Délmagyarország, 1989. január (79. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-17 / 14. szám

I 1989. január 17., kedd Magyar-amerikai megbeszélések (Folytatás az 1. oldalról.) valamint Thürmer Gyula, az MSZMP főtiikárának külpolitikai tanácsadója, aki ezután tájékoztatta a sajtót a találkozóról. Grósz Károly nagyra értékelte az amerikai képviselők látogatását, amely jelzi az érdeklődést, és a kialakulóban levő rokonszenvet a két ország között. Köszönetet mondott azért a segítségért, amit a képviselők a magyar—amerikai kapcsolatok fejlesztése előtt álló akadályok elhárításához nyújtottuk, és kérte további közremúködésüket a kapcsolatok fejlesztése érdekében. Tom Lantos elmondta: az amerikai törvényhozók értik, hogy a magyar vezetés igen összetett belpolitikai feladatok mogoldása előtt áll. Nagyra értékelik azt a bölcsességet, szakmai hozzáértést és következetességet, amellyel Magyarország a politikai és gazdasági reform útján halad. Grósz Károly kérte a képviselőket, tolmácsolják üdvözletét George Bush elnöknek, és emlékeztessék öt arra az ígéretére, amelyet még alelnök korában tett: kész Magyarországra látogatni. Mi változatlanul szívesen látjuk hazánkban. Magyarország számára nagyon fontos lenne, ha az Egyesült Államok tovább haladna az eddigi úton. Számunkra létkérdés, hogy a világ nagyhatalmai párbeszédet folytassanak, és együttműködjenek egymással. Mi, magyarok a saját utunkat járjuk. A világ összes olyan országával együtt kívánunk működni, amely elfogad bennünket partnerként. Kapcsolataink alapja nem az ideológia: együttműködésünket nem/eL-érdekeink, a humanizmus, Európa és a világ érdekei alapján fejlesztjük. Grósz Károly elmondta: a Szovjetunióban azt tapasztalta, hogy a szovjet emberek számos kérdésben hasonlóan gondolkodnak, mint az amerikaiak. Mihail Gorbacsov és Ronald Reagan az elmúlt években nagyot lépett előre a szovjet—amerikai viszony javításában. Grósz Károly kifejezte meggyőződését, hogy a Szovjetuniónak szilárd szándéka tovább haladni az enyhülés útján. Az amerikai vendégek számos kérdést intéztek az MSZMP főtitkárához. Érdeklődtek például arról, hogy mennyire sikeres a kormány inflációellenes politikája. Nagy érdeklődést tanúsítottak a politikai reform, az új alkotmány kidolgozása iránt. Thomas Coleman republikánus törvényhozó ezzel kapcsolatban utalt arra: a küldöttség találkozott több olyan magyar személyiséggel — alternatív szervezetek képviselőivel —, akik intellektuális befolyást kívánnak gyakorolni a politikai reformra, az új alkotmány kimunkálására. Grósz Károly válaszában elmondta, hogy nyitott társadalmat akarunk. Úgy gondoljuk, hogy azok, akik szellemi hatást akarnak kifejteni a reformokra, nagy többségükben jó szándékkal cselekednek. A probléma abból ered, hogy egyidejűleg jelentkeznek megvalósíthatatlan álmok és reális elképzelések. Nincs azonban a magyar nemzet sorsának jobbítását szolgáló olyan javaslat, amit ne fogadnánk örömmel. A küldöttség egy másik tagja, a független republikánus Bili Frenzel kijelentette: a jövőben mindent megtesznek azért, hogy az amerikai kormányzat a legnagyobb kereskedelmi kedvezmény elvét — a jelenlegi egyéves gyakorlattól eltérően — hosszabb időre terjessze ki Magyarország vonatkozásában. A képviselő — e hajlandóság alátámasztásaként — üdvözölte a magyar kivándorlási gyakorlat várható módosulását. Az Egyesült Államok ugyanis az emberi jogok kérdésével kapcsolja össze a kereskedelmi kedvezmény megadását. Az amerikai képviselőházi küldöttség ezután Stadinger Istvánnal, az Országgyűlés elnökével találkozott, aki méltatta a magyar—amerikai parlamentközi együttműködés fejlődését, és tájékoztatást adott arról, miképpen alakult át a magyar Parlament szerepe a demokrácia fejlesztésének folyamatában. E folyamat végigvitelére egyébként nagyon kevés időnk van — jegyezte meg. Stadinger István utalt arra, hogy minden demokratikus társadalomban kiemelkedő szerepe van a Parlamentnek. Nálunk hosszú ideig csak legitimációs szerepe volt. Most élénk, a társadalmi élet kérdései iránt érzékeny, sok témát megvitató parlament van kialakulóban. Olyan kérdéseket tűz napirendre, amelyek Korábban elképzelhetetlenek voltak. A kővetkező időszakban a legfontosabb az új alkotmány kidolgozása. Ennek alapelveit március elején tárgyalja meg a törvényhozás. Stadinger István egyebek közt megfogalmazta azt az igényt, hogy az Egyesült Államok kormánya terjessze ki Magyarországra — elsőként a szocialista országok közül — a tengerentúli magánberuházási társaságoknak nyújtott garanciát. Ez ösztönözné a tengerentúli társaságok beruházásait a magyar gazdaságba. Tom Lantos e kéréshez kapcsolódva jelezte: újra megkísérli e garancia kiterjesztésének elfogadtatását. Pozsgay Imrével ugyancsak az Országházban találkoztak az amerikai törvényhozók. Az államminiszter tájékoztatást adott az időszerű társadalompolitikai kérdésekről, a demokrácia csomagtervről. Egyebek között sürgető feladatként jelölte meg az új tájékoztatási törvény megalkotását, s hangoztatta reményét, hogy annak érvénybe lépésével már nem lesz szükség Magyarországon az úgynevezett második nyilvánosságra. A belátható időn belül kidolgozandó új kivándorlási törvény a szabad helyváltoztatás jogának, a szakszervezeti törvény pedig a független szakszervezetalapi tási jognak a garanciáját adja majd. Pozsgay Imre emlékeztetett arra, hogy a jelenlegi magyar vezetés örökölte a gazdasági nehézségek okait az előző vezetéstől. A társadalom számára most a reform inflációt, munkanélküliséget, reálbércsökkenést jelent. Ezért éles határvonalat kell húzni: meg kell állapítani, hogy ki volt a felelős, és nyílt párbeszédet kell folytatni a társadalommal. A megoldás most nem a gazdaság, hanem a politika kezében van — mondta. Az egyik vendég arról kérdezte, miben segíthetnek az amerikai képviselők. Pozsgay Imre elsősorban bizalmat kért, kijelentve: a jelenlegi magyar irányzat nem múló jelenség. Várkonyi Péter külügyminiszter munkaebédet adott a Tom Lantos vezette amerikai képviselőházi delegáció tiszteletére. Az ebéden részt vett Marjai József, nyugalmazott miniszterelnök-helyettes és az Országgyűlés több tagja. A találkozón az amerikai törvényhozók tájékoztatást kaptak Magyarország nemzetközi gazdasági és politikai kapcsolatainak alakulásáról, a világpolitika fontosabb kérdéseiben elfoglalt álláspontjáról, valamint a magyar—amerikai kapcsolatok továbbfejlesztésé re vonatkozó magyar elképzelésekről. Délután Németh Miklós miniszterelnökkel találkoztak az amerikai vendégek. Elsősorban gazdasági témákról esett szó, de a kormányfő hangsúlyozta: Magyarországon együtt kell haladnia, egymást kell erősítenie a gazdasági és a politikai reformfolyamatnak, a nemes versengés feltételei megteremtésének. Ezt egy— másfél év alatt meg kell valósítani. A vezetés azonban már most arra törekszik, hogy koalíciós jelleget adjon a kormányzásnak. Németh Miklós tájékoztatást adott arról, hogy a kormány — a társasági törvény szelleméből következően — tavasszal törvénytervezetet kíván az Országgyűlés elé terjeszteni a külföldi beruházások védelméről. A jogi garanciák egyértelművé és világossá tétele érdekében egyetlen törvényben kívánják szabályozni a külföldi vállalkozók jogait és kötelességeit. Emellett gyorsított ütemben folyik az értékpapírpiac és a tőzsde kialakítósára irányuló munka. Külön operatív bizottság hivatott arra, hogy gyorsítsa olyan vegyes vállalatok létrehozását, amelyekben a külföldi tőke részaránya meghaladja az ötven százalékot. (ötvenszázalékos részarány alatt semmilyen engedélyezésre nincs szükség.) A magyar miniszterelnök szorgalmazta, hogy az úgynevezett COCOM-bizottság folytasson az eddiginél rugalmasabb gyakorlatot. Ha törvényi biztosítékot kívánnak arra, hogy Magyarország nem fogja továbbadni a megszerzett technológiát, akkor készek vagyunk megadni ezt a garanciát — mondta Németh Miklós. A nyitottság poJitikáját alátámasztandó, közölte azt is, hogy heteken belül felveszszük a diplomáciai kapcsolatokat Dél-Koreával, s még ez év első felében helyreállítjuk a diplomáciai kapcsolatokat Izraellel. Kérdésre válaszolva a miniszterelnök kifejezte meggyőződését, hogy Mihail Gorbacsov nagyon sokat vár a magyarországi átalakítási kísérlettől. Ha a magyar reform megtorpanna — amit nem hisz —, akkor az nagy károkat okozna Gorbacsovnak; ha viszont a szovjetek torpannának meg, annak nem volna hatása a magyar reformra, az tovább folytatódna — jelentette ki Németh Miklós. Az amerikai képviselőházi küldöttség — a tervek szerint — ma, kedden utazik el Magyarországról. (MTI) Isztambul-kulcslukon t. Ali tanul bennünket Konstantinápolyt elfoglalták a magyarok. A megmegújuló rohamok ellen nincs kifogásuk a törököknek, sőt! Isztambul kereskedőnegyedében, ahol általában megszáll a közép-keleteurópai turista — megtanulták a nyelvünket. Az adokveszek, a cserebere kulcsszavait legalábbis pont úgy mondogatják magyarul az utcai árusok, meg a bazár kereskedői, mintha ez a miénk egy világnyelv lenne. Melynek egyes kifejezéseit természetesen mindenki ismeri e kerek golyóbison. Angolról magyarra fordítja a szót Ali is, kísérőnk a buszon, hiszen a többi között az a dolga, hogy tanul jon bennünket. A huszonéves fiatalember tehát szorgalmasan ismerkedik az utasokkal; az apja annak az ügynökségnek a tulajdonosa, amelyik a szegedi IBUSZiroda egyik partnere. A család keményen dolgozik; az ország idegenforgalma rohamléptekkel fejlődik, a kormány újabban hatalmas pénzeket költ a műemlékek helyreállítására. Isztambul egyre vonzóbb az idegeneknek, az utazási iroda jó üzletnek látszik. A papa — küllemre összetéveszthető a Mészáros Márta-filmek favorit férfiszínészével, a lengyel Nowickivel — az éjszakai műszakban tűnik fel, jól szabott öltönyben; táncra kéri az IBUSZ vezető munkatársnőit a bárban, megtudakolja, ízlett-e az ötfogásos vacsora, és vajon tetszett-e a műsor. A turista, ha magyar, irigykedve konstatálja: itt bizony megtanulták a profi vendéglátás fortélyait. Például Nyhat, török idegenvezetőnk, aki a 24 órás buszozás után részvétteljes és kedves mosollyal fogad a szállodában. Még vicceket is tud — magyarul. Mellette a szállodaigazgató, civilben a testvérbátyja. íme, egy újabb családi vállalkozás — derül a turista, s csak akkor képed el kissé, amikor az első vacsoránál észreveszi: Nyhat ugyanúgy fizeti a cehjét az étterem közepén trónoló, nem túl diszkrét pénztárosnak, mint aki nem otthon van. Az üzlet — az üzlet, még akkor is, ha családi. Itt mindenkinek meg kell dolgozni a pénzéért. Nyhat felvilágosítja magyar testvérét, hogy a tüzes török nemzeti italt palackozott vízzel hígítva kell inni, majd angolosan távozik: korán kel, reggel ő kalauzol bennünket a városban. Addig is: vágjunk neki egyedül. Elindulunk megnézni az Aranyszarv-öböl fényeit, végtére is ki kell használni minden percet. A szegedi IBUSZ roppant népszerű isztambuli útjának öt napjából kettőt a buszon tölt a kedves utas, a maradék három pedig vajmi kevés annak, aki az óriás város látnivalóira is kíváncsi. Hiszen közben, úton-útfélen, bazárban, butikban — muszáj vásárolni. Mert ki ide belép, kereskedővárosba érkezik, s hogy pénzétől az utolsó fillérig megszabadítják, az ziher. Bámulatosan csinálják! A bazár élménye azonban külön fejezet (lenne), nézzük most a várost. A lüktető forgalmú utcán hangosbeszélőn utasít a rend őre. Hogy kit? Titok. Az úttesten megszakítatlan a gépkocsifolyam (rengeteg a taxi, sárgállik tőlük az utca), a gyalogosok meg cirkálnak közöttük. Mindenki akkor és ott megy át a túloldalra, ahol éppen akar. Látszólag teljes a káosz, a forgalom mégis ütemes, gyors, fennakadasés koccanásmentes. Rejtély, hogyan csinálják. Lélegzetvisszafojtva figyelem a roszszul öltözött kis fickót: tálcát egyensúlyoz a jobb tenyerén, rajta öt apró üvegpohár, bennük gőzölgő tea; az úttest közepét még nem érte el, de már ügyesen kicselezett hat kocsit, még legalább nyolccal fog találkozni, amíg ideér; a butik nyitott ajtajában vár rá — illetve a teájára — a kereskedő. Sikerült! — jutok végre levegőhöz, a gyerek vigyorog, átadja a tálcát, benyúl a zubbonya alá, előkap egy köteg zoknit, és már rángatja is a kabátom ujját: tyere matyar, nem drága . . . A hatalmas város első metróját most építik, az első vonal 40 kilométer hosszú lesz — a szállodánkhoz közeli sokemeletes áruháztól a repülőtérig. A tömegközlekedést addig is állami és magánbuszokkal bonyolítják. Aki Ázsiában dolgozik, vagyis naponta át kell kelnie a Boszporusz három hídja közül valamelyiken, akár két óra hosszat is közlekedhet... Maszek sétánkon megcsodáljuk a központi egyetem épülettömbjét. Másnap Nyhat elmondja, ő is itt végzett, angol—francia szakos középiskolai tanár és — pályaelhagyó. Kifogástalanul ejti a magyar kifejezést, és a magyarázata is nagyon ismerős; havi 100 dollár értékű fizetést kap Törökországban egy gimnáziumi tanár, körülbelül ugyanannyit, mint a fizikai munkások. „Nem éri meg" — mondja 27 éves idegenvezetőnk, aki egy napot sem tanított, miután kézhezvette diplomáját: „beállt az üzletbe". Egyébiránt is sok a hasonlóság a két ország iskolarendszere között: az iskolák 90 százalékát az állam tartja fenn; az általános és a középiskola elvégzése után 6 év az orvosi fakultás, 4 év a többi egyetemi képzés ideje. A magániskolákba (mindössze 10 százalék!) természetesen csak azok járnak, akik meg tudják fizetni. A Boszporuszon hajókázva láttunk egy ilyen intézetet: csodálatos környezetben épült, a gyerekek éppen kint játszottak az udvaron, közvetlenül a parton... Az állami kórházakban egy vizitért 10—20 ezer lírát is elkérnek (ottjártunkkor éppen ezer török lírát ért egy nyugatnémet márka), ám a gyógyszerárak 40 százalékát téríti az állam mindazoknak, akik dolgoznak. No igen. A 60 milliós népességből 4 millióan munkanélküliek. A legtöbben persze Isztambulban. A nép szinte tódul a nagyvárosba. A vidékről /betelepülés folyamata megállíthatatlannak látszik: az emberek menekülnek a szegénységből — a távolból gazdagnak tudott metropoliszba. A jobb élet reménye azonban gyakran csak remény marad: Isztambul drága hely. Legkevesebb 60—70 dollárért lehet lakást bérelni, de a belső városrészekben havi 200 dollárt is elkérnek. Aki nem jut jól fizető munkához, kilátástalan a helyzete. A kenyér a legolcsóbb eledel, 200 líra, a hús nagyon drága, kilója 8 ezer líra! Emlékszünk? Nyhátnak 100 dollár lett volna a havi fizetése, ha a tanításra ad'a a fejét! De a mérnökök sem nagyon ugrálhatnak a 200 dolláros átlagkeresetükkel, hiszen a fele elmegy lakbérre — ha a külvárosban élnek ! A betelepülők nem térnek vissza a falujukba, ha „nem jön össze'' az isztambuli jó élet. Nagy szégyen lenne! Ezért (is), hogy ez az ellentétek városa: a nagyon szegényeké, és a nagyon gazdagoké. S a római kori, nemrég pompásan helyreállított ciszterna mögött ultramodern üzletház épül... Sulyok Erzsébet (Következik: Kapuk.) VÁRKONYI PÉTER BÉCSBEN Várkonyi Péter külügyminiszter hétfőn este az osztrák fővárosba érkezett, hogy részt vegyen a bécsi utótalálkozó kedden kezdődő záróértekezletén. A háromnapos külügyminiszteri szintű tanácskozás programja szerint Várkonyi Péter szerdán szólal majd fel. RIZSKOV LENINAKANBAN Ismét a tavaly decemberi földrengés helyszínén tartózkodik Nyikolaj Rizskov szovjet kormányfő és a természeti csapás következményeinek felszámolását irányítani hivatott, általa vezetett bizottság néhány tagja. Leninakánban van Nyikolaj Szljunykov, az SZKP KB Politikai Bizottságának tagja, a KB titkára, Dmitrij Jazov, a KB PB póttagja, honvédelmi miniszter, valamint Lev Voronyin miniszterelnök-helyettes. VELAJATI AZ AFGÁN HELYZETRŐL Egy modzsahedek által irányított kabuli kormány megalakításáról tárgyalt hétfőn Teheránban Ali Akbar Velajati iráni külügyminiszter és Szebgatollah Modzsaddedi, az afgán fegyveres ellenzék pakisztáni székhelyű hétpárti szövetségének egyik vezetője. Az ÍRNA iráni hírügynökség jelentése szerint Velajati a találkozón kijelentette: az afgán modzsahedeknek fel kell készülniük arra, hogy a szovjet csapatok teljes kivonulása után ellenőrzésük alá vonják az afgán belpolitikai helyzetet. Az iráni külügyminiszter felaiánlotta országa politikai és pénzügyi segítségét egy — ahogy ő mondta — „az afgán népet képviselő" (azaz modzsahedekből álló) jövendő kabuli kormánynak. Irán résztakar vállalni Afganisztán újjáépítésében — fűzte hozzá. Cigánytanácskozás A nemzetiséggé válás lehetőségéről Alakuló közgyűlést hívott össze hétfőre a Magyarországi Cigányok 'Demokratikus Szövetségének ideiglenes vezetősége. A KISZ KB székházában megrendezett tanácskozáson megjelent küldöttek döntenek az alapszabályzatról, s a szervezet programjáról. Az elképzelések szerint az etnikum valamennyi rétegének egységes, demokratikus képviseletére törekednek. A korábbinál erőteljesebb fellépést sürgetnek az oktatásban és az elhelyezkedésnél még mindig tapasztalható hátrányos megkülönböztetés ellen. Segítik a műveltségi hátrányok felszámolását, támogatják az átképzést, hogy a cigánydolgozók ne váljanak munkanélkülivé. A szövetség munkaközvetítéssel, tanfolyamok szervezésével is foglalkozik majd. Az ülésen megválasztották a szövetség tisztségviselőit. A szövetség elnöke Náday Gyula, főtitkára Mezei István lett. A tiszteletbeli elnöki funkciót Morvái Ferenc, a Megamorv Fejlesztő Iroda vezetője és Papp László, többszörös olimpiai bajnok vállalta. Az egész napos vitában igen sokan kértek szót. Legtöbben arra kerestek választ, miként oldhatók fel az etnikum különféle csoportjai között még ma is meglevő ellentétek. Szó volt a nemzetiséggé válás lehetőségeiről is.