Délmagyarország, 1988. november (78. évfolyam, 261-285. szám)

1988-11-05 / 265. szám

1988. november 12., szombat 5 November 7. alkalmából Ünnepségek, kitüntetések, jutalmak Az Ipari Szövetkezetek Csongrád Megyei Szövetsé­génél a Szövetkezeti iDar Kiváló Dolgozója kitünte­tést vehette át: Donáth Béla. a Csongrád Megyei Fodrász Szövetkezet elnöke Gáspár Péter, a Szegedi Műszaki Kerámia Kisszövetkezet el­nöke, Szekeres Tibor, az ÁD­rilis 4. Cipőipari Szövetkezet anyagraktár-vezetőie. Sze­keres Sándorné. a Szinkron Vegyesipari Kisszövetkezet részlegvezetője. Ankes Jenő. a Mérlegkészitö és Javító Kisszövetkezet részlegveze­tője, Miskolczi József, a Sze­gedi Bútoripari Szövetkezet brigádvezetője. Kordás Pál. a Szegedi Gépjárműjav. Kis­szövetkezet múszakvezetőie. Oltyán Sándor, a Sándorfal­vi Háziipari Szövetkezet meósa. Szabó János, a Mind­szenti Háziipari Szövetkezet műszaki vezetője. * Az Autófer, Autójavító és Fémipari Vállalat dolgozói közül Kiváló Munkáért ki­tüntetést vehetett át Kiss Mihály tanműhelvvezető. va­lamint Molnár László, az Autófer Leányvállalat belső­ellenőre. * Budapesten, a MAV ve­zérigazgatóságon Miniszteri Dicséretet vehetett át Vi­rág Istvánná vontatási számadó és Mészáros János motorvezető. Szegeden, a MÁV igazgatóságon Vezér­igazgatói Dicséretet vehetett at Csóka Ferenc kocsivizs­gáló. Daróczi József forgal­mi szolgálattevő. Bencze Lajos rendész. Bakacsi Já­nos ügyintéző. Dongó József asztalos. Vereska András műszerész. Igazgatói dicsé­retben húszan részesültek * A Szegedi Kábelgyár sze­mélyzeti osztályvezetője. Falkenstein János Kiváló Munkáért kitüntetést vehe­tett át. * A Szegedi Nyomdánál Ki­váló Munkáért kitüntetést vehettek át: Surányi Tibor. Mayer József. Ekker János. Illés Tibor. Hocz Pál * A Hazafias Népfront sze­gedi bizottságánál Kiváló Társadalmi Munkás ielvénvt vehetett át: Márta István. Rojik Imréné. Zsiga Attila. Nóvé Ernő. Mezei Lászióné. Füleki József. Szabó János­né. Mihalcsik Istvánná Kn­kai Istvánná. Kovács József. Gáborné Forgó Eva. Komor Irén. Tóth Margit. Tóth Csa­ba. Lippai Jánosné. Érdemes Társadalmi Mun­kás jelvényt kapott: Rácz Béla. Lőrincz Jánosné. Bar­na Károlyné. Klötzl^Ferenc Szentklárai Béláné. * A Röviköt Kereskedelmi Vállalat előadója. Cselötei Istvánná Kiváló Munkáért kitüntetést kapott * Kiváló Munkáért minisz­teri kitüntetést vett át a Dél-magyarországi Áram­szolgáltató Vállalat két munkatársa: Paragi Edit és Káplár Emma. k A Zalka Máté laktanyá­ban a honvédelmi miniszter a Haza Szolgálatáért Érdem­erem arany fokozatát adta át Danics József zászlósnak. A Haza Szolgálatáért Ér­demerem bronz fokozatát Antali Imre hadnagynak és Tóth B. Jánosné kinevezeti polgári alkalmazottnak ado­mányozta. Szolgálati Érdem­érem 15 év után fokozatát kapta Kovács Sándor fő­törzsőrmester. Honvédelmi Érdemérem 10 év után ki­tüntetést pedig Markó Lajos kinevezett polgári alkalma­zott vehette át. A KISZ Központi Bizottsága aranv­koszorús KISZ-ielvénvt adományozott Kúti Balazs .honvédnek, s dicsérő okle­vélben részesítette Till Fe­renc tizedest A nagy októberi szocialista forradalom 71. évfor­dulója alkalmából Szegeden és környékén is több he­lyen tartottak ünnepséget, s ez alkalommal többen részesültek kitüntetésben, elismerésben. A Kossuth laktanyában november 4-én ünnepi ál­lománygyűlést tartottak, ahol megjelentek a megyei állami és pártszervek, a helyőrségben ideiglenesen állomásozó egység képvise­lői. Az ünnepségen kitünte­téseket adtak át. A Kiváló Szolgálatért Érdemrend ki­tüntetést kapta Szíjártó Je­nő alezredes. Szolgálati Ér­deméremmel tüntették ki 35 év után Lábodi László al­ezredest és Tóth Lajos alez­redest. A Haza Szolgálatá­ért Érdemérem arany foko­zatát vehette át Szöllösi Jó­zsef őrnagy és Seres János zászlós; bronz fokozatát Nagy János alhadnagy, Bor­si János főhadnagy és Ki­rály Illés főtörzsőrmester. Kiváló Munkáért kitüntető jelvényt kapott Rácz József­né, Bajusz János, Tanács László kinevezett polgári al­kalmazott. A Szolgálati Ér­demérem 15 év utáni foko­zatát Ordas János főtörzs­őrmester, 10 év utáni foko­zatát Fuszka Kristófné al­hadnagy kapta. A KISZ KB Dicsérő Oklevelét Szabó Jó­zsef hadnagynak adták át. * Kiváló Munkáért kitünte­tésben részesült Dóc2t Mi­hály és Kriston István, Hon­védelmi Érdemérem 25 év után kitüntetést kapott Pó­pity István, a Magyar Nép­hadsereg Budapesti Területi Elhelyezési Igazgatóság .2. számú osztályának ünnep­ségén. * A Magyar fosta központ­jában Munka Érdemrend bronz fokozata kitüntetést vett át Kauczki Antal, a há­lózatépítő üzem előmunkása; Kiváló Munkáért kitüntetést kapott Beszédes Zsolt, táv­közlés-fenntartási üzemveze­tő; Szendrei József, a pos­taigazgatóság előadója; Pritz Tibor, a javító-szerelőüzem üzemmérnöke és Galina Ist­ván, a postaigazgatóság te­rületi biztosa. Szécsényi Jó­zsefné a Munka Érdemrend ezüst fokozata kitüntetésben részesült. A Szent-Györgyi Albert Orvostudományi Egyetemen Kiváló Munkáért kitüntetést kapott Bauer László techni­kus, Fülöp Ferenc adjunk­tus, Kishalmi Zoltán techni­kus és Náfrádi József ad­junktus. Miniszteri Dicséret elismerést kapott Gráfl Já­nos mütőssegéd, Jurkó Mi­hályné szülésznő, Nagy Mik­lós tanársegéd és Wagner Adám pszichológus. * A Tisza Volán dolgozói közül a Munka Érdemrend ezüst fokozatát kapta Kiss Mihály. a teherforgalmi üzemegység gépkocsivezető­je. bronz fokozatát pedig Just Józsefné osztályvezető. * A Delta _ Kereskedelmi Vállalat dolgozói közül Ki­váló Munkáért miniszteri kitüntetést vett át Janovics L,aszione csoportvezető. * Az Ikarus Szegedi Leány­vállalatánál a Szakszerve­zeti Munkáért kitüntetés bronz fokozatát kapták: Borbás Jenő technológiai osztályvezető. Dér György­né betanított munkás. Kom­ló Ottó személyzeti csoport­vezető és Raupach lstvánné munkásellátási előadó. Veteránok köszöntése A nagy októberi szocia­lista forradalom alkalmából bensőséges ünnepséggel kö­szöntötték tegnap, a városi pártbizottságon a Szocialis­ta Hazáért Érdeméremmel kitüntetett veteránokat, s a Magvar Ellenállók és Anti­fasiszták Szövetségenek ki­tüntetett tagjait. A Családi Intézet által megrendezett, az alkalomhoz illó irodalmi műsor után Oláh Miklós, a városi pártbizottság- titkára, illetve Horváth La jos, a me­gvei pártbizottság osztályve­zetője emlekezett meg a for­radalomról. Ezt kővetően elvtársai, régi harcostarsai körében üdvözöltek Lengyel Mariát, aki immár hatvan éve tagja a pártnak, vala­mint a betegsege miatt ielen lenni sainos nem tudó Mó­ricz Bélanét. aki párttagsá­ganak ötvenedik évforduló­iát ünnepelheti. A találkozó baráti beszélgetéssel zárult. Elismerés társadalmi munkáért Az MSZMP Szeged Városi Bizottságán az elmúlt évek­ben végzett eredményes társadalmi munkájukért kö­szönetet -mondtak tegnap a következőknek: Babarczi Imre. Bódi Andrásné. Bus György. Dáni Sándorné. Gajdács Józsefné. Gárdián Erzsébet. Goda István. Haj­dú Ferencné. Harkai János. Juhász Lászlóné. Kovács János. Kovács Károlv. Kör­möczi Ala.ios. Körösi Júlia. Kutasi Mihálvné. László Iván. Márton Nándor. Mé­száros Antal. Mészárosné Gyöngyössv Éva. Miklós Mi­hálvné. Monoki Laiosné. Né meth Péter. Nyilasi Péter. Rébék Mihálv. Róvó József Szabó Ferenc. Szirovicza Lajos. Szirovicza Lászlóné Szőllősi Sándor. Tóth Dezsó Tóth Péter. Vérné Sioos Ilo­na. Vörös Lajos. MTESZ-küldöttértekezletek Novemberben és decem­berben a Műszaki és Termé­szettudományi Egyesületek Szövetsége 33 tagegyesületé­nek többsége küldöttértekez­letet tart. Azért nem mind, mert az egyesületek önállóan döntenek a tanácskozás ösz­szehivásának szükségességé­ről. A szakemberek értékelik a két és fél éve megtartott küldöttértekezletek óta eltelt időszak munkáját, s megha­tározzák az elkövetkezendő időszak tennivalóit. Vala­mennyi tudományos egyesü­let maga határozza meg, mi­lyen témákat ríiz a küldött­értekezlet napirendjére Az azonban bizonyos, hogy min­denhol számba veszik a mű­szaki fejlesztést akadályozó tényezőket, s elemzik a reál­értelmiség munkafeltételeit, anyagi és erkölcsi megbe­csülését. Ismeretes, hogv az MTESZ szeptember végén országos konferenciát hívott össze a tagegyesületekben tevékeny­kedő kutatók és mérnökök részvételével. Az ott elfoga­dott ajánlásokat a szövetség megküldte 3300 tagvállalatá­nak. s valamennyi tagegye­sületnek. A most sorra ke­rülő küldöttértekezleteken' azok is kifejthetik véleme nvüket a műszaki szakembe­rek érdekvédelméről, akik az MTÉSZ-tanácskozáson nem vettek részt. A küldöttértekezlete­ken megvitatják azt is, ho­gyan lehetne az egyesületek szerepét növelni a gazdaság­politikai döntések meghoza­talában. Az egyesületi tanácskozá sokat követően az MTESZ előreláthatóan a iövő év feb­ruárjában országos tanács­kozáson tekinti át az 1080­ban megtartott XIV. kül­döttközgyűlés határozatainak időarányos végrehajtását n nagy játszma C saládosok, gondoljatok egy pillanatig arra, hogyan éltek! Fiatalok, akik lakásra gyűjtötök, ifjú szü­lők, ahová most érkezett a baba, te családfő, te szegény „papucs", szépkapós asszony párja, te három mű­szakos családanya, ti vállalkozók, ti nyugdíjasok, ti, akik építkeztek, ti, akik elváltatok, váltok, válni készültök, ti gazdagok, ti szegények... No. hát ez van. Megéri? Meg­érte? Szegeden október közepétől egy hónapig tart a család­védelmi hónap eseménysorozata. Történésein főleg a leg­különbözőbb témákról szóló előadásokat tessék érteni. Pszichológusok, tanárok, szakorvosok, jogászok, tudomá­nyos kutatók, szociológusok beszéltek és beszélnek a csa­ládban előforduló nevelési hibákról; az újszülöttek, kis­gyermekek gondozásáról, a família megszervezéséről — ilyen is van ám! —, a szülésre való felkészülésről, a csa­ládokat érintő társadalombiztosítási elképzelésekről, az új családjogi törvény alkalmazásának tapasztalatairól, a me­gye és Szeged demográfiai helyzetéről... Makk Marci a neve egy játékos vetélkedőnek, amit a gyerekeknek szán­nak a szervezők — nem elég korán kezdeni a kedvcsiná­lást. Az akciónak nincs vége, úgyhogy nem tudni, célját elérte-e a szándék. Gyanítom, november végén sem le­szünk sokkal okosabbak, legfeljebb statisztikákat böngész­hetünk, milyen nagy volt az érdeklődés, mi volt a leg­népszerűbb... A lényeget eg2akt módon úgy sem lehet mérni. Egy dolog' máris bizonyos, a kampány gondolko­dásra késztet: hol a helye, mi a szerepe mai magyar tár­sadalmunkban a családnak? A kérdés megválaszolásához igen nagy segítséget adott számómra is Zám Mária szociológus. Lehetne persze bon­colgatni más viszonyokat is, például a társunkhoz, gyere­künkhöz, gyerekeinkhez fűződő szálakat, de ezeket is mind-mind a társadalommal, a nagy egésszel vívott játsz­máink determinálják. Már jó néhány éve a családok vál­ságáról beszélünk Magyarországon. Az egyik aggasztó jel, hogy nem teljesül a biológiai reprodukció. Évről évre ke­vesebb gyerek születik, tavaly mintegy 20. ezerrel csök­kent az ország lélekszáma. A tendencia tovább tart, egy ­re kevesebb az olyan család, amelyben három, vagy an­nál több a gyerek. Ezek a tendenciák egyáltalán nemcsak a modernizáció termékei, nem is csupán az emberi önzé­sé. Az oly sokszor emlegetett egoizmus és a fogyasztás fe­tisizálása csak kisérő jelenségei a kiváltott lő okoknak. Mert azokkal magyarázhatók a válások gyakorisága, a társadalmi devianciák növekedése is. Természetesen az iparosítás, a modernizáció közrejátszott abban, hogy a családok ezrei szakítottak régi életrendjükkel — gondol­janak például az ingázókra, a nők tömeges munkába állá­sára. Megbuktak a tekintélyelven alapuló szereposztások. A férfi uralmán alapuló családi kapcsolatok fölött, a gaz­dasági viszonyok változásától függetlenül is, eljárt az idó. Ez. tehát nem, veszteség, de az igen, és mérhetetlenül nagy, hogy a patriarchális modellt jellemző állandóságot, kiegyensúlyozottságot is elvesztettük. Ezzel egy időben fontos funkciókról Ls lemondott a család: a kisgyerekek, gondozásáról, az idősek, a hozzátartozók és betegek ellá­tásáról. Ma már például az a természetellenes, ha az. anya otthon gondoskodik gyerekéről, míg az iskolába néni megy A folyamatnak azért voltak, és vannak szép, lelke­sítő jegyei is. Az emancipáción nyertek is a nők, hogy mennyit, azt persze ki-ki maga döntheti el. Megjegyzem, hogy mindezidáig otthon vigyáztunk volna is "á családi tűzhely melegét, mai dolgaink állása szerint a fütésszam­lára sem futná a férj keresetéből, úgyhogy indulhatnánk dolgozni. A játszmában hendikeppel indulunk akkor isi, ha egyéb praktikumokat vizsgálunk. Nevezetesen, nem tud a család eleget tenni a társadalom támasztotta követelmé­nyeknek azért sem, mert nincs elég pénz lakásra. Ma egy átlag magyar házaspár a szüleinél, vagy albérletben kez­di a családalapítást. Gyerekről hallani sem akar (hát még ha tudnák, egyes számítások szerint, a családi pótlék ősz­szege a gyermeknevelés költségeinek még egyharmadát sem fedezi). Felvetődhet a kérdés, milyen alapon citál­juk ezeket az érveket? Azon a társadalmi, állami intéz­ményen, amit szociálpolitikának nevezünk. Az ötvenes évektől elfogadott volt az a voluntarista szemlelet, amely kimondta, a szocialista szociálpolitika vállalkozik a csa­•ládok állal leadott funkciók pótlására, legyőzi a devian­ciákat. lakást épít, biztosítja a dolgozó ember létfeltéte­leit Ügy, hogy még az orvosi ellátás, az oktatás,-az üze­mi étkeztetés, a nyaraltatás is központi szociális juttatás lesz a polgárnak. (Vajon annak eszébe jutott-e, hogy a mindezek finanszírozására szükséges pénzt a bérekből és a fizetésekből vonták le.) Ez a szociális ellátó rendszer egy fiktív családmodell alapján működött és működik, az ötvenes években kialakított tömegellátás intézményrend­szerére alapoz, nem képes a valós szükségleteket kielé­gíteni. A bölcsőde például nem helyettesítheti családot, egy személyes szükséglet — például a nyaralás, pihenés — nem váltható át intézményes szolgáltatássá. Mára bebizonyosodott, szociálpolitikánk rendszere roskadozik a számtalan próbatételtől és önhibájától. Ez azt jelentene, hogy a nagy játszma résztvevői — a társadalom is, a csa­lád is — küszködik a maga válságával? Tulajdonképpen igen, de közben megindult egy most már megfordíthatat­lan folyamat: a társadalom, az állam lepasszolja vissza, a családnak mindazt, amiről idáig azt ígérte, átvállalja. Szóval, ezért a nagy propaganda, ezért rendeznek nekünk családvédelmi hónapot? Lehet. Abban biztosabb vagyok, hogy az elmúlt évtizedek során — ki, mennyit élt meg belőle — sokat felejtettünk. K ellenek a példák, -modellek, eszmék, mankók és ka­paszkodók, önmagunknak és egymásnak. És kell a gyerek, a magyar. Ezért, amikor éppen visszaka­pogatjuk a funkciókat, nem árthatnak nekünk az szakér­tők előadásaikkal, ezért lehet hasznos egy családvédelmi hónap kampánya. Az állami szociálpolitika újragondolá­sának jegyeit látom a gyedben, a hivatásos nevelőszülői hálózat kezdeményezésében, az önsegítő csoportok, kö­zösségek csíráiban, az egyházak együttműködésre kész, szociális, világi munkájában Kezdhetünk újabb játszmái, de család es társadalom, mindkettő a .startról induljon. A humán automaták kora, szerencsére, még nem jött el. Mag Edit

Next

/
Thumbnails
Contents