Délmagyarország, 1988. december (78. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-24 / 306. szám

1988. december 90., péntek 7 DM] | magazin Kilépni a teraszajtón ... Lélekvesztőn — Úgy ránézvést jól mén a parasztnak, ugye? — tudakolja véleményemet hovatovább irigylésre méltó házuknak legnagyobb s legszebb szobájában az épületben tett háznéző séta után Budai Józsefné. — Csak azt ne kérdezze, mibe van ez nekünk! — Miért ne kérdezzem? — Mer' nem hiszi el, ha elsorolom. A városiak nemigen bírják elképzelni. Irigylik is tán a falusi embert, pedig nem kéne. — Ha olyan természet lennék, én is irigykedhetnék ilyen házra, vagyonra... — De arra mán nem, ami mögötte van! Gyűjjön! A ház mögötti udvaron egymásba érnek az ólak. Disznók, tyúksereg, libafalka, totyogó kacsák. Fóliaház. Jókora konyhakert. Ásó, rotációs kapa, szalmabálák, trágyadomb, moslékosvödrök, kukoricáskosár. — Mit saccol, mennyi munka van mindevvel napjába? — Nemigen tudom. Mondja cl egy napját! . — Melyik szezonbul? — kérdez hamiskás mosollyal. — Mer hogy nem egyformák, évszakonként mások. Csak az egyforma bennük, hogy minden napra jut nekem, nem túlzok, 14—16 óra robot itthon meg a téeszben. Ötkor mán kelek, oszt este 8-10-ig hajts. Etetni kell itthon a jószágot reggel, készíteni a gyerekeknek, aztán biciklire kapok, ki az állattelepre. Ott nincs válogatás, hogy én nó létemre csak tíz kilót emelhetek, meg efféle, cipekedés is jócskán van. Mint a boltból délután haza a bevásárolt holmit. Aztán megint etetek, almozok. udvaron, kertben teszek-veszek. Tavasztól őszig rájön erre a kert meg a háztáji főd művelése, este míg csak látok. Közben folyamatosa befőzési szezon, az aprójószág hútózése. Mindemellett meg télen-nyáron a család ellátása, a rendszeres sütés-főzés, mosás-vasalás, a nagy ház takarítása, ennek-annak megvarrogatása. — Mikor pihen és mi a pihenése? Erósen rámnéz. gondolkodó ráncokba szedi homlokredóit: — Néha télen, ha kevesebb a kinti munka. Akkor ülhetek míg kötök, varrok. Meg persze pihen az ember míg leül enni. Néha este leülök a tévé elé is, krimihez, szerelmes filmhez, humoros műsorhoz — nem mindig alszom el rajta... A harmincöt éves szóregi fiatalaszszony szavait közel tízezer társa ismételhetné meg ha életmódjáról faggatnánk. Lényegi elemeit tekintve a Csongrád megye termelőszövetkezeteiben dolgozó 9877 nő életvitele, gondja-öröme, gondolkodásmódja, sorsa hasonló. Kettős szerep — egyrész a szövetkezeti tagság, a kenyérkereset. másrészt a családellátó kötelesség szorításában élnek. A két keresőre épülő magyar családmodell és társadalmi^ struktúra számos hátrányát „élvezik" — bár nemigen tudjuk, illetve vesszük ezt tudomásul róluk. — A megyei nőpolitikái tanácskozáson is belém húzták emiatt a tyúkbelet — emlegeti fel mérgelődve a vásárhelyi téesz nöfelelöse. — Még a nómozgalmiak se ismerik a mi életünket. Hogy tudnánk akkor azérdckcinket fentebb képviselni? Azt hiszik, falun a vízcsapból is pénz dől. Azt nézik csak, hogy mink van, dc azt nem, hogy azért míg megszerezte, mit adott ki magából az ember; hogy dórjuk érte a földet, mint az isten ökre... * Valóban kevesen tűnődnek el azon, hogy milyenek is valójában a falun élő-dolgozó nők munkakörülményei. Legfeljebb azok tudják, akik úgymond hivatalból foglalkoznak vele. Októberben például a megyei Teszövben készült elemzés a helyzetről. Amiben — többek között — megállapították. hogy a fiatal nők körében •nem vonzó a mezőgazdasági munka. Mert kedvezőtlen a munkarend (főleg a növénytermesztési munkacsúcsok időszakaiban), nem biztosítottak a szabadnapok, sok helyütt mostohák a munkakörülmények — s ráadásul a nőt hátrányára jócskán vannak béraránytalanságok. (A betanított munkás férfiak és nök bére között 22 százalék volt a különbség a nök rovására.) Kedvezőbb és kedveltebb a családi részesmúveléses rendszer, illetve' Az új házak faluszerte többszintesek, jó nagy alapterületúek s még a padlástéri szobád ablakain is modernmintás függönyök szűrik a fényt. Ahány szoba, annyiban új bátor és drága szőnyeg. Központi fűtés és bojleres fürdőszoba. Színes tévé, sztereorádiók, sok helyütt videó is. Az alagsori garázsban autó. A kamrákban hűtőládák és fagyasztószekrények. .. az úgynevezett kihelyezett állattartás. Igazából azonban a falusi nők többsége egyműszakos könnyű fizikai munkát végezne szívesen, ami mellett még elég ideje jutna a családra, s amihez nem kellene továbbtanulnia sem. (Mert szó mi szó, nem tolonganak a tanulásért; a jelenleg a szövetkezetekben dolgozóknak csk 20 százaléka szerzett szakmunkásbizonyítványt.) Ipari jellegű betanított munkát vállalnának, ám erre kevés a lehetőség a Szeged környéki községekben. Ahol van ilyen — például Kiszomborban a varróüzem és a gi*mirészleg; Bordányban a szitanyomó és a cipóüzem; Makón a tollfeldolgozó. Domaszéken a műanyagüzem — ott kedvezőbbek a nök munkalehetőségei. További ilyen munkaalkalmak teremtésére azonban sajnos nincs elég vállalkozó szellem. — Pedig nagyon kellenének a könnyebb munkahelyek a falusi asz* szonyoknak — állítja a megyei Teszöv nőpolitikusa. Tulipán Andrásné. — Mert a feszített munka- és élettempó miatt sok közöttük, aki korábban megfárad. A szövetkezetekben most dolgozó nók fele már 48 és 57 év közötti. Ha ók a nehezebb mezőgazdasági munkát már nem tudják végezni, nemigen tudják azt sem vállalni, hógy majd városba vagy másfelé járjanak el dolgozni. Ezért is gondokat okoz. amikor megszűnik egy-egy melléküzemág. mint a maroslelei seprűüzem is. ahol 60 nö dolgozott. És ezért fontos, hogy a szövetkezetek próbálkozzanak új lehetőségek teremtésével, mint például a makói Lenin Tsz a csomagolóüzemmel vagy a zsombóiak a gyümölcsfeldolgozóval. — Mert egy keresetből nem él meg falun sem a család — fűzik tovább a szót az asszonyok a Tcyzövnél szervezett beszélgetésen. — Mendemondák ellenére is csak 11 — 13 ezer forintot visz haza havonta két. szövetkezetben dolgozó családfenntartó. A megélhetéshez. a sok adósság (házépítési kölcsön, OTP-részletek, rokonsági tartozások) törlesztéséhez kell a pluszjövedelem. Mindenki a többre törekszik, azért meg többet is kell dolgozni. — Hajtjuk a pénzt, na. az az igazság. De nemcsak a „tollásodásért", nemcsak kivagyiságból. Igaz, van akinek csak azért kell a hivalkodó ház. meg szomszédpukk^sztásból. De ne vegyünk mindent ilyen kalap alá. A hűtőládákat a falusi ember nem divatból veszi, hanem azért, mert ha van neki, akkor vághatja a csirkéit, amikor az neki a leggazdaságosabb. És saját magán könnyít a tanyai asszony, ha lefagyasztja a zöldbabot, és nem kell télen venni, utánajárni. — Egyébként már egy kisüzem a falun a háztartás. Tésztagyárostól konzervgyári munkásig és varrónőig minden benne a nö. Mint nagyanyáink. csakhát nekik ez „főállásuk" volt. nekünk meg plusz... Amitől aztán nincs elég időnk magunkra se. a családra se! — És még kevesebb lesz, mert ha most megemelik a gyerekétkeztetés árát. ezután még az is főzni fog minden este. aki eddig nem tette, és még inkább elveszünk a munkában... Pedig máris ilyeneket lehetett hallani a közgyűlésen legutóbb a Homokkultura Szakszövetkezetben a nöktól a mindennapi élet'jellemzéseként: „A háztáji munka megszállottjai leszünk... Tartalmas időtöltésre szinte nem marad időnk... Mindent az anyagiakon keresztül látunk... Nem tiszteljük egymást, jót alig tudunk mondani valakiről... (ti.: csak irigykedünk)... Erkölcsi tisztességünk lassan a minimálisra szorul Idős szülök megbecsülése bizony sok helyen kívánnivalót hagy maga után... Egyre több a válás. De elgondolkodtunk-e már azon, hog^ sok családban szinte nincs arra idó. hogy valahová ünneplőbe öltözve elmenjenek. Bizony munkaruhában, fáradtan egy nö sem és egy férfi sem olyan vonzó, mint pihenten, szépen öltözötten. Munkánk szervezéséről, igényeink alakításánál néha bizony*erre is gondolni kell." S elgondolkodni azon. amit a szentesi Termál Tsz egyik jelentésében olvashatunk: » „Az elmúlt években sokszor kellett a nöbizottságnak gyámsági feladatot ellátni, és veszélyeztetett gyerekeket elhelyezni." A megyében dolgozó gyámügyesek tapasztalatai szerint a falusi gyerekek is „elhanyagoltabbak". A körzeti orvosok közül soktól hallottam, hogy a községekben élő megbetegedő nök között egyre többnél tapasztalnak rendszeres italozásra való jeleket. A váláSok számát tekintve megyénk köztudottat! „előkelő helyezésű" — a falvakban is egyre többen válnak. Illetve, szaporodik az olyan „házasságok" száma, amit csak a vagyon tart össze. — S a falusi nök közül is egyre többeknek válik gonddá a gyermekszülés (az országokban minden ötödik terhes nó spontán elvetéli magzatát.) — Valahogy lelkileg is sivárabbaknak érzem magunkat. A fizikai, testi fáradtság, az örökös feszültség beleült már a lelkembe is — állítja falun élö volt iskolatársnőm. — Tudod, taposómalomnak érzem az egészet. A művelődésre nincs erőm. És már igényem se nagyon. Valami furcsa, kiforduló életmód ez a miénk. Szerzőnk, mert visz rá a kényszer. Aztán a megszerzettekkel meg ezért-azért nem élünk, nem tudunk élni. Tekintete nyugtalanul elrepdes szemsugaram mellett, rá-ráréved a hifitorony kihunyt lámpáira. — És vannak, akik még irigyelnek is bennünket. Kár. Hidd el. akárhány falusi asszonyt megkérdezel, egy se nagyon optimista és kiegyensúlyozott. Tele van az életünk ellentmondással — mondja, s úgy né? a hatalmas ház csupaüveg oldalára, mitha az egészből kilépni vágyna a teraszajtón. SZABÓ MAGDOLNA Régen hívott már M. CS. Lám, mit tesz, ha valaki szabadon éhezhet, ha leveszi rólunk kezét a nagy gondviselésKusza mondatait — nem is titkolta — segély kiáltásnak szánta. Engem hathatósan megrémisztett, azonnal rohantam hozzá. Ti-tá-ti-tá, billegtettem a csengőjét, mire kinyílt az ajtó. Kicsit csapzott nő rohant felém, rögvest bemutatkozott. — M. Cs. kolléganője, néha itt vagyok, fözök. mosok, fürdetem ...Rohanok, ha megbocsát. El a távirányítós ajtón, én meg belépek a szobába. Az ágyban egy madárcsontú nö. Sápadt, egyik keze a telefonon, a másik a2 ajtó automata nyitógombján. Jó kis vezérlőpult, gondolom magamban, aztán gyorsan elszégyellem magam. Humorizálásnak semmi helye! M. Cs. végigmér, látszik rajta csalódott. Mást várt. Azért megkérdezi. — Én elmebetegnek látszom? Zavartan rázom a fejem, és véleményem alátámasztására közelebb ülök hozzá. Bizonyítványféléket pakol elém. Kiderül, tanár és könyvtáros. Most pedig legfőképp beteg. Hónapok óta nem tud járni. Mondja a számomra ismeretlen diagnózist. — Szklerózis multiplex. Szabatos választ kapok arra. mi ez a nyavalya. A központi idegrendszer kóros elváltozása, a velöhüvely pusztulása. Talán vírus, talán más okozta, tünetei, alsóvégtag-bénulás, remegés... Néhány hónapja beállított hozzá egy nö. teljesen idegen, bemutatkozott. ó a gondnoka. — Ki kérte magát erre? — Szokás, nyugodjon meg! Mától a nyugdíját én veszem fel. semmit nem vásárolhat, ném adhat el! — De én nem vagyok hülye, legfeljebb béna! — Persze! — És ezzel az idegen távozott. M. Cs. pontosan megértette. öt elmebetegnek nyilvánították, és így megfosztották szabadságától. Az is lehet, hogy bedugják a diliházba! Hogyan védekezhetne?! Az anyja ellensége, évek óta nem beszélnek. Talán néhány rokon, ismerős mellé áll. — Honnan veszik a bátorságot? Hónapok óta nem jár hozzám a -'gondozónő, nem hordják az ebédet. A négyezer-kétszáz forintos nyugdíjból fizessek egy ápolónőt, és fogadjak egy házvezetőnőt? — Mielőtt bármit is mondtam Karácsonyi magazinunkat MRÁZ! JÁNÖS rajzai illusztrálják volna, megkérdeztem, nem balhézott-e össze a gondozónőkkel. A válasz egyértelmű, nem szerette őket különösebben. M. Cs. könyörgésre fogta, ha nem segítek, bezárják egy intézetbe. — Mit gondol, én az atyaúristen vagyok?! — Hova forduljak? Tud jobbat? — Ügyvédhez! — Négyezerkettőböl? — Ne reménykedjen, de ... Hívtam a házi szociális gondozókat, miért nem járnak M. Cs-hez? Tétova hang. — Mi nem tudjuk, a fónöknö szabadságon. — Nem baj. megyek személyesen. — Miért szabotálják M. Cs. gondozását? A válasz fellebbezhetetlen, nehéz természetű. — Maguktól meg is halhat? Csönd. — Afőnöknőtól ...! — Mily megnyugtató! Aztán még egy telefon. — Igen. a vezető elvtársat! — Parancsoljon! — Mi a véleményük M. Cs. ügyéről? Határozott, kemény hang. — Az orvosi szakvélemények szerint elmeszociális gondozást igényel. cselekvésképtelen, ideiglenes gondnokság alatt áll. Nem hagyhatjuk magára, majd a bíróság dönt! M. Cs. szokásos napi telefonján kérlel, legyek ott a tárgyaláson. Lett végre ügyvédje! Körbetelefonálta a megyét, mire elvállalták. Biztos bukás, ha az állami gondviselés akar valamit, azt véghez is viszi. Ó pedig nem mozdul. Ketrecbe dugnák? Negyvenkét éves, meg akar gyógyulni. Járni fog. biciklizni, úszni ...Kérdezi, tudom-e mi az, 'hogy akupressz'úra? Elmagyarázza, ezzel gyógyítja magát, meg vett egy bordásfalat is. Megnyugodna, ha elmennék a tárgyalásra. Minden halálosan komoly. A felperes hajthatatlan, ragaszkodik az állami gondviseléshez. Veszélyes lehet a környezetére, saját magát fosztja meg a jótól, minek kell kapálózni? Az ügyvéd fészkelődik. végre szót kap. — Nem egyértelműek a szakvélemények. Hogy lehet tiszta tudat, orientált személyiség, ha valaki elmebeteg?! S ha elmebeteg, akarata ellenére megfosztható-e a szabadságától? Persze, ha ártalmatlan, mint a naplemente. Az alperest hallgassák ki a lakásán! Mégiscsak szégyenletes. ha úgy döntenek egy ember sorsáról, hogy sose látták, sose beszéltek vele! Bírósági tárgyalás M. Cs. lakásán. Az éjjel néhány órát ha aludt. Minden attól függ. hogyan mutatkozik be a tisztelt bíróság előtt! A szteroidokkal kezdi, amik Ben Johnsonnak lehet, hogy jót tettek, neki viszont biztosan ártottak. Nem akar gumiszobába kerülni, rácsos ágyba! Aztán a tárgyalás a bíróságon folytatódik. Leghangosabb az orvosi szakértő és a felperes. — Méghogy elutasítja a gyógykezelést? — Romlani fog az egészsége. — Lerövidíti az életét. — Az ápolása otthon megoldhatatlan. — Veszélyes lehet a környezetére. — Ki viseli a gondját? — Lehet-e alkalmazni kényszergyógyítást? — Képtelen az ügyeit intézni... Az ügyvéd úrral szorongva vártuk a tárgyalást. Ennyi erővel talán még mi magunk is lehetnénk az alperesek! Mindketten bízunk a csodában. Ha M. Cs. szabad, legfeljebb éhen hal. beleörül a magányába... Mi ez a rácsos ágyhoz képest! És M. Cs. szabad. Csak a telefonját akarták leszereltetni, ingóságaitól fosztották meg. Régen hívott. A lélek megadta magát? Aligha, csak hallgat, szabad akaratából. BODZSÁR ERZSÉBET