Délmagyarország, 1988. december (78. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-21 / 303. szám

2 1988. december 16., péntek Megkezdte munkáját az Országgyűlés ülésszaka (Folytatás az 1. oldalról.) ható, hogy az ideinél többet takarítson meg. A külföldi hitelezőink a már magas adósságállományunk nagyságát látva, adósságaink csökkentését várják. Az inflációt nem tervezzük növel-ni az ideihez viszonyítva, hanem lehetőleg mérsékelni szándékozunk. Így jó esetben is csak azt tervezhettük, hogy a költségvetés hiánya 1989-ben az idénre várható 20 milliárd forint körül legyen. Ez 5 milliárd forinttal kevesebb a novemberben számítottnál. Tizenkétmilliárd forint 1988. évről áthúzódó kamattámogatás forrását is meg kellett teremteni. összegezve az addig elmondottakat a pénzügyminiszter hangsúlyozta; 38 milliárd forintos deficitcsökkentési csomagra kellett gazdaságilag és politikailag elfogadható megoldást találni. Az állami költségvetés, vagy annak hiánya nem ítélhető meg önmagában, hanem csak a külső egyensúlylyal együtt minősíthető. Ha nem sikerül a külső adósságállomány növekedését a tervek szerint megállítani, hanem hitelből kell azt fedezni, ezzel egyre nagyobb terhek hárulnak a jövő nemzedékre. Az eddig felhalmozott teljes nemzetközi és hazai adósság közel 500 milliárd forintos államadósságban jelenik meg 1988 végén. Csak ennek a kamata és törlesztési kötelezettsége 1989ben — minimalizálva az adósságszolgálatot — 33 milliárd forint. Az eladósodás folyamatában tehát — a nemzetközi pénzvilágtól függetlenül is — megálljt kell parancsolni. Ennek szerves része az a cél, hogy a költségvetési hiány 20 milliárd forintot ne haladjon meg 1989-ben. A továbbiakban a pénzügyminiszter a jövő évi költségvetés tervét ismertetve annak négy fő vonását emelte ki. — A hazai és a nemzetköz zi közvélemény egyaránt azt várja — hangsúlyozta — hogy megőrizzük az ország fizetőképességét, stabilizáljuk gazdaságunkat, és a gyakorlatban is jelentősen előrelépjünk a reformok útján. Az előrelépés egyik záloga, hogy oldódjanak bizonyos gazdálkodási kötöttségek. 1989-től a konvertibilis behozatal 40 százalékánál, ezen belül a beruházási javak csaknem »teljes körében a behozatalhoz szükségtelenné válik az előzetes engedély. Gyakorlatilag eltűnik az elkülönült keresetszabályozás, ezzel együtt a bérek, a keresetek külpn progreszszív vállalati adóztatása. 1989-ben az import-, a bérés az árliberalizálás, a vállalati előírások egyszerűsítése nagy előrelépést jelent a reform irányába. A szabadabb gazdálkodás csak akkor nem veszélyezteti az ország nemzetközi fizetőképességét, a gazdaságban a versenyfeltételek erősítése útján megvalósuló gyorsabb szerkezetátalakulást, ha 1989-ben szigorú, következetes költségvetési és pénzpolitikát folytat a kormány. A 20 milliárd forint költségvetési hiány ennek a követelménynek még megfelel. — Az 1989. évi költségvetés fő vonása az is, hogy nem szándékozunk akkora terhet róni a lakosságra, mint idén, amikor is a fogyasztás 2,5—3 százalékkal csökken. A költségvetés mérlegében mutatkozó rést a lakosságot közvetlenül nem érintő kiadások mérséklésével, és az előterjesztett variációk szerint eltérő mértékű vállalati jövedelemelvonással tervezzük befoltozni. A költségvetés tervezett egyensúlyát 1989-ben inkább a támogatás csökkentésével, mint az elvonás : ívelésével teremtjük meg Az élelmiszer-termeléshez kapcsolódó támogatások idén az összes támogatásnak együttesen 40 százalékát teszik ki. 1989-re 9 milliárd forintnyi termelési támogatás megszüntetését tervezi a kormány, ami 5-6 százalék felvásárlási áremelkedést okoz, a már említett teljes felvásárlói áremelkedésen belül. A támogatáscsökkentés teljes egészében nem hárítható át az árakra, kisebb részét — 700 millió forintot — hatékonyságnöveléssel kell a mezőgazdaságnak ellentételeznie. Abszolút, és a többi termékhez képest relatív mértékben is növekszik az élelmiszerek ára. Az összes támogatásnak mintegy 20 százalékát olyan ágazatok, vállalatok kapják, amelyeknél a termelési költségeket a bevételek jelenleg nem fedezik, de' tevékenységükre feltétlenül szükség van. Ilyen a MÁV, a szénbányászat, a légi és vízi közlekedés, a könyvkiadás, a filmgyártás és a moziüzemi vállalatok támogatása. Az 1989. évben az alapvető társadalompolitikai feladatokat ellátó költségvetési intézményeknek a restrikciós politikából adódó általános leépülését meg kell állítani. Kiemelt fejlesztésekre is módot nyújtó támogatást kap a közösből az ország jövőjét megalapozó felsőoktatás és kutatás. Nagyobb szelet jut a közoktatásra, az egészségügyi és a szociális ellátásra, a bírói és az ügyészi szervezetekre, az éveken át hátrasorolt kultúrára is. A védelem, az igazgatás és az egyéb területek támogatásának reálértéke viszont csökken. Az oktatásban, az egészségügyben és a közművelődésben dolgozók elmaradt bérszínvonalának, és az ügyeleti és túlóradijaknak az emelésére 1989-ben 4,1 milliárd forintot lehet fordítani. Az ügyeleti és a túlóradíjak már január 1-iétol mintegy 30 százalékkal növekednek. A bérpolitikai intézkedésekre az egészségügyben és a közművelődésben az év első felében, a pedagógusoknál legkésőbb az új tanév kezdetekor kerül sor. 1989-ben a lakásra várók pénzügyi feltételeinek módosítását jelenti egyrészről, hogy emelkedik a szociálpolitikai kedvezmény összege a kétgyermekes családoknál 150 ezer forintról 200 ezerre, a háromgyermekeseknél 400 ezerről 600 ezerre, s a többi gyermek után 50 ezerről 100 ezerre. Másrészről nő az igénybe vehető hitel öszszege, harmadsorban pedig lakáshitel-törlesztési támogatást vezetünk be. A támogatás a gyermektelen családoknál a kötelezően nyújtandó hitel törlesztésének 30 százaléka, egy gyereknél 40 százaléka, kettőnél 70 százaléka, három és több gyereknél 80 százaléka. A támogatás öt év után a felére csökken. Mindez nem a Lakásfinanszírozási Alapot, hanerrt a központi költségvetést 11,5 milliárd forintfal terheli. Az állami vagyon utáni részesedés indokát az adná, hogy a társasági formákban működő vállalkozásoknak az adózott nyereségükből osztalékot és részesedést kell fizetniük az alapítóknak, s csak az ezután fennmaradó nyereséget fordíthatják fejlesztésre. Számítások szerint az 1988. december 31-ei állami vagyon — szövetkezeteknél annak a beruházási támogatással csökkentett része után — 3,5 százalékát, de legfeljebb az adózott nyereség 40 százalékát, öszszegszerően, mintegy 22 milliárd forintot vonna el ily módon a költségvetés. A második előterjesztett variáció szerint a vállalkozások 1989. évi eredményük után egyszeri, kiegészítő adót fizetnének Ez kizárólag a jövő évre vonatkozna, és a számítások szerint 15 milliárd forint bevételt eredményezne a vállalkozási nyereségadót fizetők köréből az ott érvényesülő kedvezményekkel együtt. Az adó mértéke a nyereség 6 százaléka. Az első változat alapvetően a költségvetés bevételeinek a növelésére épül, a másik két változat a támogatások, a kiadásék további csökkentésével is számol. Egyik változat sem tökéletes, mindegyiknek van nemkívánatos hatása. Az első változat alapvetően az eddigi folyamatok továbbélését jelenti. A második változait a nagyobb léptékű támogatásszigorítás miatt — különösen rubelrelációban — népszerűtlen, de a népgazdasági célokkal összhangban levő intézkedést jelent. Viszont a többnyire infrastrukturális beruházások közel 3 milliárd forintos csökkentése a reformot keresztező intézkedés. A közvélemény támasztotta követelménynek felel meg, hogy e változatban közel 5 milliárd forinttal csökken a védelmi és egyéb fegyveres testületi támogatás, 0,7 milliárd forinttal a társadalmi szervek támogatása. Negyven százalékkal kevesebb tartalékost hívnak be, csökkentik a hadgyakorlatokat, korszerűsitik a minisztérium szervezetét. Egymilliárd forinttal csökkennek a központi és a megyei tanácsok apparátusának igazgatási kiadásai, ahol így a rendelkezésre álló források vásárlóereje további 10 százalékkal mérséklődik, miután az első változat sem biztosított fedezetet a béremelésekre, vagy a működési költségeknél jelentkező áremelkedésekre. Ugyanakkor az oktatási, a kulturális, a kutatási, az egészségügyi és a szociális területek védettsége fennmarad. Az egyéb költségvetési intézmények pénzügyi lehetőségei — a környezet- és természetvédelem, a vízgazdálkodás és az út-, hídfenntartás kivételével — szintén 10 százalékkal, 1,7 milliárd forinttal csökkennek az első változathoz képest. De így sem biztosítható, hogy a hiány a kívánt szinten maradjon, ezért a szükséges költségvetési bevételt az 1989. évi eredményre kivetett egyszeri adó pótolná. A ' harmadik változat az első kettő kombinációjából épül fel. Tartalmazza mindazt a támogatáscsökkentést, mely része a második változatnak, a vállalatok terhelését pedig a Lakásfinanszírozási Alaphoz való hozzájárulás jelentené. 198ÍVben a humán célokra tervezett ráfordítások, ha minden egyes nyugdíjasnál, gyermekes családban, vagy egészségügyi, oktatási, közművelődési intézményben a reálérték tartást nem is képesek teljesíteni, de a működőképességet garantálni tudják. A gazdaság új feltételrendszere kikényszeríti a m u nkanélk ül i -segélyezés bevezetését. A segélyek forrását a Foglalkoztatási Alapból a költségvetés biztosítja 1989-ben. Természetesen a cél nem a segélyezés, hanem a gazdaságos munkahelyteremtés és az átképzés. A korábbi ígéretnek megfelelően a személyi jövedelemadóból 1989-ben az egyes helyi tanácsok olyan arányban részesednek, amilyen arányt képvisel a területükön élők adója az országosan képződő összegből. Mivel ennek szóródására még nem rendelkezik adatokkal a kormány, Villányi Miklós azt javasolta, hogy az Országgyűlés foglalja törvénybe a tervezett személyijövedelemadó-bevétel 98 százalékos mértékű teljesítésének garanciáját f a megyei tanácsok számára. I Ugyanakkor javasolta azt is, hogy ha 4 százaléknál nagyobb a többlet, azzal az állami költségvetés rendelkezzék. Befejezésül Villányi Miklós arra kérte a képviselőket: az 1989. évi költségvetési törvényjavaslatról döntve mérlegeljék, hogy az országnak és kormányának a célja nem lehet más, csak a meglevő feszültségek mérséklése, nem pedig azok további növelése. Elengedhetetlen közmegegyezésre jutni az onszág stabilitását segítő, növekvő mértékben az ország saját erőire támaszkodó 1989. évi költségvetés kialakításának kérdésében — hangoztatta Villányi Miklós, majd arra kérte az Országgyűlést, hogy a kormány által beterjesztett 1989. évi költségvetési törvényjavaslatot .vitassa meg, s a javasolt intézkedési változatok közül a legmegfelelőbbet kiválasztva, a törvényt fogadja el. Hol a kiút? Becsengettek már a Parlamentben tegnap reggel 10 órakor. Az újságírók szűk páholya — mint minden ülésszak legelső órájában, dugig tele volt. A sűrű sorok között égy ismerős arc próbált mind közelebb jutni az ülésteremhez. Persze, Deák Gábor államtitkárt mindenki felismerte. Csakhogy az újságírópáholy és a képviselők ülőhelye között nincs átjáró. Az államtitkár kénytelen volt visszamenni és egy másik bejáratot keresni. Ebben az apró közjátékban 24 órával korábban kevesen kerestek volna szimbolikus párhuzamot a magyar labdarúgás mély barlangba jutott állapotával. A képviselők fölszólalásai Puskás Sándor, az Országgyűlés terv- és költségvetési bizottsága előadója rámutatott, hogy szinte minden bizottságban elfogadták, helyesnek ítélték az oktatásra és az egészségügyre fordítható kiadások növelését. Bírálták viszont, hogy nem elegendő mértékű a honvédelmi kiadások csökkentése, és a rendőrség költségvetésének növelését is túlzottnak ítélték. A kulturális bizottság egyebek között további támogatást igényelt a jelenlegi minimális — 1 százalékos — reálérték-csökkenés ellensúlyozására. Ugyancsak javasolta a tömegszervezetek kihasználatlan épületeinek, eszközeinek oktatási célú felhasználását. Az építési és a közlekedési bizottság nem fogadta el az utak, hidak építésére, karbantartására vonatkozó előirányzatokat. Indítványozta — egyebek mellett — az állami tulajdonú, vagy a költségvetési intézmények birtokában lévő szükségtelen lakások, üzlethelyiségek és más eszközök mielőbbi értékesítését. Puskás Sándor beszámolt arról is, hogy a kereskedelmi bizottság a kiemelt idegenforgalmi területek élelmiszer-kereskedelmének és szezonális kedvezményeinek megszüntetését javasolta. Az ipari bizottság nem fogadta el a költségvetés egyik változatát sem. Lehetőséget látott viszont arra, hogy a 2-es változatban a különadó mértéke csökkenjen. Az így kieső költségvetési bevételt a költségvetési kiadások további csökkentésével és az állami vagyon értékesítéséből származó bevételekkel lehetne pótolni véleményük szerint. A mezőgazdasági bizottság nem foglalt állást a költségvetésről, tekintettel arra, hogy írásbeli anyag nem állt rendelkezésére. A terv-és költségvetési bizottság ülésén egyetértettek azzal: nem szolgálná a stabilitás folyamatát, ha a Parlament elutasító magatartása miatt mem lenne, vagy csak átmeneti költségvetése lenne az országnak. Több hozzászóló kifejtette, hogy nem ért egyet a közpoutosítás olyan mértékével, amely az. l-es variációban szerepel. Ugyancsak nem fogadták el jelenlegi formájában az. állami vagyon utáni járulék gondolatát. A lakásalap létrehozása szintén elfogadhatatlan a bizottság számára, mivel a képviselők szerint emögött a jelenlegi ésszerűtlen lakáskoncepció áll: Felkérték viszont a kormányt, hogy 1989. június 30-ig nyújtson be a Parlamentnek egy reális lakáskoncepciót. A 2-es változatot is alaposan elemezték a bizottság tagjai. Megállapították, az oktatási, kulturális, egészségügyi célokra fordított kiadások kismértékű növekedése nem fedezi ugyan a szükséges, kielégítésre érdemes célokat, de a jelenlegi pénzügyi helyzetben reálisnak tekinthető a növekedés mértéke. Elismeréssel találkozott, hogy a műszakifejlesztési, kutatási előirányzatok a korábbinál nagyobb támogatást kaptak. A 2-es változatban több bírálat érte a-védelmi és a fegyveres testületek, valamint a társadalmi szervezetek magas kiadási előirányzatát. A legkritikusabb továbbra is a támogatások ügye. Csökkentésükre több javaslat is elhangzott, a képviselők azonban a támogatások további csökkentésére voksoltak, számolva az esetlegesen káros hatások kockázatával. Eke Károly, Csongrád megyei képviselő neve ezúttal nem szerepel a felszólalásra előzetesen jelentkezett képviselők között. — Egészen bizonyos, van véleménye a készülő új költségvetésről? — Olyannyira van, hogy ellene fogok szavazni. — indokai? — Nem érzékelem, hogy az állam részéről mindent megtesznek a kiadások mérséklésére, és ezzel az egyensúly javítására. Mindent a dolgozó emberre hárítanak. Az igazgatás belső egyszerűsítésére nem látok hajlandóságot. Nemrégiben felszólaltam az Országgyűlésen, és» indítványoztam, hogy a korVélemény mány négy vadászházából hármat adjanak át idegenforgalmi célokra. A mai napig sem kaptam választ. És ennek a luxusnak a pénzügyi forrásait sem találom a költségvetésben. — Mi a véleménye az egyesülési és a gyülekezési törvény tervezetéről? — Eredendő jognak t<íkintem az ember számára az egyesületek szabad megválasztását és a gyülekezést. Nem tartom szükségesnek ezt külön törvényben megfogalmazni. Ha mégis ez történik, akkor ezzel kiemelik ezeket a területeket, és máris a korlátozás törvénye jöhet létre. Inkább hajlok ezeknek a tevékenységeknek azalkotmányban való rögzítésére, az alapmagatartásformák és a tilalmak ottani megfogalmazására. — F.zek szerint a két másik törvény esetében is nemmel szavaz majd? — Még nem tudom. A szövegek napról napra módosulnak. Döntésem attól függ, hogy a kompromisszumok miképp alakulnak a szavazás pillanatáig. Itt, az ülésteremben áradnak az ötletek. Kár, hogy a kormány mindegyikre nem tart igényt. Bár mintha a mostani miniszterelnök rendkívül sokat jegyzetelne ... B. I. A terv- és költségvetési bizottság támogatta a kormánynak azt a javaslatát, hogy a kiadás- és a támogatáscsökkentéssel alapozzák meg a költségvetés 20 milliárdra tervezett hiányát. Nem fogadta el azonban a bizottság az ezt kiegészítő egyszeri pótadó mértékét. Ezért felkérték a kormányt, hogy a javasolt pótadót négy százalékra mérsékelje, és nagyobb léptékű kiadás-, valamint támogatáscsökkentésre tegyen javaslatot. A bizottság álláspontja: a megszavazott vállalkozói nyereségadó reális, költségvetési forrást teremt a kiadások fedezésére. A képviselők arra a véleményre jutottak, hogy a 'költségvetés és a vállalkozók között kell megosztani a pótadó terheit 1989-ben. A bizottság véleményét összegezve Puskás Sándor kifejtette, hogy nem fogadják el az 1989. évi költségvetés 20 milliárdot meghaladó hiányának megszüntetésére kidolgozott három kormányjavaslatot. Ehelyett a terv- és költségvetési bizottság egy negyedik változatot ajánl, amely a második változatban szereplő kiadásés támógatáscsökkentést tovább folytatja, és a különadó mértékét egyszeri alkalomra, 1989-re négy százalékban határozza meg. Ugyanakkor módosító indítványként megfogalmazták, hogy a központi költségvetési tervtől és a tanácsi támogatási céloktól minisztertanácsi felhatalmazással el lehessen térni egy százalékkal, ennél nagyobb mértékű eltéréshez pedig az Országgyűlés felhatalmazása 'egyen szükséges. Kérte az Országgyűlést, hogy az 1989. évi költségvetésként a terv- és költségvetési bizottság által javasolt négyes változatot fogadja el. Gajdócsi István (Bács-Kiskun m., 13. vk ), a Bács-Kiskun Megyei Tanács elnöke felszólalásában helyesnek minősítette azt a célt, hogy csökkenjenek a közkiadások Ugyanakkor helytelennek ítélte, hogy az állam a viszszavonulásál ott fokozza, ahol mar ez a folyamat legalább egy évtizede tart. A továbbiakban vázolta az alap- és középfokú ellátásban nyújtott tanácsi szolgáltatásokat. fölmutatott, hogy a tanácstörvény és más, jogszabályok által meghatározott feladatok ellátása további milliók, illetve milliárdok elvonásával megoldhatatlan." Ugyancsak megoldhatatlan gondok tömege halmozódott fel a felújítások területén is. A lakáspolitikáról szólva