Délmagyarország, 1989. január (79. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-30 / 25. szám

3 1989. január 30., hétfő „...neve, ha van, csak áruvédjegy, mint akármely mosóporé,..." (József Attila) A költő korában kevcssé tartották számon kit, hogyan hívnak. A kor nem igazán kedvezett az egyéniségeknek. Azóta szerencsére más időket élünk. Egyre inkább szükség van arra, hogy névvel is vállaljuk, amit csinálunk. A gazdaságban, a tudományban, de min­dennapi életünkben is egyre fontosabbá válik, kik vagyunk, mihez adjuk a nevünket és mihez nem? Mai összeállításunkban ezt játjuk körül, némi derűvel és több komolysággal lestünk meg dolgokat, jelenségeket. Ilyenek vagyunk, erre használjuk (vagy ezért titkoljuk el) nevünket 1989 januárjában. Pletykák és bejelentések Titkolt telefonok Nem titok, hogy Szege­den hány titkos telefonvo­nal van! A több mint. 22 e/er előfizető közül mind­össze ötszáz az. aki nem szeretné, ha mások is tud­nák, melyik számon érhe­tők el. Az okok? — A készülék felszerelé­sekor általában nem igény­lik előfizetőink a titkosí­tást — mondja Aradi Jó­z.ef, a posta távközlési osztályának csoportvezető­je. — Azután eltelik né­hány hónap, érkezik néhány zaklató hívás, s úgy dönt aelőfizető, hogy kéri a vonal titkosítását.. — Ilyenkor mit csinál a posta? — Számot cserélünk. — Zaklasson mást a tele­fonbetyár? — Nem! Egy ideig pihen­tetjük a visszavont számot. Különben is, nem számokat, k mkrét személyeket szok­tak zaklatni. Akadt olyan előfizetőnk is, akit életve­szélyesen megfen vegettek. Kersze, az is kellemetlen, h-a csak boldog névnapot kívánnak valakinek — haj­nali háromkor, viccből. — Kik kérik a titkosí­tást? — Ezt mi sem tudjuk. Az előfizetőink foglalkozását sem tartjuk nyilván. Egv biztos, a város vezetőinek megtalálható a telefonnév­sorban a számuk. Praktizá­ló orvosok sem kórhetik, hogy ne szerepeljen nevük az előfizetők között. Általá­ban azt szeretnék a telefon­tulajdonosok, hogy hívhatók legyenek. Ezért csak na­gyon indokolt esetben tit­kolják el a számukat. — Mibe kerül az, hogy névtelenek maradhassunk? — Eddig havi tíz forin­tot, februártól harmincat kérünk a „hallgatásért"! — Hogyan lehet mégis utolérni valakit, ha titkos a száma? — Ilyen szolgáltatásunk is van. Természetesen a számot semmilyen szín alatt nem adjuk ki. De felhívjuk a telefon-előfizetőt, s továb­bítjuk, hogy ki, honnan ke­reste. Ha akarja, így vissza tudja hívni. Távolsági be­szélgetést is kapcsolunk, a titok megőrzése mellett, ha a hívott vállalja a beszél­getést. Annak ellenére, hogy az elmúlt években a kötvények miatt 5-6 ezer telefont is bekötöttek évente, alig-alig emelkedett a titkos vonalak száma. Nir.+s tömeges igény rá... Pereszkei, a felelős A mi vállalatunk — a Vajmiért — kis vállalat, ám kis vállalatnál is elő­fordulhatnak nagy hi­bák ... A minap például igazgatónkat fölhívta a konkurens cég — a Sze­metszemért — főmérnöke. Közölte, hogy az általunk csomagölt teavajba patkó­szeg került, ami azért baj, mert a teavaj csomagolá­sával csak e két cég fog­lalkozik, s a csomagolópa­pír föl irata — mivel egy vállalat gyártja — ugyan­az. A Szemetszemért nagy­üzem, a miénk meg kicsi, tehát, ha mi patkószeget keverünk a teavajba, a vá­sátTók és a viszonteladók a nagyvállalatnál rekla­málnak, míg a mi nevünk jótékonyan a háttérben marad. — Patkószeg? ... — kér­dezte igazgatónk a főmér­nöktől. — Ha patkószeg, azt csak Pereszkei kartárs tehette a teavajba! For­duljon hozzá bizalommal, a viszontlátásra. A Szemetszemért főmér­nöke föltárcsázta Peresz­keit. — A felelős? ... — kér­dezte Pereszkei. — Hát persze, hogy én vagyok a felelős! A főmérnök meghök­kent. — Maga?... — Személyesen. Válla­lom is a felelősséget. Ek­kor meg ekkor, itt és itt vagyak megtalálható. Min­dent fizetek. Ajánlom ma­gamat! Másnap egy vásárló fel­hívta cégünket, hogy a teavajból ácskapcsok áll­nak W. A titkárnő azon­nal kapcsolta Pereszkeit. — Ácskapocs?... Igen, rz ácskapcsot magam rak­tam a teavajba. Nem is egyet; minden csomaghoz mellékeltem kettőt-hár­mat. Hogy az anyósa va­jaskenyeret evett, s most Divatba jött — Az első száz darabért papírunk is, tudunk fotót 400 forintot, utána minden is nyomni a névjegykár­további százért újabb száz tyákra, de így mór drágább forintot kérünk. Van színes — mindja Sólyomvári Judit, a Szegedi Nyomda rendelés­felvételi irodájában. Szabó László irodavezető hozzáfű­zi azt is, mostanában emel­ték a névjegykártyák árát, mégsem csökken a népsze­rűségük. 8 ácskapocs mered ki a torkából?... Igen, ezért én ( vagyok a felelős. Dik­tálom máris az adatai­mat ... Személyi szám: egy . . . negyvenöt... nul­la-egytizenhárom .. . Tet­szik tudni írni. vagy mondjam lassabban? Az újság is megírta a hírt, hogy a csomagolt tea­vaj bontásra robban. Hu­szonnégy órán belül 48 ember szenvedett emiatt égési sérüléseket, vala­mint zaj- és légnyomásár­talmat. — Én voltam az — mondta' az újságírónak Pe­reszkei —, én kevertem puskaport a teavajba. A keletkezett termék a leg­kitűnőbb robbanóelegy, égése óriási detonációval jár. Igen, én vagyok a fe­lelős. Hívjam az URH-t, vagy megteszi ezt helyet­tem ? ... Pereszkei kartárs önfel­áldozása mindenkit meg­döbbentett a cégnél. Nem elég, hogy jó szakember — még a hibákért is vállalja felelősséget, teljes név­vel és címmel... A bíró­sági tárgyaláson megkér­dezték Pereszkeit: milyen ösztönzésre követte el gaztettei sorozatát? — Anyagi ösztönzésre — válaszolta Pereszkei, a rá jellemző bátorsággal. — Engem ugyanis felelős­nek tartottak a Vajmi­értnél. Minden hibáért — bárki is követte el — én vállaltam felelős­séget, személyesen. Engem, kérem, ezért fizettek, és nem is rosszul... Tavaly­előtt a bolgár tengerpar­ton nyaraltunk a családdal három hétig, tavaly a Ba­leárokon üdültünk, idén nyáron a finn tóvidéket látogattuk volna meg... Mindig is vonzottak a ma­gas Észak szépségei — fe­jezte be töredelmes vallo­mását Pereszkei, a felelős. — Divat is lett kicsit a névjegykártya. , Akadnak persze sokan, akiknek tény­leg szükségük van rá, • de vannak olyanok is, akik ki­vagyiságból osztogatják. Orvosok, jogászok, taná­rok, mérnökök, de legfő­képpen kisiparosok, vállal­kozók élnek mostanában ez­zel a lehetőséggel. Egyetemi tanárok, üzletkötők, és akik sokat járnak külföldön, an­gol, német névjegyet szok­tak rendelni. A divat mel­lett minden bizonnyal a vál­lalkozások számának meg­szaporodása, az üzleti élet megélénkülése is szerepet játszik ebben. Az elmúlt években e sorok írójának annyi névjegykártyája gyűlt össze, akár pókerezhetne is — ha tudna. — Egyetlen év alatt dup­lájára emelkedett a névtelen bejelentők száma — kezdi a beszélgetést Kalmár József, a szegedi Népi Ellenőrzési Bi­zottság elnöke. — A növeke­dés nem arányos a bejelenté­sek számának emelkedésével. Tavaly összesen 129-en for­dultak hozzánk, több mint 00 levél nem volt aláírva — Mi lesz a névtelen beje­lentések sorsa? — Nem volnánk kötelesek kivizsgálni, mi mégis meg­tesszük. — Miért? — Mert az a tapasztala­tunk, hogy sok ilyen bejelen­tés alapos, igaz, csak éppen nem merik névvel vállalni az emberek. — Félnek? — Félnek! Igaz, hogy jogi védelem illeti meg a közér­dekű bejelentést tevő állam­polgárt, csak.,. Csak éppen ezt nehéz érvényesíteni. Ha a megbírált vezető a helyén marad, fél év múlva kiderül­het a bejelentőről, hogy rosz­szul végzi a munkáját. — Valóban? — Nézze, ha ráállítanak valakit, előbb-utóbb találnak is szabálytalanságot. Ha a bejelentéssel nem hozható kapcsolatba, már nem tud­juk érvényesíteni a jogi vé­delmet. — Maradunk hát a névte­lenségnél ... — Természetesen nem min­den bejelentés igaz, ami név­telen ... Mostanában, hogy a városi tanács körül kicsit fel­izzottak a kedélyek, tucat­számra jöttek a névtelen le­velek a tisztségviselők „gya­nús" ügyéiről. Akadt, hogy egy vezetőre hat bejelentés is érkezett. Ilyenkor persze ki­csit kilóg a lóláb... Ha ele­ve látszik, hogy rágalomról van szó, ki sem vizsgáljuk. — Akadnak nótárius felje­lentgetök? — Igen. Sokszor a stílusból, a betűk formájából rá lehet jönni... — Mégis miért járnak a névtelen bejelentések végére? — Azért, mert azt tapasz­taltuk, hogy tízből nyolcnak van alapja. — Mondana példát arra, hogy névtelenül jött a levél, de igaz volt, amit írtak? — Szívesen. A Tisza Vo­lánnál elkövetett visszaélé­sekre is névtelenül hívták fel a figyelmünket. Az ismert „ügy" lett belőle. Hét levél­ből ötöt nem írtak alá, ami a szállítási vállalatról szólt. A kereskedelemre is sokan pa­naszkodnak. Ezeket általában továbbítjuk a kereskedelmi felügyelőségnek. Régebben egy-két forintért nem fogtak tollat az emberek, ma már néhányforintos vásárlói megkárosításért is levelet ír­nak. Az árak emelkedésével arányosan nőtt az emberek érzékenysége is. Sokak fan­táziáját birizgálja az irreá­lisan magas vezetői jutalma­zás is. Tavaly névtelenül je­lentették fel az egyik szegedi vállalat vezetőjét, mert fél évre 850 ezer forint prémiu­mot vett fel. A hír igaznak bizonyult, de jogi kifogásokat nem emelhettünk. Minden szabályos volt, legfeljebb morális kifogásaink lettek volna. Márpedig a NEB nem erkölcsi bíróság. — Bátorságot ad a névte­lenség? — Mindenképpen! Hama­rabb tollat fognak az embe­rek így. Ha hallanak a vá­rosban valamit, hamar levél születik a pletykákból is. A hölgy, akinek csak hangja van — Halló! Nulla-nyolc­van? — 19 óra 57 perc 40 másodperc ... — Kezét csókolom. Ha a becses nevét... — 19 óra 57 perc 50 má­sodperc ... — Szóval,... szóval csak annyit szeretnék mondani, hogy igazán szép hangja van. — ... 58 perc... — Nem hagyná abba! — ... tíz másodperc ... — Mondja, nem unja még? — ... nyolc óra, nulla perc... — Hogy lehet valaki ilyen szívtelen? Munka után rá­ér? Megvárnám valahol. — ... harminc másod­perc ... — Az kevés! — 20 óra 1 peTc ... — Az meg sok! Szóval, Anna, ha megengedi, így szólítom, szóval, mikor ta­lálkozhatunk? — Katt!... — De önérzetes! Tudja mit, már nem is vagyok olyan kíváncsi magára! Maga egy... egy unalmas vekker! Egy személytelen Doxa-óra! És ráadásul még nem is biztos, hogy pontos. Alá'szolgálja. Ha tudni akarja, én magát most egyszerűen lecsapom. Kivágom, mint a huszon­egyet. Te jó ég, hány óra is van? Még elkésem a randevúról... // Kártya nélkül is leszólítanak... // Most pedig lássuk: az ellá­tás mely területein ismerik névről a szolgáltatást végzőt? — Itt van például az elekt­romossági cikkek karbantar­tója, a Szelka. Zsemberi Ist­ván, a vállalat vezetője el­molldta, hogy a város egy­egy körzetére egy műszerészt osztanak be, aki aztán hosz­szú évekig az adott területen marad. Ilyenformán van módja s ideje megismerked­ni az itteni emberekkel, leg­Az oszlopöntő főképpen pedig figyelemmel kísérni a javításra behozott készülékek sorsát. Tudja, mi­lyen rádiót-tévét mikor hoz­tak-be neki, mi volt a hibá­ja, meg lehetett-e javítani... Így az adott terület lakói is hamar megismerik ^ műsze­részt, s legtöbbnyire név sze­rint keresik. S hogy mi a helyzet e té­ren az Autófer Leányválla­latnál? — Pécskai József igazgató elmondta, náluk elég fiatal a szerelőgárda — de a produktív munkát vég­ző százhat dolgozó közt igy is akad körülbelül húsz, akiket rendszeresen név szerint ke­resnek. És hogy mennyit ke­resnek, akiket keresnek?,.. Magasabb alapórabérrel ren­delkeznek általában, mint a többiek, hiszen a bérek dif­ferenciáltak. Persze, a „teljes név és cím" nemcsak a szolgáltatá­sok terén előny, de — a ve­vők kiszolgálásánál is. A Sze­ged Nagyáruházban — mond­ta Azari Zoltán, az első szint igazgatója — már régóta be­vezették azt a szokást, hogy az eladók színes fényképpel ellátott, szabályos névjegy­kártyát viselnek a köpenyü­kön. Ebből a vásárló egyebek közt megtudja, osztályveze­tő-e, aki előtte áll, vagy be­osztott; egyáltalán, melyik osztályon dolgozik . . . Sze­mélyes kapcsolat alakul ki az eladó s a vásárló közt. Egy „komplett" névjegykártya egyébként mindennel együtt húsz forintba kerül; az áru­ház három-négy tagú deko­rációs csoportja készíti el. S hogy mennyi kell belőle? Az áruház első szintjén száz­negyvenen dolgoznak— ők mind viselnek névjegykár­tyát. — Még nekem is van névjegykártyám — tette hoz­zá Azari Zoltán —, de nem szoktam kitenni, mert na­gyon sokan ismernek. így is sokszor leszólítanak ... Baráti riposzt A napokban végigbarangolva a „kicsontozott" öreg Hun­gáriát, érdekességre bukkantunk.- A lecsupaszított oszlo­pok, kiemelt rácsok, ablakok mögül sorra-rendre kerülnek elő a régi mesteremberek „névjegyei". Képünk tanulsága szerint, a vasbeton-tartóoszlop Kecskeméti Antal, szegedi vasszerkezeti gyárában készült. Mit lehet ehhez még hoz­zátenni? Annyit, hogy talán az épület elkészülte után a mai mesterek névkártyája is olvasható lesz majd. Bízunk benne, nyugodtan adhatják nevüket ehhez az építkezés­hez ... Voltaire-t egy­szer meglátogatta barátja, Rous­seau, de nem ta­lálta otthon. A lakásban óriási volt a rendetlen­ség. Rousseau uj­jával a poros asztalra irt egy szót: „piszkos", és eltávozott. Másnap találkoz­tak. — Tegnap• ná­lad voltam mondta Rous­seau. — Tudom — válaszolta Vol­taire. — Megta­láltam az aszta­lon a névjegye­det! Az összeállítást készítette és „jegyzi": Farkas Csaba és Rafai Gábor. A fotóhoz Gycncs Kálmán adta a nyersanyagot, a szakértelmét és a nevet.

Next

/
Thumbnails
Contents