Délmagyarország, 1988. november (78. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-10 / 268. szám

2 1988. november 10., csütörtök Budapestre érkezett II. Jakovlev A Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bi­zottságának meghívására, küldöttség élén, szerdán ha­zánkba érkezett Alekszandr Jakovlev, a Szovjetunió Kommunista Pártja KB Po­litikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, a KB Nemzetközi Politika Kérdéseivel Foglalkozó Bi­zottságának elnöke. A delegációt a Ferihegyi repülőtéren Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bi­zottságának titkára és Kótai Géza, a Központi Bizottság tagja, a KB külügyi osztá­lyának vezetője fogadta. Je­len volt Borisz Sztukalin, a Szovjetunió budapesti nagy­ikövete. Kollektív megtorlás Cl Kairó (MTI) Az izraeli hadsereg egy­ségei szerdán szétromboltak egy Jordán-völgyi települést, több száz ember otthonát. A Tammun falura kimért kol­lektív büntetést — amely­lyel a hivatalos közlés sze­rint a hétfőn megkéselt iz­raeli katona halálát kíván­ták megtorolni — a meg­szállt területeket kormány­zó védelmi minisztérium tyjndelte el. Ugyancsak szer­dán Gázában egy incidens során a katonaság tüzet nyi­tott a tüntetőkre, s a lövé­sek egy 4 éves gyereket ha­lálra sebeztek. George Bush az új amerikai elnök A Washington (MTI) George Bush, a Republi­kánus Párt jelöltje győzött a keddi amerikai elnökvá­lasztáson. A 64 éves, mér­sékelten konzervatívnak tekintett politikus, aki az elmúlt 8 évben Ronald Reagan alelnöke volt, az ismert eredmények szerint 8 százalékos többséggel győzte le ellenfelét, a de­mokrata párti Miehael Dukakist. Az egyidejűleg újjáválasz­tott képviselőházban, illetve a harmadában megújított szenátusban a Demokrata Párt nemcsak megőrizte, ha­nem meg is szilárdította többségét, így a Bush-kor­mánynak nehéz harcokra és alkukra kell felkészülnie. Az első amerikai kom­mentárok azt húzzák alá, hogy a jelek szerint a vá­lasztók többsége számára változatlanul vonzóbb a konzervatív program, amely­hez a hagyományos republi­kánus polgári rétegek mel­lett ezúttal is sok munkás, valamint nem kevés színes bőrű is csatlakozott. Dukakis helyi idő szerint éjfél előtt, lovagias hangú beszédben ismerte el vere­ségét. Gratulált Bushnak, és felszólította támogatóit, hogy működjeinek közre az ország előtt álló nagy feladatok megoldásában. A demokrata politikus ugyanakkor hang­súlyozta: nem adja fel küz­delmét az ország elesett, se­gítségre szoruló polgáraiért. Bush a texasi Houstonban öt ünneplők előtt mondott rövid beszédében az ameri­kai népnek — és Ronald Reagannak mondott köszö­netet győzelméért, és ugyan­csak összefogásra szólított fel. * George Bush, az Egyesült Államok új elnöke 1924-ben, nagypolgári családban szü­letett Apja vagyonos üzlet­ember, utóbb szenátor volt. Grósz Károly spanyolországi és franciaországi látogatása Grósz Károly, az MSZMP főtitkára, a Magyar Népköz­társaság Minisztertanácsának elnöke november közepén hivatalos látogatást tesz Spanyolországban és Franciaor­szágban. Spanyolországi útjával Felipe González minisz­terelnök meghívásának tesz eleget, míg franciaországi vendéglátója Franeois Mitterrand köztársasági elnök. Grósz Károly miniszter­elnök, az MSZMP főtitkára közelgő franciaországi láto­gatása alkalmából interjút adott a Le Monde-nak. A legtekintélyesebb francia lap szerdán egész oldalon közölte a nyilatkozatot, amelyben Grósz Károly szólt a magyar politikai in­tézményrendszer fejlődésé­ről, gazdasági reformunk törekvéseiről és gondjairól, az adórendszerről ós Romá­niához való viszonyunkról. Egyebek között kijelen­tette „Az olyan rendszer, amely képtelen emberi vi­szonyokat teremteni ahhoz, hogy az emberek ott ma­radjanak, nem maradhat fenn sokáig. Ha a szocializ­musnak nem sikerül ilyen körülményeket teremtenie, akkor nem lesz belőle új megoldás az emberiség szá­mára. Mi vállaltunk koc­kázatokat, de nem sajná­lom." Elmondotta, hogy az egypártrendszer „nem elvi kérdés számunkra, de a kö­vetkező pártkongresszusig nem nyitunk vitat róla. A kongresszus viszont dönteni fog". Grósz Károly részletesen beszélt a magyar gazdasági reform ellentmondásos ki­lioM ikozásáról és rámpta­i hogy a reform a múlt­ban éppen azért vallott ku­darcokat, mert nem élvez­te eléggé a társadalom tá­mogatását Ezzel hozta ösz­szefüggésbe azt is, hogy ha­marosan megválik minisz­terelnöki posztjától, s igy teljesen a párt vezetésének szentelhesse erőfeszítéseit: „Egy nép vagy megérti, mit akar az ország vezetése, vagy nem érti meg, és ak­kor nem is támogatja. Úgy vélem tehát, hogy feladata sikerre . viteléhez kormá­nyunknak erösebb támoga­tást kell kapnia a párttól, mint amit én magam is kap­tam eddig." A m«gyar—román vi­szonyról szólva kifejtette, hogy Nicolae Ceausescu el­nökkel való aradi találkozó­ján „nem tehettünk pontot egy olyan vita végére, amely évszázadok óta tart". Felso­rolta, melyek azok a főbb kérdések, amelyek ma szem­beállítják a két ország ve­zetését: „Ceausescu és köz­tem, Románia és Magyaror­szág között alapvető ideoló­giai és politikai nézetelté­rések vannak Ceausescu­nak más felfogása van a szocializmusról, mint ne­künk. ö azt mondja, hogy a nemzetiségi kérdés már megoldott probléma. Mi nem így tartjuk, ö úgy véli, hogy nem tartozik ránk, mi­lyen élete van a magyarok­nak Romániában. Mi nem értünk ezzel egyet, ö úgy véli, hogy rendszereink ideo­lógiai azonossága tiltja Ro­mánia bírálatát. Mi másként gondoljuk " fia kitűnő magániskolákban tanult, majd a jeles Yale egyetem közgazdasági ka­rán végzett. A világháború­ban önkéntes hadirepulő­ként vett részt a csendes­óceáni fronton, s helytállá­sáért többször kitüntették. A háború után Hexasban olajvállalkozásokba fogott, amelyekkel saját vagyonra is szert tett, majd politikai pályára lépett. 1966—1970 között Téxas egyik kong­resszusi képviselője volt, ám utóbb sem képviselőként, nem szenátorként nem sike­rült megválasztatnia magát. Karrierje Nixon elnöksége idején ívelt fel: Nixon az őt híven követő, tehetséges és becsvágyó, fiatal politi­kust 1970-ben ENSZ^nagy­követté nevezte ki. ahol Bush energikusan, de diplo­matikusan képviselte hazája érdekeit. Két év után a Watergate-úgy válságaiban vergődő republikánus párt országos elnökének hálátlan feladatát bízta rá Nixon, majd 1973-tól 14 hónapig a pekingi amerikai képvise­let vezetője volt. Ezt köve­tően egy évet töltött a Központi Hírszerző Hivatal, a CIA élén — amely mel­lett azóta is határozottan kiáll. Bush szinte a végsőkig védte törvénysértései miatt lemondásra kényszerült el­nökét, majd Nixon bukása után visszavonult az üzleti életbe. Nemsokára azonban elindult az 1980-as elnökvá­lasztási versenyben; ke­mény harcot vívott pártjá­ban Reagannal a jelöltsé­gért, de hamar alulmaradt. Konzervatív, de középutas republikánusként azonban olyan szilárd pozíciót vívott ki magának, hogy Reagan — miután nem sikerült Ge­nald Fordot megnyernie he­lyettesének '— végül Bush­nak ajánlotta fel a posztot. A politikai hűségéről is­mert Bush Reagan alatt is a háttérbe vonulva, lojálisán tett eleget az alkotmányban igen szűkre szabott, főként reprezentatív jellegű felada­tainak. Politikai alapállása a pártban széles körű támo­gatóra talált, így kézenfek­vő volt jelölése Reagan utód­jának A kampányban lé­nyeges hátránnyal indult demokrata vetélytársával, Miehael Dukakisszal szem­ben, de azt Reagan szemé­lyes támogatása és kitűnően szervezett, a korszerű tö­megbefolyásolás minden esz­közét felhasználó kampánya segítségével sikerült ledol­goznia. George Busht ismerősei pragmatikus menedzserként tartják számon, aki gazda­sági és — viszonylagos — külpolitikai tapasztalatok birtokában nagy szerepet fog adni gondosan kiválasz­tott, jó képességű munka­társainak, tanácsadóinak. Jóllehet, alapvetően konzer­vatív beállítottságú, bel- és gazdaságpolitikai nézeteiben helye van bizonyos szociális meggondolásoknak is. Kül­politikai tekintetben ideoló­'giaitag kevésbé elkötelezett, mint Reagan, de kommu­nistaellenes nézeteit sosem rejtette véka alá. Ugyanak­kor a világ realitásaihoz al­kalmazkodó külpolitikát hir­det, amelyben vezető helyen szerepel a Szovjetunióval való tárgyalás — minden­esetre az eddigiekhez ha­sonlóan, az amerikai kato­nai erő alapján. Az európai szocialista országokat ille­tően, Bush az irányukba folytatott differenciált ame­rikai politikát hirdeti, amely­nek célja, hogy ezek az or­szágok mind nagyobb politi­kai és gazdasági független­séget élvezzenek. E kérdé­sekről vezető magyar politi­kusokkal is tárgyalt, ami­kor alelnöki tisztében 1983­ban hivatalos látogatást tett Budapesten. Az amerikai elnökválasztás végeredménye George Bush az ország 50 állama közül negyvenben szerzett többséget, míg Mi­ehael Dukakist csak tíz ál­lam és a főváros, a Colum­bia kerület támogatta. Az újonnan megválasztott ame­rikai elnök így 426 elektori szavazatot kap, vetélytársa 112-t. (Az elnökséghez szükséges minimális több­ség 270.) A véglegesnek te­kinthető eredmények szerint a választópolgárok 54 szá­zaléka Bushra, 46 százalé­ka Dukakisra szavazott. George Bush egyébként több mint 150 éve az első alelnök, akit e posztról vá­lasztottak elnökké. (Mások az elnök halála, illetve le­váltása után vették át a tisztet.) A törvényhozásban a de­mokraták a várakozásoknak megfelelően megszilárdítot­ták többségüket, a még nem teljesen végleges eredmé­nyek szerint két további szenátori és öt képviselői helyet szerezve. A szenátus­ban így várhatóan 56:44, a képviselőházban 262:172 arányban lesz többségben az ellenzéki párt. A demokraták újabb kor­mányzói helyet is szereztek, az ország államainak kor­mányzói közül így változat­lanul a demokrata pártiak vannak többségben. Az alkotmány szerint az új elnököt január 20-án ik­tatják be. Sajtóértekezlet George Bush szerdán ki­jelentette: keresni fogja a mielőbbi találkozást Mihail Gorbacsovval, hogy haladást érjenek el a kétoldalú kap­csolatok és a világ kérdései­ben. A megválasztott új amerikai elnök a szavazás utáni első, houstoni sajtóér­tekezletén közölte, hogy James Bakert jelöli külügy­miniszterének. Baker jogász, Bush régi politikai szövetsé­gese és barátja, oroszlánré­sze volt az elnökválasztási kampány sikerében. Reagan elnöksége idején négy évig a fehér házi apparátus veze­tője, majd három évig pénz­ügyminiszter volt. Bush elmondotta: Baker (az elnök januári beiktatá­sa után) a NATO-tagorszá­gok külügyminisztereivel ta­nácskozik, majd Sevardna­dze, szovjet külügyminisz­terrel kíván megbeszélést folytatni, hogy jelezze: az új amerikai elnök kész ta­lálkozni Mihail Gorbacsov­val. * Mihail Gorbacsov távirat­ban üdvözölte szerdán George Busht az amerikai elnökválasztáson aratott győ­zelme alkalmából. — Remélem — hangzik a szovjet vezető távirata —, hogy tevékenysége ezen a magas poszton a Szovjet­unió és az Egyesült Álla­mok közötti stabil és kiszá­mítható kapcsolatok tovább­fejlesztését szolgálja, hozzá­járul a nemzetközi hely­zet javításához. — A Szovjetunió a maga részéről kész folytatni és el­mélyíteni a kölcsönösen elő­nyös szovjet—amerikai együttműködést a kérdések legszélesebb körében Megnyílnak az archívumok Kun Béla levele Leninhez tettek titkosnak. Ezek sem­miféle államtitkot vagy katonai jellegű bizalmas információt nem tartal­maznak, pusztán azért ke­rültek a „Szigorúan tit­kos!" feliratú dossziékba, mert szereptelt bennük né­hány olyan személy neve, akiket „a nép ellenségei­nek" nyilvánítottak. Feliksz Kovaljov, a kül­ügy minisztérium diplomá­ciatörténeti főosztályának vezetője ptéldaként emiitett egy ilyen dokumentumot: szó szerint felolvasta Kun Béla egyik Leninhez inté­zett táviratát. A magyar olvasó számára bizonyára nem érdektelen megismer­kedni az 1919. április 29­én kelt üzenet szövegé­vel, hiszen az több fontos történelmi tényre is rávi­lágít: Igazi tudományos szen­zációval szolgált szerdán több közptonti szovjet arc­hívum vezetője: az APN sajtóügynökség szervezésé­ben rendszeresen megtar­tott, a történelem „feh'ér foltjainak" feltárására irá­nyuló tájékoztatón ezúttal arról számoltak be a Moszkvában dolgozó újság­íróknak, hogy megszűnt több mint egymillió doku mentum titkossága, s így rendkívül érdekes iratok váltak bárki számára hoz­záférhetővé. Vszevolod Caplin, a Szovjetunió Archivumügyt Főigazgatóságának egyik vezetője elmondta: szinte kivétel nélkül olyan doku­mentumokat helyeztek át a csak kutatói engedéllyel látogatható részlegekből a nyitottakba, amelyeket a harmincas években minősí­„Lenin elvtárs! Mielőtt az utolsó harcba vetjük magunkat, meg kell tennem az utolsó jelentésemet önnek. Mindaz, amit eddig tattünk a diktatúra ideje alatt, radikálisabb es szervezei­1x1)0 munki volt. mint amit ön tanácsolt a bécsieknek és a bajoroknak. Minden segítség nélkül végeztük el ezt a munkát, a környező országok proletariátusának árulása ellenéra, és utolsó leheletünkig teljesítve kötelességün­Kei, ia kell döbbennünk, hogy nem annak a proleta­riátusnak a viselkedése volt olyan fájdalmas számunk­ra, amely a kapitalizmus kizsákmányolása alatt szenved, mint inkább az, hogy az a proletariátus hagyott cserben minket, amely már felszabadult. Undort vált ki belölünk Rakovszkij és Csicserin magatartása. Könyörögtünk, hogy kezdjenek katonai akciót Besszarábia és Bukovina ellen, hogy megbénul­jon az antant összpontosított támadása. Ehelyett Csi­cserintől hazug táviratokat kaptunk a Sztanyiszlavszkij­kormány bukásáról, Rakovszkij pedig késleltette a Besszarábia és Bukovina elleni támadást. így a ro­mánok képesek voltak valamennyi csapatukat ellenünk küldeni. « Megállapodásunk volt a galíciaiakkal, amely nem zavarta volna meg a szocializmusra való áttérést. Ehe­lyett Rakovszkij folytatja a maga politikáját, amely csak látszatra bolsevista politika. Minden hazatérő ha­difogoly egységesen úgy itéli • meg, hogy ez nem inter­nacionalista magatartás. A történelem értékelni fogja, amit én már most megállapítok: az, amit mi itt tet­tünk, tiszta marxista politika volt, s ami miatt nem folytathatjuk tovább ezt a politikát, az a nem elégsé­ges internacionalizmus, a bolsevista frázisokat hangoz­tató mensevista politika. Kérem, haladéktalanul tájé­koztassa erről Zinovjev és Buharin elvtársat. Az Önhöz intézett táviratokra Csicserin válaszolt nekem, aki nem létező galiciai szovjetekről mond nekem meséket. Haláláig hü Önhöz — Kun Béla külügyi népbiztos." Kun Béla nevével egyéb­ként — több évtizedes szü­net után — ismét találkoz­hat időnként az olvasó a szovjet sajtó hasábjain. Legutóbb ptéldául az Ogo­nyok című népszerű heti­lap, a nyilvánosság és az átalakítás egyik „zászlaja" közzé tette az azóta el­hunyt Kun Béláné egy rö­vid írását. Ez voltaképpen utószó egy korábbi köny­véhez Kun Béla életének utolsó éveiről szól, s a Szovjetunióban most jelent meg először (a könyvet többször újra kiadták — az utószó nélkül). A KMP megalakulásának közelgő 70. évfordulója várhatóan újabb érdekes adalékokkal szolgál majd. gazdagítja, a szovjet és a magyar olva­sók ismereteit Kun Béla életútjáról. Dávid l'éter Tárgynyereményjegyzék Nyereményjegyzék a november 8-án megtartott, ok­tóberi hatos lottó tárgynyeremény-sorsolásáról, melyen a hatos lottó szelvényei vettek részt. Az alábbiakban ismertetjük a szegedi totó-lottó kör­zeti iroda területén vásárolt és nyereménnyel kisorsolt szelvényeknek a számát és a nyereményt. 0 313 208 f 0 329 661 h 0 346 114 e 0 362 567 e 0 379 020 g 0 395 473 f 0 724 533 i 0 740 986 h 0 757 439 f 0 773 892 i 0 856 157 h 0 938 422 i 0 987 781 h 2 995 047 g 3 011500i 3 027 953 i 3 044 406 i 3 060 859 h 3 077 312 d 3 093 765 i 3 126 671 i 3 143 124 i 3 159 577 i 3 176 030 i 3 192 48,3 f 3 208 936 i 3 241 842 i 3 324 107 d 3 340 560 f 3 357 013 g 3 373 466 h 3 406 372 e 3 422 825 g 3 439 278 e 3 455 731 f 3 472 184 h 3 488 637 i 3 505 090 g 3 521 543 i 3 537 996 i 3 554 449 i 3 570 902 i 3 587 355i 3 603 808 i 3 620 261 i 3 669 620 i 3 718 979 f 3 735 432 e 3 751 885 g 3 768 338 f 3 784 791 i 3 801 244 f 3 817 697 i 3 834 150 c 3 850 603 i 3 867 3 883 3 916 3 932 3 949 3 982 6 631 6 647 13 524 13 557 13 574 13 590 13 623 13 640 16 656 056 h 509 i 415 d 868 g 321 f 227 h 160 h 613 i 967 h 873 i 326 i 779 i 685 h 138 g 591 f 13 673 044 i 13 705 950 i 13 837 574 f A nyereményjegyzékben az alábbi rövidítéseket hasz­náltuk: d: Vásárlási utalvány (50 000 Ft), e: Szerencse­utalvány (30 000 Ft), f: Vásárlási utalvány (10 000 Ft), g: Vásárlási utalvány (7000 Ft), h: Vásárlást utalvány (9000 Ft) r Vásárlási utalvány (4000 Ft) /

Next

/
Thumbnails
Contents