Délmagyarország, 1989. január (79. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-28 / 24. szám

1989. március 25., szombat 3 ,Önvizsgálat" az autóklubban Népszerű szolgáltatások, de fehér foltok is... Milyen fellételek közepet­te, s milyen hatásfokkal te­vékenykedett az autóklub Csongrád megyei szervezete az elmúlt fél évtizedben? Erre a kérdésre választ adandó, a közelmúltban az országos elnökség „ünvizs­gálati" beszámolót kért a megyei szervezettől, mely­nek elnökét, Faragó Aurélt arra kértük, foglalja össze az elhangzottakat. — Csak a fontosabb válto­zásokat említve: 1984-ben Szentesen, tavaly Vásárhe­lyen nyitottunk műszaki ál­lomást. Bővítettük a mini­állomások hálózatát — már 14 működik. Vásárhelyen indítószolgálatot szervez­tünk, s a közlekedésbizton­sági nyilt napokat nem szá­molva, a megyében 34 he­lyen lehet belépni a szerve­zetbe. Van szállítószolgála­tunk két utánfutós Volgá­val, s a segélykocsikat is fel­szereltük CB-vel. Jó üzlet­nek bizonyult a gépkocsi­kölcsönzés. Rendezvényeink — a november 7-i emléktú­ra, a vetélkedők és ügyessé­gi versenyek, az iskolások kerékpáros vetélkedője, az autósbálok, a veterán autók seregszemléje, a homok rally, s a felszabadulási autós rally — egyre népsze­rűbbek. — Meglátszik ez a taglét­számon is? — Attól függ, honnan .néz­zük, Ot év alatt 14 és fél ezerről 19 ezer fölé ugrott a tagok száma, ám a személy­gépkocsik száma is szaporo­dott, s így a kettó aránya, az úgynevezett szervezettségi mutató alig-alig lendült előrébb. Azokon a települé­seken, ahol helyben nyúj­tunk műszaki szolgáltatáso­kat. a szervezettség is ked­vezőbben alakul. A megyei átlag 27,7 százalék — Szege­den 46,6 százalék! — Adódik hát a következ­telés: el kell tüntetni a fehér foltokat! — Elképzeléseinket ponto­san megfogalmaztuk; Vá­sárhelyen meg kell teremte­ni a zárt technológiás mű­szaki vizsgáztatás feltételeit. Üjabb míniállomásokat kell létrehozni elsősorban Móra­halom, Szentes és Makó tér­ségében. Ez utóbbi városban egyébként 1993-ig, Csong­rádon pedig 1995-ig részben saját erőből, de központi tá­mogatásra is számítva, mű­szaki állomást kell létrehoz­nunk. Szegeden szeretnénk egy belvárosi irodát nyitni. Ami pedig a szervezeti éle­tet illeti, 1990-ig fel kell ké­szülnünk az önálló gazdál­kodásra, s a klub alapsza­bály-módosításához is ki kell dolgoznunk a magunk ja­vaslatait. S mivel a legjobb klubpropaganda a kifogásta­lan, megbízható munka, a főhivatású dolgozók munka­körülményeit, a műszere­zettséget javítanunk kell. Ez idő szerint 7360 forint az át­lagbérük! Elképzelhető, mi­lyen csábításnak vannak Ki­téve a* legjobb szerelőink ... Egyébként a bérproblémák megoldásához az országos el­nökség segítséget ígért. Szó­ba hoztam a beszámolónk kiegészítéseképp azt is, hogy az autóklub központjának és a megyei szervezetnek a vi­szonyát, valamint a társa­dalmi vezető testület és a profi alkalmazottak kapcso­latát is újra kellene gondol­ni. Mi úgy látjuk, a megyei szervezetek vezetőségeinek hatékonyabb érdekképvise­leti funkciót kell a jövőben betölteniük, amellett, hogy menedzseri feladatokat is föl kell vállalniuk. Azt ta­pasztaljuk, hogy a Magyar Autóklub országos elnöksége e törekvéseket helyesli. Ta­lán ennek is kifejezője, hogy a Csongrád megyei szerve­zet munkáját — jegyző­könyvbe foglalt — dicséret­ben részesítette. P.K. Nem eszi meg a hivatal ? Keresem a szenzációt ab­ban, hogy együttműködési megállapodást kötött az Atikövizig és a megyei ter­mészetvédelmi egyesület, a Csemete. Miután a két fél Simády Béla igazgató és Szókefalvi-Nagy Iléla egye­sületi elnök vezetésével asztalhoz ült — latolgatva 3 jövőjüket —, kérdés, nem valamiféle divathullám hiv­ta-e életre a hivatal és a zöldek együttműködését. Valaki megjegyezte, hogy már az is szenzáció, hogy az Atikövizig szóba állt a „csemetösékkel". Ez termé­szetesen nem azt jelenti, hogy a felek, feladják állás­pontjukat, sót elképzeléseik szerint heves viták várha­tók. Hogy mi lesz a kecské­vel és a káposztával? Alaptörvény, hogy mind­kettőnek meg kell marad­nia. Azt sem árt tisztázni, jelen esetben mi melyik. Egy oldalon áll-e a lakos­ság, a Csemete és a hiva-^ tal? Siimády Béla még ak­kor is vállalta hovatartozá­sukat, amikor némi provo­kációval (megkérdeztük, a vízügyi hivatal munkája alapvetően nem természet­ellenes-e, hiszen mestersé­gesen beavatkoznak a kör­nyezetűnkbe. Melyék az teazgató érvei? ök sem akarják kirabolni a természetet gazdálkodni szeretnének annak kincsei­vel. Egyszerre kell érvénye­sülnie a természet széoségé­nek és az emberi igények­nek. Azt már a ..csemeté­Bek" közül jegyezte meg valaki, hogy sajnos nálunk roppant alacsony a környe­zetvédelmi kultúra, almi éppúgy megmutatkozik a viselkedésünkben, mint az oktatásban, az iparban, a mezőgazdaságban. Mennyire kritikus a hely­zet a Dél-Alföldön? A szak­emberek igazolták sejtése­met miszerint ez a vidék nem tartozik a legveszélyez­tetettebbek közé. Köszönhe­tő ez a körültekintő iparte­lepítésnek, ami egyébként nem jelenti azt, hogy ne érhetnének bennünket meg­lepetések. Mindkét fél közös érdeke a környezet feltérképezése, a megelőzési stratégia ki­dolgozása. Mert ugye eddig jellemző volt a 'tűzoltómun­ka, ideje, hogy rendszerben lássuk a tennivalókat. Me­lyek ezek? Sürgetöek "DáIdá­ul a szén-monoxid-mérések, a vízminőség ismerete, a a szennyezőforrások feltér­képezése. Tudjuk, a hivataltól a nagyközönséghez áttételeken jutnak az információk. A „csemetések" többek között azt is elhatározták, hogv ezen változtatnak. Társadal­mi szemként kezdeményez­nek. amihez segédkezet nyújtott az Atikövizig is. Es ami italán egy kicsit szenzációértékű, a hivatal átutalt a „cseinetéseknek" hatezer forintot, és a továb­bi húszezer forintról szám­lák ellenében térítést ad. Ebből 0 gesztusból kide­rül, mindkét fél valóban egy oldalon áll, és ígv talán tényleg megmarad a kecske és a káposzta is. B. E. Mezőgazdasági körkép — 1888 Hiányok és pótlások Az öttömösi Magyar Lász­ló Tsz 1988-as növényter­melési szerkezete: gabona­félék, burgonya, napraforgó, tölteni való paprika, sárga­répa, spárga, alma, ősziba­rack, szőlő és oltványok. S mindebből a spárga, az alma ós az oltvány az amire nem fizettek rá. Az aszály, a fagy, a burgonya értéke­sítési nehézségei miatt a tervezett 36 millió forintos árbevétel helyett csak 22 millió sikerült. Az ágazati veszteség 2,3 millió forint. S hogy mégsem csuklott össze a gazdaság, az az ál­lattenyésztésben bekövet­kezett fordulatnak és az alaptevékenységen kívüli te­vékenységnek köszönhető. A szarvasmarha-tenyésztés ugyan csak félfordulatot ho­Értékálló I befektetések A Zsombói Gyümölcsös Szakszövetkezet területének fele közös, fele tagi művelé­sű. Ez annyit jelent, hogy ez utóbbi rész nem lehet hosszú távon veszteséges, hisz ai emberek éjt nappallá téve dolgoznak, s termelik a mun­kaigényes zöldség- és gyü­mölcsféléket, állatot tarta­nak. A közöstől csak azt várják, hogy a trágyázáshoz, szántáshoz időben megkap­ják a segítséget, a gépi mun­kát, az állattartáshoz itt vá­sárolhassanak takarmányt, s a felvásárló telepen tisztes árat kapjanak portékáju­kért. A közösben a napra­forgó és a lucerna, s a bér­beadott legelő hozott hasz­not, a gabona még árkiegé­szítéssel sem. Maróti Antal elnök szerint szakszövetke­zeti környezetben a nagy­üzemi állattenyésztés is ne­hezen lenne nyereséges, így nem is foglalkoznak vele Jövedelem csak az alaptevé­kenységen kívül „terem". A struktúráját úgy alakították, hogy folyamatos árbevételt hozzon. Húsz kocsival fuva­roznak, kereskednek a tagok által megtermelt javakkal, több apróbb szolgáltatást vé­geznek, s fémmegmunkálás­sal is foglalkoznak. Hitel nélkül tudnak gazdálkodni, s így a kamatterhek miatt sem fáj a fejük. Növénybiz­tosítást nem kötnek, hosz­szabb távon ebből is megta­karítás származik. Annyi tartalék meg van, amiből egy-egy elemi kár saját ren­dezésére futja. Tavaly 9 mil­lió forintot forgattak be a „pénzügyi ágazatba". Eddig a betétgyűjtést találták a legjövedelmezőbbnek, de ta­valy általuk értékállónak tartott befektetésként kftk.­be is beléptek. Remélik, né­hány év múlva többet hoz­hat a konyhára. zott, ugyanis összességében veszteséges maradt, de en­rfek mértéke jelentősen mérséklődött a szarvasmar­ha-hizlalás eredményessége révén. A juhászat egy év alatt közel egymillió forint hasz­not hozott a korábbi más­fél milliós ráfizetés után. A Skálával hosszútávú érté­kesítési szerződést kötöttek, jelenleg biztosnak tűnik a piac. A birkákat öt évre vál­lalkozóknak adták ki, az együttműködés most lépett harmadik évébe. A közösben maradt állományt sem kí­vánják csökkenteni. A több kis semlyéket így tudják hasznosítani. Időközben újabb igénylők is jelentkez­tek. A bevételek kétharma­dát az ipari, építőipari mun­kák, az erőteljesen fejlesz­tett szállítás és kereskedelem adta. Ahhoz, hogy az idén túlszárnyalhassák pz l',8 milliós csekély nyegeséget közepes időjárás esetén a növénytermesztéstől várnak többet. A burgonya területét közel harmadával csökken­tik; ha másutt is így tesznek, talán elkerülhető lesz a túl­termelés, s nem ismétlődik meg a mostani helyzet. De­cember végén ugyanis még 40 vagon burgonyára nem volt vevőjük. Az őszibarack és szőlő egy részét selejtezni kellett az utóbbi években, helyettük kisebb területen újat telepítettek, illetve te­lepítenek. Ügy érzik, a gyen­ge homokon hosszabb távon ezeket a most rossz passz­ban lévő ültetvényeket sem nélkülözhetik. — Ezzel még csak lehet valahogy szerkezetet váltani. Dc mi legyen a sertéssel, szarvasmarhával? A támasz megingott A korábban kialakult, 25-30 millió forintos nyereség­szint után, tavaly 16 milliót terveztek a Pusztaszeri Hét Vezér Tsz-ben, s a valóságban hárommillióval zártak. A növénytermesztésben a kukorica, a fűszerpaprika sínylet­te meg leginkább a szárazságot, csak fél termést adott. A gabona viszont itt rekordnak számító, 4,1 tonnás átlagot produkált, összességében, a növénytermesztés nem okol­ható a visszaesésért. A szarvas mar hu tartás gyengélkedé­sébe az is belejátszott, hogy a legelő meg nyáron sem adott megfelelő táplálékot, kiegészítő takarmányra volt szerint kideríthetetlen okból, nagyfokú elhullás hozta le­szükség. A pecsenyekacsa-tartást, az eddigi vizsgálatok szerint kideríthetetlen okból nagyfokú elhullás hozta le­hetetlen helyzetbe. Az igazi veszteség, vagy, jobban mondva, jövedelemhiány, az eddigi támasz, a szárítóüzemi számlájára írandó. A termeléscsökkenés már a tervezés, időszakában ismert volt, s eset bekalkulálták. Csak azt', nem, hogy a 14 par!tnergazdasághan jószerivel a — keve­sebb — szerződött mennyiség fele termett. Ez egyenlő 10 millió forint váratlan eredménycsökkenéssel. Az egyéb zöldségszárítmányokból többet készítettek ugyan, de a pótláshoz ez édeskevés. Ráadásul a szárító költséges fel­újítása is épp erre az időszakra esett. Ugyanakkor úgy érezték, az alapvető termelőterületeken a korábbi kerese­tekkel nem tarthatók meg az emberek, a bérköltséggel nem spóroltak. Úgymond, a vezetés elsőrendű céljának 0 műszaki, gazdasági fejlesztést és Ü tagi jövedelem gyara­pítását tartotta. A nyereség megítélésének csalóka voltát jelzi, hogy a kisebb eredmény ellenére, pénzügyileg job­ban állnak, mint egy évvel ezelőtit. A kintlevőségek be­hajtása sokkal nagyobb hangsúlyt kapott. S hogy a jövő­benn is a szárítót szánják támasznak, azt erősítik. Más vállalatokkal együttműködve, azok kamatmentesen befek­tetett 15 millió forintjával, megteremtik a lehetőségét, hogv a száritóban eladható exporttermékek készüljenek. Ettől remélik, hogy e megingás csak egyszeri eset volt. n Miniszteri dicséret" Váncsa Jenő mező­gazdasági és élelmezés­ügyi miniszter az orszá­gos téeszkonlerencián a felszólalók panaszárada­ta után az önbecsülést helyreállítandó, meg­próbált egy kis buzdí­tást adni. — Ma olyan a köz­hangulat, hogy nem di­vat jót mondani, vagy valamiről jó vélemény­nyel lenni. Mégis tény, hogy a mezőgazdaság tavalyi termelése a kis­termeléssel együtt át­lagosan 4-6 százalékkal növekedett akkor, ami­kor sem az iparban, sem az építőiparban nem-javult a helyzet. A pénzügyi eredmény azonban nem áll arány­ban e teljesítménynö­vekedéssel. Nincs még egy ország Európában, amelynek mezőgazdasá­ga Ilyen kevés állami támogatásban részesül­ne. Továbbra is fönn kell tartani a beruházá­sok, az export és a kedvezőtlen adottságú területek támogatását. Az új szövetkezeti, a föld- és az átalakulási törvény szabad moz­gásteret teremtenek majd. A hatalom nem védi meg a nagyüzeme­ket. A leendő törvé­nyek értelmében saját vagyonukkal a nagy­üzemek rendelkeznek. Akár fel is oszthatják, el is adhatják. A ma­gánvállalkozók ugyan­olyan feltételekkel gaz­dálkodhatnak. Aki kész ma Magyarországon föl­det művelni, az megér­demli, hogy földhöz jusson. Az ötszáz hektáros terü­letről 96 tag, s ebből 60 aktív dolgozó várja a megélhetést túl a Tiszán, Algyő tanyavilágában, a Rákóczi Tsz-ben. Az egye­sülést. nagyobb szomszéd­hoz való csatolást szorgal­mazó időkben úgy sike­rült megtartani a függet­lenséget, hogy soha nem voltak veszteségesek. Mi­re 1986-ban és 87-ben alá­merültek, alábbhagyott e központi szándék, önma­guk próbálkozhattak a fel­kapaszkodással. Tavaly minimális, 300 ezer forin­tos nyereséget sikerült ki­gazdálkodni. A mód a veszteségforrások — jelen esetben a közösben vég­zett állattenyésztés — le­építése. Augusztusban sa­ját tagjaiknak adták ki a sertéstelepet. A 60 tehén és szaporulata az idén ke­rül vállalkozókhoz, jelent­kező már akadt. A jól Á legkisebb téesz gépesített gazdaságban a takarmány termesztést szorgalmazzák. A túlsá­gosan kötött, de alapjában véve jó föld tavaly 1,4 millió forintnyi eredményt produkált. A melioráció haszna, hogy az aszály idején kétszáz hektáron tudták nedvesen tartani a talajt. Itt 70 mázsa ku­korica is megtermett hek­táronként, ahol nem volt elég a víz, ott csak har­minc. Öntözni csak a ház­táji fűszerpaprikát tud­ták. A szóját új növény­ként 40 hektáron termel­ték, jövedelmezően sike­rült, így az idén 60 hek­tárra növelik a területét. A lucernából a tagoknak is értékesítettek. Egyéb ta­karmányokkal is ellátják tagjaikat, itt szinte min­denki foglalkozik jószág­tartással. A közösnek is megvan a haszna rajta, hisz az értékesítés rajta keresztül történik. A csa­tornák környéke Jól legel­tethető, ezt az adottságot a magángazdaságok tudják előnyösen kihasználni. A kiegészítő jövedelmet adó szállítási és. egyéb bér­munkák fogyóban vannak. Ha a szarvasmarhatartás­ból is felszabadulnak em­berek, szükség van új munkahelyre, feladatra. Most egy kemencebelsőt gyártó kis kerámiaüzemet állítanak munkába. Ha még futja az energiából, az uborka- és vetőmagter­mesztésbe is belevágnak. A változó körülményekre a válasz csak az ésszerűen változó magatartás, újra­formálódó munkamegosz­tás lehet. S akkor a leg­kisebb „nagy" is élni tud. Morzsák Az országos téeszkonferen­cián fölszólalt földijeink aranyigazságaiból: „Piaci szabályozás van, piac nincs." „A régi szénakazal éric meg az újat!" — Molnár Imre (Szóreg). „Tényleg drága az élelmi­szer, annál már csak az ipar­.'cikkek és szolgáltatások drá­gábbak Magyarországon. «»Akik az agrárgazdaság árait szidják, ugyan nézzék már meg, hogy a magyar turis­ták nyugatról mit hoznak be!" „Aki ma beruház a mező­gazdaságba, olyan, mint a vásározó cigány lova; nem vak, csak vakmerő" — Nagy Húszéin Tibor (Bordány). Az index: elégtelen Megyénk szövetkezeteiben tavaly az előző évinél 13,7 százalékkal többet fizettek kl kereset gyanánt. (Brut­tóban) Ez kézhez kapva már csak 97,4 százaléknak felelt meg. Még szerencse (?), hogy a létszám 4,7 szá­zalékkal csökkent, így egy átlagember mégis 2,1 szá­zalékkal több pénzhez ju­tott. Láthatóan a felszaba. duló bértömeget nem teljes egészében osztották ki gaz­daságaink. No nem a vá­sárlóerőt fekezó önkorláto­zástól, még csak nem is a nyereségcsökkenéstói való félelemből. Igen egyszerű volt az ok: nem volt több pénz a kasszában. Az inflá­ciós rátát még megcélozni sem tudták, nemhogy elérni. Nesze neked belső érdekelt­ségi rendszer, közös mun­kára ösztönzés! Az első oldalon lévő Földközelben című cik­ket írta és az összeállí­tást készítette: Tóth Szeles István. Karika­túra: Németh György.

Next

/
Thumbnails
Contents