Délmagyarország, 1988. december (78. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-19 / 301. szám

Havi előfizetési díj: 43 forint Ára: 1.80 forint A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT SZEGED VÁROSI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Már nincs Legó Az aranyvasárnap, persze, nemcsak Dugonics térből áll. Várkonyi Pálné, a Kárász utcai játékbolt üzícil ez^to-helyettese elmondta: elég sokáig azt hitték — a raktárban maradnak a játékok ... Volt például kelló mennyiségű Légó is, hetekig dobozszám állt a polcokon, ami ritkaság. Mára azonban elfogyott; úgy tűnik, a gyerekek játszókedve korántsem függ — a, felnőttek pénzmennyiségétőt.'... S ha már a korzón vagyunk, s a pénznél tartunk: mintegy ötvenezer forintba került a városgondnokságnak a karácsonyi diszités-világitás: melynek fölszerelését, karbantartását a városgazdálkodási vállalat végzi. ^ VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! Jf? DELMA6YAR0RSZA6 78. évfolyam, 301. szám 1988. december 19., hétfő Megszelídült láz Élénken emlékszem még azokra az időkre, amikor gyermekként körbeálltuk a karácsonyfát, s izgalommal kezdtük bontogatni a színes csomagokat. Akkor megtanultuk, hogy kis dolgoknak is lehet -(söt kell) ,örülni. Éreztük, hogy nem az a fontos, ki, mennyit áldozott az ajándékra, hanem, hogy utánajárt, hogy gondolt rank. És mellénk ültek, felolvastak nekünk esténként a szüleink. Meséltek. beszélgettek velünk. S ez többet ért akkor a legdrágább játéknál is. Az volt a legnagyobb ajándék: az együtt töltött percek, órák. Aztán mus idők jöttek. A Hi-Ei-turnyok, a grillsütők, a videomagnók, a fantáziátlan, ám méregdrága játékok korszaka. Hogy magunknak is megmutassuk. erre telik, ha belegebedünk is. Közben a gyerekeink belefásultak az egyedüllétbe, a néhány óra múlva végleg felredobott távirányítós gépcsodákba, a mi nemtörődömségünkbe. Mégsem jöttünk rá időben, hogy nem lehet pénzért megvenni mindént. Az idén is fel-feltűnnek az üzletek polcain a súlyos ezrekért kínált játékcsodák, a szuperbiciklik, csak éppen most a legtöbbjük ott is marad. Mintha jóval -ctboen vennénk ilyeneket. mint néhány éve. Egy kicsit ürül is az ember ennek, egy kicsit el is szomorodik rajta. De talán több könyv, több értelmes, hasznos, mégis olcsó társasjáték, sporteszköz kerül majd a fenyőfák alá mint tavaly!... R. G. Á tudomány gyarmatosítása A

társadalmak történetének nagy igazságtalanságai újra és újra megismétlik önmagukat, csak más korban és más méretekben. Néró vergözös császarkadásának feltételei megteremtődtek Hitler és Sztálin udvartartásában, a földesúri első éjszaka jogával tegnap kivagyi néphatalom-bitorlók éltek, a gondolat üldözésének egyházi hagyományait jelenkori fegyveres inkvizíciók modernizálják, a hajdani gyarmatosítók nyomába pedig a tudományt leigázó nagyipar lépett. Tudom, magyarázatra szorul: honnan ez az indulat? Az ok igen egyszeiű, mert évfordulót ülünk, csendes jubileumot. Négy esztendeje annak, hogy a Természet Világa cimü folyóiratban megjelentek. Gyarmati István állami-díjas akadémikus gondolatai. A Staar Gyula készítette interjút 1984 decemberében sok helyen háromszáz forintért Vásárolt fénymásolatból olvashatták, mert a lapot elkapkodták, a szövegnek viszont nagyon nagy híre kelt. Négy éve ilyenkor az újságárusok meglepődve kommentálták a természettudományos folyóirat váratlan népszerűségét, mondván: „Egy magyar Nobel-díjassal készült benne beszélgetés, azért viszik ennyire." Gyarmati professzor nem kapott ugyan Nobel-díjat, de többször fölterjesztették e magas elismerésre. Mindazonáltal nem a meglevő vagy kijáró díjak adtak rangot ennek az írásnak, hanem a-természetfilozófus gondolatai. Gyarmati a»természetnek egy távoli gyújtópontjából látható rendjéről, kutatási tapasztalatairól és a közérzetét meghatározó tényekről, összefüggésekről beszélt. Egy részlet az interjúból: „Az emberiség az alapkutatások támogatására (laboratóriumokra, műszerekre, tudósok fizetésére stb.) eddig annyit fizetett ki. amennyit a világ ipara ma 10 nap alatt megtermel. Az ipar, amely létét a tudománynak köszönheti, és ami nélkül korszerű mezőgazdaság spm létezne. Az ipar és a mezőgazdaság fejlődése tette lehetővé, hogy ma Közel 5 milliárd ember élhet a Földön. Ha nem emelte volna ilyen szintre az alaptudomány az ipart és a mezőgazdaságot, ha azok megrekedtek volna pl. a népvándorlás korának megfelelő fokon, amikor a Föld lakóinak száma kb. 50 millió volt, akkor ma 100 ember közül 99 lassú éhhalálát szemlélhetnénk végig tehetetlenül. Ezek után kérdezem: ki tart el kit?" A választ abból a támogatási-elvonási rendszerből lehetne kibogozni, mely ma a költségvetési mindenhatóság képiében lebeg mindenek felett. És a válasz úgy szól, hogy a fehér kezű. tintafaló értelmiségire csuk úgy van szükség, ha belátja: munkája egyenértékű .azéval, aki csupán önmaga eltartásara és újratermelésére rendezkedett be. Társadalmunk egyik közmegegyezése szerint a gyanús alkotó békességet vásárolhat, ha felölti a korlátolt középszer álruháját. Ennek a magas szinten megkötött paktumnak egyenes következménye volt, hogy a tanárra a tantervutasitást végrehajtó robot, a mérpökre pedig a flanelekben gondolkodó automata szerepét osztották ki a nagy nemzeti színjátékban. Az egykori rendezők — és a mára hatalomhoz jutott asszisztenseik — most biztosan zavarba ejtve gondolnak a mai budapesti pedagógustüntetósre. Ök ugyanis nem hittek volna, hogy ez a sokféleképp>en kordában tartott köpenyes népség egyszer több akar lenni a legszolgább szolgánál. Vannak ugyanis olyan piszkas és bágyadt szerepek, amelyeket megváltozott színházi világban nemhogy lehet, de kötelező visszaadni. Az értelmiségi rhunka alabecsültségéröl, söt megalázására] a gyémánt keménységű mondatok sem lennének túlzóak. Egyrészt azért, mert eddig sem hallgattattak meg a sirámok, másrészt pedig a mind világosabban kirajzolódó gyarmati-gyarmattartói rendszer miatt. Mára vált egyértelművé ugyanis, hogy a tudományos műhelyeket a döntéseket ma is erőteljesen befolyásoló nagyipari csoport olcsó szellemi nyersanyaglelőhelynek, vagyis ouarmattujk tekinti. És ennek jogállását fönntartani már csak azért is érdeke, mert ha akár itt, akár másutt megbomolna a régi — prekapitalista viszonyokhoz hasonló — rend. akkor a nagyvállalat többnyire közpiénzből támogatott hatalma is megszűnne. Ugyanennek a csoportnak az érdeke, hogv ne legyenek ezután sem átláthatóak. mindenki számára megismerhetőek a döntési folyamatok, mert a demokráciát feltételező nyilvánosság és az uram bátyámos d'ktoH',,'a — finoman szólva—nem férnek meg egymással. Előbbi az őszinte, vitatkozó létre, utóbbi a végiehazudott életre szavaz. Az első a tarsadalmi hasznosság ertekrendjét, a második az érdekek hasznát vizsgálja. V

ilágos, hegy a legtisztességesebbek is valahol e két világ között evickélnek csupán. Ezt jelölte ki számukra e kor. Jellemző eset, hogy a fentebb emlegetett, kitűnő interjúért a főszerkesztő kiutalta ugyan a megérdemelten magas mozgóbért, ám azt hónapiokon át. részletekben fizettette, nehogy őt is a szakadékba rántsa a szerző, ha valami történne. A látszatok világában, ahol a hivatásos ítélkezők a „könynyebb megszüntetni a gondolkodót, mint a gondolatot" jelszavával végzik munkájukat, ez az óvatosság teljesen érthető. A gyarmatokon nem illik egyértelműnek • lenni. Ezért van egyszerre két értelme az új igének: Még kér az értelmiségi. Most adjatok neki! Dlusztus Imre Megkezdődött, ím, a visszaszámlálás: öt, azaz hat napjuk van a szentestéig azoknak, akik esetleg még mindig nem szerezték be a karácsonyi ajándékokat. Ennek megfelelően — mint az fotóriporterünk, Schmidl Andrea képcin is láthaló — meglehetős forgalmat bonyolítanak le az ar<i házak, pavilonok. Hogy az embereknek milyen kevés ajándékra futja újabban a pénzük — az nem látszik <i képeken. Az — hallatszik. Visszaszámlálás Rámondják, hogy citromfenyő...|:BE; hölgy, azt mondja, nagyot csalódott az aranyszombatban, s aligha lesz -oka, hogy ne csalódjon az aranyvasárnapban is. Még a nézelődő is kevés, ami nem jelent jót!... S, hogy egyáltalán megérte-e nekik a vásár, csak a leltárkor tudja meg. amikor kiderül, mennyi volt A Marx téren piac, a piacún fenyővásár, a vásáron sokadalom. A tömeg hullámzik, nyüzsög a nép; sok a nézelődő, a vásárló kevés. Az egyik kistermelő, szegedi lakos, elmondta: nem méterre adja a fenyőt, hanem inkább formára. A rövidebb törzsű, formásabb fenyőkért többet elkérhet az. ember, mint a fölkopaszodott, nagy fákért. ' Gyökeres fenyőt árul, s az árban a gyökérzet milyensége is benne foglalódik. Tíz éve — folytatta — a szegedi, újszegedi . termelök tartották a fenyőfrontot, ós ez így volt jól ... Ma már azonban a legtöbb árus somogyországi, zalai: pótkocsiszámra hozzák a fákat. Befizetnek egy összeget az ottani erdőgazdaságnak, v. lepengetik a bevétel valamely, hányadát, aztán: vigyed, vágjad és kész... Általában jóval drágábbak a fáik, mint a szegedieké. Rámondják, hogy citromfenyő, vagy normandiai fenyő, vagy hasonló —, és máris kétszeres az ára. Persze, ettől még lehet, hogy tényleg citromfenyő, ám a dunántúliak által keresett piénz a város számára gyakorlatilag elvész. — Nyugdíjkiegészitésként árulom a fenyőt, húsz éve csinálom — mondta végül a kistermelő. — Hogy megéri-e? Ha holdszámra termelném a fát, jó piénzt lehetne vele keresni ... A vásárlók száma egyébként évről évre csökken. A Marx téri aranykapu kong az ürességtől! Nemcsak mi látjuk ezt így — az árusok is. Az egyik divatárupavilon bérlője, igen csinos a forgalom, abból mennyi a költség, s mennyi a haszonnői2 nevezhető pénztöredék. Még maga a helyiségbérlet sem volt kevés, valami húszezer forintba került... Hiába u téren fölállított, csillogó fenvűfa, hiaba a dinamikus dixie-zene — csak nem Belváros a Marx tér. no... Gyérünk hát a Belvárosba, a nagyáruház elg, a Dugonics térre! Szalmáné Márki Piroska és Papdi Mihály cukorka- és édességkereskedők elmondták, hogy sokkal kevesebb a vevő, mint tavaly ilyen idő tájt. Még szerencse, hogy a tanács szakított eddigi gyakorlatával, s az idén engedélyezte a ' nagyáruház előtti sátras árusítást. A nagyáruház elég megbízhatóan vonzza a vevőket, akik szintén jól járnak : olyan termékeket találnak itt, melyek az áruház készletéből hiányoznak, s' így kiegészítik azt — vette át a szót Friss Gyula, ajándékkereskedö. — Jó lenne — folytatta —, ha a tanács jövőre is engedélyezné az itteni árusítást; az egyenpavilonok a városképet színesítik a nyüzsgés, a forgalom is élénkíti azt. Jutka és Edina diáklányok a felsőoktatásból, karácsonyfa ala való diszkoszorúkat árulnak a téren. Hetven forint darabjuk, a boltokban száz-száznyolcvan. Egyelőre nem adtak el belőlük, de még csak fél órája állnak itt, mi pedig — jelenlétünkkel — ingyen reklámot csinálunk. — Jól jön majd a pénz a kevés ösztöndíjhoz — mondták á lányok. — S hogy honnét valók a koszorúk? — A fenyőágat a kertből hoztuk, a tobozt az erdőből, a gyertyákat a boltban vettük.. . Számunkra igy'telik az aranyvasárnap. farkas Csaba