Délmagyarország, 1988. december (78. évfolyam, 286-311. szám)

1988-12-17 / 300. szám

1988. december 17., szombat 3 Bankot alapítanak a takarékszövetkezetek Bank alapítasára készülnek a takarékszövetkezetek — erről döntöttek a falusi pénzintézetek, amelyek időközben úgynevezett szándéknyilatkozatot is küldtek a Szövoszba. A Szövoszban elmondották: a részvénytársasági formában működő bankot 1 milliárd forintos alaptőkével hozzák létre a' takarékszövetkezetek 1989 első felében. Az új pénzintézet révén a szövetkezetek a jövőben felvehetik a' versenyt a kereskedelmi bankokkal. Az összefogással nagyobb lehetőséget teremtenek a takai ékszövetkezetek működéséhez, a szolgáltatás javításához is. A takarékszövetkezetek bankja az alapítók megbízásából kereskedelmi banki műveleteket folytat. A részvénytársaságnak az előzetes döntés szerint csak takarékszövetkezet lehet a tagja, és közülük is azok, akik, — a kidolgozás alatt lévő alapszabály szerint — legalább egymillió forintért vásárolnak részvényt. A takarékszövetkezetek betétállománya a legutóbbi kimutatás szerint egyébként eléri a 47 milliárd forintot, amely az összes lakossági takarékbelét egyhatoda. A takarékszövetkezetek tagjainak nyújtott kölcsönök öszszege meghaladja a 22 milliárd forintot. (MTI) Szivattyúzzák a Duna vizét A bös—nagymarosi vízlépcsőrendszer építési munkái újabb szakaszához érkeztek: az osztrák kivitelezők Visegrádnál hozzáláttak a körülkerített Duna-meder vizének kiszivattyúzásához. Korábban egy gátrendszerrel ideiglenes mederbe terelték a folyót, s most 3—4 nagy teljesitményú szivattyú éjjel-nappal ide emeli ki az eredeti mederből a víztömeget. A következő hetekben összesen 1,8 millió köbméter vizet távolítanak el, s ezzel egy 43 hektáros területet száraz munkagödörré alakítanak, ahol megkezdődhetnek az erömú építési munkálatai. Önvizsgálat; most! A városi pártértekezlet október 8-ai állásfoglalása alapján dolgozta ki javaslatait az a munkacsoport, amely vitaanyagot készített a városi pártbizottság feladat- és hatáskörének, működési rendjének továbbfejlesztésére A Papp György által vezetett csoport fórumokon gyűjtötte össze a párttagság véleményét, az alapszervezeti titkárok, pártbizottsági titkárok elképzeléseit. Egy tegnapi tanácskozásra szerkesztőségünk is kapott meghívást. Annak ellenére. hogy nem a legideálisabb időpontban — péntek délután — zajlott a vita, a munkacsoport ket tagja: Papp György és a tanácsi iparvállalatok pb-titkára, Papdi József számos észrevételt építhetnek 'be majd abba a javaslatba, ami oártbizottsági ülés elé kerül. A vitázok — akik között szerepelt Zákány Islván, a MAV pbtitkára, Donáth Miklós, a 1INF megyei bizottságának munkatársa. Siitóri László, a KISZ városi bizottságának munkatársa, Marton Nándor, a Tisza—Maros Szög Tsz pb-titkára, Simicz József, a deszki községi jnirtbizottság titkára és Schiller Emma, az Egszi alapszervezeti titkára — szinte kivétel nélkül beszéltek az információs munkától. Simicz József szerint a jelenlegi információs rendszerünk korszerűtlen. Ne ragaszkodjunk a kéthetenkénti írásos jelentésekhez. Az apparátuson belül talán egy csoportot kellene létrehozni, amelyik naponta gyűjtené össze — telefonon, a szóban, az írásban érkező — információkat. A jelenlegi gyakorlat nem tartható tovább, hiszen több hetes késéssel jutnak el a visszajelzések az alapszervezetekhez. Donáth Miklós azt sürgette, hogy szervezettebbé kell tenni az információnyújtást. Létfontosságú az is, hogy az apparátus tagjai naprakész információkkal rendelkezzenek. Sütöri László szerint ne írják elő kötelezően az írásos infókat. Ehelyett erősödjön az apparátus és az alapszervezetek közötti személyes kapcsolat Többen mondták el véleményüket a titkári értekezletekről. Márton Nándor szorgalmazta, hogy ezeken az összejöveteleken lehessen konzultálni, adjanak lehetőséget a 'kiscsoportok munkájára is. Tarthassanak tájértekezleteket! A tájékoztatók elvi, politikai iránymutatást adjanak, a felolvasásos rendszer nem jó, ezt már Simicz József lejtette ki. A résztvevők között jöjjön létre párbeszed. Az sem ártana; ha mondjuk az év végén sor kerülne valamifele visszatekintésre, önértékelésre. A fentieket erősítette meg Schiller Emma is. Néhányan felvetették, mi legyen a kisebbség véleményével. A javaslat szerint napirendre kell tűzni mindazon kérdéseket, amelyekkel a tagság legalább 20 százaléka egyetért. SütőAz MTESZ országos elnökségi ülése A Műszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetsége megalakulásának 40. évfordulója alkalmából pénteken Miskolcon — a most elkészült Tudomány és Technika Házában — tartotta kibővített ülését az MTESZ országos elnöksége. A rendezvény egyben az új létesítmény avatóünnepsége volt. A jublieumi ülésen részt vett és felszólalt Grósz Károly, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára. Tanácskozol! a Hazaiias Népfront Országos Elnöksége Huszár István főtitkár vezetésével ülést tartott a Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöksége. Az ülésen Berecz János, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára részletesen tájékoztatta a népfront elnökségének tagjait a párt Központi Bizottsága december 15-ei üléséről. A tájékoztatást eszmecsere követte. A népfront országos elnöksége támogatta a kor mányzati munka további korszerűsítésére vonatkozó javaslatokat, amelyek elfogadásáról az Országgyűlésnek kell döntenie. A helyeslő fogadtatás esetére kialakította az elnökség az MSZMP Központi Bizottsága javaslatával egybehangzó személyi ajánlását. A Hazafias Népfront Országos Tanácsának elnöksége javaslatát egyhangúan, ellenszavazat és tartózkodás nélkül tette meg (MTI) ri László fogalmazta meg, hogy a kisebbséget feltétlenül meg kell hallgatni — még akkor is, ha csupán néhány emberről van SZÍ) —. hiszen véleményük akár többségivé is válhat. Schiller Emma azt mondta el, hogy a más vélemény gondolkodásra késztetheti az egész alapszervezetet. A vitán az alternatívokhoz való viszony is szóba került. A töbhség úgy fogalmazott, meg kell őket ismerni, mert ha ezt nem tesszük, strucc módjára homokba dugjuk a fejünket. A platformszabadság értelmezését napirendre kell tűzni, még mindig nem tisztáz'rtt, mit értünk alatta. Sokan mondtak véleményt az apparátusról is. Zákány István szerint a tagsúg nem ismeri az apparátus munkáját. Szerinte nincs szükség osztályvezetőkre, a titkárok irányítsák a munkát. Mások úgy vélik, az apparátus tagjai jobban ismerjék meg az alapszervezeti munkát. Sütöri László szerint csökkenteni kellene az apparátusban dolgozó főállásúak számát. , Ideológiai területen talán ezek az elképzelések megvalósíthatóak lennének. A hozzászólók többsége elmondta azt is, hogy véleményük szerint állandó bizottságok helyett alkalmi (ad hoc) bizottságokat kellene létrehozni. Állandó káderpolitikai bizottságra talán mégis szükség volna. Es végül azt sem hallgathatjuk el. hogy többen keményen bírálták a sajtót. Ez azt is jelentette, hogy az egyik résztvevő nem járult hozzá gondolatainak közléséhez. Őszintén sajnáljuk, annál is inkább, mert ő indítványozta. jöjjön létre a városi pártbizottságon információügyelet. Itt talán munkánk kritikája is megfogalmazódhat. Állunk elébe! B-EArak, bérek -1989 L

ássuk be: a bérből és fizetésből élők már becsületszóra sem hiszik el, hogy az idén — a tervezett 15 százalék helyett — 17 százaléknál megállítható a fogyasztói árak növekedese (Lehet, hogy megállítható, ám ettől függetlenül a közhangulat még nyugtalan, és ez nem mellőzhető politikai jelenség.) Azt meg végképp nem hiszik el az emberek, hogy jövóre az ideinél kisebb — rosszabb esetben is azonos — mértékű lesz az infláció, s hogy az idei, mintegy 10 százalékos reálbércsökkenés helyett esetleg megússzuk 0 százalékkal is. S mert az ilyen előrejelzéseknek — megfogalmazóikon és hirdetőikön kívül — úgyszólván senki nem ad hitelt, jobb lenne már most felkészülni arra, hogy az elkövetkező hetekben is, de még inkább januártól, alighanem soha nem tapasztalt bernyomás nehezíti a pénzügyi restrikció niveinek és gyakorlóinak dolgát. Ami az év végéig előttünk levő néhány hetet illeti: előre kiszámíthatatlan, ám minden bizonnyal hirtelen megugró bérkiáramlás várható. Egyrészt az úgynevezett „bázis" javításának szándékával, s ha másként nem, akkor esetleg az eddiginél is jelentősebb létszámcsökkentési akciókkal. (Ez utóbbi nem feltétlenül jelenti a tömeges elbocsátásokat. Sokkal inkább azt, hogy az éppen esedékes nyugdiiazásokkal megüresedett állásokat nem fogják betölteni.) Másrészt — és ez máris jellemző — mindenütt, ahol az átlagbér-szabályozás elvei érvényesülnek, ismét jellemzővé válnak a lélszámhígítási törekvések. S arról se feledkezzünk meg, hogy éppen mostanság válik esedékessé azoknak a pénzeknek a kifizetése, amelyek a bérklubfeltételeket maradéktalanul teljesítő vállalatoknak járnak. (Igaz: úgy hírlik, hogy ez utóbbira az államigazgatásnak elkülönített kerete van, ám a kiáramló vásárlóerő szempontjából tökélete,sen mindegy, hogy végül is milyen címkéjű számláról történnek a kifizetések.) És persze az sem feledhető, hogy éppen a közelmúltban történtek — és ugyancsak milliárdos- nagyságrendű — központi bérintézkedések, megint csak a vásárlóerő mennyiségét növelve. 61 »-»-*-+ oL!I-eirté!c,,e'<í+t elkerülendő, nyomatékosan kell hangsúlyozni. hogy nem a bérek emelése ellen emelek szót; mindezt csak azért említem, mert egyelőre még nagy kérdés —- bár a korábbi és hasonló vállalati akciók következményeiti.-mtrve, talán nem is olyan rejtélyes kérdés —, hogv minderre miként reagál majd a gazdaságirányítás, és jelesül a pénzügyi kormányzat? Nem lenne meglepő. ha a vállalatok nagy hirtelen szembetalálnák magukat egy új. bázisnövelési szándékaikat határozottan blokkoló szabállyal Végtére is: az államigazgatás ez. ügyben nem mondható gyakorlatlannak . .. Netán még az is előfordulhat, hogy az utolsó pillanatban rántanak elő olyan monetáris eszközöket, amelyek bevezetésével azonnal és — a vásárlóerő-csökkentés szempontjából — sikerrel ellensúlyozhatok a várható béremelések. (Közéjük értve természetesen a már említett és nemrégiben elhatározott központi, részben költségvetési fedezetből, részben pedig a vállalatok saját számlájára történő béremeléseket is.) Minden esélv megvan tehát arra. hogy a jövőre esedékes inflációs iszapbirkózás már a legközelebbi napokban megkevdődik. cs ecyelőre még sejteni sem lehet, hogy ez hová vezet? A kormányzat persze okkal hivatkozhat — ismét, s ezúttal bérügyben — a pfl»von megfontolt, a nagvon mértékletes váralati magatartásra. Reménykedhet abban is, hogy a jövő évi szabályozásba épített — most, már egyébként alig fölismerhető — fékek és korlátok elegendőek és kellőképpen erősek lesznek a vállalati bérgazdálkodás kordában tartásához. De mi történik akkor, ha mégsem? Ha a vállalatoknál mégis engedni kényszerülnek az elementáris erejű társauaimi bérnyomásnak, amit most már erceen támogatnak a szakszervezetek is. És végül is okkal, mert a jelenlegi ber- és kereseti viszonyok most már nemcsak további foc gyasztás-, és általában életszínvonal-csökkenéshez, de rövid távon végzetes következményekkel fenyegető, zuhanásszerű teljesítménycsökkenéshez vezetnek. Mi lesz akkor, ha a kormányzat konzekvensen tartja magát ahhoz a meghirdetett álláspontjához, miszerint nem óhajt részt venni a konkrét bérmegállapodásokban? Azaz, legyen az egyezkedés a Kamara és a szakszervezetek dolga. Am lia ők netán nem ismernének mértéket — vagy mértéktartó megállapodásaikat éppen a vállalatok nem tartanák be —, akkor szükségképpen jönnek a szigorúan alkalmazott monetáris eszközök, a likviditást szűkítő intézkedések, a fogyasztóiáremelések. És mi történik akkor, ha a felemásra sikeredett béregyeztetési rendszerben vég nélküli tárgyalások kezdődnek a munkaadók és a munkavállalók között, s az általános tanácstalanságot, no meg a bérből élők számúna elviselhetetlen időhúzást megint csak robbanásszerűen megnyilvánuló társadalmi követelések hatására kell befejezni: vagy értelmetlen — mert a teljesítményösztönzést veszélyeztető — kompromisszummal, vagy pedig lehetetlenül bedobva a gyeplöt Ez egyúttal a korlátlan és ellenőrizhetetlen béremeléseket is jelentené, és persze, az azon nyomban fölgyorsuló, egyszersmind kezelhetetlen bér-ár spirált. Ez ügyben idejekorán elhangzottak az első és aggódó figyelmeztetések, mondván, hogy a gazdaság nincs abban az állapotban, hogy máris és nagy hirtelen, megengedhető lenne a vállalati bérszabályozás számottevő lazítása. Am a nem is jelentéktelen bérliberalizálás időközben eldöntetett, visszalépésre aligha lehet számítani, így aztán marad a kérdés, hogy vajon mire alapozza a kormányzat azt a meggyőződését, hogy 1989-ben az ideinél elviselhetőbb, de legföljebb az ideivel azonos mértékű infláció várható? Másképpen fogalmazva: szabad-e egyújItlán ilyesmit Ígérni akkor, amikor mégiscsak fennáll a veszélye annak, hogy az ideinél is magasabb inflációs rátával kell majd bajlódnunk, ne adj' isten, olyanynyira meglódult inflációval, hogy emiatt viszonylag rövid idö múltán esetleg fel kell adni a bérliberalizálási törekvéseket. (Gyakorlatilag ez történt 1985-ben, az akkori bérszabályozással.) R

övid az idő, de talán annak újragondolásához még mindig elegendő, hogy vajon különösebb veszélyek nélkül működtethető-e az a bérmegegyezési mechanizmus, amely egyébként a valóságos bérmegeevezésnek mindössze csak alig felismerhető torzója, vagy jobb lenne máris belátni — és inkább morst, mint később vállalni —, hogy ez a bérliberalizálás nemcsak torzszülött, de félő, hogy közveszélyes is. Mert ha ez csak későn derül ki, és megint csak kapkodó intézkedésekhez — esetleg egy drasztikus bérstophoz — vezet, akkor magyarázatként legföljebb csak az marad, ami az egyik kormánytisztviselő szájából az idén augusztusban a benzin árának vánat'an emelésekor már elhangzott, hogv tudniillik: „Az ígéret nem úri becsületszó, amit tűzön-vízen át be kell tartani." És ez egyúttal a kormán,y hitelének erős megtépázását jelentené, az összes előre seithető. ám végül is beláthatatlan bonyodalmakkal együtt. Vértes Csaba Száz szál gyertya fényében Tudja édös fiam, hogy mi bánt a legjobban? Fölemelték az újság árát. Azért kifizettem már fél évre előre! — Kedves nénikém, szokott. még olvasni? — Hát persze. Ha mást nem. a gyászjelentést mindig végignézem. — Egy hiján 60 éve özvegy. Annak idején nem gondolt arra, hogy újra férjhez menjen? — Nem vót neköm való embör. * Veronka nénivel Röszkt mellett, a tanyavilág kellős közepén, egy töpörödött ház udvarán beszélgettem. Találkozásunk magyarázata: Szélpál Imréné Tandari Veronika 1888 december 16 án született. Hat gyermeket hozott világra, tíz testvére volt, 19 unokája, 38 dédunokája és 10 ükunokája van. — Az olvasáson kivúl mivel tölti idejéf — Ilyenkor, télen csak a ház körül teszek-veszek. Máskor kimegyek kapáin', ősszel meg töröm a kukoricát. A gyerokok pörölnek :s ezért. Volt, hogy bejöttem harapni valamit, de a kapát eldugtam egy bokorban. Azt mondtam, hogy szödtem a párét, csak éppen elfelejtettem hozni pár marékkal a kötőmben... Tegnap délután a Röszkei Művelődési Házban köszöntötték Veronka nénit. Az ajándékokhoz 100 szál virágot kapott, s azokat 100 gyertya fényében könnyesen köszönte meg. Isten éltesse kedves Veronka néni! A S Vegyes vállalat NSZK—osztrák—magyar vegyes vállalat alakult az iparban, a mezőgazdaságban es az egészségügyben keletkező veszélyes hulladékok ártalmatlanítására, illetve feldolgozás utáni újrahasznosítására. A Reko Környezetvédelmi Kft. megalapításáról szóló társasági szerződést a napokban irta alá Pécsett Gerhardl Kolilenberg, a Stuttgart környéki Reinger környezetvédelmi világcég képviselője, Herbert Mascha, a Reko-Austria osztrák kereskedelmi igazgatója, Acs Vilmos, a Pécsi Agrober igazgatója és Kovács József, a Pécsi Környezetvédelmi Kisszövetkezet elnöke, aki á pécsi székhelyű magyar Reko Kft. ügyvezető igazgatói posztját is betölti