Délmagyarország, 1989. január (79. évfolyam, 1-26. szám)

1989-01-16 / 13. szám

2 1989. január 14., szombat Munkásörök ünnepe (Folytatás az 1. oldalról.) az egység állományát, s el­mondta, li munkásőrség vég­zett munkája alapján emelt tővel állhat a társadalom ele, hisz önként, ellenszolgáltatás nélkül, tisztességgel, a szavak és tettek egysege alapján dolgozott az évtizedek során. Ma is keresi a megújulás lehetőségeit, s igyekszik meg­találni az egész társadalom szamara hasznos új feladato­kat. Majd szólt arról, hogy a párt mind országos, mind pedig helyi szinten megfo­galmazta a tennivalókat és ma már a tettekre van szük­ség. Ehhez kéri a munkásőr­ség testületének segítségét is. Szekely Sándor beszéde után újabb kitüntetéseket adtak át Szolgálati Érdemérem 30 éves fokozatát, a Késszuronyt s az országos parancsnok kö­szöntő levelét kapta Bálint Imre, Fekete László és Mucsi Ferenc a tényleges állomány­ból, valamint Késszuronyt cs köszöntő levelet vett ót Bo­kányi Dezső, Barna Ferenc és Szakács Károly a készen­léti tartalékállományból. A Szolgálati Érdemérem 25 éves fokozatát kapta Hódi István, Kószó István, Mucsi Géza, Hácz Imre, Török Ist­ván, Vincze Sándor, 20 éves fokozatát Kovács Kálmán, Lövei György, Molnár István, Nagyvári László, Szabó Fe­renc, Szöllösi István, Vngh­váry László, Varga Ferenc és Wcbcl Géza. Ezt követően, a hagyomá­nyokhoz híven, a több évti­zede szolgálatot teljesítő munkásörök feleségeit kö­szöntötték, majd a Szolgálati Érdemérem 15 és 10 éves fo­kozatát adták át, míg 5 éve szolgálatot teljesítők Mun­kásőr Emlékjelvényt és elis­merő oklevelet kaplak. A tényleges állományból lesze­relők emlékérmet és emlék­lapot vehettek át. A sokéves hagyománynak megfelelően az egységgyűlés keretében került sor az új munkásőrök eskütételére. A szolgálat folyamatosságát jel­képező fegyverátadás során Országh S. Károly leszerelő munkásőr adta a fegyvert az esküt tett Kelemen Ritának. Az ünnepélyes aktus után Ozvald Imre, a munkásőrség Szeged és környéke baráti körének titkára köszöntötte az egységgyűlést, s bejelentet­te: immár 600-nál is többen leptek be a baráti körbe, vállalva annak céljait, a munkásőrség támogatását, a szocialista rendszer védelmét. Végül Koczkás Ferenc, a munkásőrség megyei pa­rancsnoka kért szót. Elmond­ta: megítélése szerint a mun­kásőrség átalakuló társadal­munkban is megtalálja he­lyét, és hasonlóan az elmúlt évekhez, a munkahelyi fel­adatok ellátása mellett be­csülettel teljesíti munkásőri feladatait. Az idei év tenni­valóinak felvázolása után be­jelentette, több évtizedes szolgálat után néhány hóna­pon belül nyugállományba vonul, s egyben megköszön­te azt a sok segítséget, ame­lyet megyei parancsnokként Szeged munkásőreitől kapott. A Gcra Sándor munkásőr­egység gyűlése az Internacio­nálé hangjaival fejeződött be. B. Z. Új Galilei Kör „Torzításoktól mentes marxista elméletért..." S ha már a programnyi­latkozattal kezdtük, jegyez­zük tovább az ebben foglal­takat: „Az Üj Galilei Kör a marxista politikai gondolko­dás haladó hazai hagyomá­nyainak ápolója, folytatója és továbbfejlesztője kíván lenni. Résztvevői a Galilei Kör forradalmi szocialistáit elődjüknek és példaképük­nek tekintik. ... feladatának érzi a torzításoktól, hami­sításoktól és leegyszerűsíté­sektől mentes marxista el­mélet megismerését, vala­mennyi irányzatának tanul­mányozását és azoknak szé­les körben történő megis­mertetését ... szándéka a társadalmi-gazdasági folya­matok vitákban történő marxista elemzése, követ­keztetések levonása, s azok nyilvánosságra hozatala. Az Üj Gelilei Kör soraiba hív minden marxista meggyőző­désű, a létező szocializmus társadalmi-gazdasági megre­formálása érdekében közö­sen gondolkodni és tenni is akaró fiatalt. Rajtuk kívül pártolónak vár mindenkit, aki céljával egyetért. A kör önállóan, demokratikus el­vek szerint kíván működni. Szervezeti felépítéséről, mű­ködésének módjáról a részt­vevők döntenek. Az Üj Ga­lilei Kör együttműködést ajánl más, marxista alapo­kon önszerveződő ifjúsági kezdeményezéseknek, más ifjúsági szerveződésekkel párbeszédre törekszik ... eszmei rokonságot vállal az MSZMP és a KISZ meg­újulási törekvéseivel. Fel­kéri ezek szerveit, szerveze­teit, hogy tevékenységében támogassák." Idáig az idézet. S még annyit: a dokumentumot ja­nuár 12-i keltezéssel írták alá az alapítók — Basthy Gábor, Gyenessey Edina, Kukla Zoltán, Makó Mária, Mraznicza Judit, Tóth László, Várkonyi Bernát. Közülük kértem Básthy Gá­bor gépészmérnököt, az Energiagazdálkodási Intézet szegedi kirendeltségének munkatársát — aki egyéb­ként a városi pártbizottság tagja is —, hogy szóljon bő­vebben a megalakítás in­dokairól, a kör céljairól. — Napjainkban számos alternatív csoport alakul, s arra gondoltunk, hogy szük­ség lenne egy, a párttól füg­getlen szerveződésre, ahol a marxizmus elméletéhez kap­csolódva vitázhatnának a fiatalok. S hogy miért ne­vezzük önképző körnek? A válasz egyszerű: úgy érez­zük, rendkívül keveset tud Napjainkban szinte májr napi hírnek számit egy­egy fórum, társaság, kör, vagy c -oportosulás megala­kulása. Vagy ahogy a hivatalos nyelv fogalmaz: a platformszabadsag elvont elméletből mindinkább gya­korlattá válik, s nézetek, elképzelések tucatjait je­gyezheti a kor krónikása, ha arra kíváncsi, kl és ho­gyan képzeli országunk, politikai intézményrendsze­rünk jovójet. Mondom: a hir különösebb meglepetést nem tar­togat, legfeljebb akkor, ha túlközpontosított orszá­gunkban vidéki „bejegyzéssel" bontakozik ki egy-egy mozgalom. Nos, az elmúlt héten Szegeden tartottak alakuló ülést: az ifjúsági házban Üj Galilei Kör né­ven alakult — mint a programnyilatkozatban olvas­ható — „szervezetileg független, marxista ifjúsági ön­képzőkör". mai társadalmunk a mar­xizmus elméletéről, s mind több olyan ideológiai, el­méleti kérdés vetődik fel, amelyek megválaszolását nem kívánjuk kivárni. Ké­zenfekvő volt a kérdés: mi­ért ne próbálkozhatnánk mi a magunk válaszának ki­dolgozásával. — A kör megalakításának szervezésekor gondoltunk arra a tényre is, hogy tár­sadalmunk egyre inkább egy plurális politikai rendszer kialakítása felé halad, s úgy érezzük, ehhez plurális pártra is szükség van. Olyan pártra, amely a mai viszo­nyok közt érvényes marxis­ta világnézettel rendelkezik. Látjuk azokat a gondokat is, amelyek a politikai oktatás területén jelentkeznek, s ar­ra a meggyőződésre jutot­tunk, hogy az elmélet el­sajátításának leghatéko­nyabb módszere az önkép­zés. Kinyilvánítjuk azt is, hogy csoportunk önszerve­ződéssel bővül. Tudom, ez sokaknak űj fogalomként hat, pedig látni kell azt, hogy ez a módszer csak az utóbbi 40 évben idegen a munkásmozgalomtól. Miért ne térhetnénk vissza mód­szereinkben is a munkás­mozgalom gyökereihez? Te­vékenységünk egyébként vé­letlenül sem a klasszikusok írásainak elöcitálásából áll majd — mi egy gondolko­dásmód kialakítását ajánl­juk a hozzánk csatlakozók­nak. — Olvasva az alapítók lis­táját, feltűnt, a városi párt­bizottság tagjai közül nem­csak egy vállalta az új szer­vezetet, Grósz Károly sze­gedi beszéde után —, amt­korls a pártban alakuló re­formköröket a platformsza­badság helyett frakciósza­badsággal élö csoportosulás­nak nevezte — önkéntelenül is adódik a kérdés: vajon, az Ü) Galilei Kör nem egy úgynevezett frakció, vagyis, a mai politikai gondolkodás szerint elítélendő kör lesz majd? Körünket nem kíván­juk párton belüli szervező­désként fejleszteni. Ez nem a pártbizottsági tagok, ha­nem marxista meggyőződésű egyének kezdeményezése. Így tehát számítunk mind­azokra, akik vállalják ezt a meggyőződést, de még nem találtak helyet maguknak a már létező politikai csopor­tosulásokban. El tudom kép­zelni például azt is, hogy az alternatív csoportokhoz csat­lakozók közt is akadnak olyanok, akik baloldali né­zeteiket vállalva részt vesz­nek vitáinkon. Mi a mar­xista nézeteket integráló, nem pedig elkülönítő cso­portosulást akarunk létre­hozni; olyan társadalmi szintű szerveződést, amely­nek a hagyományos érte­lemben vett tagsága nincs, de munkájában bárki rés/t vehet. Persze, nem titok: elsősorban a fiatal értelmi­ségiekre számítunk. — Végül, egy nagyon gya­korlatias kérdés: az érdek­lődök hol és mikor kapcso­lódhatnak be a kör munká­jába? — Ezen a héten 19-én, csütörtökön, az ifjúsági ház­ban tartjuk első összejöve­telünket, ahol természetesen mindenkit nyitott ajtó fo­gad ... Bátyi Zoltán A Minisztertanács állásfoglalása A január 9-én életbe lé­pett áremelések nyomán a Minisztertanács és annak el­nöke címére számos tilta­kozást, felháborodást meg­fogalmazó felhívást és nyi­latkozatot juttattak el. A til­takozások egy része az ár­emelések mértékét és körét elfogadhatatlannak minősíti, azok szélesebb körű kom­penzálását, a bérek emelé­sét követeli. A kormány tudatában van annak, hogy súlyos szociá­lis következményekkel já­ró döntést hozott. A kiala­kult helyzetben más válasz­tása nem volt, mert a je­len súlyos társadalmi, gaz­dasági gondjaihoz vezető másfél évtizedes politikai és gazdaságpolitikai gyakorlat nem folytatható. A vezetés hoaizú ideig a politikai sta­bilitás alapjának az életszín­vonal emelését, a gazdálko­dó szerveknek a piaci hatá­soktól történő túlzott védel­mét tekintette, de elmu­lasztotta megtenni azokat a lépéseket, amelyek alapot teremthettek volna a gazda­ság megújításához. A magyar gazdaság nem­zetközi összehasonlításban drágán termel, alacsony a termelékenység, a termelési szerkezet merev, világpiaci alkalmazkodásra csak rész­legesen képes, a munka szervezettsége és a vezetés színvonala egyenetlen. Ez az egyik fő oka annak, hogy évek óta növekvő mértékű inflációval kell együtt él­nünk. A kormány megérti, hogy a szakszerveztek fellépnek a dolgozók bér- és szociális helyzetének védelme érde­kében, ugyanakkor határo­zottan felhívja a figyelmet arra, hogy a Miniszterta­nács az egész társadalomért, annak jövője alakulásáért visel felelősséget. A dolgo­zók érdekeinek védelme all a kormány stratégiai gon­dolkodásának homlokteré­ben is, de nem szolgálja a dolgozók valódi érdekeit, ha a konfliktusok elkerülése céljából továbbra is elken­dőzzük súlyos gondjainkat, elmulasztjuk az elkerülhe­tetlen intézkedéseket. A kormány az egész nem­zet érdekeit azzal szolgálja, ha kialakítja az egészséges gazdasági és társadalmi fejlődés szilárd feltételeit. Erre van következetességet igénylő programja, ami a reformpolitika kereteibe il­Megegyezés S Bécs (MTI) A bécsi utótalálkozón résztvevő küldöttségek va­sárnap utolsó plenáris munkaülésükön végérvé­nyesen szentesítették több mint 26 hónapon át folyta­tott tanácskozásuk záródo­kumentumát és annak va­lamennyi mellékletét. A do­kumentumban a Helsinki Záróokmány 35 aláíró álla­ma — 33 európai állam, kö­zöttük Magyarország, vala­mint az Egyesült Államok és Kanada — új, fontos kö­telezettségeket vállal az eu­rópai biztonsági és együtt­működési folyamat tovább­fejlesztésére. Tüntetés Prágában • Prága (MTI) A CTK hírügynökség va­sárnapi közleményében „ál­lamellenes elemek néhány csoportja provokációjá­nak" nevezte a Vencel téri tüntetést. Azt írta, hogy a demonstrációt a nyugati di­verzáns központok, illetve nyugati rádióadók készítet­ték elő. Az állami szervek leszkedik. Az infláció, a szo­ciális biztonság gyengülése nem a reform terméke, ha­nem a korábbi gazdaságpo­litika hibáinak és a valódi reform hiányának következ­ménye. A kormány az ár­emelések elodázásával a nö­vekvő egyensúlyhiányt nem vállalhatja, mert az a társa­dalmi és életviszonyok hosz­szú ideig tartó, általános romlását idézné elő, és erő­södne a dinamikusan fejlő­dő társadalmaktól való le­szakadás mértéke. A gazdaság helyzetéről és a szükségesnek tartott lépé­sekről a kormány több al­kalommal részletesen szá­mot adott az ország közvéle­menyének. A követni kívánt gazdaságpolitikai irányvo­nalhoz az Országgyűlés jó­váhagyását kérte, s ennek birtokában kezdte _ meg a terv végrehajtását.' A január 9-én életbe lé­pett és a meghirdetett to­vábbi központi árintézkedé­seket, valamint a szabadpia­ci áralakulást figyelembe véve a terv 1989-re 12-15 százalékos áremelkedéssel számol. A SZOT vezetői­vel 1988 novemberében foly­tatott konzultáción — a szo­ciálpolitikai kompenzációra vonatkozóan — az infláció 12 százalékos mértékét ala­pul véve jött létre megálla­podás. A tárgyalások azt is tartalmazták: ha az árnö­vekedés mértéke az év vé­géig ezt jelentősen — mint­egy 2 százalékkal — megha­ladná, akkor ismételten megbeszélést kell tartani a kompenzációról. A januárban bevezetett áremelések alapján még nem lehet- körvonalazni az árszint éves emelkedését, a béremelések mértéke pedig ennél is bizonytalanabbul ítélhető meg. A gazdálkodó szervek az jdén minden ko­rábbinál tágabb lehetőséget kaptak arra, hogy teljesít­ményük és munkaerő-gaz­dálkodásuk függvényében növeljék dolgozóik bérét és keresetét. A SZOT és a kor­mány közötti konzultáció alapkérdése a reálbér, illet­ve az annak alakulását be­folyásoló két fő tényező, az árak és a bérek változásá­nak éves mértéke ma te­hát felelősséggel még nem ítélhető meg. A kormány elfogadja az Országos Érdekegyeztető Ta­nács soron kívüli összehí­vására vonatkozó javaslatot, A Minisztertanács ezúton is megerősíti: amennyiben a fogyasztói árak növekedése a kompenzációnál alapul vett, éves szinten 12 száza­lékos mértéket ténylegesen 2 százalékkal meghaladja, kész a SZOT-tal új tárgya­lásokat folytatni a szüksé­ges intézkedésekről. A kor­mány megítélése szerint er­re — a helyzet pontosabb ismeretében — legkorábban májusban-júniusban kerül­het sor. A kormány gyorsítja a pi­acgazdaság kiépítését az ár-, bér-, költségvetési és elosztáspolitikai reform ki­dolgozását. Olyan szociálpo­litikai fordulatot kezdemé­nyez, amikor a szociális lá­mogatásban növekszik azon intézmények és szervezetek szerepe, amelyek képesek arra, hogy a támogatásról differenciáltan, a konkrét helyzet ismeretében döntse­nek. A növekvő mértékű ár­emelések a jövőben kizáró­lag a gazdaság teljesítmé­nyének emelésével kerü'-f­tők el, csak valós jövedel­mek bővítésével mozdulha­tunk ki a holtpontról. Gaz­dasági fellendülés csak eredményes szerkezetátala­kítás és egyensúlyjavítás mellett hoz létre elosztható javakat. Ezzel összhangban a kormány egyetért a Ma­gyar Gazdasági Kamara Ugyvezetőségének állásfog­lalásával, amely szerint az élelszinvonal-emelés felté­tele elsősorban a nemzeti jövedelem, a termelés, a piacj értékesítés hatékony növelése. Ezért ellenzi és minden eszközzel korlátoz­za a teljesítménynövekedés nélküli béremeléseket, mert ezek újabb inflációs hullá­mot keltenek. A stabilizációs program végrehajtása közös érde­künk és közös feladatunk. A kormány épít a szervezett dolgozók megfontolt maga­tartására, és egyetért a SZOT Elnöksége állásfogla­lása azon megállapításával, hogy a testület felelőssége tudatában sem most, sem a Jövőben nem követel a kor­mánytól olyan intézkedést, amely fékezné a kibontako­zást és veszélyezte'né az or­szág politikai stabilitását. ,A kormány azon munkál­kodik, hogy következetesen, céltudatosan előrehaladva megteremtse a kibontako­zás alapjait. Ehhez kéri a dolgozó emberek, minden magyar állampolgár cselek­vő támogatását. (MTI) tilalma ellenére Jan Palach diák értelmetlen öngyilkos­ságának az évfordulóját ar­ra igyekeztek felhasználni, hogy szocialista ellenes ér­zelmeket váltsanak ki, és megsértsék a főváros rend­jét. A CTK közölte, hogy a rendfenntartó szervek „ha­tározottan felléptek a pro­vokátorok ellen". A hazug Ajvaz Akopján nővére találta ki azt a fantasztikus törtenetet, hogy az ötvenéves leninakáni férfi öt tár­sával együtt 35 napot töltött a romok alatt ia decem­beri örményországi földrengés után — azért, hogy fi­vére a lehető legjobb orvosi kezelésben részesüljön. A hihetetlennek tűnő esetre az Izvesztyija szombati „zárna derített fényt. Akopjan története és fényképe a hét közepén be­járta a vilagsajtót; a férfi — saját elmondása szerint — a december 7-1 tragikus földrengés pillanatában, öt szomszédjával együtt éppen házuk pincéjében tar­tózkodott, s csak 35 nap múltán találták meg őket a rájuk omlott toronyház romjai alatt Azóta az egyik jereváni kórházban ápolják, s itt többen fel is ismer­ték, igazolták személyazonosságát. Állítólagos túlélő tár­sai azonban „eltűntek", ahogy azt sem tudni, ki és hogyan mentette ki Akopjánt. Az Izvesztyija cikkírója szerint gyakorlatilag bizonyítottnak tekinthető, hogy a csodálatos menekülés csak mese: Akopján nővére bevallotta, hogy maga találta ki, úton a jereváni kór­ház felé, azért, hogy évek óta szív- és tüdőbeteg testvére a lehető legjobb kezelést kaphassa. A jereváni kórház orvosai szerint Akopján meg­lehetősen leromlott állapotban van, lehet, hogy né­hány napot valóban a romok alatt töltött, de nem valószínű, hogy 35 napig volt eltemetve. Kórházba kerülése után pszichológusok is megvizsgálták, elme­állapotát normálisnak találták. Most úgy tűnik, meg­elégelte a vele tortént „csoda" utóhatásait: orvosai szerint azzal fenyegetőzik, hogy ha az újságírók nem hagyják békén, öngyilkos lesz!

Next

/
Thumbnails
Contents