Délmagyarország, 1988. december (78. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-24 / 306. szám

1988. december 23., péntek i 3 Élesztőmizéria A háziasszonyok nem kis bosszúságára az üzletekben már napok óta nem kapható élesztő. Tegnap szerkesztőségünkben is többen érdeklődtek az okok iránt. Kelle Istvántól, a Tisza Füszért vezérigazgató-helyettesétől kértünk magyarázatot. — A budapesti élesztőüzem az utóbbi időben alapanyaghiánymyal és müszakgondokkal küszködött, ezért némileg csökkent a termelésük. Az igényeinket nem tudták kielégíteni. — Az önök sürgetésére mi volt a válasz? — Pénteken délután tartalékaikból útnak indítottak 50 mázsa élesztőt Szegedre. Szombaton délelőtt üzleteink többségében újra lesz élesztő. Számomra csupán az a kérdés, oly nehéz lett volna bekalkulálni, hogy a karácsonyi kalácshoz bizony élesztő is kell?! B. E. Külföldiek ingatlana Magyarországon Átadták pénteken Budapesten. a századik lakást, amelyet az Immobilia Rt. külföldieknek, épített. Az elmúlt évben alakult cég hazánkban a külföldi állampolgároknak ad bérbe ingatlant. s az idén 3 millió dollár bevételt ér el — hangzott el a lakásátadást követő sajtótájékoztatón. A részvénytársaság vezetői elmondták: ügyfeleiknek katalógusból ajánlják «z azonnal beköltözhető lakásokat. Ezek egyébként Budapest legszebb részein: a Szabadsághegyen, Óbudán és Pesten, a Belvárosban épültek. A részvénytársaság a lakások használatba adásával együtt vállalja a hatósági ügyintézést is, beszerzik a külföldiek tartózkodási engedélyét, amelyet aztán folyamatosan meghosszabbítanák. megszervezik orvosi ellátásukat, biztosítást kötnek számukra. Az Immobilja bevételeinek növelésére panziókat is üzemeltet. Az ingatlanok harmincéves bérlésének lehetőségével főként az egyesült államokbeli magyar származásúak élnek. Emellett a Német Szövetségi Köztársaságból, Angliából. Svájcból, Ausztriából, Svédországból, Görögországból, sőt Kuvaitból és Szíriából is települnek haza eredetileg magyar nemzetiségű, túlnyomó többségében nyugdíjas külföldi állampolgárok. Az Immobilia az előszerződések alapján most újabb négyszáz lakás építését tervezi, ehhez egv NSZK-beli céggel jioz létre közös vállalatot. Ugyancsak vegyes vállalatot alapit több budapesti irodaház megépítésére, erről két amerikai céggel folytat biztató tárgyalásokat. Magyarországon jelenleg maximum 30 éves időtartamra bérelhetnek külföldiek ingatlant. A lehetőséggel élve eddig az Immobilián kívül a Szövorg Szövetkezeti Szervezési Iroda vállalkozott — a spanyol—angol érdekeltségű Fiduc S. A. Finan' e Corporationnel együtt — külföldiek magyarországi ingatlanügyleteinek lebonyolítására. (MTI) Miért épp magyarul ? Mindenki tudja, főleg ebben az országban, hogy nagyon kevés ember szeret idegen nyelvet tanulni. Nem 'azt mondom, hogy nem kívánna más nyelvet beszélni, hanem, hogy a tanulás unalmas és egyhangú. De altkor jön ez a kérdés: miért döntött egyszer úgy egypár francia, aki nem magyar származású, hogy magyarul fog tanulni? Logikusabb lett volna, a Descartes országában, angolul, oroszul, vagy spanyolul tanulni. De a magyar nyelvvel mit lehet csinálni? Pedig harmincötén voltunk, ezen a már távoli napon, az első magyarórán a Párizsi Keleti Nyelvek Intézetében. Közöttünk nagyon kevésnek volt magyar apja vagy anyja. A többi úgy jött, hogy... Nem is lehet egyszerűen elmondani, hogy miért: mindenkinek más oka volt „Szeretném, ha szeretnének", mondja a vers — és igaz, hogy nagyon örülnek a magyarok, amikor találkoznak egy külföldivel, aki megpróbál, nagy nehéz-, séggel, magyarul beszélni. De hogyha tudnák, hogy miért tanulta ezt a nyelvet, el lennének -képedve. És lesznek is, mert el fogok árulni egy nagy titkot: az indítékainkat a magyarságra. Ahogy már mondtam, néhányan közülünk már beszéltek magyarul, és csak Egy feldobott pénz döntötte el a sorsát. Fej: magyar oda jártak, hogy megszerezzék a diplomát. Nem róluk akarok beszólni, még akkor sem, ha az első hetekben nagyon .bámultuk őket: már tudtak beszélni, és a hagyományos kérdésre („és te, iniért tanulsz magyarul?") azt válaszolták, hogy azért, mert „az apám (vagy az anyám, vagy a nagynénim, vagy a nagypapám ...) magyar". És egymás közt vagy a tanárokkal magyarul beszélgettek, ami igazán idegesítő, amikor nem lehet egy szót sem érteni az egészből. Az osztály biztosan azért tanult ilyen gyorsan magyarul, hogy végre megértse őket! Pedig nem volt semmi közös okunk. Az egyik lány mondhatni véletlenül jött: a legnagyobb párizsi .könyvm tárban, a legtöbb idegen irodalmi könyv a török és a magyar irodalomból volt — egy feldobott pénzdarab döntötte el a sorsát. Fej: magyar. Egy másik pedig egv éve tanult oroszul és csehül. De összekeverte a két nyelvet, és otthagyta a csehet a magyarért. Egy fiú, aki már járt a Sorbonnera történelem szakra, írt egy dolgozatot a XVIII. századi Erdélyről — ezért párhuzamosan románul is tanult. Persze, voltak, akik egyszer vagy többször Magyarországra jöttek nyaralni, és kedvük volt többet tudni, mint: „köszönöm", „jó napot" és „mennyibe kerül?". Más egyszer találkozott egy magyarral, és ... (ha tudnák a pedagógusok, hogy mennyire fontos a szerelem a nyelvtanulásban). És végül is nemcsak a szerelem, hanem a szeretet is fontos: két zenész érdeklődni akart a Kodály-módszer iránt. Egy lány annyira szeretett idegen nyelveket tanulni, hogy a magyar már a tizedik volt. Néhányan finnül és észiül is beszéltek. Már sokan abbahagyták a magyart, de még elég gyakran találkozunk. És végül is nem volt rossz ötlet magyarul tanulni: ez is világnyelv, akárhová utazik az ember, mindenütt lehet magyarokat találni! Végül, beszélni könnyebb, mint írni: nagyorf élvezem, ha egy boltban vagy egy hivatalban megszólalok magyarul, és aztán rájönnek, hogy francia vagyok: szeretem látni az arcukat. K.i mondta, hogy nehéz magyarul tanulni? Cécile Guibé Ne szólj, szám! A

vad becserkészeséről olyan furcsa szenvedéllyel beszél B.. hogy mármár úgy érzem, gyűlölt emberi ellenfelét üldözi gondolatban. Neki nem hiszem el, hogy puskájával a természet törvényét segíti érvényesülni, inkább azt, hogy természete viszi a csapásra. Mert B. elefántcsonttornyot akar teremteni tanyájából is, a megközelíthetetlenségre törekedve, bármily elképesztő: vizesárok öleli körbe a házát. B. durva vezető volt, ahol a már legorombított és legorombításna váró beosztottak váltották egymást. „Gyanús alaknak" tekintett mindenkit, úgy vélte: a világ a vesztét akarja Előzetes — előítéletekkel teli — gyanakvásai utókig beigazolódtak. Ö hajtotta ugyanis arra az útra embereit, amely alapot adott bizalmatlanságának, s talán ma már abban ás igaza van, hogy sokan végül a vesztét akarták. Nem voltak partnerei, hiszen erőszakkal meggyőzni ritka embertípust lehet, s ha valaki a döntéshozataltól a végrehajtásig mindenben csak önmagára támaszkodhat, veszett ember. B. jóakarata falsot kapott természetétől, ezért helyes döntései is vakvágányra siklottak. B. nem volt jó vezető, mert a vizesárok, amelyet tanyája körül ásott, képletesen mindent körülölelt. T. egy számítóközpont vezetője. Kétségbeesetten tárja szét karját, úgy panaszkodik: Képzeljem, az egyik értékes berendezésük elromlott, s az ottani vezető — miután a szerviz dolgozója megérkezett, s nekilátott volna a műszer megjavításához — «előbb átgyalogolt hozzá, a több száz méterre levő épületbe, és személyesen érdeklődte meg: szabad-e. a szerelőnek munkaidőn túl jóval elhúzódó reparálásért két-, azaz kétszáz forint béren kívüli juttatást adnia. T. a fejét fogta Közben ugyanis eltelt egy óra, a gép pedig percenként több ezer forintot hozott a konyhára. Telefonon intézkedett, majd leültette beosztottját. és kiszámíttatta vele: mennyibe került a vállalatnak, hogv nem volt képes egy ilyen apró ügyben egyedül és azonnal dönteni. Egyik községünk tanácstitkára pontosan az ellenkezőjéről panaszkodik, mint a számítóközpont vezetője. A végrehajtó bizottság tagjai szemrehányást tettek neki, a fejéhez vágták: azért alkalmazzák, hogy a rá tartozó ügyekben döntsön, nem pedig azért, hogy minden részletkérdést ülések napirendjére tűzzön, derekasan körülírva. lestencilezve. Holott — véli ő — neki az a dolga, hogy a ténveket felvázolva és csoportosítva, összeállítson egy anyagot, amely tartalmazza a választás lehetőségeit, ám a döntést hozza csak meg a testület. Látszólagos igaza sokakat megtéveszthet. Például azokat, akik nem láttak testes, több száz oldalas (!) vb-anyagokat, és nem tudják, hogy azt a tagok még átolvasni sem képesek, nemhogy váiamenynyi napirendi pontban lelkiismeretes alapossággal eligazodjanak. A testületi döntéseket néhány vezető csak azért szorgalmazza, mert azok — legalábbis szerintük — elszemélytelenítők, könnyedén egy kollektíva háta mögé bújhat az egyéni felelősség Az apró-cseprő ügyek tárgyalása nemcsak ezért veszélyes, hanem azért is, mert néha gépies szavazássá torzítja a demokráciát. Mielőbb meg kell tehát tanulnia minden vezetőnek a megkülönböztetés művészetét, hogy mely határozatok kívánják egy testület állásfoglalását, és melyekben kell egyedül dönteniük, végtére azért vezetők. Dönteni tudni kell. E tudás azonban nemcsak a fentebb sorolt fogalmak útvesztőiben való eligazodást jelenti, hanem a közösségnek a valóban reá tartozó döntésekre való felkészítését is. Mert sajnos, az üléstermek hallgatásba burkolódzó résztvevőiben nem ágaskodik a buzgalom, hogy véleményükkel segítsék feletteseiket a határozatok, álláspontok kialakításában. Akad, aki nem szól. És jól ismerem a vezető szemrándulásait figyelő tekinteteket, amelyek azt próbálják kifürkészni, mit is szeretne hallani a főnök. Szánk és eszünk — sajnos, néhány elrettentő példán okulva (általánosítva) — arra áll, hogy megértsük az alamuszin hallgatókat, akik csak a folyosón fejtik ki véleményüket. „A nyugalom a legfontosabb", „Ne szólj, szám, nem faj fejem" hamis aranyigazsárai tanítottak ki erre egynémelyünket. S

ugyanerre vezet a még tömegesebb jelenség: a „Mondjad c.sak" szemlélet és gyakorlat terjedése is. „Mondjad csak, úgysem lesz belőle semmi" — térdelteti kukoricára néhol a demokráciát a mosollyal kísért „majd viszszatérünk rá ..." Ez a hiba: másképpen hallgattat el: közönyt teremt. Azt azonban elfelejtik az ülések résztvevői, hogy hozzászólásuk híján is testületi döntés a határozat; azaz a végrehajtásra kötelezi őket is. A kétkedő folyosói beszélgetések sem mentesíthetnek senkit a felelősség alól, az „ugye, megmondtam ..." jövőbe látás sem old ja fel a passzivitásba burkolódzó résztvevőt: szóljon, hiszen kötelessége! Tamás Ervin Mennyit érnek a pénzügyi eszközök? Az elmúlt évtizedek hahazai gazdaságpolitikája azért tévesztett utat, mert a 100 évvel korábbi sémákra épült. A sztálini gazdaságpolitikát az eredeti felhalmozáson alapuló iparosítás jellemezte: az életszínvonal és mindenekelőtt a parasztság. a mezőgazdaság rovására építette fel az ipart, méghozzá annak is a döntő láncszemnek tartott nehézipari ágazatait. Ezen belül az egyedi célok kiválasztásánál a „minél nagyobb, annál jobb" elve érvényesült. Ez a koncepció szükségszerűen erőszakra épül, paItt a „Toscana" valutáért ötsebosséges Lada személygépkocsik értékesítését kezdte meg valutáért a pécsi székhelyű Garancia Szállító és Szolgáltató Ipari Szövetkezet. A NyugatEurópában már ismert, hazánkban eddig nem árusított 1500 köbcentiméteres, 2107-es „Toscana" Pécsett tartott pénteki bemutatóján a szövetkezet vezetői egyebek között elmondták, hogy ajándékautó-szolgálatuk a kocsit a 7000 nyugatnémet márkás ár számlájukra történt megérkezését követő két héten belül szállítja a vevőnek. A vételi szándékot 30 ezer forintos előleg befizetésével kell jelezni, s az autó árán felül a hivatalos hazai árnak az idén még 20, jövőre pedig 10 százalékát kitevő vámot is a vevő fizeti, de még így is a szabadpiaci árnál olcsóbban jut a Lada Toscanához. Ez Idáig húszmillió forint Ez idáig 20 millió forintnyi az' örményországi földrengés károsultjainak nyújtott magyar segély — mondotta Igor Mihejev követségi tanácsos, a Szovjetunió magyarországi nagykövetségén tartott pénteki tájékoztatón. Igor Mihejev és követségi munkatársai köszönetüket fejezték ki valamennyi segélyt nyújtó magyar intézménynek, vállalatnak, felajánlást tevő magánszemélynek. A tanácsos kiemelte a segélynyújtási akciót koordináló Magyar Vöröskereszt tevékenységét, hiszen az ő munkájuknak köszönhetö, hogy közvetlenül a katasztrófa után útnak indult Magyarországról egy 3 millió forint értékű — gyógyszerekből, antibiotikumokból, fecskendőkészletekből ts vérkészítményekből álló — szállítmány. Számos vállalat es gyár Tájékoztató az örményországi segélyekről is csatlakozott a segélyezéshez — hangzott el a tájékoztatón. A Magyar Gazdasági Kamara 250 ezer, a Konsumex 180 ezer, a Compack és a Hungexpo 100— 100 ezer forintos segélyt ajánlott fel a földrengés sújtotta övezet számára. A Temaforg 5 vagon meleg takarót, a Skála 20 tonnányi fagyasztott sertés- és marhahúst küldött a katasztrófa károsultjainak. A nyíregyházi és a kecskeméti konzervgyár gyermektápszerrel segítette a rászorulókat. A támogatók között volt a Richter Gedeon Gyár, a Budavox, a Graboplast, a Novotrade. Kivették részüket a segélynyújtásból a magyarországi egyházak és az alternatív szervezetek is. Igor Mihejev tanácsos elmondta: a nemzetközi segélyakció eredményeként Örményországban az egészségügyi ellátásban nincs fennakadás, és megoldották a károsultak ruhanemű-ellátását is. A követségi tájékoztatót követően Borisz Sztukalin, a Szovjetunió budapesti nagykövete fogadta Ruttka Ferenc festőművészt, aki a legutóbbi kiállításán eladott képeiből származó összeget — 250 ezer forintot — ajánlotta fel a földrengés károsultjainak megsegítésére. Emellett a művész átadta Borisz Sztukalinnak egy festményét, amely a földrengés mementójának szánt alkotás. (MTI) rancsokra és nem érdekeltségre. Ahogy a kudarcok egyre nyilvánvalóbbakká váltak, elsősorban az embertelenségeket igyekeztek lefaragni. A kiútkeresők figyelme egyre inkább a jelen század közepét jellemző modell felé fordult. -Előtérbe került a pénzügyi eszköztár alkalmazása, és ebben az irányban az elmúlt 2 év során többet léptünk, mint a megelőző 40 év alatt. Kialakult a kétszintű bankrendszer, megjelentek az értékpapírok, törvényesítettük a részvénytársasági formát, bevezettük az új adórendszert. Magam is e pénzügyi reformok egyik élharcosa vagyok, ezért merem elmondani, Ihogy mindez kevés, nagyon kevés. Nagy veszély rejlik abban, ha azt hitetjük el magunkkal és másokkal, hogy csupán pénzügyi eszközökkel meg lehet oldani a jelen és a közeljövő -pröblémáit. Ezek az eszközök is nélkülözhetetlenek, és ezen a téren is még tovább kell előre mennünk, méghozzá bátran. A pénzügyi eszközök ugyanis csak az egyensúly közelében funkcionáltak a múltban is. Ha nagyon jelentős az infláció, ha általános a hiánygazdaság, akkor a pénzügyi politika elveszti minden hatóerejét. Ezt a szakma emberei mindig tudták. l'Jj jelenség azonban a fejlett tőkés országokban, hogy még a kiegyensúlyozott gazdaságban is beszűkült a pénzügyi pxüitika hatása. Rossz pénzügyi helyzetben ugyan nem lehet tartósan dinamikus a gazdaság, ahhoz a fejlett pénzügyi szolgáltatási mechanizmusok egész sora nélkülözhetetlen, de mindez nem a kormánylapét többé, legfeljebb egy a többi fontos, sőt nélkülözhetetlen eszköz között. Erre meggyőző példával szolgált a múlt év októberében a tőkés világban bekövetkezett tőzsdekrach. Az egész pénzügyi vezetés, élükön a legkiválóbbak, súlyos gazdasági visszaesést vártak. Az élet azonban egyáltalán nem igazolta az aggodalmakat. A szakma most kezdi tudomásul venni, hogy nem lehet továbbra is a gazdaság szabályozójának tekinteni azt a pénzügyi mechanizmust, amely ilyen megbízhatatlanul jelez. Tegyük hozzá, hogy a gazdaság fejlődési ütemében sem állt be ennek következtében változás. Az elfogadott elmélet alapján a tavalyi drámai részvényárfolyam csökkenés után jelentős gazdasági visszaesésnek kellett volna bekövetkeznie. (Mivel ez nem történt meg, az emelettel van baj, azaz a jelenlegi viszonyok között még egy kiegyensúlyozott gazdaságban sem lehet a gazdaságot csupán -monetáris eszközökkel irányítani. A pénzügyi eszközök alkalmazásában csak akkor bízhatunk, ha a lakosság, a vállalatok s vállalkozók -hisznek a következetes politikai reformban, ha látják megvalósulni az agrár-, a •társadalombiztosítási, az oktatási, a nyugdíjreformokat. Végzetes illúzió volna a reformoktól félők részéről az, ha a pénzügyi reformokban az egyéb reformok elhalasztását biztosító eszközrendszert látnának. Kopátsy Sándor i < l