Délmagyarország, 1988. november (78. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-11 / 269. szám

1988. november 11., péntek "1 Munkalélektan Látványos munkalélektani vizsgálatot végeztek a Pannónia Szőrmekikészítő. Konfekcionáló és Kereskedelmi Vállalat szegedi gyárában. Videoszalagra rögzítették az egyes munkafolyamatokat. Főként az irhaszabászok munkaasztalánál kíváncsiskodott a kamera. A felvételek alapján anyaggazdálkodási, anyagmozgatási, termelésszervezési számításokat végeznek majd. Ezek elkészülte után a szervező cég javaslatot tesz a munka hatékonyabbá tételére Ezt is a város nyújtja... A terepmunka során felkínált valóságszelet es alkalommal úgy hozta, hogy a város vendégei nek véleményei kőzött tallózva, javarészt pozitívumokról számolhatok be. Pedig én nem ősszegedi módra viszonyultam a kérdéskörhöz .. A Forrás üdülő vendégeiről van szó. A véletleni és az újságírói munka bizonyos vetületeinek kiszámíthatatlansága folytán, egy nyilvános tévéadás közben alkalmam volt szót váltani az üdülő vendégeivel, kiknek) megelégedését látva, egyfajta gyanúm támadt — jó lenne utánajárni a vélemények igazságtartalmának. Ennek a legjobb módja, ha találomra kiválasztok legalább tíz embert, részletesen kikérdezve-kifaggatva óket, úgy vonva le a végső következtetést. Az elhatározást tett követte. Ebéd után, az előcsarnokban lestem a véletlen előléptette „szóvivőkre". Hegyesi Antal ós neje (Budapest, mindketten az Egyesült Izzó nyugdíjasai) könnyen kőtélnek álltat. Ezt később mindenkiről elmondhattam. A fővárosi házaspár lelkesedése azonban felülmúlt minden következőt: — Elsó alkalommal járunk Szegeden. Csodálatos a város. Nem' is tudjuk, miként kerülhettük el eddig .. . Ez a beutaló nyitotta ki a szemünket. A kifogástalan ellátás mellett valóban üdülünk. Ráadásul élvezzük a nagyváros előnyeit. Színházban is voltunk, a város szinte minden nevezetessegét meglátogattuk. Az üdülő személyzete csodálatosan viselkedik. Milliomosnak érezzük magunkat. Csak azt nem tudjuk, mit csinálnak, ha betéved egy valódi? S azon morfondírozunk, miként lehetne mindezt az élet egész területén megvalósítani ... Vajon olyan nehéz lenne? (Lám, az átlagember a pillanatnyi jó közérzetét rögtön általánosítani szeretné. A belesúlvkolt gazdasági közérzettől szeretne szabadulni — egy kézzelfogható, átélt és konkrét időszak kapcsán.) Füsti Molnár Albertné Székesfehérvárról és Lajos Ferencné. a Fejér megyei Füléről (mindketten az Ikarus dolgozói) szobatársak. Véleményük nem tér el egymástól: — Nagy hasznunkra volt az eltelt tíz nap. Úgy érezzük, egészségileg rendbe jöttünk. A személyzet lelkiismeretességét példamutatónak tartjuk. Mindketten már írtunk hasonló gonddal küszködő rokonunkinak (egyikünk- Szentgotthárdra, másikunk Celldömölkre): ha egy lehetőségük van. ide kérjenek beutalót. (Azt hiszem, ennél hatékonyabb nép+zerüsitest a legjobb propag.'.ndaszakértő sem tud elképzelni Ha a Megszoktuk? ha lehet, és van rá alkalom, ki-ki előszeretettel befcdnérli a saját lakóhelyét — mivel a közlekedése kiszámíthatatlan, az emberek idegesek, egymást kevésbé tisztelők, a szolgáltatások minősége leromlott, a kereskedelem pedig... nos, a kereskedelem a vélt és valós negatívumok összegezésének az élén áll. A szegcdiek kapcsán megfigyelhettem, hogy lokálpatriotizmusuk velejárója, miszerint szeretik ostorozni mindezen jelenségeket, viszont másoktól, vendégeinktől nemigen várják el — mi több. rossznéven veszik a város „lejáratását". vendég a saját pénzén küldi a szórólapot a nagyvilágba, valóban meg lehet elégedve.) Széli Ferencné Mezőhegyesről érkezett Újszegedre. Dinamikus, szókimondó egyéniség, ezt mondanivalója ia jelzi — bár eltér az eddig hallottaktól és az őt kővetőktől: — Ami az üdülőbeli sajátságos szolgáltatásokat illeti, semmi kifogásolnivalót nem találtam — pedig nagyi tóval kerestem. Én ugyanis — eddigi tapasztalataim alapján — a pihenés, erőgyűjtés mellett emberi kapcsolatokra Ls vágyom. Ezt nem sikerült megszervezni az arra jogosultaknak. Itt van néhány száz ember, s legalább egy ismerkedőest erejéig, össze kellett volna, hogy hozzanak bennünket. Minden félreértés elkerülése végett: asszonytársaimmal is csak esetlegességek folytán ismerkedhettem meg. Pedig több. életre szóló barátságot köthettem hasonló helyzetben, időmilliomoisként. (A jelek szerint az aktív pihenésnek! ezt a módját tíz közül egy ember hiányolja határozottan — ettől függetlenül. komolyan kell venni óhajukat.) özv. Pánczél Jánosné Budaörsről, valamint két aszszony, a Tolna megyei Nagy. mányokról, Quelle Jánosné és Weisenburger Antalné, a pihenés mostani formái mellett kardoskodtak: — Egy átdolgozott év, vagy egy olyan nyár után, mint az idei, a mi számunkra mindaz, amit a Forrás biztosít, nagyon is elegendő. A jelenlegi körülmények kőzött az itt biztosított szolgáltatásoknál jobbat nem tudunk elképzelni. A személyzet azt sem tudja, mivel járjon a kedvünkbe. Mi az egészségünket óvjuk, és visszanyertük a munkakedvünket, feltöltődtünk! annyi ' energiával, hogy úgy érezzük, más emberekként utazunk majd haza. (Egyszerű, -közérthető, és bizonyos értelemben várt álláspont A legtöbb üdülőnek valóban ez a célja...) Kovács Mihály és Miklós testvérek; Miskolcról érkeztek Újszegedre. Kisimult arccal, egymás szavába vágva vallják: — Visszajövünk! Mivé! azt nyújtják itt, amit az álmainkban is elképzeltünk. A nehéziparban dolgozók számára egy ilyen üdülés sokat jelent S mi itt minden vendéglátó számára — az igazgatótól kezdve a konyhai személyzetig — fontosak voltunk. Ezt az első pillanattól kezdve megéreztük. Köszönet érte! • (Elhangzott tehát az a köszönet ami elköszönő is lehetne. Álljunk meg egy szóra!) ... Mindezt a város. Szeged biztosítja vendégeinek. Akik végül is azzal az érzéssel távoznak városunkból, hogy valamilyen formában visszatérnek majd. Mert érdemes. A krónikás pedig azon morfondírozik, hogy most már rajtunk' a sor. Egymásnak is igyekezzünk ugyanazokat a jókat biztosítani — ha nem is profi, de amatőr s»inten ... Pataki Sándor Ki fizesse a munkanélküliség árát? Abban aligha van, lehet vita, hogy munkanélküliség lesz, sőt már van is. Abban annál inkább, hogy hogyan ítéljük meg, hogyan kezeljük. Jövöre várhatóan minisztertanácsi rendelet szabályozza majd a munkanélküli segély összegét, a rászorulók körét. Néhány hónapja még úgy tűnt, társadalmi vitára bocsátják majd, mi legyen a megoldás? Nos, az idő halad, s a társadalmi vita legföljebb csak „jelképes" lehet ezután. Az Állami Bér- és Munkaügyi Hivatal vitaanyagot juttatott el több helyre, így a Csongrád Megyei Tanács mellett működő gazdaságkorszerűsítési koordinációs bizottsághoz is, mondjanak véleményt a rendelettervezetről. Érről tanácskoztak tegnap, csütörtökölj délután a megyei tanács vb-termében. A kép rendkívül ellentmondásos. A legnagyobb felháborodást az váltotta ki, hogy a tervezet szerint a munkanélküli segély alapjához szükséges összeget a dolgozóktól és a vállalatoktól szeretné előteremteni a kormány. A szakszervezet azonban úgy ítéli meg, hogy a lakosság már eljutott a tűréshatár felső pontjáig, s különben is ennek a gondnak a megoldása állami, költségvetési feladat. Minek fizetünk adót, ha közben egyes problémákat kiragadnak, s arra külön „szednek" fedezetet. Bírálták a jelenlevők azt is, hogy a tervezet egyszerre túlszabályozott és mégis sok kiskaput rejt. Félő, hogy a munka nélkül szerzett jövedelem lehetőségére sokan igyekeznek majd lecsapni. Az elképzeléseket egyelőre teljes anarchia uralja. Egyrészt igyekeznek megadóztatni a segélyt is, másrészt az adózó polgárnak járó kedvezményeket nem terjesztik ki erre a „jövedelemre". Vitatott, hogy ki dönti majd el, valójában nem jut-e munkához valaki, vagy inkább olyan a rendszer, hogy érdekeltté teszi az állampolgárokat abban, hogy munkanélkülivé váljanak? Hiszen „ha nem konkrét képzettségének megfelelő munkakörben" próbálnak valakit elhelyezni, az máris visszautasíthatja azt, és tarthatja a markát a munkanélküli segélyért. Hogv mennyiért? Nos, egyelőre ez sem eldöntött. Alsó határként a mindenkori minimális bért, maximumként pedig ennek háromszorosát javasolja a tervezet. Többen elmondták, hogy az állam felelőssége mellett, önkéntesen és üzleti alapon be kellene vezetni a munkanélküli segélybiztosítást. Hiszen, ha minden polgár, minden vállalat fizetne, akkor éppen azok járnának jól, akik rosszul dolgoznak, csődbe mennek. A segélyre szorulónak ugyanis minden bizonnyal szerepe volt abban, hogy a vállalat eredménytelenül gazdálkodott. Részletekbe egyelőre aligha lenne érdemes belemenni. Egy biztos, itt is számtalan pont homályos ma még. Többek között az is, hogy miért jár 15 éves munkaviszonyra nagyobb segély, mint a kevesebbre? Megélni ugyanis a fiatalabbaknak is éppen annyiból kell. Rosszul értelmezett „szociális" szempont ez a különbségtétel, hiszen a munkaidő-különbség a bérekben már amúgy is tükröződik — vetették fel a jelenlevők. Jelenleg 4—5 milliárdos segélyalap megteremtését tartaná indokoltnak a tervezet. A kérdés viszont változatlanul az, ki állja majd a munkanélküliség árát? Egyetlen megnyugtató tendencia mégis van. Valószínű, hogy mig az ország egyes térségeiben munkaerő-túlkínálat lesz, addig más területeken továbbra is hiányzik majd a szakember. A megoldás? Legkézenfekvőbb a munka- és lakóhelvváltás lenne, amit továbbra is szinte gúzsba köt a lakásmobilitás rendkívül alacsony foka. R. G. 11 jobb minőségért A Budaprint szegedi textilüzemében ikétéves ciklusra bontják a beruházást. S így a fonodában és a szövődében már új gépeken dolgoznak és a termelékenység is több mint háromszorosa a régihez képest. A most beállitott automata kézifüző berendezés is ezt segíti. Ezekkel a korszerűsítésekkel a nyugati piacon való részvételt szeretnék állandósítani, ami csak minőségi munkával érhető el Hiány vagy felesleg ? Megmozdult a munkaerőpiac az elmúlt hónapokban. Igaz. a változások eddig lényegében a termelési és foglalkoztatási szerkezet jelentősebb átalakulása nélkül mentek végbe. Hiány, vagy felesleg van-e ma a hazai munkaerőpiacon? Nos, az egyértelmű váloszszal még alighanem adósak maradunk. Ahogyan a szakemberek jellemzik a helyzetet: a megyében „a gazdálkodó szervezetek elképzeléseit a globális munkaerő-túlkereslet jellemzi". De lássuk inkább a számokat! Csökkent a foglalkoztatottak száma az iparban, a mezőgazdaságban és az építőiparban, de nőtt a közlekedésben és a szolgáltatásban. Változik a munkaerő struktúrája is: nö. vekedett a szellemi, a kvalifikált szakemberek iránti igény, miközben a segédmunkások egyre nehezebben tudnak elhelyezkedni. A betöltetlen álláshelyek száma az év elejéhez képest 20 százalékkal növekedett, s így augusztusban 5 ezer 400 állást kínáltak a megye üzemei, intézményéi. Ugyanakkor ebben a hónapban mindössze 1168-an vállaltak állást a munkaerő-közvetítő irodáknál. Igaz, akadtak, akik nem találtak végzettségüknek megfelelő munkát. Hiszen a felkínált állások fele szakmunkásoknak ajánlott munkákör, míg a segédmunkások a munkahelyek alig több mint 15 százaléka között „mazsolázhattak". A nyilvántartott munkanélküliek száma augusztus végére elérte a 475-öt. Több mint fele segéd- és betanított munkára várakozott — hiába. Igy Ls egy munkát keresőre majdnem öt munkahely jut, a tavalyi 10-zel szemben. Mi várható jövőre? Jósolni igencsak merész dolog lenne, hiszen a munkaerőpiacot döntően a vállalatok igényei mozgatják. De vajon hogyan'' Űgj tü nik, még mindig bőven akad „kapun belüli" munkanélküliség is. A cégek nem túlzottan élnek a létszámcsökkentés lehetőségével, mint ahogyan az átképzési támogatásra is „csak" 3 millió 300 ezer forintot has/, náltak fel a megye vállalatai az idén. Némi segítséget jelent problémás esetekben a közhasznú munka intézménye, amit 35-40-en vettek igénybe. Minden bizonnyal ennél jóval többen kerestek más „csatornákon" megélhetési forrást. 1990-ig várhatóan alig nő a megye munkaerőforrása. Szegedé azonban, a bevándorlás következtében, messze magasabb lehet az átlagnál. Különösebb gondra egyelőre* mégsem kell számítani. Iyegíeljebb a megye perifériális részein, kisebb falvakban akadhat majd munkaerő-túlkínálat. Mikulás, díszcsomagolásban Mikulásból, csizmából, az újévi malacból, a (kéményseprőből, a mini pezsgősüvegből és más csokoládéfigurákból a kereskedelem az idén a múlt évihez hasonló mennyiséget, mintegy 1100 tonnát hoz forgalomba, s ennek döntő része már az üzletekben, illetve a kereskedelmi vállalatok raktáraiban van. Mikulásra a tej- és étcsokoládé figurák aránya tovább nőtt a tejcsokoládék javára — a tapasztalatok szerint ugyanis ezek jóval kedveltebbek. Az idén mindössze 24 százalék étcsokoládé-figurát hoznak forgalomba, a többi tej-, illetve tejszínes csokoládéból készült. A méretválaszték is mindinkább igazodik az igényekhez, a kínálatnak ezúttal már csupán 5 százaléka 30 dekán felüli és természetesen drágább, az áru 58 százaléka kis-, 37 százaléka közepes méretű és súlyú, s ennek megfelelően olcsóbb. A gyártók és a forgalmazók gondoltak a diétázni kényszerülökre is: 20 tonna diabetikus Mikulás-figurát készítettek és árusítanak, ez csaknem kétszerese a tavalyi mennyiségnek. A figurák csomagolása változatosabb, tetszetősebb az eddigieknek Igaz. a különleges díszcsomagolók és dobozok jó része nem az állami és szövetkezeti boltokban, hanem csak a magánkiskereskedőknél kapható — meglehetősen borsos áron. Szaloncukorból karácsonyig 14-1'ele. összesen 5300 tonna kerül a boltokba. A választékot a tavalyi karácsonyhoz képest 3-féle új Ízesítésű termék böviti. A szaloncukor nagyobb hányadát 1 kilós dobozokban árusítják, lehet azonban kapni 60 dekás csomagolásút, *s az édesség szaküzletekben (kimért szaloncukrot is. A legolcsóbb, úgynevezett konzum szaloncukorból az édesipar gyártástechnológiai problémák és kapacitáshiány miatt — ennek, a cukorfajtának az eltarthatósági ideje ugyanis igen rövid, ezért nagy mennyiséget kellene egyszerre előállítani — nem tud eleget szállítani, a kereskedelem megrendeléseinek mindössze 8«» százalékát teljesíti J 4