Délmagyarország, 1989. január (79. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-30 / 25. szám

3 1989. január 30., hétfő „...neve, ha van, csak áruvédjegy, mint akármely mosóporé,..." (József Attila) A költő korában kevcssé tartották számon kit, hogyan hívnak. A kor nem igazán kedvezett az egyéniségeknek. Azóta szerencsére más időket élünk. Egyre inkább szükség van arra, hogy névvel is vállaljuk, amit csinálunk. A gazdaságban, a tudományban, de mindennapi életünkben is egyre fontosabbá válik, kik vagyunk, mihez adjuk a nevünket és mihez nem? Mai összeállításunkban ezt játjuk körül, némi derűvel és több komolysággal lestünk meg dolgokat, jelenségeket. Ilyenek vagyunk, erre használjuk (vagy ezért titkoljuk el) nevünket 1989 januárjában. Pletykák és bejelentések Titkolt telefonok Nem titok, hogy Szegeden hány titkos telefonvonal van! A több mint. 22 e/er előfizető közül mindössze ötszáz az. aki nem szeretné, ha mások is tudnák, melyik számon érhetők el. Az okok? — A készülék felszerelésekor általában nem igénylik előfizetőink a titkosítást — mondja Aradi Józ.ef, a posta távközlési osztályának csoportvezetője. — Azután eltelik néhány hónap, érkezik néhány zaklató hívás, s úgy dönt aelőfizető, hogy kéri a vonal titkosítását.. — Ilyenkor mit csinál a posta? — Számot cserélünk. — Zaklasson mást a telefonbetyár? — Nem! Egy ideig pihentetjük a visszavont számot. Különben is, nem számokat, k mkrét személyeket szoktak zaklatni. Akadt olyan előfizetőnk is, akit életveszélyesen megfen vegettek. Kersze, az is kellemetlen, h-a csak boldog névnapot kívánnak valakinek — hajnali háromkor, viccből. — Kik kérik a titkosítást? — Ezt mi sem tudjuk. Az előfizetőink foglalkozását sem tartjuk nyilván. Egv biztos, a város vezetőinek megtalálható a telefonnévsorban a számuk. Praktizáló orvosok sem kórhetik, hogy ne szerepeljen nevük az előfizetők között. Általában azt szeretnék a telefontulajdonosok, hogy hívhatók legyenek. Ezért csak nagyon indokolt esetben titkolják el a számukat. — Mibe kerül az, hogy névtelenek maradhassunk? — Eddig havi tíz forintot, februártól harmincat kérünk a „hallgatásért"! — Hogyan lehet mégis utolérni valakit, ha titkos a száma? — Ilyen szolgáltatásunk is van. Természetesen a számot semmilyen szín alatt nem adjuk ki. De felhívjuk a telefon-előfizetőt, s továbbítjuk, hogy ki, honnan kereste. Ha akarja, így vissza tudja hívni. Távolsági beszélgetést is kapcsolunk, a titok megőrzése mellett, ha a hívott vállalja a beszélgetést. Annak ellenére, hogy az elmúlt években a kötvények miatt 5-6 ezer telefont is bekötöttek évente, alig-alig emelkedett a titkos vonalak száma. Nir.+s tömeges igény rá... Pereszkei, a felelős A mi vállalatunk — a Vajmiért — kis vállalat, ám kis vállalatnál is előfordulhatnak nagy hibák ... A minap például igazgatónkat fölhívta a konkurens cég — a Szemetszemért — főmérnöke. Közölte, hogy az általunk csomagölt teavajba patkószeg került, ami azért baj, mert a teavaj csomagolásával csak e két cég foglalkozik, s a csomagolópapír föl irata — mivel egy vállalat gyártja — ugyanaz. A Szemetszemért nagyüzem, a miénk meg kicsi, tehát, ha mi patkószeget keverünk a teavajba, a vásátTók és a viszonteladók a nagyvállalatnál reklamálnak, míg a mi nevünk jótékonyan a háttérben marad. — Patkószeg? ... — kérdezte igazgatónk a főmérnöktől. — Ha patkószeg, azt csak Pereszkei kartárs tehette a teavajba! Forduljon hozzá bizalommal, a viszontlátásra. A Szemetszemért főmérnöke föltárcsázta Pereszkeit. — A felelős? ... — kérdezte Pereszkei. — Hát persze, hogy én vagyok a felelős! A főmérnök meghökkent. — Maga?... — Személyesen. Vállalom is a felelősséget. Ekkor meg ekkor, itt és itt vagyak megtalálható. Mindent fizetek. Ajánlom magamat! Másnap egy vásárló felhívta cégünket, hogy a teavajból ácskapcsok állnak W. A titkárnő azonnal kapcsolta Pereszkeit. — Ácskapocs?... Igen, rz ácskapcsot magam raktam a teavajba. Nem is egyet; minden csomaghoz mellékeltem kettőt-hármat. Hogy az anyósa vajaskenyeret evett, s most Divatba jött — Az első száz darabért papírunk is, tudunk fotót 400 forintot, utána minden is nyomni a névjegykártovábbi százért újabb száz tyákra, de így mór drágább forintot kérünk. Van színes — mindja Sólyomvári Judit, a Szegedi Nyomda rendelésfelvételi irodájában. Szabó László irodavezető hozzáfűzi azt is, mostanában emelték a névjegykártyák árát, mégsem csökken a népszerűségük. 8 ácskapocs mered ki a torkából?... Igen, ezért én ( vagyok a felelős. Diktálom máris az adataimat ... Személyi szám: egy . . . negyvenöt... nulla-egytizenhárom .. . Tetszik tudni írni. vagy mondjam lassabban? Az újság is megírta a hírt, hogy a csomagolt teavaj bontásra robban. Huszonnégy órán belül 48 ember szenvedett emiatt égési sérüléseket, valamint zaj- és légnyomásártalmat. — Én voltam az — mondta' az újságírónak Pereszkei —, én kevertem puskaport a teavajba. A keletkezett termék a legkitűnőbb robbanóelegy, égése óriási detonációval jár. Igen, én vagyok a felelős. Hívjam az URH-t, vagy megteszi ezt helyettem ? ... Pereszkei kartárs önfeláldozása mindenkit megdöbbentett a cégnél. Nem elég, hogy jó szakember — még a hibákért is vállalja felelősséget, teljes névvel és címmel... A bírósági tárgyaláson megkérdezték Pereszkeit: milyen ösztönzésre követte el gaztettei sorozatát? — Anyagi ösztönzésre — válaszolta Pereszkei, a rá jellemző bátorsággal. — Engem ugyanis felelősnek tartottak a Vajmiértnél. Minden hibáért — bárki is követte el — én vállaltam felelősséget, személyesen. Engem, kérem, ezért fizettek, és nem is rosszul... Tavalyelőtt a bolgár tengerparton nyaraltunk a családdal három hétig, tavaly a Baleárokon üdültünk, idén nyáron a finn tóvidéket látogattuk volna meg... Mindig is vonzottak a magas Észak szépségei — fejezte be töredelmes vallomását Pereszkei, a felelős. — Divat is lett kicsit a névjegykártya. , Akadnak persze sokan, akiknek tényleg szükségük van rá, • de vannak olyanok is, akik kivagyiságból osztogatják. Orvosok, jogászok, tanárok, mérnökök, de legfőképpen kisiparosok, vállalkozók élnek mostanában ezzel a lehetőséggel. Egyetemi tanárok, üzletkötők, és akik sokat járnak külföldön, angol, német névjegyet szoktak rendelni. A divat mellett minden bizonnyal a vállalkozások számának megszaporodása, az üzleti élet megélénkülése is szerepet játszik ebben. Az elmúlt években e sorok írójának annyi névjegykártyája gyűlt össze, akár pókerezhetne is — ha tudna. — Egyetlen év alatt duplájára emelkedett a névtelen bejelentők száma — kezdi a beszélgetést Kalmár József, a szegedi Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke. — A növekedés nem arányos a bejelentések számának emelkedésével. Tavaly összesen 129-en fordultak hozzánk, több mint 00 levél nem volt aláírva — Mi lesz a névtelen bejelentések sorsa? — Nem volnánk kötelesek kivizsgálni, mi mégis megtesszük. — Miért? — Mert az a tapasztalatunk, hogy sok ilyen bejelentés alapos, igaz, csak éppen nem merik névvel vállalni az emberek. — Félnek? — Félnek! Igaz, hogy jogi védelem illeti meg a közérdekű bejelentést tevő állampolgárt, csak.,. Csak éppen ezt nehéz érvényesíteni. Ha a megbírált vezető a helyén marad, fél év múlva kiderülhet a bejelentőről, hogy roszszul végzi a munkáját. — Valóban? — Nézze, ha ráállítanak valakit, előbb-utóbb találnak is szabálytalanságot. Ha a bejelentéssel nem hozható kapcsolatba, már nem tudjuk érvényesíteni a jogi védelmet. — Maradunk hát a névtelenségnél ... — Természetesen nem minden bejelentés igaz, ami névtelen ... Mostanában, hogy a városi tanács körül kicsit felizzottak a kedélyek, tucatszámra jöttek a névtelen levelek a tisztségviselők „gyanús" ügyéiről. Akadt, hogy egy vezetőre hat bejelentés is érkezett. Ilyenkor persze kicsit kilóg a lóláb... Ha eleve látszik, hogy rágalomról van szó, ki sem vizsgáljuk. — Akadnak nótárius feljelentgetök? — Igen. Sokszor a stílusból, a betűk formájából rá lehet jönni... — Mégis miért járnak a névtelen bejelentések végére? — Azért, mert azt tapasztaltuk, hogy tízből nyolcnak van alapja. — Mondana példát arra, hogy névtelenül jött a levél, de igaz volt, amit írtak? — Szívesen. A Tisza Volánnál elkövetett visszaélésekre is névtelenül hívták fel a figyelmünket. Az ismert „ügy" lett belőle. Hét levélből ötöt nem írtak alá, ami a szállítási vállalatról szólt. A kereskedelemre is sokan panaszkodnak. Ezeket általában továbbítjuk a kereskedelmi felügyelőségnek. Régebben egy-két forintért nem fogtak tollat az emberek, ma már néhányforintos vásárlói megkárosításért is levelet írnak. Az árak emelkedésével arányosan nőtt az emberek érzékenysége is. Sokak fantáziáját birizgálja az irreálisan magas vezetői jutalmazás is. Tavaly névtelenül jelentették fel az egyik szegedi vállalat vezetőjét, mert fél évre 850 ezer forint prémiumot vett fel. A hír igaznak bizonyult, de jogi kifogásokat nem emelhettünk. Minden szabályos volt, legfeljebb morális kifogásaink lettek volna. Márpedig a NEB nem erkölcsi bíróság. — Bátorságot ad a névtelenség? — Mindenképpen! Hamarabb tollat fognak az emberek így. Ha hallanak a városban valamit, hamar levél születik a pletykákból is. A hölgy, akinek csak hangja van — Halló! Nulla-nyolcvan? — 19 óra 57 perc 40 másodperc ... — Kezét csókolom. Ha a becses nevét... — 19 óra 57 perc 50 másodperc ... — Szóval,... szóval csak annyit szeretnék mondani, hogy igazán szép hangja van. — ... 58 perc... — Nem hagyná abba! — ... tíz másodperc ... — Mondja, nem unja még? — ... nyolc óra, nulla perc... — Hogy lehet valaki ilyen szívtelen? Munka után ráér? Megvárnám valahol. — ... harminc másodperc ... — Az kevés! — 20 óra 1 peTc ... — Az meg sok! Szóval, Anna, ha megengedi, így szólítom, szóval, mikor találkozhatunk? — Katt!... — De önérzetes! Tudja mit, már nem is vagyok olyan kíváncsi magára! Maga egy... egy unalmas vekker! Egy személytelen Doxa-óra! És ráadásul még nem is biztos, hogy pontos. Alá'szolgálja. Ha tudni akarja, én magát most egyszerűen lecsapom. Kivágom, mint a huszonegyet. Te jó ég, hány óra is van? Még elkésem a randevúról... // Kártya nélkül is leszólítanak... // Most pedig lássuk: az ellátás mely területein ismerik névről a szolgáltatást végzőt? — Itt van például az elektromossági cikkek karbantartója, a Szelka. Zsemberi István, a vállalat vezetője elmolldta, hogy a város egyegy körzetére egy műszerészt osztanak be, aki aztán hoszszú évekig az adott területen marad. Ilyenformán van módja s ideje megismerkedni az itteni emberekkel, legAz oszlopöntő főképpen pedig figyelemmel kísérni a javításra behozott készülékek sorsát. Tudja, milyen rádiót-tévét mikor hoztak-be neki, mi volt a hibája, meg lehetett-e javítani... Így az adott terület lakói is hamar megismerik ^ műszerészt, s legtöbbnyire név szerint keresik. S hogy mi a helyzet e téren az Autófer Leányvállalatnál? — Pécskai József igazgató elmondta, náluk elég fiatal a szerelőgárda — de a produktív munkát végző százhat dolgozó közt igy is akad körülbelül húsz, akiket rendszeresen név szerint keresnek. És hogy mennyit keresnek, akiket keresnek?,.. Magasabb alapórabérrel rendelkeznek általában, mint a többiek, hiszen a bérek differenciáltak. Persze, a „teljes név és cím" nemcsak a szolgáltatások terén előny, de — a vevők kiszolgálásánál is. A Szeged Nagyáruházban — mondta Azari Zoltán, az első szint igazgatója — már régóta bevezették azt a szokást, hogy az eladók színes fényképpel ellátott, szabályos névjegykártyát viselnek a köpenyükön. Ebből a vásárló egyebek közt megtudja, osztályvezető-e, aki előtte áll, vagy beosztott; egyáltalán, melyik osztályon dolgozik . . . Személyes kapcsolat alakul ki az eladó s a vásárló közt. Egy „komplett" névjegykártya egyébként mindennel együtt húsz forintba kerül; az áruház három-négy tagú dekorációs csoportja készíti el. S hogy mennyi kell belőle? Az áruház első szintjén száznegyvenen dolgoznak— ők mind viselnek névjegykártyát. — Még nekem is van névjegykártyám — tette hozzá Azari Zoltán —, de nem szoktam kitenni, mert nagyon sokan ismernek. így is sokszor leszólítanak ... Baráti riposzt A napokban végigbarangolva a „kicsontozott" öreg Hungáriát, érdekességre bukkantunk.- A lecsupaszított oszlopok, kiemelt rácsok, ablakok mögül sorra-rendre kerülnek elő a régi mesteremberek „névjegyei". Képünk tanulsága szerint, a vasbeton-tartóoszlop Kecskeméti Antal, szegedi vasszerkezeti gyárában készült. Mit lehet ehhez még hozzátenni? Annyit, hogy talán az épület elkészülte után a mai mesterek névkártyája is olvasható lesz majd. Bízunk benne, nyugodtan adhatják nevüket ehhez az építkezéshez ... Voltaire-t egyszer meglátogatta barátja, Rousseau, de nem találta otthon. A lakásban óriási volt a rendetlenség. Rousseau ujjával a poros asztalra irt egy szót: „piszkos", és eltávozott. Másnap találkoztak. — Tegnap• nálad voltam mondta Rousseau. — Tudom — válaszolta Voltaire. — Megtaláltam az asztalon a névjegyedet! Az összeállítást készítette és „jegyzi": Farkas Csaba és Rafai Gábor. A fotóhoz Gycncs Kálmán adta a nyersanyagot, a szakértelmét és a nevet.