Délmagyarország, 1988. december (78. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-03 / 288. szám

3 1988. december 10., szombat Tűzoltómunka pro... A Délmagyarország 1988. november 21-i száma „Periférián" című cikkében a szerző — Tanács István — a tűzoltóság alapvető működését is érintő . közleményt jelentetett meg. Írásában az alábbiakat állítja: „Időnként kigyullad a szemét, olykor napokig füst borítja a környező utcákat. Ha szólnak a tűzoltóknak, néha kijönnek eloltani, néha — például, amikor meccs van a tv-ben — nem." A híranyag ügyében hatáskörömön belül vizsgálatot folytattam és megállapítottam, hogy e kijelentés minden alapot nélkülöz, az állampolgárok elölt rossz, lenyben tünteti fel a testűidet, önérzeteben sérti az esküjükben vállalt kötelezettségüket sokszor nehéz, életveszélyes körülmények között teljesítő tűzoltókat. Ebben az évben a szegedi tüzoltóparancsnokság állománya 30 esetben vonult E;ülönböző szemétlerakók lüzéhez, nem egyszer a kérdéses mihályteleki illegális szemétlerakóhoz is. MeRjegyzem: a tűz tovaterjedése szempontjából veszélyt mem jelentő szeméttüzek elsősorban a környezetvédelmet érintik. Bár jelzésre, ezeket minden esetre eloltjuk, a nüok.olaUan igénybevétel» aiek teszik ki mind az állományunkat, mind a technikát. A szeméttelepek rendjéért, ott a tüzek okozásáért - a telepek fenntartói a felelősek. Kérem Főszerkesztő Elvtársat, hogy a szerzővel vizsgáltassa felül a kijelentését és a Délmagyarország hasábjain — az inkriminált cikkel hasonló helyen és terjedelemben — vonja vissza vádjait. E téren sajnos igen sok mulasztást tapasztalunk az elmúlt időben. A gyakori szemét teleptüzek indokolatlanul terhelték erőinket nagyobb veszélyt jelentő káresetek egyidejű bekövetkezése alkalmával. Állításaim igazolására önt és a szerzőt szívesen látom laktanyánkban, ahol megismerheti káresetfelvétel és riasztási rendszerünket, tapasztalatokat szerezhetnek a tűzoltók hivatástudatáról, mely kizárja, hogy egy beérkező tűzjelzésre ne vonuljon ki az állomány még ha a jelzés -megtévesztő is. Kívánságukra bemutatjuk a riasztásokkal kapcsolatos okmányokat, melyből hitelesen tudjuk bizonyítani kivonulásaink idejét, helyét, az ott végzett munkát. Kovács Zoltán tűzoltó alezredes Csongrád megyei tűzoltóság parancsnoka ...és kontra 1.188. november 5-én délután kezdett égni a szemetlelep. 5-én, 6-án és 7-én más irányba fújta a szél a füstöt. 7-én éjszaka arra ébredt a családom, hogy a lakásban alig Jehet levegőt kapni, olyan bűzös füst van. '¡¡-ón még mindig füst boritolta a 'környékét, 13-14 óra között 'kihívtam a tűzoltókat, megnézték a tüzet, akJ-mr már kisebb lánggal égett, inkább füstölt. elmentek és az új lakótelepen körbe autóztak. Én leálliloltam őket és kértem, hogy oltsák el, mert már 4 napja ég, füstölög, de ök elmentek. Ezután még egy héten át füstölt a szemét, de nem történt változás. 15-én délután, mikor -hazaértünk a munkából, elviselhetetlen bűzös l'üst árasztotta a környékei, ahol bölcsödé, iskola, orvosi rendelő és lakótelep is van. Ekkor felhívtam u városi -tanács építési és közlekedési osztályán László Ivánt, hogy legyenek szívesek kijönni és meggyőződni, hogy milyen bűzös füst árasztja az egész környéket. Mert van ott használt fólia nagy mennyiségben, konyhai hulladék, döglött állatok, és sok minden mérgező anyag. Én személyesen mentem László Ivánért, 16.30 körül érkeztünk Mihálytelekre. Megálltunk az orvosi rendelő előtt és meggyőződött ő is róla, hogy milyen bűzös íüst van. Ezután kimentünk a helyszínre: lánggal égett a szeméi, ezután felkerestük a tanácstagot, Tóth Pördmét és újra ki mentünk a szeméttelepre. Ugyanúgy lángolt és íüst borította a környéket. Mindezek után elmentünk az Üj Élet Tsz irodájára és a tanácstag felhívta a tűzoltókat, 17.30—18 óra között, de nem jöttek ki. Én viszszahóztam Szegedre László Ivánt, 18 óra után értem vissza. Akkor megint kimentem a helyszínre, es a szemet tovább füstölt, elárasztotta a környéket. Este 18—18.30 körül volt már, amikor az orvosi rendelőből ismét felhívtam a tűzoltóságot. Kertem, hogy jöjjenek ki, azt válaszolták, hogy tudnak a tűzről, nem jönnek ki, mert nincs olyan tartálykocsijuk, mellyel el tudnák oltani a tüzet. Erre én -kértem az ügyeletes tisztet, aki hosszas várakozás után jött is a telefonhoz. Azt tanácsolta, hogy a tszből hívjak segítséget, és gépekkel dórjuk szét a tüzlészket. (Ekkor vetődött fel bennem, hogy a tv-ben meccs van, én is szeretem nézni.) Kérdezem, mit tehetnek azok az állampolgárok, akik ilyen körülménynek vannak kiteve. Több napon keresztül füst boritja a környéket, a szeméttelep mérgező bűzét kell nap mint nap elviselni, és többszöri bejelentés ellenére sem kapnak segítséget. Bulla János A leírtak valódiságát tanúsítja: Cs^rnuvszky Erzsébet s. k. körzeti orvos, Szeles Tiborné s. k. asszisztens, Tóth Pordi Jónosné s. k. tanácstag Jelzők helyett elveket Megyei pártértekezlet előtt Hogyan tovább? — biionyára szinte valamennyi, a párt iránt felelősséget érző párttagunkban — de azt hiszem, sok pártonkívüli szövetségesünkben is — felmerül. A kérdés megválaszolását megkönnyíti főtitkárunk beszéde, amelyet én magamban úgy summázok: időszerű volt, jó eligazítást kaptunk, autentikus helyről. Pártunk Központi Bizottsága a májusi pártértekezletet követően tiszteletben tartja a helyi pártszervek önállóságát, nem ad feladatmeghatározást, a pártbizottságoktól az alapszervezetekig bezárólag kötelező határozatokat, előírásokat. Mint ahogy nem volt kötelező előírás, hogy a megyék tartsanak, vagy ne tartsanak pártértekezleleket. Ezt mi döntöttük el. Más kérdés, hogy időben-e, késlekedve-e, — de ez már múltidő. Most előre kell néznünk, mert a megye párttagsága mindenekelőtt azt várja, hogy helyreálljon a vezetés és a tagság között a bizalom, és cselekvő részesei legyünk azoknak a feladatoknak, amelyek megyénkben is, országosan is előttünk állnak. Ebben legkevésbé segítenek az indulatok, a jelzők, a kinyilatkoztatások. Bizonyos, hogy a párton és a társadalmon belül megyénkben keletkezett bizalmi válság felszámolásának egyik fő kérdése: kik legyenek a vezetők a megújult párttestületekben? A publikált beszámolótervezethez sok jogos észrevétel érkezeti, és a szerkesztőbizottság, amelynek magam is tagja vagyok — miután a pártbizottság -is áttekintette *—,. ' konstrukl ív módosításokat eszközölt. Ugyancsak nyilvánosságra kerültek a pártbizottság tagjaira a küldöttekkel folytatott beszélgetések alapján az előzetes személyi javaslatok, meghatározott létszámú pártbizottságot feltételezve. A döntést e kérdésben is a pártértekezlet hozza — és természetesen ez is vitákat indukál. Valami rossz sejtésem van, amit nem kívánok kimondani — de: hogyan lehet beszelni „kirostálásról", „információs diktatúráról"; arról, hogy „bizalmatlanság árad" a küldöttek felé? Honnan, kitől éred. kinek az érdeke tovább fűteni a bizalmatlansagot? A pártértekezlet ügyrendjét senki nem tudja és nem is akarja előre megtervezni. Hiszen eleve elbukna a küldöttek akaratában ilyesfajta „mesterkedés". A jelölés ellenőrzését a küldöttek -nem tegnap vették vagy vehették jogkörükbe; ezt a jogot attól kezdve kapták, amikor a párialapszervezetek megválasztották őket. és már ez sem „régi módon" történt. Nem hiszem, hogy antidemokratikus az a gyakorlat, ha a lelépő pártbizottság megválaszt elvtársakat, akiknek azt a feladatot adja, hogy lehetőleg minden küldöttel beszélgessenek, és kérjék ki a személyi kérdésekben a véleményüket. Nem hálás, és nagyon munkaigényes ez a feladat. Az a lista, amely megjelent, ilyen beszélgeléssorozalnak a „terméke". Nem vitalom annak a kérésnek a jogosságát, hogy a küldöttek lássák az összes javaslatot. Előfordulhatott, hogy több küldöttnek talán nem volt határozott véleménye, ez kialakulhat, a küldöttek egymást is befolyásolhatják. A kérdező is orientálhatja őket, de itt olyan bélyegzőt használni, hogy „gyerekeknek tartják a küldötteket" — kikérem magamnak. Velem is elbeszélgettek, számtalan javaslatot tettem. Senki ne képzelje, hogy csak az ö javaslatai jók, és egyáltalán nem biztos. hogy az a többség javaslatával azonos. Az ilyen feltevés csak arrii alkalmas, hogy elszórja a „manipulálhatóság" magvát, és később már, ahogy ezt régen mondták, „egyesek a saját javaslatukkal sem értenek már egyet." Ne keressük „a bürokratikus centralizmust" ott, ahol nincs, de ahol tetten érhető, harcoljunk ellene. Tehát, ne dobálózzunk jelzőkkel. Egyáltalán nem „áldemokratikus", ha valakit jelölnek, és nem tudja vállalni, kéri: tekintsenek el ettől. Ebből egyáltalán nem következik, hogy a pártban vagy a társadalomban az lenne a módi.' hogv „sórra elállnak a jélöléstől" és "utána választási „koreogfáfla" alakul ki; és „az esélytelen lesz az esélyes". Nem állítom, hogy a korábbi „szempontos" gyakorlat még nem él tovább gondolkodásunkban. hiszen voltaképpen alig mondtunk erről még véleményt. De ki akarja ezt fenntartani? Vannak követendő tanulságok. Pl. a Szeged városi pártértekezlet véleményem szerint jó példát mutatott, mert következetesen végigvitte azt az elvet, hogy nem kellenek kölcsönös képviseletek, vagy, ha alulról fölfelé építkezünk, akkor nem indokolt a különböző városi, nagyüzemi pártbizottságok tisztségviselőinek nagyobb arányú részvétele a megyei testületben. A kivétel a szabályt erősiti. Alapszervezetek párttitkárait viszont nagyobb számban szeretném látni. Kellenek-e nyugdíjasok? Tapasztalataikkal számoljunk! Azt is tudom, nem képzelhető el ifjúság nélkül, nők nélkül az új párt-vezelőtestület. Mindezt nem statisztikai szempontként tartom nyilván érveim között, hanem politikai követelményként. Minden tisztségre javasolt személynél az alapvető kritérium az alkalmasság. Szívesen látnék majd a pártértekezleten a jelölőbizottság által javasollak között minél több fiatal vagy idősebb szakmunkást, mérnököt, közgazdászt, szakszervezeti bizalmit, az igazgatók és más vezető beosztásúak helyett, egyes esetekben mellettük. Vagy növénytermesztőket, állattenyésztőket, kertészeket a mezőgazdaságból. Orvosokat, jogászokat, mert meggyőződésem, hogy megyénkben ezrével található tehetséges, felkészült, erkölcsileg tiszta kezű párttag. Közülük kell meríteni, válogatni majd a jelölőbizottságnak. Olyan testületi tagokra van szükség, akik politikánkat érvekkel tudják képviselni a párton kívüli tömegek előtt is. Hiszen mi „politizáló" párt és nem „ügyintéző" párt akarunk lenni. Legyen fogadókészségünk mások jó véleménye iránt, és ne csak a sajátunkat tartsuk egyedül üdvözítőnek. Más vélemények is szolgálhatják a gazdasági, társadalmi reform célkitűzéseit, a szocializmus bázisának erősödéséi, azt, hogy mielőbb kilábaljunk a bajokból, mert csak ez az egyetlen cél lehel előttünk, és ez korántsem csak a kommunisták célja: az egész nemzet célja is. Ma divat lett a kontinuitás hangsúlyozása is, s ennek a radikális változtatásokkal való szembeállítása. Ez mondvacsinált, hiszen a folyamatosság és a változás egy kérdésnek két oldala. Ezen belül fontosak a személyek, de döntő a politika, amely a májusi pártértekezlet döntéseiben testesül meg, s amely válaszolni képes az új kérdésekre, kihívásokra is. Álljunk ki azok melleit, akik vállalják a megújulást, támogassuk őket. A leköszönő pártbizottság elég sok hibát elkövetett, a magam részét vállalom. De azt senki se vitassa el, hogy ennek az értekezletnek az előkészítésében alkotmányos kötelezettsége van. A beszámoló és az állásfoglalástervezet új módon készült, nyilvános vitára bocsátottuk, és előzetes véleményt kérünk személyi kérdésekben is. A párt új demokratikus választási rendszere most alakul. De ez a választási módszer nem valahol a bizonytalanságban, hanem olyan platformon alakul, amelyet a pártértekezlet gazdagít tovább, majd határozattá emel. Perjési László Jelöltek a fiatalok is A közelgő megyei pártértekezlet kapcsán lapunk egy héttel ezelőtt már közölte azt a névsort, amelyben a megyei pártbizottságba történő jelölesre ajanlottak szerepeltek: Most a KISZ Csongrád Megyei Bizottsága a területi KlSZ-szervezetekkel közösen kialakított javaslatát közöljük. (A jelölésre ajánlottak neve után zárójelben közöljük n «t—"íw tés, a párttagság keltének évét, valamint munsaneiyci és beosztását.) Tóth Katalin (1961, 1982), a Tömörkény István Gimnázium és Szakközépiskola tanára; Agócsiné Keresztényi Ágnes (1954, 1980). az Adóés Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal Csongrád Megyei Igazga tósága na k revizora; Hácz Tibor (1960. 1979), a Magyar Kenderipari Tröszt közgazdásza; Kormányos Gábor (1959. 1979). KlSZ-alkalmazott, a Gladics József KISZ-bizottság titkára; Márton Andrásné Dobók Éva (1962. 1982). a Szegedi Közlekedési Vállalat cimfestője; Kurucsai István <1960, 1981), a Magyar Kábel Müvek kisteleki gyáregysége termelési osztályvezetője; Bucsányi László (1957. 1982), a Kom taset szentesi gyáregységé»nek raktárosa; Sztanó Bálint (1964. 1985). a Csongrád Megyei Víz- és Csatornamű Vállalat művezetője; Kulik József (1966. 1985). a Mirköz Kisipari Szövetkezet sz.erelőlakatosa; Kucsora István (1964. 1985). az. Arany Kalász Mgtsz agrármérnöke; Tóth Jolán (1951, 1978). az. Alföldi Porcelángyár cimfestője; Szoboszlay Zsolt (1956, 1978). a Hódmezővásárhelyi Petőfi Művelődési Központ igazgatója; Szemök Árpád (1965. 1983), JATE. egyetemi hallgató; Kozma József (1959, 1977), a JATE Természettudományi Karának tudományos segédmunkatársa; Demeter Attiláné Szarka Zsuzsanna (1952. 1977), a Szentesi Kisegítő Áitalánus Iskola igazgatója; Korom István (1954, 1982). KlSZ-alkalmazott. a MUSZ Szeged Városi E'nökség elnöke; Lázár Zoltán (1961. 19821. magángazdálkodó: Csánui Zoltán (1961, 1986). KISZ-alkMmazptt. a KISZ Csongrád Megyei Bizottsága első titkára. — Ha a bemondónak sárga volt a nyakkendője, az egész arcára „ráúszott" ez a szin, és úgy nézett ki, mintha májbajos lett volna, másfél nappal az. exitus előtt — mondta a kisjövedelmű gépkocsivezető, aki ... De haladjunk sorjában. A gépkocsivezető jó három éve bérel a kölcsönzőtől egy Orion Viking típusú, kisképernyös színes tévét. A tévé pár hónapja elromlott: nem jöttek be rendesen a színek, olykor nem volt se kép, se hang, hasonlók. Bevitte a készüléket a Szelkához, mire ott nem javították meg. Erre fölírt az Orion Vevőszolgálathoz, Pestre, tanácsot kért, mitévő legyen. Az Oriontól visszaírtak: forduljon a Ramovill Vevőszolgálathoz. Fordult is. Onnan meg azt írták vissza, forduljon a — 11 képviselők arcszíne Szelkához; vagyis ugyanoda, ahonnét az ügy kiindult. A gépkocsivezető tehát másodjára is bevitte a készüléket a Szelkába, mégpedig, ahogy mondta, ez év novemberének másodikán. Várt pár hetet, a múlt héten pénteken bement érdeklődni, mi újság a készülékkel? A lévé ki volt rakva a megjavítottak közé; mondta is a bérlőnek, aki átadta a készülékeket, hogy már viheti is akár haza. Ö azonban először is arra kérte az. átadót: keresse meg a tévében ,a magyar I. programot, mert ott látható az Országgyűlés (épp aznap is ülésezett), s a T. képviselők arcának színéből megállapíthatja; javítottak-e a készüléken valamit. — A képviselők arcszínét azonban nem láthatta a bérlő, mert a magyar I. program eleve be sem jött, ami igen előnytelen, ha televízióról van sző. Visszavitték hát a tévét a szelkások a javítandók közé, a készülék bérlőjével meg közölték: jöjjön vissza érdeklődni egy óra múlva, addigra meglátják, mit tehetnek érte. Vissza is ment, s kérdésére, miszerint sikerült-e a hibát megtalálni. s elhárítani, azt felelték: alighanem képcsőhibáról van szó, s „mit képzel, tán Hitachiképcsovel építenek neki bele?" — Szóval ezt kapta, javítás helyett; a készülék tehát, elmondása szerint, továbbra sem alkalmas arra, hogy nézzék, legföljebb porfogónak jó; de ő — legjobb tudomása szerint — nem porfogó, hanem színes tévé bérléséért fizetett ki eddig 42 ezer 500 forintot, 880 forintonként. Hát eddig a történet, melyet nem lehet csak úgy lezárni, mint egy tévét. Meg is kerestük a Szelka igazgatóját, röviden vázoltuk az ügyet. Azt felelte, tudomása van a dologról, vizsgálják az esetet, s a készüléket véglegesen rendberakják. Nem lesz tehát akadálya, hogy a bérlő megállapítsa, vajon milyen a képviselők arcszíne a téli ülésszak alatt; rózsaszín-e, sárga, avagy hófehér. F.Cs.