Délmagyarország, 1988. november (78. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-01 / 261. szám

1988. november 1., kedd 5 Rádió figyelő A holló Mátyásé Csakhogy ez nem ama Corviné. A holló, úgy is. mint a Magyar Posta jelképe, rövid idő alatt háromszor is szóba került a napokban a rádióban. A 168 órában maga a felelős szerkesztő, (Mester Ákos számolt be a miskolci postaigazgatóság feljelentéséről — mivel a műsorban korábban szóvá tenni merészelték egy bizonyos levél (levelezőlap) felbontását, illetve „átnézését". Mit tesz isten, a vasárnap déli, Pecséttörés című kitűnő rádiójegyzetben Bakonyi Péter ugyanerről elmélkedett. (Nem hiszem, hogy összebeszéltek volna.) Mert aligha lehet eleget szólni a dologról. Arról, hogy a Magyar Posta bizonyos illetékesei a mai napig hivatott hatóságnak tekintik önmagukat arra, hogy az egyik legszentebb, legintimebb magánszférába — az emberek leveleinek tartalmába — bepillantsanak, s ha úgy ítélik meg, hogy abban bizony politikailag vitatható kijelentések találhatók, nem restek erről az adott rendőrkapitányságok állambiztonsági osztályait haladéktalanul értesíteni. Ha pedig ez a vérforraló eljárás (akár intézményesített spicliskedésnek is nevezhetjük) azután a tömegkommunikációban megjegyzést kap, expressz ajánlva jő a vád: ez kérem, hitelrontás. A posta hiteléről, a hajdan oly kitűnő magyar holló mai helyzetéről, meggyőződésem, minden magyar állampolgárnak volna egykét megjegyzése. Mondjuk a 10 évig nem továbbított, ha jpl emlékszem, győri levelektől (azokkal politikailag biztosan nem volt semmi baj) mondjuk az immáron európai botránnyá vált, évente negyven-egynéhány milliárdos kárt okozó telefonmizériáig. Persze lehetne hivatkozni a szegedi postahivatal ifjú hölgyeinek vagy a tudakozó úriasszonyainak arroganciájára is (tisztelet a vonatkozó kivételeknek — de elég gyakran járok a Széchenyi téren, s a telefonhoz is sok dolgom kötődik). Mindegy: mára, úgy tűnik, a posta csak egyet felejtett el — hogy szolgál. Feljelenteni, önérzeteskedni nem. És még valami: harmadszorra pedig úgy került elő a holló a rádióban, hogy tegnap reggel a hírekben közölték: a posta jövőre díjainak jelentős emelését tervezi. (Ha tervezi — ezt már ismerjük — meg is teszi, fogadjunk akármibe.) Nos — ezt sem felejtette el. Ennyi holló-ügy után most hirtelen következzék valami egészen más, minden átmenet nélkül. Látszólag. A Kossuth adón vasárnap délután egyórás program volt hallható, 20. századi magyar politikusok címmel. Ebben — Rákosiról beszélgetett Hajdú Tibor történésszel Kazal János. Átfogó, az életűt teljes ívét bemutatni szándékozó műsor volt: az adai szatócs fiának, a hazai szociáldemokrata mozgalomhoz oly korán csapódó stréber zsidógyereknek személyiségét tényleg komplex módon vizsgálta, 1919-es szereplésétől az 1971ben ágyban, párnák között a Szovjetunióban bekövetkezett utolsó pillanatig. Hogy mi minden szerepelt még az 1986-ban készült (?) és most sugárzott beszélgetésben: ne'folytassuk. Nem, mintha nem lenne érdekes (nagyon is az volt) — hanem, mert a hét végi rádiós választék imént számbavett programjai között nagyon is élőnek és elevennek látszik egy összefüggés. Nevezetesen az, hogy a holló, vagyis ez a posta — úgy tűnik, még mindig a Mátyásé. ÍN'em Corviné, miként a legelején leszögeztük. Emezé. Az övé szellemében, máig élő és ható maradványtetteiben, tehetetlenségében, és totális kontraszelekciójában — egész, mind feltűnőbb és vészesebb, végzetes lemaradásában a kortól, ami mai magyar és európai világunktól. S mivel máris, előre hallom a helyreigazítást követelő kórust — „és azok a dolgozók, akik a postán, látástól Mikulásig, becsülettel és szorgalmasan ..." sietek kijelenteni: kérem szépen, nem róluk van szó. Nem ők bontanak fel leveleket, tehát nem ők járatják-járatták le a postát, és nem miattuk mondható, hogy a holló még Mátyásé. Domonkos László Stációk „Ezt a -filmet 1979 nyarán forgatták, azóta több ezrenlátták úgynevezett, .szűkített társadalmi forgalmazásban' ... A társadalom peremére sodródott három fiatallal ismerkedhetünk meg: milyen állomásokon át jutottak el a .csöves' létformához? Történetük ma is tanulságos, ma is élnek közöttünk ilyen fiatalok.' — így ir a műsorújság Az őszinte szó kevés ... című dokumentumfilmről, amely kedden késő este került adásba. Nem tudni, a „szűkített társadalom" hogyan reagált a Beatrice együttes közreműködésével forgatott filmre, de mindegy is, mert az a biztos, bármi hatást keltett akárhányezer nézőjében ez az összeállítás e hatás e nézők magánügye maradt. Különben nem maradt volna közel 10 évig dobozban a három csöves története. Ennyit a „szűkített társadalmi forgalmazásról." Hogy milyen hatású Kőbányai János forgatókönyvíró-riporter, B. Révész László rendező filmje — most? Amikor megkapta végre a teljes nyilvánosságot? Döbbenetes, még mindig. Vagy most igazán? amikor a szolid csövesek úgyszólván elenyésző kisebbsége az önpusztító széles társadalomnak? Amikor a „perifériára" kerültek lassan többen lesznek, mint akik még őrzik a konszolidáltság maradványait, az embernek való lét formációit? Ez a film: elemi erejű tiltakozás egy nem funkcionáló társadalmi berendezkedés ellen. Nyilván ezért nem kapott nyilvánosságot. Holott nyilvánvaló, hogy éppen ezért kellett volna teljes nyilvánosságot kapnia. Mi lett volna, ha ... ? A történetietlen kérdés ezúttal is csak gondolati játszadozáshoz, képzelgéshez elég: mi lett volna, ha annak nem dugják dobozba a társadalom működési zavaraira figyelmeztető, felkiáltójelszerű dokumentumokat? Tapasztalatokból épülő szellemi produktumokat7 Ha nem korlátozzák a gondolkodás szabadságát? A három csöves szövegének, „történetének" , s a Beatrice-koncerteknek minden drámaisága ellenére a film leginkább megragadó, leginkább magunkra döbbentő képsorai azok a hang nélküli kockák, amelyek a lepusztult, holdbéli tájra emlékeztető külvárost mutatják. A senki földjét. A dokumentumfilm képi közegében ezek a felvételek jel képes értelmet kapnak, s lázító erőt: ezt tudtuk öszszehozni ama tervszerű évtizedekben ... A mocskos elhanyagoltságban tizenéveseink téblábolnak, s berendezkednek az ember alatti lét formáira ... Sulyok Erzsébet Ma délután Konferencia A TIT Csongrád Megyei Szervezetének pedagógiai szakosztálya és a Hazafias Népfront családvédelmi tanácsa ma délután 3 órai kezdettel előadói konferenciát tart a Ha/.afias Népfront Csongrád megyei bizottsága II. emeleti tanácstermében. Michala Valenta dok tor, a Csehszlovák Szocialista Akadémia orvosprofesszor témája A nő, — a család, a társadalom. A népszámlálás egyszerre szolgálja a hazai adatbázis felfrissítését és a nemzetközi adatszolgáltatási kötelezettségek teljesítését is. Magyarországon a helyes politikai, gazdasági, kulturális és szociális döntések meghozatalához, a közép- és hoszszű távú tervek elkészítéséhez nélkülözhetetlenek a népszámlálás által szolgáltatott adatok. Ezek az információk lehetővé teszik a népesség társadalmi-foglalkozási összetételében, a háztartás, család- és lakásviszonyokban létrejövő változások figyelemmel kísérését. A népgazdaság termelési szerkezetének korszerűsítése várhatóan felgyorsítja a munkaerő-átrétegződést. Nagyon lényeges annak pontos ismerete, hogy ez a folyamat milyen demográfiai, családháztartás- és lakáskörnyezetben megy végbe. A kormány stabilizációs és kibontakozási munkaprogramjának lényeges eleme a lakáskérdés megnyugtató módon történő megoldása. A helyes döntések meghozatalának alapvető feltétele, hogy a döntéshozók rendelkezzenek az egész országra kiterjedő lakásösszeírás adataival, amelyek tájékoztatnak a lakásállomány műszaki jellemzőiről, Hazánkban a 13. népszámlálást — a Népköztársaság Elnöki Tanácsának döntése alapján — 1990-ben tartják meg. Magyarországon 120 éve folytatnak adatgyűjtést a népességről. Ezek a felmérések már beletartoznak az ENSZajánlások alapján szervezett világ-népszámlálások sorozatába, egyben eleget tesznek a KST-tagországok által támasztott közös népszámlálási követelményeknek is. a lakók társadalmi-foglalkozási összetételéről is. A népszámlálás során az adatgyűjtést, az információk feldolgozását és tárolását az állampolgárok személyiségjogai messzemenő védelmével szervezik meg. A kérdőíven nem szerepel egyetlen olyan kérdés sem, amelynek válaszából közvetlenül következtetni lehet a vagyoni helyzetre, illetve jövedelemre. Az adatokat szigorúan statisztikai célokra használják fel. E téren csupán egyetlen kivétel lesz, az iskolai végzettségre vonatkozó kérdés. Az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete alapján a Csongrád Hegyei Könyvtáros Megjelent a Csongrád Megyei Könyvtárosnak, a Somogyi Könyvtár ..közművelődési. felsőoktatási. iskolai" — továbbá a szakkönvvtárosoknak szánt — híradója. A kiadvány ez évi 3—4 számában Vásárhelyi Lajos Az aranykupolákat is kövek tartják című írásában a képregények közművelődési aspektusairól feiti ki véleményét. Törkölyi Lajosné a felgyöi új községi könyvtárat mutatja be. a Műhelyrovatban pedig Lippainé Fekete Ilona az integrált állományú könyvtárakról. Tóth Jánosné az irodalomkutatásnak. mint a könyvtári szaktájékoztatásban i szolgáltatásfunkciót betöltő tevékenységnek részleteiről ír. Tábithné Bárkai Zsuzsanna a Somogyi Könyvtár kölcsönzőiében a közhasznú információk rendszerét ismerteti. Agárdi Lászlóné pedig a kurrens folyóiratok használatához nyújt módszertani tájékoztatást. Magyar Istvánná az 19S8-as ünnepi könyvhét tapasztalatáiról ad számot. Á Megkérdeztük-rovatban a csanádpalotai. a domas'éki. a kübekházi és a pusztamérgesi-öttömösi tanácselnök vall a falusi és a tanyai lakosság művelődési szokásairól, a községi könyvtárak helyzetéről. Varga Mihályné a felgvöi iskolai könyvtárat mutatia be az olvasóknak. az egyesületi életről számot adó rovatban pedig többek között Horváth Dezső Hét ablak világít című írása található — a zsombói népfőiskola ..tanévzáróiáról". A Csongrád Meevei Könyvtáros legújabb számát — szokás szerint — krónika és a könyvtárról szóló cikkek bibliográfiáia zária. lakosság iskolai végzettségére vonatkozó adatokat nemcsak statisztikai célokra, hanem az állami népességnyilvántartás adattárának kiegészítésére is fel kívánják használni. A népszámláláskor teljes körűen, mindenkire kiterjedően csak az alapvetően fontos adatokat fogják öszszeírni. Elsősorban demográfiai — kor-, nem-, család-, háztartásösszetétel-, foglalkozási és iskolázottsági adatokról van szó. Emellett a kérdőíveken választ várnak a lakáskörülményekkel kapcsolatos kérdésekre is: mikor épült a lakás, milyen a lakásfelszereltség, mennyi a helyiségek száma, kinek a tulajdonában van a lakás. A korábbi népszámlálások tapasztalatai szerint a legnagyobb gondot a foglalkozási, iskolázottsági, szakképzettségi kérdések helyes megválaszolása jelenti. Ezért a népszámlálás szervezői e téren a munkáltatók segítségét kérik. A tervek szerint a munkáltatók a dolgozók rendelkezésére bocsátanak egy kérdőívet, amely a munkaügyi nyilvántartások alapján tartalmazza a foglalkozási, iskolázottsági adatokat. Ezt a dolgozók átadják az őket felkereső számlálóbiztosoknak, s így lényegesen gyorsabbá válik a népszámlálással kapcsolatos adatfelmérés. A teljes körű népszámlálást kiegészíti a népesség 20 százalékára kiterjedő reprezentatív felmérés, amelynek a részletesebb információgyűjtés a feladata. Ennek során olyan adatok után is érdeklődnek a számlálóbiztosok, mint az állampolgárok főfoglalkozás melletti munkavégzése, utazási szokásaik, vagyis hogyan jutnak el munkahelyükre, mennyi időt töltenek el utazással. Számos kiegészítő kérdést is feltesznek a lakáskörülményeikre vonatkozóan: például milyen a lakás fűtése, rendelkeznek-e telefonnal, hogyan minősítik lakáskörülményeiket. A népszámlálást a tervek szerint 1990 januárjában kezdik meg, s egy hónap alatt befejezik. Az állampolgárokhoz eljuttatott kérdőiveket a január 1-jei állapot szerint kell kitölteni. (MTI) Szegedi diákok sikere Ha nálam valaki nagyobb dühbe tud gurulni az útkereszteződésbe belógva, a kilátást akadályozva parkoló autó láttán, az kérem nem mond igazat. Aki jobban elitéli a virágpompával gyönyörködtető ágyás szélét letaposó személygépkocsi vezetőjét, mint én, az festi magát. Aki nem tudja, elképzelni, milyen veszélyforrás gyerekjátszótér oldalán teherautóval várakozni, az nem érdemli meg a jogosítványát. Talán e három kijelentéssel igazolhatom: nem csak a KRESZ-hez alkalmazkodó, de a józan belátásra is alapuló gépjármű-közlekedés és -parkolás híve vagyok. Ezt azért kellett elörebocsátanom, nehogy az a vád érjen: még sosem találtam figyelmeztető cédulát az autóm szélvédőjén. Mert, sajnos, találtam már. Vagv azt -hihesse bárki, tele vagyok piros, zíld. sárga és hupikék, állandó és tetszőleges, szabadonválasztott parkolóhelyekre szóló bérletekkel. S ezek birtokában ugye, könyCsak... nyen beszélek ... Nem, kérem, nem beszélek magas lóról, mert háztömböket körözve találok én is parkolóhelyet a Belvárosban, s bérleteim számával sem büszkélkedhetem. Legfeljebb azzal: ha már minden kötél szakad és végképp le kell állítanom a kocsit rövidebbhosszabb időre, legalább olyan helyet keresek, ahol kilátást, árurakodást nem akadályozok, gyalogost nem buktatok föl, más elindulását nem teszem lehetetlenné. Szóval olyan helyen, ahol ugyan tábla és más jelzés nem engedi meg a várakozást, de igazából akár meg is engedhetné. Ilyesmi legtöbbször akkor fordul elő velem, ha sokadmagammal igyekszem ugyanarra a helyre, ha nagy a csomagom ráadásul, ha nehezen járó utasom is van, meg még a kocsitól is kell jócskán továbbgyalogolnunk. Ilyen hely a piac, befőzések idején, ilyen időszak az október vége—november eleje, ha a cél valamelyik temető. Aligha vagyok egyedül azzal az ábránddal: a kellő időben és helyen megjelenik egy formaruhás vagy karszalagos ember és segít helyet találni. Irányítja az autófolyamot, hogy minél több kocsi férjen el adott helyen, jó szóval és szándékkal figyelmeztet, ha az már betelt. Ábrándjaim közül nem ez a legelérhetetlenebb, mégis hiúnak tűnik: ily forgalomszervezési segítségre merő csacskaságból gondolhat csak a szegedi polgár. Neki azzal kell számolnia, hogy halottaknapi csúcs ide, vagy oda, egy-két százas „leszámolása" után, s imigyen „megkönnyebbülve" cipelheti virágcsokrait, koszorúit be a temetőbe. Egyébként autója maradhat ott a „tilos" helyen, míg visszatér. Ugyanis az útmenti gazban se fát nem tördel, se virágot nem tapos, se gyalogost nem akadályoz. Parkolni ott ..csak" nem lehet K P Az idén októberben Mátrafüreden tartották meg az erdésziskolák országos sokoldalúsági versenvét. melven szép alföldi sikerek születtek. A kétévente megrendezésre kerülő versenven az ország erdész szakközépiskoláinak — Barcs. Mátrafüred. Miskolc. Szőcsénvpuszta — tanulói tesznek tanúbizonyságot sokoldalú felkészültségükről. Az összetett csapatversenyt a Szegedi Kiss Ferenc Erdészeti Szakközépiskola Bicsérdy István. Rigó Attila. Varró Zoltán és Révész Norbert összeállítású csapata nyerte. Ennek eredményeként az 1989-ben Lengyelországban megtartandó nemzetközi versenven a szegedi iskola képviseli Magvarországot. Az egyéni győztes Varró Zoltán lett. A szegedi iskola elnyerte még a legiobb lövészcsapat diját. Varró Zoltán a legiobb szakközépiskolai tanulónak iáró diiat. valamint a legiobb egyéni lövész díiát. Rigó Attiláé lett a legiobb terepfutónak iáró díi. A csapat felkészítő tanára Eszes Ferenc volt. A szakmunkásképző iskolák versenyében az Ásotthalmi Bedő Albert Szakmunkásképző Intézet Kistyán János. Kucsera István. Sándor Csaba és Klénár László összetételű csapata győzött, a legiobb szakmunkásversenvző Kucsera István lett. A csapat felkészítője Tóth András. Vita a bölcsészkaron Az elmúlt csütörtökön adta át a Művelődési Minisztérium képviselője a szegedi tudományegyetem bölcsészhallgatóinak a minisztérium válaszát a hallgatók állásfoglalására. A szeptember 28-án sztrájkkal nyomatékosított követelésekhez időközben több felsőoktatási intézmény hall gatói is csatlakoztak 'A mi nisztériumi választ tegnap, hétfőn estében nyúló kari ülésen vitatták meg a szegedi bölcsészek- a fórumra meghívták más egyetemek és főiskolák diákképviselőit, a JATE vezetőit, a minisztérium képviselőjét. A vita ismertetésére holnapi lapszámunkban visszatérünk