Délmagyarország, 1988. november (78. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-05 / 265. szám

4 1988. november 5., szombat Magyar-szovjet barátsági nap Kisteleken A nagv októberi szocia­lista forradalom tiszteletére magvar—szovjet barátsági napot tartottak tegnao. Dén­teken Kisteleken. Ez alka­lomból szovjet vendégeket fogadtak a HNF helvi bi­zottsága székházában. Ivanov Vlagyimir Alek­szejevics, a budapesti Szov­jet Kultúra és Tudománv Házának főelőadója és Ab­ramov Szergej Boriszovics közgazdász, a Szovjetunió Akadémiájának tagja elő­ször Mucsi Fcrencnével. a városi iogú nagyközségi népfrontbizottság titkárával és Papp Istvánnal. az MSZMP helvi bizottságának titkárával találkozott. Dél­után a ..Kiskun Cipögvár" kisteleki üzemegységébe lá­togattak a vendégek, ahol Pigniczki Sándor igazgató adott tájékoztatást a gvár életéről, munkájáról. A szovjet vendégek késő délután utaztak el Kistelek­ről. Kiállítás nyílik Kopasz Márta, kétszeres alkotódíias képzőművész ki­állítása november 21-én. délután fél ötkor nvílik a Széchenyi tér 4. sz. alatt. A Tóth Attila művészeti író által rendezett tárlatot Haj­nóczy Gábor művészettörté­nész nyitja meg: közremű­ködnek a Tömörkény István gimnázium és művészeti szakközépiskola zenetagoza­tos növendékei. A kiállítás november 25-ig tekinthető meg. reggel nyolctól délután négy óráig. Könyvek Kárpátaljára A közeli hónapokban gitséget azzal, hogy levelet labirintusában ez milyen többször beszámoltunk ar- irt a város iskoláinak veze- fontos adalék!) ról, hogy a Szovjetunió ma- tőihez: szervezzék meg az Az OSZK néhány hete fo­aíkciót és csatlakozzanak a lyamatosan küldi ki aköny­gyűjtéshez. A kezdeti szór- véket. Nem teljesen pontos ványos próbálkozásokat információk szerint Kárpát­ezután szervezett munka alján több mint hetven ál­váltotta föl, s most, az ak- talános iskolában oktatják ció befejeztekor arról szá- majd a magyar történel­met, s (közülük idén 15 ju­ták, hogy 2500 kötet jött tott olyan lehetőségekhez össze az adományokból. (tanerők, könyvek, segéd­Hála a Tisza Volánnak, anyagok), hogy az első tan­térités nélkül jutott el ez a évet majdnem teljes egészé­könyvtárnyi gyűjtemény a ben a tantervnek megfelelő­fővárosba, az Országos en tudhatják le. ezért gyűjtést szerveztek Széchényi Könyvtárba. Az Fontos inofrmáció: az hazánkban, többek között OSZK azért válhatott köz- egyetemisták felhívására Szegeden ij. vetítővé, mert az ország idősek és középkorúak egy­A tudományegyetem bői- minden tájáról érkező ado­csészhaHgatóinak egy cso- mányokat ott csoportosítják, portja öntevékenyen szer- s mert a szállításra az otta­vezte a könyvek gyűjtését, niaik kaptak hivatalos enge­majd Szalamin Edit, a kar délyt. (Gondoljuk meg, bü­dékánhelyettese nyújtott se- rokratikus felépítményeink gyarok lakta területén, a Kárpátalján idén ősztől ok­tatják a magyar történel­met. A tantervet, a kisebb­ségi magyarok jeles képvi­selői, egyetemi és főiskolai tanárok, valamint különbö- molhattak be az egyetemis •ző kutatóintézetek munka­társai állították össze. A nyárelőn született döntés után kevés idő maradt ar­ra, hogy a tankönyvek és segédletek elkészüljenek A tettes színre lép Mostanára már teljesen következő, hatalmas ossz- lólábát kilógatva, ekképpen nyilvánvaló: ez az esztendő társadalmi veszélyeket idéz érvelve. A hatalmas mérvű aránt jelentkeztek, s nem csupán a városból és kör­nyékéről, hanem még Gyu­láról is. A hallgatók ezúton is köszönik ... D. I. Kiállítási napló Paiackposták a képtárban VINCZE ANDRÁS HA- Szobabelső című képeken zöldjeivel, okkereivel Bako­GYATÉKA a nemrégiben el- már előlegezik lírai konst- nvi Mihálv. hunvt szegedi mester pá- ruktivizmusát. ám motivu- A FA BŰVÖLETÉBEN lváiának újbóli felfedezésé- mai eevre átirtabbak. színei dolgozik Kerekes Ferenc, hi­re késztet. Olvan alkotóia oltottabbak. harmóniára tő- szem ezt annak ellenére, volt ö a városnak, mint aki rekvők lettek. Számára a hogv kiállításán márvánv­maganvos hajósként iária a központi elem a madár. A és brozszobrokat is látha­tengert. de igazából soha- népdalok, mesék, mítoszok, tunk. Mégis a fa. ez az élő sem tud (?). akar (?) kiköt- hiedelmek olvkor csodákra is anyag, erezetével, görcseivel, ni Ezért is egyszeri és sen- képes madara. Az ..absztra- finom tónusaival az. melv kihez sem hasonlítható mű- hált madár", a szabadság, a leginkább megragadja. s vészete. melv olvkor naiv- szárnyalás, a csapongó gon- eredeti alkotásokra készteti, nak. máskbr a szürrealizmus- dolat. a dinamizmus, a szép- Mert márványszobrai őrzik tói érintettnek, ismét máskor ség jelképe. S hiába rettenti Amerigo Tot tömbös forma­az asszociációk szabad áram- valóságos vagv képzelt ma- kultúráját. bronzplakettiei lásának. maid keménv gon- dárijeaztő. az ö szelíd és utalnak Szabó Iván dombor­dolati abroncsokba fogott harmóniára vágvó madarai műveire. Ám faplasztikái konstruktivizmusnak hat. még a madárijesztőre is eredeti, és értékes alkotá­Egv biztos: alkotásai, me- fészket raknak. Megzaboláz- sok. Reliefjei a néoi faragók Ivek immár a Móra Ferenc zák a félelmeket, lefegwer- esvszerűsitési törekvéseiből. Múzeum gvüiteménvét cva- zjg a rettenetét, reménvt lénvegretörő dekorativitásai­ból táplálkoznak. Faszobrai­nak két.véglete az Elveszett paradicsom fantasztikus fa­dzsungele. benne a védtelen fehérmárvánv Ádám Éva­jel. illetve a hatalmas hul­lámzó palló felületéből éoo­csakhogv fölseilő Kodály­rapitiák. maradandó érte- hoznak a reménytelenségbe, kek. Bűvárkodasra késztet- Hogv aztán a Legyőzött ma­nók. melvebb elemzésre biz- dárijesztö körül életre kel­tatnak jen a Madárfa. elkezdödhes­A Siratok görög inditta- sen a Szárnypróbálgatás, a tust hazai környezetbe oltott Küzdelem, a Menekülés, a asszonvkórusa. a Madarak Kitörés, lehessen Madárpi­kázdehne omber-oróbáia. az henő és béke. Csend és béke Örök termo élet egészséges A lélek békéié és erotikája, az Igy történik szabadsága. Erről szól és elejétől fogva létfilozófiáia. ezért szól gvöngvházfaktu­A banya rejtelmes térképe, ráiű kékeivel. szürkéivel. A perc egymásrakoofrozott zsúfoltsága. A végtelen sem­mitől való irtú2ás őszinte rettenete, az Egy tál puncs bujasága, a Tünö napok fér­fiszomorúsága. A technika évszázada robbanásélménve. A teremtés optimista láto­mása. A város kaleidoszkóp­dinamizmusa. A kelő nap felé veszélyérzete, az Alakos csendélet naiv csodája mind Vincze András saiátla. Sok­színűség és egyéniség e kor­szerű művészi kísérlet kötő­anyaga. Érdemes a komplex feltárásra. Szomorú, hoav mint befejezett pálvakénről, mint nemes hagyatékról kell beszélnünk róla. FÉSZEK A MADÁR­IJESZTŐN — Bakonyi Mi­hály kiállításának számomra kulcsképe. Talán ezen a munkán sűríti leginkább töprengő alkatának, lelkéo­teremto ereienek, síkbeli képi ritmusainak, kiérlelt színvilágának és érzelmi­gondolati tartásának lénye­gét. A felbontott és újraren­dezett. komor, drámai világ a Tarján, a Kőfejtő és a a lélek D°rtré. Mindkettő tartal­mas. mélv emberi üzenet, ér­vényes palackposta. Tandi Lajos évtizedek óta talán a leg­több változást hozta a ma­gyar életben. Nemcsak a pártértekezlet történelmi tá­nyéré, az új autonóm szer­veződésekre, s még csak nem is általában a meg­élénkült társadalmi aktivi­tásra gondolok: az 1988-as év majdani történelmi kró­nikájához a szabadabb szó­lás, az annyit emlegetett nyíltság viszonylag maga­sabb foka is hozzátartozik majd. Szólni, megnyilatkoz­ni kezdtek eddig egyáltalán nem, vagy csak alig hall­ható, neves emberek, mű­vészek és egykori politiku­sok, idehaza és külföldön élők, a mindinkább süvítve száguldó időben változók, és az egyre csak ugyanazt mondók, A szókimondás e hódító hadjáratában szín­re lépett a költő és a ki­végzett katona gyermeke, emigráns közíró és idehaza hosszú évek óta csak sza­mizdatokban publikáló író­esszéista. S ha kimondunk a nevek közül néhányat: mi­föl. tájékozatlanság és informá­Képzeljük el a spandaui cióéhség növekvő mértékét börtönben nemrég meghalt akár még manipulációval is Hesst, a náci vezérek leg- kihasználva, tovább életben maradt tag- Hát akkor? Ne engedjünk ját, amint 20-25 éves fiata- teret nekik? Tiltsuk be ter­ioknak magyarázza: hogyan, vezett előadásaikat? Lép­miként is történtek a dol- jünk fel akár hatósági tila­gok. Mármint szerinte. Ha a lommal is, ha megszólalni legjobbat (bár ez, elemiem- merészelnek? Nem erről van berismerettel, alig elképzel- szó. — Hanem — nagyon, hető) tételezzük is fel, vagy- nagyon figyeljünk rájuk, is, hogy Hess, vagy bárki a l-együnk egyszer éberebbek, létező legjobb útra tért, val- mint amilyen éberségre ök lasos tébolyba esett, meg- biztatták egykoron egymást, hasonlott, stb., stb. — még'és az ájult félelem fogvaco­akkor is csupán úgy-ahogy gásában élő országot. Ha illedelmes maga-mosogatás látszik, mekkora a veszély tételezhető föl reálisan egy újramegjelenésükkor, meg­ilyen eljárásban. Hogy nem szólalásuk hallatán, védte­úgy történt, dehogyis! ö len és tájékozatlan fiatal­nem! A másik! A többiek! emberek hülyítéssel fölérő Az oroszok, az amerikaiak, „történelmi ismeretterjesz­a zsidók, a hottentották. És tésében" — akkor már egé­ő ugye, csak parancsra, szen más a helyzet. Akkor Kényszeredetten. Sírva, idő- már talán azt sem kell kü­közben már belátva, hogy lönösebben hangsúlyozni, jaj istenem. Meg aztán nem ami tény: a magyar nép már több mint harminc eszten­dővel ezelőtt, sőt, gyakor­latilag már Nagy Imre első kormányának hatalomra ke­rülésétől fogva elég világo­san megmutatta, mennyire is fájt annyira. (Mármint másoknak). Meg különben is: ő nem tettes, hanem, ké­rem szépen, csak hogy tud­dőn Faludy György, Sólyom juk — tanú. önmaga által Ildikó vagy Konrád György kinevezve. Bárkivel, bármi­a magyar olvasóközönségeiéi lyen vitát, bármilyen kérdés bölcs, érett és felelősségtel­lépett, s hangját hallatta — megtárgyalását vállalja, jes minden efféle mesterke­súlyos hátvédként mögöttük mindenre válaszol. Nincs ta- déssel szemben. A mostani, morális fedezet állott. Mű- kargatnivalója. Sőt: bizo- általuk alkalmazott reform­nyít. Ha mégsem — hát is- retorikát, az ezer százalék­tenem. Sajátságos tetemre- ban megváltozott és még hívás: a holtak még glasz- tovább változó társadalmi noszty idején sem beszél- környezethez igazodni pró­nek. Így, tudjuk csak a na vek, szenvedés, emberi tel­jesítmény és gyötrelem. Hogy ki(k), vagy mi(k) áll, vagy állnak amögött az úr mögött, aki — miként csütörtöki lapunkban hírt adtunk róla — a Magyar gyon tiszta és a nagyon Rádió adása után éppen itt mocskos emberek képesek Szegeden lépe.tt a nyilvános- érvelni. De nem is ez az sag elé — nem tudom, de igazán fontos. Engem, őszin­nem is érdekel. Minden- tén szólva, nem az érdekel esetre Farkas Vladimír meg- elsősorban, kínozta-e Kádár jelenése a glasznoszty különös változata. Nem mondom, persze, hogy szó­lalhasson meg mindenki, hallgattassák meg a másik fél is —. csakhogy, ami a volt ávós tiszt mostani színre lépése kapcsán, je­lenségként előttünk áll: több mint rémületes. Mert a tettes, a mindenkori tet­tesek utólagos viselkedésé­nek különböző vetületeiből báló szóhasználatot és stí­lust hallani tőlük, a színre lépő tettesektől lehet ma már csupán gusztus dolga, de a jelenséggel igencsak számolni és szembe nézni kell. Ha úgy tetszik: résen lenni, de alaposan. Mert a elég Jánost vagy másokat Far- -nyíltság a miénk, tőlük, el­kas Vladimír és ha igen, há­nyat, és miféle módszerek­kel. Hiszen a mindenkori tettesek színre lépésével: az önmaguknak a kialakult tör­ténelmi helyzet következté­ben szükségszerűen készítők próbálnak a vánosság elé állni. A tisztá­zás igényének álöltözetében, a kibeszélés álszakálla alól a nyilvánvaló önfelmentés lenükben hódítottuk a ma­gunkévá — így ebből a vi­lágból ők odavalók, ahová. Minél erőteljesebb maga­mentegető akcióbá kezde­nek, annál jobban és annál glóriát sürgősebben. Ezt kezdjük el nyil- mindennél határozottabban eszméletünkbe vésni. Es lehetőleg inkább már ma, mint holnap. DL. Á Tiszatáj novemberi száma „A vásárhelyi kubikos szobrát megmintázhatták volna róla. De szobrász úgy nem látta őt, ahogy Péter bácsi sem szobrászt. - Ugyan, nem lehet tudni. Világjárt embernek számított. Annak idején talicská.jával a bal­káni vasút töltéseit hordta, magasította, simogatta, zsi­nórba döngölte, vizimérték. be lapátolta. Nem egyedül, többszázas magyar kubikos seregekkel." Ezekkel a so­rokkal kezdődik Tóth Béla Péter Bácsi című novellája novemberi Tiszatáj élén, melyben kellemes találko­A Royal kávéházban Ami kisvárosunk Bizonyára sokan emlé­keznek még: a közelmúlt­ban látott napvilágot az Elet és Irodalomban egy dokumentumriport, amely, nek cime ez volt: A mi vármegyénk. Azóta, mit tesz isten. Szeged, azaz a mi kis városunk is hirte­len egyre sűrűbben fedez­hető föl az országos sajtó hasábjain. Es aligha okoz nehézséget bárkinek kita­lálni: többnyire bizony nem a legjobb színben. A legkülönfélébb botrányok, téglaügytől bizalmi moto­rokon át tanácselnöki te­lekdussziéig borzolták és borzolják nemcsak a vá­ros, hanem a megnöveke­dett nyíltság jegyében, az erkölcsi tisztulás igényé­köz­voltak és kollégáink, kitüntetet­Szeged bizoinyos fokú „hírhedtségéről" a magyar társadalomban; Tanács István, a Népszabadság megyei tudósítója, akinek több írása látott napvilá­got (például az Élet és Irodalomban is) ebben a témakörben — valamint Halász Miklós, a Délma­gyarország rovatvezetője, a Magyar Nemzet helyi tudósítója. aki szintén „követett el" néhány írást a szegedi közélet aktuális anomáliáihoz kapcsolódva. Velük, azaz kollégáival mi kis városunk egyetemben ígér remélhe­(az alcím: Szeged tőleg izgalmas, a jobbítás és a jövő iránt érzett fe­lelősség igényének alá­rendelt beszélgetést hétfőn este 6 órakor áz est házi­gazdája: Domonkos László vei fellépő országos véleményt is. Mi tagadás, vannak olyan akiknek neve ten került reflektorfénybe a közelmúlt e szegedi VOL. natkozású ügyletei kap­csán — segítségükkel, és egyben csatlakozva az or­szág megújulását morális megújulás nélkül elkép­zelni nem tudók mind né­pesdfcb táborához — a Ro­yál irodalmi kávéház SOL. ron következő programjá­ban A címmel képe a mjn sajtóban) lesz beszélgetés néhányukkal. A résztvevők: Zöldi Lász ló, annak az ÉS-nek a főszerkesztő-helyettese, amely elsőként adott hírt zás ígérkezik a szegedi iró színes világával, ízes nyel­vével. Versekkel jelentkezik Ba. ránszky László, Fabó Kinga, Labancz Gyula. Tönköl Jó­zsef. Gál Farkas, Kántor Zsolt, Pallag Tibor és Bo^ hus Károly. E számban is olvasható regényrészlet Ko­lozsvári Grandpierre Emil­től. Agh Attila egy elfeledett, majd újra fölfedezett régió, Közép-Európa történelmi meghatározottságáról ©s táv­latairól irt tanulmányt. Kulcsár Kálmán a magyar szociológia egészében helye­zi el Erdei Ferenc ötven éve megjelent művét, a Pa­rasztokat. önimádat és önpusztítás címmel készített érdekes be­szélgetést Forgách Ilona Temcsváry Beáta és Boncz István pszichiáterekkel. E gáénak: Gyulát és Szegedet Itt vállalják ugyanis a kí­sérletezés kockázatát is a hagyományok következetes ápolása mellett. Az Örökség rovatban szép Kós Károly-összeállitás ol­vasható. Kitűnő építőművé­szek, szakemberek nyilat­koznak az Országépitőhöz való viszonyukról, élükön Btírvendég Bélával, a „kör­kérdezővel". A Tiszatáj-galériában Reimholz Péter, Nagy Ele­mér és Korompay György csatlakozik egy-egv dolgo­zattal az összeállításhoz. Szigeti Csaba a tőle meg­szokott fentebb stílben ér­tekezik Oravecz Imre pró­zalírájáról. Székely Jánc\i A mítosz értelme című könyvéről Horpácsi Sándor mond bírálatot. Tandi La­jos kritikus hangvételű ta­nulmányt ír a magyaror­két, látszólag ellentmondást szági nemzetközi képzőmü­hordozó fogalomnak a tar­talmáról, szoros kapcsolatá­ról, az öngyilkossáaok okai­ról, a szegedi tudományos műhely kutatási eredmé­nyeiről olvashatunk e ta­nulmányértékű interjúban Kissé színtelen, de két­ségkívül áttekintő írás kö­vetkezik ezután: Bögel Jó­zsef az idei nyár szabadtéri produkcióiról -mond összeg­zést. Aligha van még vala­ki ebben a honban, aki Bő­gelhez hasonlatosan járja az országot — immár két év­tizede —, s megnéz min­dent., ami a színházzal kap­csolatos. Ilyen módon min­denképpen figyelemre mél­tó az a megállapítása, hogy a megcsontosodni látszó szabadtéri „mozgalom" két igazig éltetőt mondhat ma vészeti kiállítások húsz esz­tendejét összegző kötetet recenzálva. Nemzettudatunk horizontjáról — három könyv kaocsán — Szabó Annamária ir Szeged naev szülöttétől. Sötér Istvántól Péter László vesz búcsút. Gázhálózat Szeptember végén gyúj­tották meg ünnepélyesen a gázlángot Szatymazon, no­vember 3-án pedig betöl­tötték az utolsó árkot. Ez azt jelenti, hogy gyakorlati­lag befejeződött a hálózat­építés a községben és így adott a lehetőség, hogy bekössék a gázvezetéket a házakba

Next

/
Thumbnails
Contents