocsák Miklós meghívott küldöttként a pártértekerietet megelőző tapasztalatokról mondott véleményt és tanulságként a közvetlenebb, gyakoribb és őszintébb beszélgetéseket javasolta. Vastagh Pál, a megyei pártbizottság első titkára felszólalásában a párttagság általában jellemző rossz hangulatáról, csalódottságáról szólt, amelyet a helytelen döntések sorozata okozott. Változnia kell a gondolkodásmódnak, meg kell teremteni a szocializmusban és a nemzetben gondolkodásnak a szintézisét, ez a feladat vár — önálló és demokratikus formában — a vásárhelyi pártértekezletre is — hangsúlyozta az első titkár. A pártértekezlet szombati é'.énk vitája után vasárnap megválasztották a tisztségviselőket. A hódmezővásárhelyi pártbizottság első titkára Ocsák Miklós, két titkára pedig Oláh János és Vass János lett. A pártértekezlet a pártbizottság tagjainak megválasztásával fejeződött be. A rádió 168 óra című műsorában Pozsgay Imre nyilatkozata Kérdésekre válaszolva szólt arról, hogy Nagy Imre poli.tikai rehabilitációja ma még nem történt meg, és e tekintetben jósolni sem szabad. A feltárt dokumentumok azt igazolják, hogy az 1954—55-ös politikai „miniválságban" Nagy Imrének volt igaza. Ami azonban 1956-os szerepét, tevékenységét illeti, akörül még zajlanak a viták. A megítélést árnyaltabbá tehetik új belső és külső összedüggések. Például az a körülmény, hogy ez a bizottság a jelenlegi kutatások alapján népfelkelésnek látja azt, ami 1956-ban történt; egy oligarchisztikus és a nemzetet is megalázó uralmi forma elleni felkelésnek. — A történelemben még visszamenőleg sem lehet véglegeset mondani — folytatta. Ha a tények tisztelői vagyunk, akkor tisztelettel kell lennünk azokkal a tényekkel szemben is, amelyek esetleg ezután derülnek ki. Ám azt mindenképpen szeretném hozzátenni, hogy ezzel a történelmi megítéléssel a politika, a történelemtudomány és a közvélemény nagyon közeledett egymáshoz. Az a sommás ítélet, amelyik egyetlen kifejezéssel: ellenforradalomnak minősítette az 1956ban történteket, a közvéleményben és a párttagság nagy részében is meglevő érzületet fejez ki; ez viszont az eddigi kutatások alapján nem állja meg a helyét. Pozsgay Imre rámutatott: „Az események elemzésénél nem 1956-hoz, hanem egy korábbi időszakhoz kell visszamenni: ahhoz 1948— 49-ben vállalt vagy kényszeredetten vállalt szocialista modellhez, amelyik egészében úttévesztésnek bizonyult, s a működésképtelenségét igazoló jelenlegi válsághoz vezetett". A többpártrendszerről szólva elmondotta: — Meg kell tanulni az együttélést egy, két vagy Az MSZMP KB történelmi albizottságot hozott létre a felszabadulás utáni korszak elemzésére. Az albizottság a napokban ülést tartolt, munkájáról Pozsgay Imre, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, államminiszter nyilatkozott szombaton a rádió 168 óra című műsorában. több párttal is. Az MSZMP nem mondhatja meg és nem is akarja megmondani, hogy melyikük lesz komoly tényezője a magyar politikai életnek. Lehet, hogy velük partneri viszony alakul ki, ám lehet, hogy éppen ellenzéki szerep jut azoknak, akik ezt a partnerséget vagy koalíciót nem tudják vállalni. A jelenlegi társadalmi-politikai válságban nem különböző politikai mozgásök játsszák a szerepet; ezek annak következményei. Alapvető gond: immár 15-20 éve nem sikerül 'elérni, hogy az alapfolyamatok és a politikai szándékok egyirányba menjenek, ezek minden akarat ellenére eltérnek egymástól. Ez mutatja, hogy szerkezeti bajok vannak. Ezek közé tartozik, hogy nem volt igazán mélyreható politikai vita, amely a voluntarizmusnak, az önkéntes döntéseknek gátat szabhatott volna. Pozsgay Imre válaszolt arra a kérdésre: készül-e elemzés a Kádár-korszakról? — Erről a korszakról is el kell számolni, de nem sok ígéretet tudott tenni azoknak, akik ezt a személyes leszámolás formájában képzelik el — mondotta. — A rendszernek a lényegéhez éppen az tartozott, hogy a személyes felelősség, és általában is a felelősség tettenérhetetlen volt. Bár kétségtelen, azoknak, akik vezető szerepet vállaltak ebben a korszakban — függetlenül attól, hogy maguk is rabjai voltak egy struktúrának —, nagyobb a felelőssége, mint azoknak, akik elszenvedői voltak ennek a korszaknak. Az elemzést nem valamiféle rituális leszámolás formájában, hanem az európai civilizáció szabályai szerint kell véghezvinni, kulturált kiegyezési formában. Am a felelősséget föl kell vetni, és ezt nem kerülheti meg a legújabb korszak sem. Azt is vizsgálnunk kell — bár ez a szó klasszikus értelmében nem tartozik a történelem körébe —, hogy 1988 májusa óta miért mennek lassabban a dolgok. És miért nincsen olyan mélyreható átalakulás, mint amilyenre szükség lenne a gazdaságban, a társadalmi tevékenységben. Végül szólt arról: a bizottság az eddigi történelmi dokumentumokat, a munka részleteit eddig azért nem tárta a közvélemény elé, mert még nem készültek el vele. Ahogyan, folyamatosan, az új történelmi ismeretek birtokába jutnak, úgy azokat még a Központi Bizottság ülései előtt nyilvánosságra akarják hozni. Várkonyi Péter luxemburgi és belgiumi látogatása Várkonyi Péter külügyminiszter vasárnap délután hivatalos látogatásra Luxemburgba és Belgiumba utazott. Január 30-án és 31-én Jacques Poos, a luxemburgi kormány elnökhelyettese, külügyminiszter, illetve február l-jén és 2-án Leo Tindemans belga külügyminiszter meghívásának tesz eleget.