Délmagyarország, 1988. december (78. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-03 / 288. szám

feO lo VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! 78. évfolyam, 288. szám 1988. december 3., szombat A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 2.20 forint Szeged - tanácselnök nélkül Az előzmények, amik mi­att a városi tanács tagjait tegnap rendkívüli ülésre összehívták, ismertek. A testület fölhatalmazása alap­ján az ügyrendi bizottság vizsgálatot indított, hogy a feltárt tények alapján meg­állapítsa: összeférhetetle­nek-e Papp Gyula tanácsel­nök tanácstagi funkciójával (és nem — mint azt vélni lehetett volna — elnöki tiszt­ségével!) telektulajdona megszerzésének körülmé­nyei. A tanács személyi kérdé­sekről döntött e fő napirend tárgyalása előtt. A 77-es vá­lasztókörzet tanácstagjának, Nagy Mihálynak korábbi le­mondása miatt hitelesítette az 1985-ben póttanácstagnak megválasztott Wagner Ist­vánná tanácsagi mandátu­mát. Majd az üléselnök, Csonka István bejelentette: a tanács titkársága szervezé­si és jogi osztályának veze­tője, Szilágyi György 1989. január l-jén nyugdíjba megy. A tanács legrégibb, 1950 óta aktív dolgozójának felmentéséhez a testület hozzájárult. Ügyrendi viták Még mindig a fő napirend előtt jelentette be az ülésel­nök, hogy december 2-i, te­hát tegnapi dátummal kel­tezett levélben fordult Papp Gyula a tanácshoz; elnöki tisztségéből felmentést kér­ve, nyugdíjba vonulási szán­déka miatt. De mert az ülés fő napirendje is az ő szemé­lyével kapcsolatos, a tanács­tagok döntsék el: e kére­lemmel az ügyrendi bizott­ság előterjesztése előtt vagy után foglalkozzanak. A véle­mények kétfelé szakadtak. Volt, aki úgy ítélte meg: előbb a felmentés, utána az összeférhetetlenség legyen soron. Mások — köztük Tóth Zoltán, a Belügymi­nisztérium jelen levő osz­tályvezetője — a tanácstör­vényre hivatkoztak: addig tisztségviselő nem mondhat le, amíg összeférhetetlenségi vizsgálata folyamatban van. Ez az érv győzött végül, s egy, a szavazatok összeadha­tatlansága miatt (?!) meg­ismételt szavazással a 89­ből jelen levő 79 tanácstag úgy döntött: a lemondással a vizsgálat lezárása után foglalkoznak. (Többek ja­vaslatát — hogy név szerin­Az összeférhetetlenséget nem szavaz­ta meg a tanács ® A figyelmeztetésnek nincs munkajogi következménye S1 December 8-án újabb tanácsülés lesz ti, választóik által is meg­ismerhető, például lapunk­ban közzétett szavazással döntsenek a tanácstagok minden további kérdésben — az üléselnök végül is meg sem szavaztatta.) Majd a tanács szervezeti sem tanácstag-kollégánk tu dósít tehát! A zárt ülésen — mint utóbb megtudtuk — Dékány Géza ismertette az ügyrendi bizottság jelentését, E sze­rint az öttagú bizottság 3:2 arányban nem tartja össze­és működési szabályzatára férhetetlennek Papp Gyula hivatkozva zárt ülést rendelt telektulajdonának átválto­el— ám emiatt űjabb ügy- zasait és tanácstagságát. A rendi vita bontakozott ki. bjzottság tagjai közül Király Halász Miklós tanácstag Dezső, Kovács Károlyné és ugyanis azt javasolta: az ed­dig is a közvélemény előtt zajló ügy tárgyalásából ne zárják ki a nyilvánosságot, azaz az újságírókat. Erre azonban a szabályzatmódosí­tás, a megyei tanácsi vb-jó­váhagyás és a kihirdetési kötelezettség hosszadalmas­sága miatt nem volt mód. tgy aztán korrekt és részle­tes sajtótájékoztató ígéreté­vel elhagyta e sorok írója is az üléstermet. A zárt ajtón kívül Két dolgot furcsállottunk mi, újságírók, míg a bebo­csátásra vártunk. Az egyik az ügyreni bizottság vezető­jének már említett kijelen­tése: nem az elnöki funkció­val való összeférhetetlensé­get vizsgálták. Noha erről a tanácstörvény tényleg így rendelkezik, valamiféle ér­tetlenség érzékelhető Volt már az ülésteremben is. A másik a nyilvánosság kizá­rásával kapcsolatos: egy ta­nácstag ugyanis ügy fogal­mazott — nyilvánvalóan ta­nácstag-újságíró kollégánk­ra, Halász Miklósra célozva, hogy a zárt ülésen történtek sem maradnak belső ügyek, hiszen H. M. úgyis bent ma­rad az ülésteremben. Erről csak annyit; olvasó­ink tapasztalhatták eddig is, hogy lapunk korrektségre törekedett mindig. Ezúttal Áz alternatívák Mint Dékány Géza, az ügyrendi bizottság elnöke az újságírók kérdésére elmondta, azért kellett a har­madik fordulóban árnyaltabbá tenni a szavazólapok megfogalmazását, mert nem akarták végtelenségig el­húzni a szavazási folyamatot. Abból az eshetőségből, hogy az összeférhetetlenségi indítványt a tanács visz­szautasitja, két dolog következhetett: lezárják az ügyet azzal, hogy nincs tovább, vagy pedig figyelmeztetés­sel. A másik lehetőségből, az összeférhetetlenségi in­dítvány elfogadásából háromfelé ágaznak a lehetősé­gek: 1. az összeférhetetlen magatartást meg kell szün­tetni; 2. megszüntetni a tanácstagságot; 3. kezdemé­nyezni a választókerületben a tanácstag visszahívását. Az összesen öt variációból a két reálisat, a finuelmez­tetést és a tanácstagság megszüntetését emelték át a szavazólapra, mert erre láttak a vita alapján kellő in­dokot a tanácstagok. Ezek voltak tehát a számításba jöhető verziók, amelyek közül végül is a figyelmezte­tésre voksoltak a tanács tagjai, éppen a szükséges 45 szavazattal. Megkérdeztük a sajtótájékoztatón, e figyelmezte­tésnek vannak-e konzekvenciái, összefoglalva: ez egy­fajta rosszallást fejez ki, munkajogi következmények nélkül. Ruzicska László amellett volt, hogy a tanácselnököt részesítsék figyelmeztetés­ben, Bozóki Istvánné és Dé­kány Géza pedig azt java­solta, a testület mondja ki az összeférhetetlenséget. A ta­nácstagok a jelentés meg­hallgatása után kérdéseket tettek fel, majd 24-en szólal­tak fel 51 alkalommal. A vita hangulatáról a sajtótá­jékoztatón megtudtuk, hogy az fegyelmezett volt, noha időnként élesen, személyes­kedve fogalmaztak a felszó lalók. Tájékoztatást kaptak az újságírók a szavazás mene­téről is. Először arra voksol­tak titkos szavazással a ta­nácstagok, van-e szerintük összeférhetetlenség, vagy nincs. Mivel nem egyszerű szótöbbség kellett a döntés­hez, hanem minősített több­ség (azaz nem a jelenlevő, hanem az összes, a 89 ta­nácstag fele plusz egy, vagy­is legalábbis 45 voks), s eb­ben az első fordulóban 42:37 arányban szavaztak az ösz­szeférhetetlenségre, a sza­vazást megismételték. Az újabb futam sem hozott mi­nősített többséget. Am az előbbi arány 40:39-re módo­sult. Ezután úgy döntött a ta­nács, hogy a szavazólapok szövegét árnyaltabbá teszi. A két alternatíva a követ­kező volt: 1. Papp Gyulát fi­gyelmeztetésben részesítik, 2. megállapítják az összefér­hetetlenséget, és megszünte­tik Papp Gyula tanácstag­ságát. (Hogy miért e két al­ternatíva került a szavazó­lapra, arról keretes írásunk­ban lesz szó bővebben.) Az eredmény(telenség): 43-an figyelmeztetnék őt, 36-an összeférhetetlennek tarta­nák. A feltételes mód ami­att indokolt, mert ez sem volt minősített többség. Üjabb szavazás — újra eredménytelen, majd az ötö­dik forduló következett, melyben meglett a 45 szava­zat, vagyis a tanácselnök fi­gyelmeztetése. Hogyan tovább? Szegednek ez idő szerint tehát nincs 1 tanácselnöke. Azért nincs, mert a tanács elfogadta az ülés végén Papp (Folytatás a 2 oldalon) Felelős és markáns érdekképviselet, érdekvédelem Megkezdődött a szakszervezetek országos tanácskozása Pénteken Budapesten, az építők székházában megkez­dődött a szakszervezetek országos tanácskozása. A 4 millió 200 ezer szakszervezeti tag képviseletében 1014 szavazati jogú küldött vesz részt a várhatóan háromnapos prog­ramon. A tanácskozás első napján jelen volt Grász Károly, az MSZMP főtitkára és Németh Miklós, a Minisztertanács elnöke. Részt vett az állami, a politikai és a társadalmi szervezetek számos képviselője js. A tanácskozást Kovács László, a Bányaipa­ri Dolgozók Szakszerveze­tének főtitkára nyitotta meg. Hangsúlyozta: a szak­szervezeteknek most az a legfontosabb feladatuk, hogy rendezzék soraikat, tisztázzák és egyértelműen fogalmazzák meg nézetei­ket, törekvéseiket, a szak­szervezeteknek egymáshoz és más szervezetekhez való viszonyát. A megújuló tár­sadalom csak megújult, a tagság által irányított és a tagság érdekeit, céljait szol­gáló szakszervezeti mozgal­mat tud elfogadni. -A küldöttek ezt követően megválasztották a tanácsko­zás munkabizottságait. El­fogadták a tanácskozás ügy­rendjét és javasolt .napi­rendjét: a szákszervezeti mozgalom helyzetérői, meg­újulásának fő irányairól, valamint az érdekvédelmi, érdekképviseleti tevé­kenység továbbfejlesztésé­ről, illetve a magyar szak­szervezetek új alapokmá­nyának alapelveiről szóló dokumentumok megvitatá­sát. A tanácskozás résztvevői­hez írásban eljuttatott elő­terjesztésekhez Nagy Sán­dor a SZOT főtitkára fű­zött szóbeli kiegészítést. — A Szakszervezetek Or­szágos Tanácsa többszöri vi­tában mérlegelte: milyen funkciót, milyen szerepkört kell szánnunk az országos tanácskozásnak. A SZOT azt kezdeményezi, hogy a most összeült országos tanácsko­zás szabjon irányt a szak­szervezetek tartalmj-szerve­zeti megújulásához, ezzel szoros összhangban adjon felhatalmazást egy, az előző­ek szerinti tartalmat tükröző alapszabály — vagy javasolt új nevén: alapokmány — ki­dolgozásához, és nem utol­sósorban körvonalazza a leg­fontosabb érdekképviseleti­érdekvédelmi kérdésekben követendő magatartásunkat, törekvéseinket. Az országos tanácskozás­nak vitára és elfogadásra ja­vasolt dokumentumok össze­állításakor több fontos ki­indulópontot igyekeztünk szem előtt tartani: — az egyik az volt, hogy milyen tanulságokkal szol­gálnak számunkra a magyar szakszervezeti mozgalom el­múlt évtizedei, múltbeli ta­pasztalatai; — a másik szempont arra a kérdésre adandó vála­szunk, hogy milyen problé­mákkal, kihívásokkal kell szembenéznie ma a szak­szervezeti mozgalomnak; — a harmadik pedig az, hogy hogyan körvonalazha­tó, hogyan valószínűsíthető a szakszervezeti mozgalom jö­vőbeli társadalmi szerepe hazánkban. Ami az első kérdést illeti, nem vagyunk könnyű hely zetben, hiszen alapos, kö­rültekintő elemzésekkel, ku­tatómunkán alapuló megál­lapításokkal nem rendelke­zünk a szakszervezeti moz­galom felszabadulás utáni történelméről. Ezt a munkát természetesen el kell végez­nünk a következő kongresz­szusig. Annyi azonban bi­zonyos, hogy a lényeget, a szakszervezetek mindenkori fő funkciójának meghatáro­zása, a szakszervezetek tár­sadalmi-politikai szerepkö­réről vallott felfogás körül kell keresnünk. Mai helyzetünk, mai kö­rülményeink még egyértel­műbben mutatják — és ez a második szempont —, hogy számos nehézség, fe­szültség, konfliktus köze­pette a szakszervezetek csak akkor tölthetik be hi­vatásukat, ha teljes ener­giájukat a dolgozók érde­keinek képviseletére, védel­mére fordítják. Hasonlóképpen kell gon­dolkodnunk jövőnk felől is, amelyben egy vegyes tulaj­donú gazdaság talaján lét­rejövő és működő plurális politikai intézményrendszer körülményei között kell megtalálni a szakszerveze­tek helyét, szerepét, alap­vető feladatait. Mindezeket a szemponto­kat csak vázlatosan érintve, de ezeket súllyal figyelem­be véve ügy gondolom, a legfontosabb annak leszö­gezése, hogy a magyar szakszervezetek jelenleg és a jövőben is alapvető fel­adatuknak, egész tevékeny­ségüket átható fő törek­vésüknek a dolgozók ér­dekeinek felelős és haté­kony képviseletét, védelmét tekintik. Némi túlzással azt is állíthatnám: tanácskozá­sunk legfontosabb feladata, hogy ebből a tényből, tehát egy felelős és markáns ér­dekképviselet, érdekvéde­lem elvállalásából adódó összes fontos konzekvenci­át levonjuk. — Ezek sorában első he­lyen szeretném megemlíte­ni, mint alapvető jelentősé­gű kérdést: a Magyar Szo­cialista Munkáspárthoz fű­ződő viszonyunk alakulá­sát. A szakszervezetek cél­jai egybeesnek a párt által vállalt történelmi hivatás­sal, ezért olyan társadalom­ban kivannak munkálkodni, amelyben e párt társadalmi vezető szerepe érvényesül Maguk is egy alulról épít­kező, demokratikus szocia­lizmus megvalósításán munkálkodnak, támogatják a párt erre irányuló törek­véseit. Ugyanakkor mindezt úgy értelmezik, hogy a párt és a szakszervezetek viszonya partneri viszonyt, jelent, ahol nem az alá- és fölé­rendeltség, hanem a társa­dalmi-politikai egymásra­utaltság a fő rendező elv Ilyen módon minden kétsé­get kizáróan le lehet szö­geznünk. a magyar szak­szervezetek teljes önállósá­got élvezve, véleménynyil­vánítási és cselekvési sza­badságuk birtokában fejtik ki tevékenységüket, azaz más szervezetektől függetle­nül látják el feladataikat. Jól tudom, hogy itt sokakban felmerül a politikai függet­lenség kérdése, ahogy azt a dokumentumok vitája során is tapasztalni lehetett. Én sem kívánom ezt a kérdést megkerülni Személyes vé­leményem is, hogy a füg­getlenség deklarálásának nincs semmiféle akadálya. Még csak különösebb politi­kai kurázsi sem kell hozzá A szakszervezetekben le­zajlott viták alátá­masztják, hogy a dolgozók nagy része támogatja az alapvető állampolgári jogok garanciáinak megteremté­sére, a szocialista jogálla­miság kiteljesítésére irá­nyuló lépéseket Az új alkotmány kidol­gozására, a gyülekezési és egyesülési jog szabályozásá­ra, az új választási törvény megalkotására, a sztrájkjog törvényi feltételeinek kiala­(Folytatás a 2. oldalon.) Megalakult a párttagok reformköre Lapunk november 29-ei számában jelent meg (Re­formköröket a pártban is! címmel) az a felhívás, amely a párton belüli hori­zontális kapcsolatokat és a mozgalmi, jelleget erősítő, öntevékenyen politizáló, a párthierarchiától független körök megalakítását kez­deményezte — reformelkö­telezett párttagok között. Az alakuló összejövetel teg­nap délután volt a Sajtóház klubjában. A kezdeménye­zők 25-en írták alá a felhí­vást az alakulásra körül­belül 120 párttag gyűlt ösz­sze, akik kimondták a Csongrád megyei reform kör megalakulását. Ügy döntöttek, hogy a céljaikat megfogalmazó felhívást or­szágos nyilvánosságra bo­csátják, hogy az e célokkal egyetértő párttagok minde­nütt hasonló körök létreho­zását kezdeményezzék. Meg­állapodtak, hogy a megye más városaiban, községei­ben, régióiban és Szegeden létrejövő reformkörök koor­dinációs csoport segítségé­vel tájékozódnak egymás működéséről, és biztosítják a kapcsolattartást. Ideigle­nesen a 29-ei felhívás alá­írói vállalták a koordiná­ciós feladatokat. i 4

Next

/
Thumbnails
Contents