Délmagyarország, 1988. december (78. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-12 / 295. szám

1988. december 12., hétfő 3 Megtartották a Csongrád megyei pártértekezletet dó politikát folytatnak, az egyházak is aktivizálódnak. Fel kell készülni az esetle­ges többpártrendszer politi­kai harcaira. A jövőben a területi pártszervezetek lesznek a politika centru­mai. Az eredmények remé­nyében közéleti tisztaság szüksége«. Segíteni kell a munkásőrség baráti körének tevékenységét. Fel kell lép­ni a tájékoztatás nyíltságá­ért. A pártbízottságok szék­helyei helyett pártházakra van szükség, az ügyintéző párt helyett pedig mozgalmi pártra. A kommunisták többsége ma is szegény em­ber, a kastélyok tulajdono­sai nem ők. Békét, nyugal­mat, rendet, nyugodt lég­kört kíván, és tapasztalt embereket a vezetésben. Hajdú László (Mártély) A feszültségek a városok­ban jobban érzékelhetőek, mint a falvakban, pedig fa­lun méltánytalanul nagyobb terheket kénytelenek vál­lalni az emberek. Újságok­ból tudják, hogy van banán és narancs Budapesten. A fejlesztésre jutó fejkvóta a városokban háromszor ak­kora, mint a falvakban. Pe­dig ott sem egyharmad ér­tékű állampolgárok laknak. Senki nem vitatja a kor­mányzat tisztességes szándé­kait, de eredményes csak akkor lehet a legfőbb köz­ponti irányítás, ha a reform felé az eddiginél határozot­tabb lépésekkel közelít. Hi­ányzik a pártfegyelem. Ami a múltban történt, az túl sok. Az ország párttagságá­nak kell lennie annyi ere­jének, hogy elérje a kibon­takozást. Csongrád megyé­ből pedig „röhej megye" he­lyett legyen megint Csong­rád megye Thirring Akos (Tömör­kény) A megye hatodik elmara­dottabb községéből érkezett. A határ menti falvak infra­strukturális elmaradottsá­gára, a helyi gazdaság gyengülésére hívta fel a fi­gyelmet. Ilyen körülmények között természetes a lakos­ság elvándorlása. A meglé­vő kevés munkáltató mono­polhelyzetben van ezen a területen a munkabérek ki­alakításában is. A tanyás települések helyzetének romlása a végórájához érke­zett. A megújulás kulcskér­désévé a vezetés és a tag­ság eltávolodásának megál­lítása vált. Tarthatatlan az a helyzet is, hogy az alap­szervezeteknek 6Zinte már nincs is hatásköre. Az első számú gazdasági vezetők véleményezése például fel­tétlenül ide tartozhatna. A pártnak mindennel fog­lalkoznia kell, ami a köz­hangulatot befolyásolja. Az adminisztráció minimalizá­lásával a párt aktivitását lehetne szolgálni. Pap István (Kistelek) A pártéletből hiányoznak a jelen gondjainak reális megfogalmazásai. Az időt­álló dolgok értéktartására ügyelni "kellene. Napról nap­ra keletkeznek új ellent­mondások, ezekre lassú a válaszadás. A korábbi hi­báktól mereven el kellene határolódni' a pártnak. Ma a munkához elengedhetetlen szükség van a türelemre, az alulról építkező párt elve nem jelentheti az irányítás megszűnését. A pártélet egyes tisztázatlanságain ér­demes lenne gyorsan gon­dolkozni. Az alapszerveze­teknek és az irányító párt­szervezeteknek a viszonyé ban nagy átalakításra lenne szükség. Ma gondot okoz a demokratikus keretekkel él­ni. El kell vetni azt a gya­korlatot, hogy személyek alapszervezetek támogatása nélkül kerülhessenek fontos vezető tisztségekbe. Balogh Lajos (Móraha­lom) A falusi emberek tűrőké­pessége a legvégső határára érkezett. A középkorosztály hátán rendkívül nagy ter­hek yannak. Nekik kell el­tartani az idősebbeket, fel­nevelni a gyerekeket. A most kialakult helyzetben egy piaci maffia gazdagszik az országban, és szembe­állítja a termelőket a fo­gyasztókkal. A politikai és gazdasági vezetés ne szé­gyelljen véleményt kérni a jövőben egy-egy nagy hord­erejű kérdés előtt az érin­tettektől. A falvak az agrár­politikától hosszabb távú, kiszámítható programot várnak. Jelenünkben egyre jobban nyílik az agrárolló. Nincs már több lehúzható' bőr a magyar mezőgazdasá­gon. A párt ifjúságpolitiká­ja nem megnyugtató. A bi­zalom megtartásához fel kellene már végre kelni az íróasztalok mellől, s például meghallgatni a tanyavilág­ban élő emberek véleményét is. Ma még a falu türelme­sebb, de aggqflik az ország sikeréért. A megyei pártbi­zottság újjáválasztásakor a megújulás személyi garan­ciáira is figyelni kell. Anderle Adám (Szeged) Döntő láncszemnek tekin­tette a megyei vezetői kar megújulását. Kritizálta a korábbi vezetést, mert a hatalom ~ gyakorlását ura­lomnak tekintette, és az ap­parátus működéséből hiány­zott a demokratikus kont­rol). A testület végrehajtója volt a felső vezetésnek. Saj­nos. a káderpolitikában is a kiszolgáló típusú beosztotta­kat kereste és választotta ki. Az alulról jövő kezdemé­nyezéseket saját érdekei sze­rint szűrte meg A vezetés megmerevedett, rugalmat­lanná vált, értelmiségellenes lett, ugyanis nehezen viselte el a kezdeményezésüket. Egyebek között rámutatott arra, hiteles vezetők nélkül nem lehet hiteles programot megalkotni, és csak a hata­lom eszközeivel képtelenség politizálni. Szorgalmazta a régi vezetői gárda leváltását, egy új csapat megválasz­tását. Anderle Adám hozzászó­lása után élénk vita kezdő­dött, többen éltek egyperces lehetőségükkel. Egyesek a programot hiányolták a fel­szólalók beszédéből, felhív­ták arra, hogy szóban is mondja el főbb pontjait a szerkesztőbizottsághoz írás­ban eljuttatott egyetemi anyagnak. Keserű Imre hat pontban foglalta össze az ifjúság követeléseit, többek között a tulajdonformák egyenlőségét, öntevékeny­séget, a Parlament szerepé­nek fokozását, s a régi kor­látokkal való leszámolást emlegette. Pálmai Antal (Szeged) Hozzászólásában a gazda­ság és a politika összefüg­géseire utalt, elmondotta, hogy a költségvetési hiány pótlására eddig csak a jó vállalatok eredményeinek megcsapolásával próbál­koztak. Érdemes lenne már végre a kiadások csökkenté­sével operálni. Ma nincse­nek tabu témák a közélet­ben, a nyíltság jegyében ér­demes lonne már végre a gazdasági kérdéseknél a ka­mara véleményét is figye­lembe venni. Az utóbbi időben ezek elsikkadtak, csak a kormányzat akarata érvényesült A fiskális poli Grósz Károly és Vastagh Pál a szünetben tika miatt vállalati stratégi­ák irreálissá válnak. Az ok­tatás szerepének átgondolá­sára is feltétlenül szükség lenne, továbbra sincs elis­mert tudás Magyarországon, pedig a szakmai és általá­nos műveltség tekintélyének visszaállítását aligha lehet­ne tovább halogatni. Szünet után a délelőtt el­nöklő Koncz János bejelen­tette, hogy a felszólalásokat soroló bizottság döntését mó­dosította, és ezzel megsértet­te az ügyrendet. Azért dön­tött így, hogy a felszólalók között a felsőoktatás is mi­nél előbb képviselve legyen, és így kapott a besorolásnál korábban szót Anderle Adám. Az elkövetett hibáért megértést kért a küldöttek­től. Ezután a mandátumvizs­gáló bizottság jelentését ter­jesztették be. Háromszáz­negyvenöt főt a tanácskozás­ra az alapszervezetek dele­gáltak, 73 pártbizottsági tag és 7 fegyelmi bizottsági, tag korábban viselt tisztsége alapján vehet részt a megyei pártértekezleten, közülük 401-en tartózkodtak a te­remben, 11 fő igazoltan ma­radt távol. Valamennyi meg­jelent küldött mandátuma érvényes volt. Fritz Péter (Hódmezővá­sárhely) A Csomiép kommunistáit képviselve elmondotta, hogy a beszámoló nem tükrözi a párttagság véleményét, még­is alkalmas volt arra, hogy felkeltse az érdeklődést és a vitakészséget. Miért nem tölti be a megye a gazdasági híd szerepét Magyarország és Jugoszlávia között? — kérdezte. Az is ellentmondá­sos dolog, hogy nemzeti em­lekhely építését megyei pénz­ből kell finanszírozni. Ellen­érzéseket vált ki a párttag­ságban, hogy Csongrádot az országban csak Pol-Pot me­gyének titulálják. A még na­gyobb bűntudatérzés már el­viselhetetlen lenne, ezért kell, hogy a megye az orszá­gos reformfolyamatnak egy jelentős tényezőjévé váljon. Erre jó esély van, hiszen itt kerültek először felszínre a feszitő problémák, és ez az önserkentés alapja lehet. A megye feladata a helyi igé­nyek képviselete és a közve­títő, koordináló szerep. Foko­zódjon az alulról jövő kez­deményezések fogadókészsé­ge. A meglévő igen nagy szellemi kapacitást használ­ják fel a változásokhoz. Harmati Albert (Nagymá­gocs) A falu és a város megkü­lönböztetése ellen szólt. El­mondotta, továbbra is han­gulati tényező a falvakban a kereskedelmi ellátás. A ke­reskedelmi szakma elveszí­tette presztízsét. A bérlema­radás szinte behozhatatlan. Romlottak a boltokban a munkakörülmények. Csak gyengébb képességű fiatalok jelentkeznek kereskedőnek. Figyelmeztető jelek vannak a háztáji gazdaságokban az állattartásban, a termelési kedv romlására. A felszólaló utalt a gazdasági anarchia veszélyére. Felhívta a fi­gyelmet a politikai vitakul­túránk fejlesztésére. A biza­lom megszervezése a későbbi eredmények függvénye. Fábián György (Csongrád) Szerinte a korábbiakhoz képest mérhetetlenül kri­tikus a mostani beszámoló. Viszont a javaslatokban már kevesebb a konkrétum. A gazdasági válság a bizalmi válság Oka. Az etikai prob­lémák a nyitottság hiánya miatt nőttek oly nagyra. Öriási hiba volt eddig az ér­telmiséget kihagyni a párt­vezetésből. Most engedjük őket a vezetésbe. A megyei pártbizottságba területileg arányos képviseletet java­solt. Adakozásra szólította fel a küldötteket az örmény­országi földrengéskárosultak javára. A maga részéről egy­havi tagdíjának megfelelő összeget ajánlott fel. Beje­lentését nagy taps fogadta. Szoboszlai Zsolt (Hódme­zővásárhely) A hivatalos politika 30 éve nem vonja be az ifjú­ságot a politikai döntések­be. Az ifjúság a reményét vesztette el, vele szemben pedig a párt a hitólét. Az MDF és a Fidesz az értel­miségi fiatalok legjobbjait tudja soraiba csábítani. Az MSZMP ifjúsággal szembeni elzárkózása a más pártokba való taszítás veszélyét hord­ja magában, pedig ifjúság nélkül nincs kibontakozás. A jelölt testületekben az if­júság aránya kritikán alu­li. A küldött • nem értette azt sem, hogy a 25-ök leve­le a megyében miért nem kapott máig pártnyilvános­ságot. Ábrahám Iájos (Szeged) A szegedi vasutas pártta­gok véleményét tolmácsol­ta. Nemcsak a kibontakozás jogi, hanem a hangulati ga­ranciáinak megteremtését is szorgalmazta. Napjaink demokratizálási folyama­tában szerinte a mindenben való szembenállás okot ad az aggodalomra. Felhívta a figyelmet arra, hogy a sze­mélyi változások önmaguk­ban nem adják meg a vál­tozás garanciáját. Szükség lenne a döntések pontos végrehajtására. Az utólagos kritika leértékeli a pártnor­mákat, a türelmetlenségnek napjainkban sincs helye. A gondok megoldásának ren­dező bázisa a fegyelmezett munka lehet, a megye inf­rastrukturális adottságai rendkívül elmaradottak. Ja­vasolta, hogy évente szá­moljon el a végrehajtó bi­zottság pártértekezlet előtt a végzett munkáról, a párt­bizottságnak és a vb-nek ne legyen lehetősége titkoló­zásra, az új testület és a de­mokratizálódás folyamata a széles párttagság által ellen­őrizhető legyen. Szólt arról is, hogy ő nem tud olyan tömegmegmozdulásról, amely a munkát szorgal­mazta volna. Élve az egyperces lehető­ségével, Katona Péter fel­hívta az előtte felszólaló fi­gyelmét arra, hogy a JATE hallgatói a több tudás érde­kében rendeztek sztrájkot, s ezzel talán többet értek el, mint a párt tízéves tiszte­letteljes politikája. Kévevári József emlékeztetett arra, hogy ő a 25-ök egyikeként 30 pártalap.szervezet képvi­seletében fogalmazta meg véleményét, ezért a régi me­gyei pártbizottságtól fi­gyelmeztetést kapott, szeret­né, Ha ez a testület a hátra­levő rövid hivatali idejében ezt a figyelmeztetést vissza­vonná. Molnár Lajos (Teszöv) A felszólaló -tagja volt a szerkesztőbizottságnak, s a korábban hozzászólók által megfogalmazott kritikák realitását ismerte el. El­mondotta, hogy a mezőgaz­dasági termelőszövetkeze­tek jövőjével kapcsolatban manapság sok téves nézet lát napvilágot, ilyen a szö­vetkezetek esetleges szétosz­tása, a földek fel parcellázá­sa. Ezek a nézetek nem ve­szik figyelembe az eddig elért eredményeket, ma is a megalakulás körülményeit Szavazófülkék között a küldöttek vitatják. A megyeben tíz problémás szövetkezet van, ezek állami segítséggel el­kerülhetik felszámolásu­kat. Nehezebben megoldha­tó a bürokráciától való megszabadulás, a befizetési terhek csökkentése. Hagyni kellene, hogy igazi szövet­kezeti munka alakuljon ki. Szentpéteri János (Makó) Az őt küldő pedagógusok képviseletében elmondot­ta, hogy tagtársai tenni­akarásra buzdítanak. Az ál­lásfoglalás-tervezetben sok az általános megfogalmazás. A közelmúltban az állami és pártirányítás nem harmoni­kusan működött együtt, ha­nem harcolt egymással. A megyében diktatórikus irá­nyítás érvényesült. A tév­utak a kontrollnélkifliség miatt juthattak ilyen mesz­szire. Hiányos volt a párt­ellenörzés. Gond volt a me­gye felelősségével. Szeged sikere elhomályosította más város gondjait. Kérte a kül­dött az állami és politikai vonalon a káderutánpótlás gyors átvizsgálását. Lchmann István (megyei tanács) A beszámoló apparátus­kritikáját felületesnek mi­nősítette. A megye szerepe ezekben a hónapokban át­alakult. A Csongrád megyei tisztségviselők és állami irá­nyításban dolgozók olyan intézményt akarnak, amit esetleges megszüntetésekor a lakosság rövid időn belül újra létrehozna. Ojra kell értékelni a párt és a tanács kapcsolatrendszerét is. Jó felvetésnek tartotta a taná­csi dolgozók lakóterületi párttagságának bevezeté­sét. Így több közvetlen in­formációhoz jutnának az apparátusban dolgozók. Ma nem lehet követni a párt­vertikum különböző szint­jeinek határozattömeget. A tényleges döntéseket a párt­apparátus hozza és nem vi­lágos, hogy a határozatok mögött ki áll. A testületek ellenőrzési lehetősége csak formális. A megyei tanács elnökének általános helyet­tese nem értett egyet a pártértekezlet folyamatos mandátumával. A párttestü­letek tagjai az utóbbi idő­szakban túlzottan előkészí­tett anyagokat kaptak és így kevesebb tere marad az új gondolatoknak. Szabó Jenő (Szeged) A visszaszorított igazság­érzet felszabadulása hozta felszínre az úgynevezett Csongrád megyei ügyeket. A pártvezetés magatartása fel­mérhetetlen károkat oko­zott ebben az időszakban. A következő időszakban fel­tétlenül pártegység kell, re^ formot akaró emberekkel. Politizáló párttá kell válni, és vissza kell nyerni az el­távolodottakat. Világos programmal, demokratikus meggyőzéssel. A választá­soknál az etika fontosságát hangsúlyozta és nem a sta­tisztikai módszer minden­hatóságát. Az új testület megválasztásánál csakis az alkalmasságot szabad szem előtt tartani. Amig a gazda­ságpolitika nem lesz piac­orientált, addig az országban nem lesz kereskedelem, csak elosztás. Idehaza nem a munka szerinti bérezés, hanem a bérezés szerinti munka érvényesül. A kö­zépszerűségből nehéz ki­törni, a kibontakozáshoz az élenjárókhoz kell csatlakoz­ni. A tulajdon-, az ár- és a bérreformot rövid időn be­lül végre kell hajtani. Szünet után Grósz Károly kért szót. (Folytatás a 4 oldalon.)

Next

/
Thumbnails
Contents